Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-15 / 38. szám

C5CTÖBT0K. 1951. FEBRUÁR 15. 3 A TEXTJLKOMBINÁTBAN "\f icsoda nagy öröm volt, amikor megtudták, hogy meg. kapják az „élüzemjelvényt" és a hatalmas vörös zászlót. Büszkék voltak. Nevetni, dalolni volt kedvük, ott a gépek mellett, Jóval gyorsabban haladt a munka is. tudták, hogy most még többet kell termelni, még jobban kell vigyázni, hogy ne legyen selejt és szép formásak, legyenek az orsók. Munka után, ha mentek egymással szemben, ha váltatták egymást, szemük vidáman összecsillant és ezek a fiatal dolgozók azt is egymás fiilébe súgták, hogy ma mennyivel termeitektöbbet, mint eddig. Kíváncsian várták az ünnepséget. Tárgyalták, vájjon milyen lesz az élüzemzászlo, mit mondanak majd azok, akik átadják és mit szilárdításával fokozzák eredményeiket, „Éljen a Párti" — zúgott az újabb kiáltás. Mindannyian tudják, hogyha szorosan felzárkóznak a Párt mögé, a Párt állandó segítségével eddig még soha nem látott eredményeket érhetnek el. „A Párt nevelte azokat a dolgozókat, akik élenjárnak és példát mutatnak. A Párt nevelte a sztahanovistákat Balogh Ferencnél, aki az ország egyik legjobb fonónője, Kmetykó Lajosné, sztahánovista kártolót. Simon Mihály művezetőt. Vásárhelyi Géza esztergályost és Zombori Zoltán technikust." — Míg ezeket mondotta Kiss elvtárs, a dolgozók szeme büszkén csillant meg az üzem élenjáró dolgozóin. Most az ünnepélynek az: a része Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter mondja el ünnepi l bestédét jj mond majd á párttitkár elvtárs is 0 vállalatvezető. Elérkezett a xászlóáfadás napja. Ott mentem a Magyar Kender és a Szegedi Kender munkásküldötleivel a betonozott úton. Egymásba karoltunk és szinte összeölelkeztünk a boldogságban, a féktelen jókedvben, amikor beléptünk a kultúrterembe. Önkéntelenül is kibugygyant ajkunkon a dal. Vidám szovjet népdalokat meg a szép Moszkr va-keririgöt daloltuk és még akkor sem hagytuk abba, amikor a honvédség zenekara játszani kezdett. A zenével együtt daloVuk: ,,A béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út, ha összetartunk rendületlen• legyőzzük végleg a háborút." Úgy pattantak le szájunkról ezek a szavak, mint fonás közben az apró pelyhek. Összeforrt a hangunk és szinte lüktetett körülöttünk a hatalmas erő, a béketábor ereje. Mély csend, lett, amikor Róna Imre vállalatvezető elvtárs az asztalhoz lépett, üdvözölte a megjelenteket és az elnökség elfoglalta helyét az asztalnál. Nagy figyelemmel hallgatták a szavakat és büszkén fogadták a. dicséretet. „Hogy az élüzemjelvényt megszerezhettük, azt köszönhetjük a Szov. jetunió és a Párt állandó támogatásának" Ök, akik ebben a gyárban dolgoznak, már egy éve tudják, hogy valóban milyen nagy segítséget nyújtott munkájukhoz a Szovjetunió. Itt vannak a kitűnő szovjet gépek, amelyeken naponta dolgoznak és maguk is érzik, hogy mennyivel könnyebb dolgozni •ezeken a gépeken. Az élenjáró szovjet dolgozóktól átvették a kitűnő módszereke', újításokat. Vorosin elvtárstól a tisztasági mozgalmat, Kovaijov elvtárs pedig a munkamódszerátadásra tanitott-a meg őket. 1F iss Árpád elvtárs könnyűipari miniszter mondja el ünnepi beszédét. ,.A mai élüzemavatásnak talán minden eddigi élüzemavatásnál nagyobb jelentősége van, hiszen az élüzem címet a Szegedi Textilkombinát akkor nyerte el, amikor egész dolgozó népünk ha. tártalan lelkesedéssel készül Pártunk kongresszusára." — Kiss elvtársnak felettek gondolatban: „igen, a pártkongresszus tiszteletére felajánlásokat tettünk, az élenjáró dolgozók már túl is teljesítették vállalásukat." Nagy figyelemmel hallgatták Kiss elvtárs beszédét, érezték, hogy minden szóval őket dicséri, de megértették azt is. hogy a Párt ezután •még többet vár tőlük. Magasabb teljesítményeket és még kiemelkedőbb eredményeket. Ezt a gondolatot fejezték ki azok a hatalmas taps vihar ok és lelkes éltető szavak, amelyekkel a beszédek közben Sztálin, Rákosi elvtársakat éltették. ,.Megvédnk a békét!" — zúgott fel a békeszerető népek jelszava a dolgozók ajkáról. Ez ígéret volt, fogadalom, hogy még keményebb munkával, a munkafegyelem megkövetkezik, amire nem, is számítottak, Nem is gondolták, hogy majd sztahánovida-jelvény eket osztanak ki, hogy az űztem néhány élenjáró dolgozója sztahánovista oklevelet kap és lesz, aki pénzjutalomban részesül. Mekkora ünnep ez? Élüzemzászló, új sztahánovisták! Balogh Ferencné, amikor átvette a sztahánovista jelvényt, meghatott szavakkal köszönte meg a kitüntetést, Murtkatársai határ talán szeretettel és megbecsüléssel néztek rá. Eszükbe jutott, hogy hányszor állt ott az ő gépük mellett, magyarázta, melyik mozdulat a gyorsabb, hogyan lehet jó munkamódszerrel többet termelni. y ombori Zoltán művezető is "megkapta a sztahánovista jelvényt. A dolgozók egymáshoz haegész gyárat, szeretnék megsimogatni a zászlót. Balla Mária foglalja szavakba mindnyájuk gondolatai: „A termelés további emelésével bizonyítjuk be forró szeretetünket és hálánkat a Párt és Rákosi elvtárs iránt." A falra felakasztották a hatalmas élüzemjelvényt is, „Most már a mi üzemünkön ragyog majd ez az ötágú csillag." A kitüntetések és pénzjutalmak átvétele után Szilágyi András elvtárs, a Szegedi Pártbizottság nevében köszönti a Textilkombinát dolgozóit. Beszél arról, hogy itt., a Textükombinát helyén két évvel ezelőtt még szántóföld volt. Arattak, vagy kukoricát szedtek és áprilisban lesz két éve, hogy hozzáfogtak a Kombinát felépítéséhez. Már az épités folyamán kiváló eredmények születtek. A dolgozók közül majdnem mindannyian fiatalok. Ifjú lendülettel fogtak munkához. Talán azért is ériek el különösebb gyakorlat nélkül ilyen szép eredményeket, mert nem a régi úton járnak. Nemrég ezek a fiatalok még tanulták ezt a szakmát, most pedig tanítókká váltak. Hogy most elnyerték az élüzemjelvényt, ez nemcsak a Textilkombinát dolgozóit tölti el büszkeséggel. hanem az egész várost, az egész országot. Ennek a versenynek a nyertese a dolgozó magyar nép. Szilágyi elvtárs befejezte beszédét és most elhatározták, hogy Rákosi elvtársnak küldenek táviratot erről a nagy és szép ünnepről. Szavakba foglalják azt a lelkesedést, azt a nagy sze. retetet, amit most >Feznek. Megírják, hogy még t-evább fokozzák az eddigi eredményeket, hogy ők ott a gép mellett, ahol szövik a vékony fonalat, minden kilóval a Pártot, a békét erősítik, párttitkár áll az emelvényre. Klein Sándor elvtárs, ismeri az ilzem minden problémáját, ismeri a dolgozókat, világosan látja azokat a hibákat, amelyeket még feltétlenül ki kell küszöbölni, hogy megtartsák azt a gyönyörű, vörös zászlót. Felszólalásában megjelöli a feladatokat. Mintha minden emberről beszélne, megmondjn, hogy hogyan kell leküzdeni a nehézségeltet és megmondja azt is: „Ugy fejezzük lei legméltóbban hálánkat a nagy Szovjetunió és annak bölcs Bélcetünletés Drezdában A németeknek egymással és nem a megszállókkal kell tárgyalni — üzente Grotewohl elvtárs Adenauernak a némel nép és Drezda renpai alatt noriaűá 35 ezer iialstl nevében Február 13-án volt hat éve annak, hogy az angol-amerikai bombázók elpusztították Drezdát. Á Kari Marx-téren kedden a város 250 ezer lakosa adott kifejezést törhetetlen békeakaratának. A gyűlést Ernst Lohagen, a Nemzeti Front tartományi bizottságának elnöke nyitotta meg. A gyűlésen Ottó Grotewohl elvtárs tartott beszédet. Drezda és a világ ezer más városának sorsa intő példa arra, hogy az emberiség legdrágább kincse a béke — jelentette ki. A jaltai határozatokat február 12-én hozták nyilvánosságra és a következő napon Drezdát angol-amerikai bombázókötelékek elpusztították. Eddig a napig egyetlen bomba sem esett erre a kultúrvárosra. A miniszterelnök kijelentette, hogy a német népnek tanuinia kell Dre-ada, Varsó, Sztálingrád, Hirosima és Korea példájából. Nem szabad eltűrni, hogy az amerikai imperialisták újra felfegyverezzék Nyugat-Németországot. A német if'úság szt kiálts sz amerikaiak felé: „Go Home" — men.enek haza Grotewohl elvtárs ezután utalt arra a levélre, melyben tárgyalásra hívta fel Adenauert. Adenauer visszautasító válasza bebizonyítja — mondotta — hogy ő a revams és a militarizmus politikáját folytatja. De Adenauer téved, ha azt hiszi, hogy a német nép megelégszik az ö nyilatkozatával — Ellenkezőleg, az egész német politika kulcsproblémája továbbra is a remilitarizálás elleni harc lesz. Ezen a napon borzadva emlékezünk arra, ami ebben a városban történt. De borzalommal gondolunk arra is, amit az amerikai imperialisták most az egész világ szemp előtt Koreában követnek el. Ezért kiáltjuk oda az amerikaiaknak ifjúságunk jelszavát: „Go Home" (Menj haza) Azt mondjuk az amerikaiaknak: Hagyjátok Németországot a németeknek, Koreát a koreaiáknak, Amerikát az amerikaiaknak. Grotewohl elvtárs ezután kijelentette: az egész német nép nevében beszélek, ha mint német azt mondom: elsősorban nem a szövetségesekkel, hanem egymással kell tárgyalniok a németeknek. Ma, Drezda romjai között, a romok alatt némán fekvő 35 ezer halott nevében követeljük a németek egymásközötti megbeszélését. A németek Itezeifoq'ak az övezetek hatarán át Adenauerék visszautasítása nem döntő jelentőségű, mert a keleti és nyugati üzemek mun: kásái, tudósok, papok, a különböző pártok és szervezetek tagjai ma már az övezethatárokon túl kezet nyújtanak egymásnak és úgy beszélnek egymással, mint német a némettel. A népi kamara javaslatai — hangoztatta Grotewohl elvtára — alkalmasak arra, hogy Németországban demokratikus állam és demokratikus ideiglenes kormány alakuljon. Adenauerék azzal szidalmaznak bennünket, hogy szovjet megbízásából cselekszünk. Mi a né. met nép megbízásából cselekszünk, de — és ezt határozottan hangsúlyozzuk, abban a reményben, hogy nyugati testvéreink ugyanúgy gondo:koznak, mint mi — a Szovjetunió és a szovjetnépek barátai vagyunk. „Harcolunk a Szovjetunióval való barátságért. A Szovjetunió vezette 800 milliós békevilágtáborban állunk, mert nem akarjuk, hogy Németország újból halálos tűzfészek legyen. Nem a hajáldiviziókat, hanem a békés építés brigádját akarjuk" — fejezte be beszédét Ottó Grotewohl elvtárs. A nagygyűlés résxtvevöinek felhívása Nyutjaí-Némefarszág labossáqánoz „Ne engedjétek meg, hogy Németországot egy új világháborúban még szörnyűbb módon, lerombolják, mint Drezdát 1945. február 13-án. — mondja a felhívás. Nincs olyan hatalom, amely megakadályozhatná Németország egységének visszaállítását, ha G5 millió német keleten és nyugaton egységes. Ha kezetnyujtunk egymásnak, kiharcoljuk az egységes. demo. kratikus, békeszerető Németországot és hozzájárulunk a béke biztosításához Európában." Drezda lakossága üdvözlö táviratot intézett Sztálingrád lakosságához és szabadságáért harcoló hős koreai néphez. Kibontják a hatalmas vörös zászlót joltak, integettek a fejükkel, kifejeznék, hogy örömmel veszik Zombori elvtárs kitüntetését, hiszen munkájukban napról-napra érezték, hogy a jó műszaki vezetés menynyire elősegíti őket a termelésben, Meglepödötten, de büszkén léptek az emelvény elé az új sztahánovisták: Kmetykó Lajosné, Vásárhelyi Géza, Simon Mihály, Kocsis Ernő és Boross Béla. Kezükben simult a színes oklevél, rajta kék tintával a nevük. Majd szépen bekeretezik és ez lesz az üzem, az iroda legszebb dísze. A lelkesedés már a tetőpontján van. Most minden szem a gyönyörű zászlóra szegeződik. Amilcor ki. bomlik a gyönyörű vörös lobogó és megcsillan rajta a napsugár, felcsattan a végetérni nem akaró taps. A dolgozók hosszú percekig felállva éljenzik, ünneplik a Pártot, amelynek segítségével a Szegcdi Textilkombinát dolgozói kiérdemelték az élüzem címet. Lelkesen rázzák, szorongatják egymás kezét. Elfelejtenek leülni, átölelnék ezt az vezére, Sztálin elvtárs iránt, ha tovább fokozzuk a termelést. És ugy készülünk . legméltóbban Pártunk kongresszusára, ha felajánlásainkat, vállalásainkat maradéktalanul teljesítjük és túlteljesítjük." A zenekar az Internacionálét kezdi játszani. Felállnak a hosszú tömött sorok és együtt daloljuk „ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát és nemzetközivé lesz holnapra a világ." Nevetve, egymást átölelve tódulunk ki az ajtón. Körülfogják a vendégeket, kérdezik, hogyan megy ott a másik gyárban a munka. Valahogy a nagy zajon átcsendül a Magyar Kender egyik dolgozójának hangja: „Elvtársak! Holnap nálunk is lesz ilyen ünnepség, mi is megkapjuk az élüzemzáfislót, jöjjetek el hozzánk!" Nógrádi Margit Párosversenyben teljesítik felajánlásaikat a csongrádmegyei állami gazdaságok A kiszombori növénytermesztési technikum a pártkongresszusi felajánlások teljesítése érdekében párosversenyre hívta ki a gencstháti állami gazdiaságot. Mindkét gazdaság dolgozói főleg a mezőgazdasági gépek kijavításával érnek el szép eredményeket. A kiszombori növénytermesztési technikum gépműhelyében kilőne vetőgépet javítottak ki hulladiókvasanyagból. Ezáltal 600 forint megtakarítást értek él. Ugyancsak kijavították a technikum valamennyi traktorát. A tárcsákhoz 24 darab csapágyat készítettek fából. Azáltal, hogy maguk végezték el ezeket a munkákat, 2000 forintot takarítottak meg. A kovácsműhely dolgozói kongresszusi felajánlásként három nap alatt patkolták meg a lovakat. A gyümölcsfakertészetben 42 hold gyümölcsös tisztítását vállalták. Ezzel szemben már 65 kat. holdon 80 százalékban elvégezték a fák tisztítását és nyesését. A konyhakertészetben 8000 forint értékben 5 köbméter deszkát takarítottak meg azáltal, hogy a melegágyak készítésénél a hulladékdeszkát is felhasználták. Az ökrök hizía'ásánál a helyei takarmányozás eredményeként a vállalt 110 deka napi súlygyarapodás helyett 113 dekás súlygyarapodás! értek el úgy, hogy a pácolt takarmányt mar három nappai előbb elkészítették és ezt a jó takarmány! az állatok teljes egészében elfogyasztották. Ezzel egy hónap alatt közel 2000 forint jövedelemtöbbletet értek el. Az állatoka! tisztántartják, a lágyát óránként kiszedik az istállóból és a takarmányozási időt pontosan betartják. Nem marad el a versenyben a gencsháü állami gazdaság sem. Kijavítottak eddig már 20 darab fogast, 15 magtakarót, 5 darab fogasboronahúzót és elvégezték 9 fahenger vasalását. Ezeken a gépeken 75 százalékos javítási munákat végeztek. Kijavítottak még 2 láncboronát. 4 fogasboron:!húzót ts 5 fogashúzót. Ezek javításánál 50 százalékban új és 50 százalékban régi vasat használtak fet,,