Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-04 / 29. szám

Szabotáló, kupeckedő kulák okat lepleznek le mindenfelé J VIII. ÉVF. 29. SZAM. ARA 50 FILLÉR. VASÁRNAP, 1951. FEBRUÁR 4. wiiiiNn. «• i m»i •» i n j—a—— ARCCAL A TECHNIKA FELÉ! ' Ysz. j) Húsz évvel ezelőtt,; J.931 február 4-én a szocialsla jpar funcionártósainak első orpzág03 értekezletén Sztálin elvtárs hatalmas jelentőségű beszédet tartott. Ez a konferencia fontos állomás volt abban a harcban, mely a Szovjetunió szocialista iparosításának sz'.á'.ipi programja teljesítéséért indult. Sztálin elvtárs ezen a konferencián „A gazadsági vezetőik feladatairól" címen olyan útmutatást adott, mely azóta is biztos iránytű nemcsak a SzovjetUnió, hanem a népi demokráciák fzámára is. Ebben a beszédében indokolta meg Sztáln elvtárs tudományosan és mindenki számára érthetően a gyorsított ütemű iparosítás jelentőségét, porrázúzva a bucharinista—trockista árulók Úgynevezett „elméletét", mely az iparosítás ütemének lassításáról fecsegett. Sztálin elvtárs ezelőtt húsz évvel elmondott szavai azóta szinte szállóigévé váltak: „A tempót fékezni — mondotta — annyit jelent, m'tnt elmaradni. Aki elmarad, azt verik- Mi pedig nem akarjuk, hogy bennünket verjenek. Nem, mi pem akarjuk! A régi Oroszország történelme többek között abból áll, hogy az országot szüntelenül verték elmaradotságáért." „Ilyen már a kizsákmányolók törvénye, — verni azokat, akik elmaradnak és akik gyengék. A kapital zmus farkasainak törvénye. Elmaradtál, gyenge vagy — tehát nincs igazad, tehát verhetünk és leigázhatunk. Hatalmas vagy — tehát igazad van, tehát óvakodnunk kell tőled. Ezért nem szabad többé elmaradnunk-" Húsz év multán is olyan aktuálisak, időszerűek s útat mutatók ezek a szavak, mintha fejlődésünk mai szakaszában hangzottak volra el. Ennek a beszédnek nyomán tanultuk meg mi is, m' szükséges ahhoz, hogy országunkat iparosítsuk. kimoz-| dítsuk elmaradottságából, hogy a szocializmust felépítsük. Mi szükséges ehhez? Sztálin elvtárs szavaival: „Először is meg kell íenniök a reális, vagy, ahogy nálunk mondani szokás, az „objektív lehetőségeknek Másodszor . meg kell lenni az akaratnak és a tudásnak, úgy vezetni üzemeinket, hogy ezek a lehetőségek valósággá váljanak." Sztálin elvtárs húsz évvel ezelőtt feltette a kérdést: megvannak-e a Szovjetunióban az objektív lehetőségek? Mindenki számára érthetően bebizonyította, hogy e-ek a lehetőségek hiánytalanul megvannak. Most ennek nyomán nekünk is meg kell nézni, vájjon nálunk megvannak-e ezek a lehetőségek? Igen! Nálunk is van olyan hatalom, mely országunk adottságait a nép javára akarja és tudja kihasználni- Támogatják ezt a hatalmat a munkások és parasztok miliői, rendszerünk mentes a kapitalizmus gyógyíthatatlan betegségeitől: a • válságtól, • munkanélküliségtől, nyomortól, egyre fokozottakban rátérünk a nagyüzemi mezőgazdálkodás fejlesztésére. Van olyan Pártunk, „amely eléggé egységes é3 összeforrott ahhoz, hogy a munksáozztály legjobbjainak eró'feszítézét egy pontra irányítsa, mely eléggé tara^ztalt ahhoz, hogy ne hátráljon meg a nehézségek elől és rendszeresen folytasson helyes, forradalmi, bolsevik pob'tikát." Ezek a lehetőségek nálunk fokozottan megvannak, mint 20 évvel ezelőtt a Szovjetunióban, m°rt akkor a szocial'zmus országa még magánosan m^gaslott ki a kapitalizmus tengeréből, ezernyi ellenséggel volt körülvéve, magára volt utalva. Ma már dön tőén más a helyzet. Építőmunkánkban útmutatásával, gazdag tapasztalataival s gazdasági segítségével is mellettünk áll a Szovjetunió, mely azóta a világ palitikalag, gazdaságilag és ka tonailag legerősebb államává fejlődött. Mi már nem járatlan útat járunk, nem vagyunk egyedül saját erőnkre utalva. Nem is kell példáért messzire mennünk- Gondoljunk csak a Textilkombinátra. Vájjon felszerelhettünk volna-e, • népgazdaságunk szolgálatába állíthattunk volna-e egy ilyen üzemet, ha nem segít bennünket a Szovjetunió? Nyilvánvalóan: nem! Gépgyártásunknak még nagyot kell fejlődni ahhoz, hogy olyan gépeket elő tudjon állítani, m'nt azok e szovjet gépek, melyek naponta termelik a Szagedi Textilkombi nátban a fonal tonnáit szövődéink számára. Míg a Szovjetunió 20 évvel ezelőtt minden oldalról ellenséggel volt körülvéve, addig mi baráti környezetben népi demokratkus szomszédainkkal vállvetve építhetjük a szocializmust, egymást kölcsönösen segítve. Nem arról van szó, hogy az ellenséges behatolást vesz lye egyáltalán nem fenyeget, hiszen déli határainkon ott acsarkodj] Titó janicsárbandája, szerte a világon új háború kirobbantásán fáradoznak az imperialisták, hanem arról van szó, hogy viszonylag sokkal kedvezőbb körülmények között végezhetjük országunk iparosításának nagy munkáját, mint annakidején a Szovjetunió. Tehát azok a lehetőségek, melyeket Sztálin elvtárs a gazdasági vezetők értekezletén felsorolt, nálunk még fokozottabban megvannak. Arról azonban, hogy mi száz százalékig kihasználjuk-e ezeket a lehetőségeket, sokat lehet és kell beszélni. Sztálin elvtárs így fogalmazta meg: „Megvan-e nálunk a gyárak, üzemek, bányák helyes vezetése?" Bár mi ebből a beszédből sokat tanultunk, ennek a beszédnek útmutatása nyomán sokat tettünk ezen a vonalon, mégis Sztál n elvtárs szavaival kell válaszolnunk erre a feltett kérdésre: Sajnos, it' nincs minden rendben-" Akadnak még nálunk is olyan vezetők, akik a vezetést nem nézik bolsevik módon. Nincs még két hónapja annak, hogy Szegeden ankétra gyűltek össze ar újítók s ezpn az ankéton nem egy vállalatvezetőről kiderült, hogy nem támogatja, sőt akadályozza ezt a mozgalmat, kiderült, hogy a vállalatvezetői irodából akar foglalkozni a dolgozók problémáival, az ü-©m technikai kérdéseivel. Nálunk is meg van az, hogy egyes üzemeknél fele'ős posztokra állított régi gazdasági szakemiberek tudományát senki nem is igyekszik elsajátítani. Ez a helyzet egyik legnagyobb szegedi üzemünknél is. Nem az a kérdés most, hogy ez a régi gazdasági szakember jól, vagy roszSZJUI végzi munkáját, hainem az, hogy csak úgy válhatunk üzemeink igazi uraivá, ha — amellett, hogy felhasználjuk a régi gardasági szakemberek tudását — mi is igyekszünk elsajátítani ezt a tudást, elsajátítani a technikát, a gazdasági, pénzügyi vezetés minden csinját-binját. Különös élességgel megmutatkozik ez a hiba egyes üzemi pártszervezeteink vezetőinél. Ezek úgy gondolják, jó politikai vezetők, ha bezárkóznak a „politikai vezetés" tornyába. Ugy gondolják: a gazdasági vezetés, a technika elsajátítása a gazdasági szakemberek dolga. Igy válhatott leA KONGRESSZUSI VERSENY ÉLENJÁRÓI Á nagy lelkesedéssel folyó kongresszusi verseny eddigi eredményei, termelési győzelmei a szegedi üzemekben is mulatják, hogy dolgozóink megértették a Magyar Dol;ozók Pártja II. Kongresszusának íalalmas jelentőségét, A Szegedi Kender fonóban az előfonó osztályon kiemelkedő eredményt ér el Ba'.ogh II. Sándorné és Nagy Lajosné a 30-as gép váltó nyujtósai. Baloghné és Nagyné vállalták, hogy két gépen termelnek továbbra is, és 2 szakmány munkaideje alatt biztosítják a hozzájuk tartozó gillfonók 3 szakmányának anyagellátását. Ugyanezt ajánlották fel a többi nyújtók kezelői is: Dobó Ferenoné, Szalma Vera, Csomor Ijtvármé, a második váltásban Sári Józsefné, Nagy II. Józsefné, Szi. ágyi Pálné. VaC-a mennyi nyujtós vállalta, hogy nemcsak Pártunk II. Kongresszusáig, de a későbbi dőbem is ezzel a munkamódszerrel dolgozik. Ugyancsak ezen «z osztályon Nagy Lajosné kezdeményezésére Mészárosné, Biacsiné, Véghné, Csomómé, Szilágyiné és Dobóné egy 7 tagú önköltségcsökkentő és anyagtakarékossági brigádot szerveztek és versenyre hívták a' 25-ös géptípuson dolgozó munkásokat, A versenyzők célja az elektromos árammal, a segédanyagokkal és a nyersanyagokkal való legmesszebbmenő takarékosság. Jelentős felajánlást tett az előfonón még Csiszár Jánosné elvtársnő, aki vállalta, hogy a szalagosító gépen termeiését 050 kilóról 730 kilóra növeli. Február 1-én Csiszár elvtársnő már elérte az ezer kilót. A Szegedi Gyufaey árban is keményen harcolnak a dolgozók a kongresszusi kötelezettségvállalások teljesítéséért. Legkimagaslóbb eredményt a hámozóknál Unyi István és csoportja ért el, akik vállalták, hogy valamennyien áttérnek két gép kezelésére. Jelenleg kétgépes módszerrel a 150 százaléknál tartanak. Szép eredmények születnek Kónya fctván csoportjában is. Ök 11 százalékkal teljesítették eddig túl felajánlásukat. A töltőknél Fogas Józsefné, Temesvári Sándorné haladnak az élen. A dobozkészílőknél Móricz Erzsébet elvtársnő, aki nemcsak át. vette a sztahánovisták munkamódszerét, de mór túl is szárnyalta azok. termelési eredményét. A címk'ézőknél továbbra is a Ménesi-brigádé az elsőség s ezt mint mondják meg is tartják február 24 után is. A Seprőayár ÁV-ben a kongresszusi felajánlások teljesítésében Bányai Péter halad az élen, aki vállalta, hogy termelési teljesítményét 196-ről 230 darabra emeli. Ma 300 darabnál tart. Szűcs I. Ferenc DISZ-tiikár 29, Herédi Anlalné 29, Kéri Ferencné 47, Szél Jenőné 29, Szé!pál Istvánné 30, Lévai József esztergályos 28, Vetró' László 10, Bakró Béia és Varga Mihály kikészítők 21 százalékkal teljesítették eddig túl kongresszusi kötelezettségvállalásukat. 'A' Seprűgyárban a kis seprűkészítfl üzemrész kongresszusi felajánlását már 8949 forint értékkel túl is fed. jcsltette. A DÉMA cipőgyár partszervezete nem tekinti komoly feladatnak a Szabad Nép terjesztését Alig egy hónap választ el ben-1 nünket Pártunk II, Kongresszusá- ' lói, amelynek előkészítő munkálatai nem jelentenek külön feladatot jártszervezeteinknek, hanem a megtevő napi feladataink jobb végrehajtását. Az üzemi, kerületi és hivatali pártszervezetek a decemberi is januári taggyűléseken megbeszélék, melyek azok a hiányosságok, libák, amelyek a pártépítés, illetve a termelés területén mutatkoznak. Pártunk célul tűzte szervezeteink alé. hogy február 24-ére maradőkta. anul felszámolják a hiányosságokat és továbbfejlesszék az eddig elírt eredményeket. A szegedi pártizervezetek nemcsak felmérték a mutatkozó hibákat, hanem már jetentős mértékben ki is javították izokat. Azonban vannak pártszer/ezeteink, mint például a szegedi :)ÉMA Cipőgyár, ahol a pártszerveret nem.töltötte be feladatát teljes nértékben. 'A' pártszervezet gyenge munkája ilesen megmutatkozik a felvitágosló és agitációs munkában. A népícvclők munkájának hiányosságát bizonyítja az is, hogy a Szabad Nép-kampányban eddig mindössze 23 ú] előfizetőt izerveztek be. A hiba nem a szervezési munkában volt, hanem ott, hogy a népnevelőket politikailag íem készítették fel kellően a pártszervezet vezetői. De hogy is adhatott volna a pártszervezet vezetősége a népnevelőkiek agitációs szempontokat, hiszen ík maguk sem ismerték fel kellőképpen a Szabad Nép olvasásának ton.tosságát. Bizonyítja ezt az is, hogy arra hivatkoznak: „Jár már 'z üzembe a Nők Lapia, Népszava, Uj világ nem tudunk beszervezni több előfizetőt". Nem foglalkoznak kellőképpen a pártvezetőség tagjai az üzem párttagjaival sem. Például itt van Rózsa Istvánné esete, ö az MNDSZben fizetett elő a Szabad Népre. A pártszervezetben nem hívták fel Rózsa elvtársnő figyelmét a Szabad Nép olvasásának fontosságára. Nem véletlen az, hogy ehhez hasonló eset történt a szabászműhelyben is. Arra a kérdésre, hogyan foglalkoztak a Szabad Nép előfizetők szervezésével, Fejős János elvtárs, tfzescsoportvezető azt felelte: „ Valamennyiünkhöz jár már újság, pé'.dául a Népszavát négyes csoportokban fizetjük elő" — s ezzel szinte a párttitkár szavait ismételte. Fejős elvtárs azt is elmondotta, hogy foglalkoztak ők ezzel a kérdéssel, hiszen a szakszervezeti bizalmi minden délben erről beszélt. A pártszervezet népnevelői és a pártbizalmiak pedig a vezetőség rossz munkájának következtében nem végeznek állandó és rendszeres munkát a Szabad Nép terjesztése érdekében. Ezek a példák mind azt bizonyítják, hogy a pártszervezet vezetősége, nem tekinti komoly feladatnak a Szabad Nép-kampányt, nem támogatta és irányította kellőképpen a népnevelők munkáját. A kampány hátralévő idejét a vezetőségnek fel kell használnia a Szabad Nép-előfizetők számának növelésé, re. Mindenekelőtt fel kell számolni azt a helytelen és megalkuvó néze. tel, hogy „nem tudunk előfizetni • Szabad Népre, mert sokféle lapot járatunk " Ha a vezetőség maga is világosan felismeri a Szabad Nép olvasásának, jelentőségét, akkor a kampány vé. gére nem 23. hanem ennél jóval több új előfizető lesz a DÉMA' Cipőgyárban. (cs.) Ma délután öt kultúresoport szerepel Szegeden Ma délután 5 érakor ismét öt kultúresoport szórakoztatja a szegedi dolgozókat. Az alsóvárosi kultúrházban a Textilkombinát és a Honvédség kultúresoportja, a móravárosi kultúrházban a Szeged! Kender, a felsővárosi Postásotthonban fl KIOSZ. Keeskcstelepen az a'sóvárosi MNDSZ és a Petőfi III. iskolában a Villanyerőmű kul. túrcsoportja rendez előadást. A ktiltúresn"ortok szfndarrbokka'. szavalatokkal fe énekszámokkal szórakoztatják a do'gozókat. Ma a „Sotevik Párt út;a'* 7- K eiöadása Ma tartják a „Bolsevik Párt útja" előadássorozat hetedik előadását, a „Vörös Csillag"-moziban, A részt, vevők az előadáson megismerkednek a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának életével és hősi harcaival. Az előadás pontosan kilenc órakor kezdődik hetővé, hogy a® elmúlt év során egyes üzemeinkben elmosódott az egyéni vezetés, az egyéni egyszemélyi felelőség. Jól megközelíthetjük ezt a kérdést a Szegedi Cipő-gyár példáján. Ebben az üzemben egy gazdasági vezetőember az üzem vezetőségének és pártszervezetének szeme láttára a „gazdasági vezetés" ürügye alatt úgy felborította a termelés rendjét, hogy az üzem nem tudta teljesíteni tervét. Hasonló tünet mutatkozott meg a DÉMA Cipő-gyárban is. abol az egyik üzemrészbe befurakodott ellenség zavartalanul tudta folytatni hosszú időn keresztül munkáját. Miért? Nyilvánvalóan azért, mert a gvár gazdasági és politikai vezetősége nem tartotta szükségesnek a technikával való beható foglalkozást, úgv gondolták, hogy — mint Sztálin elvtárs kifejezte: „vezetni annyi, mint papírokat aláírni." másutt is megmutatkoztak, de már ebből a két példából is megláthatjuk: „Itt az ideje, régen itt az ideje annak, hogy arccal a technika felé forduljunk." Jól véasük agyunkba Sztálin elv'ár* intelmét: „írhatunk akárhány határozatot, eeküdödhetür.k életre-halálra, de ha nem fogjuk elsajátítani az üzemek, gyárak, bányák technikáját, gazdaságát, pénzügyét — mindez semmit sem ér és egyéni vezetés nem lesz." S ehez nyugodtan hozzátehetjük: akkor nem tudjuk sikerre vinni az elénk tűzött feladatokat, nem tudjuk sikerrel építeni hazánkban a szocializmust, elmaradunk, gyöngévé, céltáblájává válunk a kanitalizmus farkastörvényének. Dolgozóink hősies erőfeszítései azt bizonyítják, hogy ezt mi nem akarjuk, nem akarunk elmaradni, nem akarjuk, ho-gy bennünket verjenek. Tehát!? El kell sajátítanunk a technikát, saját Lehetne tovább sorolni azokat, magunknak kell üzemeink uraivá a figyelmeztető jeleket, melyek válni. Sztálin elvtárs azt tanítja, a két cipőgyárhoz hasonjóam I hogy „csak ez a biztosítéka ftanak, hogy terveinket teljesítsük és megvalósítsuk az egyéni vezetést." Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem értünk el eredménye3:et ezen a téren a felszabadulás óta. Kétségtelenül értünk el hatalmas eredményeket, új gazdasági vezetőink egész sora állja meg kifogástalanul a helyét, die nem mondhatjuk ezt el maradéktalanul. Pedig nekünk meg kell szüntetni ezeket a káros kivételeket, ha nem akarjuk azt, hogy népgazdaságunk erőteljesen fejlődő, fiatal fájának növekedését lassítsa, vagy megakadályozza az a szú-rágás, mely egves vezetőink technikai tudása elégtelenségében jelentkezik. Az útmutatást Sztálin elvtárs már 20 évvel ezelőtt megadta számunkra: „avatkozz be minden ügybe, hatolj be mindenbe, semmit figyelmen kívül ne hagyj, tanulj és egyre tanulj!" Nem kétséges, hogy mi be akarjuk és be is tartjuk ennek az útmutatásnak minden, betűjét.