Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-13 / 213. szám

SZERDA, l»óu. SZEI'TEMiíEK 13. 5 Két uj termelScsop&rt alakult Szegeden A Párt szava ius,son e! minden délszláv Az alsóvárosi csoport az „Uj élet", az uj baktói csoport pedig a „Felszabadulás" nevet választotta Termelőszövetkezeti mozgal­munk fejlődése az elmúlt hetek­ben Szegeden is mind erősbödő lendülettel folytatódott. Meglévő csoportjaink fokozzák felvilágo­sító munkájukat, hogy az őszi munkákat már jelentősen meg­növekedett területtel és a mun. kacsapatokba már beszervezett, új tagokkal kezdhessék meg. De a meglévő termelőcsoportok meg­erősödésével egyidőben egyre több és több új ter­melőcsoport is alakul. Elősegítette ezt a fejlődést az is, hogy a Szovjetunióban járt parasztdelegáció tagjai a szemé­lyes meggyőzés és a lelkesedés erejével mondták el mindenütt, hogy a kolhozokban a gépek és a tudomány észszerű felhaszná. lásával mennyivel könnyebb a munka, mennyivel magasabbak a terméseredmények. Mennyivel boldogabb a parasztság élete, mint nálunk, ahol a parcella­gazdálkodás korlátai gátolják dolgozó parasztságunk jelentős részének gyors felemelkedését. Dolgozó parasztságunk szemé­lyes tapasztalatainak, a tszcs-ta. gok, parasztküldöttek jó felvilá­gosító munkájának eredménye megmutatkozott az utóbbi időben Szegeden is. Ezeket az eredményeket mutat­ja az az esemény, amely kedden történt Szegeden. E napon atá. kult meg Szeged két újabb ter­melőcsoportja: az alsóvárosi Uj Élet és a baktói Felszabadulás termelőcsoport. Alsóváros számos dolgozó pa­rasztja előzetes megbeszélések, tanácskozások után tegnap érte­kezletet tartott, hogy megalakít, sák termelőcsoportjukat. Az ér­tekezleten az újonnan belépettek közül elsőnek Nagy János kilenc­holdns dolrozó narnszt szólalt fel. Kijelentette, meggyőződése az, hogy a dolgozó parasztság jövője a társasgazdálkodásban ala­kítható csak ki. Utána Nagy István nyolc és fél­holdas paraszt emelkedett szó­lásra. aki kijelentette, hogy látja világosan: a társasgazdálkodás helyesebb az egyéni gazdálkodás­nál. Erről személyes tapasztala­tai győzték meg. Látta, hogy a szövetkezeti gazdálkodás biztorít. ja csak a dolgozó parasztság fel­emelkedését. Hangsúlyozta, hogy azt szeretné, hogy a termelő­csoportnak minél több tagja legyen. Papp Ferenc tíz és félholdas dolgozó paraszt hangsúlyozta, hogy a csoport megalakulása olyan vonzó központ lesz Alsó­városi dolgozó parasztsága szá­mára. hogy rövidesen az ország egyik legvirágzóbb termelőszö­vetkezeti csoportjává válik. Ezután a megjelentek kimondották a csoport meg­alakulását, amelynek az Uj Élet termelőszövetkezeti cso­port nevet adták. Megválasztották mindjárt a ve­zetőséget. Elnökké id. Savanya Miklóst, vezetőségi tagokká Papp Ferencet, Nagy Jánost, Ábrahám Balázst és Rácz Antalt válasz­tották. J Az új termelőcsoport 100 hold földdel rendelkezik, tag­jai nagyrészt paprikaterme­léssel foglalkoztak. A baktói dolgozó parasztok is megalakították kedden termelő­szövetkezeti csoportjukat. Itt Szabó Ferenc dolgozó paraszt szólalt fel először, aki fogadal­mat tett, hogy olyan termelőszö­vetkezeti csoportot hoznak most létre, amely ütőképes lesz, rövid időn be­lül megerősödik és oly min. tűszerűvé válik, hogy példát vehetnek róla más termelő­csoportok. Felhívta dolgozó paraszttársai figyelmét arra, hogy minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy a termelőszövetkezeti cso­portot felvirágoztassák és minél több tagot vonzzanak hozzá. Kö­vessük — fejezte be szavait — Gyálarét dolgozó parasztságának példáját, akik mind egy szálig belépteik a termelőszövetkezeti csoportba. A baktói termelőszövetkezeti csoport 150 hold földdel rendelkezik és a Felszabadulás nevet vet­te fel. A vezetőségbe elnöknek Mészá­ros Szilvesztert, vezetőségi ta­goknak Szabó Ferencet, Gera Andrást, Dobó Imrét és Gyön­gyi Istvánt választották meg. A két új termelőszövetkezeti csoport megalakulása igen jelen, tős lépés Szeged szövetkezeti mozgalmában. Bizonyos, hogy ezek után még inkább fokozódik azoknak a szegedi dolgozó pa­rasztoknak a száma, akik nem hallgatnak a kételkedőkre és a csoportok ellen hangulatot keltő ellenségre, hanem belépnek a ter­melőszövetkezeti csoportokba. Alsóváros és Baktó dolgozó pa­rasztja) közül ezek az élenjárók, akik megalakították a termelőcsoportot, bátran ráléptek az új élet útjára, as­zal " biztos tudattál. hogy ez az út as ő jobblétükhöz és az egész ország jobblétéhez vezet. dolgozó paraszthoz Is csak úgy foghegyről, aztán ismét tóssza akart fordulni, de a kislány már a nyakán csüngött és csókolta. — Na, na, vigyázz, mert bepiszkí­tod a ruhádat. Nem látod, hogy milyen koszos vagyok? — mondta. — Nem baj az, nagyapa, majd felveszem a másikat, ezt meg ki­mossa majd édesanyám, — Hm. Másikat — morfondírozott magában az öreg —•, háf neked másik is van? — Van bizony — vágott rá a kis­lány. — Egy kék, egy fehér, egy drapp, meg egy barna. — Meg egy barna is — mormogta az öreg, — De felvitte az isten a dolgotokat. Talán jövőre már autó­tok ts less — csipkelődött. — Háf az is lehet — gondolko­zott egy kicsit Juliska. — De add.g bizony jó lesz nekünk a bicikli ts. Most vett édesapám egyet magá­nok egyet édesanyámnak, egyei meg nekem. Az ember elgondolkozva tette szájába a pipát, amely már rét ki­aludt. Kopoft csizmája orrával szó­rakozottan kaparászta a földet és némán bámult maga elé. — Ejnye, gyertek már be — hal­latszott a konyha felöl as asszony hangja. — Jöjjön be, nagyapám — kérfe Juliska és meglógta az öreg kérges kezéf. — Édesapámnak nem ilyen kérges a keze, merf ó nem dolgozik biztos annyif, mint maga — mondta a k's­lány, amint vonszolta maga után a nagyapját. — Nálunk már legfőbb munkát a gép csinál, — Hm, a gép — motyogta az és hagyta, hogy a kislány húzza beleié. A küszöbön megállt. István és Juliska ssinfe egyszerre ugrottak lej a székről és köszöntötték az öreget. Az csak úgy vetett oda egy ,,jÓnapot"-ot, Csend lett. Hosszú, kínos perc telt el szótlvw'l. Az asszony zava­rában gyűrögette a köténye sarkát egy darabig, aztán a tűzhelyhez sietett és megkavarta az éfelt. Vé­gül is az öreg törte meg a csendet: — Elgyüttetek? Ennyi volt az egész, de ebben még mindig volt /<* csomó harag és gyűlölet. — El, édesapám — kapta el a szót István. — Eljötfünk meglátogatni magukat. Hát... egy év nagy idő. Azóta nem is találkoztunk. Pedig de sokszor szerettünk volna eljönni. De hát édesapám haragszik. — Igaz )S — csatfanf az ember hangja —, mert hiába beszéltem ne­ked. — De nézze, édesapám, hát nem bántuk meg, hogy beléptünk. Sok­kal, de sokkal különb az életünk, amióta a csoportban vagyunk, mint azelőtt. Van ruhánk, cipőnk, ke­nyerünk bőven, pénzünk ig van és nem fáj a tejünk se. A gondunk napról-napra fogy. Itt /negálit egy kicsit. Az öreg néhányszor végignézett mindhármó­jukon és megállapította, hogy bi­zony valami változás állhatott be tényleg Istvánéknál, mert igen szép, meg drága ruha van mindhármóju­kon. A kislány valami gépmunkáról beszéli az előbb, meg azf, hogy István kevesebbef dolgozik, mint ő, meg biciklijük is van már három. — Ugy bizony, édesapám — foly­tatta István —, sokkal jobb. mint volt. Csoportban dolgozunk. Elosz­lik a munka, nagyobb a jövedelem. Mondhatom, úgy élünk, hogy abban hiba nincs. Seg(f, bennünket az állam s mident megad, ami egy tszcs-ben kell. Közben bementek a szobába. Itt még sokat beszélt István, Beszélt, a nadrágszíj-parcellákról, a sok mesgyéről, ami bizony sok kárral jár. Beszélt a konyhakert ükről, a gyümölcsösről, a hatalmas jószág­állományról, a traktorokról, a kom­bájnról. Az öreg mindezt némán hallgatta. Agyában forrtak, kavarogtak a gon­dolatok és civódott önmagával. Miit ló gndolat fordult meg benne. Nem tudfo, merre menjen. De ön­kénytelenül )S mindig a gépre, a szép ruhára, meg a biciklire gondolt. Aztán István fs elhallgatott. Bent a szobában tonnás súlyként neheze, detf a két emberre a csend. Érezni lehetett, hogy valami lóg a levegő­ben, a két emberben, amj azonnal robban. Percekig tartott a csend. A nnak ellenére, hogy halárszéli " megye vagyunk és szomszé­dunkban a legvadabb Tito-lerror őr­jöng, községi és járási pártszerve­zeteink igen keveset foglalkoznak a déiSzláv ajkú dolgozókkal. Hogy pártszervezeteink és pártbizottsága­ink elhanyagolták ezt a fonlos kér­dést, ennek egyik fő oka az, hogy nem ismerik kellően Pártunk nem-' zeliségi politikáját. Ideje tehát. hogy a határmenti községek pártszerve­zetei és az illetékes járási pártbi­zottságok hozzálássanak mulasztá­saik kiküszöböléséhez. Nézzük meg, hogyan áll ez a he,yzet pillanatnyilag Deszk község­ben, ahol körülbelül 350 délszláv él és dolgozik együtt a magyarokkal? Pártunk nemzetiségi politikája nem tesz különbséget magyar és délsziáv dolgozó paraszt között. Al­kotmányunk 49 szakasza leszögezi: „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek4'. Vagy ugyanott: ,,A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését ... nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünte­ti." A délszláv4 dolgozó parasztok tehát nemcsak jogokat kaptak a magyar Alkotmánytól, hanem meg is védik őket bármilyen támadás ellen, Alkotmányunk megvédi a dél­szláv dolgozó parasztokat a délsziáv kulákokkal szemben, akik színién mindent elkövetnek, hogy a régi ki­zsákmányoló rendszert visszaállít­hassák — természetesen Tito segít­ségével. A kulákok igyekeznek a maguk és a dolgozó parasztok kö­zötti e.lenléteket elmosni és ehe­lyett a délszlávokat és a magyaro kat szeretnék szembeállítani egy­mással. De a délszláv dolgozók él nek az Alkotmány adla jogukkal, érzik, hogy mögöttük áll a nép ál­lama és a kulákok ilyenirányú al­jas kísérleteit ingadozás nélkül verik vissza. Szerelik ezt az országot, ahol gondtalanul élhetnek és dolgoznak, harcolnak is érte. 'A' deszki pártszervezet mégsem se­gítette a délszláv dolgozó parasztok harcát a kulákok ellen. Sőt volt olyan idő, amikor a pártszervezet — de Gyertyámos elvtárs szerint a gép­állomás pártszervezete is akarva­nem akarva — a tilóista kulákok kezére dolgozott ebben a tekintet­ben. Még egyes párttagok között is olyan nézet kezdett kialakulni: „A délszlávok mind kulákok". Ez a gyökerében káros és alaptalan fel­gyokcrcDen Karos es aiaptaian fogás azt eredményezte, hogy ... . szerb dolgozo parasztok nem nyen szólt kj az asszonynak: — Asszony! Készítsd ki a ruhám; Az asszony engedelmeskedett Kikészítette a csizmát ig, amelyen már jókora foltok éktelenkedtek, de nem felt másikra. Ez volt az ün­neplő. Közben az asszony kiment as öreg meg öltözködni kezdeti. Kis idő múlva megszólalt; — Elmegyek a Dózsáékhoz, — Jól teszi, apám — felelte röv'-. den István és boldog volt. Amikor felöltözött, kilépett konyhába. István utána ment. Az asszony nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze; Hová mész ilyen hirtelen? — Majd jövök mindjárt.., — Biciklivel menjen, apám úgy jobb. meg gyorsabb is — szólt Ist­ván Az öreg engedelmeskedett. Meg­fogta az egyik kerékpár fényes kormányát és egy pár másodpercig gyönyörködve nézte. Gondolatban úgy érezte, már neki ig van, ugyan­ilyen szép és új. Aztán felült a biciklire és komótosan megindult kifelé. Még valami zsibongó érzés el-elfogta. amikor a Zsíros tanyájá­hoz ért, önkéntelenül is arra tekin tett. Az kinf állt a tornácon és hangosan kiállolt kifelé: — Jöjjön már be egy percre hadd váltsak néhány szót magával! Az öreg rálépett a kontrára és megállt. Csizmája, ahogy a földre ért. hangosat huppant „ porban. Gondolta, bemegy. Aztán eszébejutott a bicikli, az új csizma. a szép ruha, az Istvánék fogyó gondjai. És ez neki. még mindig nincs meg, — de meglehetetf volna. Meg, ha nem hallgat két éven keresztül a Zsírosra és nem hiszi el neki a csajka-mesét, a gum'menv­asszonyt, meg a többit. De hitt neki és Zsíros áfkozotfu] becsapta. — No hát nem gyün? — hallat­szott a szó ismét a tanya felől. Az örege/ mintha izzó vassal szúrták volna meg, úgy nyilait egész testébe Zsíros hívása. Ökölbe­szorítottá kezét és „ dühtől vörösre változott arccal fenyegetve kiúltottc Zsírosnak: — Menjen a vén anyja! A krisz tustagadó istenit magának!!! S azzal felült a b'ciklire megin­dult és kis idő múlva elfordulj balra ... Kürti László szerb dolgozó parasztok nem egy esetben elidegenedtek a Párttól és ha nem is ál.tak a kulákok mellé — passziv magatartást tanusltot­'ak. A délszlávok között is való­ban sokan vannak kulákok és ezek örültek legjobban a délszlávok ál­talános „Ifkiiiákozásának". Ezek a kulákok Titóék hazugsággyáraiból szerzett „érvekkel" azt remélték riérni, hogy így előbb-utóbb szem­be lehet állítani a délszlávokat a magyarokkal. Az utóbbi időben jórészben hely­rehozta a pártszervezet ezt a dur­va hibát, ami legjobban abban mu­tatkozik meg, hogy a délszláv fia­talok nagyrészét bevonták a tömeg­szervezeti munkába. A DISz-nck je­lenleg 25 délszláv lagja van. akik bizalommal várják és fogadják a Párt útmutatását. Még ma sem igyekszik azonban a deszki párt­szervezet teljes erővel meggyőzni a szerb dolgozó parasztokat. nem foglalkozik velük kellőképpen. Pe­dig az o,yan becsületes emberek, mint Adamov Szvetiszláv, Radity Milutin és Vukoszávlyev Demeter szívvel-lélekkel dolgoznak a népi demokráciáért és végtelenül gyűlö­lik Titót és bandáját. Semmi sem bizonyltja ezt jobban, mint az, hogy minden munkában, fgv a be­gyűjtésben is élenjártak. Fényké­pük ott van a becsülettáblán. Ra­dily Milutin például földjét is a gépállomással művelteti, már az íszi szántásra is megkötötte a szer­ződést ök azok, akik tettekkel bi­zonyítják be hűségüket Pártunk ránt Ennek ebenére mégsem kap­nak kellő támogatást a pártszerve­zet részéről. Egyes párttagjaink — köztük a vezetőjegyző elvtárs is — úgy igyekeznek beállítani a kérdést: .'A' délszlávok mind egyformák, mindannyian a kulákok pártját fogják." Ez az állítás teljesen alaptalan, mert a szerb dolgozó narasztok nagyrészc ls látja a ku­lákok céljait és mint ellenséget, éppúgy megvetik őket, mint Titót. Erre több példát lehetne felsorol, ni. F.yen Todorov Rádó dolgozó Dnraszt esete is: Todorov Rádó dolgozó paraszt panaszt tett Brcán Árszó kulák c!_ en, aki teheneivel lelegeltette fűz­ainak gyenge hajtásait. Követelte i kuláktól, hogy kártérítés fejében megfelelő mennyiségű fűzfavesszőt idjon neki. A kulák így válaszolt Todorov Rádónak: „Adok én ne. ked a nyakadra is*' A kárt nem fi zeltc meg. mégis nevetségesen kis pénzbüntetésre, tíz forintra bün­tették meg Brcán Árszót. A párt­szervezet nem figyelt fel arra sem, hogy Todorov Rádó azóta még jobban gyűlöli a kulákot az enyhe ítélet miatt. Minden pénteken esle 10—12 kisgyülést tart a pártszervezet a községben és a kisgyűlések Iránt olyan nagy az érdeklődés, bogy mindegyiknek 40—50 látogatója vau. A délszláv dolgozó parasztok Is szeretik meghallgatni a p£r( c£|k|. tűzéseit, eredményeit, de a klsgvü. léseken nem foglalkoznak a népne­velők külön is velük. Egyéni agi­tációt pedig nem folytatnak. A nép­nevelő elvtársak nem mennek el a délszláv családokhoz, nem igyekez­nek őket meggyőzni arról, hogy mindannyiuknak valamelyik tömeg, szervezetben, majd később — akik arra érdemesek — a Pártban van a helyük. 'A' pártszervezetnek hosszú idő óta csak 4—5 délszláv tagja van, ami kétségkívül onnan ered, hogy a DISz kivételével a tömeg­szervezetekbe sem vonják be kellő­képpen őket. Mindössze két délszláv asszony tagja van az MNDSz.nck is és így a délszláv nők még abban az előnevelésben sem részesülnek, ami a tagjelöltséghez elengedhetet­lenül szükséges. Vannak pedig, akik szivesen járnak az MNDSz he — köztük Krisztin Ljubomirné is, de a vezetőség semmit nem tesz az ilyen demokratikus érzelmű nők fel. vétele érdekében Általában az egyéni agitáció hiá­nyát mutatja az is, hogy a „Kos­suth" termelőcsoportban — ahol egyébként 34 új belépő van — nincs egyetlen délszláv dolgozó paraszt sem. Maguk a délszlávok panasz­kodnak affelől, hogy keveset törő­dik velük a pártszervezet. Todorov Rádó például, aki 10 holdon egyé­nileg gazdálkodik, így nyilatkozik: — Én egész nap kint dolgozom a határban és még nem volt alkalmam megismerni a csoporti működését. Egy pillanatig sem gondolkozom, ha va.aki megmagyarázza és bebi­zonyítja. hogy a közös termeléssel többre lehet menni. Én csak párto­lója vagyok mindannak, amit a Párt célul tűz ki elénk, mert volt alkalmam meggyőződni róla: ami'f a Párt csinál, az a dolgozók érde­kében történik. Beszéltem olyan em. berrel, aki felsorolta előttem a cso­port hibáit, de én erre azt felel­tem: Nem lehet kivánni sem. hogy az ilyen nagv átalakulás mindjárt az indulásnál zökkenőmentes le­gyen. Én azt mondtam és mondom mindig, hogy az ötéves terv megva­lósításáért keményen kell dolgozni a csoportban is, de különösen ne­künk. akik nem vagyunk képesek annyi't termelni, mint a szövetkezet. Nekünk semmi közünk Titóhoz, ki­mondhatatlanul gyűlöljük a határon túli állapotokat, mert ott éheznek a dolgozók. Nem egyszer hallottunk odaátról érkező híreket, amelyek bizonyítják: mindenüket elrabolják a dolgozó parasztoknak. Csak ne­kem az vette el a kedvemet, hogy bármennyire igyekszem jól dolgozni a szocialista társadalomért:, még nem vettek fel tagjelöltnek. Már egy éve beadtam a kérelmemet és is­meretlen oknál fogva még ma is pártonkívüli vagyok. A községi pártszerveze'tnek és a szegedi Járási Pártbizottságnak tisz­tázni keli ezeket a kérdéseket. El kell dönteni és tudomásukra kell ad. ni az illető dolgozó parasz'toknak, érdemesek-e, vagy nem a tagjelölt­ségre. A szívós felvilágosító munkát pedig tovább kell folytatni, a mun­kában kitiint becsületes délszlávo­ka't be kell vonni a tömegszerveze­tek munkájába, majd fel kell őket venni a Pártba. Gárgyán Antal párttitkár elvtárs maga vegve kezé­be az egyéni agitáció iránvttását, gondoskodjék róla. hogv a Párt sza­va minden délszláv dolgozó paraszt­hoz eljusson. Csak lelkiismeretes, türelmes neveléssel érheti el a desz­ki pártszervezet, hogv a küzsésben elő délszláv dolgozók ugyanolyan lelkesedéssel kövessék Pártunkat minden harci kérdés végrehajtásé, han mint amilyen mé'ységcsen gyű­lölik Titót és handáját Szovjet kolhozparasztok küldöttsége Bulgáriában A bolgár kormány meghívá­sára szombaton Ruszeba érke­zeti a szovjet kolhozparasztok küldöttsége. A küldöttség résxt vett a felszabadulási ünnepsé­gen, majd vasárnap reggel Szó­fiába utazott Olcsóbb tett a fénycső Az Országos Tervhivatal ren­delkezése értelmében a fénycső, vek és a hozzátartozó felszere­lések árát általában 40 százalék­kal csökkentették. A csökken táv; a gyártás tervszerűbbé tétele Ú3 a fénycsöveket előállító brigádok jól megszervezett munkája tette lehetővé. 1 <

Next

/
Thumbnails
Contents