Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-17 / 242. szám

H Népfront győzelme válaszunk az imperialista banditák koreai aazteSSeáreS 1933: Tűzoltókat vezényeltek kl és lebontották Kálmán Mihály bérlő házát, mert nem birta kifizetni a föidbért 1950: „Boldoggá vált életemre, biztos jövömre szavazok!" — mondja Kálmán Mihály Ma már mindennapi látvány —_ A hosszú, széles Ruzsajárás felé vezető makadámútat mindenfelől új bekötőútak keresztezik. A fiatal eperfasorok felett magas póznákon telefondrótokat libegtet a szél. Balról néhányszáz méterre az úttól, Len­gyelkápolna közelében az átokházi gépállomás egyik traktora szánt. Jobb­ról az út mentén a zákányi határban ugyancsak két traktor húzza maga után a barázdát. Mély hangjuk a végtelen messzeségig elhallik az októberi napsü­tésben. Itt van mindjárt a lengyelkápolnai „Petőfi" tszcs is. A bejáró úton emberek állnak, vidám beszélgetés folyik közöttük. Középen áll Hajas elvtárs, aki arról beszél, hogy a csoport pénteken száz százalékig elvégezte az őszi vetést. — Kissé beljebb a bejáróul végén ott áll a nagy 38 soros szovjet típusú vetőgép, mellette ugyanesak szovjet mintájú mü­trágyaszóró. Kerekeik fénylenek a munkától, _ de most már vége a ve­tésnek, nyugodtan pihenhetnek. Az úton most hízott sertésekkel megrakott teherautók közelednek. A gazdag és értékes szállítmányt a „Kiss Imre" tszcs-ből hozzák. Az úton állók elbírálása srerint egyre.másra 180—200 kilósak lehetnek darabon­ként. Szép pénz esik érte a csoportnak. Másfelé a határban mindenütt lázas munka folyik még. Az egyéni­leg gazdálkodó parasztok is már az utolsó barázdákat szántják és vetik, ássák a cukorrépát, viszik a gyűjtőhelyre. A vágói állomásról majdnem óránként Indulnak a kisebb-nagyobb répaszállítmányok Szegedre, onnan pedig a mezőhegyest cukorgyárba. _ A vidéken Jól fizetett a szőlő ls. A szüret már Itt is befejeződöft. Lovaskocslk és teherautók szállítják a város felé a hét—nyolcbektós, zamatos musttal telt hordókat. Az egykori sivár pusztaság helyett virágzó élet Az őszi munkák és a vetés köriili problémák mellett most a beszélgetés mindennapos témája az október 22-i tanácsválasztás. A környékbeli dolgozó parasztok jól ismerik jelöltjeiket. — Nem is csoda, hiszen évti­zedek óta itt élnek közöttük — mondja Bite Ferenc tizholdas kö­zépparaszt. Itt élitek akkor is, amikor a jó bekötőutak, a ter­melőszövetkezetek, a traktorok s a virágzó élet helyett sivár pusz­taság, feneketlen nyomor volt. A kulákokat kivéve, a nyomorúság­nál egyebe nem volt itt senki­nek. Vájjon miért volt ez ? A fe­lelet erre a kérdésre itt még most is mindenkinél készen van. Nem azért, mintha a föld nem termett volna, mégcsak azért sem, mert a viskók lakói nem akartak dolgozni. Éppen ellenke­zőleg, éjt-nappalt eggyé téve, bőrkikopásig robotoltak s még­sem volt semmijük. Ez az élet — amint Erdődi Vince 12 hol­das középparaszt, a helyi ta­nács egyik jelöltje elmondja — mint az egész országban, itt is az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után kezdődött, már a húszas évek végén, a harmincas évek elején elérte tetőfokát. Pusztitóbb az árvíznél Emlékszem rá — mondja Er­dődi Vince — akkor azt tanítot­ták az iskolában, hogy Szegeden még soha annyi lakóház s épület nem pusztult el, mint az 1879-es árviz idején. Azt mondták, hogy ez katasztrófa volt. De nem ne­héz megállapítani, melyik volt a kataszürófálisabb, az 1879-es ár­víz-e, vagy a Horthy-rendszer gyalázatos, haszonbér, és adópo­litikája! Kétségtelen, hogy az utóbbi. A dolgozó parasztokat nemcsak a hajlékuktól való me­nekülésre, hanem az életüktől való szökésre, a nyomor és a pusztulás fenekére kényszeritet­te. Erről nemcsak Erdődi Vince, Bite Ferenc, meg Cékus Pál, Né­met Pál és a többi idevaló dol­gozó parasztok beszélnek, hanem a tárgyi bizonyítékok sokasága is tanúskodik. tj.teta ff-­<í p, r » Á. <• » x-'-cSc wX^xá&Xx*-' - s gtnp^ii aSisSr &XX-XXS- • oX>:o iSxlsXjaX -x-x.xt X-.Í ^Mtot : m «,*««» t líMtj •*: xXXx-xxx —rfc, X ocx-xjxex • Í5 >••:»**• KW&WM&c-xs , íXxx&x íxSS'xt -:(« ••« i Sfjaftftf: :xg tggCBW : Tüsot&ókat vezénmlHk ki mt ődé$ho« és lebontották a kását Földönfutó Ilii a csatád, m«ri nam bárt fiséin*. A iötvéw&x Asésí bteotínés fbwftlroáfets «Kátasún Mthálv ítzsmmé fr*»é­diáiét, hasoHÍé, ?ew»áíh«táte3 «5ha iötsís^ mást&rtém? - ' őcöifí­< '•:<•* A­o<^<:>> pú*;MSj.y.jfo'i&JÜ.. HB m&mmc rnsmtmmtse. yxx-xxxx'xx-x • S^iíStíSa C. X v >..; :-*'». „,v-x-Ux :•?•:•' xx-:t-x&x , xxtx .xív.v, A, y :•> >.;• yj.x-Xx p,.,xx-.x xy/.\ \ y/- y -x-X; • • ><o: v -v , XyXyN.1 -.'.w a...: •fik :<.-x-> /jS:-ís-xx--M —\ : >i-.\'> , Y/y> t- • M í'. ,-6>: -< X 'ym. •'. yyy - yx íy t- ;«• >,:-:, ív' «t > , • A'v tx 'Myí :• , < < >' 1ST« *> »;•<» !!•, . y x :- :-:> <•:•.:•>•:•.«< yyxyX . x.xy: yp.-yY: .X. xxrUíWt , <x..'Ti­X.xxv xi>xx.x< X X x x! ' í x . :< SXJ p >flfí>í»'íp ' :•>:;•: x:x .iXi XpxXíxX.' •x-yxXy.\ :v: .x-p:' 'XKÍ. •> xxpc-.xx. >x Xíyx^xyypy-Xpí.y •XXX-XX XXXXX'X X'Í'XX-. XXXX. oX;: . ' 44 * 'V A Szegedi Hétfő — az akkori szegedi lap — 1933 április 24-i Ézáma ilyen címmel hoz cikket: „Tűzoltókat vezényeltek ki egy adóshoz és lebontották a házát. Földönfutó lett a hatgyermekes család, mert nem bírt fizetni." Ez az eset itt játszódott le a szomszédunkban, — folytatja to­vább Erdődi Vince középparaszt. Abban ea évibea magam eem vet­tettem be az úgynevezett „föld­reform" által bérelit tiz hold föl­det, minden nap vártam, hogy hozzám is megérkeznek a tüz­oitóik, mehetek koldulni, vagy valamelyik kulákhoz, vagy ura­sághoz cselédnek. Családomat a széinek ereszthetem. Csak hajszálon múlott, hogy megmenekültem ettől. — Erdődi Vince az összesereglett paraszt­táreaivai együtt még wrt -te emlékszik — meg is mutatják, hol állít meg a tüzoltó-autó — amikor a szomszédos Kálmán Mihály házát lebontottál^ Még azt is tudják, hogy tizenket­ten voltok a tűzoltók. Kálmán Mihály nem volt odahaza, napszámba járt, s a tűzoltók egy jólöltözött „úri­ember" vezénylésével állati kegyet, lenséggel estek neki a kis családi háznak. A konyhában és a szobában elfűrészelték a gerendákat, beros­kadt a mennyezet, cidarabo'-ták a nádfedelet tartó horogfákat is. A tető percek alatt az udvaron volt. A gyerekeket mezítelenül dobták ki az útra Kálmánék néhány bútordarabját., a párnákat s az elszaggatott ruha­darabokat a diilőútra dobálták ki. Mit sem számított Kálmánná szivC. ket tépő könyörgése, hangos sírása. A három apró gyereket is mezíte­len, ruha nélkül, dobták ki az útra. Még reggel gyanutilanul ment az iskolába Kálmánék másik három gyereke, s mikor hazajöttek a ta­nulásból, hajlékuk helyén már csak kopasz, szétrombolt falderék jelez­te, hogy itt állt a szü'őház, melyet édesapjuk hosszú évek verejtékes munkája árán épitiett. Mint az ak­kori lab be is számolt erről, a hat apró gyereknek a szomszédok vették pártfogását, akik minden nap el voltok készülve arra, hogy velük ismétlődik meg ez a tragikus eset. Kálmán Mihály pedig, mint egy tébolyult — öngyilkos akart lenni, amikor meglátta házának marad­ványait, fájdalmasan sikoltott fel, és azt mondotta: — Miért nem csapott engeiu is széljel egy grá­nát az orosz fronton. Ezért védtem én a mi urainkat. Ezt bellett meg­érnem. Szomszédai haszt)alla.n vigasztol­ták, tiem vo'-t számára más bizta­tó, mint az,'hogy „jó az isten, majd segit az." Ez azonban sovány vi­gasztalás volt, mert — amint Bite Pál elmondja —, Kálmán Mihályon nem az isten, hanem Móra „szom­széd", hasonló sorsú paraszttársa, segitett, aki megosztotta vele egy. szoba-konyhás lakását addig, mig valahova cselédnek, vagy valami másnak el nem helyezkedik. Hol van Kálmán Mihály? Ennek már több mint 17 éve. Kál­mán Mihály „kivert kutya módjá­ra" eltűnt a vidékről. Nem tudja senki hova lett. Vannak, akik azt mondják, hogy meghalt, meghal­tak a gyerekei is. Egy, vagy kettő él közülük Dunántúlon. Erdődi Vin­ce sem tud hollétéről semmit, de a legtöbbet mégis ő mondja róla. — „1943-ban Szegeden a Marx­téren láttam. Akkor is olyan ron­gyos, — sőt még rongyosabb volt velem együtt, mint akkor, amikor •még erre lakott." A másik szomszédban, Német Pá'-éknál ismernek egy Kálmán Mi­hályt. Azt -mondják róla, hogy a vágói állomástól másfél kilométer­re lakik, illetve csak lakott, mert a feszabadulás előtt meghalt, de a fia. Ká'mán Szilveszter, az még most is ott lakik, ö biztos tudna mondani valamit. Kálmán Szilveszteréknél csak egy fiatal menyecske van otthon, s elmondja: Ez az a Kálmán Mi­hály, akit keresünk. Az apósom volt szegény, de már meghalt. Eldobol­ták a házát, elárverezték mindenü­ket, 35 évig volt összesen jr.ás keze-lába. Talán ez a Kálmán Mihály az . . . — de mégsem az. A későbbi beszél­getésből kitűnik, hogv egy másik Kálmán Mihálynak kellett lenni, ha a sorsuk egy is volt. Czékus Pál azt hallotta a mi Kálmán Mihá­lyunkról. hogy amikor elmenekült erről a vidékről, valami ..úri Varga" nevű kulákhoz állt cselédnek Felső­faluban, azóta ott él. Végre ideérünk. Az autónk befor­dul a bejáraton s a kút mellett ta­lálkozunk Kálmán Mihállyal, akit sokan úgy tudnak, hogy már nem is él. Ma már Kálmán Mihály is boldog életet él Kálmán Mihály ma már törtarcú, időg A 44MM -világháború Ide. Az egykori „alattvalóból" TANÁCSTAG LESZ Ünnepet jelentett számomra a Szabad Nép vasárnapi száma. An­nak a cikkét olvashattam mindjárt az el'ő oldalon, akit mindannyian annyira szeretünk, akinek a szava mindig útmutatás számunkra, Rákosi Mátyás elvtársét. Elolvastam a cik­ket kétszer is, s nagyon sokat ta­nultam belőle. De egy része külö­nösen megragadta a figyelmem Az amikor arról beszél Rákosi elvtárs, hogy az egykori „alattvalók'' a ta­nácsokon keresztül népi demokráci­ánk vezetéshez értő öntudatos ál­lampolgárai lesznek. Ez a mondat késztetett engem ar­ra, hogy ezt a levelet megírjam. doronggal s kiütötte az egyik sze­mét, persze, amikor mjjr megvolt a baj. megijedt és az apjának azt mondta, hogy én bántottam a lovat. Megkezdődött a vallatás, mely ágy folyt le, hogy a gazda, meg a fia kötelekkel odakötöztek az udvaron egy oszlophoz és lánccal elkezdtek verni. Amikor elájultam, fellocsol­tak. Kellett a kereset, nem vallhat­tam be olyat, amit nem csináltam, mire hívták a csendőröket. Ezek az' tás elvittek s aki ismerte Horthy csendőreit, nem is kell mondanom, mi történt Ilyen volt a mult. Csak akkor vet­tem észre, hogy állítólag hazám Mert én a múltban tálán mindenki­nél jobben ..alattváló" voltam, ku­lákok cselédje, csendőrpofonok cél­táblája. Küszöbön ettem, ott, ahol a kutya. istállóban aludtam, ott, ahol az igavonó jószágok. A törvény véd­te a gazdát, a kupecot- a jegyzőt, a csendőrt. Az én védelmemet, azt rábízták a jó istenre. Milyen volt egy ilyen magamfajta „clcttvaló"' élete? 12 éves koromban Orosházán szol­gáltam egy Fehér Antal nevi1 200 holdas kuláknál. Vigyáztam a jó­szágra, meg csináltam azt. ami: mondtak. Egyszer az egyik l ha nyelt, vagy evett valamit és megdög­lött. Elővett a gazda. Követelte rajtam a libát Először az ostorral vert vagy öt percig, hogy valljam be, hogy én ütöttem agyon a libát. Hogy vallhattam volna be, mikor nem én ütöttem agyon? Erre elő­vette cz istrángkötelet, kékre zöldre vert és étlen-szomjan bezárt egy napra a sötét kamrába. Már nem is olyan fiatál legény voltam, amikor Vásárhelyre keriil­tem Fehér Sándor kulákhoz. Volt a kuláknak egy akasztani való fia, aki kegyetlen volt emberhez, jószághoz egyaránt. Az egyik ló nem kedve szerint járt. mire elkezdte verni egy is van, crr.ikor kiküldtek n frontra. hogy védjem a hazát Ütöttek, ver­tek, rongyos voltam. fáztam, ékez­tem, annyit dolgoztam, mint az iga­vonó barom, még annyi becsületem sem volt. hogy nyugodtan végigme­hettem volna azon az oldalon, ahol azok jártak, akik „embernek szá­mítottak". Az életet hozta nekem a felsza­badító Szovjet Hadsereg. A- alatt­valóból szabad emberré válhattam. Két éve már, hogy a Dózsa terme, lőcsoportban dolgozom, seját. új he* rékpárom, saját rádióm, szép laká­som van, fejedegbt. takarmányt, krumplit, kukoricát, árpát. 6000 fo­rintot keptem cz idén is a csoport­ban, uiságokra fizetek elő, a csoport 160 kötetes könyvtárából tanulha­tok. müveihetem magam, az a meg­tiszteltetés ért, hogy jelöltek a ta­nácsba. Az én életemet is megírta Rákosi elvtárs cikkében a hozzám hasonló sok százezer volt ..alattvalóéval" együtt. Most már emberek L-t.tünh és rövidesen megtanultuk majd ezt is, hogyan kell vezetni az országot, A Párt vezetett, tanított bennünket eddig is és tanít, vezet a jövőben is. Kovács P. Pál a ..Dó-sa" tszen tasfa jén többszőr megsebesült. Már a munkabírása sem a régi. de azért most már 6 ;s emberhez méltó, bol­dog életet él. A legidősebb fia bá­nyász, ió fizetése van. A felszaba­dulás előtt a környező kulákok ke­ze-lába. cseléd volt az is. — A hat gyerek közül már csa'k kettő van odahaza, a többieket édesaojuk, aki most Bordány községben feles föl­dön dolgozik, kiházasította — ahogv ő mondja — „szárnyára eresztette' őket. Most a még odaha'a lévő csa­ládjai kérésére és saját belátása nyomán elhatározta, hogy a taná­csok megválasztása u'.án ő is ter­melőszövetkezetbe lép. Elhiszem, amit Erdődi Vince igér Hogy miért hafározot* eképpen, erre ő így válaszol egyszerűen és érthetően: .Azért, mert szeretem a rendszert, szeretem a Pártot is, szeretnék tagja lenni, mert meggyő­ződi em arról, hogy a Párt az, amely eljuttatott minket odáig. ho<xy most már saját magunk közül választhat, jük meg képviselőinket". Itt elgondolkozik Kálmán Mihály, s azután hozzáteszi: „Egyszer a múltban is volt nekem szavazócédu­lám. de meg voltam győződve ar­ról — az 1933-as eset után különö­sen —, hogy a nagyságos képviselő úrnak csak a szája jár, folyvást igér és hazudik nekünk, de segíteni nem akar semmit. Akkor eltéptem a szavazólapot. Ezért az'án nem is kaptam többet szavazati jogot. Igy folytatja tovább: „Hallom, hogy Erdődi Vince, a volt szomszé­-dunk ia 4 -tanácsba .vsa , jelölv«, .te­hát ö is az én képviselőm, neki el­hiszem. amit igér. mert tudom ró'a, hogy ő sem akarja mégegyszer ki­szolgálni a báró Blaskovics urasá­got. Nem akar mégegvszer térden­íülni a derekegyházi uradalom, meg a Tomoai-majori intéző előtt." „Ezek igazán értünk lesznek" — fejezi be mondanivalóját. A Népfrontra szavazok! Most, hogy felidéztük emlékczc­lében a kis családi házat- nem tttd szabadulni ettől a témától. Még most is dühösen és fájdalmasan tör ki belőle a sző: ..M'ndencm volt az a ház, az éle'emet adtam bele. Csu­pán azért bontották le. mert 30 pengő bér- és adótartozást és húsz pengő perköltséget nem tudtam azonnal kifize'ni. haladékot pedig nem kaptam rá. „Akkor semmit sem tehet'-em el­lene, meg kellett értenem, amit ha­sonló sorsú szomszédaim mondot­tak; ..Az árral szemben úszni nem lehet." „A Párt akkor is élt, akkor is harcolt értünk, amikor mink a mult rendezer nyomorúságától elcsügged­ve nem is gondoltunk rá. Hiába kértünk védelmet a Horthy-kor­mánytól. az igazi védelmet és fel­szabadulást a Szovj'etunió legyőzhe­tetlen hadserege hozta meg nekünk. Én szeretem a Szovjetuniót és a Pár­tot — gyűlölöm a régi rendszert. Boldoggá vált életemre, biztós jö­vőmre, a Népfrontra szavazok." Xgfpi Józaet .

Next

/
Thumbnails
Contents