Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-08 / 32. szám

Csak a külügyminiszterek tanácsának összehívása enyhítheti a nemzetközi feszültséget A szovjet kormány válaszjegyzéke a nyugati hatalmakhoz Ez év január 23-án Franciaor­szág, az ÜSA, Nagybritannia diplo­máciai képviselői azonos tartalmú jegyzéket nyújtottak át a Szovjet­unió kormányának válaszul a Szov­jetunió kormánya 1950 december 30-i jegyzékére. Az 1950 december 30-i szovjet jegyzék a Szovjetúinó, az USA, Nagybritannia és Francia­ország külügyminiszterei tanácsának Őssezhivásával foglalkozott • Németország derailitarlzálását kimondó potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvizs­gálása céljából. E» óv február 5-én Visinszkij elv­társ, a Szovjetúnió külügyminisz­tere fogadta Franciaország, az USA, valamint Nagybritannia diplomáciai képviselőit s átnyújtotta nekik a izovjet kormány válaszjegyzékét. Franciaország kormányának 1951 január 23-i jegyzéke emlékeztetett a december 22-i francia jegyzékre. Eszerint elfogadhatatlan számára az a azovjet javaslat, hogy a külügy­miniszterek tanácskozásán Német­ország demilitarizálását a prágai nyilatkozat keretében tárgyalják meg. 'A'z említett francia jegyzék azt is javasolta, hogy a külügyminiszte­rek tanácskozása Németország kér­désén kívül terjedjen ki egyéb kér­désekre is. A francia kormány mos­tani jegyzékében is azt állítja, hogy nem a német probléma a jelenlegi feszültség oka. ázerinte „elégtelen és tárgytalan" lenne a tanácskozás, ha azon csak a szovjet kormány által javasolt kérdéseket tárgyalnák meg. A francia jegyzék a továbbiakban arra kér választ, a szovjet kor­mány elfogadja-e, hogy a tanács­kozáson Németország és Ausztria kérdésén kívül egyéb problémák is szerepeljenek, A francia kormány jegyzéke is­mét előterjeszti december 22-i ja­vaslatát s végül választ kér a négy hatalom megbizottaibak előzetes megbeszélésével kapcsolatban. A Szovjetunió kormányának válasz jegyzéke leszögezi, hogy a Németország d«­militarizálása tárgyában kötött potsdami egyezmény teljesítése és a négy hatalom álláspontjában e kérdéssel kapcsolatosan mutatkozó nézeteltérések kiküszöbölése igen nagyjelentőségű a nemzetközi hely­zetben érezhető jelenlegi feszültség enyhítésére és kétségtelenül jelentősen elősegítené a viszony megjavítását Franclaomaág, Nagybrltannia, az Egyesült Ál­lamok, Illetőleg a Szovjetúnió között. Amennyiben Franciaország, Nagy­britannia és az USA kormánya ki­jelenti, hogy a mostani nemzetközi feszültség okainak kiküszöbölésére törekszik, nem lehet alap a kfllttgymlnlM­terek tanácsa összehívásának további halogatására. *A' szovjet jegyzék a továbbiakban ezeket mondja: A három hatalom külügyminisztereinek newyorki ta­nácskozása még csak felvetette a német fegyveres erők újjáteremté­sének és a német hadiipar újjáépí­tésének kérdését Nyugat-Németor­szágban. Az egész világ előtt isme­retes, hogy Franciaország, az USA és Nagybritannia kormánya, illető­leg Adenauer bonni kormánya már nem első hónapja messzemenő tár­gyalásokat folytatnak. Európa va­lamennyi békeszerető népe megérti e tárgyalások veszélyes jelentőségét. Ezzel kapcsolatosan meg kell emlí­teni azt a tényt is, hogy Eisenho­wer tábornok a revansvágyó Ade­naner kormányával megbeszéléseket folytatott. Mindez nem fér össze a béke­törekvéseket hangoztató hivata­los nyilatkozatokkal. Az a körülmény, hogy Európa egész sor országában és az Amerikai Egyesült Államokban hallatlan mé­reteket öltött • frgyterheaéal reraeny, nagymértékben fokozza a nemzet­közi helyzet feszültségét és a népek körében uralkodó nyugtalanságot. Olyan helyzet alakult ki, hogy a külügyminiszterek tanácskozását ez­zel vagy azzal kapcsolatosan egyre halogatják és ugyanakkor nemcsak, hogy nem folyik Németország de­militarizálása, hanem ellenkezőleg Intézkedéseket tesznek a regu­láris német hndsereg és a nyu­gatnémetországi hadiipar ujjá­épftésére. Ha ez a helyzet továbbra l« így ma­rad, akkor a külügyminiszterek ta­nácsa szemmel láthatóan befejezett tények elé kerül. A szovjet kormány lehetségesnek találja — folytatódik a szovjet jegyzék —, bogy a külügyminiszte­rek tanácsának ülésein más kérdé­seket is meglárgyaljanak, feltéve, hogy ezeket a kérdéseket a minisz­terek tanácsa olyan összetételben és olyan rendben vizsgálja meg, amint ezt a potsdami egyezmény előírja. A négy hatalom megbizottainak előzetes megbeszélését illetően a szovjet kormánynak sz a vélemé­nye, hogy a megbízottak tanácsko­zásának a napirend kidolgozására kell szorítkoznia, beleértve a kér­dések tárgyalásának sorrendjét. A szovjet kormány nem ellenzi, hogy a négy hatalom képviselőinek tanácskozását Párisban hívják ösz­sze­Ugyanilyen szövegű jegyzéket In­téztek az USA és Naavbrifnnnia kormányához is. A nyomor, a háború és a fegyverkezés elleni küzdelmet tekinti főfeladatának a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetsége A Demokratikus Nők Nemssetkö. zi Szövetségének tanácsa hétfőn Che Den Su koreai küldött elnök­letével folytatta ülését. A magyar, bolgár és román nép­köztársaságok küldöttei beszámol­tak arról a fejlődésről, amely or­szágukban a felszabadulás óta vég. bement. A hétfő éjjeli záróülésen három határozatban foglalták össze a ta. nácskozások eredményeit. A küldöttek egyhangúlag jóvá­hagyták a costaricai és a ciprusi demokratikus nőszövetség felvéte­li javaslatát, majd ugyancsak egyhangúlag elfogadták a II. Békevilágkongresszus határoza­tainak megvalósításúról szóló döntést. Az ülés felhatalmazta a DNNSZ titkárságát, bogy 1952. január ele­jére készítse elő a III. Nemzetközi Nőkongresszust. Határozatot fogadtak el a kül­döttek a DNNSZ feladatairól a nemzetközi nőmozgalom egységé­nek kiszélesítésében. A határozati javaslat a szövet­séghez tartozó szervezeteknek, hogy különös figyelmet szentelje, nek a DNNSZ 1949. novemberében elfogadott határozatainak teljesité Bére, amelyekben leszögezték, hogy fokozzák tevékenységüket a falu asszonyai között és bevon­ják őket a nyomor és háborús veszély elleni harcba. A határozat nyomatékosan hang­súlyozza annak szükségességét, hogy felvilágosítsák azokat a val­lásos asszonyokat, akik még nem kapcsolódtak be a békemozgalom­ba, hogy a vallásos meggyőződés nem akadályozhatja a békéért, a nők és gyermekek közös érdekei­ért, a családok védelméért folytatott közös harcot. A küldöttek egyhangúlag hatá­rozatot fogadtak el a gyermek­védelmi mozgalom kiszélesíté­séről. A görög küldött javaslatára el. határozták, hogy tiltakozó távira­tokat intéznek az ENSZ-hez. a Nemzetközi Vöröskereszthez, a Svéd Vöröskereszthez és követelik, hogy a kétezer görög gyermeket, akiket Tito fasiszta Jugoszláviája a görög monar. chofasisztáknak akar kiszolgál­tatni, engedjék a népi demokra. tlkut országokban élő aaüleik. hez. A tanács ülése felhívást intézett Nyugat-Németország asszonyaihoz, felszólítva őket a Nyugat.Né­metország remilitarizálása el­leni tömegmozgalom kifejlesi­tésére. A tanács ülésének küldöttei fel­szólították a világ asszonyait hogy március 8-án, a Nemzetközi Nő­napon követeljék kormányaiktól békevédelmi törvény meghozatalát. Jóváhagyták azt a javaslatot, hogy a DNNSZ tanács legközeleb­bi ülését Szófiában tartsák. A DNNSZ főtitkára zárószgvai­ban felszólította a küldötteket, gondoskodjanak arról, hogy orszá­gaikban végrehajtsák az elfogadott határozatokat és minden erejükkel támogassák a Berlinben tartandó III. Világifjúsági Találkozó előké­születeit. A Szovjetunióban járt olasz küldöttségek értekezletén a két ország kapcsolatainak elmélyítését követelték A Szovjetúnióban járt olasz kül­döttségek résztvevőinek értekezlete a sztálingrádi városi szovjethez in­tézett egyhangúlag hozott üzenetet, amely többek között így szól: „Ami. kor az amerikai imperializmus egy­re állhatatosabban nyomást gyako­rol, hogy az olasz népet nemzeti érdekéivel ellentétben katasztrófái is háborúba vonja, az olasz nép barátsággal és bi­zalommal tekint a Szovjetunió­ra, a világbéke bástyájára." „A Szovjetúnió a nagyhatalmak közül az elsőnek ismerte el az anti­fasiszta nemzeti kormányt és Olasz­ország jogát, hogy más országokkal együtt belépjen az ENSZ-be — mondja a továbbiakban a határo­zat-" Befjeezésül az értekezlet résztve­vői felhívják az olasz kormányt, hogy tegyen konkrét lépéseket, hogy megjavuljon Olaszország viszo­nya a Szovjetunióhoz és a de­mokratikus országokhoz, kulturális, gazdasági, politikai té­ren és a béko megerősítése érdeké­ben. A sztálingrádi városi szovjethez intézett üzenetben a többek között ez áll: „A sztálingrádi csatában önök megmentették a szabadságot és az emberi civilizációt. Ezért az egész világ hálás Önöknek, de kü­lönösen Róma lakói, ahol ennek a civilizációnak annyi kincse van együtt''. „Exportálják" a nyomorgó osztrák orvosokat Szakadatlanul rosszabbodik a marshallizált Ausztria értelmiségé­nek helyzete. A munkanélküliek száma állandóan nő. Az osztrák hatóságok az orvoso­kat más országokba „exportálják." A „Neue Wiener Tageszeitung" cimü lap közli, hogy Ausztria és Svédország között egyezmény jött létre száz fiatal osztrák orvos Svédországba küldésére vonatko­zóan. Kétszáz orvos, aki képtelen ha­zájában munkához jutni, kifejezte azt ae óhaját, hogy elhagyja az országot. Harminckét osztrák or­vos Perzsiába utazott, küenc Abesz­sziniába, nyolc pedig Ceylonba. Amerikai diplomaták frankfurti értekezlete Frankfurtban megkezdődött a Nyugat-Európában működő ame­rikai diplomáciai képviselők érte­kezlete. Az értekezlet egyik fő kérdése: milyen mértékben növelhető az at. lanti egyezmény államainak hozzá­járulása a fegyverkezés és a csa­patok fölállításának fokozásához. Az északkoreai hazafialtat így vallatják az amerikai ban­diták. Ilyen szörnyű módon akarják a katonákat vallomásra bír­ni. Igy „tartják be" az amerikaiak a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi egyezményeket. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése mérnek az ellentámadást indító el­A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága jelenti: A nyugati arcvonalon a néphad­sereg egységed a kinai önkéntesek­kel együtt továbbra is csapásokat lenségre. A központi és a keleti arcvona­lon folytatódnak a helyi jelentő? gű harcok. Leleplezték Tiiéék vatikáni kapcsolatait V. Vidmar a „Szocialista Ju­goszláviáért" című lapban a Ti­tó-banda' vati'kánj kapcsolatairól a többi között a következőket írja: — Az imperialista reakciónak a békie, a szabadság és a de­mokrácia erői elleni támadásai­ban a Vatikán mindenkor a leg­rcakciósabb erőket támogat­ta. A Vatikán tevékenyem részt vett Mussolini, Hittór és Franco ura­lomra juttatásában­Érthető tehát, hogy a Vati­kán örömmel kötött barátságot a Tito-bandával is. A Vatikán már 1949-ben Bel­grádba küldte Sigismond Piero nevűi ügynökét, hogy tárgyal­jon a Tito-bandával.. A Vatikán másik ügynöke — Castiglioiú olasz bankár volt. A Castigiio­nin keresztül kérték meg a Va­tikánt, támogassa őket az ame­rikai kölcsönök kiutalása ügyé­ben. A Vatikán diplomáciai kép­viselőjeként egy amerikai papot küldött Belgrádba, akinek szo­ros kapcsolatai vannak a Wall­Street-tel és korábban püspök volt Floridában, ké­sőbb pedig összekötőként szerepelt a római pápa és Taylor, Truman vatikáni képviselője között. A Vatikán a világ egyik leg­nagyobb monopolistája. Részes® az Anaconda Copper Mining Co. trösztnek, amelynek a Tito-ban­da ónt szállít. Ezenkívül részvé­nyese a Morgan—Rockefeller-, a Du—Pont- és más wallstreeti monopóliumoknak, amelyek ma a jugoszláv gazdasági életet irá­nyítják. Ilymódon a Vatikán, minf az amerikai monopóliumok részvényese, résztvesz Jugoszlávia ki­fosztásában és a jugoszláv dolgozók kizsákmányolásában. A gyűlölt és a dolgozóktél teljesen elszigetelt Tito-klikk a legreakciósabb körök és a Vati­kán jugoszláviai ügynökségének segítségével igyeksz'k meghosz­szabbítani véres uralmát- Ez a „segítség" azonban nem menti meg Tito bandáját, hanem csak meggyorsítja a fasiszta-rendszer bukását Jugoszláviában — feje­zi be cikkét V. Vidmar. Norvégia megtagadta a menedékjogot két politikai menekülttől A norvég jobboldali szocialista menekültek megsegitésérc alakult vezérek, akik a jelenlegi norvég , norvég bizottság állhatatosan kö­kormány magvát képezik, megta- wtelte a menedékjog megadadá. gadták a menedékjogot két spa­nyol politikai menekülttől, akik egy dán hajó fedélzetén érkeztek Oslóba. Annak ellenére, hogy a spanyol sát Norvégiába, a spanyol antifa. sisztákat az a veszély fenyegeti, hogy kiadják őket a frankóista ha­tóságoknak. 4% 1zve*ztiia a Szovjetunió Legfelső Tanácsok jelöltjeiről Az „Izvesztija" „A Szovjetunió hős munkásosztályának legjobbjai" címmel a következőket írja: A Szovjetunió dolgozói döntenek arról, hogy kiket jelölnek a szövet­ségi és autonóm köztársaságok Leg­felső Tanácsaiba képviselőül. Ezek a nép legjobbjai, a szocialista haza lánglelkű fiai, Lenin és Sztálin Pártja ügyének, a kommunizmus­nak állhatatos harcosai. Mindegyik jelöltnek közös voná­sa van: az alkotó szellemű gondos­ság, a forró törekvés, hogy még magasabbra emeljék a Szovjetunió hatalmát. Lenin és Sztálin Pártja tanította meg a munkásokat és munkásnőket, hogy mély és elvá­laszthatatlan kapcsolatot lássanak a termelés valamely szakaszán vég­zett konkrét munkájuk és a kom­munizmus építésének magasztos ügye között. Például Alexandr Vorobjev mosz­kvai esztergályos, akit az Oroszor­szági Szovjet Szövetségi Szocialista Köztárcaság Legfeleő Tanácába jelöltek képviselőnek, a háború utáni ötéves terv megindulása után azonnal példátlanul gyors munka­tempóba kezdett Amikor egyre el­mésebb eszközöket szerkesztett, a hazája javára gondolt. Vorobjev szívós munkával tökéletesítette ter­melő módszerét, rendszeresen emel­te szakmai tudását és elérte, hogy a háború utáni ötéves terv folya­mán húsz év normáját teljesítette. A szovjet munkások Lenin t'» Sztálin Pártjának magasztos esz­méin lelkesülve, Sztálin elvtárs bölcs vezetésével sikeresen oldják meg a kommunizmus építésének fel. adatait. Tárgyalások Franco-Saznyol­ország bevonásiról az atlanti támadó rendszerbe Washingtonban közölték, hogy az USA és Spanyolország rövidesen tárgyalásokat kezd újabb „barátsá. gi, kereskedelmi és hajózási szer­ződés" megkötéséről — je'rnti a DPA. Washingtoni mcgfi-yel'k véle­ménye szerint — mondja a DPA — „ez a szerződés hozzásegíti Francó Spanyolországot ahhoz, hogy csatlakozhassák az Atlanti­rendszerhez,"

Next

/
Thumbnails
Contents