Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-20 / 16. szám

2 SZOMBAT, 1951, JANUÁR 2*. Fiatal szocialista irodalmunk a szovjet irodalom és a Párt segítségével fokozza eredményeit Darvas József\ a Szovjetunióban járt író küldöttség tagjának beszámolója Az VlDP Központi Vezetősége és az MSzT ernlékestje Lenin halálának évfordulóján A Magyar írók Szövetsége és a Magyar-Szovjet Társaság rendezé­sében csütörtökön este Budapesten, a Zeneakadémián beszámoló elő­adást tartott a Szovjetunióban járt íróküldöttség. Gergely Sándor, az írószövetség elnöke megnyitó szavai után Dar­vas József közoktatásügyi minisz­ter mondotta el beszámolóját, amelyben többek között a követke­zőket mondotta: — Közel négy hetet töltöttünk a Szovjet nép nagy országához, a kommunizmus építéséhez eleven, forró közelségben. A Szovjetunió­hoz mérve a négy hét nem nagy Idő. Egyetlen nap Moszkvában: utazni a Metrón, ezrekkel sorbaáli­ni a Vörös-téren, a Lehin-mauzo­leum előtt, látni éjjel a Kreml tor nyain az égő vörös csillagokat, hal­lani a Kreml harangjainak éjféli kongását, azután látni Goriban a kicsi proletárházat, amelybein Sztá­lin született, járni a Szinohiij fo­lyosóin, ahol a nagy Októberi Szo­tialista Forradalom született, járni az Auróra fedélzetén, mindezek olyan nagy dolgok, amelyek napok­kal mérhetetlenek. Darvas József ezután a szovjet írókkal való beszélgetésekről szá-i? SZ0VJet nép életének egyik leg­„jojj. | központibb kérdése. A Szovjetúnió­A megbeszélésen Fagyejev való­ságos kiselőadást rögtönzött a szo­a Zeneakadémián valóban ismerje az életet, amelyről írni akar. 2. De a szocialista realizmus nem­csak ábrázolja az életet, hanem forradalmi fejlődésben mutatja meg az életnek azokat a tenden ciáit, amelyek ma még ugyan nem uralkodó, de holnap már azzá lesz­nek. 3. A szocialista-realista irodalom nemcsak ábrázol és nem elégszik meg azzal sem, hogy forradalmi fejlődésében ábrázolja az életet, hanem célja, feladata, szándéka az, hogy átformálja, át ts gyúrja az embert és az életet, amelyet az ember él. — Fagyejev igen élesen hangsú­lyozta, hogy a szocialista realizmus nem köti meg. hanem felszabadítja az írót. A szocialista realizmus nem jelentheti az élet elszegényítését. ha­nem ellenkezőleg annak teljes gaz­dagságát. Hangsúlyozta ezután Darvas Jó­zsef, hogy a Szovjetúnióban az író­szövetség igen gondosan foglalkozik a fiatal írókkal, felkutatják a fiatal tehelségeket, foglalkoznak velük egyénenként is. — 'A' szovjet írók, — mondotta — tevékenyen résztvesznek a béke­harcban. Á békéért való küzdelem cialtsta realizmus problémáiról: 1. A szocialista realizmus köte­lessége és feladata, hogy az élet Igazi ábrázolását adja. \z író szá­mára parancs és kötelesség, hogy ban olyan emberek védelmezik a bé­ke ügyéi, építik a béke csodálatos alkotásait, akik nagyon biztosak a dolgokban, biztosak az igazukban és biztosak az eredményben is. A Moszkvai Nagy Színház most készül a Bánk bán bemutatására, Tyiho. nov lefordította az egész Háry Já­nost. A fiatal írók közül íítbben Za­uulnak magyarul. Darvas József beszámdlóját a moszkvai magyar irodalmi est/en tartott előadásának zárószíCvaivaUfe­jezte be. — Én hiszem, hogy fejlpdő Tiatal szocialista irodalmunk a ji) vőben még gyorsabban fokoz;ía eddigi eredményeit és leküzdi gyengesé­geit, hibáit. Bizonyos vag-foh ebben, mert segít bennünket, utaj mutat számunkra a nagy szovjfít irodalom és Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, s népünk bölcs vezére, Rá­kosi Mátyás. Köszönjül'í drága ba­rátaink, elvtársaink, hogy mi néhá­nyan a magyar írók kjözül pár he­tet a Szovjetúnióban tölthettünk. Sokat láttunk, sokat tapasztaltunk, sokat tanultunk s ha tehet, még job­ban megszerettük a nitgyszerű szov­jet népet, amelynek tjjj, boldog éle­tünket köszönhetjük. Darvas József beszámolójához Karinthy Ferenc író 'szólt hozzá. — A nagyságnak és erőnek az érzése kisért el végiig utunkon — mondotta a többi között. Egy nagy néppel találkoztunk mi a Szovjet­únióban, — ahogy jártuk ezt az eleven, szabad hazát, egyre eröseb­ben éreztük — legyőzhetetlen. Ezután a küldöttség többi tagjai: Lányi Sarolta, Zelk Zoltán, Benjá­min László, Acél Tamás olvasták fel azokat a verseket, amelyekben a Szovjetúnióban tett felejthetetlen emlékű látogatásról adnak számot. *A' Magyar Dolgozók Pártja Köz­'ponli Vezetősége és a Magyar-Szov. jet Társaság Lenin halálának 27. évfordulója alkalmából 1951 január 21-én az Állami Operaházban este hét órai kezdettel emlékestet ren­dez. Ünnepi beszédet mond Hor­váth Márton elvtárs, az MDP Poli-­likai Bizottságának tagja. A SzOT és a Vasútas Szakszervezet táviratban tiltakozott húsz japán vasútas jogtalan elítélése ellen Mult év augusztusában Japánban vasutszerencsétlenség történt, amely mint ,,matsukawa-baleset" váit ismertté. A japán szakszervezetek megállapították, hogy a szerencsét­lenséget a japán kormány ügynö­kei idézték elő, csak azért, hogy a japán vasutas szakszervezet és a többi haladó szakszervezet vezetőit és tagjait hamis vád alá helyez­hessék. Ebből az ügyből kifolyólag most 20 vasutast halálra, illetve életfogytiglani fegyházra Ítéltek. A magyar Szakszervezetek Or szagos Tanácsa és a Vasutas Szak­szervezet az alábbi tiltakozó táv­iratot intézte a japán kormány miniszteréhez, Shigoru Yoslridáhnz: ,.A Magyar Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa 1,700.000 szervezett dolgozó nevében mtakozik az el. len, hogy a japán dolgozókat a „mat­sukawaszerencsétlenség" ürügyé­vel üldözzék. Ezzel az ürüggyel tá­madnak a japán munkásosztály el­len azzal a céllal, hogy aláássák a japán nép békéért és demokráciá­ért folytatott harcát és lehetővé te­gyék az amerikai imperialistáknak a japán fasiszták újrafelfegyver­zését és Japánnak Kina és Ázsia elleni katonai és gyarmati támasz­ponttá való kiépítését. Követeljük a» halálra, illetve élet­fogytiglani fegyházra ítélt húsz munkás ítéletének azonnali és fel­tétel nélküli felfüggesztését. A Magyar Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa: Apró Antal főtitkár." „A magyar vasutasok szakszer­vezetébe tömörült dolgozók tízez­rei felháborodással értesültek ar­ról a kegyetlen és minden ember­ségből kivetkőzött eljárásról, amely, nek húsz japán vasutas a mártírja. A magyar vasutasok, amikor el­itélik az Imperialista zsoldban álló kormány durva jogsértését, a leg­erélyesebb tiltakozásuknak adnak kifejezést és követelik, hogy a husz vasutast azonna] bocsássák szaba­don. A magyar vasutasok nevében: Németh István főtitkárhelyettes'' Elkobozták két szabotáló ku'ák traktorát Kamlósi Imre szegedi traktor tu­lajdonos kulák a saját földjén kívül nem volt hajlandó senki­nek sem szántani. Ezáltal hát­ráltatta a földel? időben való megművelését, ami különösen a vele szomszédos középparasztsá­got érintette súlyosan. Ezért a szegedi megyei bíróság hathó­napi börtönre, 3000 forint pénz­büntetésre és kihasználatlanul álló traktorának elkobzására ítélte. Hasonló visszaélést követett el traktorával Balogh József csa­nádapácai kulák is. aki egyálta­lában nem volt hajlandó üzembe helyezni a traktort. Szabotáló cselekményét a bíróság előtt kor­látoltságával indokolta meg, amit a bíróság részben mentsé­gül el is fogadott, s így csupán 3000 forint pénzbüntetésre és üzemen kívül lévő traktorának elkobzására ítélték. Eisenhower az olasz dolgozók életére alkuszik Rómában f 0 Az olasz kormány Téres lerrorrnl igyekszik elfojtani az olasz dolgozók hatalmas tiltakozó mozgalmát Négyhónapi börtönre ítéltek egy csaló malomfulajdonost A szegedi megyei bíróság négy­hónapi börtönre és 5000 forint pénzbüntetésre ítélte Szabó And­rásaié szentesi malomrésztulajdo. nost, üzemvezetőt, aki a vámőrle­mények hivatalos kimutatását meg­hamisítva lényegesen kevesebb vámlisztbevételt tüntetett fel. Ez­zel a közellátást súlyosan megká­rosította, mert a kimutatáson fe. lüli őrleménybevételeket a maga céljaira használta fel. Eisenhower, az európai MacAr* thur szerdán este 16 ezer állig fel­fegyverzett olasz lovas- és gépesí­tett rendőr őrtizete mellett Rómába érkezett — jelanti a DPA Rómából. A rendőrség a repülőtérről a Via Appián keresztül Róma belvárosáig az egész forgalmat lezárta. Senki sem tartózkodhatott atzokban az ut­cákban, amelyek a repülőtérről Eisenhower szállása felé vezettek. Az eddigi értesülösek szerint az olasz kormány tagjjai és Eisenho­wer között lefolyt tárgyalásokon az olasz kormány- kb. 850 mll. IIO dollár fegyverkezési segély kér az amerikai kormánytól. Eisenhower azonban kijelentette, hogy Amerika csak 350 millió dol­lárt szándékozik adni Olaszország­nak és ezt is csak akkor, ha Olasz­ország fegyverkezése már előreha­ladt. 'A'z olasz kormány három hadosz­tályt ajánlott fel Eisenhower Atlan­ti-íiadseregébe, egy év múlva pedig újabb 9 hadosztályt szándékozik az amerikai tábornok rendelkezésére bocsátani. Csütörtökön délután Róma köz­pontjából és a külvárosokból hatal­mas tömegek vonultak a Colle Op­piohoz, hogy résztvegyenek a nagy békegyűlésen, amelyen Róma la­kossága kifejezésre juttatta tiltako­zásit Eisenhower látogatása ellen. Giuseppe di Vittorio, az Általá­nos Szakszervezeti Szövetség főtit­kára, kb. ötvenezerfönyi tömeg előtt nagy beszédet mondott. Di Vittorio kifejtette, a világtörténelem legnagyobb hazugsága az. hogy az Aliunli­egyezmény, hz ügynevezett eu­rópai hadsereg és a felfegyver­kezés védelmi intézkedés A GLUHOVKA1 MEGGYFÁK J^ Moszkva melletti Goríri­ban, ahol a nagy Lenin utolsó napjait töltötte, van egy meggyeskert. A meggyfák tör­zsei csomósak, el vannak gör­bülve. Látni lehet, milyen szívós harcot vívtak létükért. Ezt a kis kert története is igazolja. íme a történet: 1923 októberének végén a gluhovkai textilkombinát mun­kásai é3 munkásnői elhatároz­ták, hogy küldöttséget meneszte­nek V. L Leninhez Gor'kiba, hogy tudomására hozzák, milyen sikereket ért el üzemünk újjá­építése után. A küldöttség Le­ninnék tizennyolc meggyfacse­metét és egy élénkpiros színű inget vitt ajándékba. Az inget Gluhovka legjobb szövőnői szőt­ték. A küldöttség Bogorodszkból Gorkiba Moszkván át vonult. A gluhovkaiak magukra vonták a moszkvaiak figyelmét, amint a fővároson gyalog keresztülmen­tek. Kezükben hordozták ugyan­is a finomszövésű, fehérített szövetbe gondosan bepólyált cse­resznyefacsemetéket. Elmunká­sok és élmunkásnok voltak a küldöttség tagjai: P. A. Molo­dova, K. J. Mokszjajeva és má­sok. Moszkvában nem időztek és egyenesen Gorki felé vették az irányt. Már a Gorkiba vezető kezd mindjárt te a beszélgetést. Várd, amig ö megszólal. Ne sértődj meg ezért, emlékezz, ki­hez megyünk. Ezt mondván, végigsimította széles őszbevegyült szakállát és hatalmas öklét térdére támasz­totta. Magas, erőteljes testalka­tú, szélesarcú, jólelkű ember volt, mint általában az erős emberek. P. A. Rolodova fonógyári csé­vézőnő Gluhovkában kimeríthe­tetlen energiájú dolgozó hírében állott. Sokat és gyorsan beszélt Rolodova, ezt a szokását azok­kal való „harcában" vette fel, akik akadályt gördítenek párt­munkás tevékenysége elé. Ha Dimitrij Vasziljevics helyett más szólt volna így hozzá, Ro­lodova nem késlekedett volna a méltó válasszal, de a kovácsot mindenki tisztelte, ezért sietve nyugtatta meg őt: — Te vagy az elnök. Tiéd az első szó. — De ha kérdést intéz hoz­zám Lenin elvtárs, nem fogok hallgatni. Tudja ő bizonyára, hogy munkásemberek vagyunk, úgy beszélünk, ahogyan tudunk. Ifözvetlen Gorki előtt elté­vedtek az úton. Szeren­csére egy Gorki faluból való paraszt útitársul szegődött hoz­úton így szólt Dimitrij Vaszil-1 zájuk. Hallgatva mentek. Csak jevies Kuznyecov, novgorodi táj-, Kuzuyecov és az útitárs beszél­szólással Rolodova felé fordul- gettek halkan, va: — Leninhez? — kérdezte az útitárs. Kuzuyecov válaszolt; — Le­ninhez. — Sokan jönnek hozzá, a gluhovkai munkások levelét de és az ajándékot. Vladimír II­Hallod, Holodina, ha meg­érkezünk Lenin elvtárshozj ne beteg. Azt mondják, senkit sem fogad. Kuznyecov ijedten nézett rá, mire ez folytatta: — Benneteket biztosan fogad­ni fog. Ti messziről jöttök. Ez ajándék? — kérdezte, a cseme­tékre mutatva. — Igen. Kuznyecov igenlően bólintott, majd kibontotta a csomagot és megmutatta az inget. Az útitárs az élénkpíros ing láttára vidá­man felszegte a fejét: — Ez már igen! Hanem a fát — tette hozzá — kár volt hoznotok: van itt dús park, kert is ... Ámbár — folytatta elgondolkozva — Vladimír Il­jics, azt mondják, nagyon sze­reti a természetet. Van a park­ban egy öreg, nagyon öreg tölgy, már rég ki akartál? vág­ni, de Lenin nem engedte. Pa­rancsára körülkerítették, sod­ronnyal megerősítették és lám — növekedi?. J^ Páhra folyónál az út kettéágazott, az egyik a majorságba vitt, a másik Gor­ki faluba. Az útitárs elbúcsú­zott: — Most már közel vagytok. Menjetek az erdő mentén, tart­satok balra és mindjárt ott lesztek a majorságnál. A kül­döttséget Marija Iljinicsna fo­gadta. Rövidesen kinyílt az ajtó és megjelent Lenin. Valameny­nyiüket üdvözölte és kérte, hogy üljenek le. A küldöttek átadták Leninnek jics figyelmesen hallgatta vé­gig a küldöttek előadását a glu­hovkaiak életéről és munkájáról. Sikereik nagyon felvidították őt. Amikor búcsút vettek, Dimitrij Vasziljevics Kuznyecov megölel­te VladimírIljic3et és így szólt: — Mielőbb gyógyulj meg, Le­nin elvtárs. — Kovács vagyok és szava­mat adom, hogy amit terveztél, azt mi megvalósítjuk. A meggyfákat, anrt a glu­hovkaiak Leninnek hozlak, el­ültették. A kertész nem is re­mélte, hogy megfogamzanak, a november ugyanis nagyon kései idő a gyümölcsfák elültetésé­hez, hozzá még az ősz is eresen csapadékos volt. Januárban olyan fagy állt be, hogy a föld csak úgy ropogott belé, egyes helyeken még a régi kertek is megfagytak. De a gluhovkai meggyfák kibírták ezeket a zord időket. Átvészelték az 1940­es év negyvenfokos hidegét is, amikor pedig Moszkva közelé­ben sok kert elpusztult. Azon­ban a faggyal vívott küzdelem nyomai meglátszanak a fákon. Ettől az időtől kezdve a kert terebélyesedett. Évről-évre, a tavasz érkezésekor dúsan virág­zanak a gluhovkai meggyfák és fehér sipkáik alatt zümmögnek az erdei méhek. Vladimír Iljicsnek nem ada­tott meg, hogy a gluhovkaiak ajándékát teljes szépségében meglássa, mert nem érte meg a tavaszt. a Szovjetúnió állítólagos terjeszke­dési törekvései ellen. A Szovjetúnió — folytatta beszé­dét di Vittorio — visszautasítja a háborús uszítók provokációit és a maga részéről tárgyalásokat, meg­egyezéseket ajánl. Az imperialisták azonban elvetik ezeket a javaslato­kat, mert félnek a .szocializmus békés elő­rehaladásától, félnek, hogy el­vesztik azt a lehetőséget, hogy inasok munkáját kiszipolyoz­zák. A békenagygyűlésen résztvett tö­megek végeláthatatlan menetben Róma központi városnegyedei felé vonultak: „Békét — békét!" „Eisenhower menj hazat" „Le a háborús uszítókkal!" — kiáltásokkal. A rendőrség több kí­sérletet tett, hogy a tömeget szét­szórja, de a tüntetők clárasztoták Róma főbb úvonalait és órákon át tüntettek Eisenhower ellen. 'A' csü­törtök esti tüntetés a felszabadulás ota eltelt Idők egyik legnagyobbszabasu meg­mozdulása volt az olasz fővá­rosban. Az olaszországi hékelüntetések különösen elemi erővel törtek ki a délolaszországi tartományokban és Szicíliában, ahol igen sok helyen o lakosság úgyszólván teljes számban résztvett a tüntetések, ben. A rendőri erőszaknak már öl ha­lálos áldozata van. A Palermo-tartományban fekvő Piana Degli Alhanesi községben a rendőrök szintén a tüntetők közé lőttek, egy em­bert megöltek és Igen sokat sú­lyosan megsebesítenek. A Scclba-rendörség újabb gaztet­teivel kapcsolatban a kommunista képviselők interpellációi terjesztet­tek elő a parlamentben. 'A'z inter­pelláció pénteken kerül megvita­tásra. LENIN és a magyar dolgozó parasztság Lenin halálának 27. évfordulójá­ra a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége agitációs és pro­paganda osztálya kiadásában „Le­nin és a magyar dolgozó paraszt­ság" címmel füzet jelent meg. A könyv szerzője Illés Béla. A Kossuth-rádió Vasárnap, jaiiuár 21-én 21 órától részleteket közvetít a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar-Szovjet Társaság Lenin halálának 27. évfordulója alkalmából az Állatni Operaházban rendezendő emlék­Pjotr Százsin estje műsorából,

Next

/
Thumbnails
Contents