Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-08 / 235. szám

4 •ASARNAP, 1950. OKTÓBER «. SZENTI VA NÉJ1 ÁL OM Új színpadon, átalakított színház­ben mutatta be csütörtökön este a Szegedi Nemzeti Szinház Shakespeare jólismert és igen kedvelt vidám, regényes színmüvét, a Szentivánéji álmot. Az előadás helyes célkitű­zése az, hogy a mult művészetének ezt az értékes kincsét megismertes­se az új, a népi közönséggel. Az elő­adás érdeme pedig elsősorban az, hogy a darab klasszikus, többszáz évvel ezelőtt időszerű mondanivaló­ját az új, a mai művészet hangján keresetül mcghamisítatlanul adja vissza, Ugy, hogy ezek a mondani­valók ma is időszerűek ég a darab­ban lévő eszmei és művészi gazdag­ságot maradéktalanul tolmácsolja az új közönségnek. Az előadáson meglátszik, hogy gondosan előkészítették — annak el­lenére, hogy színpadi próba aránylag kevés volt. A rendezés elgondolásai frissek, kerülik a darabban igen s"k helyen szinte felkínálkozó formális megoldásokat, Körmöczí László kö­rültekintő rendezése nagyban hoz­zájárul a jó előadáshoz. Sikertilt en­nél a darabnál a rendeső és a színé­szek között olyan összhangot, olyan valóban operatív kapcsolatot létesí­teni, aminek az eredményei töb­bek között megmutatkoznak az elő­adás nagy sikerében is. Mielőtt még a szereplőkről egyen­ként szólnánk, szólni kell arról, hogy a Szegcdi Nemzeti Szinház tagjai álálában sokat fejlődtek .Itt nem­csak egyszerűen szűkebb értelemben vetf szakmai kérdésre gondolunk, nem egyszerűen a színpadon való „fizikai mozgás'' javulására, hanem gondolunk elsősorban arra, amit a Szentivánéji álom előadásán is ta­pasztaltunk: a színészek ábrázolásá­ban, a mű eszmei mondanivalója, harmonikus egységbe olvad a színé­szek által használt kifejezési for­mákkal. Ez a kritériuma elsősorban annak. hogy egy előadásról azt mondhassuk; jó elöadág volt. Természetesen ez az összhang nem jött magától, A mi színészeink­nek is a marxizmus-leninizmus lr nulmányozása, a szovjet színművé­sze! tapasztalatainak fokozatos el­sajátítása és feldolgozása adja meg az alapot ahhoz, hogy megte­remtsék játékukban a harmóniát, hogy alaposan megértsék ég céltu­datosan felhasználják előadásukban a mű mondanivalóját, * A szereplök közül többen kitűnő alakítást adtak. Nem sorrendben, — de elsőnek említjük Barsi Béla Zuboly-át. Azért is. mert egészen k'iűnö játékot ad, de azért is, mert Bc.rsi fejlődésének komoly doku­mentuma ez az alakítás. A .,Mosz­kvai jellem" Potapovja óta ez a te­hetséges színész a formalista sallan. gok jelentős részét levetette magá­ról. — Persze még nem mindet. Ezt mutatja a péntelci előadás is, amikor a harmadik felvonásban már alig volt hangja, mert az jeletek­ben „agyonkiabálta" magát. Vagy a csütörtöki előadáson az egyéb­ként kitűnő monológ is erre utal. A szamárfüleket kereső kezeket ha fél perccel előbb leveszi, a jelenet teljes egészében eléri hatását, — de ő a hatás elérését a kezekkel való minél kiadósabb játékban látta. Persze esek apróságok — de jel­lemző apróságok — és tegyük hoz­zá, olyanok, amelyek rövidesen tel. jesen kiküszöbölődnek Barsi játé­kából. Lengyel Erzsi Puck szerepét job­ban játszotta, mint Süli Manyi. A huncutság, az évszázadok patináján keresztül is friss shakcspeaTei hu­mor Lengyel Erzsinél élfí és ható. nevettető erővé vált. Igaz, SWi Manyi is megnevettette a közönsé­get, de mondhatjuk „operetli" esz. közökkel. Megkérdeztük csütörtö­kön a második felvonás után az egyik nézőtől, hogy mi nevettette tneg Puck játékában. Azt telelte: „Az, hogy olyat* vékonyan nyávo­gott-" De ettől függetlenül SüU Ma. nyi Puck.jdban is volt sok pozití­vum. Kőszegi Teseusa szép, nagyvo­nalú. A szerelmes lányok, Mácsai Emmi (Hermina) és Ambrus Edig (Heléna) változatosan és érdekesen játszanak, fnke László Oberon sze­repét szépen' mondta, néhol azon. ban a kelleténél stilizáltabbak a mozdulatai. Koós Olga Titániát fi­noman játssza és igen nagy érde­me, hogy tündér létére nem ,,tün. dériskedi" el a játékot. A kézművesek jelenetei végig mulatságosak és általában egyik szereplő Sem túloz. Pt-otf azonban még akad felesleges ide-oda rdn­gás. Darvas Ernő jó Egeus, Felylnczi Viktor megállja a helyét Lisctnder szerepében, Miklóssj György De­metriusa szintén vidám alakítás, de nem teljesen Shakespeare De­metriusa. Helyenként úgy érezzük, hogy nem egy athéneí ifjú beszél és vivódík a város közelében lévő ligetben, hanem valamelyik szegedi szüknadrdgos fiatalember mondjuk, alkalmasint az újszegedi nagy pia. tánfák alatt. Ocskay Kornél meg. jelenése igen alkalmas FUosztrát ünnepélyrendező Szerepére. Hyppo­lita amazonkirálynő szerepét And­rási Ilona megértette. Titánja szerepét hárman játsszák, akik közül Koós Olgáról már ir­tunk, Fodor Terézröl és Horváth Julidról pedig majd írunk. Puck kettős szereposztása és a hármas szereposztású Titánia kHW'ő alka­lom arra, hogy színészeink össze­mérjék „erejüket". Bizonyára ennek a versenynek az lesz az eredmé­nye, hogy az előadás napról-napra csiszolódik. A díszleteket az első és második felvonásban Sándor. Sándor tervezte, a zenekart Pau­lusz Elemér dirigálta. Százhefvenhárom és félmillió forint költséggel épülnek szülőotthonok, bölcsődék és napközi otthonok az ötéves tervben A felszabadulás előtt a csecse, mohai and óság 13—14 százalék volt. ma már 10 százalék alá csökkent. Népjóléti kormányza­tunk az angolkor elleni küzdelem keretében megszervezete a csecse­mők állandó D-vitamin ellátását. A bélhurut elleni küzdelem során pedig a rászoruló eseosemők csaknem 80.000 liter anyatejet kaptak. 1945-ben 52 szülőotthon műkö­dött 445 ággyal. A hároméves terv végére a szülőotthonok szá. ma 98-ra, az ágyak száma 968­ra emelkedett. Az ötéves terv 173 és fél millió forintot irányoz elő szülőottho­nok. bölcsődék és napközi ottho­nok létesítésére. Uj szülőottho­nok, főleg a bánya, és tanyavi­dékeken épülnek. Az ötéves terv végén az országban 155 szülő­otthon működik majd. 1954 végére a bölcsödékben 6000-el több csecsemő, a napközi otthonokban 7600 al több gyer­mek számára lesz férőhely. Megszervezik az anya- és ose. csemővédelem vonalán a szakor­vosi ellátást vidéken is. Az or­szág 49 járásában a járási egész­ségügyi központok tagjai rend­szeresen ellátogatnak azokba a falvakba, ahol nincs orvos. A szakorvosok megvizsgálják és ta. nácosal látják el az anyákat és csecsemőket. Ennek az országnak mi vagyunk az örökösei . • • Bordány községben az úttörők is bekapcsolódtak a Békekölcsön /egyzésébe (Tudósítónktól.) Bordány köz­ség dolgozó parasztsága is meg­értette és magáévá 'otte a béke­kölcsönjegyzési szükségességét Ezt bizonyítja az a lelkesedés, amellyel dolgozó parasztjaink kezdték meg ? jegyzést. özv. Németh Kálmánná két. holdas kisparaszt családjával együtt először 1400 forintot jegyzett és utána még 100 forin­tot adott a béke megvédése és megszilárdítása érdekében. — Szívesen adok a demokrá­ciának — mondotta a népneve­lőknek —. mert már eddig is so­kat kaptam és még -okat is ka­punk a demokráciától. Villany ég rövidesen a faluiban és az életszínvonalunk is állandóan emelkedik. De nemcsak Némethné. hanem a hfísméa valamennyi dolgouója szívesen jegyez és örömmel vár. ja a népnevelőket. Ki&pataki Lajos háromholdas kisparaszt 100 forintot jegyzett és kijelentette: — Szívesen adom, mert tu­dom. olvan. mintha magamnak adnám. És akkor, amikor az ál­lam kér kölcsönt tőlünk, azt sok­szorosan vissza is adja nekünk. Uj hidat, gyárakat kapunk ezért a pénzért. A gyárakban új mun­kalehetőség nvilt a dolgozóknak és maholnap teljesen felszámol­juk a munkanélküliséget. Kálmán Vince kisparaszt 200 forintot jegyzett. — Azért adom — mondotta —. mert ezzel az egész magyar dol­gozó nép s a magam fa családom rfaxfre ta biztosítom a békés felemelkedést. Tudom, mit jelent számunkra a béke és éppen ezért jegyeztető örömmel. A felnőttek mellett az úttörők is kiveszik részüket a jegyzésből. Ezek közül kiemelkedik Sípos Zsuzsa és Sípos István, akik 100 —100 forintot jegyeztek ezekkel a szavakkal: — Mi tudjuk és érezzük, miért jegyeztünk Békekölcsönt — mon­dották boldogan. — Megtanultuk a.z iskolában, hogv ennek az or­szágnak mi vagyunk az örökösei. Ránk vár ez az ország, amely Rákosi pajtás vezetésével. a Szovjetunió támogatásával és a dolgozók szorgalmas munkája nyomán napról-napra szebb lesz. Ezzel szemben a kulákság igyekszik szabotálni a jegyzést. Hatalmas vagyonuk mellett, szemtelenül csak 100—200 forin­tot hajlandók jegyezni. Ezzel i« kimutatják, hogy nem akarják a békét és a háborús uszítók sze­kértől ói. Példa erre Ocskó Ist­vánné. akinek 32 hold földje és szeszfőzdéje van. Újságpapírba 80 forintot csomagolt be és egé­szen szemtelenül dobta oda a jegyzésgyüjtők elé az asztalra s kijelentette, hogy nem hajlandó többet adni! Ocskónét mindenki ismeri a faluban és nagyon jól tudja min­denki róla, milyen aljas munkás­nyúzó volt világéletében és nem becsülte és ma sem becsüli a munkás embert. Bordány község becsületes dol­gozó kis- és középparasztjal azonban továbbra is lelkesen íe. gveznek. mert tudják, miért te­szik : harcolnak a békéért és har­colnak minden külső és belső el­lenséggel szemben, olyanokkal, mint Ocskómé és társai. Szűcs Antal líöszöníük a öliiMtssönl^zölcnelc., Mi, úttörők nagyon Jól tudjuk, hogy a világ két táborra szakadt. Az egyik a béke tábora, a másik pe­dig az imperialisták tábora, amely új háborúra készül. Mi js a béke'áborhoz tartozunk és éppen ezért igyekszünk minden erőnkkel a békét védeni. Eddig ta­nulással szolgáltuk a béke ügyét, most anyagilag is hozzájárultunk a béke megvédéséhez, örülünk, hogy így is elősegíthetjük a béke megvé­dését. Szüleink is őrömmel Jegyez­tek Békekölcsönt, mert tudják, min­den fillér a mi jobb jövőnket bizto­sítja. Köszönjük azoknak az üzemi dolgozóknak és parasztoknak, akik kölcsönt jegyezlek, hogy forintjai­kon keresztül számunkra is biztosí­tották a békét és a felemelkedést. Köszönetünkéi és hálánkat jó tanu­lással fejezzük ki. Damjanich János úttörőcsapat, Deszk. — Na, helyben vagyunk — mond­ta Torony Róbert társának, miköz­ben felmutatott az egyik házszám­táblára a Nagykapu-utca sarkán. — Nagykapu-utca 1. — belűzte a másik, majd várakozással tekintett Torony Róbertre, És valóban To­rony Róberttől nagyon sokat várt, — Milyen kitűnő ember ez a Róbert, milyen nagyszerűen tud ö népnevel­ni — mondogatta magában irigy­kedve. — Az én elvem, minél kevesebbet beszélni, de hatásosan — magyaráz­ta Torony Róbert társának. — És ami n fő. legyen csattanója a dolog­nak. A csattanó az igen hatásos va­Ic.n.i. Amikor már minden érved ki­ioayolt, akkor bökd ki a csatta­nót és akhor kész, megvan a siker. A másik áhitattal hallgatta, Mi­lyen okos lehet ez az elvtárs — gondol'a magában. Még az esti agi­tációs Iskolára se jött el, csak ép­pen cz utolsó előadásra. Hiába, aki képzett, aki sokat tud, annak köny­nyebb a dolga. Vele az'án lehet maid eredményt elérni. Képzeletben már fel is sorakoztatta a jegyzési wre a százasokat, meg az ezreseket. Nagy volt a csodálkozása, amikor Toronyi Róbert kerek pcrec kijelen­tette: Tét mégy jobbra, én meg balra. Az első pillanatban még azt hitte, valami jó kedve lehet ennek a To­rony Róbcr'nek, talán még énekelni is r.'í.cr. De már a másik pillanatban rájött, hogy bizony komoly a dolog. Torony egyszerűen cserbenhagyja. — Az én elvem, minél többet, rr.ir.il gyorsabban. A felét te járod le, a másik felél meg cn — mor.d'a Torony, — 16y feleannyi idő alatt végzünk. — Ezzel elvette társától a listái, ahova a címeket Írták, bics­hálával szépen kettévágta és máris indulni nk — Dekát Torony elvtárs — mondta hé cégbeesetien a másik — ez még­sem lehet. Én most agitálok elő­ször, táncsak nem hagysz cserben? — Méghogy én cserben hagyná­lak? — mondta sértődötten Torony. — Hál nem elmondtam az érveimet, még a módszereimet is átadtam. Az­tán közöltem veled a haditifkot is. amit még senkinek se mondtam el. Legyen csattanója a dolognak, ez az én harci taktikám... S Te még meg­sértődsz? S különben is csak úgy tanulhat az ember, ha önállóan vég­zi munkáját, nem támaszkodik man. kókrn. Érted ugye? Most induljunk. Ezzel faképnél hagyta az ujdonr sült népnevelöt, aki az első pilla­natban szóhoz sem tudott jutni. Ké­sőbb. amikor már Torony az első ház kapuja előtt megállt, akkor is csak ennyi jött ki a száján; — Legalább elmondta volna a csattanót. Torony Róbert becsapta maga u[án a kaput, a másik meg elindult s iörte a fejét, mj is lehet az a elol­taná. * — Vájjon hol láttam már ezt az embert. .. töprengett Torony Ró­bert. miközben ott ült n szobában s várakozott. — Kovács Pál... ez a név állt a listán. A házszám is egyezett Lehetetlen, hogy rossz he­lyen járnék. De az biztos, hogy már láttam valahol ezt az embert. Az az ember pedi« éppen most jött ki a fürdőszobából. Torony Ró­bertnek már nem volt alkalma to­vább fürkészni az arcát, mert az csupa heb volt. — Ne haragudjon, hogy kissé megvárakoztattam — mondta a szap­panhabos. — de el kell mennem ha­marosan s szeretnék megborotvál­kozni. — A. dehogy haragszom ... sőt — mondta Torony Róbert. — Tud­niillik úgy áll a dolog, hogv én -« maradok sokáig. Mennem kell, sok helyre el kell még vinnem ma a vi­lágosságot, az ömudato'. Ja úgy! — csodálkozott a ha­bosarcú ... Torony Róbert kényelmetlenül fe. TORONY RÓBERT CSftTTflNÓJA szengelt a széken. Kellene már va­lamit csinálni. Gyorsan határozott. Ünnepélyesen felemelkedett a székről, megigazította nyakkendőjét, megköszörülte a torkát és beszélni kezdet. — Hát ugye talán nem is kell azt magának hangsúlyozni.,. ugye . .. ezt maga is tudja. . . ugye a béke... a béke az valami nagyon jó dolog. És kell a béke. . . Az utolsó szavakat már erőtelje­sebben mondta, majd szinte kiabál­va, nekitüzesedvc folytatta: — Igenis kell a béke ... Nekem is kell, meg ugye magának is . . . Képzelje el, mennyivel nyugodtab­ban lehet igy borotválkozni. Mert mi lenne, ha közben arra kellene gondolni, mikor szólal meg a sziré­na. Meg képzelje, akkor talán nem is tudna mindennap megborotvál­kozni cz ember. — Nem bizony — mondta a ha­boscrcú, miközben jót húzo'-t a bo­rotvával a nyakán. Ez a jelenet újabb érvet adott Torony Róbertnek. — S az ember élete sem lenne biztonságban, ugye? — Nem bizony — mondta a má­sik Torony Róbert most már diadal­ittasan kiáltott fel; — Nos. ezért kell a béke, S ez­ért kell nekünk karcolnunk a béká­ért. Harcolni ...érti... kiáltotta nekitüzesedvc. — Ez aztán remek csattanó volt — gondol a magában — s máris nyúlt a zsebbe s előko­torta a jegyzési ivet. — Mennyit írunk fel? — kérdezte magabiztosan. — Biztosan hallott már róla, a Békekölcsönről van szó. .. Közben a habosarcú már fél ar cáról leszedte a habot. — Vájjon honnan ismerem — töprengett magában Torony Róbert. De nem sokáig, mert a másik meg­zavarta. — Nos, valóban, a Békekölcsön­ről hallottam, de én nem tudom, mi célf is szolgál. Meg az'án vissza­kapjuk-e és hogyan? Aztán azt sem tudom, érdemes-e jegyeznem, hiszen mit ér az én kis pénzem, mégha ez­ret is jegyeznék. Csak csepp a ten­gerben. Abból még nem lesz béke ... — Hü a mindenit — mormolta maga elé Torony Róbert. — Itt az­tán nehéz lesz népnevelni. Aztán csak állt szó nélkül és tanácstala­nul. A hcbosarcú most a bajusza körül foglalatoskodott a bora'vával s elfintorította az arcát. Torony Róbert megkönnyebbült. — Nem . . . mégsem ismerem — állapította mag s kissé megkönnyebbült. Most már rendbejött valahogy, de még min­dig nem tudott semmi okosat mon­dani. — Hát nézze — szólalt meg is­mét a habosarcú. — Mondtam az előbb, hogy sietek. De mosl mégis azt mondom, szívesen elbeszélget­nék magával, mert tudja, engem na­zyon érdekel a Békekölcsön. Hát beszélgessünk . , Olvasta a mai Szabad Népet? Torony Róbert most aztán végkép nem tudta, mit szóljon. De nem is volt rá szükség, meri megelőzték — Látja ezt a szép bútort? Tud­ja, mikor veftük? A felszabadulás után. Tudja mi az én foglalkozá­som? Üzemi munkás. És mi voltam a felszabadulás elöti? Akkor is üze­mi munkás, de most megbecsülnek, megkapom a munkám u'án járó bért Torony Róbert még mindig mozdu­latlanul állt. Mondani akart vala­mit, de a másik félbeszakította. — Persze, nemcsak az én élelem javult meg, hanem eszeké, meg száz­ezreké . .. Építünk, békében, boldo­gan .,. Felépítettük az új hidat. az új gyárat ... tudja, itt van a kö­zelben. A mult héten Kisterenyén voltam. Új termelőcsoportot alakí­tottak A gépállomás négy új trak­tort kapott. Az ötéves terv második évében már a mi üzemünkben is lesz napköziotthon, bölcsőde . ,. Persze, hogy felépüljön, ahhoz béke kell. De ki akar háborút? Ezt maga is tudja, az imperialisták. Mert mit csinálnak például Koreában? Ott van egy nép, amely éppúgy dolgo­zott a jobb életért, mint mi. És az imperialisták el akarják venni en­nek „ népnek a szabadságát, lerom­bolják az iskolákat, kórházakat . .. Na és azt hiszi, mi kivétel lennénk? Nem . . . Mit kell tehát tennünk? Erősödnünk kell. Erősítenünk kell néphadseregünkéi, új gyárakat kell építenünk... Érti ugye? Én is meg­értettem ezt. Azért jegyeztem 800 forintot.. . Torony Róbert zavarában kiejtette kezéből a jegyzési ivet, meg a lis­tái is. amelyen ott díszelgett Ko­vács Pál neve is. Kovács Pál ud­variasan lehajolt érte. Amikor felemelkedett, szigorú te­kintettel mérte végig Torony Ró­bertet. — Én az elv'ársat egyszer sem láttam az agitációs iskolán ,.. Torony Róbert most már mindent megértett A simára borotvált, baiu. szo.s, feketehajú elvtársban felis­merte az iskolavezetőt. Egyszer látta esak. az utolsó előadáson, — Na. ezt jól kifogtam — állap' lotta meg magában. Már éppen tá­vozni akart, amikor Kovács Pál visz­szatarto'ta. — Most pedig menjünk áf a má­sik Kovács Pálhoz, itt lakik a föld­szinten Talán még sikerül pótolni valamit cbból, amit az iskolán el­mulasztott.

Next

/
Thumbnails
Contents