Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-18 / 41. szám

4 VASÁRNAP, 1951. FEBRUÁR 18. Tapasztalatok, feladatok az egyetemi és íőiskolai kulturmunkában A kongresszusra k&ssül hazánk ^ dolgozó népe. Egymást követik a pártmunka megjavítására, a jobb- és többtarmelési munkára tett felajánlások túlteljesítésed. Újabb hatalmas lendületet vett a raszti'ág soraiban egyre szélesebben kibontakozó szövetkezeti mozgalom. Tunkeve, Karcag, Mezöcsát haladnak a joibb, gazdagabb paraszti éiet megteremtéséért folytatott harc első soraiban. A pártkongresszus előkészítő munkájúból nem maiadnak ki a tömegszervezetek kuitúrmunkásoi sem. „Forr, pezseg kétezer magyar falu kultúrélete új kincsek kerülnek a nép kesébe és régi kincsele kerülnek felszínre a népművészet mélyéből" írja a Szabad Nép. Az Országos KuUúrverseny új, friss tömegeket kapcsol a kuHúrmunká. ba, növeli a kul'űrmunka hatóerejét, közelebb viszi a pártonkívüli dolgozókat a Párthoz. A kultúrverseny elősegíti a tudatunkban megbúvó burzsoá maradványok felszámolását; az új. a szocialista embertípus kialakításának fegyvere. Az egyetemi pártbizottság fölismerve a kultúrmunka fontosságát a kultúrforradalom sikeres megvívásában, fölülvizsgálta az egyetemen folyó kultúrmunka valamenyryi teriiletét. A munka értékeléséből kitűnt, hogy a kultúrmunka terén vannak az egyetemen és főiskolán komoly kezdeményezések, komoly eredmények. A Pedagógiai Főiskola által rendezett Béke-hangverseny, as Orvas-Egészségügyi Szakszervezet, a DISz, az MSzTszervezetek egyes rendezvényei ezt mutatják. Ugyanakkor azonban az is kitűnt', hogy az egyelem és a főiskola nem végez elég erős kuluírpixmogandamunkét Szegeden és Szeged környékén. Az elért eredmények mellett tehát hiányosságai is vannak a kultűrmunkánalc. A hiányosságok okainak vizsgálatakor meg kell állapítani, hopy az egyetemi pártbizottság és az alapszervezetek a kultúrmunkát sok esetben mellékes föladatnak tekintették, azt nem irányították, nem ellenőrizték. A kultúrmunkát a tömegszervezeitek maguk s csupán belső tömegszervezeti feladatként végezték, mely így elszakadt a tömegektől, elszakadt az ak'üális faladatoktól. Nem támasztotta alá a tömegszervezetel; kultúrmunkája a tömegszeTvezetek politikai munkáját, így nem segítette elő a Párt erejének, vezeter ízerepének növekedését. C okszor megmutatkozott a kultúrmunka bizonyos lebecsülése is. Pártunk lapja, a Szabad Nép Is fölhívta a pártszervezetek vezető funkcionáriusainak figyelmét a kultúrmunka fokozott támogatására. Január 18-i számának vezércikkében így ír a Szabnd Nép: ,,ahol a pártszervezet segíti a kultúrmunkát, ott jól megy a munlca. És nemcsak a kuVúrmunka megy jól, hanem minden egyéb feladat megoldása is könnyebb, gyorsabb, mélyrehatóbb." A kultúrmunkát tehát a pártszervezeteknek az eddiginél sokkal jobban kell támogatni, hogy az egyeteim és főiskola kultúrmunkájában mu'atkozó hiányokat gyorsan, határozottan föl tudjuk számolni, megteremtsük a szervezeti kereteket, melyek biztosítják a tömegszervezetek együttműködését és a kultúrmunka hatalmas minőségi fejlődését. ,A legfontosabb tennivaló a minőségi színvonal emelése, — Elértük azt, hogy a csoportok többsége jót játszik, jót énekel, jót tán. col. A feladat, ami előttünk áll, hogy jól is játszanak, jól énekeljenek, jól táncoljanak" — írja föntidézett cikkében a Szabad Nép. A kultúrmunka területén ez ma az egyetem dolgozóinak is legfontosabb feladata. A kultúrmunka iránti érdeklődést a minőségileg jó, a dolgozók művészi igényeit is nevelő kultúrmunka tudja fokozni. Minőségi szinjátszócsoport, tánccsoport megalakítására van szükség, amely dolgozóinkat előreviszi a fejlődés útján. Az egyetemi zenekar megalakítása is fontos kérdés. A zene boldog életünk kifejezője. A nagy európai haladó zeneirodalöm művei a haladásiba vetett hi'ünket erteftik, a zene nyelvén nevelnek az elnyomás elleni engesztelhetetlen harcra, az új, a forradalmi szeretetére. Az egyetemi és főiskolai kultúrmunka kiszélesítésének minden lehetősége megvan. Ez azonban nem jelentheti a feladat lebecsülését. Mert a kultúrmunkások nem egyszer találkoznak majd nehézségekkel, melyeket az ellenség támaszt. Találkoznak majd a szabadidő-kérdés céltudatos, erőszakos, ellenséges fölvetésével. Ezzel a kispolgári kényelemszeretetet, a burzsoá „szaikbarbárság" oldaláról támadja az ellenség a kultúrmunka kiszélesítésének torvét. Találkozni fogunk a kultúrmunka jelentőségének lebecsülésével, narodnyik és polgári nézetekkel, melyele eddig nem merültek fel éppen azért, mert a kultúrmunka terülefe eddig viszonylag elhanyagolt volt. Kemény és céltudatos nevelőmunkárval, az ellenség leleplezésével kell válaszolnunk az ellenség támadási kísérleteire. Az egyetem és főiskola az új értelmisége', a munkásosztály és a dolgozó parasztság értelmiségét, neveli s nem lehet továbbra is tétlen a kultúrforradalom harcaiban. Fz a feladat nem könnyű. •L< de tervszerű munkával megvalósítható. Olyan kultúréletet kell teremteni, amelyben a dolgozók és hallgatók szívesen vesznek részt, amelyért örömmel hoznak áldozatokat. Az első lépések az egyetem és főiskola kultúrmunkájának átszervezésére megtörténlek. Jó és alapos agitációs munkára, a párt. ös tömegszervezetek népnevelőinek ét aktiváinak gondos, lelkiismeretes munkájára van szükség, hogy a kultúrmunka tömegbázisa kiszélesüljön s az egyetem is főiskola kuBúrmozgalma betölthet, se a kidtúrforradalom megvívásában rá váró feladatát. Szabolcsi Gábor. A felelősségérzet kifejlesztésével a fegyelem megszilárdításáért A gyermek életében két kor nevelése az alap, mely kijelöli helyét a jövendő életben. Egyik a játékos kor, másik a munkára való nevelés kora. Nézzük meg röviden, hogyan tudunk ezekben a korokban felelősségre nevelni. A gyermekkori játék is nagyon „komo'.y dolog". A gyermek játékai sem puszta időfecsérlésck, az életnek haszontalan és értelmetlen ténykedései, hanem bennük az életre, a munkára nevelésnek nagyon fontos jelenségeit találjuk meg. Kétségle. len, hogy a játék a gyermekkor mély szükségletein alapszik, amelyeknek ki nem elégftése egyenesen romboló hatású lehet a gyermekkorban. A gyermek mindent, am I tesz, komolyan teszi. Az egész gyermekkor ideje alatt fel sem merül benne az a kérdés, vájjon mi a különbség a játék és a felnőitek tevékenysége, munkája között? 'Az ö fgész élete, munkássága a játékvilágban zajlik le. S amikor a fe nőitek a „komoly" élettevékenységük, a munkájuk ismertető jeleit a felelősséggel járó és bizonyos következményeket maga után vonó jellegben látják, akkor azt méltán kereshetjük a gyermek játékos korában is. Szocialista nevelésünk egyik alappillére ugyanis az, hogy becsüljük meg a gyermeket. Hogyan? Ugy, hogy a kis gyermeket is felnőttszámba vesszük és játékos tevékenységében is felnőitekhez méltóan kezeljük őket. De akkor a Valamennyien jól emlékezünk még arra az ünnepi napra, ami' kor Révai József elvtárs a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében felavatta a szegedi Leniu-Sztálim-szobrot. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez a két szobor a magyar nép el nem nyúló háláját és szeretetét hirdeti felszabaditónk, tanítónk, a haladó emberiség vezetője, a békeharc zászlóvivője iránt. Szeged dolgozó népe azóta is megilletődve megy el az új szobor előtt és nem felejti el Révai elvtársnak azokat a szavait, amelyekkel a szegedieket a munkásosztály hősi harcaira emlékeztette. Volt azonban Révai elvtárs beszédének néhány olyan mondata is, amelyre nem figyeltünk fel eléggé, ,Jtfcgvallhcptjuk — mondotta Révai elvtárs —, hogy még adósak vagyunk történelmünk nagyjainak, még' tiewi emeltünk tetteikhez méPo emlékművet..." Szeged haladó múltja a miénk A haladó magyar hagyományoknak és nem utolsó sorban a helyi haladó hagyományoknak ápolása valóban mindenütt fontos feladata kell, hogy legyen a szocialista kultúrforradalomnak, de különösen fontos kell, hogy legyen nálunk, Szegeden. A köztudatban Szeged még ma is nem egy«//-v s gyalázatos ellenforradalom "i. -neaképp él még, s ha a város jelenét a 'szocialista hazát építő dolgozóink lendülete határozza is meg, mikor multunkról esik szó, elpirulunk és nem szivefien beszélünk róla. Pedig ezt sem kell szégyellenünk! A valóság DÓZSA FEJE az, hogy az ellenforradalom .jgyü'tment" csirkefogóihoz, a fasiszta terrort előkészítő két évtized ^szeg^di gondolatához" a város munkásainak, szegényparasztjainak és igazi értelmiségének alig volt valami köze. Vájjon véletlen lenne például, hogy az ellenforradalmi évek irodalmának olyan haladó egyéniségei éltek és dolgoztak itt, mint Juhász Gyula, Móra Ferenc és hogy József Attila, Radnóti Miklós írói pályája is nem kis mértékben Szegeden bontakozott ki? A történelem nem ismer véletleneket. A szegedi haladó írók műve, egyelőre talán még nem minden vonatkozásban kiderített módon, a szegedi munkásság és szegényparasztgág életében gyökerezik s az ellenforradalom terrorjától elbutított város egészséges, haladó erőit tükrözi. „Fehér gyolcsban, setét éjjel" A haladó szegedi írók gyakran élesztgették a város igazi múltját is, parasztháborúk, forradalmai; emlékeit, azt, amit a reakció el akart sikkasztani. Igazán nem rajtuk múlt, hogy városunk történetének értékes öröksége nem lehetett Szöged dolgozóinak megbecsült kincse: a kizsákmányolóknak. az elnyomóknak nem volt érdekük, hagy a dolgozók megismerjék Szeged forradalmi hagyományait, hiszen ezzel erősítették volna őket. így történhetett, hogy Szeged igazi múltját, a dolgozó nép múltját ma már alig emlegetjük. Ki tudja például helyes értelmét, Szeged igazi történetével való kapcsolatát a következő szép soroknak: FEGYVERÜNK: A KÖNYV IF.NJV: Az agrárkérdésről I—II. c? Regén a érezhető hiányt pó>ol marxrla.lehinista irodalmunkban ez a kétkötetes, mintegy 1500 oldalra terjedő gyűjteményes munka, amely Lenin 1X94. áprilisa és 1923, januárja között megírt nagyobb marháinak, tanulmányainak, beszédeinek, vázlatainak és kisebb cikkcinek anyagát öleli fel. Mayában foglalja azt az egész fejlődési szakaszt, amely a kapitalizmus kialckuláisától a mezőgazdaság szocialista kialakulásának kezdetéig terjed, Lenin annyira 'ág keretek közölt és mégis olyan sokoldalúan és a legapróbb részletekig kiterjedően tárgyalja a felvetett problémákat, hogy az oroszországi agrárkérdésen kívül szám'alan más ország, köztük Magyarország agrárkérdésének alakulásával kapcsolatban is igen bőséges anyagot kapunk. Lenin két kötetben szereplő művei epytöl-cgyig harcos írások. Megvédelmezi ezekben a marxizmust a forradalmi munkásmozgalom burkolt és nyílt ellenségei ellen, kijelöli a forradalmi szocialista munkás, páil paraszpolit illájának útját, de. ugyanekkor alkotó módon továbbfejleszti a marxizmust az agrárkérdés valamennyi területén, Lenin a legkülönbözőbb összefüggésben rögzíti le azt az igazságot, hogy a szovjet proletariátus az intervenció és polgárluíbo-rú súlyos éveiben nem tarthat'a volna meg a hatalmat, ha a szegényparasztság odaadóan nem támogatja. Mef/mutalja, hogy a szegényj>arasz'-bizottságok milyen döntőszerepet töltöttek be a külákság elleni harcban, amelyet a városok és a Vörös Hadsereg ellátlísáén folytatott a proletáriátue. Ezzel kapcsolatban természetesen kiemeli a munkás közellátási osztagok fontos szerepét is, amelyek a falvakban messzemenően támogatták a szegénjfparasztság küzdelmeit. Azokban a beszédekben, cikkekben, amelyek 1918 végétől születtek meg, egyre kimagaslóbb he. nyet foglal el a közepparasztság megnyerésének kérdése. Világosan látjuk ebből, hogy Lenin a muukás-parasAt szövetség megszilárdításának kérdését a mezőgazdasúg szocialista átalakításának problé. móljával kapcsolta egybe. Lenin szövetkezeti terve az az alap, amelyen Sztálin elvtárs a mezőgazdaság kollektivizálásának tervét kidolgozta. Sztálin zseniális tervének megvalósítása a Szovjetunió, ban egyszersmindenkorra megszüntette a falu elnyomottságát, kizsákmányol tság át. Felszámolta nyomorát és tudatlanságéit, amely a cári idők falujára olyannyira jel. lemző volt. A paraszt a Szovjetunióban kultúrált, jómódú emberré vált, akinek anyagi és kultúrális jóléte állandóan emelkedik. Ea a lenini gyűjtemény tartalmában olyannyira gazdag, hogy bízvást elmondhatjuk róla, a •marxista-leninista tudás kincsesbányáját kapja vele a magyar dcl. gozó nép. Ez a könyv óriási segítséget jelent mindenkinek, ak! a magyar mezőgazdaság szocialista átalakidásával kapcsolatos kérdéseket valóban alaposan, történelmi összefüggésükben akarja megérteni. Kétségtelen, hogy hatalmas fegyvert jelent abban a harcban, amely a Magyar Dolgozók Pór1 ja vezetésével, Rákosi elvtárs irányításával, a falun folyó szocialista építés győzelméért egyre nagyobb erővel bontakozik ki hazánkban. ,(Fehér gyolcsban, setét éjben — Ezerötszáz tizennégyben — A kakas épp harmadszor szólt, Dózsa feje Szegeden volt." Ezekkel a szép sorokkal Szeged nagy költője, Juhász Gyula élesztgette az ellenforradalom sötét évei alatt az igazi forradalom, a népi forradalom pislogó tüzét. Élesztgette azzal is, hogy versében Szöged múltjának egyik legszebb emlékét akarta bevinni a köztudatba. Ami neki nem sikerült eléggé, azt. végezzük el mi: őrizzük, ápoljuk a magyar parasztháború nagy vezérének emlékét, hiszen az ö forradalmi lendülete, a néphez való hűsége, ka'onai erényei a szocializmust építő Magyarország értékes örökségéhez kell, hogy tartozzanak! Az árkádok alatt De nézzük meg közelebbről a szegi Dózsa-legendát. A XVI, század történetírói, tehát azok, akik Dózsa életéről, haláláról még kortárs-tanúktól szereztek értesüléseiket, azt írják, hogy Dózsa fejét a zsarnok nagyurak szörnyű bosszúja után Szegedre küldték — bizonyára azért, mert Szeged környékén különösen sok híve volt. A népi hagyományokat feldolgozó Szerémi még többet árul el a szegedi Dózsa-hagyományról. Elmondja, hogy a szegediek ettől kezdve Dózsa feiét, mint szent ereklyét tisztelték. Az egykorú adatok tanulmányozása pedig azt is valószínűvé teszi, hogy a régi Demeter-templom körüli cinterembe, temetőbe temették el. tehát valahová arra a helyre, ahol most az egyetemi épületeket szegélyező árkádok állanak. A régi szegediek szent helynek tisztelték azt a kis földdarabot, ahol Dózsa feje pihen'. Legyen nekünk is „szent hely" az a föld, ezért legyen szent hely s ha arra járunk, emlékezzünk a magyar szabadság vértanúira. Állítsunk emléket Dózsának Dózsa fejének emléke Juhá=z Gyulát az ellenforradalom terrorja idején egy eljövedő magyar forradalomba vetett hitének kifejezésére ihlette. Nekünk jelentse azt ez a néphagyományban gyökerező szép emlék, hogy győzelemre visszük, amiért néviink évszázadokon át hiába harcolt, jelentse azt, hogy felépítjük és megvédjük a szocialista Maqyarországot Ezt az elszán águnkat egy Dózsa György emléktáblával, vagy em. lékmüvei is mielőbb kifejezésre kell juttatnunk! BARÓTI DEZSŐ A rádió alapfokú politikai iskoláinak programja Alapfokú po'ltikni iskola. Üzem). Február 22-én a Kossuth-rádión 16.25-kor: Népköztársaságunk Alkotmánya. I. rész. Alapfokú politikai iskola. Terüfi ós falusi. Február 23-án a Kossuth.rádión 18.W)-kor: Pártunk parasztpolitikája. IV. rész felelősségnek itt is jelentkeznie kell Sokan úgy vélik, a játék abban különbözik a munkától, hogy a munkában van a felelősség, a játékban pedig nincs. Ez nem helyesI A játékbán — mármint a jó, a helyes játékban — ugyanannyi a felelősség, mint a munkában. A kisgyermek egoizmusra való hajlamát éppen a játékon keresztül befolyásoljuk úgy, hogy a játék ne foglalja le teljesen a gyermeket, ne terelje el egészen a közösségi célokról. Arra kell törekednünk, hogy a játékban nevelődjenek, fejlődjenek mindazok a pszichikai és fizikai jó szokások, amelyek eleve gátlói lesznek a fegyelmezetlen magatartásnak. Rend, tisztaság, pontosság, segítési készség stb. szokássá való fejlesztése a későbbi években már a teljes felelősség és a következményekkel számoló helyes maga. tartást alakítja ki. A játékaink fontos szerepe van a gyermek életében, mert előkészíti a munkára. Miben különbözik a játék a munkától? „Egyetlen egyben: A munka az egyén részvétele n társadalmi termelésben, anyagi, kulturális, másszóval: szociális értékek lét. rehozásában. A játék nem kiivet Ilyen célokat, a társadalom céljaival nincs közvetlen kapcsolata. De közvetve azért ezekhez kapcsolódik: megtanítja az egyént, a gyermeket azokra a testi és telki erőfeszítésekre, melyek a munkához szükségesek". (Makarcnkó). Különösen a későbbi korban előkerülő közösségi játékokra, a sport, tal kapcsolatos verseny-játékra vonatkozik ez. 'Az iskola már tágabb érdeklődési kört, bonyolultabb cselekvési lehetőséget és pontosabb fegyelmezést jelent a gyermek számára. Ez a korszak az, amely átmenetet jelent a játékos világból — a világ kezdeti megismeréséből — a munka társadalomformáló világába. Itt lép ki a gyermek a családi közösségből, abba a közösségbe, amely a társadalom tagjává fogadja, éppen munkája révén. Az egyes tanuló minden cselekedete, minden sikere vagy balsikere úgy értékelendő, mint a közös iigy balsikere, illetve a közős ügy előbb, revitele. A közösségi élet, mint tapasztalat nem annyit jelent csupán, hogy más emberek szomszédságában élünk, hanem pgyfitt dolgozunk egy cél eléréséért s ebben a munkában elsőrendű helyet foglal el a felelősségérzet. Egyéni tudás és siker akkor éri el igazi értékét, ha a közösség szolgálatába állítva, a társaiért érzett felelősségérzése hatja át. Oszfálytisztasóe, házi feladat-elkészftés, osztály-eredmény fokozás csak az egyesek felelősségérzéséből fakadó összefogó erőből fog kikristályosodni. Felelős vagyok egyéni munkámért, de méginkább azért a társamért, akinek kevesebb lehetősége van olyan eredményt elérni — akár képességeinél, akár adott körülményeinél fogva —, mint nekem! Legyen az osztály két-három éltanulója olyan „sztahánovista", ki felelőssége teljes tudatában adja át munkamódszerét a közösségi jó eredmény eléréséért. Ha a felelősség olyan fokára tudnánk eljutni, amely a bátor kiállásig fejleszti a pajtás akaratát, akkor már óriási lépést tettünk a he. lyes fegyelmezés útján. Ugyanis, ha a cselekedetük következményeivel tudnak és akarnak számolni, akkor az órák alatti rendetlen magatartás, más holmijának meg nem becsülése stb. — mint a közösségi munka és élet hátráltatóinak — egyéni belátásból kell elmaradnia. Ha pedig hibázott, legyen benne annyi bátorság, hogy vállalja cselekedeteinek következményeit és hozzuk ki belőle a felelősségérzésnek azt a fokát, amely beláttatja vele azt, hogy 30—40 ember munkája nem veszhet el egy ember ren_ detlenségén. Ha n munltapadolt mellett megkívánják a teljes felelősséggel végzett jó munkát, akkor a mi nevelésünknek is ido kell kicsúcsosodnia. Hogyan lesz abból öntudatos, bátor kiállású, felelősségének teljes tudatában élő dolgozó, aki fiatal, iskolai munkás-életében mindig másokra támaszkodva és a felelősség alól kibújva, igyekszik könnyebb oldaláról megfogni a munkát, akinek egész életében teher a munka?! Minlahogy a játék örömet és teljes kielégülést jelent a gyermeknek, ugyanez •legyen nevelésünk célja a munkára-nevelésnél is. Mindenkor, mindenfajta munka örömet és kiclégii'ést jelentsen. Ezt pedig akkor fogjuk elérni, ha iskolapadjainknál már öntudatos, bátor kiállású, nehézségektől vissza nem riadó, felelősségük teljes tudatában dolgozó pajtásokat nevelünk. Dr. Szegby Eudréné