Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-25 / 274. szám

., I magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága jegyében készülnek országszerte az MSzT I. Országos Kongresszusára Nagysikerű termelési értekezleten beszélték meg feladataikat a Magyar Kender erőműtelepi részlegének dolgozói VII. ÉVF. 274. SZÁM. ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1950. NOVEMBER 25. DIÁDÁLT KELL ARATNUNK Kbzel egyhetes tanácskozás után Varsóban befejeződött a Béke Hívei n. Világkongresszusának történelmi jelentőségű esemé­nye. A tanácskozásoknak méltó befejezője az a két kiáltvány, amelyet a világ népeihez és az ENSz-hez intéztek. Ez a két ki­áltvány visszatükrözője a Béke­világkongresszus mélyen emberi tartalmának, a becsületes embe­rek milliói békevágyának és bé­keakaratának. A kongresszus napjain a cel­szólalások egész sora hangzott el. A világ legkülönbözőbb né­peinek küldöttei szólaltak fel, hozták el országuk üzenetét. Kü­lönböző nyelveken beszéltek, s a világ legkülönbözőbb részeiből jöttek, de ugyanazt fejezték ki valamennyien: népük békeaka­ratát, harcc.s békaszándékát és azt a szeretetet, bizakodást, amellyel a világbéke őre, a nagy Szovjetunió felé fordulnak. A világ békeszerető millióinak hangja és a világ békeszerető millióinak lelkiismerete szólt Varsóból. Figyelmeztető volt ez a hang mindenki számára, fi­gyelmeztető felhívás azoknak a millióknak, akik elküdték képvi­selőiket, hogy megtanácskozzák a békeharc soronikövetkező fel­adatait. s a növekvő háborús ve­szély közepette bátran merjék odakiáltani a háborús uszítók­nak: „Aki azt meri állítani, hogy a háború elkerülhetetlen — rá­galmazza az emberiséget". Még erősebb és keményebb figyelmez­tető volt azonban ez a kongresz­szus, s a kongresszus minden felszólalása, de főként a fel­szólalásokat összegező két kiált­vány az imperialista háborús gyújtogatok számára, akik maka­csul a népek békéjére, a békés alkotó munka megzavarására, boldog otthonok feldúlására tör­nek. Öt világrész emberei, öt világ­rész lakói, a köztük mutatkozó felfogásbeli különbségek ellenére tökéletesen és teljesen egyetér­tettek ezen a kongresszuson és egyértelműen foglaltak állást a béke gondolata mellett. Érthető is ez; hiszen becsületes emberek­nek nem is tehet más gondolatuk; mint a békés alkotás gondolata és minden jóérzésű embert egy­aránt visszariaszt; borzadással tölt el az a kegyetlen pusztítás és vérengzés, amelyet az impe­rialista betolakodók folytatnak Koreában. Ugyanúgy felháboro­dással tölt el minden jóérzésű, világosan látó embert az a ke­gyetlen embertelen kizsákmányo­lás és elnyomás is, amelyet az imperialisták a gyarmatokon visznek végbe. Az imperialista országok durva, fasiszta politi­kájával ezért éppen úgy szem­befordulnak a Szovjetunió és a többi szabad országok népei, mint maguk azok a becsületes dolgozók, akik ezekben az impe­rialista országokban élnék. A i USA kormányának, vagy csat­lósainak, Angliának, Franciaor­szágnak, Jugoszláviának, s a többieknek, nép -'nyomó poliiika jávai saját népük fordul szembe mind nagyobb tömegben. Ezért olyan egységes és ezért ol/an leküzdhetetlen a mi hatalmas­erejű béketáborunk, amelynek élén a Szovjetunió viszi a béke harcos zászlaját. A világkongresszus az ENSz­hez intézett felhívásában a töb­bi között leszögezte, hogy a né­peknek joguk van a szabadságra és a függetlenségre. Ez a gon­dolat jellemezte egyébként a bé­k(kongresszus minden tanácsko­zását: az emberi szabadságnak, függetlenségnek és ami ezzel ösz­szefügg, a békének, a békés alko­tásnak gondolata legalapvetőbb emberi joga. Ezért követelték a koreai hadműveletek beszünteté­sét, úgyszintén az amerikaiak beavatkozásának megszünteté­sét a Kínához tartozó Formoza­szigetén, ezért ítélték el azokaí a kísérleteket, amelyek Német­ország felfegyverzésére és Japán efegyverzésének szabotálására irányulnak, ezért követelték az atomfegyver minden válfajának s a bakteorológiai. vegyi, méreg­tartalmú, rádióaktiv hadieszkö­zök és a tömegpusztításra alkal­mas fegyverek betiltását és ez­ért követelte, hogy haladéktala­nul bocsássák szabadon a rend­őrterror minden áldozatát, a bé­ke harcosait, akiket üldöznek az imperialista országokban. Ezekben a követelésekben a kiáltványban és a felhívásban egyaránt benne volt a magyar nép, a magyar dolgozók milliói­nak hangja is. Küldötteink út­ján mi is hozzájárultunk ahhoz hogy a Világbékekongresszus va­lóban igazi kifejezője legyen a világ minden becsületes embere békeakaratának és annak az el­szántságnak, amelyet a béke megvédése mellett tanúsítanak. A kongresszuson elhangzó sza­vaknak a meghozott határozat és kiáltvány erejének súlyát azok a tettek adták meg, amelyeket az itthonmaradt dolgozók vittek végbe, hogy erősítsék a béketá­bcrt. A Szovjetunió hatalmas te­rületén, a győzelmes Kínában, s a mind szebbé épülő népi demo­kráciákban fokozott munkatel­jesítményekkel, még lelikiism jre­tesebben végzett munkával adtak nyomatékot a tanácskozások hangjának. Az imperialista or­szágokban az elnyomott népek soraiban, az elnyomás ellen fel­lángoló újabb tiltakozásokkal, sztrájkokkal, tüntetésekkel mu­tatták meg, hogy biztos alapra támaszkodik a varsói békekon­gresszus és a küldöttek valóban széles tömegek nevében, széles tömegek erejéből megizmosodva hallatják szavukat. Történelmi jelentőségű fontos állomást jelentett a Világbéke­kongresszus az egész emberiség életében, fejlődésében. Határkő volt, de olyan határkő, amelynél egy pillanatra sem szabad meg­pihenni, hanem újabb erőt me­rítve kell továbbhaladnunk azon a nem mindig sima. sokszor akadályokkal megnehezített, de biztos és egyenes úton, amely a bske, az emberiség boldog jövő­jének, a szocializmus építésének útja. Erős és magabiztos nép jár előttünk ezen az úton: a harcokban megedzett szovjet nép milliói, amelyek segítenek leküz­deni az akadályokat és példát is mulatnak arra, hogyan kell saembesaállni a nehézségekkel. A ránk váró feladatokkal azon­ban nekünk magunknak kell megbirkóznunk s ellenségeinket, akik gátolnak az előrehaladás­ban, nekünk, magunknak kell legyűrnünk. A háborúra speku­láló imperialisták féltve figye­lik, hogy magyarországi bará­taik, cinkosaik, a kulákok, jobb­oldali szociáldemokraták és a klerikális reakció hívei hogyan kísérlik meg — bár egyre ügyetlenebb ül és kevesebb si­kerrel — elgáncsolni előrejutá­sunkat. De dolgozó népünk is mind jobban figyel ezekre az ellenségekre és sorra akadályoz­za meg szándékukat, sorra veri visszia aljas kísérleteiket. Erőt adott a további küzde­lemhez a varsói kongresszus, mert megmutatta, hogy .a világ népei halalmas erőt képvisel­nek, ha összefognak és a Szov­jetunió vezetésével következeié­BUDAPESTRE ÉRKEZTEK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SZOVJET VENDÉGEI Mihaul Dubinyin akadémikus­sal az élen ma repülőgépen Moszkvából Budapestre indult a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának küldöttsége. A szov­jet tudósok részt vesznek a Ma­gyar Tudományos Akadémia fennállásának 125. évfordulója •alkalmából rendezett ünnepsége­ken, amelyeket november 26-a és december 2-a között tartanak meg. Dubinyin akadémikus, a szov­jet küldöttség vezetője a TASzSz-iroda munkatársának ezt mondotta: „Űrömmel vettük magyar kar­lársaink szívélyes meghívását, hogy vegyünk részt a Magyar Tudományos Akadémia fennállá­sának 125. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken. A Magyar Tudományos Akadémia, amely a Magyar Népköztársaság ki­hirdetése óta az élenjáró tu­dományos eszmék igazi köz­pontjává vált, teremtő kap­csolatokat tart fenn a szov­jet tudósokkal es a népi demokratikus orszá­gok tudósaival. Magyarországi tartózkodásunkat felhasználjuk arra, hogy megismerkedjünk a magyar tudósok elért eredmé­nyeivel és tapasztalatcserét foly­tassunk a Szovjetunióban folyó tudományos kutatásokról. A küldöttség tagjai közül hár­man pénteken délben repülőgép­pel megérkeztek Budapestre. A repülőgépről leszállt szov­jet tudósokat, M. Dubinyin aka­démikust, Sz. Kiszeljov történész­professzort és N. Varencov bio­lógus professzort Rusznyák Ist­ván professzor, a Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte. A szovjet tudósok nevében M. Dubinyin akadémikus mondott köszönetet a szívélyes fogadta­tásért­A küldöttség két tagja, Szfcrja­bin akadémikus, biológus és Mardzsanisvili matematikus vasúton érkeznek Budapestre. Szegedi tudósok felszólalásai és előadásai a Magvar Tudományos akadémia ünnepi heten A Magyar Tudományos Akadé­mia ünnepi hetén valamennyi szak­osztály ülést tart. Az előadások egész sora hangzik el, ahol tudó­saink legújabb kutatásaikról szá­molnak be. Az ünnepélyes meg­nyitó beszédet vasárnap dr. Rusz­nyák István, az Akadémia világhí­rű professzora mondja, majd az első előadást dr. Fogarasi Béla professzor tartja „A dialektikus materializmus világnézetének sze­repe a tudományos kutatásban és a Magyar Tudományos Akadémia feladatai" címmel. A szakosztályok ülései hétfőn kezdődnek. Ezeken több szegedi, ismert tudós is előad. Az orvostu­dományi osztály ülései keretében csütörtökön délután 4 órakor dr. Ivanovics György Kossuth-díjas professzor „A vírusok kimutatá­sának és mennyiségi meghatáro­zásának néhány aktuális kérdése" címmel, ugyanaznap délelőtt dr. Straub F. Bruno, jelenleg buda­pesti, azelőtt a Szegedi Egyetem professzora „Az izomműködés problémájának újabb fejleményei a struktura-fehérjék vizsgálata alap­ján" címmel, másnap délelőtt 9 órakor pedig dr. Hetényi Géza, Kossuth-díjas belgyógyászprofesz­szor „A fekélybetegségek patho­gezise" címmel tart előadást. A matematikai és természettu­dományi osztály üléseinek kereté­ben csütörtökön délelőtt dr. BUÜÓ Ágoston főiskolai tanár „Matema­tikai módszerek a molekula-fizika egyes területein", pénteken délután pedig dr. Szőkefalvi Nagy Béla, Kossuth-díjas matematikus pro­fesszor „ Saját értékfeladatok per. turbációs számítása" címmel tart­ja meg előadását. A kémiai csoport ülésén dr. Bruckner Győző, jelenleg Budapes­ten előadó szegedi professzor „Vizsgálatok a dien-szintézis köré­ből" címmel hétfőn délelőtt beszél. Nagysikerű termelési értekezleten beszélték meg feladataikat a Magyar Kender erőműtelepi részlegének dolgozói Igen nagysikerű termelési érte­kezletet tartott a Magyar Kender erőműtelepi üzemrészlege, A dolgozók ennek az értekezletnek keretében megbeszélték az elért eredményeket éppúgy, mint a munka közben elő­adódott hibákat, hiányosságokat, valamint azt is, hogyan küszöböl- kIT"c.sökkenUk jék ki ezeket a hiányosságokat. Bos­sányi elvtárs beszámolóját élénk vita követte és már csupán a felszólalók hatalmas tömege is bizonyítja, hogy a dolgozók megértették, miről van szó, megértették, hogy a 800 mil­liós béketábor minden tagja 'tőlük is azt várja, hogy még fokozottab­ban álljanak helyt a termelő mun­kában. 'A' dolgozók nagy lelkese­déssel fogadták el a javaslatot, hogy december 2-ig tartsanak újabb békeműszakot, melynek kere­tében még kiemelkedőbb 'teljesít­ményekkel tegyenek hitet a béke nagy ügye mellett s adjanak méltó választ az imperialista agresszorok ­nak. Lelkesítette a dolgozókat az a tuda'f, hogy ismét megmutatkozott a varsói Békevilágkongresszuson a béke táborának mérhetetlen ereje a/ az erő, mely képes arra, hogy gátat vessen a gyujtogalóknak. Egymásután álltak fel a dolgozók és tették meg felajánlásaikat. Bódi elvtárs az esztergályosok nevében azt a felajánlást tette, hogy a pro­filirozáshoz szükséges munkákon kívül még a közbeeső karbantar­'ási munkákat is elvégzik s munkájukat úgy szervezik meg, hogy 5 esztergályos el tudja végezni azt a munkát, amit ed­dig 6 végzett. Tóth László a szövőlakatosok ne­vében beszélt és megígérte, hogy a gépállási órák számát 10 százaiék­Vcrrasztó Lajos villanyszerelő a takarékosságra hívta fel a fi­gyelmet s azonnal jó példával is jár elől. Azt fogadia meg, hogy a jövőben felhasználják a profilirozás alkal­mával kikerült régi anyagokat. A Sebestyén kőműves brigád nagy taps közepette jelentette be, hogy a december 10-re előirányzott munkát november 30-ra befe­jezik. Ugyancsak nagy taps követte Bör­csök András felszólalását: A gépszerelőcsoport nevében vál­lalom, hogy a tizenkettes akna első felét 2 nappal a kitűzött határidő előtt befejezzük s a munkában lévő szövőgépeket a békeműszak végére üzemképesen átadjuk a szövődének. Szilágyi János a csőszerelők ne­vében vállalta, hogy a kettes számú kazán összes csőszerelési munkála­tait 3 nappal a kitűzött határidő előtt befejezik. A felszólaló elvtársak kiértékelték a munknverseny eredményeit. El­mondották, hogy sikerrel zárult az a felvilágosító munka, amit annak érdekében inditottak el, hogy az üzemben minél többen megkössék a hosszúlejáratú versenyszerzödése­ket. Kovács II. István és Kardos Miklós számoltak be ennek a mun­kának az eredményeiről s felhíviák a dolgozók figyelmét, hogy a követ­kező évi hosszúlejáratú versenyszer­ződéseket minél előbb kössék meg. Simon Ferenc az ipari tanulók nevében szólalt fel és ígéretet tett, hogy a jövőben ínég jobb munkát végeinek, meg jobb eredményeket érnek el a tanulás vonalán s fokozott fi­gyelmet szentelnek a takarékos­ságnak. Hosszú, lelkes taps fogadta Sza­lai Éva beszámolóját, ö a bölcsőde helyzetéről szólt. Arról beszélt, hogy további 14.000 forintot fordí­tanak a bölcsőde további korszerű­sítésére. 4000 forintért ruhát, 10 ezer forintért pedig bútorokat vá­sárolnak. 'A' felsoroltakon kívül még igen sok dolgozó szólalt fel, felajánlva több, jobb munkáját. Senki nem sietett haza az értekezlet után, ha­nem ifi is, ott is kis csoportok ve­rődtek össze, felelevenítették a ter­melési értekezlet tapasztalatait s megállapították: ilyen nagysikerű termelési értekezlet még nem volt. De azt is hozzátették: „Ilyen ered­ményeink sem voltak eddig! ..." sen szállnak szembe békéjük akadályozóival. Ez a legfőbb ta­nulság számunkra, magyar dol­gozók számára is és egyben azt a feladatot tűzi elénk, hogy még szorosabbra vonjuk erőinket, még szilárdabban álljunk a bé­ke magyarországi frontszaka­szán. Pártunk nagy feladatok megvalósítására vezeti dolgozó népünket, de ezeknek a felada­toknak a megvalósításához, amelyek még boldogabb és nyu­godtabb életünket biztosítják, legfőképpen béke, a népek bé­kéjének, alkotó munkájának biztonsága szükséges. Ezt lát­ják a szovjet dolgozók milliói, akik a háborús uszítók ármá­nyaira válaszolva a munka újabb és újabb hőstetteit viszik vég­be. Ezért kell nekünk, magyar dolgozóknak is a munka újabb hőstetteivel, újabb és újabb ter­melési sikerekkel továbbszilárdí­tiani Népköztársaságunk gazda­sági erejét, az egész emberiség boldogsága és a béke érdeké­ben. Készüljünk fel, sőt nyomban lássunk hozzá az újabb fel­adatok elvégzéséhez, az újabb nagyszerű munkahőstettek meg­kezdéséhez és bízzunk abban, hogy a népek, akik a béke ol­dalán, az élet, a szabadság ol­dalán állnak, diadalt aratnak a békéért vívott harcban. „Dia­dalt kell aratniok — amint Tyi­honov elvtárs mondotta Moszk­vában a Béke Hívei n. összszö­vetségi Ertekezletén —, mert velünk van valamennyi nép, a bókéért küzdő valamennyi har­cos reménysége — Sztálin, a béke nagy; lángelméje!"

Next

/
Thumbnails
Contents