Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-30 / 278. szám

("SOTORIÖK, no* XOYJ5MBER S*. KÖZSÉGÜNK BECSÜLETÉRŐL VAN SZÓ A tanácstagok példamutatása, a politikai munka növeli a begyűjtés eredményeit Algyőn Együtt ülnék a lanác3tagok az algyői tanácsházán. A végrehajtó bizottság a község takarmánygabona begyűjtését értékeli ki. Boldizsár Ferenc, a végrehajtó Bizottság elnöke viszi a szót: — Hát bizony elmaradtunk.., Pedig a kenyérgabonabegyüjtéskor megkaptuk a vándtorzászlót. Takarmánygabona begyűjtésben nincs is hiba, a községben 119 százalékra teljesítették. Annál inkább baj van a szálastakarmány begyűjtéssel, meg a kukoricabeadással. Az egyikből 70, a másikból 50 százalékra teljesítették eddig az előirányzatot, A burgonyába gyűjtés meg egyáltalán nem halad. Ha nem v'gyázunk, oda a becsület, amit eddig a kenvérgabonabegyüjtésben, az őszi mélyszántásban szereztünk — mondják ki a veszedelmet a végrehajtó bizottság tagjai. Erre gondol Paulisz Béia tanácstag is, amikor megy hazafelé. a végrehajtó bizottság üléséről. Másnap, harmadnap is erre gondol. i — A népnevelők — a pártszervezet és a tömegszervezetek népnevelői — értekezletet tartanak. Arról beszélgetnek, hogyan tudnák meggyorsítani a begyűjtés ütemét a községben. Adorjányi Mihály és Kósa Bálint tanácstagok pedig számvetést csinálnak. A tanácstagnak élen kell járnia a begyűjtésben. Jól tudják. El is határozzák, százszázalékon felül teljesítenek. Hadd kövessék példájukat a többi dolgozó parasztok. Már néhol kulcsra fordították a kiskaput, de Paulisz Béla tudja, hogy Pataki Gáboréknál, a Pesti-utcában nyitott kapura talál. Szívesen ellátogat ehhez a kötelességtudó ötholdas dolgozó paraszthoz. — Amit tudtam, már beadtam — akarja elvágni most az egyszer a beszélgetés fontlát Pataki Gábor. Csak azért mondja Pataki Gábor — gondolja Paulisz —, mert még nem tudja, miért fontos a begyűjtés százszázalékos teljesítése. De nem „firtatja" tovább a dolgot, hanem csak úgy elbeszélget vele: mi ú| történt mostanában a községben. Pataki Gábor is örill annak, hogy nem kell este a bűzös petróleumlámpát szagolni. A hároméveg terv villanyfény-ajándéka mellett olvashatja az uj9ágot. Rendesebbek az utcák azóta, amióta csatornákkal levezették a talajvizet, ami máskor ilyenkor ősszel igen csak felgyülemlett. Az egészségház, a kultúrotthon is sok költségbe került az államnak, mint ahogy sok pénz kell az új kút fúrásához is, meg a község új gyalogjárdái építéséhez, amire már a közeli hónapokban sor kerül. — Nem mondom, rajtam is meglátszik a demokrácia — ismeri el Pataki Gábor. — A népi demokráciától kaptam a földet, vettem hozzá két tehenet. Kocsit is azóta szertztem. Fiam meg Szegedre jár a dolgozók gimnáziumába. — Na, látja-e, hogy miért fontos a begyűjtés? — kérdi most már Paulisz Béla tanácstag. Magunkért tesszük, azért, hogy a maga fia, ha akar még le is doktorálhasson, hogy még tovább szépülhessen községünk és megvédjük, amink van, sőt újakat szerezhessünk hozzá. Es ehhez járul az a néhány mázsa szemes- és szálastakarmány, amit még be tud adni. — Majd megnézem — mondja búcsúzáskor Pataki Gábor —, mit tudok még csinálni. — S Paulisz Béla jóízűen mosolyog. Tudja, nem hiába járt Pataki Gáboréknál. Másnap, harmadnap csakugyan eredménye mutatkozik a tanácstagok munkájának. Adorjányi Mihály és Kósa Bálint tanácstagok 120—120 százalékra teljesítették begyűjtésüket. Ezzel mutattak példát. Csikós János héíhcldas dolgozó paraszt is a legjobb begyűjtők közé került 135 százalékos begyűjtési teljesítésével. Pataki Gábor fejébon is egyre motoszkáltak az elmúlt esti beszélgetés emlékei. Amikorra a népnevelők lejárták a falut, Pataki az eddigin felül még begyűjtött 30 kiló árpát, másfél mázsa napraforgót, meg másfél mázsa kukoricát. Ugy mondja: leonorzsoita a kukoricát és így látta meg, hogy fél mázsával többlete van. — Amióta a tanács meg a Párt jól kézbevette a begyűjtés teljesítését — mondja most már Boldizsár Ferenc tanácselnök — mintegy 30 százalékkal emelkedett a begyűjtésünk. Igy felelnek az eddigi szépre, jóra, községünk dolgozó parasztjai, mert mindtöbben tudják: községünk becsületéről van szó... (Czirbus) Nagyszabású művészi eseményt nyújtott a Pedagógiai Főiskola békehangversenye Jobb munkával, a jándékokkal készülnek Szeged dolgozói az MSzT kongresszusára A szegedi üzemi munkások, művészeik, diákok készülnek az MSzT I. Országos Kongresszusa méltó megün-oplésére. A Szegedi Kenderfonógyárban Hegyközi Péterné és Deák Borbála fonónő a kongresszus tiszteletére áttért a kétgépcs rendszerbe. A Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolájának ötödik osztályos úttörői versenyre hívták ki a szegedi általános és középiskészít szebb MSzT-sarikot osztályában. A Magyar-Szovjet Társaság szegedi szervezetének képzőművész szabadiskolájában a növendékek kis szobrokat készítenek a kongresszusi küldöttek részére. Plakátjaikon pedig a magyarszovjet barátságot fejezik ki. Az egyik plakáton az MSzT-jelvény felett szovjet munkás mutatja a magyar munkásnak kólák tanulóit, hogy melyikük kommunizmus felé vezető utat. „A békéért'' — ez a vörösbelüs felirat állt vasárnap este a MagyarSzovjet Társaság székháza nagytermének főfalán s ez a gondolat vezette mindazokat a lelkes dalosokat. akik a szegedi Pedagógiai Főiskola nagysikerű békehangversenyén közremüködtek. Erről beszélt bevezető előadásában dr. Ágoston György elvtárs, a Főiskola igazgatója is. aki hangoztatta, hogy ez a hangverseny a főiskolai ifjúság harcos kiállása a béke megvédése mellett s a jövőben js a kultúra fegyverével akarnak harcolni az imperialista háborús uszítók ellen. Sztálin, Rákosi elvtársakat s a Pártot hosszan éltette a termet zsúfolásig megtöltő közönség s utána nagy élvezettel hallgatták vé*:- a változatos, színes, gazdag műsort, amelyben a finom, gyengédhangulatá népdaloktól, a monumentális mozgalmi dalokjg, a klasszikus szerzők, tői a mai szovjet és magyar zeneszerzőkig szemlélhettük a haladó művészetnek a néppel való kapcsola. tát és a társadalmi fejlődésben betöltött szerepét. Erdős János elvtárs ügyes és tartalmas összekötőszövegével gondoskodott arról, hogy ez a zenei mondanivaló mindenki számara még világosabb, közérthetőbb gy en. Egyaránt igen sok tapsot kapott a kamarakórus, a nőikar, vegyeskor és a derűs optimizmust árasztó úttörő.énekkcr, de különösen nagyszabásúak voltak az összkar számai, A kamarakórus finomkultúrájú előadásai dr. Szeghy Endre elvtárs, főiskolai tanár gondos, kiváló munkáját dicsérték. dc tanítványai, a ma már önállóan kórustvezető Erdős János és Garamszegj József, elvtársak is nagyszerű művészi munkát végeztek a nőikar és vegyeskar, illetve az úttörő-énekkar betanításával, vezénylésével. Ehhez járult természetesen, hogy a kórusok minden tatja nagy odaadással, fiatalos erővel vette ki részét a munkából $ jó együttesként segítette elő a sikert. Kiemelkedő szám volt Hacsaturján; „Dal Sztálinról" elmü müve a vegyeskor és a kamarakórus összesített előadásában, Minden hangból az jfjúság forró lelkesedése és szeretete áradf a nagy Sztálin elvtárs iránt s a művet igazi művészi tar. tolómmal töltötte meg Szeghy elv. táfs magávalragadó vezénylése. Hasonlóan nagy sikerrel szólaltatta meg Novikov; ..Jöjj hát ifjúság'' cimű sodrólcndijletű művét a vegyeskor, a kamarakórus és az úttörőénekkar összevont kórusa, Garamszegi József biztos vezénylésével. Garamszegi elvtárs egyébként ko. moly és eredményes pedagógiai munkát végzett az: úttörőkórus tanjlásával, amely művészileg és technikailag tökéletes előadást nyújtott, főként Kodály néhány gyermekkarra irt művének — Katalinka, Gólyanóta. Túrót eszik a cigány — megszólaltatásával. Ezeket a dalokat a műsor második felében hallhattuk, amelyet népdalok és népleldolgozások alkottak. Ebben a részben emléa kéziek meg a kórusok tagjai halhatatlan zeneszerzőnk. Bartók Béla emlékérőlAmbruzs Ferenc főiskolai hallgató szavalta Fenyvesi András ugyancsak szegedi főiskolai hallgató „Bartók emlékezete" cimű versét. Zongoraszám is szerepelt a műsorban; Mészáros Emma, a főiskola zongoratanára mély átéltséggel játszotta Chopin forradalmi etűdjét. Tövisháti Annamária külön szólód énekszámokkal szerepelt természetes, meleg hangon, énekéből azonban többnyire hiányzott az optimista átélés. A kórusszámok szólóit rajtakiviil még Fekete Amália és Valastyán Mihály énekelte művészi közvetlenséggel A kórusszámok songorakisérefét Kézdi Erzsébet látta cl, mindvégig stílusosan. A ritkagazdagságú műsor impozáns befejezése volt Liszt: i.Magyar ünnepi dal"-ának előadása, az összes szs replö énekkar együttesével, Erdős János átfogó, lendületes vezénylés sével A békehangverseny igen jelentős zenei esemény volt és értékét nagyban emeli, hogy visszatükrözte azt n jó munkát, amelyet a Pedagógiai Főiskolán végeztek a kulturális szervezés terén. Az énekesek legnagyobb része ugyanis elsőéves hallgatókból áll, akik alig néhány hónapja tanul, nak együtt a kórusokban. Szereplő, sük mégis művészi teljesítményt nyújtott és a további fejlődés nagy lehetőségei mutatkoztak meg benne. (l. s.) A Hajójavító-telep dolgozói munkafelajánlisoal, többi termeléssel készülnek Sztálin elvtárs 71 .születésnapjának metfüöneplésére. Kovács László brigádja felajánlotta, hogy aa eddigi 120 százalékos teljesítményét december 21-r® 130 százalékra emeli fel. Mozsik Imre szegecselő brigádja igérc'et tett arra, hogy az edd gi 340 szegecs helyett 360 szegeeset dolgoz be naponta. Vállalták még azt i®. hogy december 2t-ig átadják munkamódszerüket Gál Fcrcno ifjúmunkásnak is. hogy minél több jó szakembere legyen a: üzemnek. Nemcsak ők, hanem az üzem valamennyi dolgozója átlagban 6—7 százalékos felajánlást tett, hogy méltóképpen ünnepelje meg a világ dolgozóinak bölcs vezére, Sztálin elvtárs születésnapját. „A SAJTÓ KÉRDÉSÉBEN BÜROKRATA LETTÉL' Kedves Elvtárs! Nem valami hamis ,,tapintatosságból'' nem akarom kiírni neved°t. Hanem azért, mert te úgyis magadra ismersz a továbbiakban — cs talán még rajtad kívül is akadnak elvtársak, ak'k úgy látjá' hogy nekik is szól a levél. — Ez ac ügy crdekéi>en igen hasznos lenne, mert levélváltásunkat méginkább kiemelné a „magánlevelezés'' szűkkereteiből. Megmondhatom, régen próbálgatom már megírni ezt a levelet -— egypárszor már el is kezdtem, de valahogyan nem sikerült úgy már a: indulás sem. aho—in szerettem volna. Mikor a negyedik vagy ötödik teleírt oldalig eljutottam, rajtakaptam magam, hogy elmálkedek, oktatgatok. Hosszoxan magyaráztam a sajtó szerepét és helyét az osztályharc jelenlegi szakaszában — ami természetesen nem helytelen, — de egymagában elégtelen Most a napokban azután úgy ereztem, elérkezett a't ideje h- leüljek, mert megtaláltam a hangot. Azt a hangot, amit Lenin és Sztáljn a scjlóról írott, most me~'elent gyűjteményéből tanultam. Lehel, hogy már te is olvastad — dc, ha nem, minél hamarabb olvasd el. Mert, neked i® igen nagy szükséged van erre a könyvre. Elsősorban azért, mert nem látod tisztán a sajtó kérdését! Most, szinte hallom, 'hogy felháborodsz ezen a kijelentésemen. Hogy te nem látod t sztán, akinek nem egy cikke — (éis mondjuk meg, igen kitűnő cikke) — jelent meg a Délmagyarors ágban . . .? Éppen te ne látnád tisztán, aki már több mint egy éve. a Délmagyarország tudósítóinak és levelezőinek első értekezleten olyan világosan rámutattál hozzászólásodban a sajtó hárma® szerepére: a kollektív a<tá tor, propagandista és szervező funkciójára .. .? És még bizonnyára felhoznál jónéhány érvet amellett, hogy te tisztában vagy a sajtó szerepével. Én, végighallgatnám az érveidet és a végén is azt állítanám, amit előbb. Talán még azzal toldanám meg, hogy elszakadtál a sajtótól. Nemcsak azért, mert amióta új munkahelyre — Szeged egy k legnagyobb üzemének élére — kerültél, cikkeid egyre ritkábbak a lapban. Ezért is, természetesen. De elsősorban azért, amit jó múltkor —, mikor kint voltam nálatok — tapasztaltam. Első hallá®ra az ilyesmi talán fel sem tűnik az embernek. Nekem sem tünt fel — am kor pedig feltűnt, nem találtam rá helyes magyarázatot. Csak most értettem meg, mikor Sztálin elvtárs szavait olvasom. Hallgasd meg te is; „Forró üdvözlet a Pravdának, amely fennen hirdeti Lenin pa_ ranc.«o!atait és fennen hordozza a proletáriátus kommunizmus, ért vívóit forradalmi harcának zászlaját." Ezt Sztálin elvtárs 1927 május 5-én. a Pravda 15 éves fennállása alkalmából (rta. De hallgasd meg, mit írt Sztálin elvtárs 190l szeptemberében, amikor felhívott minden gruz párttagot, Hogy „vegyen szívvel-lélekkel részt a „Brdzola" sorsában,támogassa minden módon kiadását és terjesztését és ezzel az elsó' szabad grúz újságot, a „Brdzolát" tegye a forradalmi harc fegyverévé." Vagy azt hallgasd meg. amit Sztál'n elvtár® 1923 április 17-én a Központi Dzottság előtt, a nagy Bolsevik Párt legjobbjai előtt mondott; A sajtó a Párt és munkásosztály között olyan kapcsolatot létesít, „amely erejét tekintve nem gyengébb, mint bármely tömegjellegtí közvetítő apparátus. Azt mondjuk, hogy a sajló — a hatodik nagyhatalom. Nem tudom, miiyen hata'.om, dc hogy ereje van ós nagy jelentősége ez vitathatatlan. A sajló a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a Párt a maga, neki szükséges nyelven minden nap, minden órában beszél a munkásosztállyal. Más eszköz a Párt és nz osztály közötti szellemi kapcsolat létesítésére, más ilyen apparátus nincs sehol sem. Ezért a Pártnak különös figyelmet kell fordítania a sajtóra és meg kell mondanom, hogy ezen a téren már vannak némi sikereink..." És ezeknek a sikereknek a gyökere igen mélyen, a mozgalom szívébe nyúlik. Visszanyúlik 1912 ápr Js 22-re is, amikor Sztálin elvtárs ezt írja; „De a tövisektől nem ijedünk meg. ha a munkások rokonszenve, amely a Pravdát mosf körülveszi, a jövőben is meg. lesz. Ebből a rokonszenvből fog a Pravda erőt meríteni a harchoz! Szeretnők, hogy ez a rokonszenv növekedjék. Szeretnők ezenkiviil, hogy a munkások ne szorítkozzanak csupán a rokonszenvre, hanem vegyenek tevékenyen részt lapunk szerkesztésében is..." Sztálin elvtársnak ezek a szavai is alapvető elvi megállapításokat tartalmaznak a sajtóval kapcsolatban. De még ezen túl máat is. Mély, harcos bolsevik szeretetet a sajtó iránt. Ez az. amiért Sztálin elvtárs szavai nemcsak megmagyarázzák nekünk a sajtó jelentőségéit és hjlyét a pártépítésben, hanem megszerettetik velünk a sajtót. Ösztönöznek bennünket, pártmunkásokat — dolgozzunk akár mint hivatásos írók az újságnál, vagy a pártépítés bármely területén —, hogy ezt a „legerősebb fegyvert" féltő gonddal, odaadó raga®zkodással kezeljük. Mikor Sztálin elvsárs a t mondja; „sajtó", akkor ott látjuk őt a szerkesztőségi íróasztal mellett, ott látjuk, őt a hivatásos írók, a munkásés para®z,tleve!ezök között, ott látjuk őt dolgozószobájában, amint sorsdöntő cikket írja. Sztálin eivtárs szájában a szó: „sajtó" mindig élő, harcos, lelkesítő tartalmat nyer. í'e ez hiányzik nálad. Mikor, múltkor kint voltam nálatok, te azt mondtad: j/t volt már délelőtt is a_j,sajtó". (Valóban voltak nálad, cppen aznap is. — nem is egy újságtól, mert tudod, a ti üzemeteket nemcsak Szegeden csodálják és szeretik, hanem az egész országban. A ti ü;emeteken kérésziül is a Szovjetuniót szeretjük, ahonnét új gépeiteket kaptátok — és ezért mondhatjátok el, hogy KözépEurópa egyik legmodernebb üzeme vagytok.) De gondol j csak vi«ssza egy évvel ezelőttre, amikor még abban a kisebb cs kevésbbé „hires" üzemben voltál . . .! (amit mi szintén igen szerettünk, mert az a dolgozóké.) Akkor úgy mondtad; ..Délelőtt itt volt egy elvtárs a Szabad Néptől. — vagv úgy, hogy X elvtárs itt volt a DHmagyarorszagtól és megbeszéltük vele, hogy írok cikket a pártszervezetünk agitációs tapasztalatairól.'' Ugye így volt! — (amit egyébként az akkori cikkeid is tanúsítanak.) Hát erről — é® elsősorban erröl — van szó elvtárs. Ezért mondtam, hogy „nem érted a rajtó jelentősé, gét" — dc úgyis mondhatnám, hogy elfelejted azt. A ,„sajtó'1 nálad egyre inkább valamiféle személytelen „szerv" lesz, amely „ki. megy'' hozzád, „volt" nálatok ... Biztosan emlékszel még arra. mikor a napokban megkérdeztem tőled egy értekezlet előtt; Miért nem írsz mostanában? Azt mondtad; Rengeteg probléma van az üzemben ... nem érek rá ...'' To» vább nem folytathattuk a be®".él. getést, mert kezdődött az előadás. Én akkor arra gondoltam, hogy egy évvel ezelőtt, ha valami problémád akadt abban a másik üzemben — az első útjaid között volt a szerkesztőség. Jöttél n mozgósító cikkel tarsolyodban és m?®nap nemcsak a ti dolgozóitok, hanem S:egednek még jó néhány üzemében — érdeklődéssel olvasták a cikket, tanultak belőle, válaszoltak rá. elmondták ők is tapasztalataikat. Mostani téve® — és a te felelősségteljes heosztésedban kü'önöscn káros — magatartásodnak szerintem nem az az oka, hogy te nc szeretnéd a Párt lapját. (Te aki a legjobb tudósító voltál!?) Hanem elsősorban az, hogy „megálltál", hogv nem tanultál c'eget Sztálin elvtárstól — és tudod: aki megáll, az lemarad. Hát te is lcmaratttál ezen a téren, de alaposan! A sajló kérdésében bürokrata lettél. De vájjon'csak a sajtó kérdésében-e? Ugy gondolom, hogy az ilyesmi nem marad „egy helyen'', ez olyan, minit a reuma — egyszer itt fáj, másszor meg amott — mig végül azután mindenhol „szaggat". * Röviden ennyit akartam mondani. Bizonyára neked is lesz mondanivalód, Várjuk. Elvtársi üdvözlettel; Bóday Pál, -