Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-13 / 187. szám

VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS n, 7 A népi demokrácia talaján új életre ébred A KOREAI IRODALOM A koreai próza klasszikus művei két és fél évszázaddal ezelőtt kelet­keztek. Szerzőiket a mai napig sem ismerjük, könyveiket névtelenül ad­ták ki. A koreai arisztokraták alacso­nyabbrendű embernek tekintették a népi származású művészeket és író­kat. Kontároknak nevezték őket és megtiltották nekik műveik kiadását és terjesztését. Ezért jelentették meg a koreai írók névtelenül mű­veiket. De a koreai nép e nehéz körülmé­nyek között is olyan Irodalmi műveket alkotott, amelyek a nép életét és vágyait tükrözték és szembeszálltak a nemesek önkényuralmával. 'A'z uralkodó osztály viszont — hogy saját ideológiáját a nép közt terjessze —, megteremtette a kinai stílusban frt úgynevezett „régi re­gényt' . Bár ez a műfaj a kinai he­lyett koreai nyelvet használ, nem_ csak tartalmában, hanem külsősé­geiben is a kinai regényt utánozta. Minden kinai volt benne: a szerep­lők, az ország, a szokások. Koreában mindössze fél évszázaddal ezelőtt, Ll In­szlg müveinek megjelenésével bontakoznak ki az űj irodalom első csirái. Ll Inszig új, valóban koreai tar­talmú regényeket alkotott s ezzel megvetette a modern koreai iroda­lom alapjait. Bár ezek is sok vo­natkozásban hasonlítottak a régi re­gényre, ma is irodalomtörténeti je­lentőségük van. Később az egyetemi hallgatók kö­zött új irodalmi irány indult fejlő­désnek. A diákok megismerkedtek a világirodalom alkotásaival és a bur_ zsoá-liberális eszmék hatása alá ke­rülve, naturalista irányba tolódtak el. Ez a szűk liberális irányzat sem fejlődhetett azonban nemzeti irány­ban; — az akkori Korea politikai és gazdasági helyzete következté­ben nem tudta szétfeszíteni a „tisz­ta művészet" kereteit. Az ország függetlenségéért In­dult úgynevezett „márciusi moz­galom", amely 1919-ben, az 1917. évi Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hatása alatt alakult kl, új korszakot nyitott a koreai irodalom fejlődésében. Míg addig a koreai irodalmi moz­galom a földesurak és kapitalisták Japánban tanuló fiainak kezében volt, most helyüket a haladó értel­miség, a parasztok és munkások köréből származó írók foglalták el. A Kommunista Párt 1925-ben ala­kult meg Koreában. Ebben az év­ben alakult meg Szöulban a „Ko­reai Proletárművészek Szövetsége" is. A szövetségben tömörült haladó írók erélyes mozgalmat indítottak a proletárművészet és irodalom érde­kében. Amikor a japán imperialis­ták látták, hogy a mozgalom egyre szélesebb hullámokat vet, azzal az ürüggyel, hogy kommunista jellegű, 1934-ben az egész szervezetet fel­oszlatták, résztvevői közül pedig so­kat börtönbe vetettek. A japán Imperialisták a ko­reaiakat meg akarták fosztani anyanyelvüktől, sőt koreai ne­vüktől is. A koreai irodalom azonban, bár hallgatott, mégis megőrizte életerejét és a japán gyarmatosítás idején is elért hl. zonyos sikereket. Han-Szelj-Ja, Li-Thia-Ijun és több más író új műveket írt. A koreai olvasóközönség megismerkedett Lin_ Hva, Li-Csan, Pak-Szi-Jen költők­kel és a fiatal, tehetséges Te.Hi­Csennel, a „Pektuszan" költemény szerzőjével. A koreai népi irodalom csak a koreai nép felszabadulása után in­dult igazi fejlődésnek. As új körülmények széles táv. latokat nyitottak meg a koreai Irodalom előtt, amely a japán uralom sötét korszakában esak földalatti forrásként csörgede­zett. Az élenjáró írók, akik Korea déli részében harcoltak hazájuk függet. lenségéért és demokratizálásáért, részben a köztársaság északi részé be menekültek. De voltak délen olyan írók, akik hősiesen küzdöttek az illegalitásban és a partizáncsa­patokban. Ma, amikor Koreában magasan lobog a népi demokratikus győze­lem lobogója, előrelátható a koreai új nemzeti irodalom további felvi­rágzása. A mag termékeny talajra hullott: a népi demokratikus építés talajára. Lázad a parasztság Jugoszláviában a Tito-klikk fosztogató fasiszta politikája ellen A jugoszláv sajtó és a nyugati kapitalista lapok kénytelenek nyillan megírni, hogy Jugoszláviá­ban a helyzet rendkívül rossz, p parasztok fellázadtak a fasiszta Tito-klikk fosztogató politikája ellen. Titóék rendőrséget küldenek a falvakba, hogy „megvásárolják a parasztok gabonáját". Kisebb községek egész lakossága az er­dőbe vonult és fegyveres harcba kezd a kormányzat ellen, amely minden gabonától megfosztja. A Newyork Herald Tribüné je­lentette. hogy a boszniai Karlo­vac közelében 12 parasztot halál­ra ítéltek, mert ellenálltak a helyi rendőrség terrorjának. Több lap hasonló tüntetéseket jelent más szomszédos területekről. Többhe­Iyütt véres összeütközések for­dultak elő és mind a parasztok, mind a rendőrök közül többen éle­tüket vesztették. Ezen a vidéken a „gabonavásárlás'' során 400 parasztot tartóztattak le A Zág­ráb közelében fekvő Glina köz­ségben 200 parasztot tartóztattak le A szegénvnarasztok ellenállá­sának egvik legerőteljesebb for­mája a fosztogatás ellen, hogy megtagadják a föld megmfívelé sét. A belgrádi „Borba" beismer te. hogy a megművelhető, körül belül ötmillió hektárnyi földből kétmillió hétszázezer műveletlenül maradt. A parasztok elkeseredettségét és ellenállását fokozza az a tudat hogy munkájuk eredményeit ka pitalista országokba szállítják ki fegyverek és a Titóék bürokrácia .iának szánt fényűzési cikkek el lenében. A jugoszláv parasztsár forrongása baljóslatú előjele s Tito-klikk sorsának. A KINAI IRÁSREFORM A koreai események és a nemzetközi munkásosztály A moszkvai Novoje Vremja egyik legutóbbi száma közli, hogy többen azzal a kéréssel fordultak a laphoz: foglalkoz­zék a kínai irásreform kérdé­sével. A kínai nép győzelme — írják — jelentősen fokozta az érdeklődést a kínai kultúra iiánt és a törekvést a kínai nyelv megtanulására. Sokan szeretnének kínaiul tanulni, a kínai írás nehézséöei eUenére is, de haboznak hozzáfogni, mert azt várják — és falán nem is alaptalanul —, hogy a legközelebbi jövőben meg­történik a ki»ai irásreform. ami jelentősen egyszerűbbé teszi a kínai nyelv megtanulását. A Novoje Vremjában L­Eidl'n, a filológiai tudomá­nyok tudós-jelöltje válaszol a levélre. — A lakosság írástudatlan­ságának megszüntetése — írja — az egyik legfontosabb feladat, amely most a Kínai Népköztársaság előtt áll. Kí­nában az uralkodó osztályok századokon át mindent elkö­vettek, hogy elzárják a népet a kultúrától. „Az abszolutiz­mus híveinek előnyös, hogy ö nép sötétségben éljen, a mi érdekünk azonban, hogy a nép felvilágosodott legyen" —írta Mao-Ce-Tung elvtárs „1945 feladatai" című cikkében. — KétséQtelen, hogy az írástudatlanság megszünteté­sét megnehezíti a kínai írás. A Kínai Népköztársaság köz­pontinépi kormánya tesz is in­tézkedéseket a kínai írás egy­szerűsítésére. 1949 októberé ben megalakították az írás­reform végrehajtásával meg­bízott Országos Kínai Társa­ságot. Ennek tagja több mint száz tudós, író és a kultúra más munkása. A Társaság célja, hoGy csökkentse as írásjelek számát, egyszerűsít­se leírásukat és végül abc-n alapuló írást hozzon létre. — Érthető azonban, hogy a mostani kínai írás minden bo­nyolultsága mellett sem aka­dályozhatja azt az óriási kulturális felvilágosító mun­kát, amely a népfelszabadító mozgalom győzelmével vetle kezdetét. Kína elemi iskolái­ban most több mint 16 millió ember tanul. A felnőtt lakos­ság számára a városokban És falvakban iskolákat és tan­folyamokat szerveztek, ame­fl kinai néphadsereg felszabadítólta a Gyöngy folyó torkolatában fekvő valamennyi szigetet A kínai felszabadító néphadsereg főhadiszállása jelenti, hogy a Gyöngy folyó torkolatában fekvő valamennyi szigetet felszabadítot­ták. A hedsereg egyik egysége par­ti őrhajóktól támogatva augusztus 3-án a Tamkón és Kaifung sziget­csoportokat felszabadította­A különböző szigetek felszabadí­tásáért folyó kéthónapos harc ez­zel befejeződött. A harc során sok­Száz Kumintang-katona elesett, köztük Csi-Csi-Hung. a Kuomintang 3. hajóraj parancsnoka. Nagyszámú foglyot ejtettek. Nyolc Kuomintang szállítóhajó és ágyúnaszád elsüly­lyedt, mintegy 12 más hajó meg­rongálódott. Ezenkívül a néphad­sereg 10 ágyút, sok puskát és egyéb hadianyagot zsákmányolt. A Gyöngy folyó torkolatában kö­rülbelül 75 kisebb-nagyobb szige­tecske fekszik Hongkong és Macao között. lyék a termelő munka megsza­kítása nélkül teszi lehetővé a tanulást. Az elmúlt télen és tavasszal a parasztok számára szervezett iskolákban több mini tízmillió paraszt tanult. A kínai sajtó adatai szerint 1949-ben az országban 2110 munkás esti iskola működött és ezekben 751.109 ember tar nult. — Az írástudatlanság vég­leges megszüntetéséhez termé­szetesen hosszú időre van szükség. Kétségtelen azonban, hogy ha az irásreform nem is valósul meg már a legköze­lebbi időben, az írástudatlan­ság meGszüntetése Kínában fokozott ütemben fog folyni. A kormánynak ugyanis legfőbb gondjai közé tartozik a nép kulturális színvonalának min­denirányú emelése, harc az évszázados elmaradottság, az imperialista és feudális el­nyomás e sötét hagyatéka ellen. Eidtin válasza végén meg­állapítja. hogy a szovjet em­berek körében valóban meg­van a törekvés a kínai nyelv tanulmányozására, mert ez lehetővé teszi, hogy közvetle­nül megismerkedjenek a kínai kultúrával, sajtóval és iroda­lommal. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy kínai írással készült az ország éle­tére és történelmére vonatko­zó könyvek, folyóiratok, újsá­gok, kéziratok és egyéb doku­mentumok túlnyomó többsé­ge. Feltétlenül könnyebb vol­na megtanulni a kínai nyelvet az irásreform után. Ez azon­ban nem ok arra, hogy aki meg akarja ismerni az új Kínát, félretegye tanulmá­nyait. I Az amerikai agresszorok fegyvere visszafelé sült cl: nem tudtak közös frontot létrehozni a ko>c.ii nép el len. Ezzel szemben xz egész világon közös 'rontat alkot a demokratikus közvéle­mény a koreai intervenció ellen és tömegmozgalom in­dult meg a koreai nép er­kölcsi és anyagi segítségére. A koreai események példá­ján milliók értették meg, milyen igazuk volt azok­nak. akik állandóan figyel­meztették az emberiséget a háborús gyújtogatok gyalá­zatos terveire. Az amerikai intervenció efleni tiltakozás mozgalma az. effész földkerekséget ma­gával ragadta és minden országban — legyen az kis­vagy nagyhatalom, szabad vagy függő ország — egy­mást követik a tömegffyűl sek és a tüntetések Korea védelmében. A szovjet emberek egy emberként kiáltják: „El n kezekkel Koreától!", a fran­cia gyárak és üzemek mun­kásai tiltakozó sztrájkokat rendeznek, Bombayben hét­ezer ember tüntetett az ame­rikai agresszió ellen és Hai­fában együtt tüntetnek az intervetició ellen a zsidók és az arabők. Nürnbergben ötezer hadirokkant, árva és hadiözvegy rendezett néma tüntetést, de fejük felett a transzparensek annál han­gosakban hirdették: „El a kezekkel Koreától!" És még egy tüntetés, amiről meg kell emlékezni, amely éppen Szöulban. Korea frissen fel­szabadított fővárosában zaj­lott le. Az amerikai hadi­foglyok tüntettek az imperia­listák ellen, aldk Gyilkos háború céljaira hajtották az amerikai ifjúságot Ázsiába. A Szakszervezeti Világ­szövetség felhívással fordult az egész világ dolgozóihoz, hogy rendezzék meg a ko­reai nép iránti szolidaritás hetét. Ennek a tömeges, világ­méretekre kiterjedő kiállás­nak óriási elvi és gyakor­lati jelentősége van. A Szak­szervezeti VijáG szövetség „aktiv szolidaritásra" hívta fel a dolgozókat, ez pedig annyit jelent, hogy gyor­san és energikusan segítse­nek. nemcsak szavakkal, ha­nem tettekkel is. Ennek a szolidaritásnak példáját mutatták meg az ausztráliai tengerészek, akik kijelentenék, hogy nem szállítanak fegyvert a ko­reai nép gyilkolására. A haladó, demokratikus nemzetközi szervezetek, mint a Béke Híveinek Világkon­gresszusa, a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetkö­zi Demokratikus Nőszövet­ség és a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség erejü­ket arra irányítják, hogy minden egyes ember tuda­tába bevéssék: tőlük, ma­guktól függ a béke ügye. Minden becsületes emb°+ felelős most a békéért. Ezért van olyan óriási jelentősé­Ge a stockholmi békefelhí­vás aláírásának. Az „El a kezekkel Koreától!" mozgat lom pedig szerves része a békeívek aláírási mozgal­mának. Magában az Egye­sült Államokban is. az egy­millió aláírás nagy része azután gyűli össze, hogy az amerikai imperialisták megtámadták Koreát. Érzik ezt az amerikai im­perialisták is és napról­napra veszélyesebbnek tart­ják magukra nézve a felhí­vást. Ezért törekszenek ar­ra, hogy a békeharcot le­tartóztatásokkal, üldözések­kel fojtsák el. Hiába min­den! A tapasztalatok azt bizonyítják, hoGy nincs az a rendőrterror, amivel ,.ba lehet tHtani" a békemozgal­mat. A nemzetközi munkásosz­tályra most hatalmas fel­adatok várnak. A szervezeti munkások jelentik azt az erőt, arnelyre a békemozga­lom mindenekelőtt támasz­kodhat és kelj is, hogy tá­maszkodjék. Ennek az erő­nek ke]l megfékeznie a wash­ingtoni kannibálokat. A koJ reai nép iránti aktív szoli­daritás hetével a munkás­osztály újra hatalmas mér­tékben járul hozzá az em­beriség létérdekeit kifejező békeharchoz. A kulákok—a Tito-klikk támogatói a falun A Tito-klikk uralomrajutásá­nak első percétől kezdve arra tö. rekedett, hogy kedvezzen a kulá­koknak. Később, mikor levetették az álarcot és nyíltan is szakítot­tak a demokrácia és a szocializ­mus táborával, a kupakokat a fa. lu korlátlan uraivá tették. A titóisták, — hogy leplezzék ku'ákbarát magatartásukat — erőszakosan szövetkezeteket léte­sítettek. Ezeknek az irányítását kezdettől fogva a kulákok kezé­be adták, sőt arra kényszeritet­ték a dolgozó parasztokat, hogy ezeken a kulák-szövetkezeti ura. dalmakon szolgák legyenek. Ké­sőbb a régi szövetkezetről szóIS törvényt eltörölték, az uj tör­vény pedig a kirlákoknak olyan magas járadékot biztosított a behozott föld ntán, amely jóva'l túlhaladta a föld értékét és olyan magas „kártérítést" bizto­sítottak a behozott mezőgazda, sági eszközökért, amiről azelőtt nem is álmodhattak. Ennek tulajdonitható, hogy csak a Vaj­daságban 1949 február 1-től áp­rilis 15-ig a szövetkezetekbe 7 ezer 122 külák lépett be, vagyis két és fél hónap alatt a Vajda, ság kulákjainak 50 százaléka. Hasonló volt a helyzet máshol is. A dolgozó parasztok átláttak ezen a politikán és ezekbe a vaj­dasági szövetkezetekbe nem vol­tak hajlandók belépni. \ rend­őrség gondoskodott a dolgozó parasztok ösSzefogdosásáról és a kulákok igájába kényszeritette őket. Ezek a kulákok rengeteg kedvezményt Ls kapnak. A ti­tóista „Uj mezőgazdaság" cimü lap néhány kulák esetét hozza fej a vukovári járásból, akiknek — a lap szerint — „ha a régi kate­góriába tartoznának, amelyekhez régebben is tartoztak, 150 va­gon kukoricát kellett volna be­adr.iok az államnak, mit most, mint „szövetkezeti tagok'' 51 százalékkal kevesebbet adnak be é» a fennmaradó 80 vagonog kü­lönbséget járadék és „kártalaní­tás" cimén kapták meg. Mig a kulákok ilyen óriási mennyiségű terményt nyernek a szövetkezetekből, addig a dolgo. zó parasztokra, — akik e szövet­kezetekben szolgálnak — elvisel­hetetlen terhek hárulnak. A dol­gozó parasztok egész évi munká­jukért annyi terméket sem kap. nak, mint amennyi az ellátásuk­hoz kell. Munkájuk termékeit a kulákok veszik el és a kulákok segítségével a titóista állami szervek, hogy azok kiszolgálhas­sák imperialista gazdáik egyro növekvő követeléseit. A titóisták ugyanígy kedvez­nek a szövetkezeteken kívüli ku­lákoknak is. Az UDB gondoskodik arról, hogy a dolgozó parasztok résztvegyenek a kulák.földek megmunkálásában. A titóista rendszer a falun a kulákokra tá­maszkodik, hogy még jobban el­nyomja a dolgozó parasztokat.

Next

/
Thumbnails
Contents