Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-09 / 260. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1959. NOVEMBER •• DJSZELŐADÁS A BELVÁROSI MOZIBAN ' \ Belvárosi Mo®I dolgozói is nagy lelkesedéssel ünnepeltek az Októberi Szociahsta Forradalom 33-ik évfordulóiát. November 7-én tilsaelőadást rendeztek. A szovjet himnusz hangjai után Szoó György Szavat, majd Király József méltatta a Forradalom jelentőségét. Á zsúfolásig megtelt mozi közönsége percekig éltette Sztálin és Rákosi elvtársakat, a Magyar Dolgozók Pártját hitet tett a béke mel­lett is. Az ünnepély után a „Van hazájuk" című szovjet fűmet ve­títették. ^^ A Az Urológus szakcsoport ü Délmagyarországi Sebész Szak­csoporttal együtt november 4-én ás 5-én. vándorgyűlést tartott Szegeden. Az ország minden ré­széből mintegy 120 szakorvos Vett részt az értekezleten. A vándorgyűlésen főleg a ve­segümőkórról ég a vesegi'imőkór \ összefüggéseiről tárgyaltak a pt "üléssel és az egyes megbetege­dj sekkel kapcsolatban. Az elö­adt 'k részletesen ismiertettók a BzoV 'jetunió orvostudományának tapas ztalatait, amelyek nemcsak a bekigség gyógyításában, ha­nem elsősorban a betegség meg­előzése terén nyújtottak nagy se­gítséget. v i Az előadóit- hangsúlyozták: a nyugati reakciós tudósok azt ál­lítják, hogy a tíidő- és vesegümő­kór mindig más és más fajt tá­mad meg és most a négereken van a sor. A szovjet tudósok tapasztalatai alapján a vándor­gyűlés leszögezte, hogy a gümő­kór Oka a nyomor. A Szovjet­unióban megszűnt a kizsákmá­nyolás, a nép jólétének növeke­désével párhuzamosan a giimő­leóros megbetegedések száma is a- minimumra csökkent. A TEXTILKOMBINÁT DISz fin fúlj ni felkészüllek az őszi oktatásra. Még tien a hélen hat politikai kiírt és egy Szabad Ifjúság olvasóköri Indítanak. A DÉLMAGYARORSZÁG Nyom­da dolgozói az ü~em kultúrtermé­nek plörsarnókdhati kiállítóit ren­deztek a minőségi munka megnyi­tása érdekében. Bemutatják a nyomdában előállított legjobban si­Icériih nyomtatványokat, folyóira­tokat, plakátokat, könyvkötészeti munkákat. A kiállítás a selejtes, gondatlanul készVrtt darabokat ts bemutatja. Á SZEGEDI MÁV szakszervezeti 'énekkar november 8-án délelőtt sze_ repelt a rádióban.A Népköztársaság dalát, n Sztálini aratást. Ifjú har­coíok dalát és még más szovjet da­lokat énekeltek Kertész Lajos ve­zényletével. A SZABADSÁGHARCOS Szövetség a Vörös Csillag launlóotthonban no­vember 5-én IMI órás oktatást indí­tott be. A tanfolyamon 68 hallgató vesz részt. rA SZEGEDI PaprikaMdolg-osó­telep MNDSz asszonyai a Nagy Ok. lóberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára műsoros előadással készültek. Az MNDSz énekkara magyar és szovjet népdal okai éne­kel', az MNDSz kttlítir csoportja pe­dig jeleneteket és szávaiatokat adott elő. > A GYUFAGYÁRBAN nyolcsze­mélyes műszaki brigád alakult. \ brigád felajánlotta, hogy novem­ber 7-re, a Nagy Októberi' Szocia­lista Forradalom tiszteletére az egyik üzemrészben felszerelik a gé­peket. Igy november 8_án az új üzemrész 50 százalékos kapacitás­sal meg tudott indulni. VASÁRNAP ÜNNEPÉLYES KE­RETEK KÖZÖTT megalakult a Sze­gedi Tüdőgyógyász szakcsoport. A szakcsoporthoz Csongrád és Rács­kiskon megye területén működű tü­dőosztályok. tüdőgyógyintézetek és tiidőbeleggondozók tartoznak. A szakcsoport megalakulása lényeges minőségi változást hoz a betegség elleni küzdelemben résztvevő orvo­sok szakmai és politikai munkájá­ban. 'A KENYÉRGYÁR 'dolgozói no­vember 4-én kultúrműsorral egy­bekötött idrsasvacsorát rendezlek. A kuUúrcsoport jeleneteket és ének­számokat adrt't elő. UJ, NAGY HARISNYAGYAR épül az egykori budapesti Fittex­gyár épülettömbje helyén. Az épí­tőmunkások száziai dolgoznak, hogy átépítsék a gyártelepet,' amely a magyar harisnyagyártás nagytelje­sítményű üzeme lesz és a belföldi harisnya szükséglet kétharmadát fe* dezi. HÉTFŐN MEGNYÍLT a Valéria férrn a 60-as számú Vasbolt, ahol edény, vasáru és szerszámfélékkel látják el a vásárlókat. A Pclőfi-lclc­pen napokban nyitnak új húsárudál. MINDEN SZEGEDI ISKOLÁBAN november 7-én délelőtt műsorral egybekötött ünnepélyt rendeztek a Nagy Ofí'óberi Szociális'a Forra­dalom tiszteletére. PÁRTÉLET * A Pártoktatás Háza nagy segítség a tanuláshoz PÁRTUNK POLITIKAI BIZOTT­SÁGÁNAK 1949 október 20 i hatá­rozata rámutal párttagságunk marxista-leninista képzettségének ál­landó fokozása szükségességére. Megjelöli azokat az eszközöket is, amelyeknek segítségével párttagsá­gunk ideológiai nevelése még eredményesebb lesz. Ennek a nagy fontosságú határozatnak a végrehaj­tását segftik elő az országszerte lét­rejött Pártoktatás Házai. Közel egy esztendeje, hogy mű­ködik Szegeden is a Pártioktatás Há­za és ez az idő elég volt arra, hogv felismerjük: milyen dönlő segítsé­get nvujt párttagságunk nevelésében a Pártoktalás Háza. A Pártoklatás Iláza berendezészi, előadótermei, könyvtára biztosítja, hogy minden, ami szükséges a jó tanuláshoz a tanulásban r 'szívevük rendelkezésére áll. Számos elvtárs­nál fordul elő, hogy otthon nem tud nyugodtan tanulni, vagy a gyerekek lármája miatt, vagy mert nincs könyv — és egyéb körülmények is megnehezíthetik a tananyaggal való alapos foglalkozást. Pedig a marxiz­mus-leninizmus elméletét megismer­ni, elsajátítani csuk akkor lehet, ha elmélyedünk egy-egy anyag tanul­mányozásában, ha jól átgondoljuk a tanultakat. A TANULÁSBAN RÉSZTVEVŐK sok esetben nem tudnak jól eliga­zodni a tananyagban. árért a marxizmus - leninizmus tanulása nagyszerű feladat, sokrétű és c leg­nagyobb tudományt tanulmányozni sokszor segítség nélkül nehezen megy. A pártpropagandisták, az is­kolavezetők minden lehetőséget meg­adnak a tanulás eredményességéhez, de hét közben a tanulás folytán fel­merülhetnek problémák, amelyek nem világosak, megoldásuk pedig feltétlen fontos. Ha ilyen esetben önmagunk, minden segítség nélkül próbáljuk a helyes tájékozódást megtalálni, megesik, hogy nem egé­szen világos következtetésekre ju­tunk. Vagy előfordulha't, hogy az anyag alapvető lényege helyett az anyag megértése szempontjából ke­vésbhé lényeges kérdéseket állítunk tanulásunk homlokterébe, s ezeket boncolgatjuk. A Pártoktatiás Házá­ban dolgozó fejlettebb elvtársakat fpl kell keresni ilyen esetben, akik segítséget nyújtanak s megmulatják a helyes szeniponloka't, megoldjak a problémát, a tanulásunknál napiren­den lévő anyaggal kapcsolatban. DE A PÁRTOKTATÁS HÁZÁBAN működő elméleti tanácsadó és elő­adói iroda is igen megkönnyíti a szegedi elvtársak tanulását. Az el­méleti tanácsadó olyan kérdésekre ad választ, amelyek nem világosak tanuló párttagságunk és propagan­distáink körében. Hiba volna azt gondolni, hogy nem merülnek fel vitás kérdések politikai iskolánkon, amelyek eldöntése alaposabb tanul- I mányozást igénvei. Az 1949—50-es oktatási évadban is 97 esetben kér­tek elvi kérdésekre felvilágosítást alap. és középfokú szemináriuma­inkról. Most bizonyára sokkal több esetben fordul elő ilyen kérdés, mert az idei oktatási anyag lényege­sen színvonalasabb, mint tavaly volt, több kérdés adhat alkalma'i vi­tára. Propagandistáink, ha egy-egy felmerült elméleti kérdésre nem tud­nak választ adni, haladéktalanul juttassák el a kérdést az elméfe'ci tanácsadóhoz, vagy személyesen jöj­jenek be konzultációra. Az elméleti tanácsadó működése főként háromirányú: 1. A politikai iskolákról, egyéni tanulóktól és kon­ferenciákról, vagy egyéb területről beérkező elméleti kérdéseket írás­ban megválaszolja, 2. Személyes konzultációt tart propagandistákkal, vagy egyéni tanulókkal. Attól füg­gően, hogy hol vetiödik fel tisztá­zásra váró elvi kérdés és milyen jelentőségű, — ha szükséges sajtón keresztül felel a kérdésre. 3. Nyil­vános konzultációkat tart üzemek­ben, tszcsékben, hivatalokban, ahol a párttagság, vagy a dolgozók olyan elméleti kérdéseke'! vetnek fel, ame Ivek érintik az egész alapszervezeti tagságot. MAGASSZINVONAI.U ELŐADÁ­SOKAT TARTUNK a Pártoktatás Házában, pártveze'iöségeink, propa­gandistáink, konferenciavezetőink és egyéni tanulóink részére. Ezek az előadások elősegítik a soronkövelke zö témával való olaposabb foglalko­zást. Megkönnyítik pártvezetősége­ink, propagandistáink, egyéni tanú lóink munkáját. Ezért fontos, hogy egy-egy ilyen előadáson valameny­nyien jelenjenek meg azok, akik ré szére szól az előadás. Mert ezek az előadások és a Pártoktatás Háza egész működése pártpropagandánk­nak központi kérdésévé kell válnia. — Igen nagy kitünte'iés az. ha elv­társakat a Pártoktatás Házában tar­tandó előadásra hívnak meg, ahol Pártunk politikájának eszmei alátá. masztiását ismerik meg, ahol segítsé­get kapnak ahhoz, hogy az elméle­tet a gyakorlattal összekössék. AKKOR TÖLTI BE az eddiginél is jobban hivatását a Pártoktatás Tláza, ha pártvezetőségeink megfele­lő módon foglalkoznak vele. Pártive­zetőaégejnk részéről toibb helyen mu­tatkozik olyan jelenség, hogy nem értékelik kellőképpen ezt a nagyfon­tosságú szervet. Nem gondoskodnak a Pártoktatás Háza-felelős beállítása, ról, vagy ahol beállították, ott nem ellenőrzik munkáját. Pedig a Pártok­tatás Háza-felelős feladata igen sok­rétű és komoly munka. 'A' felelős gondoskodik arról, hogy a Pártok­tatás Házát az alapszervezetek jól és észszerűen használják fel. Fi­gyelemmel kiséri a Párloktatás Há­za programját, amit a sajtó is kö­zöl, és amit a felelősök előtti kiilön ismertetnek. Nekik kell megszervez­ni, hogy az alapszervezet tanulói igénybevegyék a Pártoktatás Házát, ha a helyzet ezt megkívánja. Ellen­őrizzék, hogy az alapszervezeti pro­pagandistái, egyéni tanulói megje­lennek-e a részükre tartott előadá­sokon, tanulócsoportokon. Tehát több figyelmet kell fordítani és alaposabb ellenőrzés'! kell gyakorol­ni alapszervezeti vezetőségeinknek a Pártoktatás Háza-felelősök munkája felett. Mint látjuk, pártszervezeteink igen fontos felada'm a Pártoktatás Házá­val való alapos foglalkozás. Tegyék szorosabbá kapcsolatukat a Pártok­tatás Házával, amely nélkülözhetet­len abban a törekvésünkben, hogy tagságunk elméiéti képzettségét Po­litikai Bizottságunk multévi határo­zatának megfelelően a kivánt mér­tékben emelni tudjuk. Siklós János Miért nem értékellék ki a napközi otthonok közötti versenyt? ,,'Á munkaverseny a szocializmus építésének kommunista módszere" — mondotta Sztálin elvtárs egyik be­szédébe®. Sztálin elvtársnak ezt az útmutatását követték üzemünk nap­közi otthonának dolgozói, amikor november 7-e méltó megünneplésére versenyre hívták a szegedi napközi otthonok dolgozóit. Ezt a verseny­felhívást. amely a tisztaság, rend, díszítés és a gyermekek fokozottabb ég jobb ellátását tűzte célul, vala­mennyi szegedi napközi otthon — a Szegedi Kenderfonóét kivéve — el­fogadta. A versenykiértékelést no­vember 6-án kellett volna elkészíte­ni a versenybizottságnak. Most szeretnénk rámutatni az itt megmutatkozó hiányosságokra, ami sajnos nemcsak itt• hanem más téren is megmutatkozik. A versenykihívá­sokon értékes munkafelajánlásokat tesznek dolgozóink, de sok esetben ez csupán felajánlás marad. Szám­talan alkalommal bejegyzik külön­böző füzetekbe felajánlásaikat. de semmi több! Hogy ezeket a vállalá­sokat teljesítettük-e. vagy nem, ez­zel nagyon sokszor nem törődik sen­ki. Ugy látszik, ez alkalommal is a szegedi üzemek napközi otthonainak dolgozóiból megválasztott kiértékelő bizottság ebbe a hibába esen. Ugyanis november 6-án a megbe­szélt időben egyetlen bizottsági tag sem jelent meg a megbeszélt helyen. Most kérdezem, mikor értékeli ki ez a bizottság munkaversenyünket? Bakos Erzsébet a Szegedi Falemezgyár üzemi tudósítója. MÁS VAGY MÁR DOROZSMA... Kiskundorozsma megnőttél, meg­ttépültél, amióta először láttalak! Akkor 1900-at irtunk. Gyuris Mi­hály bácsi vendége voltam, ő veze­tett végig rajtad, hogy gyönyörköd­jem benned. Elmondom, milyen vol­tál akkor.­Háromnegyedrészben kis viskók­ból álló szegény falu, ahol tenger­nyi kubikoscsalád nyomorgóit. So­ványak voltak és rongyosak. Télen fagyott burgonya és takarmányrépa került a fekete kenyér mellé az asz­talukra. Tavasszal elindultak mun­kát keresni. Tolták a szegénységgel megrakott nyekergő talicskákat. tlres zsebbel indultak el és úgy is tértek vissza. Fukar voltál és kol­dus, fukar és kodus volt a földed is, amely nagyrészben egy-kétholdas semmittermö parcellákból állott. A kisemberek földje volt ez. A zsiros föld a zsiros parasztoké volt. Azt nem láttam. dc latiam Gyuris Mihály hatgyermekes kubikos pa­raszt földjét, amely se trágyát, se mélyszántásI soha nem kapott, csak arra volt jó, hogy megsanyargassa a családot, amely szinte a tjz kör­mével művelte meg. Lihegő< sovány lovak és egész testükben reszkető tehenek vonták a rozoga faekéket, amelyeknek tompa vasára vastagon fonódott rá a drótkemény tarack, hogy minduntalan kidobja a föld­ből. Szenvedés volt és keserűség a szántás, amerre jártam. Az eke szarvát inkább tolni kellett, mint fogni, ha pedig néha ránehezedett aki fogta — hogy mélyebbre kény­szerítse —. nyomban megálltak az erőtlen állatok. Ilyenkor percekig kellett pihentetni őket, hogy végleg ki ne essenek az igából. Megszokott dolog volt egy hétig szántani két-három hold földet. Valóságos „senki földjének'' lát­szott a határnak ez ja része, amelyet mintha nem szorgos termelőkezek, hanem értelmetlen munkára fogolt rabok müveitek volna meg, haszon­talan időtöltésből. Az ilyen gyeftrán megmunkált föld­be szórt vetőmag vagy a varjak prédája lett, vagy ott száradt el a kőkemény hantok között, a gabona pedig aratásig sem nőtt meg annyira, hogy a nyulak megbújva járhassa­nak benne. Ezen azonban soha senki sem próbált elgondolkozni és követ­kezésképpen nem az évszázados el­maradottságban látfák a szörnyű nyomorúság okát. hanem a nép szá­mára előre meghatározott ,,isteni sors" akaratában. Ezt pedig minden­kinek vallásos kötelessége, csendes megadással és reménnyel elvi­selni. mert úgy tudták. hogy ezen keresztül vezet az út az örök élet, a túlvilág kapujához. Ilyen volt a határ és így) festettél Te magad is, Kiskundorozsma! Sze­génylakta utcáidat önmaguktól ke­letkezett határvonalak jelezték. Ezen belül csak az ördögűzés misztiku­ma öntött erőt az éhségtől meggyö­törtekbe. Az utcáid éppen olyan élettelenül terültek el, mint az ud­varok, amelyeknek síri csendjét sem­mi sem zavarta meg Malac nem visított, liba nem gágogott, egyetlen kakas nem kukorékolt. Még a kóbor kutyák is elkerülték ezt a részt. Csak a mocsaras árkok poshadt vi­zéből, a járványok zöldmohás, po­csolyás fészkeiből hallatszott a te­nyérnyi békák egyhangú brelcegése. Az úttestet elborító kátyúkat ta­vasztól őszig járdára hajtva kerülték el a kocsik A kulákokból álló vezetőség mit sem törödött Veled. Ök a nagyutcán laktak, amelynek árkaiban a ba­romfifalkák százai zsibonglak. A rendezett utca burkolatán könnyen gördültek a tarkára festett féderes kocsik. Ragózott üléseiken, meleg takarókba burkolva ültek az elhízott, tajtékpipás kulákok Kényelmüket csak a sztlajul ágaskodó paripák megfékezésének gyönyöre szárnyalta túl. Akkor történt, hggy a korareggelt összeírásra dobolták a községházára a kubikosokat. Ötvenet készültek elindítani munkába, valahová a Du­na vidékére. Seblében összesereglett vagy ötszáz rongyos falicskás. Gyu­ris Mihály bácsi is köztük volt,.. Késő délutánig az összeírás még meg se kzdődöft Többszázan már ej is mentek, amikor végre estefelé megérkezett a főszolgabíró. Nagy, görbebottal szállt le a kocsiról. A járdán állók egymást taposva hú­zódtak félre. Á főszolgabíró meg­állt és botjával kétrészre választotta szét a várakozókat. A különben en­gedelmességhez szokott Gyuris Mi­hály nem tudta követni a bot gyors szétválasztó mozdulatait és ott ma­radt a két csoport között. Olyan dermedten állt. mintha gyökeret eresztett volna a lába. A főszolgabí­rót elborította a méreg; — Te vén szamár, nem akarsz mozdulni, spekulálsz, vagy talán alszol? No• majd én felkeltelek mindjárt — kiáltotta nyitott torok­kal és akkora ütést mérf rá, hogy kettétört a botja, A kezében maradt darabot ráadásul hozzávágta, hogy dühét csillapítsa, majd úgy rendel­kezett, hogy a jobboldalon állók munkába mennek, a baloldaliak pe­dig elmehetnek haza. * Szegényes útravalóval ment el munden munkába induló csoport és ha megérkezett ,,munkahelyére, ott ,találta már a prédára éhes kocs­mát, az úgynevezett „ munkás kan­tint" . amelynek pénzéhes eazdája a ragadozók módjára csapolt le az üres tarisznyával álló, kiéhezett ál­dozatokra. ö hitelezett, az elsö bée­elszámolásig. Kikötésképpen közölte azonban, hogy csak azoknak nyújt­hat hitelt, akik az élelmicikkeken és dohányféléken felül italt is fogyasz­tanak. Hogy ezt természetesnek és méltányosnak találja mindenki, ar­ról egyes bandagazdák gondos­kodtak, akik etekintetben előre megállapodtak a vérszopó kantino­sokkal. Fogyott a pálinka, fogyott a verejtékezők keresete és agyon­kinzott karjaik ereje. Még meg sem kapták az első keresetüket, amikor azt meghaladó összeggel tartoztak a bűzös kocsmának. Akik vonakod­tak elfogyasztani az elébük tett ocs­mány pálinkát, azokat a hitelmeg­vonás komoly veszélye fenyegette. Igy nem volt más választás, mint meginni mindent, amit elébük tett a lélekkufár, aki hajszálpontosan tud­ta. mekkora összeget kúpnak majd a kiéhezett munkások, ennek meg­felelően erőltette rájuk az alkoholt. Később már önként is hódoltak a szenvedélynek és annyit ittak, ameny­nyi csak felfért a hifeltáblára. Ittak nyakló nélkül, hogy ne gondoljanak a gondra. A mámor és kábultság érzése minden erejük megfeszíté­sére bírta rabjait. Álmatlanul töltöt­ték el az éjszakákat az undorító borgőzzel telt áporodott szagú kan­tinban. • * » Mint mindenhová, ide is jutott a munkásnyúzó kocsmárosok megszo­kott figuráiból. Mire Gyuris Mihályék megérkeztek, ott állt már a cigány­sátorra emlékeztető kocsmabódé. Oldalát és tetejét ócska kátránypa­pírral borították be. belső berende­zése pedip gemmiben sem különbö­zött külsejétől: hosszú karókra sze­gezett deszkaasztal, rajta odaláncolt, kopott kanalak, csorba, vastag po­harak és két szeggej odaerősített kajsza bádogtányérokkal várták a ,,vendégeket". A bódétól néhány lé­pésnyire _ négy magas póznára feszí­tett ponyva alatt a légylepte konyha állt. Nem volt a szemétdombnak olyan undorító hulladéka, amely ne lett volna megfelelő arra, hogy meg­, főzzék és szétmérjék• az éhes kubi­kosoknak, akiknek minden keresete erre a poshadt moslékra és mérgező, hamisított italokra ment el. Ősszel lerongyolódva, piszkosan, eltetve­sedve fértek vissza. * Ilyennek maradtál meg emlékeim­ben Kiskundorozsma és mostaná­ban mégis az történt, hogy egyre sűrűbben gondoltam rád. A viszont­látás vágya volt ez. Igy esett meg, hogy ma újra itt vagyok. Semmi kétség, te vagy az-' öreg Dorozsma, olvastam nevedet az útjelző táblán, hallottam, amikor neveden szólított az autóbusz kalauza és láttam a nép­dalokban annyiszor megénekelt szél­malmodat. Gyuris Mihály házatájá­ra is rátaláltam, de nem láttam egyetlen szomorú arcú kubikost, nem láttam a mult egetverő szegény­ségét. sivár, iires utcákat és nem láttam a hajdan rettegett zergetol­las úri figurákat sem. Más vagy már, Dorozsma, más a határod is. Fáradt barmok he­lyett traktorok hasítanak új ba­rázdát, vetögépek keresztezik egy­mást. A keskeny földparcellák he­lyén a termelőcsoportok látóhatárig tet^edő földjén zöldéi a kenyér. És amint itt állok a piros drapé­riákba öltözött, fellobogózott Ta­nácsháza előtt, csendcsen beszélve hozzád, amint kérdem ezerszer is, hogy mi keltett új életre, hogy sza­badultál meg a múlt nyomasztó nyomorától, vidám gyermeksereget látok közeledni a szépen feldíszített emeletes iskola felöl, ajkukon vidá­man zengő nótaszóval: „Elvtárs! Sztálin nevével...'' A Te értelmes válaszod volt ez, Kiskundorozsma. Megértettem! ORMOS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents