Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-08 / 32. szám

BCTOBTÍ*. tWl. FEBRUÁR Á o w íntk a Ualoit szculme&HeU... „Filmkultúra" Tito Jugoszláviájában r Mint K Marshall-terv hálójában tfergődö nyugati országfok, úgy Ti­to Jugoszláviája is teljesen ki van Szolgáltatva a hollywoodi filmvezé­íek kénye-kedvének. Elegendő csak fcgy futólagos pillantát-st vetni a ju­goszláv mozik műsorára, hogy vilá­gosan álljon előttünk: — az ameri­kai filmek korlátlanul,' uralják Tito Jugoszláviájának filmpiacát. Példaképpen ragaduink ki egyet­len napot: nézzük m<jg, hogy ezen a napon milyen filmejket játszottak Belgrád tizenöt mozijában, ötvenöt előadást tartottak a belgrádi mo­zik. BbhSl kar min eheti f mmertkai /Un, huszonégy pedig marshaUizált euró­pai film volt, vagyis ötvenöt film­előadásból ötvenhárom előadáson amerikai és angol filiheket kellett megnézniök Belgrád mozilátogatói­ziak. A jugoszláv főváros dolgozói undorral fordulnak el as ame­rikai filmgyártás olyan szemet­jeitől, mint példáuil az „Ének a halott szerelmesnek?' című film, mert jól tudják, hogy ezek az „al­kotások" az amerikai imperializmus háborús propagandáját szolgálják. Ezek a filmek, amelyek Bemmiféle művészi értéket nem tartalmaznak, a meggazdagodás gomdolatát, a gangszterek és gyilkosok szellemét árasztják azzal a céllal, hogy feléb­resszék az emberekben a IegttHitehh lísmífinöket 4s a dolgozók figyelmét elterelve a Valóságtól, megöljék bennük Baját erejükbe vetett hitüket, harci kész­ségüket, hazájuk és osztályuk irán­ti szeretetüket. E filmek segítségével akarják az fcmerikai imperialisták meggyőzni a dolgozókat arról, hogy „az imperia­lizmus legyőzhetetlen" és a kapita­listák a „munkásosztály legjobb ba­rátai". A bűnös belgrádi hatalom-bitor­lók ezekkel a filmekkel akarják megfertőzni Jugoszlávia dolgozó né­pének lelkét. Határtalan elvetemült­aégükben nemcsak odáig merész­kedtek, hogy kitárták Jugoszlávia kapuit ezeknek a lélekromboló prapafandm Rímeknek, hanem fasiszta lapjaik­ban még meleg dicséreteket is zen­gedeznek és „komoly" nyilatkoza­tokat adnak „az amerikai filmek ideológiai gazdagságáról és értéké­től". Jugoszlávia kommünistái és haza­fiai azonban nem nyugszanak bele abba, hogy a fasiszta Tito-banda belecsöpögtesse a jugoszláv néptö­megek lelkébe az amerikai imperia­listák bűnös háborús uszításának mérgét. A jugoszláv nép felszabadí­tásáért folytatott harcban a jugo­szláv hazafiak nemcsak azok ellen a láncok ellen irányítják csapásai­kat, amelyekkel Jugoszlávia legjobb fiai a titóista börtönökben vannak megbilincselve, hanem az ideológiai láncokat Is leráz, zák majd. A jugoszláv hazafiak felvilágosító munkával mutatnak rá a jugoszláv dolgozók széles tömegei előtt, hogy a többi leigázott országok dolgozói­nak példája nyomán, tömegesen bojkottálni kell az amerikai filme­ket. És a hazafiaknak ez a becsületes küzdelme egyre szélesebb tömegben ragadja magával Jugoszlávia becsü­letes dolgozóit. Ezért vallanak ku­darcot azok a kisérletek, amelyek a hollywoodi film-gicsek segítsé­gével újabb szállal akarják Jugo­szláviát odakötözni a háborús uszí­tók bandájához. Rendelet a gyümölcstermelés fejlesztéséről *A' földművelésügyi miniszter a gyümölcstermelés fejlesztéséről ren­deletet adott ki. A rendelet megállapítja, hogy a hároméves terv keretében megkez­dett nagyüzemi gyümölcstelepítése, ket fokozott mértékben kell foly­tatni. Emellett szükséges régi gyü­mölcsállományunk hozamának növe­lése is. A rendelet fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazását írja elő mind az árugyümölcsök, mind pe­dig a háztartási gyümölcsök ré­szére. A gyümölcsös talaját minden év őszén legkésőbb december 15-ig gé­pi vagy fogatos talajművelő eszköz­zel 12—-15 cm mélységig úgy kell megművelni, hogy a fasorok között kéziásásra váró terület egyáltalán ne, vagy csupán kismértékben ma­radjon. A talajt évenként legalább 5 ízben végzett tárcsázással por­hanyó és gyommentes állapotban kell tartani. A termelőszövetkezetek gyümölcsösei részére is előírja a rendelet, hogy az egyes gyümölcs­fajtáknál milyen ápolási, védekezési és talajművelési munkákat kell el­végezni. A talajerő fenntartása ér­dekében kötelezővé teszik megfele­lő mennyiségű szerves és műtrágya használatát is a szövetkezeti gyü­mölcsösökben. Termelőszövetkezeti! gyümölcsö­sökben tilos magasnövésű közöttes növényt vetni, 'Alacsonynövésű ka­pásnövényeket is csak akkor sza­bad közöttesként ültetni, ha azok a gyümölcsfák fejlődésére nincsenek káros hatással. Az egyénileg termelők is kötele­sek árugyümölcsöseikbcn azokat a termelési előírásokat és növényvé­delmi rendszabályokat végrehajtani, amelyeket a rendelet a termelőszö­vetkezetek részére megállapít, A háztartási gyümölcsösök mű­velésénél kivánatos a sűrű faállo­mány megritkitúsa, a talajerő fenn­tartása céljából az őszi talajmeg­munkálás, továbbá az évelő takar­mánnyal bevetett hazai gyümölcsö­sökben a fák aljának a korona csur­gójáig való felásása. A gyümölcsös talaját kivánatos még ősszel, de legkésőbb tavaszig felszántani, vagy felásni, nyáron pedig porhanyóan és gyommentesen tartani. A rendelet végül kimutatást kö­zöl azoknak a megyéknek járásai­ról és községeiről, amelyekben a nö­vényvédelmi rendszabályokat foko­zottabban be kell tartani. Az állandó bizottságok — a tanács segítő szervei Államigazgatásunk helyi szer­vei, a tanácsok mellett működő állandó bizottságokat aktivan kapcsolták be az állami munkába. Az állandó bizottságok foglalkoz­nak a dolgozó lakosságot érintő kérdésekkel. Saját munkaterüle­tükön belül ellenőrzik az egyes szervezetek, intézmények munká­ját, közlik a. tanáccsal a lakosság észrevételeit és javaslatokat nyúj­tanak be elbírálás végett a helyi tanácsokhoz és végrehajtó bizott­ságokhoz. Az állandó bizottságok beható­an foglalkoznak a helyi gazdasá­gi problémákkal, felmérik terü­letük gazdasági adottságait. Az ál­landó bizottságok harcolnak az­ért, hogy az állami fegyelem meglazítására irányuló esetleges ellenséges tevékenységek se ma­radjanak büntetés nélkül. A Párt. vezetése a tanácsok és az állandó bizottságok munkájá­nak erőforrása. Pártszervezete, ink irányítása és segítsége feltét­len szükséges, mert csak így tud-­nak az állandó bizottságok jó munkát végezni, A bizottsági ta­gok a bírálat és önbírálat helyes alkalmazásával, a jelentkező hi­bák őszinte és bátor feltárásával tudnak eleget tenni annak a fel­adatnak, mely fegyelmet és min. denkor a nép érdekeit képviselő cselekvést, követel. Az állandó bizottság tagjainak nyitott szemmel kell vizsgálniok <t munkaterületükön felmerülő kér­déseket, azokat, melyek a dolgo­zókat legközvetlenebbül érintik és közvetíteniük kell a dolgozók köréből jövő kívánságokat a ta­nács, a végrehajtó bizottság felé. Az állandó bizottságok mun­káját az aktivahálózat kiépítése teszi eredményesebbé. Ezért szük­séges, hogy az aktivük a dolgozó nép fiaiból kerüljenek ki. Olyan aktívákra van szüséyünk, akik leg­inkább tájékozottak, a nép bizal­mát élvezik és példásan teljesítik a nép állama iránti kötelezettsé­geiket és mindenkor védik a dol­gozó nép államának érdekeit. A munkálok, parasztok levele­ikkel keressék fel az állandó bi­zottságokat, keressék fel a taná­csokatKérjék ki ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban a taná­csok véleményét, segítségét. A csongrádi járásban jól bevált fo­gadóórák szolgálják ezt a célt, hogy a tanácsok és állandó bi­zottságok a beérkezett panaszok­ból és javaslatokból meg tudják állapítani a hibák forrását, a gyors tennivalókat és a megho­zott. élővé- tett intézkedésekkel domborítják ki cselekvőkészségü­ket, melyek a dolgozó nép javára és felemelkedésére szolgálnak. A községi és városi állandó bizott­ságok kövessék ezt a jó példát. A megye kereskedelmi vállalatai 118 asásalékra teljesítették tervüket az elmúlt évben A Megyei Tanács tervosztályá­nak jelentése szerint az elmnlt év­ben a vas., fém-, gép- és műszaki ipari kereskedelmi vállalatok 121, a vegyianyag kereskedelmi válla, latok 323, a textil, bőr- és cipő. ipari vállalatok 114, a tüzelő- és építőanyag kereskedelmi vállalatok 125, a papíripari kereskedelmi válla, latok 125, a fűszer- éa édességiparí kereskedelmi vállalatok pedig 112 százalékra teljesítették tervüket. Általánosságban a megyében lévő kereskedelmi vállalatok 118 száza­lékra teljesítették tervüket. Hl ÚJSÁG A MEGYÉBEN? A sándorfalvi általános iskola VIII .jisztályos tanulói elhatároz­ták, hogy a két ta­nulószoba számára megrendelik a Sza­bad Népet. Végig­járták az osztályo­kat és a pajtások hozzájárultak az előfizetéshez. Azt is elhatározták, hogy a szombaH tanulószobai fog­lalkozás alkalmával összefoglalóan megismerik a hét legfontosabb ese­ményeit. A beszámolót 6 úttörő­pajtás készíti el. A* alig két hete alakult makói III. kerületi DISZ-szervezet tagjai pártkongresszusi felajánlásukban vállalták, hogy 25-ös létszámukat 40.re emelik. Vállalásukat máris teljesítették, mert jelenleg 42 a szervezet tagjainak száma. A ma­kói KAOSZ-DISZ-nél Szikes Ernő és Varga Sándor 25 új DISZ-tag beszervezését vállalták. Vállalásu­kat ó'k is teljesítették. A kisteleki pártszervezet és a Felszabadulás-termelőcsoport a szövetkezeti mozgalom megismer­tetése érdekében február ll.én, va­sárnap a faluban könyvankétot rendez a „Boldog aratás" cimű szovjet könyvről. Az ankét meg­szervezését a községi párttitkár, a szövetkezet vezetősége és a MO­KÉP megyei kirendeltségének saj. főosztálya vállalta. A megyei tanács népművelési al­osztálya február 10-én délelőtt 9 órai kezdettel az MNDSz vásárhe­lyi titkárságán, a megye kultúrott­honigazgatói és helyettes vezetői részére egésznapos értekezletet tart. Az értekezlet előadója a népműve­lési minisztérium kiküldötte. Az egésznapos értekezleten a kul'-úr­otthonvezetök elmondják eddigi ta­pasztalatukat és a megyei tanács népművelési osztálya útmutatást ad részükre. TÁVVEZETÉK A villany a városi embernek megszokott dolog. Annyira természetesnek találja, hogy egy csavarással nappali világosság gyúl otthonában, hogy az utcákon min­den este kigyulladnak a villanyso­rok, hogy az üzemekben halk züm­mögéssel hajtják a gépeket a zaj­talan, tiszta villanymotorok —csak akkor lesz figyelmes a villanyra, ha valamilyen üzemzavar miatt el­hallgat rádiója, vagy megáll vele bz utcán a villamos. — Nincs áram — gondolja bősz­Szúsan és magában mindent emle­get, még az anyját is annak, „aki az áramot csinálja", pedig ... no, de erről még beszélünk. Néhány hete szűkszavú hirdet­mény jelent meg Szegeden: „Felhí­vom a lakosság figyelmét... és hi­vatalos közlése annak, hogy a Sze­ged—Szolnok közti távvezeték a mai napon teljes terhelés alá kerül — vigyázzon a lakosság — .. .a veze­ték érintése azonnali halált okoz..." etb.. stb. Távvezeték. A szót ismerjük, de úalahogy olyan új-ízű, mint a gép­állomás volt eleibe, meg az, hogy tszcs. Olyan tétovázva fordult rá először a nyelv, ízlelgette egy ki­esi1, aztán besorakozott a többi mellé: távvezeték. Még fel is me­rült néha gondolatban, jó lenne egyszer megnézni, milyen is az a távvezeték, de aztán a mindenna­pok gondjai elfelejttették a távve­zetéket is, meg a hirdetményt is.. Pedig ez a szűkszavú hirdetmény :— győzelmi dokumentum. Nem nagyhangú, fellengzős, ha­nem szerény, egyszerű, de maga­biztos, szilárd, mint mindpn sike­rünknek, minden győzelmünknek hí­re, olyan, mint a sikereink. Nem régóta építenek nálunk táv­vezetéket. A villanyenergiát ugyan­is ott lehet olcsón előállítani, ahol a helyszínen kevés költséggel vala­milyen energiaforrást fel lehet használni erre a célra. Igy jött lét­re a Mátravidéki Erőmű, ott. ahol olcsó szénnel sok százezer kiloioatt áramot lehet termelni. A feladat bwfán már csak az, volt, hogy az olcsó energiát szállítani is lehessen. Régen kicsit más volt a helyzet. Létesült Szegeden egy villanyerő­mű-telep. Úgy kellett ideszállítani a szenet vasúton a messzi bányák, ból, no, de kinek okozott ez problé­mát? — Ha vasúton kell szállíta­ni, hát va&úton kell, hogy sokba kerül? Hogy észszerűbb lenne in­kább a helyszínen gyártani és ... ugyan leérem! Nem az észszerűség, hanem a haszon a fontos. A haszon pedig meg kell, legyen. Aki vil­lanyt akar, az úgyis fizet. Aki pe­dig nem fizet — hát az csak va­koskodjon petróleummal, kínlódjon gőzgéppel, vagy szívógázmotorral. Mi csak jót akarunk — s a mult urai közömbösen vontak vállat. Jót is akartak. No, persze nem nekünk — maguknak. De hát ez elmúlt alaposan és mindörökre. A szükséget pedig a megvalósítás követte, * Talán egy éve is van már an­nak, hogy a Pest felé száguldó vo­nat ablakából a vasút mentén hol egyik, hol másik oldalon tűntek fel a szántóföldön végigfektetett óriási vasoszlopok. Nyolc-tíz, még látható volt a vonatablakból, de, hogy hon­nan-hová vezet az oszlopsor, senki­sem tudta-. Aki aztán nem sűrűn járt Pestre, hamar el is felejtette az oszlovokat. / •) félév múlva már álltak az oszlopok. A vasutat keresztül­szelve, mint. szétvetett lábú, vörös óriások álltak egyenes vonalban, mintha zsinór mellé állították vol­na. őket, vagy határozott fordulattal véve irányt jobbra, vagy balra. És ahogy elcsattoqott mellettük a vo­nat, tiszta időben mór húszat is meg lehetett számolni. Aztán egyszercsalc a. szegedi ha­tárban is megjelentek a minium­színü Mások. A városban nem so­kan tudtak róluk, nem is látták, csak azok, akik sűrűn járnak Bak­tó felé. Vagy kocsin ballagva, vagy a vásárhelyi vonat ablakából el-el nézegették, s találgatták, hogy mi lehe'-. A földbe mély gödrökbe, gránit­kemény betonból „lábat" csináltak az oszlopoknak s felálligatták őket. Amikor aztán felkerültek a szigete­lő nulak, már biztosra vették a szemlélők: távvezeték lesz. A vasúti töltés mellett a szegedi oldalon, erős kerítéssel bekerítve kis telep készült, hatalmas fűtőtesthez hasonló építménnyel: az ideiglenes tra nszformátormü. Az oszlopok mellé traktor farolt és felhúzta a hüvelykujjnyi vastag vezetéket, öt szálat. Elteit néhány hónap, amig a hosszú távolságon végig függesztették a huzalokat. Mi­kor kész lett, következett a próba, terhelés, még alacsony feszültség­gel s mikor nyilvánvaló volt, hogy a vezeték minőségileg is rendben van, hát akkor jelent meg az a bi­sonyos hirdetmény. A távvezetéket teljes terhelés alá bocsájtották. S most 120 ezer Volt vibrál az 5 szál vezetékben, óriási feszült­tág, Úgy várja az ember, hogy zengjen, szikrázzon ez a szinte fé­kezhetetlen energiamennyiség, De a vasóriások némán tartják drága ér­téket szállító terhüket. Méltóság, teljes nyugalommal iMrmolják vas­lábukkal a földet. Hang se hallat­szik, csak a téli szél dudorász a vörös traverznik, meg a feszülő hu­zalok között. Az ember legyőzte a természetet. Az ész megzabolázta, öt vékony acélszálba kényszerítette a tomboló 120 ezer Voltot és csak oda engedi, ahol az embernek segí­teni, szolgálni tud. Az áram pedig a transzformátor­telep átalakító munkája után a vá. ros ideghálózatába, a villanyvezeté­kekbe kerül. Olyan ez a kis szabad­téri telep, mint egy előretolt ideg­dúca annak a hatalmas energiaköz­pontnak, amely Magyarország jó­részét ellátja villamosenergiával. A hálózatban szétfut az áram. Ez a láthatatlan erő hozza mozgás­ba a Textilkombinát, a Magyar Kender, a Ruhagyár, a cipőgyárak, a Gyufagyár, meg a többi üzem motorjait, mozdítja meg gépeit, te­szi a munkás engedelmes eszközé­vé, melyen az értékek egyre na­gyobb tömegét állítja elő. Ez a lát­hatatlan erő szór fehér fényt elénk esténként az utcán, ez éleszti fel a mozik gépházában megbújó filmte. keveseket, ez villantja fel a ragyo­gó neoncsöveket, ez hullat kellemes fényt munkapadunkra, könyvünk­re, s ez a láthatatlan erő fut szél a falvakba, tanyákra, visz kényelme­sebb, szebb életet, több tudományt, több világosságot a föld munkásai­nak. S ez az erő — és fénybőség már a mi alkotó munkánknak az eredménye. Joggal lehetünk büsz­kék rá és kell, hogy érdekeljen ben­nünket. , * Akik azon a tájon Baktő felé laknak, vagy dolgoznak, már meg­barátkoztak a távvezetékkel. A ,JTelszabadulás"-tszcs. parasztjai­nak már szokatlan lenne, ha a szántó traktor halvány füstje mö­gül hiányoznának a szétterpesztett­lábú oszlopok, a gondolatvékonynak tetsző huzalok háttere. Meg bíznak is benne. A vezeték alatt egy ember áll. Paraszt — biztos a csoportból. A földet szemléli, lehet-e már csut­kázni? Sehol egy lélek a környéken, csak az átjáró felöl tart erre egy kocsi. Két jó ló van belefogva, alighanem valamit vitt a városba, s most kocog visszafelé. Fiatal le­gény hajt s mikor a szemlélődő kö­zelébe ér, lépésre fogja a lovakat, odakiált az öregnek: — Addig nézgelödik András bá­tyám kend o't, mig eltanál szakad­ni az a tyúkbél, azt maga mög agyonütődik! Az öreg összráncolja a homlokát, kicsit behúzza a nyakát, mikor fel­néz a felette futó vezetékre. Szem. melláthatólag meg van botránkoz­va a feltevésen. A legény megállítja a lovakat, önhitten mosolyog, no, jól be­olvasott az öregnek •— várja a vá­laszt. No lám, begyulladt a tata. András bátya még gondolkozik egy röpke félpercig, aztán tempó­san szólal meg: — Hát Pista fiam, ha te csinál­tad vóna, nem is állnék alatta ilyen nyugodtan, mert félnék, hogy ez is úgy jár, mint a mútkór az istráng, amit megvarrtál. Dehát. ezt mun­kások csonálták, nem efféle tejfő­lösszájúak. A legénynek az arcába szökik a vér — az istent abba az istrángba — megrántja a gyeplöt, nyaka közé ver a lovaknak. Csak annyit szól — no-no! — és eltrappol. András bácsi derülten néz utána, aztán megint a vezetékre. — Hogy ez elszakad, ilyen bolondot! ...Nem úgy van ez megcsinálva. A töltés lejáróján az építkezé­sek: pionírjai, kubikusok tevékeny­kednek, a szegedi Magasépítési Vál­lalat Virág kubikos-brigádja A A transzformátor ugyanis csalc ide­iglenes. Nagy, korszerű transzfor­mátormü épül ide, ennek kell meg­felelő lakást építeni. De először az épületek alá 70 em magas töltés kerül. Ehhez nyoc és félezer köb­méter földet kell átszállítani a töl­tés túlsó oldaláról, az agyagbányá. ból. Ehhez építik az iparvágányt a kubikusok. — Mert — magyarázza Szetei József munkavezető — ebben a sár­ban kidűltek a lovak, befulladt a traktor, itt csak csillével lehet meg­mozdulni. — Tényleg, a felázott, szívós agyag nagyon jó „vendég­marasztaló", Akár a cipőt is le­húzná az ember lábáról, de a kubi­kusok gumicsizmákkal vannak fel­szerelve. Furcsán emelgetik lábu­kat a jó kétkilónyi sárkolonccal. Ifúj a szél a töltés tetején, vág­ja a kásás, vizes havat, de a kubikusok sárral, esővet nem törőd ve, kitartóan dolgoznak, s nincs mit félni, amihez hozzáfogtak, határ­időre elvégzik. «í Nincs messze az a távvezeték. Csak végig kell menni az Öthahni­úton, ott már látszanak a vörös oszlopok, még tizenöt percnyi járás és közelről nézhetjük a gyönyörű oszlopsort s a párás levegőben el-el­vesző négylábú merevítőtartókat. Szép séta és szép élmény. Ismer­kedjünk meg az építménnyel is, meg a szóval is: távvezeték. Olyan furcsa új íze van, Éppen olyan ízű, mint a gépállomás szó, mint a textilkombinát, mint a tszcs, vagy, mint a Dunai Vasmű, éppen olyan friss, jó íze van, mint ennek a szónak — szocializmus. (f. d,);

Next

/
Thumbnails
Contents