Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-04 / 2. szám

VIII. ÉVF. 3. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. Örömmel öt megelégedéssel fogadták Szegeden is a Minisztertanács rendeletét Megrövidítifk Szegedem a gyapot érési idejét CSÜTÖRTÖK, 1951. JANUÁR 4. A TAKARÉKOSSÁG ÉVE 4 második tervév küszöbén TjSt, 7.) Szocializmusunk építésében döntő jelentőségű határozatot nozott néhány napja a minisztertanács. Olyan kérdésben teremt végre rendet ez a határozat, melyben éveken keresztül a legnagyobb rendszertelenség, felelőtlenség, sőt igen gyakran bűnös mulasztás mu. tatkozott. Ez a kérdés: a takarékosság. A szegedi és csongrádmegyei dolgozók értekezleteken, gyűléseken, levelekben, sőt egyéni beszélgetésekben ismételten felvetették azokat a rendellenességeket, melyeknek gyűjtőneve: pazarlás. Előfordult itt is plyan, hogy értékes nyersanyagok bevertek udvaron, kitéve az időjárás viszontagságainak, felhasználható értékeket dobtunk ki úgyszólván az ablakon, könnyelműen kezeltünk olyan nyersanyagokat is, melyeket számunkra is értékes kincsekért kell megvásárolnunk külföldről. Szegeden és a megyében is fellelhető az a hiányosság, amit felvet a határozat; >,A termelésben közvetlenül részt nem vevő, kisegítő munkakörökben és az adminisztrációban dolgozók aránya a termelésben közvetlenül résztvevő munkásokhoz viszonyítva sokhelyütt nem kielégítő." Oldalakon keresztül lehetne sorolni a konkrétumokat, melyek a mi területünkön is alátámasztják a minisztertanácsi határozat minden pontját. Ezért üdvözölték a határozatot olyan örömmel üzemeink dolgozói. „Vigyázni fogok például árra — mondotta Dőmösi Mária, a Magyar Kender dolgozója — hogy a copsok ne menjenek tönkre azáltal. hogy leejtjük s a földön hagyjak, ahol aztán eltapossák, vagy a ládákkal tönkreteszik." Jójárt Istvánná cérnázó fgy harcol a határozat sikerreviteléért: ,fla lefogy a cérnázában az anyag, nem késsel vágjuk le, hanem kézzel engedjük le.' ... „Ebben az évben már minden hónapban egy napon át megtakarított paprikát, sót és egyéb fűszereket használunkr' — fogadták meg a Pick szalámigyár dolgozói. A makói MAV-mühely dolgozói a festék észszerűbb felhasználásával igyekeznek eredményeket elérni s egyre több kocsi javítását szeretnék megtakarított anyagból elvégezni. A szegedi Tisza-malom három dolgozója már konkrét felajánlást is tett- Felajánlották, hogy a heti üzemkiesési időt helyes őrlésvezetésSel egy órával csökkentik. Ezf a felsorolást lehetne akár a végtelenségig folytatni, akkor sem kapnánk még megközelítően sem hü képet arról a lelkes tenniakarásról, mellyel megyénk és Szeged dolgozói fogadták a fokozott takarékosságot előmozdító határozatot- Ez a határozat Pártunk kövekezetes és megalkuvás nélküli politikájának egyik bizonyítéka, hiszen Rákosi elvtárs megmondotta 1950 október 27-i beszédében: ,,A küzdelem az anyagpocsékolás. a selejt, a felesleges raktárkészletek s a pazarlás száz más formája ellen csak most kezdődik valójában." Nagy példaképünk, a Szovjetunió példát mutat arra is, hogyan vegyük fel a küzdelmet a pazarlás: ez ellen a káros kinövés ellen. Annakidején a szovjet iparban, mezőgazdaságban is voltak hasonló problémák Sztálin elvtárs így beszél erről: „Tény az, hogy üzemeink és gazdasági szerveink egész som már régén megszűnt számolni, kalkulálni. a bevételekről és a kiadásokról megalapozott mérlegeket összeállítani. Tény, hogy üzemeink és gazdasági szervezeteink egész sorában az olyan fogalmak, mint a ,takarékosság rendszere', ,a nem közvetlenül a termelésre fordított kiadások csökkentése', ,a termelés észszerűsitése' már rég kimentek a divatból. Nyilván arra számítanak, hogy az Állami Bank ,úgyis kiutalja nekünk a szükséges összeget',.." Sztálin elvtárs 1931-ben a gazdasági vezetők értekezletén bélyegezte meg ezekkel a gúnyos szavakkal a takarékosság ellen vétőket. Zsdánov elvtárs konkréten kitűzte a feladatot: „Határozottan véget kell vetnünk a gazdálkodás lazaságának, a felduzzasztott létszámoknak, a magas termelési önköltségeknek. . ." Láthatjuk az elmondottakból, hogy nekünk a pazarlás ellen vívott harcban sem kell járatlan utat járnunk, előttünk a szovjet ipar példája. Nyilvánvaló, hogy Pártunk a Bolsevik Párthoz hasonló következetességgel és kérlelhetctlenséggel folytatja le ezt a harcot is s fgy a kívánt eredmények nem is maradhatnak el. Ez a szfvós harc azonban azt kívánja, hogy mindannyiunknak részt kelt kérni belőle. A legnagyobb hiba lenne, ha csupán rendeletekkel, határozatokkal akarnánk rendet teremteni ezen a vonalon. Persze rendeletekre és határozatokra is szükség van, de a dolgozó millióknak kell ezeket a rendeleteket, határozatokat élettel megtetíteni. Első és legfontosabb feladat: a felvilágosító munka. Minden dolgozónak a saját életéből vett példákkal kell megmagyaráznia, miért fontos a takarékosság s milyen bűnt követünk el saját magunk, népünk, a béke ügye ellen, ha elpazaroljuk kincseinket ahe. Iyett, hogy hasznos célokra fordítanánk. Nem szabad kézlegyintéssel elintéznünk kis dolgokat. A Szeged: Kenderfonógyárban az egyik munkás gépének olajozása közben elcsepegtetett az olajból. A népnevelő meglátta s figyelmeztette, mire a munkás tréfásan visszaszólt: „Egy csepp olaj Ide, vagy oda: nem számít!'' A népnevelő nem nyugodott bele a dologba. Munka után papirt ceruzát vett elő s hozzávetőlegesen kiszámította. Hány olajozandó csapágy van az üzemben. Ezek utár már könnyű volt kiszámítani, ha olajozás közben mindenütt csak cg} csepp olajat ejtenének a földre, naponta százakat, havonta ezreket évente^ milliókat érő olaj menne veszendőbe, Másnap elmagyarázta a hanyag dolgozónak számításai eredményét. kifejtve, ha minden magya: munkás így viszonyulna ehhez a kérdéshez, évente elcsepegtetnén! egy-egy új, korszerű üzem árát. Az ilyen felvilágosító munka eleven, megragadja a dolgozókat s mindig eszükbe jut. mielőtt hanyagságból akár félfillér értéket elpazarolnának. A jó felvilágosító munkának azután további eredménye' vannak. Ennek nyomán a dolgozók tervezgetni kezdenek s meg is találják a módját, hogyan segítsék elő saját munkájuk vonalán a takarékosságot. Egy-egy kellően megalapozott beszélgetés jelentós újítások, ésszerűsítések alapja lehet Márpedig az újításoknak, észszerű sítéseknek igen nagy jelentőségük van a pazarlás ellen indított harcban. Csak példaképpen említjük meg Deák Lajost, a Vásárhelyi Ma~ lomválialat kitüntetett főgépészét aki már 20 újítást beadott. Olyan újításokat, melyek felbecsülhetetlen tartalékai takarékossági mozgalmunknak Egyik újításával pé'.dáu' évi 16 vagon szénmegtakarítást lehet elérni. De nagy szerep vár újítóinkra azon a vonalon is, hogy t külföldi nyersanyagokat hazanyersanyagokkal tudjuk helyettesíteni. Meg kell találnunk a módját hogy minél erőteljesebben támaszkodhassunk minden vonalon sajá! belső termelésünkre. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk egy veszélyt, ami számot esetben, különösen Szegeden és a megyében kísérte munkánkat. Ennek a veszélynek a neve: kampányszerüség. Zsdánov elvtárs arra tanjí bennünket: „A takarékosság nem rövidlélekzetü kampány, hanem a szocializmus sajátos gazdálkodási módszere". Dolgo-zóin-k igen jól reagáltak a minisztertanácsi határozatra, gyárvezetőségeink szinte azonnal konkrét tervekkel álltai elő, azonban vigyázni kell. Ügyein kell arra, hogy ez a lelkesedés állandóan felfelé ívelő legyen. Induljon verseny a takarékosság vonalán dolgozóink vegyék bele a takarékossággal kapcsolatos szempontjaikat a hosszúlejáratú versenyszierződésekbe s gondoskodjunk arról, hogy állandóan kiértékeljók a takarékossági vállalásokat. Ezen a vonalon is szigorú fegyelemre kell nevelni a dolgozókat, úgy, hogy megfelelően eljárunk a takarékosság elveinek megsértőivel szemben. • Most, az ötéves terv második évének megkezdése után igen í-a-t' feladatok állanak előttünk. Minder feladat jó megoldása szorosan öszfizekapcsolódik a takarékosság szempontok fokozott betartásáva1 Éppen ezért helyes, ha ezt az évet az ötéves terv második évét hallgatólagosan elkereszteljük a ..Takarékosság évének". Nem azt jelenti ez mintha egyéves kampányról volna szó, hanem azt, hogy a takarékosság ez alatt az egy év alatt annyira vérévé válik mindannyiunknak, hogy jövőre már el sem tudjuk képzeln építőmunkánkat enélkül. D Hofherr-gyár dolgozói fokozzák musikáluk lendületét a Pártkongresszus tiszteletére Levélben küldték el felajánlásaikat Rákosi elvtársnak Január 3-án a Hofherr-gyár kommunistáinak kezdeményezésére a gyár összes dolgozói lelkes hang ulatú röpgyülésen elhatározták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja február 24-t kongresszusát újabb munkasikerekkel, a termelés terén elérendő újabb győzelmekkel ünneplik. A gyár dolgozói az alábbi levelet küldték Rákosi Mátyás elvtársnak: Drága Rákosi Elvtárs! Mi, a Hofherr Gyár dolgozói a mai napon megtárgyaltuk, hogyan készülhetünk fel a legméltóbban Pártunk kongresszusára, a magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nagy ünnepére. Ugy gondoljuk, hogy Pártunk iránti hűségünket, a magyar dolgozó nép ügye iránti odaadásunkat legméltóbban ugy fejezhetjük ki, ha a Kongresszus liszteletére a második tervév küszöbén fokozzuk munkánk lendületét, szervezettségét s a takarékosság szempontjainak figyelembevételével emeljük termelésünk mennyiségét és minőségét. Mi, Hofherr-gyárj dolgozók az 1950. évi tervünket november 25-re teljesítettük és évvégéig tervein felül 550 darab traktoregységnek megfelelő kész traktort és alkatrészt adtunk mezőgazdaságunknak. Eredményeinket a Kongresszus tiszteletére az 1951-es tervévben túl akarjuk szárnyalni. 1. Üzemünkben a már elkészült tervek alapján március 31re határidő előtt 3 darab szénfejtő kombájn prototípus gyártását február 28-ig elkészítjük. 2. Február 24-re terven felül 20 darab 35-ös tratkorlt készítünk el és első negyedévi tervünket három nappal a batáridő előtt teljesítjük. 3. A minisztertanács december 31-j határozatának megfelelően megszervezzük egész üzemünkben az anyagtakarékossági mozgalmat és ennek eredményeképpen az első évnegyedben 420 tonna szénmegtakarítást, 170.000 (százhetvenezer) W. elektromos energia megtakarítást érünk el és 29.000 (huszonkilencezer) darab elektromos hegeszltő pálcát takarítunk meg. A kenőolaj felhasznált mennyiségét az első negyedévben 1.700 (ezerhétszáz) kg-al csökkentjük, a színesfém anyagmegtakarításánál 735 kgot vállalunk. 4. A gyári átlagos 1.9 százalék selejtet anna-k 10 százalékával — ezen felül az acélöntődében 17 százalékkal, a vasöntödében 10 százalékkal csökkentjük az első negyedévben. 5. Február 24-ig sztahánovistáink bevonásával, a munkamódszerátadás kiszélesítésével a 100 százalékon alul teljesítők létszámát 20 százalékról 9 százalékra csökkentjük. 6. A vállalások teljesítésének biztosítása érdekében műszaki szerveink a tervfelbontást olymódon hajtják végre, hogy fizikai dolgozóinknak 10 nappal előbb rendelkezésükre álljanak munkapadokig felbontott, elvég/.end'j feladatok. Megfogadjuk Pártunknak, szeretett Rákosi elvtársunknak, hogy vállalásainkat becsülettel teljesítjük, mert tudjuk, hogy minden eredményünkkel tovább erősítjük dolgozó népünk harcát a békéért és a szocializmus épí-. té&éért. Éljen a Magyar Dolgozó!* Pártja kongresszusa! Budapest, 1951 január 3. • A Hofherr traktorgyár dolgo-. zói nevében: Hevesi János párttitkár. Molnár Mihály üb-titkár h. Krassalkovics Mátyás vállalatvezető, Szabó József DISz-titkár, Szén csata-brigádok biztosítják a bánják gjors gépesítését A nehézipari minisztérium pártszervezetének és szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére 12 tagú csúcsbrigad alakult a bányagépesítés előmozdításáért, a fokozott szén-, energia- és villanyáramtakarékosság megvalósításáért az egész nehézipar területén. A csúcsbrigádot „széncsata"brigádnak nevezték el. A minisztérium főosztályain összesen húsz brigád alakult, hogy a csúcsbrigád útmutatása alapján közvetlenül az üzemekben segítsék elő a több szénért, a szén- és energiamegtakarítás fokozásáért folyó harcot. Az üzemekben 137 komplexbrigád alakult. A minisztérium és az üzemek között így állandó, élő kapcsolat alakult ki és ennek rövid idő alatt nagyszerű eredményei mutatkoztak. A Bamert bányagépgyár batáridő előtt készített el húsz kaparószalagot a bánják számára. A kaparószalagok legyártásánál komoly nehézségek mutatkoztak. A minisztérium gépipari főosztályának ,,bányagép"-brigádja időben gondoskodott a szükséges -.nyagokról, valamint a szakmunkáshiány pótlásáról. A segítségre a Bamert dolgozói azzal válaszoltak, hogy 8 nappal a határidő előtt, december 23-án elkészítették és útnak indították a huszadik kaparószalagot is. A Rákosi-művekben november foyamán lemaradás mutatkozott a csillekerekek gyártásánál Komplex, brigád segítségével leküzdötték a emaradást és biztosították az első •rvév csilleszükségletét. A minisztérium és az Üzemek brigádjai közös munkával novembertől december végéig mintegy negyvenezer tonna szénmegtakarítást tettek lehetővé a nehézipar terUletén. A Rákosi-müvekben a központi széncsata"-brigád irányítása alatt részletes szén- és energiamegtakarítási tervet dolgoztak ki és vállalták, hogy havonként ezerszázötven tonna szenet takarítanak meg. Az crőművi és a melegértékcsítő brigád „ellentervet" készített a vállalással szemben és vállalta, hogy havi 300, illetve 50 tonnával több szenet takarít meg, A minisztérium egyes főosztályai is tettek szén- és energiamegtakarltási vállalásokat. A villamosenergiafőosztályhoz tartozó erőmüvek iparj központja vállalta, hogy az 1951. évi előirányzathoz képest két és fél millió forint értékű szén megtaka, rítását segíti elő. A vegyipar főosztályhoz tartozó üzemekben összesen 31 széncsala brigád ötéves tervünk második évének első negyedévére csaknem 11 ezer tonna szénmegtakarítást vállalt A moszkvai rádió a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának takarékossági határozatáról A moszkvai rádió a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa határozatából idézte a határozatnak a magyar népgazdaság fejlődéséről, az ipari termelés, a beruházások, a munkatermelékenység emelkedéséről szóló adatait. Idézte továbbá a határozat bevezető részéinek azokat a megállapításait, amelyek hangsúlyozzák, hogy a feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének gyorsítását és a Magyar Népköztársaság védelmi erőinek növelését. Ehhez anyag, gépek és munkaerő megtakarításra van szükség, merít ez lehetővé teszi újabb hatalmas tartalékok mozgósítását a magyar népgazdaság még gyorsabb fejlődése érdekében. A mait évben háromaegyedmillió hektáron valósították meg a sztálini természetátalakító tervet A Szovjetunióban 1950-ben 752 ezer hektár területen létesítettek új vetéstvédő erdösávokat. 1950 tavaszán a tölgyfák ültetésének „fészkes" módszerével, amelyet Liszenko akadémikus dolgozott ki, körölbelül 350 ezer hektáros területet fásítottak. A Kamisin-Sztálingrád közötti állami vetéstvédő erdősáv területén 1950-ben a 15 évre előirányzott fásítási munkálatoknak már több mint kétharmadát elvégezték. A sztyeppék fásítási munkálataiban 310 fásító állomás vesz részt, amelyeket az élenjáró technika vívmányaival szereltek fel. Segítségükkel a kolhozokban csupán a mult évben 4.700 új mesterséges tavat és víztárolót létesítettek. A szovjet kolhozok és szovw hozok az 1951. évi tavaszi fásítási idényre már 'teljesen felkészültek. Körülbelül 30.000 tonna különböző magot halmoztak fel, a faiskolákban pedig több mint 7 milliárd facsemetét neveltek. A természet átalakítására vonatkozó sztálini terv határidí előtti teljesítése jelentősen meggyorsítja a kommunizmus építését a Szovjetunióban,