Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-12 / 263. szám
10 VASÁRNAP, 1950. NOVEMBER 12. ^ kommunisibák egy test, egy lélek a munkásosztállyal. a Kommunista Párt a munkásosztály élcsapata. A kommunisták Pártja a maga egész gyakorlati szervező C3 elméleti munkáját úgy építi fel, hogy a proletariátus érdekeiből indul ki és a proletáriátus történelmi célját, 3 kommunizmus megvalósítását tartja szem előtt Sztálin, a nemzetközi kommunista mozgalom lángeszű elméleti tudósa é3 vezére 1934-ben, Wells angol íróval folytatott beszélgetésében mondotta: „ahhoz, hogy nagy, komoly társadalmi dolgot tudjuk véghezvinni, kell, hoey rendelkezésre álljon a főerő, a támasz, a forradalmi osztály. A forradalomnak ez a támasza a munkásosztály." A proletáriátus a jelenkori társadalom leghaladóbb, legforradalmibb osrtálya. Az emberi társadalom története azt bizonyítja, hogy fejlődésük különböző szakaszaiban az elnyomott osztályok engesztelhetetlen harcot folytattak ós folytatnak az elnyomók ellen. Marx a Kommunista Kiáltványban rámutatott arra, hegy az egész történelem folyamán a „szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, nemes és jobbágy, céhmester és mesterlegény, röviden: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, majd lappangó, majd nyilt harcot, folytattak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom^ forradalmi átalakulásával végződött." Itac az ősközösségi rendszer felváltása a rabszolgatartó rendszerrel, mint ahogy a burzsoázia győzelme is a hűbéri rendszer felett, nem szüntette meg a társadalomban az osztályellentéteket. A régi, kizsákmányoló osztályok helyébe újak jöttek. A kapitalista rendszerben az osztályellentmondások szembetűnőbb alakot öltöttok és a két alapvető, engesztelheteílenül ellenséges viszonyban álló osztály, B burzsoázia és a proletáriátus közti viszonyokat kiélezték. Csak A munkásosztály és szövetségesei a szocialista rendszer győzelmével szabadul meg az emberiség a társadalom kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra való kettéosrtottságától. A kapitalizmusban az osztályharc olyan fokot ér el, amikor „a kizsákmányolt és elnyomott osztály (a proletáriátus) nem szabadithatja fel már magát az őt kizsákmányoló és elnyomó osztálytól (a burzsoáziától) anélkül, hogy egyszersmind egyszer és mindenkorra meg ne szabadítsa az egész társadalmat a kizsákmányolástól, az elnyomástól és az osatályharctól." A marxizmus azt tanítja, hogy a burzsoáziával szembenálló öszszes osztályok közül a proletariátus a legelőrehaladottabb, következetesen forradalmi osztály, minthogy az összes többi társadalmi osztályok a kapitalista nagyipar fejlődésével hanyatlásba kerülnek, mig az ezáltal keletkező proletáriátus szüntelenül növekszik. Mig a középső társadalmi rétegek — kisiparosok, kiskereskedők, kézművesek, parasztok — gyakran forradalmi harcban is vannak a burzsoáziával, de csak olyan mértékben és akkor, amikor a kapitalizmus fejlődéstörvényei révén magukévá teszik a proletariátus szempontjait, a munkásosztály lobogója alá állnak s ilyen módon ebben a harcban. az összes dolgozók.érdekeit védelmezik. proletárnak, eltérőleg a burzsoáziával szembenálló többi társadalmi osztálytól és rétegtől, nincs semmiféle tulajdona, nincsenek termelési eszközei és a forradalomban semmit sem ves-íthet bilincsein kívül. Marx bebizonyította, hogy a kapitalizmus fejlődésének áthághatatlan törvényéi szerint képződik, növekszik, acélozódik és egybeforr a munkásosztály, mint az összes dolgozók forradalmi vezére. Marx hangsúlyozta, hogy a dolgozók kizsákmányolásának fokozódásával együtt „növekszik a nyomor, az elnyomás, a rabság, a degenerálódás, a kizsákmányolás tömege, de ezzel egyszersmind a munkásosztály felháborodása is. amely tanul, tömörül és szervezkedik magának a kapitalista termelési folyamatnak mechanizmusa szerint." Nehéz a munkásosztály sorsa a kapitalizmus feltételei között, gyötrelmesek és súlyosak a dolgozók szenvedései. Különösen elviselhetetlenek a munkanélküliek életfeltételei, akiknek száma például az Egyesült Államokban meghaladja a 14 milliót. Ez egyre növekvő felháborodást szül a tőke mágnásai ellen, elmélyíti a munkásosztály öntudatát, fokozza aktivitásukat és önfeláldozó készségüket az imperializmus elleni liaroban. Az ipari üzemekben maguk a munkafeltételek segítik elő a proletariátus politikai fejlődését és szerveziett tömörülését. ami a társadalom legforradalmibb osztályává, az öszszes elnyomott dolgozók vezetőjévé avatja. A Bolsevik Párt hősi története világosan feitárja, hogy miért éppen a prolétáriátur visz vezetőszerepet a forradalmi harcban. Ismerete®, hogy a mult század 90-es éveiben a forradalmi marxisták harcot folytattak a parasztság kulák felső rétegének érdekeit képviselő nnrodnyikok ellen. Ez utóbbiak nemcsak tagadták a proletáriátus vezető szerepét, de egyenesen ,/örténelmi .szcrencsétienségnek ' tartötták, hogy ez az osztály létrejött. Oroszországban. A forradalmi marxisták szétzúzták ezeket a kulák véleményeket, s ragyogóan kimutatták, hogy éppen az akkor még viszonylag kis létszámú proletár iátu az a vezptö társadalmi osztály amelyre az igazi forradalmároknak épiteniök kell, amely harcában az emberi társadalmat felszabadítja a kapitalizmus hatalma alól. ,Es ez azért var. így — mondották a marxisták —, mert a proletáriátus, ha nem i: nagy sszámú, mégis olyan dolgozó osztály, amely a leghaladottabb gazdasági formával —, a nagyüzemmel — függ össze ós ezért nagy jövő vár rá. Azért, mert a proletáriátus, mint osztály évről-évre fejlődik, a nagyüzem feltételei következtében könnyen szervezhető és proletárhelyzete alapján a legforradalmibb, m.ert a forradalomban láncainál egyebet nem veszíthet." ^ proletáriátus vezetőszerepéről, a pro!etariátu3 hegemóniájáról a kapitalista rendszer ölteni harcban Marx és Engels vázolták fel az alapvető tanítást, amelyet Lenin ©s Sztálin a munkásosztály vezetőszerepének szilárd rendszerévé dolgozott ki. A munkásosztály az, amely a városi és falusi dolgozókat a cárizmus eller.i harcra, , a földesurak és kapitalisták uralmának megdöntéséért folytatott harcra és végül a szocialista társadal í felépítésére irányította. Hála Lenin és Sztálin lángelméjétől áthatott Bolsevik Pártnak, a munkásosztály hegemóniájának gondolata következetesen érvényesült az oroszországi forradalmi mozgalom feltété lei közt. Itt a leninizmus legnagyobb érdeme az, hogy I a bolsevikok levonták a taj nulságokat az összes nyugati forradalmak tapasztalataiból és kikerülték az ott elkövetett hibá; lcat. Mig Angliában, Franciaországban, Németo-szágban a munkásol a burzsoá forradalom idején barrikádokon ontották vérüket és megdöntőt'té1' a királyok kényúri ha'.almát, ami után a hatalom a burzsoázia kezébe került és ez folytatta a munkások kizsákmányolását, — addig Oroszországiban a dolog egészen más fordulatot vett. It; a munkásosztály, amely a döntő forradalmi erő volt, egyúttal politikai vezetője lett a városi és falusi kizsákmányolt tömegeknek, ezeket a tömegeket a maga forradalmi lobogója köré tömörítette, elszakította őket a burzsoáziától, a burzsoáziát politikailag elszigetelte és így 1917 Jvióberében világitörténelmi győzelmet aratott. Qroszország három forradalma azt tanítja, hogy csak f> munkásosztály, a jelenkori társadalom egyetlen következetesen forradalmi oszt ál va tud egyedüli igazi vezetője „hegemóniája" lenni az egész népnek elnyomói ellen — a cár, a földesurak ellen, az igazi demokratikus fordulatért folytatott kardban, a kapitalisták ég az új háborúra gyújtogatok ellen, a békéért és a szocializmus győzelméért vívott harcban. Az ország proletariátusának ezt a történelmi jelentőségű tapasztalatát fölhasználja a népi demokráciák munkásosztálya a szocializmug építésében é.s a nyugati kapitalista országok munkásosztálya a tőke uralma ellen folytatott harcában. Ez a 'tapasztalat hozott győzelmet a nagy kínai nép munkásosztályának és azt használják fel Kelet gyarmati és félgyarmati országainak dolgozói is mindennapos harcukban az imperializmus ós helyi ügynökei ellen. G. Brevarszki j. A SZEGEDI „CSILLAGTÁRN A" UTÁN Vita az előadásról A Hélniagyarország szerkesztőségéhez küldött levlekben az utóbbi napokban é» belekben számosan foglalkoztak a „Csiliugtárna" előadása vui, h darabban felvetett problémákkal, az egyes színészek alakításával. Ittbb levélben kérik a szerkesztőséget, hogy véleményüket a lapon kérésziül közöljük a nyilvánossággal. Számos levélben kérnek bennünket, liogy mondjuk el részletesen véleményünket a színház előadásáról. A levelek nagy számára és terjedelmére való tekintettel teljes egészében természetesen nem tudunk minden írást közölni, — de a levelek alapján, megkíséreljük összefoglalni a csillagtúrna előadásával kapcsolatos meglátásainkul két etkk keretében. Ezek a cikkek persze akkor lesznek hasznosuk. ha további vitának szolgáltainak alapot, ha a szegedi dolgozók közül még számosan hozzászólnak a kérdéshez. Annál is inkább szükséges ezeknek a hozzászólásoknak a lapon keresztül továbbra is nyilvánosságot biztosítani, mert a Szegedi Nemzeti Szinliáz a Csíllagtárnával kapcsolatban nem szervezett egyetlen nyilvános ankétot sem, ahol a né zők igen ériékes és hasznos mondanivalóikat közölhették volna Nem könnyű — dc annál felelősségteljesebb Feladat A Komejcsuk ,,Csillagtárna'' című kitűnő színmüvének szegedi előadásáról véleményt mondani. A darabot több. mint két hétig játszot'ák a Nemzeti Színház művészei, akik elöft az a megtisztelő — é.s ugyancsak nem könnyű — feladat úllojt, hogy a szovjet err.ber típusait mutassák meg a szegcdi nézőknek, hogy a szovjet élet döntő kérdéseit, a kommunizmus építésének problémáit ismertessék meg veljjk. Az ilyen nagyszerű vállalkozás, az már szinte magában is hordja a siker! é/t ez nem is maradt el ebben az esetben Az előadások közben fclcs-'ilar.ó nyíltszíni tcpr.ok, oz előadás szüneteiben elhangzott lelkes nyilaihoz a' ok. de cz a tény is, hogy Szegeden egyre ismertebb név lesz Makar Dubrava, Pavcl Krugljáh és a darab többi szerepleje — mutatja, hogy a mi dolgozóink, a színház új közönsége teljes n értékben honorálja a színház kitűnő munkáját. * Egy jottányiI sem kisebbítve ezzel a színház többi dolgozójának érdemeit az elóadás kidolgozásában — meg kelj elöljárójában mondanunk. hogv a jó előadás, a jó rendezésre épull fel Körmöczi László, a darab rendezője• megértette Komejcsuk leg'épy egesebb mondanivalóját, kií'jczte a rendezésen kcresz'iil a kommunizmust építő társadalom egyik leglényegesebb sajátosságát, nz egyén és a közösség érdekei kőzölti elszal/iihatalan kapcsolatot és kitűnően érzékeltette, megmagyarázta a szovjet ember őszinte, szocialista hazafias érzéseit. A darab alakjait úgy mozgatta, hogy játékukkal a „Csillagtárna'' emelkedett eszmei tartalmát teljes mértékben visszaadják Dc a nem hiteles jelenetek és az egyes szereplők játékában mu'atkozó hiányosságok is — elsősorban a rendezés rovására irhetó Makar Dubrava jelleme: és szerepét a rendező mellett teljes pontossággal fogta meg Károlyi István, akit nem először láthatunk a szegedi színpadon kitűnő alakítással. Már cz első mozdulataival• az első szavaival megnyerte a nézők szimpátiáját Nyári József, a Dohánygyár dolgozója őszimén, egyszerű szavakkal igy nyilatkozott az alakításról; „Makar Ivanovics nagyon tetszett nekem.'' — „Megismertem Dubraván keresztül — mondotta Ábrahám Jánosné — a szovjet ember őszinte közvetlenségét, szeretetét munkatársai iránt '' Több mint negyven levél, negyven különböző szegedi munkahelyen dolgozó véleménye dicséri még a lentieken kivül Károlyi alakítását. Ez az egyhangú vélemény — a legilletékesebb szakemberek a dolgozók „Ítélete."' Ugy gondoljuk, az /télét helyes és igazságos A levelek Dubrava mán legtöbbet emlegetik Lengyel Erzsié. O'.áh Ilona cs Oláh Lászlóné az ujszegedi Magyar Kenderből szinte elragadtatással jr Anka figurájának élelrckeltéséről. Dc a levelek között van o'yan, melynek irója kifogásolja — igy többek között Kerekes Ferenc Alsóvárosról —, hogy túl sokat izeg-mozog feleslegesen Lengyel Erzsi és néha „tettetett'' a jókedve. Valószínű Kerekesek a- első előadások egyikén látták a darabot, amikor valóban megvolt Lengye! Erzsinél a szerephez nem illő mértékű és helyenként mesterkélt mozgékonyság, amit leghelyesebben határoz meg Fóti Imre, aki nyüzsgésnek nevezi ezt. Radnóthy Éva és Vess Irma játszották Dubrúva feleségét. Okszánát, kettős szereposztásban. Mindenkinek nagyon tetszetlek, különösen Vass Irma fogta meg jól a szerepet. Pável feleségének, Olgának a szerepéi szintén ketlős szereposztásban, Andrássi Ilona é.s- Fodor Teréz játszotta. Fodor Teréznek jobban sikerült megfogni Olga típusának sajátosságnit. * »Nagyon kedves ember KondrdV — írja levelében Oláh Ilona, a Magyar Kender munkásnöje Ha ezt sikerült Kőszegi Gyulának elérni alakításával — és sikerült, inert nemcsak Oláh Ilonának a véleménye cz, —• akkor már elmondhatjuk, hogy Kőszegi jól játszott. A két fiatal bányász szerepét hárman játszották. Gavrillát Kátai Endre és Trofimot kettős szereposztásban Szoó György és Várcdi Árpád. Az általános vélemény ezekről a szerelmes és szorgalmas fiatalokról cz, hogy mula'ságosak voltak. A hiba a játékukban — és elsősorban a rendezés hibája ez —, hogy csak mulatságosak voltak, tegyük hozzá, helyenként némj bohóckodással. Szerintünk nem olyan a szovjet ifjú életvidámsága, mint ahogy azt Kátai Endre — é.s ismét tegyük hozzá, a rendező. Körmöczi László — gondolja és a nézőkkel is el akarja hitetni Főleg az első előadásokon és főleg Kátai Endre túlozta el a szerepet. A későbbi előadások során kétségkívül komoly fejlődést tapasztclhaltunb a szerepeknél, aa életvidámság pusztán külső eszközökkel való érzékeltetése mellett egyre inkább adtak ezek a fiatal színészek belső színt szerepüknek. Márfa és Gálya, a két faluról üzembe került fiatal lány szerepeit Mácsay Emmi (Márfa), Horváth Júlia és Koós Olga (kettős szereposztás. Gálya) játsszák, vidáman és kedvesen. A három öreg bányász, Bcrsi, Gémesj és Darvas már külső ! megjelenésükben is szimpátiát keltő figurák és ezt szercpmondásukkal is alátámasszák Egy-egy előadáson Gémesi kissé enged a közönség uszályának s- a szerepéhez nem illő mozdulatokat tesz .Például a székkjhordás jelenetében, Bartók Júlia Mórja nénije igen sokai fejlődőit az előadások során. Az első előadáson egészen gyenge volt. Nem értette meg, hogy a kolhozparasztnő felszabadultságát és önállóságát nem túlzó groteszk, darabos mozdulatokban kell kifejezni Az első előadáson mondta valaki: „No. most már csak az hiányzik, hogy kipödörje a bajszát,'' Később ezek a darabosságok kicsiszolódtak Bartók Júlia játékában és az utóbbi előadásokon már valóban igen jót érzékeltette a ,,hakluska'' (ukrán nő) minden vidámságát, határozo' tságát és kedvességét. Ocskay Kornél játssza a darabban Filip Szcmencnkót, az ellenség ügynökét, aki elárulta a németeknek Dubrava fiát a háború alatt, A szerep nem könynyü. Kétségkívül csábit arra, hogy úgy játssza me? a színész, hogy még meg sCm szólal és már mindenki, tudja, hogy cz az ellenség. Ocskay egyik legnagyobb érdeme az, hogy ezt az előadások folyamán sikerült teljesen kiküszöbölnie. Kisebb szerepeikben megálltak a helyüket Galgóczi Imre, Miklósi György és Buruzs Mária. * Utoljára irunk a Csillagtárna előadásának egyik leg'on'osabb kérdéséről. — arról az alakításról, melyről a hozzánk érkezett levelek eltérően vélekednek Elöljáróban le kell szögeznünk, igen soknak tetszett az alakítás. Voltak azonban olyanok — közöttük nem egy szegedi üzem mnukásból lett vállalatvezetője is — akiknek az alakítás egyáltalán nem elégitet'e ki az igényeit De még mielőtt mi szólnánk, — beszéljenek mások Nyári József gyári munkás levelében Inke László alakításáról ennyit ír: „Inke, László a bányaigazgató szerepét tökéletesen játssza meg.'' Róna Imre a TextHkombinót vállalatvezetője ezt írja; „Pável bemutatja, mit jelent az. ha valaki saját sikereitől megszédül.'' Egy fiatal lány — nem írjuk ide nevét, — ezt írja; „Inke nekem nagyon tetszett, szép szemei vannak."' ; Pesti Sándorné a Tcxtilkombinátból így ir:; „A Pável szerepét alakító Inke László nem találta el a szi" nész cs a nézők közötti kölcsönös kapcsolatot. Valahogy úgy érzem, szerepét nem helyes irányban éli át." 7 örök László, dohánygyári munkás dicséri Inke Lászlói, mert igen jól alakította szerinte „a reakciós igazgatót.'' — A vélemények tehát eltérőek és változatosak Mielőtt még a különböző állásfoglalások alapján összegeznénk Inke alakítású', előbb feltétlenül szólnunk kell, Komejcsuk, Pável Krugljákjáról. Itt egy szovjet emberről van szó, egy bányamunkásból lc{t igazgatóról, akit a szovjet rendszer nevelt, alakítóit és állított felelősségteljes beosztásba. M u nk á j a közben azonban igen súlyos hibát követ el, a legsúlyosabbat, amit egy szovjet vezető elkövethet: Elszakadt munkatársaitól, elszakadt a vele együtt dolgozók véleményétől, s ennek mintegy természetes kc, vei kezményeképpen elszakad a Párttól. A többi. — az önteltség. a durvaság, az idegesség és még jónéhány jelzőt sorolhatnánk fel — mind ennek a helyzetnek következménye De ez a kérdésnek csak egyik oldala, a másik az. hogy Pável ezt a tarthatatlan és káros helyzetet érzi, h'm szen ligyrlmezietik erre a jelek, a szomszéd bánya jobb eredményei, a Csillagtárna munkájának állandó zökkenői, de figyelmezteti apósa, felesége, az öreg bányászok és Kondtád is, akivel annakidején a bányában egy helyen dolgozott. És HgycU mezte/i Pálveit a Párt is. Pável Krugljáh szerepe egy szovjet ember izgalmas, valóban iebilincselö küzdelme hibáival és aa cgéSz szovjet társadalom küzdelme cz újtipusú ember, a kommunista ember kialakításáért Bulganyin elvtárs. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33-ik évfordulóján tartott beszédében a Moszkvai Nagyszínházban a következőket mondotta a minap; "A kommunizmus nem épülhet fel anélkül, hogy embereink tudatában teljesen le ne küzdenénk a kapitalista csökevényeket..." Hát ez a küzdelem folyik a Csillogtarnöban és ennek a küzdelemnek áll a pergőtüzében Pável Kruglják. Most az a kérdés, mennyire sikerült ezt a bonyolult és feszül seggel teli folyamatot visszaadni á szegedi előadás rendezőjének és a Fávelt alakító Inke iLászlónak. (bóday — csányi) (Folytatása a keddi lapunkban.)