Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

4 KEDD, 1951. FEBRUÁR 17. tairaknak azt a mérhetetlen tárházát, amely a szovjet szakirodalomban van lefektetve, a mi szocialista építésünk számára hozzáférhetővé és felhasználhatóvá tegyíük. Az elmúlt évben, de különösen az utolsó hónapokban, valóságos roham indult meg a Szovjetunió szakirodalma felé. El léhet mondani, hogy eaeai a téren csak most fedezi fel a mi technikai értelmiséigiink — és rajta túlmenően az egész magyar intelligencia — a Szovjetuniót. Most fogják csalk fel, hogy mennyire élenjáró és menynyire termékenyítő hatású sraámnmlkra a Szovjetunió kimeríthetetlen tudományos és tapasztalati fegyvertára. Alá kell húzni éa tudatosítani kell, hogy a ma. gyár népi demokrácia sikereinek egyik döntő összetevője mindez a baráti segítség, melyért nem lehetünk eléggé liálásak a Szovjetuniónak és akitől ez a segítség nem egyszer kiindult, magának Sztálin elvtársnak. Előre látható, hogy ez a támogatás a következő években még növekedni fog és ötéves tervünk jó végrehajtásának, egész jövőnk építésének ez a segítség a legbiztosabb záloga. Rá kell mutatni arra, hogy a tapasztalataink kioserélése és a kölcsönös segítés terén hasonló viszony kerad kialakulni a baráti népi demokráciák országaival is. Nyugodt fejlődésünkhöz sokban hozzájárult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, s az a körülmény, hogy külkereskedelmünk egyre fokozódó része bonyolódik le a Szovjetunióval és a baráti tervországokkal. Amikor a magyar népi demokrácia eredményeit ismertetjük, a legnagyobb elismerés és dicséret hangján kell megemlékez, j nem a magyar munkásosztály teljesítményeiről, amelyekkel joggal kiérdemelte egész dolgozó népünk háláját. Ez a munkásosztály Pártunk vezetésével megmutatta, hogy méltó arra a történelmi szerepre, mely hazánkban a szocializmus építésének minden szakaszán reá hárul. — Hála és dicsőség a magyar munkásosztálynak. Sikereink aláhúzásánál ugyancsak méltatnunk kell az értelmiség jó munkáját, melynek zöm.e őszintén és becsületesen támogatja népi demokráciánk célkitűzéseit. Külön ki Icell emelnünk a magyar technikai értelmiság érdemeit. Az a körülmény, hogy ipari 'termelésünk az ötéves terv első esztendejében ilyen imponáló eredményeket tudott felmutatni, azt bizonyítja, hogy technikai érteimiaágiink megfelelt a ráháruló fokozott feladatoknak és zömében lojálisán, helyeslően, poeitive viszonylik népi demokráciánkhoz és szocialista célkitűzéseinkhez. Az eredmények azt is igazolják, hogy a munkás-igazgatók többsége, akiknek működését kezdetben régivágású mérnökeink kétkedve és kritikusan nézték, beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket. Jövő fejlődésünknek egyik biztató záloga az, hogy egy csomó pozitjv tényező még csak ezután fogja éreztetni hatását. A munkásokból és parasztokból jövő értek miség, a szocializmus neveltjei csak ezutá,n jelennek meg tömegesen a termelés porondján. Amikor a szocialista ipar eredményeit és sikereit ennyire kihangsúlyozzuk, rá kell mutatnunk még arra a rengeteg nehézségre és hibára, amely ugyanakkor e téren mutatkozik. Meg kell említenünk a munkafegyelem és az állampolgári fegyelem hiányait, a nagy maimkásvándotrlást. Különösen a munkafegyelem még meglévő lazasága az, amely rendkívül hátráltatja fejlődésünket. Lépten-nyonnan tapasztalható az airayagpaaarl'ás, az állami Javak felelőtlen kezelése, takarékosság hiánya. A Népköztársaság kormányának takarékossági intézkedései még távolról sem adtak megfelelő eredményt. Rendkívül gyakori az egyéni felelősség hiánya és az egyéni felelősség áthárítása a rengeteget ülésező különböző kollektívákra. Az üzemek és intézmények szinte szakadatlan és gyakran felesleges átszervezése is ide tartozik. Mindennapos az éberség hiánya az ellenséggel szemben. A terv általános túlteljesítésén belül egész iparágak vannak, melyek nem teljesítették a felemelt tervet, köztük olyan fontosak, mint a forgácsoló szerszámgépek, a diesel-motorok, a nagy villamos forgógépek gyártása. Az alapanyagok (vas, acél, szén) termelés gyorsulásának üteme is elmaradt az egész ipar termelése gyorsulásának üteme mögött. Ezek a hibiák és bajok rendkívül megnehezítik szocialista fejlődésünket. Kiküszöbölésük a ml Jó munkánktól függ és különösen Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának jó munkájától. A ml elvtársainknak miéig mindig nem ment át a vérébe és húsába aa a tudat, hogy ők egyénienként és kollektive felelősek mindenért, ami munkaterületükön!, az tizemben, hivatalban, termelőszövetkezetben történik. Még mindig nem szokták meg, hogy jó vagy rossz munkájúiknak legbiztosabb mutatója a termelés, a termésbeszolgál tatás, az adózás, stb. emelkedése, vagy osökkentóse. Még mindig sokan vannak, akik joggal magukénak vallják ugyan az országot, de nem érzik ezzel kapcsolatban a jó gazda felelősségét. Ezen a téren Pártunk még alaposan le vam maradva és a munka neheze még előttünk áll. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának egyik feladata, hogy e bajokra ráirányítsa a figyelmet és kidolgozza e bajok leiküszöb ölés ének leghatásosabb és legeredményesebb módszereit. Szocialista fejlődésünk meggyorsításának legnagyobb féke mezőgazdaságunk helyaete. Mindjárt hozzáteszem, hogy mezőgazdaságunk a háború okozta szörnyű károk dacára a múlt évben lényegében elérte az utolsó békeév termelését, sőt egy sor területen túl is haladta. A tavalyi búza- és rozsíermésünik átlag 9.2 százalékkal volt nagyobb, mint a háborút megelőző tíz békeévben. Ma már ee azonban nem elég és a mezőgazdaság az eredmények dacára kezd egész szocialista fejlődésünk gátlójává válni, mert a követelmények sokkal gyorsabban nőnek, mint a mezőgazdaság termelése. Büszkén hivatkozhatunk életszínvonalunk növekedésére, arra, hogy a város és a falu dolgozói ma jobban élnek, jobban táplálkoznak, ruházkodnak. Életszínvonalunk ezen egésziségeg megnövekedése a réginél hasonlíthatatlanul fokozottabb követelményeket állít mezőgazdaságunk elé. A népi demokráciában megsrünt a munkanélküliség és mint már rámutattunk, három és fél év alatt a munkások és tisztviselők száma 600.000-rel nőtt. A munkaíbéralap csak a tavalyi év folyamán mint említettem, hárommilliárd forinttal lett nagyobb és ezien összeg jelentékeny részét fokozott élelmiszervásárlásra és hasonló, jórészt a mezőgazdaságból származó árukra fordítottál:. De nemcsak a város él jobban, a falu is. Eltűnt a szörnyű nyomor, amely a falut Horthy idejében fojtogatta. A falu jómódú lett és többet fogyaszt a mezőgazdaság termékeiből. Emiatt sokkal több mezőgazdasági termékre van szükségünk, mint azelőtt. Ez a rendkívül megnevekedett kereslet parancsolAm előírja, hogy sokkal többet termeljünk, mint a Horthy-időben és, hogy emeljük meg minden téren termésátlagainkat, melyek rendkívül alacsonyak. Amikor az őazszel itt voltak Szovjet-Ukrajnából a magyar kolhozisták, egyik legnagyobb meglepetésük a mi mezőgazdaságunk alacsony terméshozama volt. A terméshozamot csak úgy lehe megemelni, ba a magyar mezőgazdaság is rátér a modern nagyüzemi gazdálkodásra . a nagy mezőgazda, sági gépek használatára. Ezt a parasztság is kezdi felismerni és ezért vesz irányt a termelőszövetkezetekre. Belső helyzetünk kérdéseivel kapcsolatban végül rá kívánok mutatni, hogy az utolsó években hogyan változtak meg számszerűleg az osztályok. A munkások ép, tiseviselők száma most egymillió hétszázötvenezer körül jár. A fejlődés menetére jellemző, hogy a mu]t évhez képest 223 ezer fő az emelkedés. A hároméves tervünk megkezdése, 1947 augusztus elseje óta a munkások ás 'tisztviselők száma — mint mondottuk — kb. 600 ezer fővel, majdnem 50 százalékkal emelkedett. Három év alatt teljesen kiszorítottuk a régi tőkéseket az iparból, a nagykereskedelemből, a bankokból. A munkásság csekély kivétellel már nem kizsákmányolt proletár, mert saját államának üzemeiben magának dolgozik. Leomlottak mindazok a politikai és egyéb korlátok, amelyekkel a régi tőkés rend ki. zárta a jogokból, a politikai hatalomból, a közigazgatásból, a hadseregből és iskolákból. Ez már a felszabadult munkásosztály. A mezőgazdaságban & fejlődést a következő számok mutatják. A falun jelenleg több mint egymillió kétszázezer körüli gazdaságot tartanak számon, ebből 200 ezer tulajdonosa mezőgazdasággal nem élethivatásszerűen 1 foglalkozik és 63 ezer — kulák. I Ha szembeállítjuk az 1941-es ! számlálás adatait az 1949-es népszámlálásai, a következő változások képét kapjuk. A teljesen nicstelen, bérmunkából élők (napszámosok, állandó munkások és mezőgazdasági alkalmazottak) százalékaránya a mezőgazdasági népességből 45.9 tized százalék volt, szóval a földműves lakosságnak majdnem a feje: ez le. esett 1949-ben 17.L, százalékra: az 1—25 holdig terjedő birtokok 1941-ben 47 a:áa»lékát képviselték. 1949ben ez a földosztás eredményeképpen 78.6 százalékra nőtt és ez a parasztság sem a régi már. A népi demokrácia megszüntette a kapitalista kizsákmányolás annyi parasztnyúzó formáját: megszűnt a bankuzsora és a kiszipolyozás száz más módja. A dolgozó parasztság előtt is megnyílt minden pálya, amelyből azelőtt az uralkodó osztály kizárta. A népi demokrácia állama őket is miniden módon támogatja. A nagybirtok felosztása óta legfontosabb változás a falu életében aa, hogy megkezdődött a mezőgazdáságban a szocializmus építése. A szocialista szektor a mezőgazdaságban már több, mint egynegyedmillió dolgozót ölel fel és gyorsan növekszik. Rákosi elvtárs ezután arról be. szélt, hogy a mezőgazdasági proletariátusnak fele az utolsó két tesztendő alatt a mezőgazdaság szocial'sta szektorában, mintegy negyede az ipar, bányászat, építkezés területéin helyezkedett el. A kulákok száma — mondotta — két évvel ezelőtt 63 ezer volt. Ez a szám csak araokat foglalja magában, akiknek több, mint, 25 hold földjük vam, vagy több mint 350 kataszteri aranykorona után fizet adót. Majdnem kétmillió ho'ld! földterülettel rendelkeztek s ebből 1949 július 1. óta 22 ezer kulák felajánlott az államHl. nak 662.500 hold földet: a felajánlásból már 17 ezer kuláktól át is vettek 340 ezer hold szántót. A kulákok kezén maradt ez év elején a szántóteriilet kb. 13 százaléka. Ez a 13 százalék adja a begyűjtött gabonaneműek 15 százalékát. Ezek a számok azt mutatják, hogy a kulákokat korlátozó intézkedéseknek vannak eredményei, hogy a kulák már nem a régi, hogy defenzívába szorítottuk. A kulákok ereje jelentékenyen nagyobb annál, mint amit & puszta számok mutatnak. A mi ku 1 ákstat isz t ikánkfban például nem szerepelnek azok a kulákok, akiknek 15—25 hold földjük és ugyaniakkor kocsmájuk, kereskedésük, cséplőgépük, traktoruk, vagy egyéb vállalatuk van, ku. pechednek, spekulálnak, stb. Ezeknek a száma tízeziretore rug és a kimutatott kulákdkkal együtt biztosam több, mint százezer család. Kézenfekvő — mondotta a továbbiakban Rákosi elvtárs —, hogy a kulák gazdasági ereje és mindjárt hozzátehetjük, politikai befolyása, ma is sokkal nagyobb, mint ahogy számaránya vagy szántóterülete után gondolnók. A tőkÓ3 osztályok maradványairól nincs statisztika, de még mindig elég szélesem vannak képviselve államapparátusunk középső funkcionáriusai, a vidéki vállalatok alkalmazottjai között és újabban a tanácsok apparátusában is. Támogatja őket az egyházak funkcionáriusainak egy része, különösen a katolikus egyháziban. Ezek aa elemek abbani a pillanatban, amikor velük szemben lanyhul az éberség, azonnal működésbe lépnek és nem egyszer jelentékeny károkat okoznak a népi demokráciának. Ezért fokozni kell az éberséget és lankadatlanul folytatni kell a tőkés rendszer minden maradványával szemben a harcot. Pártunk helyzete és fejlődése Pártunk fejlődésének és eredményeinek hatása tükröződik vissza népi demokráciánk minden eredményében és sikerében. A keltő elválaszthatatlanul összefügg. Amit elértünk: a magyar népi demokrácia gazdasági és szociális felemelkedése, sikerei a kultura terén, belépése a szabad nemzetek megbecsült családjába, — mindez elsősorban nagy Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártja jó munkájának köszönhető. Mi a múltban, csak ügy, mint a jelenben, bőven éltünk a kommunista önkritika és kritika flegyverével, mert nagy tanítónk, Lenin és Sztálin útmutatása nyomán, valamint példaképünk, a Bolsevik Párt gyakorlata és elmélete alapján tisztában voltunk azzal, hogy a hibák és bajok őszinte, kendőzetlen feltárása Pártunk egészséges fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele és tényezője. Ez marad a jövőben is, de amikor nemcsak sikereinkről, hanem kudarcainkról is beszámolva, megvonjuk a mérleget, túlzás és dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja nem végzett rossz munkát. A magyar népi demokrácia szocialista fejlődése és felemelkedése különösen azóta vett gyors iramot, mióta 1948 júniusában szervcsen ifi létrejött a munkásegység és a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulásával egyetlen hatalmas politikai párt mögé tömörülhetett a dolgozó nép. Minden reményünk, amit az egyesüléshez fűztünk, egészében valóra vált. Ebből az alkalomból újra elismerésed kell megemlékez, nűnk azoknak a szociáldemokrata párttagoknak és funkcionáriusoknak tíz- és százezreiről, akik 1048 tavaszán és nyarán lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá és evve!. elévülhetetlen érdemeket szerezlek maguknak a szerves munkásegység megteremtésében. E szociáldemokrata tömegek érdeméből semmit sem von le, hogy vezetőinek egy részéről azóta kiderült, hogy az ellenség szolgálatában állt. 'A' szociáldemokata Párt zöme a döntő hónapokban osztályának és népének hű fia volt és ezt a hűséget a kommunistákkal való becsű, lel-es és őszinte egységgel pecsételte meg. Ennek az egyesülésnek gyümölcse az egységes, töretlen, Lenin és Sztálin zászlaja alattkilzdő kommunista szcllemtőlfűtütt nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. Az egyesülés után azonnal tapasztaltuk, hogy bajok vannak a Párt káderei, tagsága szociális összetétele körül. Rákosi elvtárs beszámolt a párttagság felülvizsgálatáról, utalt arra, hogy az is előfordult, hogy a Pártba befurakodott ellenség tudatosan, tagságunk csökkentése céljából nem vont be a felülvizsgálatba és ezzel mechanikusan kihagyott rendes párttagokat. Ilyesmi nagyobb számban fordult elő Somogy megyében, de másutt is, különösen a tanyavilágban. Ez a párltagfelülvizsgálat nehéz s fáradságos munka volt. Hónapokon keresztül fogla'koz. tat!n Pártunk legjobb erőinek tízezreit, dc végeredményben megérte a fáradságot. A tagfelüilvizsgálat idejére — folytatta — tagfelvételi záirlal'.ot rendeltünk el és utána abból a célból, liogy Pártunk egészséges növekedését megfelelően szabályozzuk és a nemkívánatos eleinek újral'elvételénesk gátat vessünk, egy sor szigorító rendszabályt foganatosítottunk. Ezek az inézkedések magukban véve hcüyesek voltak, de fiatal és tapasztalatlan pártszervezeteink egy részénél elhomályosították a Párt egészséges növekedésének kérdését és odavezettek, hogy a rendszabályokat gyakran géplesen hajtották végre és ezzel további egészséges növekedé. sünknek, az új tagok felvételé. nek gátlóivá vállak. Különös súllyal éreztették hatásukat a tagfelvétel körül elkövetett hibák a falvakon. Szocialista fejlődésünk egyik velejárója az, hogy a falusi szegénységből kikerült kommunistáiknak jelentékeny része elment ipari munkásnak, vagy beállt a szocialista szektorba, a gépállomásra, az úlíimi birtokra, a termelőcsoportba. A termelőszövetkezetbe lépett át például több mint 40 ezer p'árttagunk és tagjelöltünk. A szocialista szektor pártszervezetei kiváltak a falu területi pártszervezetéből. Ez a kiválás gyakran azt is jelentette, hogy nem a faluban maradt a szervezet, mert a gépállomás, az állami birtok, vagy a szövetkezet központja gyakran a falun kívül esett. Emiatt a régente egységes falusi szervezet száz és száz községben két- három, sőt négy szervezetre váll szét, melyhez gyakran még valamely újonnan felállított ipari vállalat szervezete Is járnit. Ezeknek a külöbüző szervezeteknek az összefogása új feladat, amefflyel még sok helyen nem tudtak kielégítően megbirkózni és ezért ez a fejlődés átmenetileg egy sor falusi szervezetünk komoly meggyengülését eredményezte. A falusi szocialista szektor építésének megkezdése óta elterjedt az a nézet, hogy minden figyelmet a szocialista részre kell összpontosítani. Éhből adódott azután az a tendencia, hogy még a népi demokráciát mindenben támogató, a termelésben, szerződéskötésben termésbeadásban kitűnő, a termelőszövetkezeti mozgalommal szemben nem álló középparasztot sem Igyekeztek bevonni a Pártba. Mi felléptünk ezzel az eljárással szemben, amely komoly károkat okozott nekünk és kétségkívül meglassította a falusi szövetkezeti fejlődést, Ennek a kérdésnek az egészséges megoldása jövendő feladataink egyike a falun. Pártunk szociális összetételének megjavítása mellett, az egyesülés ténye fokozottan előtérbe állította Pártunk Ideológiai színvonalának emelését. Az 1948-49-es oktatási évadban már kétszerannyi tagunk tanult pártiskolán, és az esti tanfolyamokon, mint a megelőző évben. 'A'zóla propagandánk évről-évre szélesedik és nemcsak mennyisége, de minősége és színvonala is megjavult. Jelenleg 300 ezer tagunk tanul esti tanfolyamokon, ami párttagságunknak majd egyharmada.