Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-02 / 280. szám

Csongrád megye 99 százalékig elvégezte a mélyszántást VII. ÉVF. 280. SZÁM. ARA 50 FII.I.ER SZOMBAT, 1950 DKCEMBK.il 2. ELŐRE A TANULMÁNYI MUNKAFEGYELEM MEGSZILÁRDÍTÁSÁÉRT Közoktatásügyünk terén a felszabadulás óta Pártunk segítségével hatalmas eredményeket értünk el. Biztosítottuk, hogy a munkás és a dolgozó paraszt fiatalok tovább tanulhassanak a középiskolákban és a?, egyetemeken. Azzal, hogy a munkások fiai bekerülhettek a felsőbb iskolákba, a diákság arculata alapvetően megváltozott. Az ellenség ugyan próbálta gátolni a munkásdiákok tanulását, de Pártunk ébersége, — mint mindig — most U leleplezte az ellenséget é« megfelölte a további feladatokat számunkra. Pártunk Központi Vezetősége március 29-i határozata mozgósította a temegszervezeteket a lemorzsolódás elleni harcra, a továbbtanulás érdekében. Ezen a téren komoly eredmények születte. Ebben az időben a D[Sz megteremtésére készülő diákságnak s került megnyernie a vizsgák csatáját és jelentős eredményt elérni a beiskolázások terén. Mindenekelőtt a párt- és tömegszervezetek felvilágosító munkája következtében elértük, hogy a tanullást komoly kérdésnek tekintsék a diákok. Azokat a feladatokat, amit a Párt elénk tűzött, akkor tudjuk végrehajtani megfelelőképpen, ha biztosítani tudunk megfelelő számú szakembert növekvő iparunk számára. Régen, a felszabadulás előtt, a diákok csak a bizonyítvány kedvéért tanultak, s tanáraikat igyekeztek becsapni. A régi iskola azonkívül, rem utolsó sorban a politikától való elfordulásra, úrhatnámságra, önzésre ne,elte a fiatalokat. Ma azonban már nem így van. Az tijszellemü diákság társait segíti, politizál a béke és az egész dolgocó nép érdekében. A tanuláshoz való viszony és Az iskolai fegyelem terén azonban mutatkoznak még komoly hiányosságok. antre Darvas József közoktatásügyi miniszter mutatott rá legutóbb a közoktatásügyi és népművelést minisztérium közös értekezletén. Beszéde komoly visszhangra talált a szegedi tanulóifjúság körében és a D|Sz vezetőségi üléseken, faliújságon tárgyalták meg a feltárt hibákat és azok kiküszöbölését. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az elmúl i két kampánymunka folyamán — békekölcsön és tanácsválasztások alatt — az ifjúság komoly mértékben segítette a kerületi pártszervezeteket és kivették a részüket a felvilágosító munkából, ezenkívül különböző kultúrműsorokkal is jól szerepeltek. Mindez azonban azt eredményezte, hogy a tanulás kérdésében lanyhulás állott be, nem tanultak ez dő alatt rendszeresen a diákok. Ez abból adódott elsősorban, hogy a DISz nem hív:a fel megfelelőképpen az ifjúgárdisták figyelmét: necsak külső agitációt folytassanak", hanem az iskolában is végezzék a felvilágosító munkájukat a tanulásra mozgósítás terén A másik hiba az volt. hogy a tanulást és a mozgalmi munkákat nem hangoltuk össze megfelelően. Így fordult elő, hogy nagy számban a diákok nem készültek fel az órákra, azonkívül gyakori volt a hiányzás, késés. A legnagyobb h ba ott mutatkozott, hogy egyes DISz vezetőségi tagok a mozgalmi munkára hivatkozva, gyakran hiányoztak az órákról, sőt akadt olyan is, aki nem ment az iskolába. Ez igen helytelen, mert a jó- vezetőnek példát kell mutatnia mind a tanulás, mind a mozgalmi munka elvégzésében. Az előttünk álló feladat éppen ezért igen komoly. A hibákat nagy gondossággal kell kiküszöbölnünk. Itt nemcsak a tanárokra és a; iskola igazgatóira hárul nagy feladat, hanem Pártunk ifjúsági szövetségérc, az iskolai és egyetemi DlSz-szervezeteinkre és tagságára is. A DISz nevelömunkája szerves részének kell lennie az iskola nevelőmunkijának. Feltétlenül szükséges ezért, hogy az iskolaigazgató és ez osztályfőnökök segítségével folyjon a munka. Szorosan etfvütt kell dolgoznia a DISz vezetőségének a tanári karral. Több helyen még nem megfelelő a karocsolat az iskolát tanári testület és a D]Sz kőzött. Előfordult gyakran, hogy az iskolaigazgatók a DlSz-t teljesen magárahagyatva engedik dolgozni és nem vonják be egyes ifjúsági kérdések megvitatásába a DISz titkárokat, holott nem kétséges, hogy közös erővel komolyabb mértékben tudnánk mozgósítani a tanulmányi és az iskolai fegyelem megszilárdítására ifjúságunkat. Sok esetben hibásak DjSz vezetőségeink is, hogy nem keresik a megfelelő kapcsola tot a tanári testülettel, az iskola igazgatójával. Mind a két hibát — ahol megmutatkozik — a jövőben k.i kell küszöbölni munkánk megjavítása érdekében. Legyen ma az iskolai DISz szervezetnek és a DlSz tagoknak is a legfontosabb megragadásra váró láncszem; a tanulmányi rend és a fegyelem megszilárdítása, mert elsősorban mi tanulófiatalok a békeharcból méltóképpen úgy tudjuk kivenni részünké, ha harcolunk a jó bizonyítványért és felkészülünk az órákra. Ugyanis a szocializmus felépítése, ötéves tervünk teljesítése és túlteljesítése új, szocialista értelmiség kialakítását követeli. Ennek a mi fiataljaink mindinkább tudatában vannak és magukévá teszik a tanulás fontosságát. Példa erre a többi között a Közgazdasági fiúgimnáz'um. a szakérettségis és a Pedagógiai Főiskola fiataljai, de még számost iskolánk, amelynek fiataljai Sztálin elvtárs 71-ik születésnapjánál tiszteletérc, az új DISz vezetőség választások alkalmából felajánlásokat tettek a tanulmányi eredmények fokozására Igen fontos kérdés még a lemorzsolódás elleni küzdelem kérdése Ezen a téren sem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, mert iskoláink jól tanuló diákjai nem eléggé segítik az iskolák1 gyöngébb tanulóit akik hiányos előképzettségüknél fogva valamely tantárgyból nehézségekkel küzdenek. Nem kielégítő aiz elvtársi segítség, a korrepetálás cs a tanulópári munka. Legyen ezen a téren feladatunk, hogy vegyünk számba minden gyengén álló diáikot és ezek mellé állítsunk be jól tanuló diákokat, azonkívül a tanárok aktívabban foglakozzanak az arra rászorulók korrepetálásával. Rendezzünk iskoláinkban tanulmányi ankétot abból a tantárgyból, amelyből a leggyengébben állnak a diákok és erre hívják meg a szaktanárokat, s kérjék segítségüket. Itt mondják e! a legjobb tanulók, hogy ők milyen módszerrel tanulnak egyes tantárgyakat. Így feltétlenül tudunk eredményeket elérni, a hiányosságokat s főként a lemorzsolódásokait meg tudjuk akadályozni. Látnunk kell azt is, hogy az ellens®g igyekszik a lemorzsolódás kérdését elősegíteni azzal, hogy különböző rémhíreket terjeszt az iskolákban. Jelenleg például azt terjesztik, hogy úgyis háború lesz, a diákok ne tanuljanak. Ez is annak a jele, hogy a nemzetkőzi osztályharc élesedik, s a háborúra gyújtogató imperialista kalandorok, mindjobban csörget k kardjukat és harmadik világháború előkészítésé: tervezik. Ezért szükséges iskoláinkban a fokozott éberség, hogy megfelelő időben le tudjuk leplezni az ellenséget és megakadályozzuk kártevő munkájukat. Elö kell segítenünk az egyéni a;ttáctóval a diákok politikai nevelését. A Szovjetunió, a mi szereteti Pártunk odaadó szereltére kell nevelni a diákfiatalokat. Ebben a harcban komoly feladatok hárulnak a: iskolai DISz szervezetekre. A mostani vezetőségünkbe olyan bátor, harcos és jól tanuló diákokat válasszunk, akik kemény helytállással viszik iskolai szervezetünk munkáját. a Párt irányvonalának megfelelően, ak'k a tanulóiiaialságo' kíméletlen gyűlöletre neveli a népek és a nemzetek életére törő imperialista háborús gyujtogatókka' szemben, hogy gyűlölje a kizsákmányolás, az elnyomás, a szolgaság mindenféle formáját, s ne ismerier irgalmat senki iránt, aki felszabadult népünket újra szolgaságbt akarja sodorni. Ápoljuk éfi, erősítsük az ifjúság hűségét és háláját a felszabadító Szovjetunió és nagy vezérünk, tanítónk: Sztálin elvtárs iránt. Min denben megingathatatlanul követnünk kell Pártunk Központi Vezetősége. Rákosi elvtárs útmutatását követni kell abban a harcban melyet hazánk békéiének és függetlenséginek védelmében folytat. Előre diákfiatalok a tanulmány munkafegyelem megszilárdításáért a félévi vizsgáik, a vetetőségválasztások sikeréért és szervezetein! megerősítéséért. MISIK JÓZSEt Űj emberekké, öntudatos, erős, jövőjiikben bíző dolgozókká neveli népünket a Magyar Dolgozók Pártja és a bölcs tanító, a szeretett vezér, Rákosi Mátyás Dobi István, a minisztertanács elnökének felszólalása uz országgyűlés második napi ülésén állami életünk fejlődéséről Az országgyűlés második napi ülésén megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtilkára, Rónai Sándor elvlárs. az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István a minisztertanács elnöke és a minisztertanács tagjai. Olt volt J. D. Kiszeljov elvlárs, szovjet nagykövet is. Az ülést Drahos Lajos elvtárs, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Dobi István a minisztertanács elnöke 'tartotta meg beszámolóját. Dobi István beszámolt az 1951. évi költségvetés hatalmas beruházásairól. Külön foglalkozott a Dunai Vasmű nagyarányú építkezéseivel. A minisztertanács elnöke ezután kiemelte, hogy a mi költségvetésünk a béke költségvetése. Utalt arra, hogy a kapitálist® országok kormányai költségvetésük tárgyalását — melyek a háborús készülődést szolgálják — a bizalom megsziavaztaíásával kötik össze. A bizalom azonban, amit megszavaznak számukra, nem a nép bizalma. A mi költségvetésünk a nép érdekét szolgálja, a dolgezó nép jólétét segíti elő. Ezért é'.vezl kormányzatunk a do'gozó nép bizalmát. Dobi István ezután az 1950. évben állami életünk minden területén elért jelentős eredményekkel loglalkozott. Megállapította, hogy a szocialista munkaverseny fejlődése, a Sztatánov-mozgalom erősödése bizonyítja, hogy dolgozó népünk vezetője, nagyszerű munkásosztályunk példamutatóan teljesíti kötelességét szabad hazája, a béke szent ügye érdekében. Elmondotta, hogy nehéziparunk sz 1951. évben új, nagy sikereknek néz elébe. A nehézipar termelési értéke az 1950. évi várható termeléshez képest 28.8 százalékkal emelkedik. A továbbiakban szénbányászatunk fejlesztéséről beszélt. Megállapította, hogy a bányászol? nagy lelkesedéssel fogadták a minisztertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége közösen hozott határozatát és a bányászértc. kezlet napjára 169.1 százalékra teljesítették előirányzatukat. Az építő'parról szólva elmondotta, hogy annak termelése az 1949. évinek két és félszerese Megemlékezett arról, hogy építőiparunk fejlődése annak köszönhető, hogy a Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátotta élenjáró építőmunkamódszerét. A következőkben beszámolt Dobi István közlekedésünk fejlődéséről, ahol szintén a Szovjetúnió támogatása révén sikerült komoly eredményeket elérni. Közölte, hogy az 500 kilométeres mozgalom eddig 26 millió forint megtakarítást eredményezett, A könnyűipar fejlődéséről szólva elmondotta, hogy a gyáripar ezen a területen teljes egészében a dolgozó nép kezébe ment át. A további feladatok sikeres megoldása azt kívánja, hogy továbbfejlesszék a munkaverseny új formáját, az anyagtakarékosságért folyó versenyt. Ezután külkcrekedelmiink adatait ismertette, majd rátért a mezőgazdaság kérdéseire. Rámutatott, hogy az állatállomány és a legtöbb növényféleség termésének növekedésével együtt gyorsan emelkedik a falu jóléte is. A hála hangján emlékezett meg a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatásáról, mellyel ebben az évben újra kétszá: dolgozó parasztnak tette lehetővé, hogy személyes tapasztalataik alapján győződjenek meg a közös gazdálkodás elönyei-ől s hogy Kárpát-Ukrajnából ko1-hogparaszt küldö'tség jöhetett hoznánk tapa<??talatátadásra. A továbbiakban állami gazdaságaink eredményeiről és hiányosságairól szólt «:4 kiemelte, hogv üveges fejlődés tapasztalható az egyénileg dolgozó parasztok munkájában és gondolkozásában is. Az itt tapasztalható hiányosságok közül megemlítette, hogy az állammal kötött termelési szerződéseknek rem mindenütt tettek hiánytalanul eleget. Hangsúlyozta, hogy az 1951. cvi költségvetés hatalmas összegekkel biztosítja mezőgazdaságunk fejlesztését, mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés és erdőgazdaság területén. Adatokat ismertetett a mezőgazdasági szakoktatás további kiépítéséről. Belkereskedelmünkről megállapította, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem az 1950. évben az összkiskercskedelini forgalom több mint 50 százalékút bonyo. lította le. Aláhúzta a szocialista szektor mellett a magánkereskedelem tevékenységének jelentőségét. Ezután így folytatta; Közegészségügyünk színvonalának kiemelkedése is mutatja népünk életszínvonalának emelkedését, országunk fejlődését, Csecsemőhalandóságunk a háború előtti 13 egész egy tized százalékról 9.6 százalékra csökkent, a TBC-ha'.álozások száma 14.9 százalékról 9.9 százalékra. A továbbiakban köznevelésünk és népművelésünk fejlődéséről beszélt, majd a helyi tanácsokról emlékezett meg. Helyt tanácsaink fontos feladata az állami fegyelem, a népi fegyelem megszilárdítása mondotta —. Ezen a téren mutatkotik még hiányosság, nemtörődömség, a közösségi tulajdon lebecsülése- a tervek be nem tartása, a költségvetés áthágása, {elsőbb szervek határozatainak végre nem hajtása, az állammal szembeni kötelességek laza kezelése, stb. Tanácstagjaink egyik legfontosabb kötelessége. hogy ezen a területen is eegitseiiek kormányra;unlknak. Legyenek szigorú őrzői az állami népi fegyelemnek s ezen keresztül hiven lássák cl hivatásukat, népünk érdekeinek képviseletét. A következőkben felhívta a figyelmet annak jelentőségére, hogy dolgozó népünk biztonsága, békéd építő munkája felett megerősödött Államvédelmi Hatóságunk és a határvédelmünk őrködik. Belső' rendünk védelméből kiveszik részüket ügyészségeink én bíróságaink is. Népi demokratikus rendszerünk megerősödésével kapcsolatban szólott a katolikus püspöki karral való megállapodásról, mely érzékeny csapás vo'.t a külső és belső ellenségre egyaránt és hozzájárult népünk egységének kiszélesítéséhez. A katolikus egyházzal való megállapodás mindmáig jól tungál — mondotta — s a magunk részérői mindent megteszünk, hogy ez a jövőben is így legyen. Reméljük. hogy a katolikus püspöki kar is híven kitart mellette s fellép a helyenként ellentétes tendenciák ellen. Dobi István ezután arról beszélt, hogy az 1950. évben a nemzetközi helyzett élesedett, megnőtt a háború veszélye. A mi külpolitikánk legfőbb célkitűzése a béke megvédése — folytatta. — Ezért füzz-ük mind szorosabbra szövetségünket és barátságunkat a nagy Szovjetunióval. A béke cs Sztálin neve épp oly szorosan összeforrt dolgozó népünk szivében, mint ahogyan a felszabadulás, a szabadság, a virágzó élei fogaima egybekape.so'ódott a Szovjetúnió, a di. csőségcs szovjet hadsereg nevé- . vei. Megemlékezett, a baráti népi demokráciákkal kötött szerződésekről, a 475 milliós kinai néppel való egyre szorosabb kapcsolatainkról, a koreai néphez fűződő baráti érzelmeinkről. majd így folytatta: Békénk és egész Európa békéjének állandó veszélyeztetését jelenti déli határainkon az áruló Tito-banda. Azok a dolgozó paraszok, akik déli határainkon laknak, rémregényekbe illő tényeket tudnak elmondani arról, hogy a Tito-fasiszták milyen nyomorba döntötték Jugoszlávia hős népét, milyen féktelen elnyomás dühöng határa nkon túl. A mi népiink most a szerencsétlen jugoszláv nép sorsán látja, hogy mit jelent az, ba egy ország irányítása az amerikai zsoldosok kezébe kerül. A minisztertanács elnöke ezután a Magyar Békekongresszusról szólva a békeküldöttek szavaival támasztotta alá, hogy a magyar nép kész harcolni a bekéért. A varsói kongresszusról a következőket mondotta; A magyar kormány az ország békés céljainak megfelelően örömmel és lelkesedéssel üdvözli a Béke Hívei II. Világkongresszusa határozatait. A béke védelme azonban parancsolóan előírja azt is, hogy erősítsük büszkeségünket, néphadseregünket. Ami a hadsereg kérdését Illeti, népi demokráciánk ezen a téren is komoly eredményeket tud felmutatni. Fiatal honvédségünk — a békeszerződés által megszabott keretek között. — erőteljesen fejlődik, mindjobban elsajátítja a győzelmes sztálini hadtudományt, kiképzési, valamint politikai — erkölcsi színvonala állandóan emelkedik. Döntő módon megváltozott honvédségünk tisztikarának szociális összetétele ls. A parancsnoki kar hatalmas többsége, egészen a tábornokokig — munkások és parasztok öntudatos, hü fiaiból kerül ki. Honvédségünk soraiba belépő if. jak lelkesedése, a katonai é« politikai Ismeretek tökéletes elsajátítására irányuló odaadó szorgalmú és gyors fejlődése ugyanakkor világosan mutatja népi demokráciánk új embert formáló, nevelő hálását, ifjúságunk tömegeire. Dolgozó, népünk méltán zárta szivébe honvédségünket, niéjíán .vaszi körül szeretetének ezer jelével harcosait és tisztjeit; amikor azok felkeresik az üzemeket, falujukat é« méltán hoz meg érte minden áldozatot. Dolgozóink büszkén mondják — és joggal mondhatják —, amiltor menetelő, daloló honvédeinket látják, élükön a tiszti csillagot viselő munkástársukkal: ezek a mi ftainlt, a mi hadseregünk. Kormányunk feladata, hogy tovább erősítse hadseregünket, növelje dolgozó népünkben a honvédelem ügye Iránli feltétlen áldozatkészséget, népiink szeretett vezére, Rákosi Mátyás sza. valnak szellemében: „A mi hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján." Tifttelt országgyűlés — mondotta Dobi István — végigmentem állami életünk minden lényeges területén. A kép azt mutatja. hogy dolgozó népiink erőfeszítései az 1950-es évben nem voltak hiábavalók és megteremtették az alapot az 1951-es évi feladataink megvalósítására. De szólni kell arról is, hogy a szocializmus építése során hogyan alakult át népünk, hogyan neveli a Magyar Dolgozók Pártja, a bölcs tani lő, a szeretett vezér. Rákosi Mátyás új emberekké, öntudatos, erős. jövőjükbeu bízó dolgozókká a magyar népet. Mióta iniénk lett ez az ország, magyar munkásoké, dolgozó parasztoké, értelmiségé, új nép van Itt születőben, amely bátrabb, egészségesebb, mint a régi volt Ezer és ezer tény bizonyltja, hogy a magyar munkás, a magyar dolgozó paraszt, az egész magyar nép, ha népi de. mnkratikus búzája új munkahőstettekre. áldozatvállalásra, hazája védelmére hívja, egységbe forrva, örömmel feleli: „megadjuk" — meg vagyok győződve arról — fejezte be beszédét, hogy a tisztelt országgyűlés a magyar népköztársaság 1951. évi költségvetését, miután megtárgyalta annak minden részletét. örömmel és lelkesedéssel elío. gadja. Dobi István beszámolóját többször szakította meg a képviselők tapsa. Felállva, lelkes tapssal ünnepelték a haladó emberiség nagy vezéréi, Sztálin elvtársat és a magyar nép bölcs tanílóját. Rákosi Mátyás elvtársat. Az országgyűlés légközelebbi iilé. sét hétfőn délelőtt II órakor tartja, amikor megkezdődik az 1951. évi költségvetés általános vitája.