Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-18 / 14. szám

CSÜTÖRTÖK, 1951, JANUÁR 18. 3 A Kirov-gyár dolgozói elsőként jelölték Sztálin elvtársat a Legfelső Tanácsba ~ Nagy öröm érte Lenin váro­sát. A szeretett Sztálin elvtára beleegyezését adta, hogy Lenin város kirovi választókerületében az Oroszországi Szövetségi Szov­jet Szocialista Köztársaság Leg­felső Tanácsába képviselővé je­löljék. Éjjel jutott el a hír a forradalmi hagyományairól, kimagasló munkatetteiről híres Kirov-gyárba, ahol már éjtszaka megkezdődött az öröm és boldog­ság hangulatától áthatott választói gyűlés. Ennek az üzemnek dolgozói je­lölték elsőként Sztálin elvtársat. Szerdán délelőtt a kirovi vá­lasztókerület kerületi választó­bizottsága ülését K. Sz. Guszev, a kerületi választási bizottság flnöke nyitotta meg. Guszev bejelentését, hogy a kerületi választási bizottság köz­leményt kapott I. V. Sztálin elv­társtól, amelyben beleegyezik, hogy Leningrád váro3 kirovi választókerületénél az Oroszor­szági Szövetségi Szovjet Szo­cialista Köztársaság Legfelső Tanácsának képviselőjévé vá­lasszák, az egybegyűltek hosszantartó lelkesedéssel, a nép boldogsága megteremtője, minden dolgozó barátja és taní­tója, I. V. Sztálin elvtárs viha­ros éltetésével fogadták. Ezután P. I. Szmirnov, a Ki­rov-gyár pártbizottságának tit­kára mondott beszédet. A kiroviak épúgy, mint az összes Ieningrádiak — mondotta Szmirnov — munkahőslettekkel válaszolnak amelyben Sztálin elvtárs ben­nünket részesít. Kokujev mérnök a választó­kerület értelmisége nevében kö­szönte meg a szeretett Sztálin­nak a megtiszteltetést. A kerületi bizottság ülésén a leningrádi kikötő munkásainak nevében A. P. Zujev, a kirovi választókerület asszonyainak nevében O. K. Novozsilova, a kerület ifjúsága nevében Artyu­hin szólalt fel. A kerületi vá­lasztási bizottság teljes egyönte­tűséggel határozatot hozott, hogy Sztálin elvtársat Leningrád kirovi választókerületénél az Oroszországi Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsa képviselőjelöltként ve­Az egyetem és a főiskola jó vizsgaeredményekkel készül Pártunk Kongresszusára arra a nagy megtiszteltetésre, gye nyilvántartásba. A magyar és a lengyel nép baráti együttműködése most valóra válik és kiteljesedik Pongrácz Kálmán elvtárs beszéde a Varsó felszabadulásának 6. évfordulóján rendezett ünnepségen Varsó felszabadulásának ha­todik évfordulója alkalmából Budapesten, az Uránia filmszín­házban díszbemutatót tartottak, amelyen Pongrácz Kálmán elv­társ mondott ünnepi beszédet. Beszédében többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Ma van hatodik évforduló­ja Varsó felszabadulásának. 3945 január 17-én a szovjet had­sereg és az oldalán harcoló első lengyel hadsereg csapatai Ro­kossowszki marsall vezetésével győzelmesen vonultak be a fasitszták által elpusztított lengyel fővárosba, Erre a győzelmi napra em­lékezik ma a testvéri lengyel nép s velük együtt a baráti né­pi demokratikus államok és a népek szabadságának, a hala­' dósnak, békének minden híve. Budapest lakossága szintén megismerkedett a fasiszták pusztító dühével és így fel tud­ja mérni annak a pusztulásnak a. méreteit, amelyet a lengyel főváros testén ütött a hitleri fasizmus. A háború előtt Var­sónak közel másfélmillió lako­sa volt, 1945 januárjáig alig 140 ezer maradt meg a város romjai között. A varsói dolgo­zók hatalmas lendülettel láttak neki a város újjáépítésének. Az új Varsó a s/zocialista or­szág fővárosa lesz — mondotta a lengyel nép nagy vezetője, Bierut elvtárs. Az építés munkája azonnal, a felszabadulást követő napokban megkezdődött. -Varsó lakossága ezekben a nehéz hónapokban — miként Budapest lakossága is — hatalmas segítséget kapott a felszabadító szovjet hadse­regtől. Á nagy segítség még jobban elmélyítette a lengyel nép sze­retét és háláját a nagy Szovjet­unió iránt. Egyre több lakóház, gyár, kulturális és egészségügyi intézmény született újjá. Ennek az építésnek a vezető ereje és irányítója az Egyesült Lengyel Munkáspárt. — Miként Népköztársaságunk­ban és fővárosunkban, úgy Len­gyelországban és Varsóban is a szovjet tapasztalatok nyo­mán. a szovjet szakemberek segítségével épül a dolgozók fővárosa, — Boldogok vagyunk, hogy ma éppen fővárosunkban, most körünkben üdvözölhetjük a volt politikai foglyok és ellenállók nemzetközi szövetségének buda­pesti kongresszusára érkezett és itt megjelent küldöttségek tag­jait. — Á dolgozó lengyel és ma­gyar nép az elmúlt századok so­rán is baráti érzelmekkel tekin­tett egymásra, de ennek a ba­rátságnak igazi kifejlődését, be­teljesedését megakadályozta a két nem­zet uralkodó osztálya. Most ez a baráti együttműködés valóra válik és kiteljesedik. Népeink barátságának fontos és közös elvi alapja van. Orszá­gainkat a fasizmust szétzúzó Szovjetunió dicsőséges hadsere­ge szabadította fel. Az orszá­gainkban megindult fejlődést a Szovjetunió léte és állandó segít­sége tette lehetővé. Országaink­ban minden hatalom a dolgozó népé, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztályé. — Elválaszthatatlan egységbe fűzi népeinket az, hogy egy­aránt harcos tagjai vagyunk an­nak a legyőzhetetlen világmére­tű béketábornak, amelynek élén a nagy Szovjetunió és annak bölcs vezetője, Sztálin elvtárs áll. léssel. Csak tudnánk, mit varrnak, honnan van annyi dolguk, ha mi — ahogy maga mondta lelkem — nem kapunk textilt? Néhány asszony közelebb lép hoz. zá, egyesek Vargánét figyelik és mosolyognak. Kőrösiné meg most már láthatóan tréfásan elmondja, amit amúgy is tud mindenki: „Em­lékezünk jól, hogy is volt az va­lamikor. Két-három varrónő volt a faluban, de majd éhenhaltak, alig varratott náluk valaki. Akkor csak­ugyan előbb végeztek egy ruhá­val." „Végeztek volna, ha lett volna varrnivaló. De pénzünk sem volt kenyérre, nemhogy ruhát varras­sunk. Ezért voltak munka nélkül a varrónők" — szól hevesen vitázva Vargáné és csak akkor kap észbe, amikor látja, hogy a körülállókbói kitör a nevetés. Hiszen az előbb még ő panaszkodott! Most már lát­ja mindenki az előbbi általános sí­rásból mi lett, csak azért, mert el­ső szavaiban Kőrösiné is velük „pa­naszkodott". Igy agitál ő a maga módján. Minden szavából kiérzik; isineri a falut, szereti az embere­ket, türelmesen, okosan, meggyő­zéssel harcol a hibák leküzdéséért. Hát ilyen asszony Kőrösiné. Igaz, ha úgy látja, hogy a szép szó ke­vés, akkor nemcsak az ellenséggel szemben, de a magafajtákkal is ki tud keményen állni az igazságért. A múltkor Gábor Lajosné egy beszél­getés alkalmával ezt mondta neki: — Biztosan jól megfizetnek té­ged, Juli, így hát megvan rá az okod, hogy állandóan dicsérd a de­mokráciát. — Bizony válaszolt 3 — mi tagadás, jól megfizetnek. De ha azt vesszük, téged még jobban „megil­letett" a felszabadulás. Több földet kapjatok, mint mi, azóta már te­henet is vettetek, anyakocátok van, hízót is vágtok minden évben. Ré­gen meg nem egyszer hiányzott a zsírozó akárcsak nálunk. A rosszat könnyű elfelejteni, de tudd meg, ha a kulákhoz igazodsz a beszédben, a kulákasszonyokkal pletykálsz, nem velünk, dolgozókkal tartasz, nem vagy ám te becsületes asszony. Hálátlan vagy. Elfelejted, hogy a fiad gimnáziumba jár, akár az enyém, ineg azt is, hogy valamikor hányszor jártál munka után a har­madik község határába is. ÉRDEKES, GÁBORNÉ nem sértő, dött meg a kemény hang miatt. Nyilván később is sokat gondolko­zott ezen a beszélgetésen, mert egy­re többször megvárta öt a reggeli jószágkihajtásná! és mindig volt kérdeznivalója. Kőrösiné meg türel­mesen válaszolt minden kérdésére. Gáborné meg már el-eljár az MN­DSZ-be is. Kőrösiné, a népnevelő ennek örül a legjobban, ha látja munkája ered. ményét, az emberek öntudatosodá­sát. És mi tagadás? Jólesik neki, ha elismerik, hogy nem dolgozik, nem beszél hiába. Több mint egy éve, még az elmúlt ősszel vitája volt Ba­logékkal az őszi traktorszánlásról, végül a Balog-család mégiscsak ki­próbálta a traktorral végzett mély­szántást. Körösiné mosolygott ma­gában és tavasszal, kukoricakapá­lás idején, valahányszor a maguk földjére indult, mindig bekiáltott Balogék udvarára is, hogy menje­nek együtt. 'A'z öreg Balog a negye­dik kapálásnál már azt mondta: „Soha nem kapáltam négyszer, de most csinálom, csak azért, hadd lás­sam, jól beszél-e", ö meg nyugod­tan, magabiztosan mosolygott rá vissza. A pártszervezetben hallotta, mi az előnye a sokszori kapálás­nak, tudta, nem csalódhat sem ő, sem az öreg Balog. Jól számított. Nekik is, Balogéknak is, meg a fa. luban mindenkinek, aki a népneve­lőkre hallgatott, jónéhány mázsával több lett a kukoricatermésük, mint a „régimódiaknak". A PÁRT SZAVÁT közvetíti a falu felé Körösíné, de tudja mindenki, hogy neki el is lehet mondani min­den panaszt. A mult hetekben Ba­kos kulák-hentes ellen zúgolódott a nép. Jónéhány év alatt alaposan megtollasodott a feketézésen, most meg a levágott sertések zsírját egy szemig kiszállította a faluból. Kő­rösiné felvetette a Pártban, hogy nem lehetne-e az ő falujukban is szövetkezeli hentesüzletet létesíteni, mint a szomszéd községekben. Ja­vaslatát meghallgatták: nem sok idő múlva át is alakítottak egy helyi­séget hentesüzletté. Azóta semmi baj a zsírellátással. Este, amikor hazamegy a munká­ból, boldogan számol be családjá­nak napi élményeiről. — Látod — mondta a férjének minap —, érdemes szívvel végezni a népnevelő munkát. Jövök haza­felé, megállít az öreg Balog és azt mondja: — Érdemes volt négyszer kapál­ni. Lett termés bőven. Akkorára hí­zott a disznó, hogy amióla eszem tudom, nem vágtunk ilyen nagyot". 'A' férfi csak mosolyog és barát­ságos pillantásából megelégedettség sugárzik. Régente az volt ennek az asszonynak a legfőbb öröme, ha jól sikerült az ebéd. Most meg, nem­csak jó ebédet tud főzni: amióta az egész faluval foglalkozik, sokkal többet lát, s mások örömének, bol­dogulásának vált részesévé maga is. Ilyen asszony az ö felesége: nem csak a család, de a falu is megbe­csüli, szereti. A SZEGEDI EGYETEMEN és fő­iskolán egy félévi szívós munka ér­tékelése folyik. Egyetemistáink és főiskolásaink január hónapban több mint 20.000 vizsgát tesznek le. A mostani vizsgák sokkal jelentőseb­bek, mint az eddigiek, mert először tesznek bizonyságot komoly, rend­szeres tanulásról, tervszerű szocia. lista munkáról. Ezt a rendszeres és tervszerű munkát az tette lehetővé, hogy Pártunk ébersége a mult év­ben leleplezte a köznevelés frontján támadó ellenséget és így megszüle­tett a főiskolák szocialista átalaku­lását biztosító egyetemi és főiskolai reform. Professzorok és hallgatók egy­aránt sokat fejlődtek politikailag. Világosan látják a tanulmányi mun­ka és a szocialista építés, a béke védelme közti összefüggést. Tudják, hogy minél jobb képzés folyik az egyetemen, annál jobb szakemberek állnak majd szocialista építésünk rendelkezésére, annál sikeresebben tudjuk megvalósítani mind gazda­sági, mind kulturális terveinket. 'X vizsgáknak is az a döntő feladata, hogy főiskolai hallgatóink magasabb szakmai és politikai tudását segít­sék elő. Ennek megfelelően pro­fesszoraink a vizsgák előkészítésére fordították a legnagyobb figyelmet. Jegyzetekkel biztosították a hallga­tók számára a tanulás lehetőségét. A hallgatók csaknem minden tárgy­ból időben megkapták a jegyzete­ket. A jegyzetkiadás terén jó mun­kát végzett a kormányzatunk által nagy áldozattal felállított egyetemi jegyzet iroda. A professzorok félév közben többször tartottak kiskol­iokviumokat, konzultációkat s ez­zel biztosították a tanulás folyama­tosságát. A félév végén átismételték a félévi anyagot, megvilágították a súlyponti kérdéseket, hogy ezzel is előmozdítsák a félévi vizsgák sike­rét. A tanszékek jelenleg is vizsgá­ra felkészítő tanulókörökkel, meg­beszélésekkel rendszeresen segítik a hallgatókat. AZ ELMÚLT FÉLÉVBEN a ta­nulmányi munkára az egyetemi pártszervezet is sokkal nagyobb gondot tudott fordítani. 'A'z elmúlt félévben jöttek létre a kari párt­szervezetek, anvelvek sokkal köze­lebbről megismerhették egy-egy kar problémáit és közvetlenebb segítsé­get tudtak adni. Döntő jelentőségű az is. hogy az elmúlt félévben az egyetemen és főiskolán már a párt­tal szoros kapcsolatban lévő DISZ­szervezetek működtek, amelyek a legfőbb kötelességüknek a tanulmá­nyi munka támogatását tartották. A fenti előfeltételek lehetővé tet­ték, hogy a minisztérium szigorú vizsgarendet vezessen be. A hallga­tóknak minden tárgyból vizsgát kel] tenniök. A vizsgák között mint leg­fontosabb vizsgatárgyak szerepelnek a marxizmus-leninizmus és az orosz nyelv. Eddig a vizsgáknak körülbelül a I fele zajlott le. A vizsgák erednie-1 nyéből megállapítható, hogy az eb mult félévhez viszonyítva a szegedi egyetem és főiskola hallgatóinak ta­nulmányi színvonala sokat emelke­dett. Különösen nagy jelentőségű, hogy a hallgatók jó felkészültséget mutatnak marxizmus-leninizmusból és orosz nyelvből. Természetesen számos hiba is jelentkezik még. A marxizmus-leninizmus vizsgáinál kiderült, hogy a hallgatók felké­szültsége túlságosan elméleti és tu­dásukat nem tudják jól összekötni a gyakorlattal. Ez természetesen nemcsak a marxizmus-leninizmus vizsgáira, hanem a szaktárgyak vizsgáira is löbbé-kevésbbé jellem­ző. Egyes tanárok kissé lazán osz­tályoztak az orosz nyelvből, pedig a félévi jó munka után a tanárok nagyobb követelményekkel is föl­léphettek volna. A MARXIZMUS-LENINIZMUS vizsgáin derült ki az is, hogy hall­gatóink nem elég éberek, nem elég szenvedélyesen beszélnek az ellen­ségről. Ebből föltétlenül azt a kö­vetkeztetést kell levonni, hogy az egyetemen és a főiskolán fokozni kell a nevelőmunkát, az ifjúságot sokkal fokozottabban kell az ellen­ség gyűlöletére, a szocialista hazafi­ságra nevelni. Az általános jó eredmények mel­lett az is kitűnt, hogy melyek azok a tanszékek, amelyek nem fordítot­tak kellő gondot a vizsgák előké­szítésére, a hallgatókkal való fog­lalkozásra, Ezeken a tanszékeken a hallgatók nem értek el kcllö ered­ményt és az átlagosnál nagyobb volt a bukások száma. AZ ELLENSÉG IS fölismerte, bogv a vizsgák jó letétele politikai kérdés és ezért mindenképpen igye­kezett gátolni a vizsgák sikerét. Az ellenség nem tudta elérni azt, hogv a munkás és szegényparaszt hallga­tókat kitegyék az egyetemről, így most arra törekszik, hogy lebeszélje őket a tanulásról. Még decemberben az ellenség azt híresztelte, hogy a munkás hallgatók minden tanulás nélkül is jó jegyet kapnak. Ujabban rombolásokkal, műszerek tönkrete­vésével is igyekszik az ellenség mitid a tanárok, mind a diákok figyelmét elvonni a vizsgákról. A vizsgáknak a fele még hátra van. Mind az egyetemi Pártbizott­ságnak. mind az alapszervezetek­nek, DISZ-szervezeteknek, profesz­szoroknak és hallgatóknak mindent el kell követniök, hogy az eddigi vizsgák során felmerült hibák,ki­javítsák. A hallgatóknak fokozni kell felkészülésüket, a tanároknak fokozni kell a hallgatóknak szánt segítséget, ki kell szélesíteniök a konzultációs rendszert. Szívósan kell küzdeni minden ellenséges meg­nyilvánulás ellen és le kell leplezni az ellenséget. 'A'z egyetem és főiskola Pártunk Kongresszusára akkor készül leg­jobban, ha jó eredményeket ér el a félévi vizsgákon. A mezőgazdaságban is fokozott mértékben " t? vezetik be a teljesítménybérezést A földművelésügyi minisztérium éö a DÉFOSZ értekezletre hivta össze az állami gazdaságok me­gyei központjainak, a gépállomások írugyei alközpontjainak és a me­gyei tanácsok mezőgazdasági osz­tályának vezetőit, valamint a me­gyei DÉFOSZ titkárokat a mező­gazdasági normarendezéssel kap­csolatos kérdések megbeszélésére. Az értekezleten Keresztes Mi­hály földművelésügyi államtitkár rámutatott arra, hogy az elmúlt évben mezőgazdaságunk jelentős fejlődésen ment keresztül. A nagy eredmények mellett azon­ban a tervteljesités vonalán lema­radások is vannak. A mezőgazdaságban eddig a ki­fizetett béreknek csak 35 százaléka volt teljesítménybér. A normaren­dezéssel el kell érni, hogy ebben az évben a mezőgazdaságban kifi­zetett bérek 70—80 százaléka már teljesítménybér legyen. A rendezés során felhasználtuk a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák tapasztalatait. Arra töreked­tünk a normák elkészítésénél, hogy azokat becsületes, szorgalmas mun­kával lehessen teljesíteni és hogy a bérek igazságosak legyenek. Az új munkautalványok alapján a dolgozók nemcsak azt tudják meg. mi az elvégzendő munka, hanem mi annak a normája és mennyi bért kapnak érte. A káros munkaerővándorlás ki. küszöbölése érdekében bevezetjük a hűségjutalmat. A módosított normák bevezeté­se harci feladat. Ehhez elsősorban jó politikai felvilágosító munka szükséges. Keresztes államtitkár beszéde után megindult a vita. A fokozottabb takarékosscig érdekében nyeremény-betétkönyveket bocsátanak ki A takarékossági mozgalom ki­szélesítése érdekében néhány hét múlva kibocsájtják az első nyere­mény-betéikönyveket. Ezt az új betétkönyv-rendszert szovjet pél riára szervezték meg és lényegé­ben ugyanolyan, mint a takarék­betétkönyv: bármikor lehet vele újabb összegeket befizetni a taka­rékba és mindenkor kivehető a betétkönyv értékének megfelelő összeg. A két betétkönyv között azonban az a különbség, hogy mig a taka. rékbetétkönyvnél a befizetett ősz­szeg kamatozik, addig az új nyere­mény-betétkönyvre nem fizetnek ki kamatot. Ugyanakkor azonban a nyeremény-betétkönyv tulajdonosok között évente kétszer sorsolást rendeznek. A nyeremény kifizetése után az alapbetét továbbra is meg, marad, bármikor kivehető és újabb sorsoláskor ismét nyerhet

Next

/
Thumbnails
Contents