Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-05 / 258. szám

FRLSLHPFAR, 1551 NOVEMBER 1 7 D. ZA8ZLA VSZKI J: A SZOCIALISTA ÁLLAM DIADALA A Szovjet Szocialista Köztánsasá** gok Szövetsége most tölti be iél étének 33. évét. Az alapvető társadalmi. gaizdaságl forma mértékével mérve a Szovejtunió még igen fiatal. A kapitalizmus mögött évszázadok vannak, a szocializmus első országa mindössze 33 éves. A mai politikai rendszerhez mérve a Szovjetunió már régen túljutott a kialakulás korán: már biztosan áll a maga lábán. A Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulója alkalmából jólesik viszszaemlékezni néhány jelenségre, amelyekről tudnak az érettebb korúak. de amelyeket nem ismer a fiatalság. Igy például harmincegynéhány évvel ezelőtt a burzsoá . bölcsek'' — az államtudomány és közgazdaságtan specialistái — körében egyetlen egy sem volt. aki elképzelhetőnek tartotta a szocialista állam tartós fennmaradását. Tagadták a szocialista állam fennállásának lehetőségét, minthogy léte tökéletesen ellentmondott a burzsoá ..tudománynak''. Ma már kevés azoknak a burzsoá közgazdászoknak és államtudósoknak száma, akik tagadják a szocialista állam létezésének lehetőségét. Nem mondhatjuk azt, hogy ilyenek egyáltalán nincsenek, de mindenesetre igen kevesen vannak. És az ilyen elvadult /tudósok" többségükben Amerikában tenyésznek. Ilyen módon tehát a burzsoá ideológia legfőbb támasza — a burzsoá közgazdaságtan — is tehetetlenül visszavonulni kényszerült a szocialista állam életképességének nyilvánvaló ténye előtt. Most a burzsoá tudomány egy más tényt kezd vitatni — ha vitatni tudja! —: vitatja a szocialista államnak bármely kapitalista állammal szemben mutatkozó felsőbbrendűségét. Pedig ennek ténye világosan áll a földgolyó egyszerű, tudatlan embereinek többsége előtt. De a burzsoá egyetemi rezervációk „tudós1' embereit igen nehéz meggyőzni bármiről, ha az élet történelmi tényei szcmbenállnak az 6 „elméleteikkel"'. Vegyünk néhány vitathatatlan történelmi tényt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 33 év során összeomlott és eltűnt a föld színéről az évszázados osztrák —magyar monarchia. Pusztulása azért is tanulságos, mert a monarchia képviselte a leghatalmasabb méretekben a kapitalista világnak azt a törekvését, hogy különböző nemzetiségeket egyetlen államban fogion össze. Ez a politika teljes kudarcot vallott. Több nemzetiség békés együttélése egy nagyobb kapitalista államban lehetetlen. Ezt mondja a történelem tapasztalata. Az említett történelmi időszakban háromszor is összeomlott a kapitalista rendszer Németországban. A történelem megpróbáltatásait nem állta ki a császárság, sem a burzsoá köztársaság, sem a fasiszta diktatúra, lebben az időszakban Olaszorsiágban egymás után tűnt le a császárság és a fasiszta hatalom. Franciaországban megbukott a Harmadik Köztársaság, a Vichy-irendszer és a jelenlegi rendet sem lehet állandónak nevezni. Anglia óriási gyarmatbirodalma mélyen járó változásokon ment keresztül és jelenleg a széthullás állapo'ában van. Az Amerikai Egyesült Államok különös gyorsasággal mennek át a burzsoá demokrácia rendszeréről a terrorista típusú fas'szta diktatúrára. Hány kormány bukott meg és alakult ez alatt a három évtized alatt, hány burzsoá párt tűnt el az enyészetben! Meg sem lehetne számlálni őket. S a burzsoáziának hány „nagy embere" jutott politikai csődbe; még a nevük is feledésbe merült. vagy ha még emlékeznek is rájuk, sem tiszteletet, sem hálát nem tudnak ébreszteni. Clemenceau. Lloyd George. Wilson — nevük harsogott annakidején, úgy álltak a kortársak előtt, mint a politikai gondolat és akarat óriásai; azt azt mondták róluk, hogy nevük évszázadokon át élni fog. És még csak egy negyedszázadon át sem maradt fenn. Ha beszélnek is róluk, csak lenéző mosollyal teszik, minthogy semmi szilárdat, tartósat nem tudtak létrehozni, nem láttak előre semmit és csak fokozták az általános pusztulást és zűrzavart. Gondolkozóknak nevezhetjük őket? Nem. Nevetséges elgondolni, hogy ezek az emberek, akik a saját belátásuk szerint szabdalták fel Európát és az egész világot, komolyan képzelték, hogy a legfontosabb nemzetközi problémákat meg lehet oldani a Szovjetunió részvétele nélkül! A saját felfujt ,,nagyságukban" semmibe sem vették a fiatal szocialista államot, mint .-quantité négligable''-t, mini jelentéktelen mennyiséget kezelték. És milyen jelentéktelenek voltak a valóságban ők maguk! Nemrégiben ismét akadt egy burzsoá államférfiú, aki ugyanúgy gondolkozott, min' ők. Ez azonban életét az örültek házában fejezte be, amikor onnan kiugrott az ablakon. A neve; Forrestal. Ez a név a kapitalista társadalom néhány más mai politikusának gyűjtőfogalmává vált. ¥Tarmincegynéhány évvel ezelőtt a nemzetközi diplomácia nyolc nagyhatalmat tartott számon, amelyeknek kölcsönös viszonyától függött a béke vagy háború kérdése. Ez a nyolc nagyhatalom Anglia, Oroszország. Franciaország, Németország. Ausztria. Olaszország, az USA és Japán volt. Ezeknek sorából a második világháború után kiesett Németország, Ausztria, Olaszország és Japán Kétségessé vált Franciaország és Anglia helyzete. Vájjon nagyhatalomnak lehet nevezni olyan államokat, amelyeknek nincs önálló politikai vonalveze'é. sük, nincs saját pénzügyük és az amerikai hitelezők hatalma alatt állanak? Az amerikai reakció új háborút akar rászabadítani a világra. Háború nem lesz, ka az emberiség határozottan és mindvégi? támogatni fogja a szovjet kormány békeszerető politikáját. Mert míg a leghatalmasabb kapitalista birodalom, az USA politikája háborút és agressziót jelent, addig a hatalmas szocialista birodalom politikája a békén és a népek barátságán alapul, A roskadózó kapitalista rendszerek, kormányzatok és kabinetek közül a Szovjetunió úgy magaslik ki, mint egy megrendíthetetlen gránitszikla. 33 év alatt egy és ugyanaz volt a politikai rendszere, ugyanegy politikai párt volt hatalmon s a nép élén Sztálin áll, Lenin fegyvertársa. Lenin ég Sztálin a kommunista cárt élén együttesen hocták létre a Szovjetuniót, a világon legelőször. a kommunizmus tudományos elméletének alapján és Sztálin, akit népe, valamint az egész haladó emberiség forrón szere4, biztosan vezeti előre a szocialista államot. A szovjet rendszer kiállta a háború legkegyetlenebb megpróbáltatásait. A szovjet nép párharcban törte meg a történelem legerősebb fasiszta haderejét És ebből a harcból a Szovjetunió még jobban megerősödve került ki. A szovjet államban kialakult a nép példátlan erkölcsi-politikai egysége és megvalósult az. ami a kapitalizmus számára elérhetetlen; a népek barátsága a soknemzetiségű államban, a teljes egyenlőség alapján A S'.ovje'unió íigyelemreméltóan rövid idő alatt helyrehozta a pusztító háború következményeit és sikeresen fejezj be a háború utáni ötéves tervet, amelyet a burzsoá „bölcsek'' kivihetetlennek tartottak. Egy évszázad harmadrésze alatt a Szovjetunióban egyetlen gazdasági válság sem volt. minthogy a szocializmusban nincsenek válságok. A Szovjetunióban kitörölték a szótárból a munkanélküliség szót. A nép jólétének színvonala sokszorosára emelkedett és kifejlődött a szocialista kultúra, amelyhez képest a kapitalista országok burzsoáziájának egész szellemi élete kultúrálatlanságnaf látszik. A Szovjetunió történelmi létének 34. évében a Volgán, a Dnyeperen és az Amu-Darján nagyszabású építkezésekbe fog, amelyeknek célja a természet átalakítása a pusztaságok és szárító szelek legyőzése, a nép jólétének további fokozása. ¥ lyen eredményekre jutott el a Szovjetunió létének 33. évfordulójáig és természetes, hogy ez az ünnep az egész dolgozó emberiség ünnepe, minthogy a Szovjetunió mutatta ki megcáfolhatatlanul, hogy a>z emberiség nemcsak hogy nagyszerűen élhet és fejlődhet kapitalisták és birtokosok nélkül, de hogy ezeknek az osztályoknak megszüntetése óriási fölényt b ztosít a szocializmusnak a kapitalizmus fölött és az emberiség valódi történetének kezdetét jelenti. És a burzsoá /bölcseknek'' még egy tévedésükről kell lemondani, ök terjesztették azt a mesét, hogy a Szovjetunió útja csak valami „különleges" út, amelyet csak holmi kivételes körülmények magyaráznak. de amely járhatatlan a többi népek számára. A Szovjetunió útján most már sok más nép is jár; sikerrel járnak ezren az úton és minden lépésükön meggyőzödnek arról, hogy a szocialista rendszer magasabbrendű a kapitalistánál. A szovjet nép által vágott úton haladnak előre Kelet- és Közép-Európa népi demokratikus országai, erre az útra lépett a Német Demokratikus Köztársaság. Erre az útra lépett a nagy kínai nép is. Ezen az úton járnak Mongólia, Korea és Vietnám népei ... A szocializmus és a népi demokrácia zászlaja alatt már sok nép sorakozik fel. A vörös zászló alatt fejlődést és összeforrottságot látunk, a kapitalizmus fekete zászlaja alatt hanyatlást ég szétbomlást. A haladó emberiség a béke, a népek barátsága mellett áll. A kapitalisták a háború oldalán állnak, a tőkének és a monopóliumoknak a leigázott emberiség fölötti uralma oldalán. A béke erői hatalmasabbak. Képesek arra. hogy elhárítsák a háborút. Ha azonban a háborús gyujtogatók mégis újabb kegyetlen nyomorúságba döntik az emberiséget, akkor ezzel meggyorsítják a történelem elkerülhetetlen menetét és ítéletét. A világ meg fogja látni a kapitalista rendszerek összeomlását és a szocializmus diadalát. TRUMAN MAMA PANASZA A posta naponta tömegével hozza a leveleket a kujbisevi „Gidrosztroj''-ba. a nagv vízierőmű építését irányító központba. Ezek a levelek az ország minden részéből érkeznek; Leningrádból, Arhangelszkböl, Molotovból, Tágiiból, Uglicsából és Rusztavibúl, Gorkijból. Kaliningrádból. A levelek küldői nem személyes ügyben, hanem a közösség — a haza ügyében írnak. Igy például az egyik, Szmol városából érkezett levélben ezeket olvassuk: ,,Előttem ven V. Arsrjev: „Távol Moszkvától'' című regénye, amelyet éppen most olvastam el. Egészen megrendítettek azok a nagyszerű cselekedetek., amelyeket a regény hősei a legnehezebb viszonyok között hajtottak végre. Példájuk magával ragadott. Én is szeretnék olyan lenni, mint a regény hősei Kérem önöket, adjanak lehetőséget arra, hogy résztveAkik a hazára gondolnak hessek a kujbisevi erőmű építésében. Gőzhajókapitány vagyok. Egészségem kifogástalan és legforróbb vágyam, hogy minden erőmet ennek az új építménynek szenteljem. Feleségem felcser, ö is szívesen velem utazna. Ugy véljük„ az ö munkáját is iól tudnák használni.'' Vagy nézzük csak az egyik, Uglicsból érkezeit levelet; .,Hidrotechnikus vagyok. Tizennyolcéves gvakolattal rendelkezem. Résztvettem a fehértenger—baltitengeri csatorna építkezésében, dolgoztam a folyamhajózási minisztérium Felső-Volga medencei igazgatóságánál. Feleségem építőtechnikus Mindketten szeretnénk elutazni a kujbisevi erőmű építkezéséhez . ..'' Nézzük meg. mit írtak Arhangelszkböl; ',Nagy lelkesedéssel olvassuk a Szovjetunió minisztertanácsának a kujbisevi vizierőTnűre vonatkozó rendeletét, feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy résztveszünk ebben az építő munkában. 1949-ben mindketten elvégeztük a leningrádi politechnikai főiskola építészmérnöki fakultását, hidrotechnikai kiegészítéssel. Reméljük, hogy hasznos munkát tudunk végezni az új építkezésnél'' Érkezett levél egy öreg szpirovi vasutastól, egy főkönyvelőtől Rusztavi városából, egy darugépésztől Molotov városából, — tucatjával, százával mindenhonnan az országból azoktól as emberektől, akik legnagyobb megtiszteltetésnek, boldogságnak tartanák, ha résztvehetnének a kujbisevi építkezéseknél. A „Gidroszíroj" személyzeti osztályán nem szakad vége a látogatók sorának. Az építők száma óráról-órára nő. A teleion állandóan cseng. Orvos, előmunkás, elsőosztályú soffőr. géplakatos, majd egy kultúrbrigád vezetéséhez értő építési szakember jelentkezik, valamennyien lelkes hangon mondják; Kujbisevbe szeretnének menni A munka már' régen becsület dolga lett a szovjet embereknél. Hát még milyen nagy megtiszteltetés az, ha az ember olyan építkezésnél fejtheti ki tevékenységét, amely a béke megszilárdításáért. folyik Egy kaliningrádi mérnök így beszél: A kujbisevi erőmüépitkezésekre való jelentkezés tulajdonképpen második aláírásom a stockholmi békefelhívásra. Ezekkel a szavakkal kifejezésre juttatta mindazoknak a szovjet embereknek a gondolatait, akiket a Szovjetunió békés építkezéseinek lendülete lelkesít. — Valamennyi közül ez a nagyhangú Titó a legétkesebb. Alig győzöm etetni. A Tito-bérencek képmutató mesterkedéseikkel az ENSz-ben is leleplezték magukat A Szovjet Tájékoztató Iroda közli V. Kirszanov cikkét: „Mi rejlik Titoéknak az ENSZ-ben folytatolt mesterkedései mögött?" efmmel. Tito Jugoszláviájának képviselői a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ közgyűlésének ülésszakán — írja Kirszanov — a világ közvéleményét félrevezetve képmutatőan a „függetlenek" szerepét játszák és azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha „önálló" külpolitikát folytatnának. Egyszer az „amerikkai többséggel" együtt szavaznak, máskor tartózkodnak a szavazástól és csupán, néha álcázás kedvéért, jelentéktelen ügyrendi kérdésekben lépnek fel imperialista gazdáik javaslata) ellen. Nem nehéz megérteni, hogy a Tito-bérencek ügynöksége, amely képmutató mesterkedéseket folytat a szavazások során az Egyesült Nemzetek Szervezetében, egyáltalán nem a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok javaslatait kívánja támogatni, amely javaslatok bátran és következetesen leleplezik az imperialista agresszorokat, ha tározottan és állhatatosan védelmezik a világ békéjét. Teljesen világos, hogy Titóék „független" politikáját ugyanúgy, mint az engedelmes „amerikai többség" képviselőinek politikáját az ENSZ-ben, az amerikai külügyminisztérium határozza meg. Az áruló heJerádi klikk helyzetével függnek össze, nem «•gedik meg, hogy megbizottaim a Biztonsági Tanácsban határozottabban járjanak el". (Azaz nyíltan szavazzák meg az amerikai javaslatokat — jegyzi meg Kirszanov.) Egyáltalán nem véletlen, hogy nem sokkal az ENSZ közgyűlésének mostani ülésszaka előtt Acheson — síkra szállva azért, hogy újabb dollárajándékot adjanak a Tito-klikknek további provokációi és kalandjai megvalósítására — kijelentete: „Én igen nagyra becsülöm a jugoszláv kormány álláspontját". Black, a Wall Street ellenőrzése alatt álló Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Iíank elnöke úgy nyilatkozott, hogy haladéktalanul uiabb kölcsönöket képviselői washingtoni gazdáik áldásától kísérve ravasz cselfogásokhoz folyamodnak az ENSZ-ben, hogy ilymódon leplezzék provokációs tevékenységüket, amelyet mint a háborús uszítók kiszolgálói folytatnak. Azonban bármilyen trükkhöz folyamodnak is a litoisták a Biztonsági Tanácsban és a közgyűlés ülésein, provokációs szándékaikat maga a valóság lelplezi le. Ki előtt nem ismeretes például, hogy a jugoszláv fasiszta kormánykörök régóta helyeslik az amerikaiak távolkeleti intervencióját. A belgrádi diktátor még júliusban, jóformán a koreai események legkezdetén, Brioni szigetén lévő nyári palotájában fogadta az amerikai katonai klikk képviselőit és kijelentette: „Teljesen helyeslem az Egyesült Államok politikáját a koreai kérdésben, de bizonyos körülmények, amelyek országom belső kell adni a jugoszláv kormányköröknek. Nem kevésbbé figyelemreméltó az a körülmény, hogy ezeket a nyilatkozatokat nyomonkövette az amerikai imperialisták „nagylelkű" gesztusa: fokozták a fegyverszállításokat nyuga'inémctországi „feleslegeikből" Jugoszlávia részére. Kardelj, a belgrádi fasiszta banda egyik fönöke, a CIC nevű amerikai kémszervezet régi ügynöke nemrég szemléltető példát adott arról, mi rejlik a titoistáknak az ENSZ-ben folyta'iott machináció mögött. Ez a diplomata-mezbe öltözött kém az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén felszólalva piszkos rágalmakat szórt a béke és a demokrácia táborára és azt próbába „bizonyítani", hogy keleti szomszédai támadásra készülnek Jugoszlávia ellen. Ami Jugoszláviát -illeti, ő mind. össze „felkészül az esetleges meglepetésekre." Ez az aljas hazugság senkit sem ejtett csodálatba és nem is ejthetett. A világ demokratikus közvéleménye meg tudja különböztetni a rágalmat az igazságtól. Kardelj piszkos, kihívó beszéde, miként a többi titóista megbízott felszólalásai az ENSz-ben, Iakájkodó hajbókolásuk, amellyel amerikai gazdáik kegyeit igyekeznek megérdemelni, még jobban leleplezik, hogy a belgrádi kormánykörök a béke és a demokrácia leggonoszabb ellenségei, a háborús gyujtogatók aljas kiszolgálói. A Magyar-Szovjet Társaság közelebb visz célodhoz. Ha ismered a szocialista ember életét, könnyebben közelíted meg magad is a szocialista embertípust.