Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-02 / 177. szám

3 SZERDA, 1950. AUGUSZTUS 2. Együtt a néppel a szocializmus építésében és a béke ügyének szolgálatában A katolikus papok országos értekezlete megválasztotta a katolikus papok országos békebizottságát Kedden délelőtt kezdődött meg a 35 katolikus pap által összehívott országos papi értekezlet. Az értekezlet szánhelyét, a budapesti Tudományegyetem dísztermét zsúfolásig megtöltötte az értekezlet többszáz résztvevője. Az elnöki asztalnál foglalt helvét Darvas József miniszter, P. Lombos László ferencrendi szerzetes, apostoli helyilök, dr. Széchv Antal provikárius, budapesti esueres-plébános, dr. Horváth Richárd cisztercita szerzetes és Rácz Károly szervita szerzetes. Dr. Széchy Antal megnyitó beszédéiben többek között a következőket mondotta: — Meg akarjuk vitatni annak a módját, hogyan legyünk segítségére kormányunknak abban a törekvésében, hogy a magyar dolgozó népnek — túlnyomóan a mi híveinknek — szociális fejlődését biztosítsa. Állást akarunk foglalni a magyar dolgozó nép javára éppúgy, mint az egész em. beriség érdekében a stockholmi békehatározatok mellett. Ismerjük és mindig tudni fogjuk kötelességeinket, amelyek bennünket, mint felszentelt papokat terhelnek. Ezeket a kötelességeinket az utolsó leheletünkig teljesíteni fogjuk. De ugyanakkor állampolgárai vagyunk édes magyar hazánknak (taps), amelynek soha nem volt nagyobb szüksége arra, hogy polgárai vele szemben fennálló kötelességüket lelkiismeret szerint és minden áldozatra készen teljesítsék, (lelkes taps). Egyszerre akarunk ió katolikusok és jó állampolgárok lenni A megnyitó után Horváth Richárd dr tartóit előadói beszédet. — Korfordulón állunk — mondotta többek között. — A múlt soha sem térhet vissza. Hatalmas és sorsdöntő az, ami elindult és ami valósul. Ehhez kell magatartásunkat is szabnunk. Meg kell vallanunk azonban, hogy ez a felismerés a papság körében eleinte csak alig néhány ember sejtelmeiben, érzéseiben volt meg. — Az ilyeneknek a hangját azonban a felsőbbség valami egészen konok és elmaradott, politikai felfogással elnémí totta vagy legalább is elnémítani törekedett. Jöttek a letiltások, a felfüggesztéssel való fenyegetések, a felfüggesztések. Pedig nekünk, papoknak és világiaknak egyaránt nem az elválasztó részeket kell keresnünk, hanem azokat a pontokat, amelyekben együtt mehetünk. Mi egyszerre akarunk és tudunk is lenni jó katolikusok és jó állampolgárok (taps), jó hívő emberek és jó hazafiak. — A jövő útja a szocializmus útja. És nem volt még a történelemben a keresztény«ég számára annyira vele rokon, egylényegű, hozzá közelálló, új kort nyitó eszmeáramlat, mint éppen a szocializmus. — A mi mozgalmunk a népből jövő, a néppel együtt menetelő, a néppel együtt akaró, a néphez hűséges papok megmozdulása, spontán és autonóm a szónak abban az értelméiben, hogy az idő és a józan ész és az isten kegyelme érlelte ki bennünk. — Mozgalmunk örömmel üdvözli a kormány és a püspöki kar tárgyalását és várja, hogy ez minél előbb és sikeresen befejeződjék. A maga részéről is erkölcsi hátteret ad hozzá és szép sikert kíván. Az a meggyőződése, hogy már régen kellett volna, amikor még nem jutottunk zsákutcába. De jobb későn, mint soha. (Ugy van!) — Értekezletünk azért jött öszsze, hogy kimondja: egyházunk magatartásának meg kell változnia Népköztársaságunkkal szemben, hogy kijussunk abból a zsákutcából, amelybe egyes katasztrófa-politikát folytató egyházfők, a haladás elleni elfogultságukban és értetlenségükben, a régi rendszert visszakívánva, katolikus egyházunkat juttatták (taps). Faddy Ottmar csongrádi ferencesrendi szerzetes, házfőnök volt. — Mi, magyar ferencesek akarjuk a szociális megújhodást. Ránk a kormányzat mindig számithat, amikor azon fáradozik, hogy a magyar nép életszínvonalát emelje. A béke mozgalmában is kormányzatunk mellett van a ferences barát. Ezért irtuk alá a stockholmi békefelhivást is — mohdotta többek között. Pozsgai Peibárt szeged-felsővá rosi minorita atya arról beszélt, hogy a papoknak az a feladatuk, hogy együtt haladjanak a fejlődéssel. Együtt kell működni a demokratikus kormánnyal Különbséget kell tenni a Valikén tanító tekintélye és politikája között Horváth Richárd szerzetes ezután leleplezte a reakciós rágalomhadjáratot, amelv a katolikus papok békemozgalma ellen folvik, majd ezeket mondotta: — Ismételten hangsúlyozzuk, amit Plejhar József csehszlovák népjóléti miniszter legutóbb így szövegezett meg: „A külföldi propaganda címére újból kijelentjük, hogy római katolikus hívők vagyunk és nem akarunk úi egyházat alapítani... Mi a hit és erkölcs minden dolgában engedelmeskedünk a szentatyának." Hit és erkölcs dolgában nekünk a szentatya a legfőbb és megfellebbezhetetlen tekintély. — Különbséget kell azonban tennüifk hit és erkölcs és politika — a Vatikán tanító tekintélye és a Vatikán politikája és a Vatikán bizonyos szervei, emberei, rádiója, lapja között. Nekünk elsősorban a saját népünk és érdekeit kell szemünk előtt tartamunk (nagy taps), népünk boldogulását. Ezt mi nem nézhetjük egyoldalú szemüvegen keresztül. Nem nézhetjük a nyugati kapitalizmus és amerikai imperializmus érdekei szerint. Nem vagyunk (kötelesek rosszul informált híreket és az igazságnak meg nem felelő állásfoglalásokat csalhatatlanoknak elfogadni és követni. — Ahogyan felhívásunkban mondottuk: ..Teljes szivünkből, minden erőnkből kívánjuk az egyház és az állam közötti megegyezést, az egyház és a népi demokratikus állam törvényeinek kölcsönös tiszteletben tartásával." Nem kivánják itt a mi hitünket elvenni, csak azt kívánják, hogy a hitünket is állitsuk bele az alkotó munkába. (Helyeslés.) A szocializmus sokkal közelebb áll hozzánk, mint a letűnő kapitalizmus. A szocializmus a társadalmi igazságosságon alapul és legfőbb értéke az ember. — Még egyről kell szólnunk: a béke kérdéséről. Imádkoznunk is kell érte, meg is kell hirdetnünk a békegondolatot, de cselekvőiig ki is kell állnunk mellette és ha kell, harcolnunk is keil érte. Részt kell vennünk a bákeszeryezetí k munkájában, külön papi békeszervezeteket, békebizottságokat is keli alakitanunk, el kell Ítélnünk a háborús uszítást, a terrorbombázásokat, az imperialista háborúkat, le kell lepleznünk és meg kell bélyegeznünk a háborús bűnösöket. — El kell itélinünk az atombombát és meg kell bélyeznünk minden spekulációt az atommal kapcsolatban, amely kereszténytélen és istentelen, mihelyt nem alkotásra, hanem pusztításra alkalmazzák. — Mozgalmunk lényege: hűségesen együtt a néppel, a népünkkel, amelyből mi is jöttünk és hová mi is tartozunk. Együtt vele a szocializmus épitéséntk utján, együtt vele a béke ügyének szolgálatában, együtt vele a megértésben egyházunk és hazánk között. Szünet után az első felszólaló Ezután Balogh István szólalt fel. — Közel három esztendeje annak — mondotta —, hogy a magyar katolikus egyház olyan politika nyomán, amely a külpolitikai helyzetet kétségtelenül tévesen Ítélte még, zsákutcába jutott. Azóta az elmúlt esztendők tanulságai elegendők voltak ahhoz, hogy — Íme — nagyra nőijön azok tábora, akik a megbékélés, az egyház és az állam együttműködésének nemcsak lehetőségét, de szükségességét is hangoztatják. — De még mindig késlekedik, elsősorban a püspöki kar részéről annak felismerése, hogy csak a leghatározottabban pozitív magatartás vezethet a helyes útra, olyan fordulat tehát, amely a magyar dolgozó nép érdekében minden félreértést kizáró mődon kész együttműködni a népi demokrácia kormányával. Balogh István ezután lengyel és csehszlovák példával bizonyította, hogy a püspöki karnak módja és lehetősége lett volna a megegyezésre. — A magyar katolikus papság; nak erre a mozgalmára történelmi felelősség hárul — mondotta a továbbiakban. — Azok a plébánosok, akik az egyház és az állam viszonyát a maguk hatáskörében már évek előtt, vagy azóta szabályozták és népükkel, híveikkel, a helybeli hatóságokkal egyettértésben élnek és nyugodtan dolgoznak, a kérdést megoldották. De még az ilyen helyeken is nem ritkán nehézségeket okoz az egyházi hatóságok különböző politikai magatartása. — Itt van a békeív aláírásának kérdése. Az egyik főpásztor megengedte, a másik megtiltotta. Az egyik teljes érdektelenséget jelentett be, a másik ugyanakkor retorziókkal fenyegetödzött. Természetes, hogy a bizalmatlanság nőt- nép pártjára állt. A mozgalom résztvevői az igaz utat járják tőn-nőtt az egyház Intézményei és személyei iránt. Ebben a stádiumban a felelősség az eseményekért mind nagyobb mértékben száll az alsónapságra is- Ennek a felelősségnek érzése és megnyilatkozása tette aktuálissá mozgalmunkat. De máris vannak főpapok, akik a legsúlyosabb fenyegetésekkel próbálják visszatartani papjaikat attól, hogy ebben a mozgalomban résztvegyenek. — Mi támogatni akarjuk a kormányt, a dolgozó nép életszínvonalának emelésében. A stockholmi határozatokhoz lelkesedéssel csatlakozunk. A békét, egyházunk és hazánk békéjét, az egész emberiség békéjét akarjuk- Elitéljük az atombomba használatát. Híveinknek, embertársainknak nem halálát akarjuk, hanem életet, boldog, megelégedett, emberhez méltó, szabad életet. — E célból nem elégedhetünk meg azzal, hogy ma egyszer ösz. szejöttünk. Mozgalmunkat állandósítani kell és minél szélesebben kiterjeszteni. Javasolom, alakítsuk meg a magyar katolikus papság békebizottságát, amely az Országos Tanács kebelében működik és javaslom állandó bizottság megválasztását. amely a mozgalom állandó feladatait folyamatosan intézi és ügyünket sikerre viszi. Szünet után P. Rá« Károly hittanár arról beszélt, hogy a papnak szívvel-lélekkel az emelkedő rétegek pártjára kell állnia, mert a történelem azt igazolja, hogy valahányszor az egyház a rendiség korlála'i közül kiszabadult, mindenütt a fejlődő, jogaiért kiizd! Ezután Darvas József vallás, és közoktatásügyi miniszter szólalt fel. —• A mozgalmat elindítók nyilatkozataiból, az előkészítő bizottság felhívásából, a csatlakozó katolikus papok és szerze'iesek leveleiből, de itt, az értekezleten eddig elhangzottakból is világosan kitűnik, hogy ennek a mozgalomnak célja: szívvel-lélekkel segíteni, erőteljesen munkálni népi államunk és a ka'iolikus egyház közötti mielőbbi megegyezést. — Nyíltan, félreismerhetetlenül, együttmunkálkodó akarattal odaállni a mellé a hősi küzdelem mellé, amelyet magyar népünk folytai az újjáépítésért, felszabadult, boldog, új életének felépítéséért, a teljes társadalmi igazságosság megteremtéséért. — Nyilian, félreérthetetlenül, hittel és cselekedettel odaállni népünk békeharcához s ahhoz az igazságos harchoz, amelyet ma a népek százmilliói folytatnak világszerte a béke megvédéséért, az imperialista háborús uszí'iók ellen. — Nem véletlen, hogy ezen a mai értekezleten többségben a vidéki, falusi plébánosok, a munkásnegyedek papjai, a dolgozó nép közölt járó szerzetesek, a nép életét közelről ismerő alsópapság 'tagjai vesznek részt. — Mint ismeretes, néhány hét óta tárgyalások folynak a kormány és a püspöki kar megbízottai, képviselői között. A folyó tárgyalások kimeneieléröl helytelen lenne idő előtt nyilatkozni. De én úgy hiszem, hogy éppen ez a mozgalom lehet egyik fő biztosítéka annak, hogy a kormány és a püspöki kar közötti tárgyalás végre csakugyan eredménnyel fejeződjék be. Mi soha nem követeljük és nem is fogjuk követelni sem a katolikus egyház, sem más egyház egyetlen papjától, egyetlen hívétől sem, hogy legyen hűtlen egyházához, vallásos meggyőződéséhez. Mi art valljuk, hogy a nép államához és az egyházhoz való hűség teljesen összeférnek. — Tudom, természetesen, hogy ezért ennek az egészséges, becsületes mozgalomnak nem lesz teljesen sima az útja. Vannak s lesznek, akik mindent elkövetnek, hogy rágalmazzák a benne résztvevőkéi. Azok, akik az egyház mögé bújva a régi rendet védik, akik ellenzik az állam és egyház megegyezését, akik akár egy harmadik világháború árán is szeretnék visszahozni a népelnyomás rendszerét. De én bizonyos vagyok benne, hogy e mozgalom résztvevőit nem lehet megfélemlíteni, mert tudják, hegy az igaz ulat járják. Dolgozó népünk nevében, Népköztársaságunk kormánya nevében ígérhetem, hogy ott állunk a mozgalom mellett, ha kell segítséggel és védelemmel is. Ha szükséges, nem mulasztjuk el bárkinek is 'tudomására hozni, hogy népi demokráciánkban senkire nézve — a katolikus papokra nézve sem — jelenthet hátrányt, ha a demokrácia, a haladás, a béke őszíntí hívei. Kövér Gábor. drLáng Alán, Halmos Béla, Kainár Ferenc, Donáth József és Bódis Andor lelkészek felszólalása uten az értekezlet a következő határozatot fogadta el: Akarják az egyház és az állam közti megegyezést' »» Az értekezleten résztvett és az ország valamennyi egyházmegyéjéhez tartozó katolikus papok, és szerzetesek kijelentik, hogy leghűségesebb papjai a római katolikus dasági terv megvalósításáért mindent megtesznek, hogy szintén hozzájárulhassanak a magyar nép anyagi és szellemi életszínvonlának emelkedéséhez. Szembeszállnak minanyaszentegyháznak és annak I den olyan külső és belső Tetejének, hű állampolgárai a népi demokratikus magyar államnak. Papi és állampo1gári kötelességüknek tekintik lelkipásztori hivatásuk teljesítését és a tartós béke biztosításáért indított harcban való tevékeny részvételt. Ezért elhatározták : 1. Akarják az egyház és az állam közötti sürgős és teljes megegyezést, az egyház és az állam törvényeinek kölcsönös tiszteletbentartásával. Ezért örömmel üdvözlik a püspöki kar és a népi kormány képviselői között megindult tárgyalásokat és a maguk- részéről egész erejükkel elősegíteni kívánják ezeket. 2. A papság és a dolgozó nép közötti bizalom helyreállítása érdekében kifejezik hűségüket a népi demokrácia állama, a Magyar Népköztársaság iránt. Ezt annál is inkább igaz hazafias kötelességüknek tekintik, mert a magyar nép felszabadítását, emberi rangra emelését tekinti a népi demokrácia a maga legfontosabb céljának és azt hirdeti, amit a papság is vall, keresztény hite szerint: „legfőbb érték az ember". Kijelentik. hogy az ötéves népgazakciós törekvéssel, természetesen elsősorban a soraikon belül jelentkező reakcióval, amely az ötéves terv megvalósítását, a szocializmus építését hátráltatni, szabotálni igyekszik. Nem akarják, hogy a katolikus anyaszentegyházat a reakció "a maga céljaira felhasználhassa. Nem siratják vissza a múlt szociális igazságtalanságait. Előre akarnak haladni a néppel hazafiasságban. szeretetben, munkában összeforrva. 3. Fenntartás nélkül támogatják a magyar nép békeharcát és ebből tevékenyen ki akarják venni a maguk részét, szem előtt tartva Krisztus Urunk hegyibeszédének e mondatát: „Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak". Ezért egyhangúlag csatlakoznak a stockholmi békefelhíváshoz és felszólítják mindazon paptestvéreiket, akik e felhívást még alá nem írták, tekintsék az alárást sürgős katolikus kötelességüknek. 4. Mivel a tartós béke megvédése egyaránt érdeke az egyháznak és az államnak, a papságnak és a dolgozó népnek, elítélik az imperialisták háborús uszítását, a gyarmati és félgyarmati népek célzó imperialista háborús beavatkozásokat. Az igazi keresz* tény humanizmus nevében tiltakoznak az atombombának propagálása és használata ellen. Megbélyegzik azokat, akik a koreai háborúval kapcsolatban az atombomba használatát követelik. TiL takoznak a koreai polgári lakosság, a védtelen városok és falvak elleni bombatámadások ellen. 5. Az állam és az egyház megbékélése, a dolgozó nép és a papság együttműködése érdekében kívánatosnak tartják, hogv a néphez hű papságot és szerzeteseket az államhatalom teljes erejével támogassa hivatásának teljesítésében, az ország újjáépítéséért, a tartós békéért kifejtett munkájában. Ezután az értekezlet megválasztotta a katolikus papok országos békebizottságát. A katolikus papok országos béke-bizottságának tagjaivá a köu vetkezőket választották: 1. Balogh István, 2. Bencze Ernő, 3. Szömöz Gáspár, 4. Faddy Ottmár csongrádi ferences házfőnök, 5. Freesz József budapesti herminamezői segédlelkész, 6. Gábris Grácián, 7. Horváth Richárd cisztercita szerzetes, 8. Kernek József, 9. Láng Alan, 10. Lukács József volt piarista igaz. gató, 11. Máté János, 12. Nagy Béla görögkatolikus lelkész. 13. dr. Németh József tábori alespc! res, 14. Rádling János, 15, Szószabadságharcának elnyomását chy Antal esperes-plébános.