Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-25 / 47. szám

Ellen Pártunk, Mpzé népünk bölcs faníféia, szeretett vezére, Rákosi Mátyási ben. Ezek a sikerek lehetővé tették, hogy ötéves tervünk eredeti célki­tűzéseit hatalmas mértékben fel­emeljük. — Ez annyit jeleni, hogy a fel­emelt ötéves tervünk eredménye­képpen több lesz a szén, a vas, a villanyáram, az élelmiszer, a fo­gyasztási cikk és erőteljesen tovább fog emelkedni népünk anyagi és kulturális színvonala. Hogy terve­ink megvalósíthatók, annak legjobb bizonyítéka az a lelkes és eredményes munkafelajánlás és munka­verseny, amely kongresszu­sunkkal kapcsolatban szer­te az országban folyik. 'Ez a munka verseny a termelés .ed­dig még néni látott emelkedésével iárt. Fokozódó sikerrel vesznek benne részt az Ózdi Kohászati Mű­vek, amelyek az élre küzdöttékma­"• gukat, a Dunapentelei Vasmű épít­kezése, a Pelöfi-bánya, a dudari ak­nák, gz Ivotai Erőmű építkezése fej.-fej mellett haladnak a ver­senyben. Nem maradnak el mögöt­tük a budapesti nagyüzemek, a Ganz villamossági gyár, a Csepeli R. M. Vas- és Fémművek, p. Csepeli Autógyár, a Fémáru- és Szerszámgépgyár, a Hofherr Trak­torgyár, az Egyesült Izzó, a Ganz II a jó, a Magyar Pamutipar, a Kis­'r.rt, a Kelenföldi Textilgyár, a Központi Húsüzem és a többi száz, meg száz üzem dolgozói, akik — élükön a legjobb sztahanovistákkal —- egyforma lelkesedéssel küzdenek e nemes versenyben. Mindnyájan tudják, hogy fokozott munkájuk erősíti népi demokráciánkat, erősí­ti a békefrontot és csapást jelent az imperialista hábo­rús gyujtogatókra. A legjobb dolgozók soraiban ott van á népi demokráciánkat becsü­letesem -és meggyőződéssel támoga­tó értelmiség, oH vasinak a magyar dolgozó ifjúság legjobbjai, a példa, mutató nőmunkások és a pártonkí­vüli dolgozók tíz- és százezrei. Ez a hatalmas münkaverseny Újabb bizonyítéka annak, hogy mint annyiszor a felszabadulás óta, most is nyugodtan építhetünk a ma­gyar munkásosztályra, mely ötéves temünknek arany­alapja és biztosítéka annak, . hogy a magunk elé tűzött fokozott munkát és áldoza­tot kövrtelő új tervünket maradéktalanul meg is tud­I juk Valósítani. A kongresszusi versenybe bekap­csolódtak a falu dolgozói ia. A ma­gyar falu éppen a kongresszust megV.özö hetekben kezd fokozottan áttérni a szocializmus építésére. Turkeve után, melynek parasztsá­ga eteönek lépett egységesen a ter­melőszövetkezet útjára, sorra je­lentkeztek Karcag, Kisújszállás és a többi városok és falvak. Alig mú­lik el nap, hogy Pártunk ne kapna jelentést arról, hogy új falvak, új községek alakultak át önként és lelkesen szocialista községekké. A dolgozó parasztság — - benne egyre fokozódó szám­- mai a középparasztság, — így adja tanújelét annak, hogy megfogadta Pártunk­nak, a Magyar Dolgozók Fájtjának tanácsát és saját jobblétének emelésére, vala­mint népi demokráciánk erősítésére rálépett a közös, társas, kollektív gazdálko­dás útjára. Ezzel lendületbe jött az a folyamat, melynek eredményeképpen megszű­nik fejlődésünknek egyik legna­gyobb gátja, az, hogy egyik lábunk­kal az iparban szocialista talajon altunk, n másik lábunk a falun sok százezernyi, •szétszórt paraszti gaz­daságra. támaszkodik. . A szocialista épí'és arőteJies fej­lődése mellett nem hallgatha­tunk nehézségeinkről sem. Köztu­domású.'hogy hat esztendő óta a rossz időjárás következtében még nem volt igazán ió termésünk. Kü­lönösen súlvos károkat okozott a tavaszi aszály és a velejáró takar­mányhiány. melynek következtében állataink egy részét levágták, a megmaradók kevesebb tejet, húst. zsírt szolgáltattak. Emiatt áMnene­tilegr kézségeink támadtak. Ezeket az átmeneti nehézségeket fokozza az. hogy a szocializmus építésével kap­csolatban gvnrsan nőtt az iparban a dolgtizék tömege. Az elmu't két esrfendő fo­lyamán évenként majdnem egynegyed millióval szapo­rodott az ipari munkások és alkalmazottak száma­Budapest lakossága például évente több mint ötvenezerrel nőtt. Az is köztudomású, hogy sokkal jobban él és sokkal több, mezőgazdasági ter. ményt, élelmet fogyasz't maga a felszabadult falu is. Az ebből adódó nehézségeket fokozza az ellenség keze, a spekidáció, a szabotázs, mely a nyugati imperialisták utasí­tására és sugallatára működik. A helyzet most az, hogy az őszi vetések jól átteleltek. A sok eső hat év óta először biztat azzal, hogy az idén nem lesz szárazság. Jók a le­gelők is. Mindez együttvéve azt je­lenti, hogy ha fegyelmezetten és öntu­datosan álljuk az átmeneti nehézségeket, akkor hama­rosan magunk mögött ma­radnak az aszály következ­ményei. Az ellenség természetesen igyek­szik felnagyítani ezeket a nehézsé­geket. Azok, akik saját szemükben nem látják a gerendát, de a mi sze­münkben észreveszik a szálkát — nem beszélnek arról, hogy például Angliában a húsadag heti 12 deka és ennek is egy része fagyasztott, vagy szárított hús. És még ez a heti 12 dóka sincs biztosítva. Isme­retes, hogy Jugoszláviában, mely­nek dolgozó népe egyre nagyobb el­lenállást tanúsít Tito és aljas ban­dájávai szemben, a szó szoros ér­telmében éhínség lépett fel és az Egyesült Államok, az áruló Tüo gazdái, a háborúból visszamaradt tojásporral, férges borsóval, babbal és egyebekkel igyekeznek jugoszláv csatlósukat a víz fölött tartani, Nálunk is vannak, akik elfelej­tik, hogy hat esztendővel ezelőtt még hazánk területének jórészét a náci barbárok tartották megszáll­va. Köztünk is akadnak, akik már elfelejtették, hogy még alig néhány éve milyen nehéz, megfeszített munkával dolgoztuk fel magunkat a háború romjai közül és akik azt követelik, hogy elsőosztályú gyors, vonaton, simán, átszállás és zökke­nők nélkül vigyük őket a szocializ­musba. Ezek gyakran azt a közmondást vallják, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Mi ehhez a közmondáshoz nem tartottuk magunkat és i a holnapi túzokot nem ad­tuk oda a mai verébért Ennek volt köszönhető, hogy olyan gyorsan helyreállítottuk hídjainkat. vasutainkat, gazdaságunkat, egész országunkat. Az elmúlt hat esztendő tapaszta­latai azt mutatták, hogy minél fe­gyvlmezett ebben és öntudatosaiban viseltetünk a nehézségekkel szem­ben, annál hamarabb és eredménye­sebben gyűrtük le őket, A tapaszta­lat azt mutatja, hogy ' a: a munka adja a legdúsabb gyümölcsöket, a legmaradan­dóbb eredményeket, ame­lyekért kemény áldozatokat kel) hozni, amelyek sok ve­rejtéket követelned A mi dolgozó népünk tudja, hogy az olyan hatalmas teljesítmények, mint a Dunnpentelei Vasmű, az Inotai Erőmű és a többiek csak 2— 3 év múlva kezdik ontani termeivé­nyeiket és eredményük a maga bő­ségében akkor fog csak kibonta­kozni. A győzelem útját nagy si­kerek és nagy nehézségek szegélyezik. Ezt már megtanulta a mi dolgozó népünk zöme és ezért bátran, fe­gyelmezetten, öntudatosan és biza­lommal vállalja n feladatokat, mert meg van győződve róla, hogy he­lyes az út, amelyet mutatunk neki. Ezért követ bennünket és a biztos siker tudatában hoz meg ezért minden áldozatot. Dolgozó népünk annak is tuda­tában van, hogy minden jövő ter­vünk alapja és biztosítéka a tartós béke. Ennek adta jelét, amikor több mint hétmillió aláírással meg­erősítette a stockholmi békeértekez­let határozatait és ennek adja ta­nujelét valahányszor a béke mellett hitet kell tenni. ügyét és végig kitartanak mellette." A béke megőrzése a magyar nép legszentebb ügye és végig kitart mellette. A magyar dolgozó nép azt is tudja, hogy a békét nem elég óhajtani, hogy a békét meg kell védeni, a békéért harcolni kell. Ez az ország, melynek békéjét védjük, a dolgozók hazája: ez az örszág most az öntudatos munkásoké, pa­rasztoké, haladó értelmiségieké, akik forrón szeretik hazájukat, í's n dolgozó nép, annak tu. datában, hogy végre az övé az ország, melyet magának épiíeff. el van szánva arra, hogV békéjét, szabad 'oj­lődését. szocialista jobb jövőjét minden imperialista támadással szemben, vérét és verejtékét nem kímélve, megvédje. Mi pedig, magyar kommunis­ták, mint a múltban, úgy a jö­vőben is élen akarunk járni és példát akarunk mutatni áldozat­ba.i, fegyelemben, öntudatban, a munka és a béke frontján mindenütt, ahol küzdeni kell azért, hogy sokat szenvedett hazánk töretlenül fejlődjön to­vább, erős legyen, szabad, füg­getlen, boldog és virágzó, Éljen a Szovjetunió vezette sokszázmilliős béketábor! Éljen a dicső harcokbán edzeft. öntudatos magyar jnun­lcásoszlály! Éljen n Magyrr Dolgozói; Pórijának II. Kongresszusa! Rákosi Mátyás elvtárs beszéde után hosszú-hosszú perceken át dü­börgött a téren a lelkes tapsvihar. Sztálin—Rákosii Harcolunk a bé­kéért! Megvédjük a békét! Éljen Mao-Ce-Tung! Éljen Khn-Ir-Szen! — súgtak viharzó erővel a Iciáltá­sok, majd újra, meg újra felhar­sant a lelkesítő jelszó: Éljen Sftá­lin! — Éljen Rákosii — Éljen a Párt! Mintegy negyedórán át tartott a lelkes ünneplés. Budapest dolgozói, akik eljöttek, hogy meghallgassák szeretett vezérük, Rákosi Mátyás elvtárs útmutató beszédét^ meg­megújuló, orkánszerű lelkes éljen­zéssel" 'ettek tanúbizonyságot arról, hogy szilárdan helytállnak a béke­harc magyarországi frontszaka« szán s hűen követik nagy vezérük, bölcs tanítómesterük útmutatásait, Az ünnepség az Internacionálé­•val ért véget. Megérkeztek a trieszti, csehszlovákiai, dániai, norvégiai és izraeli testvérpártok küldöttei is Pénteken este Budapestre érkezett a Trieszt szabad terii­let Kommunista Pártjának kül­döttsége a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusára. A küldöttséget a Keleti-páfyaud­varon Dénes István elvtárs, a Központi Vezetőség titkára és Köböl József elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség tagja fogadták. A trieszti küldöttség tagjai: Vittorio Vidali, Trieszt szabad terület Kommunista Pártjának főtitkára és Luigi Markovics elvtársak­Szombaton reggel Budapestre érkezett a csehszlovák Kommu­nista Párt küldöttsége a Ma­gyar Dolgozók Pártja II. Kon­gresszusára. A küldöttség tag­jai : Viliam Siroky elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökheiyettes, külügy­miniszter, Vac'av Dávid elv­társ, a Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, az országgyűlés el­nökhelyettese és Iringóvá elv­társ, a füleki Kovosmalt-gyár sztahánovistája. A küldöttséget a Magyar Dolgoeók Pártja Köz­ponti Vezetőségének képviselete­ben Farfsas Mihály elvtárs, ve­zérezredes, honvédelmi minisz­ter, a Magyar Dolgozók Párt­ja főtitkárhelyettese, Kállai Gyula elvtárs, külügymin'szter, Berei Andor elvtára, a < külügy­miniszter első helyettese? a Párt Központi Vezetőségének tagjai üdvözölték. A fogadáson jelen voltak Miroslav Soucek elvtárs, a Csehszlovák Köztársa­ság budapesti ideiglenes ügy­vivője és a csehszlovák követ­ség több tagja. Á csehszlovák küldöttséggel együtt érkezett Budapestre Sven Nielsen elvtárs, a Dán Kommunista Párt titkára és Just Lippe elvtárs, a Norvég Kommunista Párt titkára­Budapestre érkezett még Es'­ther Vilenska elvtársnő, az Iz­raeli Kommunista Párt küldöt­te az MDP H. kongresszusára, A jugoszláv forradalmi emig­ránsok képviseletében a Ma­gyar Dolgozók Pártja H. kon­gresszusára Budapestre érke­zett Pero Popivoda elvtárs, tá­bornok és Dusán Novakov elv­társ, az „Internacionalizmus zászlaja alatt" című lap fő­szerkesztője. A küldöttséget Bitó Zoltán elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja és Betlen Oszkár elvtárs, a Szabad Nép szerkesztőbizottsá­gának vezetője fogadták. Az Osztrák Kommunista Párt küldöttei szombat reggel érkeztek meg- Az osztrák ven­dégeket a Keleti-pályaudvaron Zsófinyecs Mihály elvtárs, kohó­és gépipari miniszter, az MDP Politikai bizottságának póttagja fogadta. Az osztrák küldöttség tagjai: Johann Koplenig elv­társ, az Osztrák Kommunista Párt elnöke és Franz Honner elvtárs, a Párt Politikai Bi­zottságának tagja. Szombaton Szegeden is mindenütt Rákosi elvtárs szavára figyeltek a dolgosok A mi dolgozó népünk öröm­mel és hálával támogatja azt a szívós és következetes küzdelmet, melyet a hatal­mas Szovjetunió és a nagy Sztálin n béke megvédésére, a njUgati imperialisták nép­csaló agresszív politikájának leleplezésére folytat. Tisztelt nagygyűlés! A magyar nép a béke népe. Éppen ezért any­nyi munkával és verejtékkel meg­szerzett vívmányait, hazájának függetlenségét és szabadságát, jö­vő békés fejlődését a nyugati im­perialistákkal szemben minden erő­vel megvédi. A magyar dolgozó nép egyem­berkónt helyesli és vallja Sztálin elvtárs szavait: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésének Szombaton, amikor az üzemek­ben befejezték a munkát, nem hazaindultak a dolgozók, ha­nem összegyűltek a kultúrter­mekben és érdeklődéssel várták Rákosi elvtárs beszédét. Már előre tárgyalták, hogy most is, mint mindig útmutatást és se­gítséget nyújt Rákosi elvtárs szava, békéért vívott harcunk­ban. A kerületeikben a békebi­zottságok szervezték meg a kö­zös rádióhallgatást. Az utcán, a mikrofonok előtt már csopor­sultab az emberek, várták, hogy Rákosi elvtárs beszéljen. Ami­kor a külföldi küldöttek felszó­laltak, csak egyre szaporodott a hallgatók szórna. Iskolából hazasiető úttörők, gyermekkocsit tologató édes­anyák sétáltak a mikrofon körül és hallgatták Rákosi elvtárs beszédét. A Szegedi Textilkombinátbaai többe/ráz munkás gyűlt össze, hogy meghalgassa Rákosi Má­tyás elvtárs útmutató szavait. A beszéd közben a dolgozók többször felállva élte-tték a Szovjetuniót, Sztálin, Rákosi elvtársakat és a Pártot. Rákosi elvtárs beszéde után az üzem dolgozói a Hősök-terének száz­ezres tömegeivel együtt énekeltók az Internacionálét. Bakaity Vera fonónő kijelentette munkatár­sainak, hogy a Kongresszusi Héten elért 115 száza'ékos tel­jesítményét megtartja, sőt to­vább fokozza. Az Újszegedi Kendergyárban minden terem megtelt a dolgo­zókkal és a hangszóró közvetí­tette az ü?iemrészekbe Rákosi elvtárs beszédét. Az üzem ifjú­munkásai a beszéd végén az udvaron gyülekeztek, hogy részt­vegyenek a fáklyás felvonulá­son. A Szegedi Kender dolgozói is nagy lelkesedéssel várták Rákosi elvtárs bestédének megkezdé­sét. Nagy figyelemmel hallgat­tak mindíen mondatot, hiszen tudták, hogy nekik szól, róluk beszél szeretett vezérünk. Beszéd után megvitatták a felvetődött prob­lémákat. Rozgomyi Sándorné hozzászólásában, elmondotta: kü­lönösen az ragadta meg a be­zédből, hogy a külföldi küldöt­tek is milyen nagy. lelkesedéssel készülnek Pártunk II kortgresz­szusára. „Ebből láthatjuk, hogy a béke ügye, nemcsak a mi ügyünk, — mondta Rozgonyiné — hanem, minden békeszerető nép ügye. Addig, amíg Koreá­ban és Kínában vérüket áldoz, fák a békéért,••mi jó munká­val és többterme!ésse! erősít­jük népgazdaságunkat és a bé­ke táborát." A , .Táncsics " - termel öcsoporf dolgoséi a szépen feldíszített kultúrtermükbe gyűltek össze a rádió köré és úgy halta gatták meg Rákosi elvtárs be­szédét. Róvsa István a csoport pártszervezetének elnöke Rá­kosi elvtárs beszéde után bol­dogan jelentette ki: „Rákosii Mátyás beszélt arról is, hogy % falvak dolgozói fokozott mér. tékben térnek át a kollektív gazdálkodás útjára. Nekünk az a feladatunk, hogy még jobb felvilágosító munkával és még jobb termelőmunkával mutassuk meg az egyéni gazdálkodóknak, hogy a közös gazdálkodás útján emelkedik életszínvonalunk. Máp elvetettük másfél holdon a má­kot és a borsó nagyrészét. Öszj Vetéseink •szépen fejlődnek. Fo­kozott lendülettel végezzük a tavaszi munkát is, hogy orszá­gunk összes dolgozójának ke­nyeret biztosítsunk." Vidáman dalolva vonultak Szeged fiataljai Rákosi elvtárs beszéde még alig ért véget, amikor a szege­di fiatalok, ifjúmunkások, diá­kok és úttörők már gyülekeznek a város öt ponrtján. A szél vö­rös zászlókat lobogtatott és a fiatalok harsányan énekelték: „E'vtárs, Sztálin nevével. •." Ezek a f'atalok Pártunk II. kongresszusa tiszteletére jöttek össze, Unepelve ezt a történelmi jelentőségű napot. Mutatta ez a kép: A .fiatalok átérzik a Párt II. kongresszusának jelentőségét, hisizen a Pártnak köszönhetnek mindent, boldog jelenüket, ra­gyogó jövőjüket. Kigyulladtak a fáklyák, a fia­ta'ok énekelve megindultak a Széchenyi-tér felé- A lelkesedés határtalan volt. Innen a Pártbi­zottság elé vonultak és felhang­zottak a jelmondatok: „Éljen Rákosi, éljen a Párt! Éljen a kongresszus! Pártkongresszus győze'me csapás az ellenségre!" Ez az ifjúság valóban hű a Párthoz, épülő szocialista hazá­jához és kész minden áron meg­védeni a békét. Az ifjúsági felvonulás döntő bizonyítéka volt a mi erőnknek és bebizonyította, amit sokezer f atal énekelt: „A béketábor le­győzhetetlen, a béke útja biztos út..." 1

Next

/
Thumbnails
Contents