Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-28 / 49. szám

4 SZERDA, 1951. FEBRUÁR 28. nyésztési határozatának megtár­gyalására megyei értekezletet hívott össze. A tárgya'ás során k derült, hogy a meghívott pártonkívüli középparasztok jól isimerik a kormány állattenyész­tésről szóló határozatát, ko­moly javaslatokat hoztak a ta­karmánynövény termesztéséről, silózásról stb. Ugyanakkor e te­rületen dolgozó funkcionáriusa­ink egy része teljesen felülete­sen, hallomásból isimerte csak az állattenyésztési határozatot. De az általánosabb veszély nem is az, hogy hivatalnokmódra né­zünk egyes fontos határozato­kat, hanem, hogy egyáltalában nem dolgoazuik fel, akadozva, zökkenőkkel hajtjuk csak végre. A csongrádmegye: párlbizott­pág február ötödiki ülésén meg­tárgyalta a begyűjtés kérdését. Az előterjesztésben a következő javaslatok voltak határozatként: „A pártbizottságok pártszer­vezeteinket alaposan készítsék elő, hogy a begyűjtést helyileg megjavítsák. Ezenkívül a példa­mutatókait jobban népszerűsít­sék és kössék össze a békéért folyó harccal a begyüjfést és emellett jobban tudatosítsák az állammal szembeni kötelezettség teljesítésének kérdését." Amikor a központból leküldött munka­társ megkérdezte az elterjesz­tést tevő elvtárstól, hogy ez a beszámoló, illetve a javaslat megjavítja-e a gabonabegyüjté­si munkát, azt az őszinte vá­laszt kapta, hogy nem. Ugyan­akkor, amikor a megyebizottság ilyen nagy és hiábavaló erőfe­szítést tett, hogy kisüssön va­lamit a beszolgáltatás e'ősegité­sére, a megyebizottság páncél­szekrényében ott hevert — nyil­ván érintetlenül — a titkárság terménybegyüjtéssel kapcsolatos január 22-i határozata. A me­gyebizottságnak a harchoz nyil­ván szüksége van puskaporra, de nem feltétlenül szükséges minden esetben, hogy a pus­kaport maga találja fel. (De­rültség.) Horváth elvtárs ezután hang­súlyozta, hogy nem volt jobb a sorsa a szénbányászatról szóló határozatnak és sok más fon­tos határozatnak sem. De hozzáteszem ehhez — foly­tatta —, teljesen helytelen volna a hibákért a felelősséget a párt­bizottságra hárítani. Komoly fe­lelősség terheli ezen a téren az agitációs és propaganda osz­tályt, a P^t- és tömegszerveze­tek osztályát. A hibák többé­kevésbbé megtalálhatók a Köz­ponti Vazietőség többi osztályai­nál is. Rákosi elvtárs beszédé­nek idevonatkozó útmutatásai szerint a Központi Vezetőség egész apparátusának meg kell javítania munkáját, hogy ered­ményesen tudjon gondoskodni a kongresszus határozatainak nép­szerűsítéséről és végrehajtásá­ról. őrizkednünk kell azonban at­tól, hogy az oktatási munkánkat felforgassuk és esti iskoláinkat ellenkező vég'etbe esve „határo­zatmagyarázó körökké" változ­tassuk. Az oktatás fő feladata továbbra is és minden körülmé­nyek között a lejalac:onyabb­tól a legmagasabb fokig a marxizmus-leninizmus elméleti, tárgyi ismereteinek nyújtása. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy propagandistáink, a pártiskolákat beleértve, rendsze­resen feldolgozzák a Párt és a kormány legfontosabb határoza­tait és központilag kapjanak tá­mogatást arra, hogyan használ­ják ezt fel az oktató munkájuk­ban, hogyan kapcsolják össze az e'mélet tanításával. Még néhány szót az agitáció­ról. Az agtáció sokat emlege­tett politikai tortalma ott kez­dődik, hogy kiviszi a tömegeik kö­zé, népszerűsíti a Párt és a kor­mány határozatait. Ha csak is­mertetjük a legfontosabb hatá­rozatókat, már háromnegyed részt nyert ügyünk van. Ha megvilágítjuk a Párt és a kor­mány célkitűzést, már magunk mögé állítottuk a tömegeket. Azok a pártszervezetek, ame­lyek bedugják fülüket a határo­zatokban megtestesülő, felülről jövő instrukciókkal kapcsolat­ban, arra is képtelenné válnak, hogy meghallják é3 felhozzák a tömegek hangját- Pedig nyilván­akkor, ha nem halljuk meg azt, ezeknek az irányelveknek a EVa~ Az alapvető hiba itt. mint Köz. amit a tömegek mondanak. I korlatba való átvitele emelni ponti Vezetőségünk és Rákosi elv­Rákos elvtárs beszámolójában ; fogja az egész agit. prop. mun-| társ már a múlt év február 10-én. útmutatást adott az elmélet £9 gyakorist szorosabb összekap­csolására propagandánkban, a való, hogyha az agitácüt a tö- í Párt és a kormány kifelé írá­megekkel való r.any beszc'igetés- j nyúló legfontosabb határczatei­nek nevezzük, akkor az a be- j nak feldolgozására, népszerűzí­szélgetés is kétoldalú és fabat- ( tésére agitációnkban. Meg va­kát sem ér a mi mondanivalónk gyünk győződve arról, hogy kánk szír.vona'át és hatékony­ságát és alkalmas.á fogja tenni a kongresszus áltzl megszabott hatalmas feladatcik megoldására — fejezte be felszólalását Hor­váth Márton elvtárs­Ezzel az MDP II, kongresszusá­nak második napja végetért. A kongresszus harmadik napja A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának harmadik napi ta­nácskozásait kedden reggel lelkes éljenzés és taps közepette Apró An. tal nyitotta meg. Ismertette a kon­gresszushoz érkezett táviratokat: először az USA és Kanada pártjai­nak üdvözletét, majd a magyar dol­gozók üdvözléseit. Aa Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának nemzeti hízott, sága az alábbi táviratot küldte n kongresszushoz: „Mélyen sajnáljuk hogy a walt-streeti imperializmus meg­gátolja személyes meleg testvéri üdvözletünk átadását az önök pártkongresszusának. A ml pár­tunk és az összes haladd mun­kások örvendenek, hogy az egy­séges magyar munkásosztály, a Magyar Dolgozók Pártjának ve­zetésével oly kiváló helyet biz­tosított országunknak a béke és szocializmus táborában, amelynek élén a nagy Szovjetunió áll. Az Egyesült Államok koreai agressziója és az emberiséggel szemben folytatott háborús bűn­tényekre való fokozott felkészü­lése párosul az amerikai élet­színvonal és a demokratikus pol­gárjogok elleni általános táma­dással. Élénken él emlékezetünkben Rákosi elvtárs történelmi harca a szabadságért és a szocializ­musért. Az önök példája és eredményei bizalommal töltenek el berniün­ket. Kongresszusukon keresztül ígér­jük a magyar népnek hogy mél­tók leszünk az Önök barátságá­ra. hűek leszünk munkásosztá­lyunk és országunk igazi érde­kéhez — a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyéhez. GUS HALL, az Egyesüli Államok Kom­munista Pártjának nem­zeti bizottsága." Kanadából a következő távirat érkezett: „Gondolataink és jókívánságaink önökkel vannak; az önök kongresz­szusa alkalmából, mely előbbre fog­ja vinni a magyar népet a szocia­lizmus útján. Megszorítjuk kezüket a világ­béke és a népi demokrácia ügyé­nek jegyében. Kanadni Haladó Munkáspárt Tlm Buck főtitkár." A kongreszushoz a hétfői nap folyamán 909 új távirat érkezett. A táviratok között szerepel a sze­gedi Textilkombinát dolgozóinak kommunista üdvözlete is a kon­gresszus résztvevőihez. „A Szegedi Textilkombinát párt­szervezete és dolgozói — írják táv­iratukban — kommunista üdvöz­lettel köszöntik a II. kongresszust ígérjük, hogy munkánk további javításával erősítjük üzemi szerve­zetünket, hogy a kongresszus hatá­rozatait haladéktalanul végrehajt­juk. Jelentjük, hogy a Kongresszu­si Héten üzemünk dolgozói jelen­tős eredményeket értek el terven felül. Ezzel akarjuk kifejezésre juttatni hálánkat és szerzetünket a Szovjetunió iránt, azokért a mo­dern gépekért, amelyekkel üzemün­ket felszerelték. A Szegedi Textil­kombinát dolgozói és a pártszerve­zet." A mandátumvizsgáló bizottság jelentése Ezután Gvöre József eWárs a mandátumvizsgáló bizottság nevében telt jelentést: Tisztelt Kongresszusi 'A' Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa küldötteinek mandá­tumát felülvizsgáltuk. A kongresz­szuson résztvesz 758 szavazati jog­gal btró és 329 tanácskozási joggal rendelkező titkosan megválasztott küldött, összesen: 1087. A küldöttek 13.751 pártszervezet­be szervezett 699.688 párttagot és 162.426 tagjelöltet képviselnek. A kUldtíttrk és tanácskozási jogu­nk megoszlása: 790 férfi 72.7 százalék 297 nő, azaz 27.3 százalék. A kor szerinti megoszlás: 160 26 évig 15.2 százalék 432 26—35 évig 39.7 százalék 417 36—50 évig 38.4 százalék 72 50 éven felül 6.7 százalék Foglalkozás szerinti megoszlás: Munkás 665, paraszt 215, értelmi­ségi 108 és egyéb 99. — A parasz­tok megoszlása: 82 tanácstag, 7 holdon aluli egyé­ni gazda 35, hét holdon felüli 17, és 81 mezőgazdasági munkás. A felszabadulás előtt a munkás­mozgalomban résztveit a kUldőltck közöl: 502 fő, azaz 46.1 százalék. Az illegális mozgalomban részlvctt 143 elvtárs, 13.1 százalék. A 10-es forradalomban résztveti 54 elvtárs, azaz 5 százalék. A küldöttek és tanácskozási jo­gíiak közül a felszabadulás előtt párttag volt 260 elvtárs. Ebből 30 évnél régebbi párttag 31 elvtárs, 25 évnél régebbi 22 clvlárs, 26 évnél régebbi 62 elvtárs, 15 évnél régebbi 48 elvtárs, 10 évnél régebbi 61 elv­társ. — 1945 óta párttag 511 elvtárs. 1946 óta 123 elvtárs, és 1947 utáni párttag 193 elvtárs. Az il'egaiifás alatt börtönbünte­tést szenvedett 158 elvtársunk. A börtönbüntetés ösftescn 275 év és 8 hónapot tesz ki. A legnagyobb börtönbüntetést, 15 éven felülit, Pártunk szeretett vezére, RÁKOSI elvtárs és VAS elvtárs szenvedte el. 10 éven felüli börtönt szenvedett Kovács István és Orosz Nándor elv­társunk. 5 és 10 év közötti börtönt szenvedtek cl a következő elvtár­saink: Farkas Mihály, Kiss Károly, Horváth Márton. Betlen Oszkár, Bárd András I'ikler György, Réti László, Well Emil és Páveí Alajos­né elvtársaink. (Minden egyes fel­olvasott névnél a küldöttek hosz­szan tapsollak). A küldöltek és tanácskozási jog­gal bírók közül pártiskolát a kö­vetkezők végeztek: 1 éves pártiskolát végzett a kül­döttek közül 53, azaz 4.9 százalék, 5—6 hónapos pártiskolát végzett a küldöttek közül 129 küldött, azaz 11.8 százalék, 3 hónapos pártiakolát végzett a küldöttek közül 190 elvtárs, azaz 17.4 százalék, 4—6 hetes iskolát végzett 151 küldött, azaz 13.9 százalék, 2—3 hetes iskolát végzett 97 kül­dött, azaz 9 százalék, pártiskolát egyáltalán nem vég­zett 353 küldött, azaz 32.5 százalék. A küldöttek közül különböző kl. I tüntetést kapott 349 elvtársunk, azaz 32.1 százalék, Kossuth-dfjat 48 elvtársunk ka­pott, azaz 4.4 százalék. Sztuháno­vlsta 67 elvtársunk. Végül öt küldött pedig mlnla­gazdu. A kongresszus a jelentést tudo­másul vette. Javaslat a Központi Vezetőség, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak és póttagjainak számáról Kovács István elvtárs, a jelölő­bizottság elnöke, a Párt szervezeti szabályzatának értelmében, javasla­tot tett a Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság tag­jainak és póttagjainak számáról. „A régi Központi Vezetőség­nek 66 tagja és 13 póttagja volt. Javasoljuk, hogy ezt a számot emeljük fel 71 tagra és 19 pót­tagra. A Központi Ellenőrző Bi­zottságnak 10 tagja és 2 póttag­ja volt. A jelölőbizottság, nevében javasolom, hogy ezt a számot 11 tagra és 2 póttagra emeljük fel" — mondotta. A kongresszus a javaslatot egy­hangúlag elfogadta, majd Kraszncr László, a tatabányai városi pártbi­zottság titkára szólalt fel. Utána a küldöttek nagy figyelem­mel kisérték végig Kádár János­nak, a Párt főtitkárhelyettesének felszólalását. Kádár elvtárs felszólalása Én két kérdésről: a tagjelöltfel. vételről és szervezeti munkánk­ról szeretnék rövidem szólni — kezdte szavait. Rákosi elvtárs elmondta, hogy az 1950-es évben párttagságunk kb 30 ezerrel növekedett és megmond­ta azt is, hogy ez a növekedés nem kielégítő. Ezt a megállapítást alá­támasztja, hogy a mult év nagyob­bik felében a tag- és t»gjelötfel­vétel "ontatott volt és csupán ok­tóber 27-i központi vezetőségi tilé. sütik után vett egészséges lendüle­te . pártszervezeteink, mint a bánya­ipari üzemekben és az építkezése­ken működő pártszervezeteink kö. megnézzük, hogy Pártunk minden téren elért jelentős eredményei mellett miért van viszonylagos el zül számosan a Központi Vezetőség 1 maradás Pártunk szervezeti erejé­ismételt figyelmeztetései és meg­felelő határozatai után sem tudtak kielégítően javítani eddig tag- és tagjelöltfelvételi munkájukon. Építőiparban párttagságunk ará­nya a más iparágaktan dolgozó pártszervezeteink tagságának mint­egy egyharmada. A legnagyobb hiányosság azon­ban — mint ezt Rákosi elvtárs nyomatékosan aláhúzta — falusi pártszervezeteinknél van a tag- éa tagjelöltfelvétel elhanyagolása te­október 27-én is megállapította és most, a kongresszuson ismét nyo­matékosan aláhúzta, az önteltség­ben van. Valóban nemcsak a Vi­harsarok vármegyéiben, hanem a« ország legkülönbözőbb vidékein, vá­rosi és falusi pártszervezeteinkben elterjedt a hatalom meghódítása utáni időkben, hogy elegen va-» gyünk mi igy is, nincs szükség kü­lönösebb munkát kifejteni Pártunk növeléséré. Még sok alapszervi titkárunk és vezetőségi tagunk van, akikhar.em is úgy mondják, de úgy cseleksze­nek tag- és lagjelöltfelvételi mun. kájuk során, mintha a párttagság az ő monopóliumuk volna, amit nem akarnak megosztani senkivel. Azoknál a pártszervezeteknél, ahol nem megy rendesen a tag- és tag.iel öltföl vételi munka, gyakran halljuk a bírálatra azt a választ, hogy nem jelentkeznek, vagy nem megfele'őek jelentkeznek felvétel­re és ők a sok kampányfeladat miatt nem tudnak elég időt fordí­tani a tag. és tagjelöltf elvételt munkára. Ne zárjuk szűk csigahéjba a Pártot Meg kell érteni, hogy lehe­tetlenség vezető pártszervezeteink helyes határozatait a pártépitésről megvalósiani, a Pártot egészsége­sen növelni, ha ezt n feladatot a Párt és a tömegek mindennapi te­vékenységét képező termelési, tö­megfelvilágositó, politikai, kultu­rális feladatok megoldásától füg. getlenül és azoktól elválasztva pró­bálják megoldani. Vezető párl szer­veink egy sor határozatban világo­san leszögezték és utasításokat ad­tak a pártbizottságok, pártvezető­ségek és alapszervezetek számára, hogy a Párt egészséges növekedé­sét éppen a nagy országépitő fel­adatokban kitűnt legjobb párton­kívüli dolgozók, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, ifjak és nők legjobbjainak a párttagság so­raiba való bevonásával kell bizto­sítani. Csak ezen az úton érhetjük el azt, hogy behozzuk elmaradá­sunkat, ami különösen falusi párt. szervezeteink tag- és tagjelöltf el­vétel i munkájában, továbbá álta­lában az ifjúság, a nők. az olyan fontos ipari munkások, mint az építőmunkások, a bányászok, az értelmiségiek legjobbjainak a Párt­ba való bevonása terén mindez'-deig tapasztaltunk. Egy további ok, amely közreját­szott egy sor pártszervezetünknél a tag. és lagjelöltfelvételi munka elmaradásában, éppen a tagjelölt] fokozat bevezetésének meg nem értéséből ered. Az történt, hogy pártfunkcioná­riusaink egyrésze csak félig ér­tette meg az egyesülési kongresz­szus idevonatkozó határozatát. Azt megértették ezek az elvtársaink, hogy nem lehet válogatás nélkül min­denkit felvenni a Pártba, derűre­borúra, de azt nem értették meg. hogy igenis erősiteni kell a Párt sorait azokból, akik kérik a Pártba való felvételüket, kifogás alá sem. mi tekintetben nem esnek, elfo­gadják a Párt politikáját, akik en­nek a termelésben kiváló teljesít­ménnyel. az állammal szembeni példás kötelességteljesitéssel, a dolgozók közötti felvilágosító mun­kával kifejezést adnak. Ne zárjuk szűk csigahéjba a Pár­tot sehol a tag. és tagjelöltfelvétel tekintetében sem, hanem folytassuk a harcot sok szervezetünkben még meglévő, a Párt egészséges növe­kedését gátló szektáns-politika el­len. Kiegésziti a képet hogy pl. az olyan fontos iparágban dolgozó rén. A tag- és tagjelöltfelvétel viszonylagos elmaradásának oka az önteltség Melyek a párttagság nem meg­felelő növekedésének okai? Pár­tunk politikáját — és ez döntő kér. dés — a dolgozó milliók követik. Hazánk függetlenségét védő, im­perialistaellenes bókepolitikánk szinte naponta újabb pártonkívüli dolgozó tömegeket, ifjakat, nőket aktivizál és lelkesít. Szemmel lát­hatóan hónapról-hónapra mélyül a hálm és szeretet, a ragaszkodás talmazója, a nagy Szovjetunió és lánglelkű vezére, Sztálin elvtárs iránt. Rákosi elvtársat, Pártunkat lelkesen, saját tapasztalatain ala­puló bizalommal követi dolgozó népünk ezt még ellenségeink is kénytelenek elismerni. Napjainkban nálunk a Magyar Dolgozók Pártjához, Rákosi Má­tyás Pártjához tartozni a pártta­gok, de a pártonkivüliek szemé­nek építésében, a tag- és tagjelölt felvétel területén, akkor meg ,ke;! állapítani, hogy a hiba csakis párt­szervezeteink nem kielégítő ez irá­nyú munkájában van. A szervezési munka messze elmarad ' a politikai munka színvonalától Ez oda vezet, hogy megyei bi­zottságaink és járási bizottságaink a különböző falusi kampányokban gyakran a helyi viszonyokat nem ismerő, egy-két napra mozgósított, városi aktívákkal akarják a fel­Beszélnem kell a szervezeti ve­zetés munkájában mutatkozó né­hány kirívó hiányosságról is. A szervezési munka általában messze elmarad a Párt politikai munkájá­nak színvonalától. Lehetetlen a Párt harcát sikerrel vinni, ha a tö­megek között végzendő politikai munkától elválasztva végezzük a szervezési feladatokat, vagy külö­nösen, ha puszta szervezéssel akar­juk helyettesíteni a politikai mun­kát. A Központi Vezetőség osztályai­nak — elsősorban a Párt és tö. megszervezetek osztályainak — nem megfelelő munkájára vezethető vissza, hogy pártbizottságaink egy­része a különböző feladatokat, adatokat megoldani. Arra veszik az irányt megyei és járási pártbizottságaink, hogy a falusi pártszervezetek titkárának és vezetőségének megadva a szük­séges segítséget, mindenekelőtt he­lyi pártszervezetük saját erejére támaszkodva oldják meg a felada­tokat. További nagy hiba munkánkban, hogy az utasítások tömegét adjuk ki pártbizottságaink és végső fo­kon alapszervezeteink felé anélkül. gyakran a politikai felvilágosító hogy a végrehajtáshoz szükséges és odaadás szabadságunk, függet-. ben is megtiszteltetés, kitüntetés. I munka elhanyagolásával, csupán a támogatást, a megfelelő instrukció­lenségünk, békénk elhozója és ol. IHa mindezt figyelembevesszük és'szervezéssel akarják megoldani. 'kat, a hasznos tapasztalatokat kel-

Next

/
Thumbnails
Contents