Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

TASA1WAP, mi». S7EPT. Í4. 7 KEZDŐDIK az élet Alexandr Csakovszkij cikke a Literaturnaja Gazeta legújabb számából Kilométerek izáz&lt utaztam végig Dél-Koreában és annyi rombolást lát. tam, hogy érthetetlenné vált számomra; hol élnek Itt "z emberek? Egyébkén) itt senki számára sem titok, hogy sokan hol élnek ezek közül az emberek közül, összeszedték oókmókjukat és kisgyermekeikkel együtt átköltöztek dombok közé, barlangokba és odúkba és a perceket számlálva várják, hogy mikor ls űzik ki végre Koreá ból a tengerentúli barbárokat. Láttam emberi lakóházak tetőit, amelyeket a jótékony természet már gondosan eltakar a szóló zöld ágaival .., Mennyi új rügy fakad ezen a tüzpusstitott földön. A szovjet embernek nehéz elképzelnie, milyenek voltak felszabadulás előtt a délkoreai életkörülmények. Nekem úgy tűnik, hogy ezek minden emberi elképzelést meghaladnak. A parasztság, Dél-Korea lakosságának több mint kétharmad része évről-évre fokozódó hallatlan nyomorban sinylödött, A 38-as délkörtől délre az összes földterületnek több mint fele a lakosság 3 és félszázalékát kitevő földesuraké és kulákoké volt. A vetésterület középértéke az amerikaiak gazdálkodása éveiben 30 százalékra csökkent. A parasztság ezreinek nem volt se háza, se földje, se földművelő szerszáma. Az erdőkben éltek. Arra sem volt eszközük, hogy kitermeljék a fákat és az igy felszabadított területet bevessék burgonyával. Kénytelenek voltak az erdőket felgyújtani. , És ime. most földet kaptak az em. berek. Olyan szerencse volt ez, amelyről álmodni sem mertek. Ezt az örömet a Koreai Néphadsereg katonái okozták, és ezért a délkoreai parasztok számára nincs ma nagyobb név, mint az egyszerű katona neve. Kengl-tartomány, Cidelnyl falu, Keyn-tanya. Ebben a kis falucskában 74 ház van. Közönséges kis falu. Kis házak, minden ház előtt széles lépcső, koreai nevén „maru". Itt le kell vetni a lábbelit. Azután ezétnyitható ajtó és kis szoba, négy fal. amelyben semmi, de egyáltalán semmi bútorféle nincs és az emberek a padlón ülnek — a „kán" (ahogy a koreaiak nevezik a padlót, amelyet olajos papírral borítanak be és télen a pincéből fűtik). Bemegyünk az egyik Hyen kis házba. Á gazda, Kon Csen In paraszt elmeséli nekünk a falu közelmúltjának történetét. Tíz kulákcsalád volt itt az egész föld tulajdonosa. A parasz. tok a kuláktól vettek földet haszonbérbe. A haszonbér feltételei, amelyeket a japánok állapítottak meg, ezek voltak: a fél termés a tulajdonosé, fele a termelőé. Azonban a haszonbérlő ebből a feléből köteles volt megfizetni a különbözö adókat, amelyek keresetének 40 százalékát tették ki. — Én is haszonbérbe vettem egyötöd hektár földet — meséli Kon Csen In — és béreskedtem. Li Szin Man és az amerikaiak uralma idején „megkönnyebbült" a helyzetünk — keserű mosolygással folytatja Kon Csen In —, ezután a földesúrnak és kuláknak nem 50 százalékát fizettük a termésnek, hanem , . . 44-ct. De az állami adókat úgy osztották el, hogy a haszonbérlőnek nem maradt több, mint a begyűjtött termés 10 százaléka. Mi ez a 10 százalék? Ez — évt 120 kiló rizs. A rizs — a koreaiak fő eledele. Egy család szűkös megélhetéséhez legalább 60 kg rizs szükséges havonta. íme, ez az a 10 százalék — lassú éhenhalás. — Mi próbáltunk harcolni — folytatja Kon Csen In. — 1945-ben, amikor a japánokat kiűzték, úgy gondoltuk, hogy új élet kezdődik. Paraszt Szövetséget alapítottunk, földreformot követeltünk. Megadták nekünk a reformot!,.. A liszlnmanlsta rendőrség a szövet, ség minden, valamennyire is aktív tagját letartóztatta. Engem megvertek, két bordámat összetörték. Négy hónapig feküdtem kórházban. Fivéremet, a szövetség vezetőjét a rendőrség meggyilkolta. Barlangokban rejtőzött, éhezett, végül mégis lebukott, A rendőrség kutyát üldözték. ' Ha legkisebb rokonszenvet Is mutattunk Észak-Korea iránt, börtönbe vetettek. A rendőrség kész volt eljárni mindenki ellen egyetlen együttérző pillantásért is, amelyet észak felé vetettünk. 1947 augusztus 15-én Észak-Koreának a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítást ünnepén fáklyás menetet rendeztünk. A tüntetést szétverték. Ebből az okból a letartóztatások egész évig tartottak. Végre eljött 1950 július 5-e, / felszabadulásunk napja, mikor földünkre jött a Néphadsereg. Egy héttel ezután végrehajtottuk a földreformot. Most mindazok, akik haszonbérlök voltak, földtulajdonosokká váltak. Magamnak ls félhektár rizsföld és félhektár rét jutott. Mind a hatvan földnélküli család főidet kapott a földosztásnál. Egyébként közülük tizen a felszabadulás első napjaiban bevonultak önkéntesnek a Néphadseregbe. Többen is szerettek volna — folytatta Kon Csen In —. de őket egészségi állapotukra való tekintettel nem vették fel. Igaza volt. Élö csonivájak vettek körül bennünket. Emberek ültek körülöttünk, koreai szokás szerint térd fölé csavart nadrágszárral. Lábaik olyanok vottak, mint a pálcák és a bőrük, mint a papir. amellyel a padlót is takarták. De ezeknek az embereknek az arca, amelyekből hegyei szögben állanak ki az arccsontok, ragyogtak a szemeik mély üregükből, mind élénkek voltak és örömtelik. Számukra — nrnt sokezer más délkoreai paraszt számára — csak most kezdődik az élet. Reggel visszatértünk Szöulba, A várost még ködös füst borította, de a magasban óriási szúnyogok búg*ak: az intervenciósok repülőgépet. Váratlanul valaki éles, metsző hangon harsogta túl gonosz bömbölésüket. Valaki felkiáltott: „Ki Koreából az amerikai fenevadakkall Bíróság elé a korai nép árulóit, kezdve Li Szin Mannal és cinkos minlsz. tereivel, Li Bom Szuka és Szin Szen Moval!" Sarok felé fordultunk, ahonnan a hang hallatszott. A járdán asztal állt. Az asztalt vörös drapéria borítja és rajta koreai frással feliratok olvashatók. Ifjú koreai mutat ezekre a feliratokra és arra szólítja fel a koreaiakat, bogy írják &lá „a koreai nép felhívását amely a koreai nép tfz árulójának megbüntetését követelt. Az emberek az asztalhoz állnak. Egyesek aláírták, mások — írástudatlanok — bemártották ujjukat az asztalon fekvő pohárba és festékkel rajzoltak egy foltot az fvre. Az asztal mellett ülő alálrásgyürtők nekünk már felcsavart, aláírásokkal teli Ivet mutattak. — Megtaláljuk ezeket aa árulókat, biztosak lehetnek benne — mondta fejét felemelve. A koreai nép megtalálja az árulókat. ez kétségtelen. De most fő ügyük — a győzelem kivívása. (Fordította; Korek József) „Repülő tányérok64 A HÁBORÚS HISZTÉRIA uszító) — jnttif ismeretes — at Egyesült Államokban különböző rémhíreket Ierjesztenek, bizonyos Utokzaios repülő tányérokról. Ennek az őrültségnek legutóbb még Fran. ciaországban js bedőltek. Voltak olyanok — nyilván, akik mindenben akarták utánozni az amerikaiakat —. akik láttak repülő tányérokat. EGY PÁRIZSI haladó esti lap ezzel kapcsolatban a következő kis hírt jelenítette meg: „EGY REPÜLŐ TANYYÉR tegnap este megsebesítette a fején Madame Charlotte Disleyt. amikor a rue de Geneve.en gétált. Madame Disleyt kórházba szállitották_ A tányér egy erkélyről repült le." A világ legmagasabb eszmeiségü művészete a szovjet színházakban GYERMEKPALOTA • KATOWICEBEN Rövidesen teljesen befejeződnek az építkezések Rövid néhány napon belül átadják rendeltetésének a katowicel „Gyermekpalotái". Az építkezések nyers munkálataj már ezév tavaszán befejeződtek és azóta elvégezték az épület berendezést és szerelést munkálatainak túlnyomó részét is. A ,j,Gyermekpalotá"-ban olvasóterem, kölcsönkönyvtár, zene-, ének- és táncterem lesz és külön próbaszobákat is épftettek. A központi előadóterem kétezer főnyi közönség befogadására alkalmas. A „Gyermekpalotá"-ban az Ifjúság komoly ismereteket szerezhet a lengyel nyelvből é® irodalomból, az orosz nyelvből, a történelemből, politikai földrajzból és ezenkívül komoly agrobiológiai kísérleteket folytathat. A palo iában modern bányászati, kohászati, közlekedési, repülési, távirdai, konstrukciós-kísérleti laboratóriumokat szereltek fel. Külön osztály áll a képzőművészettel filmmel foglalkozó fiatalok A Pravda „A ezovjet színházak sikerei felél" című vezércikkében megemlékezik a Bolsevik Párt Központi Bizottságának négy évvel ezelőtt hozott határozatáról, amelv megjelölte a színházak műsortervezeténeik javítási módjait. A ezovjet nép értékelt és szereti a színházat — állapítja meg a vezércikk. Nézőink rendkfvül igényesek, évről-évre magasabb követelményeket támasztanak a színházzal és művészeivel szemben. A nép szeretete és bizalma lelkesft és sokra kötelez. Egyetlen más országban sincs biztosítva a színházi kultúra fejlődésének és fellendülésének olyan tág lehetősége, mint a Szov jetunióban. A nézőket és színészeket egybeforrasztja a szovjet hazafiság nagy gondolata, a közös részvétsl a kommunizmus építésében. A szovjet szinház útját a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának 4 évvel ezelőtt hozott történelmi határozata világította meg. A színházak dolgozói és a drámaírók előtt az a feladat állt. hogy világos, művészi vonatkozásban teljesértékű müveket alkossanak a szovjet társadalom életéből, a szovjet emberről; az a feladat, hogy a szovjet társadalom életét annak szakadatlan fejlődésében ábrázolják és mindenképpen hozzájáruljanak a szovjet ember legjobb jellemvonása'nak továbbfejlesztéséhez. Az elmúlt négy év alatt a drámai színházak műsorában jelentős javulás mutatkozott. A mai tárgyú szovjet darabok vezető helyet foglalnak el a mű. soron. Nemes és művészi feladatot oldottak meg Lenin és Sztálin szeretett alakjának színpadra vitelével, A dolgozók hazafias munkája, a kolhozfalvak dolgozó'nak élet* olyan színművek megírására lelkesítette a drámaírókat, mint a Szabad a pálya. Makar Dubrava, Mindennapi kenyerünk. Széles sztyeppe s(b. Több darab örökíti meg a szovjet emberek hősiességét és győzelmeit a Nagy Honvédő Háborúban. Harcos szellem hatja át a Kárhozott tak összeesküvése, az Orosz kérdés és az Amerika hangja cimü darabokat, amelyek leleplez'k at új háborúra gyújtogató imperialistákat. Az uj szovjet színdarabok és a kiváló klasszikus művek sikeres bemutatása örömteljes esemény a Szovjetunió kultúrálta életében. A f f-i-' m i rendelkezésére. A Moszkva/ Nagy Színház nézőtere az egyik előadás szünetében. Mark Traves iró belépett a fényes newyork) felhőkarcoló-szálloda, a Walldorf csillogóüvegű forgóajtaján. Futó pilantást vetett karórájára. A lift tükrében mégegyszer tetőtőlialpig végigvizsgálta magát és különös örömmel töltötte el az, hogy a legjobb ruháját vette fel (azaz két ruhája kö zül a jobbikat). Arra gondolt, hogy igy nyilván jobban megnyeri az amerikai filmcézár tetszését. mnt ha a másik ruhájában lenne. Lelke mélyén nem nagvon hitt abban, hogy valami já )s születhet ebből a találkozásból, de azért mégis reménykedett. Elvégre az ördög néha Iréláf is űz az emberrel, ha jó kedveben van. A lift pillanatok alatt röpítette a 29. emeletre. Igyekezett szerény, de méltóságteljes viselkedést, magára erőszakolni, amikor belépett Miss Dili. a titkárnő szentélyébe, ahonnan már csak néhány lépést kellett tennie, hogy Mister Calwell elé kerüljön Mister Calwell nem állt fel a süppedő fotelból. Elterpeszkedve fogadta Traves iró t szteletteljes bemutatkozását, majd fensőséges mozdulattal helyet intett neki az egyik távolabbi karosszékben. Traves. miközben leereszkedett a nékre, jól szemügyre vette CaU Howard Fast: HÁROM CSODÁLATOS DOLOG wellt. Vörös- és zöldkockás anyagból készült pizsama volt rajta, ugyanolyan anyagból készült sál és házipapucs. Az egyik kezén jegygyűrű, a másikon hatalmas briliánssal díszített pecsétgyűrű csillogott. Calwelj idősebbnek látszott most, mint ahogy azt Traves előzőleg elképzelte magának. Most mintegy 60 évesnek látszót/ a hollywoodi filmcézár, Calwell kezdte a beszélgetést. Előbb csak általánosságban hangoztatta. hogy szeret tehetséges emberekkel együtt lenni, majd csakhamar ráfért arra, hogy mostani be. szélgetőtársát is rendkívül tehetségesnek tartja. Travesnak csak az ütött szöget a fejébe. hogy miért beszél mindig Thomas Jeffensonról. Mikor ez már többször megismétlődött, Traves kétségbeesett tekintettel .segítséget várón fordult Miss Dili felé, aki azonban a hatalmas szoba túlsó sarkában ülve keményen megőrizte kifürkészhetetlen arckifejezését, Calwell nem zavartatta magát atfól, hogy Traves kényelmetlenül fészkelődik a széken, hanem céltudatos nyugalommal a hangjában, a tehetség általános dicsérete után, hirtelen így fordult az lró felé; — Arra gondoltam, hogy ha ne. kem kellő tehetségem lenne és lehetőségem a témaválasztásra, azt mondanám magamnak; Irj filmet Jeffersonról, Traves próbálta közbevetni saját elgondolásait, azt a javaslatát, hogy ö legutóbbi könyvéből, amely Thomas Pcyneról, a XVIII. század forradalmihangú közírójának életéről szeretne filmet írni, — de még mielőtt egy szót is szólhatott volna, Calwell elébe vágott ennek. — Olyan filmet írnék Jefferson életéről, amelyben kellő arányostággal fonódik egymásba a világ három legcsodálatosabb dolga; a szerelem. a csodálatos zene és a csodálatos humor. Ilyen művel nemcsak a társadalomnak tennék nagy szolgálatot, mert megismertetném vele Jefferson csodálatos Amerikáját, hanem önmagamnak is, — merf hiszen csodálatosan nagy jövedelmet bizlnsitanék vele magamnak. Kérdő pillantással nézett az íróra, aki valótággal fejbeverten, magába. roskadtan süppedt bele a karosszél mély párnájába. Almai. nagyszert. Írói elképzelése szétverve omlottal rommá e néhány perc alatt, amióta Calwell szobájába lépett. Csak arri riadt fel, hogy Miss Dili állott mellette és gyengéden megérintette u karját Calwell mig mindig várakozó \ pillantással fordult feléje. Traves azonban mintha villanyáram érte volna, felelet helyett felugrott ' székről és gyors léptekkel kisietet a szobából. Am'kor a gumlszőnyeges folyosón végighaladva a lépcsőhöz ért, ot utóiérte őt Calwell kemény, dorgáló hangja. — Miss Dili. én nem azért fizetek magának heti 300 dollárt, hogy bolondokat vezessen be hozzám és arra kényszerltsen, hogy hiába vesz tegessem velük az időmet, Traves gyorsan oeszállt a liftbe amely a földsz nt feli siklott Még egyszer megnézte magát a lift tükrében, de most már nem a ruháját, hanem az arcát vizsgálgatta. Meg volt elégedve önmagával. A szeme becsületesen tekintett vissza rá. Nagy nyugalom töltötte el. Amikor kilépett a csillogó üvegbetéfü forgóajtón, arra gondolt• — Traves becsületes ember maradtál. színházak művészt együttcse'nek minden új színdarabba bele kell vir.niök tehetségűik egész erejét, az élet Ismeretét ás azt a törekvést, hogy a szovjet színművészet színvonalát még magasabbra emeljék. Ez a nemes törekvés ny Ivánult meg a „Bodzaliget", Kornyejcsuk új darabja előadásában a moszkvai tíls Színházban és a kieví Ivan ranlko Színházban. Sztan'szlavszklj arra tanította művesztársait, hogy az lgazs ghoz hü, mélyreható vonásokkal ábráolják a jelenkort A szoros kapcsolat az élettel a színház művészet' dolgozóinak ala. •os Ideológia! felkészültsége, a eíjesértékü műsorterv, a bolsevik kritika és önkrit'ka fejlesztése, a -endszeres tanulás és a mesterségbeli tudás állandó tökéletesítése: — ezek a feltételei a színpad' művészet eszmei színvonala állandó •melésénék. Az egész nép ezerető figyelemmel veszi körül a szovjef színházak együtteseit. Ezek az egvü tesek "gyre újabb sikereket érnok el a szovjet szocialista művészet, — a v'lág legmagasabb eszmeiségü, leghaladóbb müvésaetének fejlesztésébeo.