Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-20 / 295. szám

«ERT)Á, 1M0, DECEMBER M. ^ 5 KIS FEHÉR ÁGYAK KÖZÖTT Sztálin elvtárs születésnapján adják át rendeltetésének a korszerűen felszerelt, 185 ágyas szegedi új gyermekklinikát A HARC MÉG NEM BÖLT EL 1944 szeptember 3-án lebom­bázták a szegedi gyermekklini­kát az imperialista repülők. A gyermekklinika körüli épületek szönyegbombáxást kaptak. A gyermekkl&fka is — az alag­sor kivételével — nxmbadőlt, a berendezés teljesen megsemmi­sült. Emberéletben csak azért nem esett kár, mert a klinikát már korábban kiürítették. Hatmillió forint építkezésre A klinika újjáépítése a három­éves terv keretében indult meg 1948-ban. A kisebb épület még abban az évben elkészült, 1949 első felében pedig fel is szerel­ték és átadták rendeltetésének. Népgazdaságunk ennek a kisebb épületnek felépítésére 920.000 fo­rintot fordított, a berendezés pe­dig 200.000 forintba került. A főépület építkezéseit is megkezd­ték 1948-ben, de ezt csak 1950 elején fejezték be. Itt az építke­zésre négymillió 177.000 forintot fordítottak, a főépület berende­zésére pedig 500.000 forintot. A gyermekklinika építkezése és fel­szerelési költsége tehát megkö­zelíti a hatmillió forintot. Az újjáépített klinika nagy­ban meghaladja a régi klinika befogadóképességét. Az új főépü­let kétemeletes, az új, ragályos betegek számára épített kisebb (elkülönítő) épület szintén két­emeletes. Az ágylétszám 185, te­hát 80 ággyal több, mint a ré­gié. Egészséges betrgelhelyezés Az új klinikán a térkihaszná­lás, a beosztás is sokkal jobb. A termek építésénél és a felsze­relésénél nagy része volt dr. Waltner Károly professzornak, aki régi tapasztalatai alapján az orvos szemével nézte az építke­zéseket és hasznos tanácsokkal látta el az építkezés vezei tőit. Igy megszűntek a nagy kórter­mek és ezzel kiküszöbölték a kli­nikán belüli fertőzési lehetősé­get. Az épület belső frontján erkélyek biztosítják a levegő­zést és napozást a gyermekek­nek. A régi klinikának egyik nagy fogyatékosságát küszöböl­ték ki azzal, hogy az új klinikán modern, „koraszülött" osztályt is létesítettek. A régi klinika egyetlen röntgenkészülékével szemben most három lesz, egy a fertőző, egy a belgyógyászati és eSy a járóbeteg osztályon. Két röntgengépet már munkába ál­lítottak. a harmadikat pedig most szerelik. A klinika a dolgozók gyermekeié Az. új klinika nemcsak berende­zésében és felszerelésében külön­bözik a régitől, hanem abban is, hogy az új gyermekklinikán min­den dolgozó gyermekét a legna­gyobb gonddal és felelősségei ke­zelik. A múltban viszont a mun­kások gyermekei csak hosszas huza-vona után kerülhettek be gyógyításra. SZOVJET ZENEMÜVEK — szovjet lemezekről A Szovjet Zenei Hét keretében a Zenrkonzervatórium nagytermeben a „Horizont'' szovjet lemczu'iyagá­t'ck felhasználásával zenei bemuta­tót rendezett a Magyar-Szovjet Tár­saság. A számos művészi, eredeti szovjet lemezfelvételről bemutatták a 19. század realista orosz zenéjének haladó hagyományait, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tömeg­. dalait, csasztuskákat is a híres szovjet népi együttesek, a Pjatnyic­kij, Oszipov, Alexandrov-együttesck népdalfeldolgozásait: zenekari mű­veket, operarészleteket, Sztálin-da­lokat. Az est keretében a hallgatóság Musszorgsskij, Balqkircv, Borodin, Sosztakovics, Blar.ter és más kiváló orosz és szovjet szerzők müveivel ismerkedett meg, elsőrangú szovjet előadóművészek, iéy Lev Oborin, Dávid Ojsztrcch, Lcmesev, Mikajlov, jvanov előadásában. A bemutatott műveket Király József egyetemi gyakornok ismertette. Salamon Fe­renc elvtárs, az MSzT városi titká­ra bejelentette, hogy az MSzT a to­vábbiakban is rendez hanglemezes szovjet sencismcrfetőket a dolgozók gzámára. 1948-ban már 457 gyermeket gyógyítottak meg ezen a klini­kán, 49-ben 745 kisgyermek hagyta el egészségesen és vidá­man a klinikát. 1950-ben pedig 948 gyermek kapta vissza egész­ségét Az emelkedő létszám egy­általán nem azt mutatja, hogy népi demokráciánkban egyre több a beteg gyermek, mert a gyer­mekhalálozások száma ugyanak­kor lényegesen csőkkent 1944 óta. Ez a szám éppen ellenkező­leg arra mutat rá, hogy az or­szág legkülönbözőbb vidékeiről a dolgozók minden rétegének gyermekeit hozzák kezelésre. Egyre több és több vidéki gyer­meket kezelhetnek a gyermekkli­nikán. A klinika felépítéséig eze­ket a gyermekeket kevésbbé kor­szerűen és szakszerűen felszerelt kórházakban kezelték. Korszerű gyermekgyógyász, képzés Ahogy épült a klinika, folya­matosan adták át az egyes ter­meket a kezelésre szoruló kis­gyermekek részére. A klinika tel­jes felszerelését a mult héten fejezték be. Most már teljes be­fogadóképességével: 185 ággyal korszerű központi fűtéssel, ha­talmas konyhai tűzhelyekkel ás a legkülönfélébb korszerű orvosi műszerekkel felszerelt gyermek­klinikát Sztálin elvtárs születés­napján, december 21-én adja át ünnepélyes keretek között az egészségügyi minisztérium a sze­gedi és szegedkörnyéki beteg gyermekek részére. Népi demokráciánk minden tá­mogatást megad az orvostudo­mány fejlesztésére. Az új gyer­mekklinikán nemcsak a gyerme­kek legkorszerűbb kezeléséről gondoskodnak, hanem a jövő gyermekgyógyászainak kiképzé­séről is. Az 1950-ea évben 83 orvostanhallgató tanulja meg a gyermekgyógyászatot a klinikán. A klinika orvosai tudományos kutató munkát is végeznek, ezen­kívül gyermeknevelési és a beteg­ségeket megelőző előadásokat tartanak üzemekben és az egyes szakszervezetekben. A azovjet gyermekgyógyászat tapasztalatai nyomán Népgazdaságunk hatalmas öaz­szegeket költött a gyermekklinika felépítésére. A klinika orvosai és ápoló személyzete pedig azt a szempontot tartja szem előtt, hogy minél tökéletesebben gon­doskodjanak a jövő nemzedéke egészségéről. Éppen ezért fordul a klinika gyógyító személyzete is a legélenjáróbb tudomány, a szovjet tudomány felé, ezért ta­nulmányozzák a szovjet gyer­mekgyógyászat eredményeit. A meggyógyított gyermekek szülei és a nehéz betegségből felgyó­gyuló gyermekek is hálával és szeretettel gondolnak Pártunkra a Szovjetunióra, amely lehetővé tette a korszerű klinika felépíté­sét és berendezését, annak a sztá­lini elvnek alapján, hogy legfőbb érték az ember. (n. m.) Ax elmúlt hét eredményei a kukoricabegyüjtésben feljaví­tották Csongrád megye be­gyűjtési teljesítését. A „ku­korica-hét"-en már eddig is több község behozta lemara­dását. Községeink sorra jelen­tik: elértük a százszázalékot. Ásotthalom 246, Öttömös 162, Mórahalom 191, Szatymaz pe­dig már 415 százalékról szá­mol be. Egyetlen napon, va­sárnap mintegy 35386 kilo­gram kukoricát gyűjtöttek be községeinkben. Dolgozó pa­rasztjaink mindjobban felisme­rik, hogy a kirkoricabegyüjtés is szerves része a békéért fo­lyó harcnak. Ezért teljesítik kötelezettségüket. Ahhoz azonban, hogy Cson­grád megye eleget tegyen vál­lalásának, hogy a „kukorica­hét" előirányzatát túlteljesít­se, még szívós munkára van szükség. A begyűjtés vasár­napi sikere megmutatta, hol van még javítani való a mun­kánkban, hogyan kell eredmé­nyesebben tovább dolgoznunk. Ha mindenütt úgy tekintették volna a begyűjtés ügyét, mint Apátfajván. akkor 'a győzelem jórészt már most a kezünkbe volna. Itt Langó Mátyás ta­nácstag, népnevelő először fel­ajánlotta a még kint lévő ku­koricamennyisége begyűjté­sét, versenyre hívta a község valamennyi népnevelőjét s az­után indult népnevelő munká­ra. Az ilyen tanácstag, nép­nevelő szavára szívesen halt* gatnak a dolgozó parasztok. De nem lehet eredményes a munka olyan községben, ahol a kukoricabegyüjlést nem te­kintik központi, egyetemleges feladatnak. Sövényházán Orosz, Imre föidművesszövetkezeti ügyvezető és Wolford György termelési felelős hirtelen „el­utazott" a községből s a dol­gozó parasztok bezárva talál­ták a raktárt, ahova már ko­ra reggel kocsikkal indultak el, hogy begyüjtsók kukoricá­jukat. Meg kell értenünk, hogy a kuko rica be gyűjtési harc nem egy-két ember ügye a községben, hanem mindenkié, aki további előrehaladást, bé­két akar. A harc még nincs eldőlve. Sőt a kukoricabegyiijtésünk abba a szakaszába érkezett, amikor a legnagyobb erőfeszí­tésekre van szükség, ha győz­ni akarunk. Az a já népnevelő munka, amely magas színvo­nalra emelkedett a vasárnapi nap folyamán, a raktárakban egyre gyülemlő kukoricameny­nyiségekben kell, hogy to­vábbra is diadalmaskodjon. De ne feledkezzünk meg tovább­ra sem a kulákság elleni még szívósabb harcról. Továbbra is a tanácstagok példamutatá­sa, a népnevelő munka s a kulák elleni fokozottabb harc a „kukorica-hét" teljes sikeré­nek forrása. CSOPORTRÓL — CSOPORTRA AKÁRMERRE LÉP AZ EMBER, A MAGÁÉBAN JÁR Mii lehet kérdezni « embereiktől egy olyan községben, . ahol a lakosság teljes egészében tagja a termelőosoportnak? Persze, sok mindent I Az új élet srámosabbnál-számosabb és újabbnál-újabb kérdéseket vet fel. De a legérdekesebb kérdés, amire a feleletet az ember leginkább várja az, hogy milyen különbséget, milyen változást látnék az ottaniak azóta, mióta Gyálarét termelőszövetkezeti falu lett. „Sok minden különbség, változás van itt elvtárs'' — mondja Becsej Mihály 58 éves gyálaréti paraszt, aki augu»;tus 1-én lépett a csoportba — ,.de egy van, ami igen fontos. Az, hogy az ember bárhol is jár a faluban, a határban, tudja, hogy a sajátjába" jár. Gyálán laktam én azelőtt is, gyálaréti voltam —, de igazán otthon csak most vagyok ebben a faluban." Uj. alapvetően új élet indult itt nyáron. Az embereket szoros szálak, a közös cél, a közös érdek közelebb hozta egymáshoz. Kőkös erővel végezték a nyári és őszi munkákat és az egyesített akarat most i* alkot Gyálán. Ott a falu végén, már csak a tető hiányzik mát agrorvómusa «aiktíőadást tart a fontos mezőgazdasági munkák szakszerű végzéséről. Azt mondják az elvtársak, hogy ezekről az elő­adásokról még nem hiányzott soha senki. El is hihetjük nekik, mert a gyálaréti paraS'-tok — szinte mohósággal akarják elsajátítani mindazokat az új ismereteket, melyeket új körülményeik között hasz­nosíthatnak. De nemcsak tanulnak, nemcsak elméletileg készül­nek fel a munkára, hanem gyakorlatilag ls előkészítik a csopofí táti­jait az új feladatok elvégzésére. Megszervezeték a brigádokat, két növénytermelőt, egy gyümölcs-, zöldség- és egy állat tenyésztő briesdat. A brigádokon belül pedig már alakulnak a munkacsoportok. Október 1-én belépett a csoportba Vörös Bálint kovács is. Azért —, mint njondja — mert így megtalálja * ámítását és tetszik yy/Á .WlWW^+rtrá+^vwrárá­.. Szépen fejlődik a termelőcsoport szarvasmarhaálloinánya. Ké­plink azt mutatja, mikor Engl Ferenc tehenész a csoport bikáját „megjártatja". A háttérben a borjút melleit Vörös János tehenész áll. A bika melleit áll Farkas Dezső eli társ, a Szovjetunióban járt cso­portelnök is. a nagy hizlalda felett, a tehénistállót átalakították, jószágkonyhát, darálóhelyiséíiet építettek. Mind — az utolsó lécig és szögig, _ kő­művesmunkától az ácsmunkáig — mindezt ők maguk, saját erejükből. (rxálaréfen az emberek nem siránkoznak, hanem moso­lyogva, bizakodóan megfogják a munkát- legyen az akármilyen. Most maguknak dolgoznak. Ezt mutatják eredményeik is. Minden részletes magyarázat he­lyett, röviden és közérthetően beszél a 27 forintos munkaegységük. És ha például Vecsernyés Jánost megkérdezi valaki, mennyit keres­tek az idén, akkor azt Is megérti, m t jelent egy család stámára Gyá­laré:en a termelőszövetkezeti faluban dolgozni, 580 munkaegységet keresett a Vecsernyés család, tehát pontosan 15.666 forintot. A csoport minden kötelezettségének eleget tett — a már emlí­tett építkezési és az itt fel nem sorolt egyéb fontos beruházások mellett. Most ar-a készülnek, hogy tavasszal, az eddiginél még jobb, még Szervezettebb munkát végezzenek. Hetenként kétszer a gépállo­A csoport kováesmühclye. Vörös Bálint kovács (az üllőnél) ís Ifj, Barna István dolgoznak a műhelyben. neki a munka cZ új körülmények között. Ég munkája is akad bőven az építkezések és a gépek körül. Gyá'.aréten építenek, új életformát alakítanak ki, új müveit és jómódú emberekké válnak. A Szovjetunió példamutatásán, a kol­hozparasztok tapasztalatain keresztül új lehetőségeket látnak meg, újabb és újabb lelkesedést nyernek ebből a soha ki nem merülő kin­csesbányából. Farkas Do:sö elvtárs, aki a paraszt küldöttséggel nyáron a Szovjetunióban járt —, közvetlenül tolmácsolja a termelőszövetke­zeti falu dolgozóinak az ot' látottakat és tanultakat. Farkas elvtárs — mikor felvetődik valami új, valami bonyo­lult kérdés, fellapozza nyáron Készített jegyzeteit — és a feleletet minden esetben megtalálja. „Igy láttam olt, igy csinálták ott' — mondja és a gyálaiaknak, a szovjet módszerrel mindig sikerült meg­oldani a problémát Mikor megállapítjuk, hogy a mi parasztja nk szeretik, tisz­telik a Szovjetuniót — hoczá kell tennünk — Gyálarétről szólva —> hogy itt ez a szeretet és tisztelet még mélyebb, még közvetlenebb, hogy a gyálaiak — kilométerek százai ellenére is, amelyek elvá­lasztják őket U nagy Szovjetuniótól — közel vannak ehhez a hatal­mas országhoz é8 nagy néphez. De azt se felejtsük el — éppen Gyá­larétről szólva —, hogy ha kilóméterek szerint szinte nincs is tá­volság köztük és a Tito banda terrorja alatt tartott Jugoszlávia között — egy kőhajításra van a határ — mélyen és őszintén e\ülölik a Jugoszláv nép hóhérait, az imperialisták lakájait. TifoékaL Gyűlölik, mert szinte saját szemükkel látiák nz ottani nép nyomorát, gyűlölik mert saját szemükkel látják azokat. ai: aljas provokációkat, melyeket Titóék elkövetnek a határon. Tudják és látják, hogy Titoék háborús pusztítást készítenek elő. A gyálaiak pedig békét akarnak, mert a 27 forintos munkaegység az új épületek építése, az új ezorialista falu kialakítása csak békében lehetséges. (b)

Next

/
Thumbnails
Contents