Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-07 / 259. szám

2 KEDD, 1950. NOVEMBER 1. VÖRÖS OKTÓBER apám, Tizenhétben még kamasz rótt OlaszfOldee flzte a töke éa majdnem ottlialt a Ptaván aa űrt Magyarországért. Gyalázatna inalt, hogy söpörjelek véglf apám ma Ó*E és Ötvenkét éves, homlokán barázdát vágott a nyomorúság, a véres fasiszta téboly, a bamba, torzszQIOtt kor, a népkonyha zsizalkes ctki.. a plneelakás, a komor penészes falak, melyek eltakarták a Napot, mely vörffsen égett a Kárpátok mögOtt felégetve a szegénységet. Bevallom, nem hidtam rólatok Vörös Katonák, ez nem szégyen, otthon nem mondták: de ahogy nőttem belestem a kapun a rendőrségen éa kékrevert háta elém görnyed Hxrnöt év után la.., Ha tudnám kl volt, ma megcsókolnám, ha élne, mert tudom, kommnnisla volt. Hej, forradalom! október rózsája! tizenhétben, de nem a Plaván •.. Hej, Vörös Katonák! a világ ébredt a halhatatlan nagy Lenin nyomán. Irigylem, kl ott járt vele a döntő csaták barrikádjatn, kinek mellette szúrt a fegyvere s Iszonyút iitött énértem is. Hej, forradalom! még meg sem voltam, mikor Indnltál erre is, felénk .., az árulók lelépték hazám egén a fényt, mely tizenkilencben kigyúlt de nem téphették le rólad hatalmas Szovjethatalom! örök hála néktek dicső katonák, tl pártnevelte harcosok, kik meghoztátok mihozzánk ls a győzedelmes vörös csillagot. A boldog évek, hej, szaporodnak, nem számolom már, annyi van. Vörös Október! köszöntsön téged szabad hazámban tetterős szavam. LŐDI FERENC. A Nagy Októberi Forradalom jelentősége a szovjet nép műveltségének emelésében A kultúra élharcosai a békevédelmi harc élvonalában Irta: SZERGEJ KAFTANOV. a Szovjetunió felsőokt atásügyi minisztere. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom megvetette az alapját az új, szocialista kul'iúra fejlődésének, amely nem kizsákmányoló osztályo­kat, hanem a dolgozók millióit hi­vatott szolgálni. A marxizmus-le­ninizmus eszméivel megtermékenyí­tett szovjeti szocialista knltúra az egész- haladó emberiség harci zász­laja lett. A cári Oroszországban a lakosság háromnegyed része írástudatlan volt. A forradalom győzelme után a szov­jet hatalom nyomban felszámolta »z írástudatlanságod Ez csupán az első lépése volt a széleskörű kultu­rális forradalomnak, amelyet azután a nagy Sztálin vezetésével újabb és újabb sikerek követtek. Kiépült az iskolák, technikumok, főiskolák szerteágazó hálózata, amelyekben feőbb mint 35 millió ember tanul. Ez teszi lehetővé, hogy a munkások és parasztok közül kinevelődjék az új értelmiség, amely oly nagy sze­repet töltött be a háborűelötti sztá­lini ö'iéves tervek megvalósításában, nz ellenség feletti győzelem kivívá­sában, de még hatalmasabb felada­tok állanak előtte, most, a szocia­lista építés befejezése és a kommu­nizmusba való átmenet időszaká­ban. A sztálini természe'iátalakftási terv, a most meginduló hatalmas arányú építkezések, újabb alkotó lendületet követelnek a szovjet tu­dományos és műszaki értelmiségtől. Fz az értelmiség az egész néppel együtt máris bekapcsolódott a nagy építkezések munkálataiba. A Szovjetunióban a tudomány és a munka szorosan összeforrott. Eb­ben rejlik a szovjet tudomány ha­talmas ereje. Igen jelentékeny feladatokat olda­nak meg a művészek és az írók. A világviszonylatban is élenjáró szov­jet irodalom a burzsoá országok irodalmától eltérően a nép életét, harcát, munka-hősiességét tükrözi vissza. Ugyanez elmondható a szovjet filmművészetről is, mely az utóbbi időben olyan kimagasló alkotások­kal gyarapodott, mint a „Berlin eleste", „Sztálingrádi csata", „Talál­kozás az Elbán", „Uj utakon", „Vi­dám vásár", „Kárhozottak összeskü­vése", „Titkos küldetés". A világ né­pei a szovjet filmművészeti alkotá­saiban a kommunizmus nagyszerű eszméinek megtestesülését, a népek békéjéért és boldogságáért harcoló szovjeti emberek hatalmas alkotó­erejének' megnyilvánulását látják. A szovjet kultúra, 'tudomány, iro­Hovember 7-én osztják ki az iskolai ösztöndijakat November 7-én, a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulóján Cson­grád megye minden iskolájában ün­nepélyes keretek között osztják ki az ösztöndíjakat az arra érdemes munkás és pnrasztszármazású álta­lános iskolai tanulók részére. Ezal­kalommal 11.800 forintot osztianak Szét a megye területén. A munkájukban kitűnt pedagógu­sok részére november 8-án ugyan­csak ünnepségek keretében adják át a pénzjutalmakat. Erre a célra 80 ezer 260 forint áll rendelkezésre. Az újítók és a legkiválóbb pedagógusok 1000—1000 forint jutalmat kapnak, a kiemelkedő eredményt mutató ne­velők pedig 600—600 forintot. dalom és művészet virágzásával, eredményeivel összehasonlítva, még jobban szembeötlik az a hanyatlás és bomlás, amelyet a burzsoá kul­túra él ma át az imperializmus or­szágaiban. Az imperializmus orszá­gaiban az igazi tudományt és kul­túrát a reakciós eszmék, a faji meg­különböztietés tanai váltják fel. Azok a tudósok és értelmiségiek, akik még tegnap ingadoztak és nem tudták, hogy "melyik utat válasszák, ma már a leghatározottabban kije- Sztálin. lentik: eltiökélt szándékuk megvé­deni a békét egy újabb háború bor­zalmaitól. A békeharcban ma ősz­szefogó tudósok nagy erővel szállnak szembe a sötétséggel és a rombolás erőivel. E nemes békeharcban a földkerek­ség minden becsületes emberét lel­kesíti a Szovjetunó, a béke és civi­lizáció támasza, a szovjet nép és az egész emberiség lángeszű vezetiője, a haladás és kultúra zászlóvivője — í c Nemrégibea. amikor A. Szofronov, a Sztálin-díjas szovjet író, a moszk­vai rádióban a szovjet írók békefel­hivását olvasta, Maxim Gorkijaalt híres szavaival kezdte beszédét: „Kivel tartotok knltúra mesterei?" Valóban: kivel tartanak? Ha szét­nézünk a világ kultúrfrontján, azt látjuk, hogy az igazi kultúra igazi mesterei mindenütt a béke, a béke őre, Sztálin elvtárs mögé sorakoz­nak fel. Nincs ma a világon jelenté­keny író, számottevő kultúrpoliti­kus, aki a békevédelmi harc barri­kádjának másik oldalán állana Va­lamennyiüket — mint nagy kom­munista írót. Romáin Rollandof — méltán nevezhetjük a dolgozó és a békét akaró emberiség lelkiismereté­nek. A békeharc élvonalában küzd min­denekelőtt ILJA EHRENBURG, aki csaknem minden nemzett ás nemzetközi békeértekezleten hallatja félelmetesen szellemes és a háborús uszítókat leleplező szavát. Ehren­burg mögött hatalmas írói múlt áll. Könyvei s®erte a világon ismertek. De emellett ragyogó publicista és kiváló szónok. A béke rettenthetet­len harcosa. Szava bátorít és gyújt. Ki ne ismerné Wroclawban mondott híres mondását; ,,Ast mondják, hogy a fegyverek közt hallgatnak a múzsák, A mi dolgunk, iróké, művészeké, tudósoké, hogy beszéljenek a múzsák, mert akkor hallgatnak a fegyverek Franciaország legnagyobb ma élő prózaírója, LOUIS ARAGON művészetét a német megszállás alatt az ellenállás, a harc művésze­tével cserélte fel. Aragon szívvel­lélekkel kommunista; mélye® em­beri tehát hitvallása a kultúráról is: „A kultúra álmok, munkák, emlé­kek, felfedezések kincsestára, olyan kincsestár, melyet felhasználhatunk arra, hogy előbbre oigyűk az embe­reket a haladás ég boldogulás Út­ján." Ezt a kincsestárat Aragon nem­csak gazdagította műveivel, hanem előljár védelmében is. Szavát a vi-. lág minden részén követik a béké. ért küzdő milliók. A népi demokráciák haladó kultú­rájának, a békeharcnak egyik élen* járó bajnoka RÉVAI JÓZSEF, népi kormányunk népművelési mi­nisztere, a legkiválóbb magyar kri­tikusok egyike. Senki mélyrehatób­ban és pontosabban nem jelölte ki Petőfi és Ady. de általában az írók helyét a magyar társadalmi életben, mint Révai elvtárs. A nap mindem órájában szóban. írásban, tettekker harcol a béke nagy ügyéért. S mert a uzovejtkultúra eszmei magasabb­rend őségén keresztül nézi a magyar, életet, tudja a gyakorlatba is átül­tetni azt a nagy lenini elvet, mely szerint az író csak akkor szolgál­hatja a dolgozó népet, ha művészete az általános proletárügy szerves részévé válik. M. A. NEXÖ nyolcvanegy éve küzd a burzsoá kizsákmányolás ellen. Szegény mun­kás fiaként kezdte s ma Európa egyik vezető szelleme, A proletár­szolidaritásnak ez a nagy költője, mint minden igazi nagy író, egyben a dán nép nemzeti sajátosságainak is pompáé ismerője. Előrehaladott kora nem akadályozza Nexöt abban, hogy ma is ne aiz éle® járjon a béke megvédéséért vívott harcban. Kor­társa volt Barbusscnek, Romáin Rolandnak; barátja Maxim Gorkij­nak. Élete bizonyíték arra. hogy az író, ha jgaizán író — a béke harcosa, K. SZIMONOV művei félelmet keltenek az impe­rialistákban, de szeretetet a dolgozó milliókban. Miként a Nagy Honvédő Háborúban együtt élt, szenvedett a rettenthetetlen hősökkel, úgy harcol most ls a békéért, a haladás ügyé­ért a háborús uszítókkal szemben. J^ forradalom 1917 októberében újabb lépéssel ha'-adt előre. „A válság megérett — írta Lenin 1917 szeptetmber 29-én —, az égés® forradalom jövője kártyára van téve. A Bolsevik Párt egész be­csülete forog kockán." Október 7-én Lenin titokban Petrográdra érkezett. Október 8Ján találkozik Sztálin elvtárssal. Beszélgetésük több órán át tartott. Sztálin ismertette Lenin előtt a felkelés előkészítésének menetét. Lenin helyeselte a KB minden in­tézkedését. A FELKELÉS GYŐZÖTT! börtönökben és száműzetésben el­töltött hány ódás ok után átke­rültem Leningrádba. Ott, as orosz munkások körében az egész világ proletariátusa nagy tarát ójának, Lenin elvtársnak, közvetlen köze­lében, a proletariátus és a bur­zsoázia hatalmas összecsapásának viharában, az imperialista hábo­rú körülményei között tanultam meg először, megérteni: mit je. Lenin Lenin a KB-hoz és egyéb szer­vezetekhez intézett cikkeiben és leveleiben konkréten kidolgozta « felkelés tervét: hogyan használ­ják fel a csapategységeket és a hajóhadat, milyen fori'os pontokat szálljanak meg Retrográdban, hogy a felkelés sikerét biztosítsák. Sztálin ebben az időben Lenin legközvetlenebb munkatársa. A Párt Központi Bizottsága 1917 október 10-én és 16-án tartott tör­ténelmi ülésein elfogadta a fegy­veres felkelésre vonatkozó lenini tervet- Sztálin elvtárs támogatta Lenint és határozottan elutasította Zinovjevnek és Kamenyevnek, a forradalom árulóinak, behódoló ja­vaslatait. Sztáhn elvtársat 10-én választják a fegyveres felkelés ve­zetésével megbízott Politikai Iroda tagjává; október 16-án a KB meg­választotta Sztálin elvtárssal az élén a felkelést irányító Pártköz­pontot, A Pártközpont volt a pet­regrádj forradalmi katonai bi­zottság magva és a gyakorlatban irányította a fegyveres felkelést. — ... visszaemlékszem az 1917-es évre — írja Sztálin elv­társ — amikor a Párt akaratából odrija lenf a munkásosztály nagy egyik vezetőjének lenni. j^Jár a Bolsevik Párt Központi Bizottsága, Loniin és Sztá­lin Petrográdból irányították felkelés előkészítését az egész or­szágban. Mindenüvé elküldték meghatalmazottaikat: a Donyec medencében VorosUov, Harkovban Artyom, Észak-Kaukázusban K'rov, Szamarában K"ganovics, Ivanovo­Voznyeszenszkben Prunze, az Urai­ban Zsdánov dolgozott. Moszkvá­ban a történelmi harcokat S~kyor­cov-Sztyepánov, Jdroszlávszkij, Sirja'ov készítették elő. Petrog­rádban Lenin és SztáUn közvetlen vezetésével dolgoztak a Bolsevik Párt legkiemelkedőbb ' vezetői: Szyerdlov, D-serZsinszkSj. Kálinin, Molofov, Ordzsomkidse, Andrejev és mások. Október 24-én kora reggel Ke­renszkíj parancsot adott a Párt központi napilapjának, a „Rabo­csij Puty"-nak betiltására. Az Ideiglenes Kormány megkezdte a támadást a forradalommal szem­ben, de ugyanakkor reggel Sztá­lin elvtárs: „Mi kell nekünk?" cí­mű vezércikkében kiadta a felhí­vást az Ideiglenes Kormány meg­döntésére, „FJérkesrtf a pillanat —• !rla Sztálin eüvtárs —, amikor, a to­vábbi halogatás az egész forradal­mat bukással fenyegeti. A földbir­tokosok és tőkések mostani kor­mánya helyébe a munkások és parasztok új kormányát kell állí­tani." \ felkelés megkezdődött. 'A' Pártközpont tagfai — Sztá­lin, Szverdlov, Dzserzsinszkij — ál­landóan a FoTradalimi Katonai Bi­zottságban tartózkodtak. Kidolgoz­ták a felkelési terv részleteit, ki­jelölték a telefon- és távirdaállo­mások elfoglalására a csapategysé­geket. A Bizottság osztagokat ren­delt ki a hidak őrzésére, hogy fenntartsák a kapcsolatot a kerü­letekkel. Október 24-én, k'ésö este, Lenin Október 25-én ek reggelére H proletáriátte uralta a főváros taktikai szempontból minden fon* tosabb pontját. 'Á felkelés győzött. flyen szervezettséget 'fe pon­tosságot, ilyen különös kapcsolatot nem ismert egyetlen forradalom és egyetlen felkelés sem. Ezt í szervezettséget és fegyelmezett* séget a Lenin és Sztálin vezetésű alatt álló Bolsevik Párt Központi Bizottsága biztosította Lenin és Sztátin irányították Oroszország­ban az októberi felkelést, ők biz­tosították gyors- és határozott győzelmét, JJanminchárom 'éve 'áH fenn S szocialista szovjet állam. A szovjet nép a nagy Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs vezetésével fel­építette a szocialista társadalmat, szabad és boldog életet teremtve a Szovjetunió valamennyi népe szá­Lenin és Sztálin Szmolnijban utplsó titkos szállásáról a Szmol­nijba érkezett. Sztálin vázolta a helyzetet Lenin előtt. A felkelés minden szála Lenin és legközelebbi harcostársa, Sztálin kezébe össz­pontosult. mára. A Párt és a szovjet n"ép, élén a lángeszű vezérrel, vezeti az egész haladószellemű emberiséget az imperializmus ellen, a békéért és a boldog kommunista jövőért folyó harcában. A. Ovcsarova nyomán,

Next

/
Thumbnails
Contents