Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-01 / 26. szám

líSCTÖRTÖK, 1851. FEBRUÁR T. 5 PÁRTÉLET Bolsevik gondosságot a káderek nevelésénél >' V (Bán Rozália elvtársnő felszólalása a megyei pártértekezleten.) H

a a kádermunkánkat megyeileg vizsgáljuk, látjuk azt, hogy az 1949 júliusában megtartott Országos Káderkonferencia óta komoly előrehaladás van ezen a téren munkánkban. Eredmény az, hogy sokkal na•ryobb gonddal válogatjuk ki a kádereket, úgy a funkcióba állításnál, mint az iskolára való jelölésnél. Megnézzük azt, mielőtt funkcióba javasolunk, hogy az elvtárs képes ségeinél fogva megfelelő-e arra a funkcióra, be tudja-e tölteni feladatkörét. Ennél azonban még nem sokkal mentünk előbbre. K

ádermunkánk lényegében pártmunkánk egyik legelmaradottabb területe. Komoly hiányos ságok munkánkban, hogy nem foglalkoztunk és még ma sem foglalkozunk kellőképpen a káderek nevelésével. Nevelés helyett nem egyezer a könnyebb ellenállás vonalára csúsznak elvtársaink azzal, hogy „nem megfelelő káderekről" beszélnek. Nem egyszer megtörténik, hogy a legjobb kádereinkről kiderítjük azt, hogy nem megfelelő, azért, mert egy feladatot nem úgy oldott meg, mint ahogy kellett volna, de éppen azért, mert nem kapta meg munkájában a kellő támogatást. Vagy előfordul az is, hogy a pártbizottságaink — főleg, amikor iskolára való javaslatról van szó — lkáderhiányról kezdenek panaszkodni, mint a makói káderes elvtárs is. Ez azonban nem azt jelenti, mintha valójában nem volnának megfelelő jó káderek, hanem azt, hogy nem ismerjük a kádereket eléggé, hogy nem foglalkoztunk kellően a káderek nevelésével. Azt bizonyítja, hogy nem foglalkozunk a párt-, az állami munkában és a termelésben élenjáró, kitűnt dolgozóknak felszínen tartásával, foglalkoztatásával és nevelésével. Nem biztosítunk kádertartalékot. Ebből következik az, hogy ha egy elvtárs iskolára megy, vagy valamilyen más okból el kell hagyni a munkahelyét, üresen marad a helye. Egyegy nagyobb feladat elvégzésénél a párttagság és a pártonkivüliek tízezrei kapcsolódnak be a munkába ós bizonyítják be jó munkájukkal azt, hogy kellő neveléssel jó káderekké válnak. # A

tanácsválasztás alatt például a megyében 21.000 speciális kiképzésen átesett párttag és emel. lett nagyon sok pártonkívüli káder dolgozott. Amikor azonban fel kellett hozni, illetve foglalkozni kellett velük olyan szempontból, hogy hová lesznek megfelelőek, volt olyan elvtárs, aki úgy vélekedett, hogy erre a munkára megfeleltek, de másra már nem. Ez azt mutatja, hogy az az elvtárs, aki így gondolkozik, le' becsüli a tömegek erejét és lebecsüli a kádereket. Komoly hiányosság munkánkban, hogy nem foglalkoztunk a káderek tervszerű nevelésével. Beállítottunk egy-egy feladat elvégzésére kádereket, de a további nevelésükkel egyáltalán nem, vagy pedig igen keveset törődtünk. Látnunk kell azt. hogy egy-egy határozatot nem akkor hajtunk végre, ha a hiányzó funkcióitat feltöltjük, hanem akkor, ha a beállított elvtárs munkájának eredményeként megjavult ezen a területen a munka. Ezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha minden funkcionárius neveli, támogatja és segíti a munkatársait. M

inden funkcionárius feladatának kell, hogy tekintse munkatársainak a megismerését. Fennállt ez a hiányosság és nagyrészben meg van még most is, hogy egy-egy vezető elvtárs nem ismeri kellőképpen saját munkatársait. Ez a hiányosság az MB egyes osztályain is fennállt részben, de méginkább megtalálható városi, járási pártbizottságainknál. Pártbizottságaink nem értékelték kellőképpen a kádermunka jelentőségét. Kovács elvtárs szavait idézve: „postaládának tekintették" elvtársaink a káderosztályt, illetve a kádereseket, * Párthirek Pénteken, február 2-án d. ti. 5 órakor a Kálvin-tér 6. sz. alatt összevont háromszög értekezletet tartunk. Ip. Term, Osztály A középfokú politikai iskola egyéni tanulói részére február 3-án szombaton délután 5 órakor tartjuk meg az államelméletből a konferenciát az Iparos-tanulóiskoJában. _ L Agit. Prop. Osztály ahová, ha szükség volt káderre, bedobták a megrendelést. Sőt előfordult az — és ez a legtöbb esetben így volt —, hogy a kóderes a másik osztály aktívájaként dolgozott, mindent elvégzett, csak — a kádermunkát nem. K

ádermunkánkra — mint ahogy Jegyinák elvtáns is beszélt róla — nagymértékben jellemző volt a reszort-jelleg. Ezen a téren van javulás, mióta Pártunk Központi Vezetőség foglalkozott vele. Eredmény az, hogy a pártbizottsági tagok nem tartják a kádermunkát kizárólag a káderes feladatának. Pártbizottságaink ragjai egyre inkább bekapcsolódnak a kádermunka végzésébe. A megyei káderosztály egyre inkább több segítséget kap munkájában az egyes osztályok részéről. Kimennek az osztályoktól az elvtárs munkaterületére, megnézik a munkához, a Párthoz, az államhoz való viszonyát, azt, hogy hogyan állja meg a helyét a termelésben, hogyan viszonyul munkatársaihoz, a dolgozókhoz. így még inkább biztosítva van, hogy nem javasolunk olyan személyeket funkcióba, akik nem méltók a Párt bizalmára. f E

zen a téren a városi, járási pártbizottságainknál is mindinkább javul a munka. Ez azonban még nem kielégítő. Hiányosság az, hogy nem elég tervszerű még a munka, nem készülnek fel elvtársaink alaposan, mielőtt egy-egy elvtárssal foglalkoznak. Ez a hiányosság azonban nem kis mértékben fennáll elsősorban a megyei káderosztálynál i®, amiért nem kis mértékben én vagyok a felelős és ezen a téren is nekem kell példát mutatnom elsősorban. Rákosi elvtárs nem egyszer felhívta a figyelmünket a káderekkel való törődésre. nekünk tehát feladatunk az, hogy a kádermunkát kiemeljük reszort-jellegéből és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának tapasztalatai alapján, Lenin-Sztálin-Rákosi elvtársak útmutatását követve, elvi szintre emeljük. Központi Vezetőségünk útxnuta tása alapján minden vezető funkcionáriusnak kádermunkát is kell végeznie és meg kell tanítani párttagságunkat is kádermunka végzésére. A feszült nemzetközi helyzet " megköveteli tőlünk, hogy sokkal többet és jobban foglalkozzunk a kádereik nevelésével. A pártmunka, az állami ós építőmunka minden területén kemény, helytálló káderekre van szükség, olyanokra, akik nem ijednek meg a nehézségektől, hanem szembenéznek velük és legyőzik azokat. Példaképpen kell tekintenünk itt is a Szovjetunió hőseit, akik úgy a békét építőmunkában, mint a Nagy Honvédő Háborúban a helytállás, áldozatvállalás és a hősiesség szocialista mintaképeit adták. Rákosi elvtárs azt mondja a „Társadalmi Szemle" jubiláris évfordulójára írt cikkében: „A kommunista fegyelem, magatartás, jellem, példamutatás és egyéni bátorság ma újra előtérbe került, most újra több fegyelemre, példamuta. tásra, áldozatkészségre, bátor kiállásra, éberségre és elszántságra van szülcség." Ezek a tulajdonságok a mi párttagságunkban, a mi dolgozó népünkben is megvannak, csak ki kell fejleszteni őket, nevelni és törődni kell a káderekkel. Kádermunkánk alapja legyen tehát a káderekkel való egyéni foglalkozás. Az ezen a téren mutatkozó hibákat minél előbb ki kell javítani. Megjelent az Anyag- és Adatszolgáltatás januári száma A folyóirat januári száma közli Csujkov elvtárs cikkét Lenin elvtárs halálának 27. évfordulója alkalmából. „I. Lenin a Szovjetunió békepolitikájának , megalapítója" címmel. Pak Den Aj, a koreai békevédelmi bizottság helyettes elnöke: „Korea a nagy harc zászlója" cím. rrel arról a törhetetlen akaratról ír, mellyel a koreai nép harcol a végső győzelemig, függetlenségének kivívásáért. A. Zvarjev: ,.A takarékosság rendszere és a termelés önköltségének további csökkentése" című tanulmánya értékes tanulságokat nyújt számunkra, szocialista építésünk mai szakaszában. E. Leontnyev: ,.A falusi nép. művelési munka jelenlegi állapota és feladatai" című cikke, a Szov. jetunió gazdag tapasztalatain keresztül nyújt segítséget népművelési munkánk megjavításában. D. Sepilov: „Sztálin, a Szovjet, unió kolhozrendszerének megteremtője" című tanulmánya különösen a felső és középfokú káderképző tanfolyam hallgatódnak nyújt segítséget a tanulásukban. A szocia. lista mezőgazdaság megteremtésének elvi kérdései c. anyaghoz. Részleteket közöl a folyóirat MaoCe-Tung elvtársnak „A gyakorlat" c. munkájából, mely kihangsúlyozza a forradalmi elmélet döntő jelentőségét a cselekvés irányításában. M. Sztyepanov: „A Bolsevik Párt szervezeti alapjai" c. tanulmányában Lenin: egy lépés előre, két lépés hátra és Sztálin: a pro. letárok osztálya és a proletárok Pártja c. müveinek tanulságait tárgyalja. M. Padulgoljnyikovt „A párt. gyűlés — a kommunisták nevelésének iskolája" c. cikke párt. szervezeteinknek ad fontos útmutatásokat. E kiemelkedő cikkek mellett még több időszerű problémával foglalkozó cikk és munkásmozgalmi naptár egészíti ki az Anyag- és Adatszolgáltatás gazdagtartalmú januári számát. Még többet, még jobbat termelek Pártunk Kongresszusára (Tudósítónktól), Alig hangzott el aa ebédszünetet jelző csengő hangja, a Gyufagyár dolgozói leállították gépeiket, még egy utolsó simítást tettek a gépből legutoljára előkerülő munkadarabon s máris igyekeztek az ebédlő felé. Ezen a napon mindenki feltűnő gyorsan megette az ebédjét, majd négyes-ötös csoportokba verődve megindult az izgatott beszélgetés. — No, igyekezz már — hallatszott jobbról is, balról is —, nem tudod, hogy ma taggyűlésünk lesz s ott számot kell adnunk dolgozó társainknak a kerületben végzett népnevelő munkánkról. Gyertek már — hallatszott másfelöl —, beszéljük meg mégegyszer a munkafe laján lásunkat. Rövid az ebédidő s ezen a napon még gyorsabban röpül egyik perc a másik után. Minden párttag számotvetett magában, mit ls végzett a mult taggyűlés óta s a Kongreszszusra vállalt kötelezettségét menynyiben teljesítette eddig, A töltőgépnél dolgozók örömmel mondják egymásnak, hogy náluk már komoly eredmények mutatkoznak, Fogas Józsefné és Temesvári Sándorné is, akik még másfél héttel ezelőtt 97 százalékra teljesítették normájukat, ma már a 104 százaléknál tartanak Mé. eredA belső dobozgépnél dolgozók ricz Erzsébet 137 százalékos •Menyéről számolnák be egymásnak. Az I. számú alapfokú politikai iskola hallgatói is boldogan mondják, hogy ma már 87 hallgató közű 27-en rendszeresen készítenek jegyzetet. Major Józsefné elvtársnő ebédszünetben felkereste Orosz Terézia párttitkárt és elmondta neki, hogy nemcsak a kongreszusi hétre, de egy hónapra vállalja a két gép kezelését. Az üzem másik részlegén Széli József és Sipos Ferenc elvtársak beszélgettek. Eddig soha nem érzett izgalommal várják ök is a taggyűlést, ma kérik a tagság előtt felvételüket a Magyar Dolgozók Pártjába, Izgulnak s ők is számotvetnek magukban az eddig végzett munkájukról, vájjon kiérdemelték-e eddigi eredményeikkel azt, hogy a munkásosztály élcsapatának, a Pártnak tagjelöltjei sorába felvegyék őket? Röpül az idő s lassan vége az ebédszünetnek is. A csengő felhangzásakor gyorsan szétosztanak a kis csoportok s minden párttag kemény elhatározással lép gépemellé: Még többet, még jobbat termelek Pártunk Kongresszusára. Szekeres 1. István, FEL A BEKE FEDELMERE Két szovjet békeharcost ábrázol a kép. Az egyik D. Sosztakovics zeneszerző, a másik pedig L. Kozmogyemjanszkaja, a hős Zója és Sura Kozmogyemjanszkaja édesanyja — a varsói Békevilágkongresszuson hallgatják az előadó beszédét. '• Tizenkét jólműködő békebízoftsóggal köszöntjük február 24-ét De ez a támogatás a tanácsválasztás után megszűnt, illetve nem fokozódott. A felsővárosi dolgozók többször fel is keresték a békebizottság vezetőségét s megkérdezték, mi az cka annak, hogy a békebizottság nem működik. Most, alig pár héttel ezelőtt vettük csak egészen komolyan a békebizottság gyenge munkáját, akkor, amikor dolgozóink egyre többen keresték fel a pártszervezetünket is. Pártszervezetünk kongresszusi felajánlásában vállalta, hogy maradéktalanul felszámolja a felsővárosi békebizot (ságok gyenge munkáját s Kongresszusunk tiszteletére 12 új békeblzottságot szervez. Felajánlásunkat munka követte s ma már némi eredményről is beszélhetünk. Három békebizottságban már megszerveztük a csoportos szovjet szépirodalom olvasását s a Szabad Nép cikkeinek csoportos megbeszé'ését. Munkánkat a tömegszervezetekkel együtt tovább fokozzuk s február 24-ét 12 jól működő békebizottsággal köszöntjük majd. Zsigmond Lajos párttitkár. Egyre élesedik az osztályharc, egyre arcátlanabbul támad az ellenség s a világ minden részén egyre növekszik a békét akarók harcos tábora. Nálunk Magyarországon is a dolgozók milliói, párttagok, pártonkivüliek mind szorosabban zárkóznak fel a Párt és ltákosi elvtárs mögé. Békéért folytatott harcunkban nagy szerepe van a békebizottságoknak ls, amelyek tagjai igen szép munkát végeztek Pártunk irányítása mellett a Békekölcsönjegyzés, tanácsválasztás idején, majd a későbbi időszakokban is. Békebizottságaink nagy eredményeket értek már el eddigi munkájukban, de még mindig vannak hiányosságok- Szeretnék rámutatni arra, mi volt az oka annak, hogy Felsőváros I.-hen békebizottságaink nem töltötték be azt a feladatot, amelyet Pártánk rájuk bizott. Itt is, mint a város minden részén a békekölcsönjegyzés ideje és a tanácsválasztásokkor pártszervezetünk minden támogatást megadott a békehizottságoknak, hogy niincl szélesebbkörű agitációs és felvilágosító munkát végezzen. Tassi Mihály valóraváltja a jelszót, melyet mozdonyának homlokára írt A hatalmas mozdony mellett úgy vesznek el a szerelők és a tisztogatóik, mintha egy hegy lábánál állna az ember. Tassi Mihály sztahánovista mozdonyvezető mozdonya ez. Szép, erős és jó mozdony. Tassi Mihály — bár most szabadnapja van — itt forgolódik a nagy gép körül, nézi a javításokat, ellenőrzi a munkát, tanácsot osztogat. Holnap reggel útraindulnak, mindennek rendben kell lenni. Vidáman csillog a szeme, pirospozsgás arca mosolyra húzódik, ha társai élcelődnek, viccelnek vele napközben. 23 éve dolgozik itt a Fűtőházban. Amint ő mondja: „egész életem a Fűtőház, a mozdony, az út." Alig jár haza aludni, leköti a munka. Szeret minden munkánál ott lenni, sőt, ha lehet, a javítómunkákat saját maga végzi el. Egyrészt azért kapta a sztahánovista címet, hogy az előfordult javítások 30 százalékát elvégezte. A gondnélküli utazást csak úgy lehet biztosítani, ha minden rendben van. Amint itt áll olajosan és vidáman. eszébe jut egy eset és azonnal mesélni kezdi: ,JÉppen készen voltunk az indulásra, már csak egy perc volt hátra és akkor vettük észre, hogy a villanyturbó (áramfejlesztő) felmondta a szolgálatot. Gyorsan elöretettem a kőolajlámpákat és minden késés nélkül indultunk ki." úgy mondta el ezt az esete*1, mintha mindennap előfordulna és egy villanyturbó javítása nem volna olyan nagy dolog. Én is úgy vettem. Csak akkor mértem fel ennek a jelentőségét, amikor elgondolkozva hozzátette: „egy villanyturbó megjavítása 2 ezer forintba kerül," ,A sztahánovista oklevelet azért is Icaptam — mondja büszkén —, hogy résztveszek az 500 kilométeres, 2 ezer tonnás mozgalomban, vezetek irányvonatot és felemelt sebességű vonatot is." És Tassi Mihályra nyugodtan bízzák a legnagyobb megterhelésű vonatokat, mert — amint ő mondja — vállal minden túlterhelést, hiszen jókarban van a gépe és nem történhet hiba útközben. Vontatásnál és a menetidőnél betartja a pontos időt, a megfelelő takarékossági intézkedéseket figyelembe veszi. A Pártkongresszus tiszteletére Tassi Mihály vállalta, hogy minden vonatot rendesen bevisz a végállomásra. Ez annyit jelent, hogy nem fordul elő késés és baleset. Nehéz ezt így betartani? A vonat késése nem mindig a mozdonyvezetőtől függ. Tassi Mihály mégis megfogadta: teljesíti felajánlását. Egyszer Kiskunfélegyházától Szegedig 21 perc késést hozott be. Ez azt bizonyítja, hogy Tassi Mihály szereti a Pártot és a munkáját. „Sokat kaptam már eddig is a Párttól" — mondja, mig megmossa a vonat elején lévő fehér táblát. Erre a táblára azt írták fel: „Előre a Pártkongresszus sikeréért!" Hogyan fejezhetné hát ki a szeretetét és háláját a Párt iránt, minthogy valóraváltja azt a jelszót, amelyet mozdonyának homlokára írt. Még több javítást maga végez el, még több szenet takarít meg, még jobban végzi munkáját.... mert két hete Galyatetőn üdülhetett, mert szeretne a Pártkongreszszusig tagjelölt lenni... Holnap újra útnak indul Tassi Mihály, ki tudja, hanyadszor. De ezek a mostani utak különböznek a régi rendszerben megtett utaktól. Minden kilométerrel hozzásegít, hogy új házak, hidak. üzemek épüljenek, hogy egyre több és több eredményt érjen el dolgozó népünk. Ezek az eredmények lelkesítik őt is. Ezek az eredmények biztosítják. hogy mindig több és jobb munkával erősítse a Pártot. (nógrádi)