Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-29 / 253. szám

4 YASARNAP, 1958. OKTÓBER »katolikus hivöictxai is olyan erős, hogy náluuk neoni sikerült ez a szándék. Ellenkezőleg. A néppel összeforrott katolikus papok szúzai lépek fel a béke megvédésének ügye mellett. Ez a fe'lépés csak mutatója volt annak, hogy a rntagyar katolikusok zöme átállott a népi demokrácia és a béke: megvédésének oldalára. Kzcknek a népi d-mokráelónkat támogató hívőknek a követelése bírta rá a katolikus egyházfőket arra, hogy végül megegyezzenek a népi demokráciával. A vatikáni reakdó világosan kiimutatta elégedetlenségét ezzel a mcgesyezéssel. Az amerikai imperialista sajtó pedig e:gyszerűe® fegyverletételről beszélt. Természetesen nem erről van szó. A népi demokrácia, mint a többi egyházzal, a római katolikus egyházzal is a kölcsönős engedékenység és megértés szellemében kötötte meg az egyezményt. Meg lehet ál'apitani, hogy a hivők nagy többsége örömmel és he'yesléssefl fogadta ezt a megegyezést. Ennek a tanácsvá'asztásokon rengeteg megnyilvánulását láttuk nemcsak abban, hogy a tanácstagok közé megválasztott katolikus papok népszerűsége rendkiviU megnőtt, hanem abban is, hogy nagyon sok helyen a választásra a katolikus papok maguk vezették híveiket. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar katolikus egyház vezetői most már kivétel nélkül szívvel lélekkel a népi demokrácia mel lé állottak. A megegyezés végrehajtása közi íépten-nyomon tapasztaltuk, hogy sokan a megegyezést inkább fegyverszünetnek tekintik, ami módo ad nekik arra, hogy átvészeljék £ „nehéz időket." Mi ezt is számon tartjuk és nem fogunk aludni. A megegyezés szelleméi és betűjét betartjuk, dc okulva a tapasztaltakon, résen leszünk. Nem engedjük, hogy a megegyezé; elaltassa éberségünket és hogy az egyház palástja mögül a reakció egy széip napon újra támadásba mehessen át. A február 10 i határozatok komolyan megerősítették Pártunkat Áttérek most Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja problémáira. Ez év február 10-én Központi Vezetőségünk elhatározta, hogy újjáválasztja a helyi vezel őségeket. E választások kapcsán gondoskodik róla, hogy teljes érvényt szerezzen a pártdemokráciának, eltávolítsa a vezetőségekből azokat, alkik a demokrácia szellemét megsértve basáskodtak kiskinálykodtak, bürokratákká váltak és ezzel gátolták Pártunk fejlődésit, ártottak népszerűségének és elszigetelték a dolgozó tömegektől. A vezetőségválasztást arra te fel kívántuk használni, hogy megjavítsuk Pártunk vezető rétegének szociális öszszeté telét, valamint vég elvessünk j annak a káros fluktuációnak, ami sokban akadályozta kádereink fejlődését. A vezetőségválasztósok tapasz-1 tolat a i art mutatják, hogy mindezeken a hibákon jelentékeny mértékben javítottunk. Az új vezetőségekben több lett az ipari munkás és kevesebb a kispolgár. A tagság a legtöbb helyen örömmel élt a pártdemokrácín adta lehetőségekkel, n birúlal jogávnl é.s ez megjavította az új vezetőség munkájának minőségét. Csökkent a fluktuáció *s. Dc hiba volna azt gondolni, hogy minden redbejött e téren. Még mindig nagyon sok a panasz a bürokráciával kapcsolatban. Hogy mi fordulhat elő még ezen a téren, arra egyet'en esetet emlitck: most október közepén a volt szombathelyi járási titkár szekrényében 106 darab tagkönyv és tagjelölt-igazolvány feküdt, Jórésze már egy év óta elintézetlenül. Még mindig akad elég basáskodó is, akikkel szemben Pártunk kénytelen keményen fellépni. Ennek dacára a febrnár 10-1 határozatok kétségkívül komolyan megerősítették Pártánkat. Megerősödtek az év folyamán a megyei pártbizottságok is és végre nagyban és egészben mór jól ellátják megyéjük ügyelt. Az idén a megyei pártbizottságok megerősödése után rátértünk járási bizottságaink megerősítésére Is. Erre többek között az a tapasztalat is rákényszeritett bennünket, hogy a megyebizottságok sok esetben nem tudták a Párt utasításait a falvakba és alapszervezetekhez eljuttatni és hogy ezek az utasítások legtöbbször a járási pártbizottságokban megakadtak. Gondoskodunk róle, hogy rárásl titkáraink valóban a járás vezetői lehessenek megjavítását tűzzük A járási pártbizottságok megerősítését. parancsolóan megkövetelte a járási tanácsok megnövukedett hatásköre is. A járási pártbizottságokat számbelileg Is megerősítettük és gondoskodunk róla. hogy járási titkáraink vétóban a járás vezetői lőhessenek. Megyei titkárainkat, jó munkájuk eredményeképpen a köztudat már elfogadja- mint a megyék vezetőit. Most ugyanezt kell elérnünk a járási titkároknál is. Gondoskodni kell róla, hogy jó munkájuk következtében meg legyen a tekintélyük. Reméljük, hcgv já-ási bizottságaink ezentúl már biztosítani tudják. hogy Pártunk politikája n legkisebb falusi szervezetbe is gyorsan eljut és végrehajtódik. Eredmények — hiányosságok Pártszervezeteink megerősítésének következő fontos lépése az lesz. hogy járási bizottságaink megszilárdítása mellett az alapszervi munkájának ki célul. Hogy Pártunk mennyire megerősödött. az-t jól láthattuk éppen mosta tanácsválasztásokkal kapcsolatban, amikor ezt n nehéz és bonyolult munkát hasonlíthatatlanul könnyebben, simábban és eredményesebben végeztük el, mint például a tavalyi országgyűlés) válaszlásokat. Hozzá kell lennem, hogy ebben a százezer főnyi lelkes pártonkívüli aktiva is nagy segítségünkre volt. Viszont az, hogy ilyen aktiva állt rendelkezésünkre, mutatója annak, hogy mennyire szoros Pártunk és a tömegek kapcsolata. Amikor ezeket megállapítom, rá kell mutatnom arra, hogy ugyanakkor komoly hibák is vannak. Legfőbb liifan most szervezeteink beállítottsága az új tagok felvételével szemben. Az elvtársak tudják, hogy tavaly júniusban, a tagzárlat megszüntetésekor azt tűztük ki célul- hogy 1949 végéig 70.000 új tagot é.s tagjelöltet veszünk fel a Pariba. Ezt a hetvenezres számot csak az idén júliusban értük cl. Szóval majdnem héttifkárok pcl'tibai színvonalának és hónapos késéssel. Oneiégiillség akadályozza a tagfelvételt Mik ennek a jelenségnek az oka'? Az alap oka kétségtelenül egy bizonyos önelégültség és öntcl'r.ég. Sok elvtársnak az az érzése, hogy ml mcsi már elég erős?k vagyunk Igy la, nem kell törni magunkat azért, hogy Pártunkat tovább erősítsük. Az utolsó hé*, esztendőben egész új generációk jelentkeztek a Párt kapujánál A termelésben kltiint munkások, Ifjak, » politikai öntudatra ébt -lt nök, a demokrácia feüé forduló értelmiségiek, technikusok és nem utolsó sorban annak a több mint százezer épitőmuukásnnk a java, aki az utolsó két esztendőben került a faluból, vagy a családból az Ipari munkások közé. A mi pártszervezeteinkben, amelyekben tavaly nyárig tagzárlat volt, ahelyett, hogy igyekeztek volna ennek a sok új erőnek Pártunkba való bevonására, nem tartották fontosnak a tagfelvételt és nkább gátolták, mint elősegítették Pár unknak az új tagokkal való felfrissítését, különösen falun. Irányi koll venni a köaróuparasrtok legjobbjainak a páríba való felvélo!ére Ha az okokat vizsgáljuk, ezek részben tárgyiak: a falusi párttagok egy része elvándorolt, ipari munkássá vált, otthagyta a ialut. A termelőszövetkezetekbe rcnds"-cvint a faUi legaktívabb kommunislái léptek I*' és ez legtöbbször azt figyelmüket a termelőcsoportra irányították. Emiatt a falu pártszervezete meggyengült. Lényegében hasonló folyamat jótszódotí le azoknál a kommunistáknál, akik gépállomásokra, vagy állami birtokokra mente!; dolgozni eredményezte, hogy a falu össz-1 Ezen okok mellett azonban vol problémái helyet' munkájukat és I tak egyebek is. Tapasztadtuk, hogy helyenként, például Somogy megyében a soraink közé befurakodott ellenség tudatosan zárta ki ezrével a Pártból a parasztokat, hogy igy meggyengitsc befolyásukat a falun, de a legnagyobb kárt az okozta, hogy a falu szocialista építésének kérdésével knpesolalban falusi, sőt járási és megyei szervezeteink figyelme is elsősorban a szoriallstu szektorra, szövetkezetekre, gépállomásokra, állami birtokokra összpontosult és emiatt kezdték az egyénileg dolgozó parasztokat elhanyagolni. A mi vidéki szervezeteink lassanként rátértek arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok különösen a középparasztot figyelmen kivül hagyják. Pedig a középparasztság ma is dolgozó parasztságunk zöme. Ha ezt az óriási tömeget figyelmen kivül hagyjuk, ez Pártunk befolyását feltétlenül csökkenti. Különösen érezhetővé vált az, hogy kevés Pártunkban a küzepparaszt, a termelőszövetkezeti mozgalom őszi fejlesztésénél. Rengeteg helyről érkezeit az a megállapítás, hogy ahol a faluban a kőzépparoszt kommunista párttag lépett fel a szövetkezet melleit, ott ennek meg is volt az eredménye. De ahol nem földműves, hanem a kisiparos, vagy a községi irnok párttag agitált a szövetkezet mellett, ott gyakran elmaradt az eredmény. Márpedig rátik is áll az a megállapítás, amit Sztálin elvtárs a Szovjetunióban a mezőgazdaság kollektivizálásának kezdeten mondott, hogy lehetetlen úgy épiteni a szocializmust, hogy gazdaságunk egyik lába, az ipar, szocialista talajon áll, a másik, a mezőgazdaság, paraszti magángazdálkodásra támaszkodik. Ismétlem, nekünk tehát előtérbe kell újra állítani a tagfelvételi, Pártunk növelésének kérdését. Változtatnunk kell elsősorban a falun, ahol — mint mondottam — a középparaszfok legjobbjainak a Pártba való felvételére ls irányt kell venni. Az utolsó két évben ezerével tűntek fel olyan középparasztok. akik bebizonyí ot'ák. hogy hű támogatói népi demokráciánknak, élenjárlak a terméisbcadásban, a kölcsönjegyzé;ben, a szerződések betartásában, a tanácsválasztásoknál s akiket a falu szeret és megbecsül. Ezekre is Irányt kell venni, annál is inkább, mert ők is irányt vcsznrk Pártunkra. Ez termesze'csen ne jelentse az:> hogy a tcrmelőcsoportok, a o-épállnmások, állami birtokok legjobb dolgozóit visszaszorítsuk, de jelentse azt. hogy kijavítjuk azokat a hibákat. amelyeket az elmúlt két esztendő folyamán a középparasztsiggal ezen a téren elkövettünk. Ezen túlmenően végre kell hajtanunk a február 10-i központi vezetőségi határosatoknak azokat a részeit, amelyek feladatunkká teszik, hogy a termelésben kitűntek, az ifjak, a nök, a technikai értelmiség és az építőmunkások legjobbjait bevonjuk Póriunkba. Ezt a feladatot megkönnyíti az. hogy a termelésben, a kölcsönjcgyzés és a lanácsválasztások idején, valamint a begyüj ésnél soktizezer ifjú. nő, sztahanovista, középparaszt tünt ki jó munkájával, úgyhogy nem lesz nehéz a válogatás. Kl kell dolgoznunk a DISz-ből íe'entkezo utánpótlás nevo ósét Bizonyos- hogy ha ezeket a kiünteket nem engedjük újra visszacsúszni, el unni, hanom számfcaveszszük őket és segítünk nekik megtalálni az utat Pártunk soraiba, akkor Pártunk növekedése újabb, egészséges lendületet vesz. Most, hogy megalakult a KomA Magyar Békekongresszus plakátja szomol mintájára az egységes ifjúsági szervezet, külön ki kell dolgoznunk a DSSz-bőI jelentkező utánpótlás nevelését. Pártunknak másik nagy hibájahogy elsorvadt benne az agiiáció. Amíg a harc a hatalomért el nem dőlt és amig nem ültünk biztosan a nyeregben, addig rá voltunk kény-, szerítve. hogy propagandánk mellett szakadatlanul agi.áljunk is. En* nek az agitációnak nem utolsósorban köszönhető az, hogy meg tudtuk győzni a dolgozó tömegeket Pártunk ügyének igazáról. A szervezés soha nem helyettesíti az agitációt! Most azonban hatalmon vagyunk, gyakran akadnak olyanok, akik nem látják szükségesnek, hogy a nap-nap után felmerülő új kérdéseket minden oldalról megvilágítva, népszerűen és közérthetően, a helyi viszonyokra alkalmazva magyaráznák meg a lömegoknek. Kezd kialakulni a pártmunkásoknak olyan típusa, amely minden I szervezéssel akar megoldani, amely lebecsüli az agitáció 'jelentőségét. Lebecsüli azért, mert már nem tartja fontosnak a tömegek meggyőzését — és ami ezzel elválaszthatatlanul összefügg — a dolgozó tömegekkel való szoroe, kapcsolatot. Az világos, hogy a legjobb agitációt is meg kell szervezni. hogy a szervezés és az agi'áció elválaszthatatlan kölcsönhatásban állnak egymással. Éppen ezért a szervezés soha nem helyettesíti az agitációt. Az a körülmény, hogy erősen ülünk a nyeregben, egyáltalán nem csökkenti az agitáció jelen őségét, annak a szükségességét, hogy minden újonnan felmerült kérdést egyszerűen. közérthetően, meggyőzően és helyi viszonyokra alkalmazott érveléssel világosi'sunlt meg és fogad ássuk el a tömegekkel. A szocialista cpités folyamin és kiUüröscn a totóá.uválasztásokkal kapcsolatosan az új agitátorok egész sora tünt fok Nem utolsó sorban rzeknek a lelkesen, talpraesetten agitáló népnevelőknek és pártmunkásoknak volt köszönhető a tanác3válaszlás áliiiű sikere. Most £z a feladat, hogy ne en. gedjük az agitáció munkáját tovább háttérbe szoritani. Ki kell küszöbölni a szcclófttonsokrafa halasokat szakszoivezetemk munkájából Szólni akarok röviden még tömcgszervezeteinkröl. Szakszervezeteinknél gyakran kénytelenek voltunk szóvátenni, hogy sok még bennük a szociáldemokrata ma. radvány. Ez a maradvány abból az időből származik, amikor a szociáldemokrata párt alapját és anyagi bázisát elsősorban a szakszervezet alkotta. E hagyománynak hatása alatt mind a mai napig érezhető, hogy a szakszervezet néhol az üzemeken belül a pártszervezettel egyenrangúnak tekinti magát, vagy éppenséggel nagyobb fontosságot tulajdonítanak nekik, mint a Pártnak. Ugyanakor lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a szakszervezet alsó funkcionáriusai, különösen az üzemi titkárok távolról sem végztfc cl azt a feladatot, ami a szocializmus építésében rájuk hárul és a Párt kénytelen a szakszervezetek feladatait is elvégezni. Még mindig gyakori az ac eset, amikor a szakszervezeti funkcionáriusok a kellemetlen vagy nem népszerű feladatok alól, mint a munkafegyelem megszilárdítása stb.. kibújnak, hogy az elmaradt munkások, sőt néha az ellenség uszályába kerülnek. Az uto'-só időben Pártunk közbelépésére itt is mutatkozik némi javulás. Például a normarendezés terén a azakszervezetek már nagyban és egészében megfeleltek a várakozásnak. Ennek dacára gondoskodni keB arról, hogy a régi szo c I áld em ok ra. ta szakszervezeti hatások és módszerek minél gyorsabban kiküszöbölődjenek szakszervezeteink munkájából. A fiatalok zöme jól dolgozik, do a DISz vezetösógebe beépült az ellenseg A Dolgozó Ifjúság Szövetsége úgy látszik, lendületbe jön. Ez a lendület egyelőre inkább alul, &Z ifjú dolgozók tömegeiben tapasztalható. A munkafejajánlásokkaL a Békekölcsönnel, a tanácsválasztásoknál, mindenütt örömmel tapasztalhattuk azt a lelkes munkát, amelyet azelőtt az ifjaknál nem észleltünk. .Semmi kétség, liogy az Ifjúság zöme végre megindul azon az úton, amelyet példaképe, a Komszomol jó harminc éve olyan sikerrel járt. A DlSz vezetősége azonban még alaposan elmaradt a fejlődés mögöt . Éppen ezekben a hetekben kellett megállapítanunk, hogv u DISz vezetőségébe az ellenség mélyen beépült és komoly károkat tudott okozni. A DISz vezetőségéből még mindig blány- • zik az a lendület, kezdeményezés és önállóság, amely nélkül nehezen fogja tudni feladatát elvégezr.;. A DlSz vezetőségének munkáját új káderek bevonásával kívánjuk megjavítani és egyéb rendszabályokat is foganatosítunk, hogy a vezetőség segítségére legyünk munkájának megjavításában. Az MNDSz egészséges fejlődésnek Indult. Ez visszatükrözi azt, hogy a dolgozó nők zönte egyre határozottabban áll népi demokráciánk mellé. Ennek a fejlődésnek örvendetea jelei a termelésben csakúgy, mint a politikai életben, például a tanácsválasz'ásóknál, megállapíthatók. Ha a hibákát, gyengesége/o? kiküszöböljük, bizonyos, hogy iPárJunk fejlődése továbbra is egészségesen folytatódik összefoglalva; A felsorolt hibák és nehézségek dacára. Pártunk nz e'mult hónapok folyamán tovább erősödött, befolyása és népszerűsége a dolgozó tömegek között elmélyült és Ita a szóvátett hibákat és gyengeségeket gyorsan kiküszöböljük, akkor nincs kétség afelől, hogy Pártunk fejlődése továbbra is egészségcsen folytatódik. Rákosi elvtárs beszámolóját a kő. vetkező szavakkal végezte: Raj a leszünk, hogy ezen a téren is jó munkát végezzünk és biztos kézzel, sikeresen vezessük tovább az új győzelmek felé szeretett Pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját. dolgos népünket és a szocialista jövőt építő magyar népi demokráciák.