Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-25 / 20. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1931. JANUAR 25. A francia kormány durva eszközökkei akarja elfojtani a nép békeakaraíát ElSLNHOWFJil BECSEMPESZ?FJÍ P/ÍBISB4 Elkobozták a baladószellemn lapokat Eigenhower tábornok, akit az úgynevezett „atlanti hadsereg" főparancsnokává neveztek ki, Európába érkezett. Nyugat-Európa népei érdeme szerint értékelték a parkett tábornok új megbízatását. A franciák már találóan elkeresztelié1" „Európai MacArthumak." Az elnevezés nagyon találó. Emlékezzünk vissza, hogy Eisenhower négy éven át a Fülöp-szigeteken MacArthur alatt „tanoncko dotl", tőle tanulta meg a gyarmatosítás „művészetét" és a népi felszabadító mozgalom eltiprását. Emellett Truman elnök még világosan meg is mondotta, hogy Eisenhower Európában ugyanazt fogja tenni, amit MacArthur Koreában. Eisenhower Párisba lopakodva ment, mint a tolvaj. Félt a nép haragjától. Az újdonsült főparancsnokot rejtett mellékutcákon, a legnagyobb sebességgel szállították. Népes rendőrcsapatok korondja kö zött száguldott szállására. Eisenhower az amerikai katonai vezetők jellemző durvaságával és tapintatlanságával főhadiszál ását az „Astoria"-szállóban ütötte fel, ahol annakidején a párisinknak és minden francia hazafinak szörnyű emléke — a hitleri megszállók vezérkara székelt. — Mi adjuk a pénzt, ti pedig ,az embereket — ez a tömör foglalata nyilatkozatának. — Kényszerítünk benneteket a felfegyverzésre. Azt képzelitek, majd mi fogunk értetek harcolni? Ellenkezőleg, ti fogtok harcolni miértünk, a mi érdekeinkért — nyilatkozatának ez a további értelme. Eisenhower úgy jött Európába, mint valami házigazda, mint a Wall-Street fő meghatalmazottja: hétrétgörnyednek előtte Francia, ország, Anglia, Olaszország és a többi marshalüzátt ország kormányférfiak akik népük érdekeivel kereskednek. A Wall-Street újdonsült nyugateurópai helytartója már titkos tanácskozást is tartott a francia miniszterekkel, a katonai körök képviselőinek részvételével. Eisenhower Párisból továbbment Brüszszelbe és Hágába, onnan Koppenhágába, Londonba, Rómába, Frankfurtba, stb. Eisenhower hollandiai látogatása alkalmával a holland asszonyok hevesen tüntettek az „európai MacArthur" ellen » követelték, hogy takarodjon ki Hollandiából. A marshallizált országok kormányférfiai Inkájmódira hajlonganak Eisenhower előtt. De Nyugat-Európa népei haragos tiltakozással fogadják. Páris viharzik. Január 9-én a párisink nagyszabású tiltakozó sztrájkot rendeztek az „európai MacArthur" látogatása ellen. A tiltakozások hulláma végigsöpör egész Franciaországon. Ugyanilyen gyűlölettel fogadják Eisenhowert a többi nyugateurópai országok népei is. Ezt kiáltják feléje: — Takarodj haza, az európai népek nem azért vannak, hogy vérükkel táplálják az amerikai imperializmust. Ezt mondják a tábornoki mundérba bujtatott skaiipvadászoknak: — Bennünket senki sem fenyeget. Mi békés munkát akarunk. A biztonságunkat és békénket Európában csak önök, amerikai háborús gyujtogatók fenyegetik, önök háborúba akarnak tiszítani bennünket. De mi harcolunk a békéért, A trumanok és eisenhowerelc kapkodnak, sietnek. A népek, a békeharcosok éber figyelemmel szemlélik az új háború gyujtogatóinak lázas tevékenységét és megkettőzik erőfeszítéseiket a békéért és biztonságért vívott harcukban. A francia nép felháborodásától tartva a párisi hatóságok titokban csempészték be az európai útja során másodszor Párisba érkező Eisenhower tábornokot szállodájába. A francia kormány szerdán reggel elkoboztatta a Humanilét, a Francia Kommunista Párt központi lapját, valamint a Liberation cimű napilapot, amelyek hat francia demokratikus szervezet felhívását közölték. A felhívás tüntetésre szólítja fel a dolgozókat Eisenhower ellen. A kormány egymásután hozza megfélemlítő intézkedéseit, hogy az Eisenhower tábornok látogatása el leni tiltakozó mozgalmat megbénít. sa. A hatóságok közleményt adtak ki, amely szerint minden, a tüntetésben résztvevő idegent azonnal kiutasítanak, minden tisztviselőt fegyelmi bizottság elé állítanak, minden államosított vállalat dolgozóját — végleges elbocsátásáig — /.függesztenek és minden tüntetőt, aki nem engedelmeskedik a rend őröknek, bíróság elé állítanak. A kormány felhívta a lakosságot, ne tartózkodjék szerdán a Champs Elyséesen és ne használja a Champs Elyséesen levő metróállomásokat, A Ce Solr hangoztatja, ezek az intézkedések a szabadság súlyos megsertését jelentik s csak még jobban növelik a közvélemény felháborodását. A kormány fél a tün'stéstől, amelynek hatása kiterjed' az egész országra. PArt* nSreltvő feizfiltifne A hatóságok hatalmas rendőri és rohamrendőri megerősítéseket vo. nultattak fel a kora reggeli órák óta Páris különböző pontjain, különösen a Champs Elysées körüli negyedekben. A rendőrség már kedd este óta valóságos hajtóvadászatot indított a tüntetésre felhívó röpcéJuiák terjesztői ellen és sokat közülük le tartóztatott. A falragaszokat a rendőrség leszakítja, ennek ellenére a leszakított falragaszok mellett új falragaszok láthatók, a következő szöveggel: „Eisenhower=: MacArthur", Eisenhower—háború." A kormány betiltotta azt a Marseilleban szerda estére terve zett öt tömeggyűlést, amelyet a párisi tiltakozó tüntetésre szóló felhívással egyidőben hívtak össne, Miközben a hatóságok folytatják a megtorló intézkedések alkalmazó sát a szerda esti tüntetés meghiúsítására, a gyárakban és az üzemekben a dolgozók lelkes hangú latban készülnek a szerda esti tömegtüntetésre. EGY ÚJSÁGÍRÓ naptójából arról, hogyan meni te a Ssrléshixlaló telepére és hogyan állítják élére Kopasz elvtársék az éberség kérdését Rókusi feketeföldek 62, A nyitott kapuiul alig teltem egy-két lépést s máris az üzem kellős közepében voltam. Balra az ólban szép kövér disznók röfögnek. Lehetnek úgy száz-százhúsz kilósak. Mivel senki nem állja utamat, tovább megyek és vé- . gignézem a többi aklokat is. Útközben ta'álkoztam egy fehérkötény es munkással s köszöntöttük egymást... Szabadság! — Ugye szépek a disznaink — mondta az elvtárs s máris tovább állt. Megnéztem az órámat és láUam, hagy még bőven van időm, így folytattam utamat. Az iroda felöli telepet végignéztem és csak azután mentem be az irodába, ahol egi.fik dolgozó nagy udvariassággal azonnal hellyel kínált. „Foglaljon helyet elvtársnö" és nem zavartatva magát, tovább folytatta tárgyalását egyik munkatársával. Türelmesen vártam s közben megtudtam az elvtársak beszélgetéséből, hogy a héten honnan, mennyi és milyen fajtájú disznót kapott a Sertéshizlaló NV s még azt is, hogy az adminisztrációban milyen eltérések vannak. Ekkor jöB be maga, Kopasz elvtárs. Emléksziki Innen átmentünk a pártirodába, ahol — Oláh József vállalatvezető elvtárssal együtt — kezembe nyomták a dolgozók versenylap jait. Elővettem jegyzetemet és körülbelül húsz percig sorba leiirtam a lapokról a megfelelő adatokat. Mivel az idő rohamosan szaladt, nekünk is igyekeznünk kel.lett. A kultúrterembe Kopasz elvtárssal mentem át. Útközben beszélgettünk az üzem életéről: az eredményekről, hiányosságokról. Ekkor tudtam meg: hány telepe van a Sertéshizlaló ÁV-nak, hova szállítanak sertéseket s többek között azt is, hogy a nappali dolgozók kap nak gumicsizmát, az éjjeliőrök pedig, akik sötétben, féllábszárig érő sárban járkálnak — azok nem. Még egy dolog. Emlékszik Kopasz elvtárs, ekkor mesélte el, hogy telepenként a dolgozók maguk választanak egyegy népnevelöt. Közben a kultúrterembe érkeztünk, ahol érdeklődésemre — emlékszik Kopasz elvtárs? — elmondta, hány párttagjuk, tagjelöltjük van és még több biztUmns adatot, amelyet levelemben nem akarok részletez, ni. Ekkor érkezett meg Oláh. elvtárs is. Tovább folytattuk á beszélgelést s közben csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogyan álUcnalc az üzemben az éberséggel? Kérdésemre Kopasz elvtárs maga adta, meg a, választ a köve tkezö szavakkal: „Sokat beszélünk elvtársnö az éberségről, mindig kihangsúlyozzuk dolgozóinknak, hogy fokoznunk kell az éberséget, mert az osztályharc élesedésével egyre ar. cátlavabbul és aljasabbul támad az ellenség." Rendben van, gondoltam s ezzel le is zártam beszélgetésünknek ezt a részét. Később — emlékeznek rá, elvtársak, úgy a beszélgetésünk végén — megkérdeztem: — Elvtársak, tudják azt, hogy én ki vagyok és jogosan tartózkodom-e itt? — Jaj! Elvtárnő, hogy megfeledkeztünk az igazoltatásról, de olyan zűr-zavar van most nálunk. Itt vannak a központból ellenőrizni a munkánkat, s amiatt történt ez a mulasztás — mondta hirtelen Oláh elvtárs s azzal, mint valami rendőr, megfogta a karom s azt mondta: „Most pedig addig el nem engedem, mig le nem igazolja magát." Átnyújtottam igazolványom, amelyet gyorsan átnéztek mindketten. Mikor félperc múlva ismét kezemben volt igazolványom, úgy éreztem, hogy az elvtársak az igazolvány átfutásával már el is felejtették, hogy milyen súlyos mulasztást követtek el. Kedves Kopasz és Oláh elvtárs! Tegyük fel, hogy ugyanilyen könnyen behatol az ellenség is s az bizonyéira nem elégszik meg azzal, hogy végignézi a szebbnélszebb disznókat, hanem esetleg ad is nekik „enni". Mondjuk, ad egy kis arzént, vagy egyéb mérget, kinyitja az ólak ajtaját s az ébertelenség következtében megtudott bizalmas "dalokat felhasználja aknamunkájára. Elvtá.rsak! Telepük nyitott kapuján csak az nem megy be, aki nem akar. Azzal, hogy tdrva-nyitva hagyják a kaput és minden igazoltatás nélkül beengednek akárkit — az ellenségnek nyújtanak segítséget. Képzeljék el, hogy csak egyetlen ólba szórjon be az ellenség mérgező anyagot, máris milyen hatalmas kárt okoz népgazdaságunknak. Erre bizonyára most azt mondják az elvtársak: „Nem történt még ilyen eset eddig." Lehet, hogy nem, de ha továbbra is ilyen „éberek" maradnak, akkor megtörténhet. Kedves Oláh és Ko. pasz elvtársak! Búcsúzóul még csak any nyit, emlékeznek, azt mondták, miknr megtudták, hogy ki vagyok: ,Nehogy erről merjen írni az elvtársnő!" Mint látják is — irtam, még pedig azért, mert nagyon szükségesnek tartottam ezt a nyilvánosság előtt tudomásukra juttatni. Kristó Margit, a Délmagyarország szerkesztőségének munkatársa cAz e l 30 leoll őszhajú öregasszony hajol a vonalas füzet fölé s kissé bizonytalan kézzel írja a másnapra feladott leckét, Meg-megakad a keze, még gondolkozni kell egynémelyik betűn, de uzu'án ismét folyamatosan megy az írás. Mózes IllÓ8né — írja a füzetbe kerek, elemistás betűkkel. Férje a konyha sarkában, a kisszéken ül és komolyan figyeli felesége erőlködését, majd odamegy az asztalhoz. Látja, segítségre van szükség. Mózes néni mosástól eldurvult keze most végképp elalcad1'. Sehogy sem tud rájönni arra, hogyan folytassa az írást. De azért inkább gondolkozik, töri a fejét, nem akar segítséget kérni férjétől. Ugy ö nem tanul, ha más írja meg helyette a leckét. — Ma már elkezdtük tanulni a nagybetűket is — mondja örömmel férjének. Olyan öröm ez, amit akkor érez az ember, amikor valami ér ékes felfedezésre bukkan. Nagy kincset talált Mózes néni, olyan kincset, amely többet jelent számára mindennél: írni tanul. * C Másnap mosni ment egy olyan családhoz, ahova már évclc óta eljárt. Nem nagyon szeretett ide jönni, mert a ,,nagyságosasszony" nem úgy bánt vele, mint ahogy általában emberekkel szokás. Úgy kezelte, mintha gép, vagy élettelen tárgy lenne. Ha jó kedve volt, szólt hozzá egy pár kedves szót — azt is csak azért, hogy ne mondhassák róla, lenézi azokat, akik dolgoznak. Hameg rossz kedve volt, akkor hiába volt a ruha olyan fehér, mint a hó, mégis tudott rajta valami hibát találni. Inkább csak azért jött ide Mózes néni, mert megszól: a a helyet, megszokta az asszony szeszélyeit. Ugy gondolta, elvégzi becsülettel a munkát, öt nem érheti szemrehányás. Ezen a napon mosás közben is állandóan az írás, a lecke járt az eszében. Beoszötta magában az időt; délutánra kész lesz itt a munkával, akkor hazamegy, megfőz az urának és azután — bár nagyon fáradt lesz — megcsinálja a másnapi feladatot.., Széjjelnézett a mosókonyhában és észrevette a masóporos dobozt. Kezébe vette és böngészte az utasításokat. A ,,nagyságos asszony" csodálkozva néz.te az olvasó öregasszonyt. — Talán írni tanul — kérdezte gúnyosan. — Minek az magának? Mosni, meg takarítani írás nélkül is tud. Mózes néni zavartan tette le a dobozt és visszament a teknő mellé. Nem szólt semmit a gúnyos szavakra. Azt azonban már határozottan tudta, hogy ide sem jön el többé mosni. Az asszony ezután úgyis mindig azzal gúnyolódnék, hogy öregasszony létérc írni tanul. Gyorsan bevégezte a munkát és sietett hazafelé. Otthon már várta az ura, a fia és a menye. A fiatalasszony kedveskedni akart anyósának és megfőzte a vacsorát. Ott gőzölgőt! már az étel az asztalon. Mózes néni örömében szólalni sem tudott, A mai eset után különösen jól esett neki, hogy a fiatalok ilyen kedvesek, figyelmesek vele szemben. Vacsora után összeül' a család beszélgetni. Mózes néni bement a szobába megírni a másnapi leckét. De az írás sehogy sem ment. Gondolatai szüntelenül elkalandoztak. — Milyen jó is a mai fiataloknak — mondta önmagának. Amikor ő gyerek vol', nem engedték iskolába járni, 12 éves korában dolgozni kellet. Sokszor elnézte azokat a gyermekeket, akik délben csoportosan, vidáman, gondtalanul jöttek ki az iskolából. Télen jó meleg ruhában hógolyóztak. Szeretett volna közéjük állni, de azok lenézték volna rossz ruhája miatt. Soha sem volt része abban az örömben, hogy pajtásaival együtt tanulja a, leckét, s utána elhancúrozzanak. De az nem is lett volna baj, hogy dolgozni kellett, Az fájt, hogy rosszull bán'ak vele, A felszabadulás előtt csak megalázták, megvetették. Fiatalon. 20 éves korában meni férjhez, Pista fiuka,t nehezen ugyan, de taníttatták, hiszen jó tanuló volt. Mózes néni nagyon szereti a fiát. Egy időben azonban, még a felszabadulás előtt — haragudott a fiára. Akkoriban mindig éjjel járt haza. Szüleinek soha sem mondta meg merre járt. Ha kérdezte az anyja, csak ennyit mondott: — Majd egyszer megtudja anyuka is, hová járok. Most csak annyit mondok, ne aggódjon értem. S amikor eljöttek hozzánk is a szovjet katonák, Pista tagja lett a Kommunista Pártnak. Akkor megtudta Mózes néni, hogy a fia már a felszabadulás előtt részivett a munkásmozgalomban és azok a titkos utak a munkás gyűlésekre vezettek. Csak jól érezte ö mindig, hogy nem rossz úton jár a fia, — Sokszor— mikor még Pista diák volt —, attól félt, hogy szégyenli az anyját, mert még a nevét sem tutja leírni. De Pista soha egy szóval sem éreztette azt vele. Ö maga ugyan sokszor zavarban volt. amikor valami hivatalos írást alá kellett volna írni. Inkább azt mondta, nem lát, nincs itt a szemüvege, csakhogy ne kelljen odarajzolnia a keresztet. Most, másfél évvel ezelőtt is a fia figyelmeztette: megkezdődött az analfabéta isicola. — Menjen el anyáin, jelentkezzen, hiszen vannak ott még idősebbek is —, bíztatta. És másnap elindult az iskola felé. Félúton majdnem vissza.for'dult. Arra gondolt, kinevetik, mert beül ősz fejével az iskolapadba. Aztán megint esak az jutott eszébe, ha tanvl, nem kell többé keresztet rajzolni a neve helyett, vagy azt mondani, „nincs itt a szemüvegem." Mire odaért az iskolába, már több idő8 néni üldögélt a padban. Előttük új füzet, ceruza. Beszélgetve váríák a tanárt, Mózes néni is közéjük ült. Most már nem bánta, hogy eljött, nem szégyelte, hogy öreg fejjel sem tud írni. Rájött, .ezt nem neki kell szégyelnie. Azok bűne ez, akik elvették tőle a tanü'.ás lehetőségét, a kizsákmáhyolóké, a Horthy-rendszer uraié. Nem volt füzete, nem gondolta, hogy már az első nap. megkezdik a tanulást. Szomszédja — akinek az övénél is fehérebb volt a haja —, készségesen tépett ki egy lapot saját füzetéből. Első nap ez is elég less. Azután jök a tanár és ettől a pillanattól kezdve Mózes néni életének legszebb időszaka következett, Mózes néni esak most vette észre, mennyire elkalandoztak a gondolatai, Azután a konyhából beszűrődő hangokra figyelt. Fia beszélt arról, hogy már megtették az üzemben a kongresszusi felajánlásukat. Nincs egyetlen dolgozó sem, aki ne tett volna felajánlást, Mózes néni feszülten figyelt. Majd úgy érez'c. őnelá is kell tennie valamit. E cl állt az asztal mellől. Odament a fiihoz, rátette kezét vállaira s így szólt: — Igaz, még nehezen megy az írás. de ígérem, életem első levelét a Pártkongresszusra írom. Pista megszorította anyja munkától kérges kezét s csak ennyit mondott: — Anyám, büszke vagyok rád! (Vincze Eva]