Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-12 / 212. szám

VII. ÉVF. 212. SZAM. ara 30 fillér KEDD, 1960. SZEPTEMBER 12. Hódmezővásárhely dolgozó parasztsága versenyre hívta Szeged es Makó dolgozó parasztságát A Szovjetunió külügyminisztériumának közleménye a „Britanszkij Szojuznyik" \ beszüntetése ügyéről j \ eeéee»é»*ee»ee»e»eeeee4e»e»e»eeeeéeeeeée»e»eeeeeeeeee»eee#ee •• A MÁSODIK ELLENSEG (sz. j.) Mondhatni, az egész megyében hozzáláttunk már a minisztertanács normarendezéssel kapcsolatos határozatának végrehajtásához. Legtöbb üzemünkben már az új normák szerint dolgoznak a munkások « tegyük azt hozzá, hogy a legtöbb üzemben az új normák szerint érik el azokat a kimagnsló eredményeket, melyek mind-mind mérföldkövei a szocializmus építésének. Leszögezhetjük azt. hogy Csongrád megyében és Szegeden is komoly győzelmet arattunk az ú| normák segítségével. Keménv harc közben Jutottunk el idáig. A minisztertanács határozatának sikeréért kettős ellenséggel kellett hadakoznunk. Az egyik ellenséget a nyíltan, vagy hurkoltán, leplezetten fellépő Jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakció ügynökei képviselték, a másikat — és talán ez a nehezebben legyőzhető ellenség — az a gondolkodásmód, szokások, „hagyományok" kípvise'ték, melyeket dolgozóink a mult rendszerből, a kapitalizmusból hoztak magukkal. A normarendezés során különös élességgel kellett felvenni a harcot ez ellen a „második ellenség" ellen. Mint Pártunk annakidején figyelmeztette az öntudatos dolgozókat: az ellenség valóban az öntudatlan dolgozók öntudatlamágán keresztül, a lógésokon, nz elégedetlenkedőkön, a dohogókon keresztül támadott. Mint előre várható volt: a rémhírterjesztésen kezdte. A legfantasztikusabb rémhíreket dobta ba a dolgozók közzé. A Magasépítési NV-nél egy Jobboldali szociáldemokrata, Szetesl László azzal agitált a dolgozók közölt, hogy megjelent egv bizalmas rendelet, mely szerint 20(1 forintnál nem kereshet többet senki, tehát esztelenség fokozni a munka termelékenységét, úgysem fizetik kl. Egy-egy ilyen rémhírt csak be kellett dobni az ellenségnek, máris jelentkezett a hfl szövetséges, a „második ellenség": a kapitalista gondolkodásmód. Egyes öntudatlan dolgozók visszatartották a munkát, mások nvfltan kiáltottak, hogy nom helyeslik a normarendozést. Előfordult olyan eset. például a Szegedi Kenderfonógvárban. hogy két dolgozó, Csóti József és Német Károly szándékosan elszaggatta gépén a fonalat, hogy számukra a normamegállaoltásnál ma. F.esabb szakadási százalékot adja. nak. Lehetne tovább sorolni ezeket, a dolgokat, de felesleges. Minden üzemben ezernyi je'-e mutatkozott meg annak, hogv ez az úgynevezett „második ellenség" Jelen van. Megmutatkozott ez abban a passzivitásban is, amelyet egyes öntudatlan dolgozók a normarepdezéssri szemben tanúsítottak. Ha megkérdezték őket. mi a véleményük a normarendezésről, legiobb esetben a vállukat vonogatták és azt mondták: maid viselve válik! Megmutatkozott ez a „második ellenség" egyes funkcionáriusoknál is. A Szegedi Cipőgyár ü.b. titkára például k!_ ic'.entette: ,.nem baj. ha a normákat szűkítik, az alapbáremelés úgvb bepótol mindent, hiszen a bőriparban a közepes alapórabér 4 forinton felül van". Az üzem dolgozói csattanós választ adtak erre a ,-vi" gasztalásra" akkor, mikor magasan túlszárnyalták az új normákat, bebizonyítva, hogy az új normák Jelentette fizetéscsökkenést "em pusztán az. alapbérek emelése pótolj®, hanem azok a rejtett tartalékok, úi munkaimódszerek, újítások, a munkaversenv feHendü'ése, a munkafegyelem mcg«zilárdu!ása, melyek segítségével túl lehet és túl kell szárnyalni az új normákat, jelentős fizetésemelkcdést is elérve ezáltal. Igen nagy nehézségeket gyűrtünk le a minisztertanács határozatának végrehajtása során, de le kell szögeznünk, hogy e fölött a „második ellenség" fölött, a kapitalizmusból hozott gondolkodásmód fölött még nem arattunk végleges győzelmet. Lépten-nyomon kisért ez az ellenség még a vezető funkcióban lévő dolgozóknál is. Egy Igen Jellemző példa erre: a MÉMOSz központból lekil'-dtek két elvtársat az építőipari normák megállapításával kapcsolatos tennivalók elvégzésére. A két elvtárs sorralátogatta a téglagyárakat. de ahelyett, hogy — amint a minisztertanács határozata előírja — a gyakorlatból szereztek vo'na tapasztalatokat a normák megállapításához, bezárkóztak az irodába és az ott lévő adatokat vették figyelembe a normamegállapításhoz. Amikor az egyik vállalatvezető figyelmeztette őket, hogy ez igy nem helyes, a kapitalizmushói örökölt „főnök tempóban" rátámadtak, megfenyegetve, hogy: „egy telefon Pestre és röpülsz!" Az ilyen és ehez hasonló esetek persze nem azt segítik elő. hogy a normarendezést a dolgozók legszélesebb nyilvánosságának bevonásával hajtsuk végre, hanem éppen ennek ellenkezőjét, aminek a meglapuló ellenség csak örülni tud, mert ez az ő malmára hajtja a viíet. Világos tehát, hogy a két ellenség, a megfogható, szabotáló, normacsaló, lázító, rémhírterjesztő és ez a kézzel meg nem fogható. de létező ellenség égy célt szolgál: a szocialista építés tempójának: fékezését, a béketábor gyengítését. Nem lehet eldönteni, hogy melyik ellenség a veszélyesebb, mert nem ís lehet, köztük éles határvonalat húzni. Az azonban bizonyos, hogy ez elten a „második ellenség" ellen sokkal nehezebb a harc, sokkal szívósabb, körültekintőbb munkára van szükség. Mindannyiónknak az agyunkba kell vésni Lenin elvtársszavait; „A proletáriátus diktatu tája szívós harc, véres és vértelen erőszakos és békés, katonai és gaz. daságl, pedagógiai és adminiszjrációs harc a régi társada'ooi erő! és hagyományai ellen. Milliók és tízmilliók szokásainak ereje a legrettenetesebb erő- Párt nélkül, amely vaskemény ís edzett a harcban, Párt né'-kül, amely az osztálv összes becsületes eteméinek bizalmát bírja. Párt nélkül. ame1v figyelemmel tudja kisérni a törne, gek hangulatát és tud arra befolyást gyakorolni, i'yen harcot sikeresen vívni lehetetlen." Nekünk van ilyen Pártunk, amilyenről Lenin elvtárs beszél, tehát megvolt az alapunk arra, hogy a harcot a „második ellenséggel" szemben sikerrel vegyük fel. A mi Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, «z osztály összes becsületes elemeinek bizalmát bírja, mártírok hosszú sorának vére edzette vaskeményre, minden megalkuvástól mcn. tcsre, a felszabadulás óta elfe't öt esztendő sikerei megmutatták, hogy figyelemmel tudia kisírni a tömegek hangulatát és tud is arra befolyást gyakorolni, A normarendezés tórán megmutatkozó „második ellenség" ellen elsősorban az osztály legöntudatosabbjai, a kommunisták vették fel a küzdelmet. Türelmes, szívós felvilágosító munkával, példamutatással. Megmagyarázták a kevésbbé öntudatos dolgozóiknak, bogy a szocializmus építése netn a sültgalamb. várás ideje. A szocializmus nem fog sültgalambkért a szánkba repülni, hanem keményen meg kell küzdeni érte. Elsősorban úgy. hogy megmutatjuk: tudunk áldozatokat is hozni a mi jövőnkért. Ez az áJdozaithozás persze nem abban áll, hogy lemondunk a munkánkért Járó jogos bérről. Nem erről van szó. De arról igenis szó va,n, hogy a munkánkért csak a jogos bért vész. szük fel. Márpedig az a munkás, akinek a normája laza: jogtalan bért vesz fel, becsapja saját ma|A derekegyházi állami gazdaság PÁROSVERSENYRE HÍVTA KI a mezőhegyesi állami gazdaság dolgozóif A minisztertanács határozata az őszi munkákhal kapcsolatban or. szágszerfe nagy lendületet váltott ki dolgozó parasztságunk között. Csongrád megyében is már a tengerinek több mint a felét, a napraforgót pedig teljesen betakarították, Nagyban folyik a cukorrépa szedése, szállítása is. Mini ahogy az országot, úgy a megyét is átfogja az öszi munkák mielőbbi befejezésinek gondolata. Ez a harcos akarat fokozottan nyilvánul meg nagyüzemi gazdaságainkban, elsősorban a derehegyhdzi állami gazdaságban. A derekegyházi állami gazdaság egész évben az elsők között volt. A cukorrépadugványozás fÖbbszáz százalékos eredménye, az elindítóit és győzelemre vitt holdankénti 400 mázsás cukorrépa vállalás, az aratás, cséplés legkorábbi befejezése emelték az élenjárók közé a gazdaságot. A szocializmus építésében elért sorozatos győzelmek kötelességévé fették a dolgozóknak, hogy azt a lendületet kihasználva, példamutatásukkal élére álljanak a jövő évi termést biztosító országos versenymozgalomnak. Ez a gondolat nyár óta — mikor a gazdaság dolgozói Rákosi elvtársat is melátogatták — foglalkoztatta őhef és ez a gondolat most vasárnap, szeptember 10-én harcos akarattá, határozattá kovácsolódott. A gazdaság dolgozói ekkor hozták határozatukat nyilvánosságra, kikiva párosversenyre a régi versenytársat, a mezőhegyes/ állami gazdaságot, állami gazdaságaink eredményei és hiányosságai Ennek &z egész jövőévi termésünk mennyiségére és minőségére kiható versenykihívásra eljöttek a Párt, a szaktanács kiküldöttel, üzemek sz'ahánovistál. Eljöttek a megye összes állam; gazdaságának dolgozói, de emellett négy megye állami gazdaságai Is képviseltették magukat, hogy együtt tegyenek ígéretet, fogadalmat Rákosi elvtársnak, hogy az idei öszi munkákat a nemzetközi béketábor fokozottabb erősítése, a szocializmus és a szocialista mezőgazdaság építése jegyében végzik, fáradságot, áldozatot nem kiméivé, A derekegyházi munkaértekezletet Kovács Imre elvtárs, megyei DÉFOSz-t.tkár nyitotta meg, majd utána Erdei Mihály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, az állami gazdaságok vezérigazgatója tartotta meg beszédéf. Beszéde elején az állami gazdaságok feladatát jelölte meg, majd rátért állam; gazdaságaink két év alatt megtett fejlődésére. Elmondotta, hogy míg 1948-ban 50—60.000 holdat tetti kl az állami gazdaságok összterülete, ma félmillió holdnál többön gazdálkodnak, ami az ország földterületének '.öbb minf 3 százalékát teszi ki. Államj gazdaságainkban két év alatt hatalmas összegeket ruháztunk ba, a Párt és az állam itieszszemenő segítsége mellett a szovjet tapasztalatok bőséges tárháza is nagyban támogatta a gazdaságokat. Ennek ellenéra megállapítható. — mondotta Erdei elvlóra, — hogy a befektetésnek, az állami gazdaságokra költött Összegeknek, a hozott áldozatoknak nem minden esetben áll arányában az a teljesítmény, amit eddig gazdaságaink nyújtottak Még nem azok az árutermelő gazdaságok, a mi állami gazdaságaink, amiknek lennlök kellene. Hibák, hiányosságok vannak ezen a területen. Az eredmények nem klelégltóek. Nem kielégítő többek kőzött az önköltségsökkentéa sem. Sok helyen a gépeket nem helyesen kezelik, karbantartásukat fízedrangú kérdésnek tekintik. Rámutatott arra ta Erdei elvtárs, hogy állami gazdaságainban a dolgozók és a vesetők nem elég éberek. Nem leplezik le az ellenség aknamunkáját. Nem folytatnak kíméletlen harcot a kulákok, volt katonatisztek, levitézlett nagybirtokosok beférkőzése elleti. fl leghttzeiebbl felada!: az Öszi munkák minél gyorsabb elvégzése Beszéde további részében Erdei elvtárs a soronkövetkező feladatokra hjvta fel a figyelmet. Azokra a feladatokra, melyeknek jó megvalósításával a hibák gyorsan kiküszöbölődnek és állami gazdaságaink betöltheük a rájuk váró hivatást a szocializmus építésében. Kifejtette, hogy a soronkövetkező feladatok hatalmas munkát követelnek és azokat a régi módszerekkel nem lehet megoldani. Uj munkamódszar, új munkaszervezés szükséges hozzá. Különösen fontos a növénytermelés fejlesztése. A továbbiakban kifejtet, te, hogy kétirányúnak kell lenni a versenynek. Az egyik feladat, hogy határidő előtt jó munkát végezzünk. A versenybe vonjuk be a vezető kádereket, szülessenek sztahánovista eredmények. A másik feladat pedig az, hogy ez a jó munka, az anyagnak és az erőnek ez a befehietése jól gyümölcsözzön a jövő terméseredményekben. A munkának, a versenynek igazi értékét a jövöévl fokozott jó termés adja meg. A kitűzöl! célok elérését, azt, hogy 1951ben a tavalyi termésátlagokat 35 százalékkal megnöveljük, a szocialista munkaverseny, annak szervezése és győzelmi eredményei biztosítják. Nem fordulhat elő, hogy a dolgozók a nagy eredmények elérését a fizka; erejük fokozott kihasználásával érjék el. Világosítsuk fel dolgozóinkat, hogy nem a nyers erő, hanem az új munkamódszerek, az újítások a verseny megnyerésének, a magasabb százalékok elérésének a lehetőségei. Na forduljon elő — mondotta Erdei elvlárs —, hogy a versenyt akadályozza, elszigetelje az ellenség, A vezetőség és az üb. támogassa a versenyt. Készítsen pontos, jó tervet, bontsa azt lel az egyénekig, a magas tel- . jesíjményekért járó béreket minden j esetben fizessék ki, tudatosítsák," hogy a legjobbakat az állam megjutalmazza, Felhívta a figyelmet Erdei elvtárs arra, hogy az idei versenynek a célja a magasabb terméseredmények elérése, aZ önköltség messzemenő csökkentése. Mindezt biztosítja az újításoknak, a dolgozók között való közkinccsé tétele, a Szovjetunió élenjáró japasztalata'nak elterjesztése. A legközelebbi feladat, hogy állami gazdaságaink minél előbb végezzék el valamennyi őszi munká. Jukat. Váljanak mindenben a szocializmus úfjára lépő magyar mezőgazdaságnak Iskolapéldáivá. Eddig nem látott lendülettel fogjanak munkához, ez a munkalenület legyen kifejezője a békéért folytatott harcnak. Ezzel fejezzék ki együttérzésükej a világ mteden részén folyó szabadságmozgalmak Iránt. Hassa át munkájukat a Szovjetunió és a Párt iránt érzett szeretet. Érdet Mihály elvárt beszéde ut 'n gát ét valóba*) csirkeként süti meg azt a tyúkot, amelyik jövöre aranytojást tójna. Megmagyarázták a kommunisták, hogy az áldozathozás tulajdonképpen kötelesség saját magunkkal, a saját államunkkal szemben. Kötelessége minden dolgozónak, hogy a legjobb képességei szerint igyekezzék az új normát teljesíteni, illetve túlteljesíteni. mert ezáltal tudjuk életszínvonalunkat a mainál állandóan magasabbra és magasabbra emelni. A Koszorús Istvánok, Sánta Jánosnék, Varga Lajosok, Némethnék, Szénásinék és a többiek a szóbeli magyarázaton kívül megmagyarázták ezeket azzal is, hogy élenjártak az új normák teljesítésében, a munkaverseny fellendítésében. A kommunisták voltak azok, akik megmagyarázták a dolgotóknak, i hogy a mi küzdelmünk szervesen beleilleszkedik oz egész béketábor harcába. Ha például Té, Kovács Andrásné. aki a Magyar Kenderben dolgozol, tízezer vetés helyett tizenötezret csinálsz a szövőgépeden, segíted azt a koreai katonát, aki a betolakodó ellenség elleti védi hazáját. De h® tízezer vetés helyett csak nyolcezret végzel, ha csökkented a termelésedet, ha visszatartod a munkát, ha fékezed a szocializmus építésének tempóját, a MacArthurhoz hasonló imperialista betolakodókat támogatod, azokat, akik Koreában gyermekeket, leányokat, öregeket gyilkolnak, akik kórházakat bombáznak, akik az új háború szörnyűségeit akarják a Te fejedre is rázúdítani. És a Kovács Andrásnék megértették ezt a magyarázatot. Két, három gép kezelésére tértek át, újítottak, észszerűsltettek, túlteljesítették az új normát. Az 6 munkájukat, az ezrek, tízezrek munkáját kiértékelve elmondhatjuk, hogy az első döntő ütközetet megnyertük a „második ellenséggel" szemben. A Párt vezette ezt a harcot, a Párt harca, eredményei tették lehetővé, hogy a dolgozó tömegek politikailag és öntudatbólileg megizmosod, va láthattak hozzá az eléjük tűzött feladatok végrehajtásához. A Párt harca tudatosította a tömegekben, hogy az áldozatvállalással minden dolgozó saját magát erősitj s az ezen keresztül eléri eredmények reá hatnak vissza, ö lakik az új bérpalotákban, az 6 gyermekei számára épülnek az iskolák, napköziotthonok, az új gyárak neki termelnek majd. az új színházak páholyai őt várják s minden, ami épül, neki épül. minden, ami történik, az 6 érdekében történik. Nom hihetjük azonban egy pillanatra sem, hogy a harcot a „második ellenséggel" szemben már megnyertük. Korántsem. Ez az ellenség még nagyon sokáig jelentkezik, hol itt. hol ott üti fel a fejét és győzedelmeskednék is, ha beszüntetnénk ellene a harcot. A mi. nlszterianács határozatának végrehajtása során munkásoiztályunk öntudatban és Önbizalomban megerő. södött. De nőtt és erősödött ezekben a hetekben munkásosztályunk és az egész dolgozó nép vezetője, a ml nagy Pártunk Is. Eredményeink azonban ne vakítsanak el bennünket, ne eredményezzék azt, hogy most már megpihenünk babérain. kon. Fejlesszük tovább a munkaversenyt, fokozzuk a politikai nevelő, felvilágosító munkát, mozgósítsuk a dolgozókat állandóan az új normák teljesítésére, illetve túlteljesítésére. támaszkodjunk a dolgozók legjobb elemeire, leplezzük le a meglapuló ellenséges elemeket, te. gyük minden dolgozó ügyévé a békéért folyó harcot. Ha mindezeket végrehajtjuk: Jó úton haladunk a végső győzelem felé.