Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-09 / 6. szám

A MÁVAG és az Egyesült Izzó dolgozóinak pártkongresszusi munkafelajánlása VIII, ÉVF. «. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. KEDD, 1951. JANUÁR 9. mjm Az állami fegyelem és az önköltségcsökkentés kérdései Csongrád megye gépállomásain J^ három- és az ötéves terv eredményeképpen, a SzovJunió gazdag tapasztalatai nyosán, Pártunk kezdeményezéséí kormányzatunic 1948-ban fel•litotta az első gépállomást, •arunk hatalmas fejlődésének fedményeként azóta egymás tán állítottuk fel a gépállomását falun. Gépállomásainkat a ólgozó parasztság megszerette S ma már mindenütt bizalomial fordul a gépállomás felé, iert felismerj a gépi munka Hőnyit. Termelőszövetkezeti mozgalminknak döntő lökést adtak épálloniásaink és ennek erediényeképpen sorozatosan alakulák meg termelőszövetkezeteink, ielyekbe nemcsak az agrárproítárok és kisparasztok, hanem iközépparasztok százai lépnek be. J-Ja gépállomásaink visszatekintenek kétéves fenr.álláúkra, akkor megállapíthatjuk, bgy vannak eredményeink, de z eredmények mellett egész prózát hiba is kíséri munkánkat, /együk elsőnek például a tervegyeimet. Vájjon megtettek-e nindent a gépállomások annak idekében, hogy necYak egyes Sényterveket teljesítsenek, haiem az egész évi tervüket ? Ezen ulmenően vannak olyan gépálomások, amelyek kétéves fenntllásuk óta egyetlen ogyszer sem Teljesítették tervüket, mint pl. i sövényházi és csongrádi gépii lomások. Amikor az ilyen gépállomások munkáját vizsgáljuk. ',egeIsősorban az tapasztalható, Hogy az üzemi pártszervezet munkája gyenge. Maguk a párttagok vajmi keveset tesznek annak érdekében, hogy a dolgozókat mozgósítsák a terv telejsítése érdekében. De nemcsak a dolgozóknál mutatkozik meg ez a lazaság, hanem a vezetők is opportunista módon megalkusmak és több esetben azt mondják, hogy az ellenség, a reakció eres. Az ilyen hangulat átterjed a dolgozókra, aminek következménye, hogy az üzemi pártszervezet nem a termelés motorja, irányítója és szervezője, hanem sz esemény után kullog. Az "yen vezetők elfelejtik, hogy a szocialista népgazdaságnak egyik alaptörvénye a terv. A terv biztosítja a népgazdaság arányos fejlődését, gazdasági életének összhangját. Vájjon az ilyen vezetők, akik nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a tervet teljesítsék, gondolnak-e arra. hogy az ötéves tervünket veszélyeztetik és a törvényt szegik meg? Gondolnak-e az ilyen vezetők arra, hogy a ma, amikor az imperialisták azon vannak, hogy a világot egy újabb háborúba sodorják. nekünk ez ellen fel kell készülni, erősíteni kell néphadseregünket, iparunkat. Hogyan látjuk ezt biztosítottnak, ha tervünket nem teljesítjük? Van azonban egy másik súlyos hiányosság munkánkban. Vezetőink azon vanna<c, hogy a tervet „minden áron" teljesítsék, amiből azután következik a nagymérvű anyag- és alkatrészpocsékolás, sőt ezen túlmenőleg a felesleges munkaerő foglalkoztatása. Ennek mi lett az eredménye. A tehvet magasan túlteljesítették, de a kiadás jóval magasabb lett a bevételnél. Jlyen pl. a felgyói gépállomás, mely a félévi eredmény kimutatásánál 100 forint bevételre 80 forintot fizetett ki üzemanyagra. Ez abból adódott, hogy felelőtlenül kezelték a nép vagyonát politikailag nem látták "•t^z&ri* aTfergőzők; lúrgy mit jelent népgazdaságunk számára az ilyen nagymérvű nzemanyagpocsékolás. De nemcsak az üzemanyagnál vannak ilyen sorozatos kirívó esetek, hanem megmutatkozik a felelőtlen gazdálkodás az alkatrészekkel is. Pl. a vásárhelyi gépállomás raktárosnője az alkatrészeket eldugdossa a raktár különböző részébe, azért, hogy a traktoristák ne tudják meg, mi van a raktárban. Vájjon mit mutat ez a tény? Azt, hogy vagy a raktáros gátolja a termelést vagy a dolgozók bánnak felelőtlenül az alkatrészekkel. Olyan eset is van, hogy egyesek kulákoknak és magán gép tulajdonosoknak adták el az alkatrészeket, mint pl. a vásárhelyi javítóműhely egyik dolgozója, aki fogaskereket és egyéb alkatrészeket tulajdonított el, akit a munkatársai lepleztek le. Az állami fegyelem szilárdságát jelenti az a tény, ha gépállomásaink a jelentésrendszerükben mindig betartják a határidőt. Ebben a kérdésben sok a tennivaló gépállomásainkon. Előfordul sok eset, hogy a gépállomásra küldött levelek a vezetők zsebében kallódnak hetekig és csak a központ által ismételt felszólításra jut eszükbe, hogy elküldjék a választ, gépállomásaink előtt világos kell legyen, hogy a munkánkban a lazaság és hiányosság, a nép vagyonával való felelőtlen bánás, a terv nem teljesítése és az állami fegyelem, a tervfegyeíem megsértését jelenti. Az elkövetkezendő munkánkban ezeket a súlyos hibákat a lehető legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Gépállomásaink következő feladata a téli gépjavítási munkák. A téli gépjavításnál már elkövetett hibáinkat még ki tudjuk küszöbölni, ha erőgépeinket úgy javítjuk ki. hogy egész évben egyetlen gép se essen ki a termelésből. Fontos kérdés az önköltségcsökkentés a gépek javításánál. Ma többszer erőgépet, cséplőgépet és munkagépet kell kijavítani gépállomásainknak. A munkánkat úgy kell szerveznünk és irányítanunk, a dolgozókat a gépek javítására úgy kell beosztanunk. hogy a tudásukat a legnagyobb mértékben érvényesíteni tudják. Az alkatrészeket, még mielőtt kicseréljük, meg kell nézni, hogy vájjon kisebb javítással nem tudjuk-e használni. Ez nálunk döntő kérdés, ^ *t nagyon elterjedt „divat" gépállomásainkon, hogy sokkal könnyebb egy új alkatrészt kivételezni a raktárból, mintsem a régit egy párperces munkával kijavítani. A cséplőgép javításánál, ha jól szervezzük meg a munkánkat, különösen a fával nagymértékben tudunk takarékoskodni. Az üzemanyag fogyasztása is döntő kérdés. Gépállomásainkon a javítás ideje alatt felelőtlenül sok üzemanvagot fogyasztunk el a gépek és alkatrészek lemosásához és megtisztításához. A hhoz, hogy a mi gépállomásaink a hibákat kijavítsák, szükséges a tervfegyeíem, munkafegyelem megszilárdítása. A dolgozók között az üzemi pártszervezet agitátorainak felvilágosító munkája, a Szovjetunió gép- és traktorállomásainak széleskörű ismertetése. A politikai és műszaki oktatás rendszeres megtartása, de legdöntőbb az üzemi pártszervezetek megerősítése, hogy valóban a Párt a termelés motorja legyen. Hollós Gyula, ÁMG megyei közp. vez. A szövetkezeti mozgalom legfőbb feladata engesztelhetetlen harcot folytatni a reakció és a háborús gyújtogatok ellen Timofejev elvtárs, a szovjet küldöttség vezetőjének felszólalása a SzövOSz Otszágos Küldöttgyűlés első napján Ez arre mutat, hogy a vezetők közül sokan nem értik meg a. Párt falusi politikáját. Hiba az is, hogy a földművesszövetkezetek nem vetik latba valamennyi mozgalmi és gazdasági erőforrásukat, hogy a falu árufeleslegeit feltárják é3 szervezett úton felvásárolják. A szövetkezetek figyelemre mcltó eredményt értek el a tervszerű gazdálkodás és pénzügyi fegyelem terén. A továbbfejlődésnek azonban még mindig nagy akadálya a tervfegyelem lazasága. A földművesszövetkezetekben a legalsóbb szervektől a legfelsőbb szervekig érvényesíteni kell a demokratikus centralizmust. — Jó munkánkon múlik — mondotta befejezésül Dégen Imre —j hogy földművesszövetkezeti mozgalmunk tevékeny része lesz-e népünk soron lévő nagy feladatának végrehajtásában, a kapitalista mult felszámolásában és a boldog szocialista Magyarország felépítésében. Dégen Imre beszámolója után hozzászólások következtek. Ezzel a SzöVOSz II. Országos Küldöttgyűlésének első napja végetért. Vasárnap reggel nyitották meg a Szövetkezetek Országos Szövetsége II. Országos Küldöttgyűlését. A gyűlésen 328 választott küldött vesz részt. Dögei Imre elvtárs, a SZÖVOSZ elnöke beszéde után a küldöttgyűlés megválasztotta az elnökséget, majd a külföldi küldöttségek vezetői üdvözölték a küldöttgyűlést, D. Sz. Timofejev elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője, a Szovjet Fogyasztási Szövetkezetek Össz-szövet_ ségi Központi Tanácsa felügyelőbizottságának elnöke beszéde során elmondotta, hogy a Szovjetúnlóhan több mint 27 ezer fogyasztási szövetkezet működik. A szövetkezeti mozgalomnak 251 ezer kereskedelmi vállalata és több mint 25 ezer társadalmi étkeztetési üzeme van. A szovjet szövetkezeti mozgalom képviselői a világ összes haladó szövetkezeti tényezőivel együtt továbbra is engesztelhetetlen harcot fol.v. tatnak a Szövetkezetek Nemzetközt Szövetségében a reakció, az imperialis' ' 'borús uszítók tllen, a nemzetközi szuveikezeti mozgalom egységéért, a tartós békéért és a demokráciáért. A szovjet szövetkezetek üdvözlete és ajándéka és a végrehajtandó Timofejev elvtárs végül a szovjet és a magyar szövetkezetek barátsága jeléül átadta a küldöttgyűlésnek a szovjet szövetkezetek ajándékát, a Kreml remekbe készült kicsinyített mását. A megjelentek forró szeretettel ünnepelték a hatalmas Szovjetuniót, a világ dolgozóinak vezérét Sztálin elvtársat és a szovjet nép küldötteit Stanislav Benek, a Lengyel Szövetkeztek Központi Szövetségének elnöke üdvözlő beszédében elmondotta, hogy a lengyel szövetkezeti mozgalom jelenleg három cél megvalósítására törekszik: a béketábor erősítésére, a hatéves terv teljesítésére és a szocialista szövetkezeti rendszer kialakítására. Holduban Vasile, a Román Népköztársaság Fogyasztási Szővetkezteinek Központi Szövetsége nevében köszöntötte a küldöttgyűlést és hangsúlyozta, hogy a román szövetkezeti mozgalom milliós tömegei a varsói Békevilágkongresszus óta újult lendülettel folytatják munkájukat és harcukat a békefront megerősítésért. Jozef Kepomuczky, csehszlovák küldött felszólalásában kiemelte, hogy Csehszlovákiában már 8271 községben több mint 1 millió hektár termőföldben folyik közös termelés, ami az ország termőterületének több mint 22 százaléka. Gennaro Micoli, az olasz delegáció nevében szólott és ismertette a délolaszországi szegény szövetkezetek megsegítésére irányuló mozgalmat. A Szovjetunió legújabb típusú traktorokat ajándékozott a délolaszországi szövetkezeteknek. A magyar földművesszövetkezetek is traktorral siettek az olasz földművesszövetkezetek segítésére. A külföldi küldöttek felszólalása után Dejes Imre, a székkuíasi földművesszövetkezet igazgatósági tagja üdvözölte a külföldi delegátusokat, majd a földművesszövetkezetek küldöttei átadták az ajándékokat, melyeket a szövetkezetek tagjai Rákosi elvtársnak, valamint a Szovjetunió küldötteinek és a többi külföldi delegátusnak küldtek. fejlődéséről feladatokról. A földmővesszövetkezetek taglétszáma az I. küldöttközgyűléstől 1949. utolsó hónapjáig 800.000-ről 1 millió 340.000-re emelkedett. A tagság jelenlegi száma 1,428 000. Az év végéig el kell érni a 2,200.000-res taglétszámot. Hibaként jelölte meg, hogy számos fölctaiűvesszövetkezet vezetői elszigetelődtek a tömegektől, Hiba az is, hogy sok helyen a szövetkezetek elzárkóztak a középparasztság bevonásáról. Szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs féltő gonddal kíséri a parasztság életét A küldöttgyűlés második nap-jjek. Középparasztságunknak ján további hozzászólások hang- meg kell értenie, hogy számára Is felemelkedés a termelőszövetkezet, IS zottak el a főtitkári jelentéshez. Hegedűs András elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy — földművesszövetkezeti mozgalmunk minden s'kere — a legszorosabban összekapcsolódik Pártunk, népi demokráciánk falun elért eredményével. Az első földművesszövetkezetek akkor alakultak, amikor a dicső szovjet hadsereg segítségével megtört nálunk a nagybirtokosok és tőkések uralma és a dolgozó parasztságunk Pártunk segítségével a földreformma! megtette az első lépést a demokrácia útján. A földművesszövetkezelek megerősödése pedig akkor vette kezdetét, amikor Pártunk a faluban irányt vett a középparasztsággal való tartós szövetségre és a kulákság politikai és gazdasági hatalmának korlátozására. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy minden szövetkezeti vezető és tag — ha szereti szövetkezetót — a Párttal halad együtt, erősíti a munkásosztály és dolgozó parasztság szövetségét, gyengíti a kulákság erejét. A termelőszövetkezeti mozgalomban azonban nemcsak sikereink vannak. Nem felejthetjük el, hogy a termelőszövetkezeti családok száma alig több, mint a dolgozó paraszti lakosság hét Boígfr'sS^tktetJllSoItaja ^ázaléka és eddig a termelőszöés a Német Demokratikus Köztársasági Szövetkezeti Központja üdvözlő táviratát. Szünet után Dégen Imre, a SzöVOSz főtitkára mondotta el beszámolóját. Részletesen beszélt a földművesszövetkezetek vetkezetekbe főként szegényparasztak léptek be. Termelőszövetkezeti mozgalmunk az egész dolgozó parasztság és így a középparasztság mozgalmává is kell hogy vál— én magam is sok értekezleten hallottam középparasztok felszólalásait, akik elmondották, hogy mennyire szebbé és jobbá lett az életük, mióta beléptek a termelőszövetkezetbe. Az ilyen jó példák nagy segítséget adnak, de vannak olyan dolgok is a faluban, amelyek megnehezítik, különösen középparasztok belépését a termelőszövetkezetekbe. Egyik ilyen akadály, hogy járási szerveink sokhelyütt nem akarják megengedni termelőszövetkezet alakulását az I. és II. típus szerint. Pártunk pedig azért javasolta három különböző tipusú termelőszövetkezeti alapszabály elkészítését, hogy dolgozó parasztságunknak módja legyen azt a típust választani, amelyik számára jobban megfelel. Sokhelyütt előforduló hiba az is, hogy egyes járási szervek nem akarják új termelőszövetkezeti csoport megalakulását engedélyezni olyan faluban vagy határszélen, ahol már működik termelőszövetkezeti csoport. Helytelen, ha elgáncsolják az ilyen törekvéseket, támogatni kell az ilyen csoportalakítási terveket is. Sok középparasztot az tart vissza a termelőszövetkezetbe való belépéstől, hogy sajnálja a közös gazdálkodásba bevinni a háztáji gazdálkodásban meghagyható állatokon felüli teheneit vagy dsznóit. Ezt látva Pártunk azt javasolja, hogy a tagoknak a termelőszövetkezet közös gazdálkodásába bevitt teheneiért és kocáiért az alapszabály szerint járó összeget egy év alatt fizessék ki. Pártunk javaslatára kormányunk a termelőszövetkezeti esc-