Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-19 / 15. szám

2 PU.YII.K, 1951. JANUÁR Csu En Láj elvtárs, kínai külügyminiszter válasza az ENSz Politikai Bizottsága nyilatkozatára • Csu En Láj elvtárs, külügy­miniszter szerdán válaszolt ar­ra a koreai ós más távolkeleti kérdéseket érintő elvekről szóló nyilatkozatra, amelyet az ENSz helyettes főtitkára az ENSz közgyűlés első (politikai) bi­zottsága elnökének nevében köz­vetített. Csu En Láj külügymi­niszter nyilatkx>zatának szövege a következő: — Elismerem a koreai kérdést ps más távolkeleti problémákat prjntö elvekről szóló nyilatkozat átvételét, amelyet Owen úr 1951 január 13-án továbbított az ENSz-közgyűlés első' bizottsága elnökének nevében. A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya nevében ezennel a kővetkezőkben válaszolok: 1. A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya, mint mindig, most is azon az állás­ponton van, hogy a koreai há­ború gyors befejezését tárgya­lások útján kell megkísérelni a koreai probléma békés rendezé­sét óhajtó nemzetek között azon pz alapon, hogy Koreából von­ják vissza az összes külföldi csapatokat és Korea belső iigyeit maga a koreai nép ren­dezze, hogy az USA vonja ki fegyveres erőit Taivanból és hogy a Kínai Népköztársaság képviselőinek meg kell kapniok pz Egyesült Nemzetek Szerveze­tében az őket megillető helyet. Mint mindenki előtt ismeretes, ezeket az elveket kifejtettem 1950 december 22-i nyilatkoza­tomban és ugyanazon a napon táviratban közöltem Entczman úrral, az ENSz-közgyűlés elnö­kével. 2. Az ENSz-közgyűlés első bi­zottsága — a Kínai Népköztár­saság képviselőjének részvétele nélkül 1951 január 13-án elfo­gadta a koreai és más távol­keleti problémákra vonatkozó elveket. Ezeknek az elveknek lé­nyeges pontja továbbra is nz, hogy az érdekelt nemzetek kö­zötti tárgyalásokra csak a ko­reai fegyverszünet után kerül­jön sor. A fegyverszünet elsőbb­ségének indoka pusztán az, hogy az USA csapatai lélekzetvétel­bez jussanak. Ezért — bármi­lyen lenne is a tárgyalások na­pirendje és tárgya — ha a fegyverszünet anélkül jön létre, hogy feltételeit előzetes tárgya­lásokon meghatározták volna, akkor a fegyverszünet utáni tárgyalások végtelen vitába ful­ladnának és srmilyen problé­mát sem oldanának meg. Eltekintve ettől az alapvető kérdéstől, a többi alapelvek is nagyon kétértelműek voltak. Sőt, az úgynevezett „fennálló nemzetközi kötelezettségeket" nem határa-44k meg olyan vilá­gosan, mint a kairói nyilatkozat és a potsdami nyilatkozat. Ez azokra a kísérletekre lenne rendkívül kedvező, amelyekkel igazolni igyekeznek azt, hogy az USA megtartsa támadó pozícióit Koreában, Tajvanon és más tá­volkeleti partokon. Nagyon jól megértjük, hogy az ENSz sok tagállama a békét óhajtva sza­vazta meg azokat az alapelve­ket. amelyeket az első bizottság 1951 január 13-án elfogadott. De rá kell mutatni, hogy az az elv, amely szerint először jön a fegyverszünet és csak azután a tárgyalások, csak az USA ag­ressziója folytatásának és ki­terjesztésének kedvez és semmi­képpen sem vezethet őszinte bé­kéhez. Ezért a Kínai Népköztár­saság központi népi kormánya nem fogadhatja el ezt az elvet. 3. A koreai probléma és az Ázsiát érintő más főbb problé­mák békés megoldása érdekében a Kínai Népköztársaság közpon­ti népi kormánya, nevében a kö­vetkezőket javaslom az Egye­sült Nemzeteknek; a) az érdekelt nemzetek an­nak elfogadása alapján folytas­sanak tárgyalásokat, hogy vala­mennyi külföldi csápatot ki kell vonni Koreából és Korea belső ügyeit magának a koreai népnek kell rendeznie, a koreai háború mielőbbi befejeződése érdeké­ben ; b) a tárgyalások napirendjén szerepelnie kell annak a kérdes­nek, hogy az USA vonja vissza fegyveres erőit Taivanból és a tajvani tengerszorosból és sze­repelni kell a napirenden más. a Távolkeletet érintő problémák­nak; c) a tárgyalásokon a követke­ző hét nemzet vegyen részt: a Kínai Népköztársaság, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Egyesült Király­ság, az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Franciaország. India és Egyiptom. A Kínai Népköztár­saságnak a héthataluij értekez­let összehívásától kedvezően meg kell kapnia törvényes he­lyét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében,­d) a héthatalmi értekezlet színhelye legyen Kína. 4. Ha a fenti javaslatot az Egyesült Nemzetek és az érde­kelt nemzetek elfogadják, úgy hisszük, hogy a tárgyalások mi­előbbi megkezdése kedvezne a koreai háború megszüntetésének és az ázsiai problémák békés rendezésének. Csu En Láj, a Kínai Népköz­társaság központi népi kormá­nyának külügyminisztere, Pe­king, 1951 január 17. A békeharcról és a VIT előkészítéséről tárgyalt a Nemzetközi Diákszövetség végrehajtó bizottságának szent ni ütése A Nemzetközi Diákszövetség vég­rehajtó bizottságának szerdai ülé­sén Vimla Dakaja, az indiai diák­ság küldötte felhívást intézett a nemgyarmati országok képviselői­hez: február 21-én, a gyarmati né­pekkel való szolidaritás napján in. diisanak fokozott felvilágosító moz­galmat. Anglia és Franciaország di­ákjai álljanak ki a vietnámi és ma­lájföldi háború befejezése mellett. 'A* Köztársasági Spanyolország küldötte felhívta a végrehajtó bi­zottság figyelmét, liogy Franciaor­szág, Belgium és Anglia diákszerve­zeteinek egyes funkcionáriusai a ta­gok akarata ellenére békülékeny magatartást hirdetnek Francó Spa­nyolországa iránt. Ezután K. N. Ebbels. (Ausztria) a nemzetközi Diákszövetség titkára közös akcióra hívta fel Korea és Ausztrália diákjait, az impe­rialisták jogllprásai ellen. Több hozzászólás után a végre­hajtó bizottság megkezdte a napi­rend harmadik pontjának, az 1951­ben megtartandó VIT előkészületei­nek megvitatását. Vimla Dakaja indiai küldött a Nemzetközi Diákszövetség titkársá­ga nevében felkérte a küldötteket, fogadják el a DÍVSZ meghívását, hogy közösen szervezzék meg a III. Világifjúsági Találkozót. Javasolta továbbá, hogy a végre­hajtó bizottság létesítsen szolidari­tás' alapot, amely lehetővé teszi, hogy a gyarmati és nem független or­szágok diákjai, valamint anya­gi nehézségekkel küzdő diákok is résztvehessenek a berlini VIT-en. A. Seljepin, a szovjet diákság képviselője felszólalásában kiemel­te. hogy az egység erős fegyver a háborús veszedelem ellen vívott harcbán. ..Az egységben találjuk meg an­nak biztosítékát, hogy a diákok szociális és gazdasági szükségletei­nek kielégítésére irányuló követelé­sei teljesüljenek" — mondotta Sel­jepin. A szovjet küldött elitélte egyes diákszervezetek vezetőit, akik a ta­gokat különböző ürügyek alatt meg­akadályozzák, hogy résztvegyenek a Békevilágkongresszus határozatai­nak megvalósítására irányuló béke­világmozgaloniban. 'A' Szovjetúnió diáksága nevében Seljepin javasla­tokat tett a demokratikus diákság egysé­gének megszilárdítására és min­den ország diákjai együttmű­ködésének és barátságának fej­lesztésére. Hangoztatta, hogy a szovjet diákok mindent el fognak kös-etni ennek az egységnek megszilárdítására. a tanuló ifjúság érdekeinek védelmé­re irányuló munkásságában. Bíróság elé állították az USA KP nyugatpennsylvániai szervezetének három vezetőjét Pennsylvania állam hatáságai a pit'sbürghi bíróságon a Kommu­nista Párt három vezetője ellen pert indítottak. „Rendzavarásra va­ló buzdítással" vádolják őket. A pittsburghi per előkészítése 1950 elején kezdődött, amikor Nyu­gat-Pennsylvániában a Kommu­nista Párt, Nelson vezetésével a munkások körében fokozott kam­pányt indított a sztrájkoló bányá­szok élelmiszerrel való támogatása érdekében. A vádló a tárgyaláson azzal a provokációs kijelentéssel kezdte vádbeszédét, hogy a Kommunista Párt „felforgató" tevékenységet fejt ki, amikor az USA koreai háborús beavatkozása ellen száll síkra. Amikor a vádló befejezte beszé­dét, a bíró bejelentette, hogy a vé­dők mindaddig nem szólalhatnak fel, amig a vádló nem hozza fel i összes érveit. Ilyenformán a bíró­j ság előtt előreláthatólag heteken át csak a vádló „érvei" hangzanak el. Csökken az életszínvonal -fokozódik a terror Tito Jugoszláviájában Tito-Jugoszláviában a só, pet­róleum, gyufa és cigaretta ára 100 százalékkal emelkedett. Különösen érzékenyen érinti a dolgozókat a petróleum árának emelése, mert Jugoszláviában a villamosítási tervek csődje miati nemcsak a falvak, de sok város lakói is kénytelenek petróleum­lámpát használni. Tito és cinkosai demagóg be­szédeikben cinikusan azt javasol­ják a kiéhezett jugoszláv dolgo­zóknak, hogy minél jobban taka­rékoskodjanak és minél többet dolgozzanak. Ezzel szemben a titoista kémek bandája hatalma® összegeket költ fényűző banket­tekre. így például a november 29-i ünnep alkalmával a vash­ingtoni, londoni és párisi nagy­követségek összesen hatmillió dinárt költöttek. A jugoszláv politikai emigrán­sok „Nova Borba" című, Prágá­ban megjelenő lapja közli: Ljubl­jana börtöneiben egyre növek­szik a letartóztatott kommunis­ták és forradalmárok száma. Egyszemélyes cellákba 3—10 embert zárnak. A politikai fog­lyokat a ljubljanai börtönökből gyüjtőtáborokba hurcolják kény­szermunkára. A Sztojadinovics-rpndszer volt minisztereinek mintájára a titó­isták is külföldön helyezik el ,.megtakarított' pénzüket., mert tudják, hogy hatalmuk nem l„sz hosszúéletű és ezért már most gondoskodnak a „nehezebb" na­pokról. A SZEGEDI LEMEZGYÁR kul­turcsoportja Lenin elvtárs halálá­nak 27. évfordulóján, szombaton délután 2 órakor az üzem kultúr­termében énekszámokkal és szava, latokkal emlékezik meg Lenin elv­társról. — Nem félsz? — Nincs vesztenivalóm, mitől fél­jek? — Ez bátor beszéd. Akkor máris indulhatsz. Rádó Adamov felállt a priccsről s élesen szemébe nézett barátjának. Hirtelen magához vonta és hosszan átölelte. Mikor kiegyenesedett, hangja rekedten, de határozottan csendült. — Vukoszávlyev elvtárs, gondolj a mi megkínzott népünkre. Minden­képpen el kell jutnod!1 Még egy meleg kézfogás és Jez­dimir Vukoszávlyev óvatosan kilépett a Kzurokfekete éjtszakába. Langyos, erős szél csapott az arcába Pár lé­pés után nekinyomta egy léckerítés­nek. A gyenge tákolmány nagyot reccsent és fülsértő robajjal besza­kadt. Jezdimir elnyomott egy cifra szitkot s a léceken hanyattfekvC fü­lelt egy ideig. — Pont ez hiányzik most — dünnyögte m után a szél susogásán kiviil semmiféle neszt nem hallott. Vigyázva /gltápászkodott. Tudta *7öl, hogy az utca két végén örbódé áll. ahonnan vizsla szemekkel figyel" nek u kopók Így nevezte őket, mert csak emberekre vadásztak. Leginkább kommunistákra Nem győzte áldani magában a sötétséget — így kijut­hat valahogy. Mielőtt lábujjhegyen cl ndult. önkéntelenül megtapogatta rongyai alatt a csomagot. A szerve­ző hangja élénken dobolt a fülében: Mindenképpen el kell jutnod! A meszeletlen viskóknak csak a körvonalait tudta kivenni, mégis pontosan számolta őket. A nyolca­diknál megállt. SzCme maid kiug­rott- annyira meresztette abba az irányba, ahol a rendőröket sejtette. Ha továbbmegy három házzal, egye­nest a puskacsőnek sétál K tapo­gatott a korhadt sorompón egy olyan helyet, ahová beilleszthette bakancsa orrát 3 meglendíthette ma­gát- Nagyot huppant a szutykos pa­rasztudvar sarába. Kutya nem volt, NEM VETÜNK TITÓNAK.. azt már régen kipuhatolta. Csak a kulákok tartanak itt hatalmas dögö­ket, a szegényparasztnak magának sincs mit enni. Üres portán meg nincs mire vigyázni. Innen már nem volt nehéz kijutnia. Miután átlépte a düledező mesgve­falat. kint vott a földeken. Gyors léptekkel indult neki a nyugati hegyvonulatnak Sürün megbotlott a vastagszárú bogáncskórókban. Sokan nem szántották fel földecskéiüket ezen az öszön. nem látták semmi ér­telmét. Ennek örült, legalább Tito nem rabolja cl a termését. Mert amelyik föld még januárban is szán­tattam abba tavaszkor is aligha szándékozik vetni valamit a gazdá­ja. Ez jó jel — gondolta. Messze elhagyta már a falut- dc egyre jobban igyekezett. Be a hegyek közé- addig nem lehet megállni — ez járt folyt0" az eszében. Ott vér­ebekkel se akadnak nyomára, erről meg volt győződve Ismert ott min­den sziklát, minden patakot, akár­csak a tenyerét. Hosszú időn ke­resztül tanyáztak ott az igazi elv­társakkal és a becsületes pártonkí­vüliekkel. Elkeseredetten harcoltak ott éhezve. fázva a német fasiszták ellen. Akkor nem így gondolták . .. Ökölboszorutt a keze. ha Titó gyalá­zatos tetteire gondoll Elérte az első dombokat Alaposan kimerítette az erőltetett menetelés. Vagv 15 kilométernyi út volt mögötte Keleten már érdekes módon oszladozott a homály. Jól esett tudnia, hogy nemsokára ellen­állhatatlanul feltör a világosság és a nan fénye ragyogja be a világot. Egyszerre erős kezek ragadták meg hátul a gallérján. Meglepődni sem volt ideje, máris, dörrent egy öblös hang. — Hová kocogsz hé?! Jezdimir ncm válaszolt. Azon eről­ködött- hogy kivegye: miféle ember állt útjába Nyakát tette volna rá- 1 hogy nem kopó- azok nem járnak egyedül. Dehát más meg ki lehet? Nem volt sok ideje ezen elmélkedni, mert a kéz meglódította. — Lódujjül Ha egy kukkod sincs, majd beszélsz később. — Te útonálló vagy? — kockáztat­ta meg Jezdimir, miután elindultak a hepe-hupás úton. — Kár a ben­zinért öregem, rajtam nem keresel... — Mindent a maga idejében, ma­darain, csak légy türelemmel — volt a kedélyes, nyugodt válasz Már mélyen bentjártak a sziklák közt. Egyre vadabb kinézete volt a vidéknek, de Jezdimir Vukoszávlyev érthetetlen oknál fogva nem érzett félelmet. Kísérőjének éktelen rossz gúnyája volt — ezt jól látta a de­rengésben. A legelszántabb hegyi rablókat is ártalmatlan csavargók­nak tartotta az UDB-legényekhcz képest. Vegyes érzelmekkel kerül­gette a tüskés bozótokat. De a rábí­zott feladat végrehajtása mégis ag­gasztotta. — Ide buji be — irányította kísé­rője s jobbkezével egy sötét üregre mutatott. Lelke minden melegével felujjon­gott A barlf.ngszerü helyiségben az Internacionálé lelkesítő dallamát hallotta. Hamar kiderült, hogy elvtársakkal hozta össze a sors Gyűlésre jöt­tek ide, három környékbeli faluból. Csak a következő éjjel térnek haza. Itt nyugodtan megbeszélhet k a leg­sürgősebb feladatokat. Az ismerke­dés után Cvetko elvtár? — egy cipő­gyári munkás —, felolvasta 3 név­sort. Jczdimirrel negyvenöten vol­tak Valamennyien rongyos, cserzett­arcú parasztok. Cvetko beszélni kez­dett. — Elvtársaim. Hosszú kilométere­ket tettünk meg azért, hogy a Párt szavát hallhassuk. Vukoszávlyev elv­társ még nagyobb utat vállalt magá­ra. A hegyen túli parasztokhoz megy, néhány Pravdát és brosúrákat visz nekik. Addig még számtalan veszély leselkedik rá. hiszen mindenfelé ko­pók szimatolnak utána. Éppen ezért csak holnap éjjel engedjük to­vább . . . A nyílt, becsületes arcok bíztatást sugároztak Jezdimir felé. Lyubomir — aki idekísérte —, mellette ült egy gerendán. Átölelte a vállát, úgy figyeltek az előadóra. — Nem kell sokáig bujkálnunk drága barátaim — foiytat,a Cvetko —. gigászi erőt képviselünk mi együtt. Sztálin elvtárs a mi harcun­kat is irányítja, fogja a kezünket. Az ö fiai most óriási erőművek épí­téséhez fogtak, virágoskertté vará­zsolják azt a csodálatos országot. Minket viszont kényszermunkára hajtanak, k foszt3nak ezek a hóhé­rok. Amit termeltünk, Amerikának ajándékozza Titó, egy szovjetellenes háború céljaira — Nem vetünk nekik egy barázdát se — zúgták egyszerre az elvtársak. — Ugy van, ahogy mondjátok. Fel kell világosítani minden dolgozó parasztot, hogy egy szem magot se tegyen a földbe Termeljenek a ku­lákok- akik a mi verejtékünkön dő­zsölnek. Ne féljetek) Nézzetek körül a világban: nyolcszázmillióra «zapo­rodo'tt szabad barátaink száma. Az ilyen férgeket — melyek ina még húsunkat rágják —, akkor tapossuk szét- amikor akarjuk Délig tartott az értekezlet. Jezdi­mir aludni próbált, de az álom elke­rülte a szemét Határtalanul boldog volt, hogy újabb szövetségeseknek bukkant n nyomára- Azt kezdte számba venni, hogv mennyien lehet­nek már. Végigvonult előtte m ndaz a sok tragédia, ami a falvakban na­ponta lejátszódik Az asszonyok jaj­veszékelnek, mikor az utolsó párná­jukat is dobra ütik. Az egész jugo­szláv nép harcol ellenük — ezzel a tudattal aludt el. * Lyubomir tanácsokat adott neki. Megmagyarázta, hogyan kerülheti ki a zsandárokat. Csak a hajnali órákban jutott el a kis hegyi faluba A propagandista kunyhóját — amely magánosan hú­zódott meg két kopasz cserfa alatt — nagy kerülővel közelítette meg. Nem akart feltűnést kelteni, hiszen senki nem ismerte ezen a vidéken. Szorongó érzés fogta eb mikor be­nyomta a rozoga ajtót. Célhoz ért, ösztöne mégis megsúgta neki a köz­vetlen veszélyt. Alig tett előre két lépést- villanylámpa sugara csapó­dott a szemébe. Megtántorodott, ugyanakkor durva kezek csavarták hátra kezét A félhomályban megpil­lantotta M lutin Radity propagan­distát- Szája be volt tömve- össze­kötözve nyúlt el a földön Két civil­ruhás alak állt mellette és gúnyo­san röhögteik. — Kutyák — tört fel belőle a ki­áltás és arcába köpött az e^Hknek. — Tehettek velem bármit, népünket nem tudjátok bilincsbe verni. Szó nélkül megkötözték és mind­kettőjüket kilökdösték egy felbúgó teherautóra. Nem érzett félelmet, csak ?.z fájt nckj. hogy a Pravda példányszámai. Lenin arcképével, mocskos kezekbe kerülnek. — Fizetni fogtok mindenért disz­nó . . — többet nem mondhatott­mert hátulról tarkónvágták. Jezdimir Vukoszávlyev álmodott. A jugoszláv nép felrobbantotta az amerikai légitámaszDontokat és he­lyükbe csecsemőotthonokat- iskolá­kat épített Titót és hóhérait fel­akasztották — ragyogó napfény áradt szét az egész országban. A nagy Sztálin traktorokat küldött, amelyekkel eltüntették a földeken hagyott gazt és vérnyomokat. Keleten egyre emelkedett 3 nap vörös korongja. . . Nagy István*

Next

/
Thumbnails
Contents