Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

•ASÁRNAP, 1959. DECEMBER 8. 5 Ezu'tán Horváth Márton elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja mondotta el emu lékbeszédét. Horváth Márton beszéde elején visszapillant « 120—130 év előtti reformkorra. A XIX, szá. zad nagy magyar költői, akik legjobb verseikben Petőfi poétikáját követték — mindenkinél többet mondanak el számunkra az emberi és nemzeti szabadságért vívott nagy harcokról — s a teljesen meg sem született polgári felszabadulás nehézségeiről és korlátairól, sőt a korokon 'túl látó utópista reményeikről, Czért túl a tiszteletteljes és büszke megemlékezésen, örömmel fordulunk a 150 éve született Vörösmarty Mihály ma újra élő és élőbbé váló költészete felé Születése egybeesett a század születésével. Petőfi méltó mestere, akinek ébresztő, felrázó hatása a maga korában és a maga területén csak Széchenyivel és Kosauthal mérhető. Ismertette ezután. Horváth elvtárs a francia forradalom hatását a XIX. századbeli magyarországi viszonyokra, az előretörő polgárság, köznemesség és mindkét osztályból kikerülő értelmiségnek, a forradalom élenjáró szerepért}. Majd beszédét így folytatta: Az adott erőviszonyok között legélesebben felvethető követelés a magyar nyelv diadalrajutása volt. A mult század húszas éveiben Pest és Buda lakosainak száma eléri a hetvenötezret, de ebben nincsen kétezer magyar, így válik elsőrendű politikai harccá a Magyar Tudományos 'Akadémiáért, mint nyelv mivelő társaságért, a magyar irodalmi folyóiratokért, a magyar könyvkiadásért, a magyar nyelvű nemzeti színházért folytatott harc. Harcolni kellett azért, hogy a magyar nyelvet beszéljék. Gazdagítani és hajlékonyabbá kellett tenni, hogy hívebben hordozza az új eszméket, hogy jobban lelkesítsen, mozgósítson az új nemzeti összefogásra. Költőink is elvégezték a nyelv műhelymunkáját. Kikeresték és felemelték a nép száján élő szavakat s a szavakkal együtt a dalokat s a műköltészct új, gazdag területét formálták belőle. 'A' nyelvújítás, a költői, eszmei és politikai reform, tehát a forradalom számára készítette elő a talajt. Wörösmarty volt az első, aki a nagy köl* tészet izzásával égette keményre az új szavakat, merész kapcsolásokat, aki a művészi gyakorlat bizonyító erejével vitte győzelemre a megreformált magyar nyelvvel a reform eszméit, A fiatal Vörösmarty valósággal a nemzet ébresztője lett, akinek nemcsak költői, hanem tömegmozgósító hatása is óriási volt. A széthúzó, a legfeljebb passzív ellenállásba megrekedt osztályokat bizakodóvá, egységessé, erőssé kovácsolta mindenek előtt Vörösmarty költészete. Segített megtanítani a nemesi társadalmat, hogy az ország nemcsak megyékből áll, hanem mindenek előtt a megyék öszszefogásából, hogy a magyar politika nemcsak ügyes taktikázásból áll, a kibúvó rések megkereséséből, az osztrák pragrafusok rácsain keresztül. Vörösmarty első éposza tanította a nemzetet arra. hogy a vereség, gyengeség. széthúzás, jogfosztottság nem volt és nem lesz mindig kísérője, összefogásunkon, h -i elszán! águnkon nemcsak az ezer év előtti honfoglalás győzelme múlo'tt, hanem az új honfoglalás, az új szabadság kivívása is. S

oha még magyar költeményt olyan újjon_ gó lelkesedéssel nem fogadtak, mint az eddig csaknem ismeretlen Vörösmarty „Zalán futását", Az ősi dicsőség, a véren szerzett ország és szabadság, az ezeréves mulfial megszerzett alkotmány joga viharként rázta meg a nemzetei. Felszította az összetartozás érzéséi és a nemzeti ellenállás eltökéltségét, Vörösmarty kezében a harcos és dicső mult költői idézése, a harcos és dicső jövő előkészítője lett. Előtte Berzsenyi is idézte a dicső multat és ostorozta a szibarita jelent. Kisfaludy Károly és Virág Benedek is borongott a mult dicsőségén és a halálán levő Csokonai is melengette szivén egy Árpádról írandó hősköltemény tervét. De Berzsenyinél és a többieknél a mult visszavonhatatlanul elmúlt. Minél dicsőbb volt, annál leverőbb: csupán a keserűség, a fájdalom, a kétségbeesés kiutat nem lelő forrása. A Zalán prológjában Vörösmarty is „ostoroz", a kor divatja szerint, feddi az elfajzott kései utódokat, de az eposz maga a győzelem himnusza, harci riadó, mely nem gyászra, kétségbeesésre, hanem Árpád dicsőséges zászlói alá való sorakozásra hív minden élő magyart. A

nemzeti öntudat ébresztésén túl a Zalán futása másik nagy vezérlő gondolata a nemzeti egység eszméje. Vörösmarty szerint a honfoglalás a magyar aFanykor, ahol hasonlóan Rousseau természetjog által kormányozott őstársadalmához, az egység és az egyenlőség uralkodik. Árpád népében nincs pór és nincs nemes. Pontosabban mindenki nemes s a vitézek csak vitézségük fokában különböznek egymástól. Természetesen Vörösmarty ftlfogása nem a francia forradalom, hanem a magyar reformkor viszonylag leszűkített elképzeléséhez igazodolt. Rousscauék őstársadalmának rajzában az emberi egyenlőség jogfolyto. nossága tündököl Vörösmartynál csak a nemesi egvenlőség, de pontosan ez volt és ennvi voit a reformkor legáltalánosabb politikai plattformia. Kossuth számára is lefelé hosszú időn át legfeljebb g bocskoros nemesekig terjedt a világ. A jobbágyság s még inkább a nemzetiségek kívül maradtak nem csupán a reformkor, hanem még a. forradalmi, társadalmi szövetség táborán is. Ennek megfelelően a Zalán futásában csak. az ellenség táborában tűnik fel' itt-ott a föld népe s nem nagyon vonzóan rajzolva. V

örösmarty korának nem jutott eszébe, hogy esetleg épp azért harcra valók, mert „kíméletlen urak kényétől nyomorodottak" Amint látjuk Árpád csak úgv, mint eleinte Kossuth,' elkövette azt a hibát, hogy a jobbágyságot s különösen a nemzetiséget, lényegében a reakció martalékául hagyta. Vörösmarty ko. rának és költészetének legfőbb politikai korVÖRÖSMARTY MIHÁLY HORVAlR MARTOM ÉLVTÁRS ÉLŐADÁSA 4 ZEMt AKADÉMIÁM Hénleken este a Zeneakadémia feldíszített nagytermében a Magyar Tudományos Akadérnta, a Magyar írók Szövetsége ás a Magyar Irodalom Töiteneti Társaság emlékűn, nepélyt rendezett Vörösmarty Mihály születésének 150. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepély elnökségében helyet foglaltak: Révai József elvtárs, az MDP főtitkárhelyettese, népművelési miniszter, Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai B zottságának tagja, Kiss Károly elvtárs a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsának elnökhelyettese, Darvas József közoktatásügyi miniszter, Pongrácz Kálmán elvtárs, a Fővárosi Tanács végrehajtúbizottságának elnöke, valamint az irodalom és tudományos élet több kiválósága. A hallgatóság soraiban megjelent Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Ta. nácsának elnöke, Dobi István a mlnisz'.ertanács elnöke és a minisztertanács több tagja, az MDP Központi Vezetőségének több tagja, valamint tudósok, Írók, művészek, az üzemek dolgozóinak, néphadseregünknek és Ifjúságunknak képviselői. Megjelent a Szovjetunió budapesti nagykövetsége részéről Hosev elvtárs, knltúrálls attasé. A műsor első számaként Horváth Ferenc szavalta el a Szózatot, majd Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott megnyitó beszédet, Vörösmarty Mihály — mondotta — Petőfit megelőző kor legnagyobb magyar költője volt. Rá emlékezni ma, népünk szivében még elevenebbé tenni, költői örökségét szép és büszkén vállalt külclességUnk. Darvas József a továbbiakban részletesen elmondotta, hogyan próbálta a reakció meghamisítani Vürösmtfrty életművének igazi jelentőségét. Kötelességünk az ls, — folytatta, — hogy Vörösmarty költői örökségét minél elevenebb részévé tegyük kiformálódó új, szocialista kultúránknak. Nemzet és nép ma már egyet jelentenek. A nemzeti függetlenség és szabadság ügyének legfőbb hordozója a munkásosztály, amely a népszabadság ügyének is legfőbb harcosa. Ezért forrhat immár eggyé a mi szivünkben Vörösmarty és Petőfi öröksége. A költő, ha ma élne, ő ls így akarná — fejezte be beszédét Darvas József. látja éppen abban van, hogy a jobbágyság nehéz sorsa iránt érze'ít minden szánakozása és együttérzése ellenére nem ment azon túl, hogy időnként szót emelt a sérelmek ellen. Szabadságeszméjében nem volt helye a jobbágyság forradalmi felszabadításának. Erősebb >volt benpe a parasztlázadásoktól való nemesi osztályfélelem, minthogy megláthatta volna benne szabadságharcunk legfőbb lehetséges szövetségesét. így figyelmezteti a parasztságot a nemzet hibáit keserű gúnnyal elsoroló versében: „s a paraszt, borbély helyében úrszakálat ne kaszáljon". Az 1846-os galíciai parasztfelkelés Vörös"marty lirájának legkétségbeesettebb hangját hívja elő. A lengyel példán ha nem js Ismeri fel, de megérzi annak a nemesi szabadságharcnak csődjét, mely két fronton folyik: karddal az osztrák abszolutizmus ellen, s a kizsákmányolás fenntartásával a jobbágyság felé, amelyet csak kirívóbbá tesz az örökváltság körüli huza-vona, az apró látszatreformok, a jobbágyfelszabadítás „taktikus" elodázása. 'A' lengyel példa előreveti két év múlva Jellasichnak s a román parasztoknak a támadását s a magyar jobbágytömegek közömbösségét a szabadságharc iránt, Vörösmarty, a nagy költő felfogja a történelem intéséi, megérzi, hogy a reformpolitika legfőbb hiányosságát, sőt a vajúdó forradalom bukását pillantotta meg a galíciai összecsapás példájában. A kétségbeesés nem takarja el Vörösmarty szeme elől, hogy mily igazságtalanság váltja ki a pór népből a vak támadás elszántságát. „Sóvár szemmel néz ég felé, Mert hajh, a földi az nem övé, Neki a föld! az nem övé, Neki a föld még sírnak is kemény: Nincsen reményi" D

nem látja meg, nem láthatja meg, hogy a nép nyomorának, kétségbeesésének, tudatlanságának, a „testvérgyüíölési átokI nak", mely megbontja a szabadságharc egységfrontját, egyetlen oka van: hogy a saját szabadsága és függetlensége kivívására csai tába induló nemesség rabként hagyja hútamögött saját jobbágyait. Ezt a gordiuszi csomót a XIX. század költői, sőt vezető politikusai I között is jóformán csak Petőfi tudta ketté| vágni. Kossuth túl későn, Vörösmarty pedig, aki legjobban félreverte a harangot, egyálta| Ián nem nyúlt a kérdés megoldásához. De 184(J-ban nem a sötét kétségbeesés, hanem a reményekkel bíztató szabadságharc közepében vagyunk, — folytatta Horváth Márton. A tömegáramlat lerántja Vörösmartyt a filozofáló passzivitás és pesszimizmus egéből. A nagy költő találja meg elsőnek a szói, mely teljes nagyságban kifejezi az osztrák reakció karmaiban vergődő haza helyzetét és fájdalmát. Az „Országháza" c. költeményének, melyet elsőnek olvasott fel maga az ellenzéki körben, nem kisebb hatása volt hallgatóira, mint két évvel később Petőfi „Talpra magyarénak. Elállt az emberek szívverése a kezdő soroktól: .,A hazának nincsen háza, mert fiainak nem hazája". Most merült fel először Vörösmarty versei; ben és politikai cikkeiben a szabadság és jogok követelése, a kisemmizett osztályok számára, „Ilcíyt adni másnak is a jog terén s ucui tűrni a jogot bitor kezén!" S a galiciai tapasztalatok alapján a főtanúságot is kimondja: „S ki veszi hasznát a közös földhői természetcsen keletkező viszályoknak? A hatalmasabb kecsegtetvén védciini részvételével a jobbágyot, féken s örök bizonytalanságában tartatván az arat. Előttünk a példa: ebből látjuk mivé lesz az úr, mit nyer a jobbágy az úrbér által". A szabadságharc kitörése után 1848 májusában még követelőbben veti fel a jogok kiterjesztésének kérdését és hatalmas fejlődést tapasztalunk Vörösmartynál a legsürgetőbb nemzeti feladatok helyes megfogalmazásában. Csatadala eléri Petőfi nagy tömegmozgató verseinek erejét: „A síkra magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell váltani. A drága föld színét borítsák szerteszét a pártütőknek véres [csontjai". p z a fejlődés nem volt egyértelmű. Megmu. tatkozott ez Vörösmarty hallgatáséban, de néha nyilatkozataiban is. Helyesen, Pelőf'i módján foglalt állást a magyar csapatok felhasználása ellen a dinasztia olaszországi hadjáratában. Ezzel kapcsolatban jut el Vörösmarty is Petőfi igazságéhoz: „Szabadoknak lenni s mások szabadsága ellen harcolni éppen olyan becstelenség, mint lopni és papolni a lopás ellen... A népek gyűlölete és-vi. szálya, a zsarnok ereje". Petőfi ismeretes támadása ellen védekezve, mintegy bevezetőkép mondja el mindezt Vörösmarty s azt is, hogy a hadsereg létszámának felemelésére a magyar vezetés és vezényleti nyelv mellett szavazott. Ezekkel a valóban elvi kérdésekkel összehasonlítva Vörösmarty gyakorlati részletkérdésnek tekintette azt, hogy ugyanakkor megszavazta bizonyos oszirák csapatkereteknek magyar ujjoncokkal való feltöltését. Kétségtelen azonban, hogy ebben a kérdésben Petőfinek volt 'gaza. Ll ogyan eshetett Vörösmarty ebbe a hibába? Ugy, hogy minden fejlődése mellett a forradalom idején ls fennlartptta ezt az elképzelését, hogy a nemzeti egységet csak a mindenkivel vaíó megegyezésben, „csak a védekezés és nem a támadás alapján lebes megteremteni. A pártokról írt fejtegetésében így határozza meg ezt a fogalmat; „A párt nem egyéb, mint uz egyvéleracnyűek és aknratúak szövetkezése bizonyos társasági főcél elérésérc, ellentétben azokkal, kik ugyanazon főcélt más eszközökkel vélik elérhetni .. ." Amilyen helyes a meghatározás első fele, ugyanolyan helytelen a második. Mást, mint „ugyanazon főcélt" nem .is tud feltételezni különböző pártoktól s -ebből logikusan következik, a csaknem mindenárpn való megegyezés politikája. E felfogásban helyenként odáig megy, hogy egyenlőségi jelét tesz a francia forradalom és az abszolutizmus módszerei között. ^zért foglalkoztunk viszonylag részletesen Vörösmartynak a forradalomhoz fűződő politikai viszonyával, mert ez messzemenően meghatározza költői magatartását, műveinek jellegét, erényeit és fogyatékosságait is. I iráján — s részben epikáján sem fog az idő. Több mint száz év után ragyogóbban tündököl, mint a maga korában. De nem mondhatjuk el ugyanezt a nagy költő drámáiról. Vörösmarty politikai felfogásának korlátai bizonyos területen szükségszerűen írói alkolásának korlátaivá is váltak. Vörösmarty romantikus költő — mondotta Horváth elvtárs, majd így folytatta —: Ifjúi sasszárnyait köszönhette a romantikának, a fantázia szabad csapongásának és korlátlan merészségének, mellyel bcszárnyalta nemzetünk dicső múltját. A romantikának köszönhette a nyelvalkotés bátorságát, a költői képek gazdagságát, a színek tarka ragyogását, a témakör kitágulását a mult és a népmesék 'tündéri világába. 'A' romantika sasszárnyaival persze nehezebb a földön sétálni, mint a felhők fölött száguldani —, de mi egyébre volt nagyobb szüksége a magyarságnak századeleji elesettségében önbizalma fogytán, minthogy a felhők fölé ragadják? A földön az Alföld poros, sáros útjain s a véres csaták ágyúdörgése közt ott vol't jó költői vezetőnek Petőfi. De eljutott volna-e j a nép Petőfihez, s maga Petőfi indulhatott j volna-e oly magasról, Vörösmarty nemzetét és költőket emelő vállai nélkül. A népi, nemzeti szabadságmozgalmak, | " amelyek Ausztriában és Németországban részben az abszolutizmus járszalagjára kerültek — nálunk következetesen egybeestek a társadalmi haladás, a polgári átalakulás vonalával. A magyar nemzet nem az akaratlanul is antifeudális és a polgári haladást képviselő Napoleonnal állt szemben, hanem a habsburgi abszolutizmus elnyomásával. En_ nek megfelelően nálunk a romantikában és elsősorban Vörösmarty költészetében 'teljes erővel érvényesül a haladó, nemzeti, hazafias elem. ki i az oka annak, hogy a nyugati roman' ' tika legsúlyosabb hibái fellelhetők Vörösmarty egy-egy drámai és epikai müvében? Az ok: Vörösmarty politikai . korlátai. Vörösmartynál a múltba való fordulás, különösen a Zalán futásában — egyértelmű A jövő felé fordulással. De ugyanakkor egy sor drámájában és „beszélyében" már eltűnik vagy alig pislákol a mult idézésének progresszív jellege és belesüpped a rossz értelemben vett közízlés nagyonis korhoz kötött romantikájába, valóságtól való elfordulásába. Kétségtelen, hogy a német romantikában a mult felidézése menekülés, a feudális viszonyok idealizálása és narkotikum a cselekmény öncélú, hátborzongató szörnyűségei, a borzalmak halmozása is. A felszínes nyugati romantikának ez a zsákutcája, melybe Vörösmarty is belegabalyodott, különösen drámai műveiben — csaknem hozzáférhetetlenné teszik azokat a mai olvásók számára. , Vörösmarty azért nyul a múlthoz, hogy megadja a nemességnek azt a költői méltóságát,' mely országotfelszabadító és kormányzó erőhöz méltó. De úgy jár ezzel, mint Shakespeare, aki a királynőnek ajánlotta drámáit, de a királyok és főurak életének förtelmeit nyújthatta csak át. Vörösmartynak, a nagy költőnek kezében a „nemesi fénykor" legtöbbször szétbomló, hanyatló, pusztuló feüdalizmus ábrázolása lesz. Drámáiban és epikájában á nemesi családok' bűnfészkek, melyek széthullnak, — szinte egyre megy, az igazság, vagy a gazság kard-t csapásaitól és bfclsŐ tnorális rothadtságától. .11 gyancsak az elfordulás'viszi őt a mitho. ^ logia, a tündérvilág szép árnyképei közé. Költészete elképzelhetetlen magasságba emelkedik ezen a területen. 'A' művészi kifejezés nem kárpótol a valóságtól való elfordulásért. Vörösmarty legkiválóbb ilyen természétű müvében , a „Csongor és Tündében" programmá válik az élet nehézségeitől való elfordulás s a kritika — Költseyvel kezdve — száz év óta hangoztatja e darabbal kapcsolatban, hogy maga a földreszállt költészet s égbeemelő epizódok, ami azonban nem tudja eltakarni a felépítés, a mondanivaló hiányosságait. A reformmozgalmak nem elég széles nemesi platformja — folytatta, beszédét Horváth Márton elvtárs — a forradalmi fejlődés bizonytalan aggodalmai, a romantikából való bizonyos kiábrándulás elzárják előle a közvetlen kiutat. De éppen, mert könnyű kiúiat nem talál, saját és kora félfogásának béklyóiban vergődik, a megoldást a történelem messzi távlataiba tolja ki, költészetével a filozófia magasságaiba emelkedik, ahonnan nagyon messzire 'tud tekinteni. A jelen igazságtalanságaiból, keserűségéhői és ellentmondásaiból országos és személyi vereségeiből a kiutat és megoldást égy kései kortól várja. Ez a kétségbeesést,- és búskomorságot reménnyé váltó bizalom áz emberi fejlődés-ben — egytőről fakadt az utópista szocialisták humanizmusával, de igazán legközvetlenebbül a mi koránkkal rokon, amikor az emberi igazságtevés, haladás és boldogság legszebb álmai válnak, valóra. /gyulái Pál úgv értékeli Vörösmartyt, hogy ^ költői fejlődése, söt pályája' a romantikus periódusával együtt a harmincas évek elején lényegében végetért. Közelebb járnánk az igazsághoz, ha azt mondánánk, hogy lényegében akkor kezdődött igazi pályafutása, mely utolsó verseiben érte el a tetőpontját,, A nemzeti gondolat nagy költője az emberiség nagy költőjévé magasztosul ezekben á vívódó, kétségbeesett és mégis reménykedő versekben. ' A „Gondolatok a könyvtárban" című vers első képei Hamlet síráséi jelenetével rokon. „Aas emberiség elhányt rongyain" van feljegyezve az emberi szellem minden nagy és tiszta alkotása. „Leifva áll a rettentő tanulság: Hogy míg nyomorra milliók születnek Néhány ezernek jutna üdv a földön." Az osztálytársadalmak legkiáltóbb ellentétét mutatja a rongyok s az emberi szellem, legnagyobb alkotásai ellentétének képein. De nem a kétségbeesés, hanem a társadalmi igazságtalanságokat megoldó boldog kor látomása merül fel a küllőben. „Egy új irány tiír át a lelkeken —s A nyers fajokba tisztább érzemény, | S gyümölcsözőbb eszméket oltani. Hogy végre egymást szívben átkarolják S uralkodjék az igazság, szeretet, ; Hegy a legalsó pór is kunyhójában Mondhassa bizton: nem vagyok magamj Testvéreim vannak számos milliók, ftn Védem őket, ők megvédenek engem. Nein félek tőled sors, bármit akarsz!" ' Vörösmarty diadalát teljessé teszi, hogy öntudatlanul is a szocializmus felé szárnyaló humanizmus gondolata, a nagy költő születése után 150 évvel az általa annyira szeretett magyar hazában végre megvalósul. Llorváth elvtárs ezután ismertette Vörösn marty munkásságát, melyet a költő a szabadságharc leverése után folytatott. Minden összeomlott, — a szabadság Országából a vértanuk, akasztófák és börtönök urszága lett. A költő bujdosik s. minden házban, ahova betoppan, azzal fogadják, hogy ím, valóra vált a szózat szörnyű látomása a nemzet haláláról. „Az elérhető boldogság képébe tipor bele a zsarnokság" „Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtnak fel csonthalmok közül, És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti." Az Előszó és a Vén cigány című versek eget-földet rázó, dübörgő képei mulatják leginkább, hogy mit tud alkotni a romantikában iskolázott, végletektől vissza nem riadó merész képalkotás, ha a valóság, a nemzet üdve, vagy pusztulása hozzá női a kozmikus látomásokhoz. A tragikus önmarcangolás, az őrület kitörése, a szaggatott szavak I rohama, az orkánná fajuló hang nem lebe-