Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

2 h-nnn, ttot. PfcffRUAK *t. •ontítják az imperialista országokkal, melyekben a bckés, polgári 'szükségletekre dolgozó ipart egyre inkább a pusztító, romboló hadi. anyaggyárlásra állítják át. a erőt bátorságot merítenek belőlük a további ltarrnikhoz. Egyben nieg. (értetik, hogy a Szovjetunió — bár tudatában van törhetetlen ere. jének, — micrt áll a béketábor élén. A Szovjetuniónak nincs szük. gége rá. hogy terjeszkedjék, hogy gyarmati hódításokat tervezzen, békeflzerelete és békcvdgya szer. vesen összefügg egész létével, ennek természetes következménye, és folyománya. Ezért követeli a Szovjetunió szakadatlanul a Németországgal és Japánnal kötendő békét. Ezért javasolta a nagyhatalmaknak a vitás kérdések bé. kés megoldását. Ezért követeli az alombomba betiltását, a fegyverkezés csökkentését, a koreai kérdés békés megoldását. Ezért ten. gelye cs központja a béke. táborápak, az egész haladó emberiségnek. A Szovjetunió megerősödésével szervesen összefügg a népi demokráciák megerősödése. Hogy a népi demokráciák a Szovjetunió támogatásával milyen eredményeket érted; el, nrtnak igazolására elég. ha felsorolom ez országok ipari termelésének növekedését 1960beci 1949-hez viszonyítva. A bolgár ipar 23.3 százalékkal, a lengyel ipar 30.8 százalékkal, a csehszlovák ipar 15.3 százalékkal, a román Ipar 37.3 százalékkal emelkedett. 1 •magyar ipar emelkedése 35.1 százalék és ma már duplája az 1938. évi termelésnek, Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a termelés számaival együtt nS a népi demokrácia dolgozóinak jóléte, életszínvonala. A népi demokráciák gajidasági megerősödésének, kulturális és pzociális felemelkedésének egyik legfőbb összetevője nemcsak az, hogy a Szovjetunió őrködik békés fejlődésük felett, hogy gaz. daságilag segíti őket, hanem sz is, hogy szinte korlátlanul meríthetnek a szovjet tapasztalatok mérhetetlen kincsestárából, hogy a {Szovjetunió készségesen bocsájtJa rendelkezésükre minden eddigi eredményét. A népi demokráciákra Is áll az, amit a Szovjetunióról mondottunk. Hosszú esztendőkre szóló gazdaFági terveik, melyek megvalósításán a Szovjetunió segítségével rly sikerről dolgoznak, békevágyuk és bókés politikájuk folyománya és mutatója. A Szovjetunió és a szocializmust építő népek meleg baráti szellemben folyó gazdasági, kulturális és politikai együttműködése megsokszorozza a felszabadult népek fejlődésének ütemét. Egyben új fejezet az országok nemzetközi kapcsolataiban. Aki ezzel összehasonlítja például n marshal. lizált országok viszonyát az amerikai Egyesült Államokéhoz, a kapitalista országok önző marakodó. haszonleső, egymást kizsók. mányolni törekvő politikáját, az csak rokonszewel és tisztelettel tekinthet a szocialista államok viszonyára. A Szovjetunió és a népi demokráciák sikereit és erősödé, sét nagy érdeklődéssel és szimpátiával kísérik a tőkés országok széles dolgozó tömegei. E sikerek serkentik és táplálják a kapitalista országok dolgozó népének küzdelmét a békéért saját kapitalizmusuk és az imperialista háborús gyújtogatok elleni küzdelemben. Ez ad erőt a Francia és Olasz Kommunista Pártoknak, melyek munkásosztályuk és dol. gozó népük zömét képviselik, valamint a többi kapitalista or&zágck Kommunista Pártjainak és haladó mozgalmainak. I A béketábor erősödésének és megszilárdulásának mindenki számára érthető és világos mutatója a kínai forradalom győzelme, melyet a hö« kínai nép. a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce Tirng elvtárs vezetésével aralott. A kommunisták a kínai nép felszabadító harcainak legválságosabb, legnehezebb szakaszaiban sem ké. telkeitek abban, hogy ez a küzdelem a haladó, a népfelszabadító erők győzelmével fog végződni. Közismertek erre vonatkozólag Sztálin elvtárs megállapításai. melyeik akkor hangzottak el. amikor a kínai reakció erői látszóing felülkerekedtek és amely ma már szinte jóslásnak tetsző megállapításokat a kinai esemé. nyok azóta teljes mértékben igazoltak. A kínai dolgozó nép jövendő felszabadulásának reménye ftzóta valósággá változott és egycsapásra megváltoztatta a béke és szocializmus erőinek javára. Ázsiában és — hozzátehetjük — világméretben az erőviszonyokat. Egy 475 milliós nép, mely több, mint egy évszázad óta a kapitalisták és imperialisták egyik legfőbb vadászterülete és bázisa volt a Szovjetunió baráti segítségével lerázta magáról az imperialista igát és a béke és a szocializmus táborába lépett. Ez világtörténelmi jelentőségű győzelem, mely az emberi haladás legnagyobb lépése az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a fasizmus szétverése óta. A kínai nép szabadságharcának sikere hatalmas csapást jelent az imperializmus egész rendszerére, s a reakciós, világháborúra törő tábor súlyos veresége. A kínai nép győzelme a Szovjetunió vezette bétcetábor erejének óriási megnövekedését eredményezi. E győzelem nemcsak alapjában vé.ve változtatta meg a két tábor erőviszonyait, de oly hatalmas lendületet ad a gyarmati felszabadító mozgalomnak, melynek hatásai csak a jövőben fognak a magúik teljes jelentőségében mutatkozni. Az évszázados gyarmati uralom korszakának likvidálása megkezdődött. Vietnam. Malájföld, Burma, a Filipi szigetek gyarmati uralom és hősi kommunista pártjai felszabadító harca új erőre kapott. Korea dolgozó népének élethalál harca az amerikai agresszorok és koreai bábkormányuk éjién nemcsak annak bizonyítéka, hogy mire képes szabadságáért egy nép, ha évtizedes rabság után leverik kezéről a bilincset, de art is megmutatta, hogy a gyarmatosítók kora lejárt és hogy új korszak nytlt meg az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek történetében. Ez a harc minden vonatkozásában mutatja a megváltozott erőviszonyokat, mutatója annak, hogy az amerikai imperializmus erői távolról sem volHik olyan nagyok, mint amilyennek azt az amerikai hírverés beállította. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy az amerikai és az angol katonák igazságtalannak tartják a Korea és Kinn elleni háborút, hogy köztük ez a háború a legnagyobb mértékben népszerűtlen. Ezzel szemben a felszabadítók katonáit fűti a meggyőződés), a saját jó ügyük igazságába vetett hit és ez olyan erőt kölcsönöz nekik, olyan tettekre képesíti őket. melyek kiegyyenlttik és felülmúlják az amerikai hadianyag fölényét. Ezért is jelent fordulópontot és ezért is mutatója az új időknek, a meg. változott erőviszonyoknak, a koreai nép szabadságharca és ezért vallja ezt a szabadságharcot magáénak szerte a világon a béke és a haladás minden híve. minden elnyomott. vagy félgyarmati nép. Felismerte ezt a magyar dolgozó nép is, ezért fordult rokonszenve az amerikai agresszió első napjától kezdve a szabadságukért- küzdő koreai hősök felé. Ezért nyilvánította ki minden formában, hogy rokonszenve a vérgőzös imperialista barbárokkal szemben a koreai dolgozók oldalán áll és biztos abban, hogy igazságos harcuk, melyet a koreai Munkáspárt és Kim Ir Szen elvtárs vezet1, győzni fog. A kapitalista táboron belül is gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Az Amerikai Egyesült Államok a táboron belül olyan fő. lényre tettek szert hogy minden .szövetségesüket" maguk alá gyűrik, minden „szövetségesüket" világhódító terveik szolgálatára kényszerítik. Erre felhasználják az Egyesült Nemzetek szervezetének többségét s erre szolgál a Marshallterv is. A Marshall-tervnek igazi célja az, hogy megkönnyítse az amerikai tőkének a behatolását a marshallizáit országokba és gyar. mataikba valamint, hogy az amerikai nagytőke gazdasági függésbe hozza ezeket az államokat. A tervnek ez a része sikerrel járt. A* amerikai nagytőke gyorsan terjeszkedett. nemcsak Angliában és Franciaországban, valamint a többi marshal. lizált országokban, hanem ezek gyarmataiban is és egymás után kaparintotta kezébe ez országok gazdasági kulcs, pozícióit. A Marshall-terv fokozta a kapitalizmus belső ellentmondásait. 1949 őszén, komoly kapitalista válság jelei mutatkoztak szerte a világon. Ugyanazokban a hónapokban, amikor • sroctalirta építés sikereinek nyomán a népi demokráciák, ban szinte teljesen megszűnt a munkanélküliség. a kapitalista államokban 40 millióra növekedett a teljesen, vagy részben munkanélküliekké váltak száma. 194S október végétől 1949 október végéig az Amerikai Egyesült Álla. mok ipari termelése 18 százalékot esett, a munkanélküliek száma ez alatt az idő alatt megkétszereződött és a részleges munkanélküliekkel együtt elérte a 14 milliót. Ebben a helyzetben a marshallizált országok Angliával az élükön, az amerikai tőkések nyomására sorozatosan hajtottak végre pénzleértétkeaést, ami még j jobban megkönnyítette az amerikaiak behatolását ezekbe az országokba anélkül azonban, hogy a fenyegető gazdasági válságon változtatni tudtak volna. Ezekben a hónapokban aratta a kínai népfelszabadító harc döntő győzelmeit, Csang.Kai-Sek az amerikai imperialisták bábja volt. Veresége amerikai vereség te. Az amerikai imperialisták ebbe nem nyugodtak bele. A kaptalista országok fenyegető gazdasági válságára és a kínai forradalom óriási győzelmére azzal válaszoltak. hogy meggyorsították a harmadik világháborúra irányuló előkészületeiket. Ezekhez az előkészületekhez tartozik egész Korea meghódítása. Az amerikai imperialisták könynyü, gyors győzelemre számítottak. A hős koreai nép ellenállása teljesen váratlanul érte őket. Vereségük tanulságát egy amerikai történész, Owen Lattimore így foglalja össze: „Az ázsiai háborúk jellege forradalmasodott. ,Gyarmati' háborúk többé nem olyan háborúk, melyekben egy kis nyugati válogatott sereg tetszés szerint operálhat a roszszul felfegyverzett kiképzetlen ,benszülaHek' tömegei között. Száz esztendővel ezelőtt 50—60 ezer főnyi angol sereg le tudt'a verni India lázadását. Fél évszázaddal ezelőtt, a boxerlázadásban húszezer Icatona utat tudott törni Pekingig. De most, az északkoreaiak megmutatták, hogy néhány rövid esztendő alatt félelmetes jártasságra tesznek szert a tankok és a tüzérség kezelésében,. Az Egyesült Államok kénytelenek velük szemben olyan csapatokat mozgósítani, mint amilyeneket Észak-Afrikában nz elsőrendű német erőkkel szemben vetettek he. Háborút kezdeni Ázsiában — állapítja meg Ijattimore — ugyanolyan komoly döntést igényelne, mint háborút kezdeni Európában". Az amerikai imperialisták ezt még nem látták be. Koreai vereségükre háborús előkészületeik lázas meggyorsításával felelték. Hasonló erőfeszítéseket követelnek meg marshallizált vazallusaiktól és azonkívül nyíltan felretik Nyugat-Németország, Olaszország és Japán felfegyverzését. A volt fasiszta országok fel. f egy vérzésé természetezerűIeg azt jelenti, hogy az ott szervezendő hadseregeket ugyanaz a tisztikar vezetné, amelyre Hitler Mussolini és japán fasiszták támnszkodtak. Az amerkai imperialisták most demokratikus frázisok hangoztatása mellett a világreakció élére állanak, e, minden erőt mozgósítanak, melyről feltételezik, hogy a békefromt elleni harcukban hasznukra lehet. Ezért vitték ke. resztül az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fasiszta Franco S pan yolorszá {ráncuk rebabi! i t ál ását. ezért támogatják Csang Kai -Sok és Li-Szim Man mellett B'-ODajt. a vietnámi bábcsászárt, segítik az angolok maláji gyarmati háborúját ezért mozgósítják mindenütt ötödik hadoszlopukat, tit. kos segédcsapataihat, az áruló szociáldemokratákat, az egyházat, a régi megvert reakciós rend híveit. A német fasiszták felfegyverzésének terve felháborította azoknak az országoknak a tömegeit, amelyek 1939-től 1945.ig annyit szenvedtek Hitler hordáitól. A japáin fasizmus felfegyverzésének terve különösen Ázsiában kelt megfelelő ellenhatást. Magában az imperialista táborban is zavar ke'etkezctt, mert az európai imperialisták attól fél. nek, hogy az Egyesült Államok minden erejét leköti ha túlságosan. belekeverednek a távolkeleti háborúba. A koreai vereségek hatása alatt az amerikai tömegek hangulata is megváltozott. Egyre többen követelik, hogy hozzák vlsaz az amerikai katonákat. Részben ennek a hangulatnak ha! tása alatt vetette fel egy Ror amerikai reakciós politikus, hogy nem volna.e helyesebb, ha Amerika saját határai mögé vonulna vissza. Ezeknek a fellépéseknek terméfzetesen az is céljuk, hogy a csatlósokra nyomást gyakoroljanak. Ellentéteket támaszt az imperialista táboron belül az a tény, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezés biztosításának ürügyével világszerte felvásárolta n legfontosabb nyersanyagokat úgyannyira, hogy Anglia, Franciaország és a többi marshallizált országok ipara kezd ilyen nyersanyagok hiányával küzdeni. Ezzel kapcsolatban új munkanélküliség jelentkezik nemcsak Angliában Francia. i -szagban és Nyugat-Németországban, de magában nz Egyesült Államokban is. A munkásokat a fegyverkezés jelszava: „Több ágyút kevesebb kenyeret" létérdekükben támadja meg. A háború előkészítésének cl. kerü'hetetlon velejárója a dolgozó tömegek elnyomása. A tőkés országokban e fasizálódás, a dolgozók életszínvonala és jogai elleni támadások napirenden vannak. A dolgozó tömegek természetesen védekeznek és a fokozódó harc mutatói azok a hatalmas sztrájkok, melyek a kapitalista országokban fellángolnak. Ezekben a harcokban mindenütt a kommunista pártok járnak az élen. Minket, az imperialista táboTból különösein két olyan ország sorsa érdekel amelyekkel évszázadokon keresztül kölcsönhatásban éltünk. Ez Jugoszlávia és Németország. A jugoszláv szomszédnép sor. sa évszázadokon át hasonló volt a magyarokéhoz: elnyomta a török hódító, a német Habsburgok, saját földesúri és tőkés rendjük. Az elnyomók évszázadokon át felszították a régi gyűlölködést, egyimiái9 ellen uszították a két népet. Annál nagyobb volt a magyar demokraták, a magyar kammumte. tdk öröme artnak a szabadságharcnak láttán, melyet a hős jugoszláv nép a fasiszta elnyomókkal szemben a második világháború alatt folytatott. Hitlerek szétzúzása után a magyar dolgozó nép abban az örömteljes várakozásban élt, hogy a régi keserves idők egysízer és mindenkorra lezárultak, s hogy a jugoszláv néppel a jövőben békésen, testvérien, vállvetve épít. hetjük a Szovjetunió vezetésével szocialista jövőnket. Minél nagyobb volt n várakozás, annál mélyebb volt népünk megdöbbenése, amikor 1948 nyarán a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatával kapcsolatban felismerte a jugoszláv vezetők helytelen ós bűnös politikáját. Titónek és bandájának ebben az Időben sikerült megtéveszteni n jugoszláv népet. Erősködtek, hogy a Szovjetunió vezette béketábor és köztük csak félreértések vannak. Fogadkoztak, hogy tovább építik a szocializmust ós álnokul úgy állítatták be a Tájékoztató Iroda helyes kritikáját, mint támadást a jugoszláv nép ellen. A Rajk-ügy 1949-ben bizonyos fokig megmagyarázta, hogy miért sikerült a Ti tó-bandánál: oz a manőver: kiderült, hogy Tito, Rankovicss. Gyilasz és a többiek régi rendőrspiclik, Ge-tapó-kénvek, provokátorok, akiknek a megtévesztés, a tömegek megcsalása kenyerük, második természetük volt. Megértjük, hogy a jugoszláv tömegek egy része zavarodottan, sőt hitetlenkedve fogadta a Eajk-per leleplezéseit, mert valóban párját ritkítja az az eset. hogy egy liítel, harcos nép vezetését ilyen aljas söpredék tudja magához ragadni. Sok jóhiszemű jugoszláv hazafi nem hitte cl nekünk akkor, hogy Tito és bandája már azelőtt is az ellenség szolgálatában állt és hogy álnokul vissza akarják lökni a jugoszláv népet abba a reakciós, népellienes, Szovjetunió-ellenes táborba, amely ellen vívott harcokban a jugoszláv nép annyi hős fia pusztait el. Az események mindenben minket igazoltak, Titóék azóta segítettek vérbefojtani a görög szabadságharcot és nyiltan összefognak a görög monarchofasisztákkial, Titóék éles harcot folytatnak a győztes kínai forradalom, a koreai nép szabadságharca ellen. Sajtójúiknak, rádiójuknak egy szava sincs a nyugati imperialisták ellen, viszont tajtékozva és aljasságban nem egyszer felülmúh-a az imperialistákat rannap után támadja felszabadítóját, a Szovjetuniót és n szomszéd népi demokráciák békés do'gozóit. Azóta Titó és bandája megnyitotta a börtönöket a jugoszláv fasiszták előtt, Ilquldálta M ötéves tervet és a jugoszláv hadsereget Is átjátszotta a« amerikai Imperialisták kezére. Ez annyira nyilvánvaló, hogy Truman alig néhány hete kifejezetten és nyiltan segélyt küldhetett a jugoszláv hadsereg, mint az amerikai imperialisták segédosapate részére. Jugoszláviát két és fél tv alaH átvezették az imperialisták oldalára, oda, ahol áruló vezetői már régen állottak. Azoknak a jugoszláv hazafiaknak, akik másfél, vagy két évvel ezelőtt nem hittak nekünk, e tények alapján be kell látniofl;, hogy igazunk volt. Emellett a Tito-banda még mindig igyekszik elfátyolozni valódi lényét, mert nagyon jól tudja, hogy nz igazság teljes kiderülisével még inkább mozgósítaná magra e'.Ien a jugoszláv dolgozó nép zömét. Az amerikai imperialisták is kénytelenek szakadatlanul szem előtt tartani, hogy az áruló Titobanda helyzete a jugoszláv dolgozó nép ellenállása miatt ingatag. Mi tudunk erről az ellenállásról, tudjuk, hogy a jugoszláv nép egyre növekvő része látja elkeseredve éa felháborodva vezetőinek árulását,, begy gyűlöli a nyugati imperialistákat. hogy szimpátiája a felszabadító Szovjetunió vezette hatalmas béketábor. a felszabadult Kína, Korea hős katonáinak oldalán van. Minden rokonszenvünk a Titobanda ellen harcoló jugoszláv hazafiaké és számunkra nem kétséges, hogy ez a hare előbb vagy utóbb, de bizton Tito és bandája megsemmisítésével végződik. Ami Németországot illeti, hazánk szinte ezer esztendőn keresztül célja és áldozata volt a némtet hódító törekvéseknek, a „Drang nach Os1cn"-nak. 400 esztendeig uralkodtak a magyar népen a Habsburg-elnyomók. Az utolsó emberöltő alatt kétszer lökték az országot a német imperializmus vesztes háborújába. Hitler megszállta és kirabolta, hazánkat, Ezek után a magyar dolgozó nép a legnagyobb várakozás, sr.l és reménységgel tekintett a német demokratikus fejlődés felé, amelyre Hitler szétzúzása után megnyílt az út. Minden magyar hazafi lelkesen üdvözölte a Német Demolcratikus Köztársaság létrejöttét abban a reményben, hogy ez kiinduló pontja annak a fejlődésnek, amely egész Németországot a demoltrácia és a haladás vágányára viszi. Annál nagyobb elégedetlenséggel láttuk azokat a kísérleteket', amelyekkel a nyugati imperialisták és a háborús gyújtogatok új életre akarják kelteni Nyugat-Németországban a német müitarizmust és fasizmust. A magyar demokrácia részéről ezért több, mint egyszerű diplomáciai aktus volt, amikor a mull év októberében Prágában a .Szovjetunió ás a népi demo. kráciák képviselőivel együtt tiltakozott a nyugat) Imperialisták németországi üzelmei ellen. Hogy ez a tiltakozás nemcsak a mi ügyünk, hanem a nyugatnémetek legjobbjainak ügye ia, azt mulatja az a mozgalom, amely az imperialisták aljas terveivel szemben magában Nyugat-Németországban keletkezett. Ismeretes, hogy Heineniann, a bonni bábkormány belügy* minisztere, tiltakozásul az imperialisták felfegyverkezési javaslatával szemben, lemondott. Ismeretes az a harc, amelyet Niemöller. a lutheránus egyház egyik vezetője folytat. A nyugat-német munkásság is a Kommunista Párt vezetésével egyre élesebben száll szembe a tervvel, mely a német fasizmus feltámadásának logikus folyamányaképpen a dolgozók legelemibb életérde. keit is veszélyezteti. A nyugataémet fasiszta hadsereg még csak illegálisan szervezkedik, de dr. Lehr, a bonni bábkormány belügyminisztere, már egy népgyűlésen elmondotta: ,Nekünk nemcsak a kelet elleni védekezésre van szükségünk hadseregre, de a szakszervezetek túlzott bérkövetelései ellen is." Érthető, hogy ilyen viszonyok mellett Grotevvohl elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének ismételt fellépése, mellyel az egységes, demokratikus, békés Németország megteremtését javasolja, az amerikai imperialista tervekkel szemben, mély és maradandó visszhangot keltett keleten és nyugaton egyaránt a német népben. Ebben a nemzetközi helyzetben, amikor az imperialisták teljes gőzzel fegyverkeznek, amikor déli határainkon Tito amerikai zsoldban álló bandái csörgetik fegyvereiket, a magyar népi demokráciának kötelessége. hogy honvédségét a békeszerződésben megjelölt határok között fejlessze. Nem kell magyaráznánk, hogy ennek a honvédségnek sin-