Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-20 / 193. szám

4TASARNAP, 1950. AUGUSZTUS 20. 5 A szegedi üzemek dolgozói köszöntik az egyéves Alkotmányt A szeged; üzemek dolgoséi is lelkesen csatlakoztak ahhoz a moz_ galomhoz_ amely arra irányul, hogy Alkotmányunk évfordulóját új, még az eddigieknél is nagyobb termelési sikerekkel ünnepeljük, a béketábor újabb győzelmi napjává tegyük Magyarországon augusztus 20.át: as Alkotmány napját. A koreai műszak sikere után a dolgozók lelkesedésé_ böl fakadtak ások a felajánlások, melyek igen nagy jelentőségűek. Je_ lentik a koreai műszak eredményeinek állandósítását, továbbvitelét és túlszárnyalását. Jelentik azt. hogy az Alkotmány ünnepe üzemeink munkaversenymosgalmában ismét jelentős határkő, jelentik azt hogy dolgozóink még az eddiginél is szorosabban akarnak felzárkózni a Párt, az élcsapat mögé, mely eddigi eredményeinket szervezte és biztositéka [övendő győzelmeinknek. A DÉMA cipőgyárban igy ünnepeinek „Üzemünkben a koreai műszak 220 niunkafelajánlója vállalta, hogy a műszakban elért eredményeit még tovább emeli és jóminőségi munkával hozzásegíti népgazdaságunkat az ötéves terv időelőtti befejezéséhez". — írták levelükben a DÉMA Cipőgyár dolgozói. Ebben az üzemben is tisztában vannak a dolgozók azzal, hogy a koreai műszak eredményei nemcsak egy hétre szólnak, hanem azokat állandósítani, sőt túl kell szárnyalni. Az Alkotmány ünnep jelentette alkalmat igen jól kihasználták és a felajánlások teljesítése során igen #zép eredmények születtek. Szöllősi Sándor a koreai hét során 25 százalékkal túlszárnyalta felajánlását és 156 százalékos átlagot ért el. Alkotmányunk évfordulójának tiszteletére 4 százalékkal túlszárnyalta ezt a eredményét. Szóráth András, aki a koreai műszak során elérte a 200 százalékos teljesítményt is, most tovább fokozza 179 százalékos átlagát. Császár Ferenc 164 százalékos átlagát 3 százalékkal fokozta. YVittmann József pedig 159 százalégos átlagát fokozta. Az üzem dolgozói igen szépen feldíszítették munkahelyeiket s az | újjászervezett kultúrgárda igen inagy sikerrel mutatkozott be. Hatalmas mértékben bontakozik a többgépes mozgalom a Magyar Kenderben A Magyar Kenderben közel 800pn tettek felajánlást az Alkotmány ünnepére. 'A'z egyéni felajánlásokon kívül 15 brigád tűzött maga elé konkrét célokat A brigádok vállal, ták, hogy a szövő üzemrészben mutatkozó szűk keresztmetszeten segítenek úgy, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentik a gépáliások idejét. Az Alkotmány ünnepének tiszteletére hatalmas lendületet vett ebben az üzemben a többgépes mozgalom. Varga Ferencné II, aki a nehézponyva szövőgépen dolgozik, a koreai műszakra vállalta, hogy 2 géppel dolgozik. Most az Alkotmány ünnepére 3 gép kezelését vállalta. Kopornyai József eddig egy gépen dolgozott. Most V'arga Ferenc példája nyomán ő s is 3 gép kezelését kezdte meg. Felajánlásuk nemcsak az Alkotmány | ünnepére vonatkozik, hanem azon túl is. Zsigmond Józsefné egy gép ; kezeléséről két gép kezelésére tért ; át. Az előkészítő üzemrészben a koreai hét győztese, Tóth Jánosné, végleg elvállalta 260 orsó kezelését. 'A'z ő példáját követték Szögi Rozál, Dékány Szilveszterné és Miklós Józsefné akkor, amikor úgy fejezik ki köszönetüket az Alkotmányért, hogy 100 orsó kezeléséről 200 orsó kezelésére térnek át. Jó felvilágosító munkával a dolgozók fegyverként tudják forgatni az uj munkakönyveket Amikor Gerő elvtárs május 31-i beszédében felvetette az új munkakönyvek kérdését, ez a probléma az öntudatos dolgozók osztatlan helyeslésével találkozott. A dolgozók ezernyi érvvel támasztották már eddig is alá az új munkakönyv szükségességét, üzemeikből vett példákon keresztül vizsgálták meg, mit is jelent számukra az új munkakönyv. Legfontosabb az, hogy az új munkakönyv jelentős mértékben megszilárdítja a munkafegyelmet és igen jó fegyver lesz az öntudatos dolgozók kezében az ellenség, a jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakció ügynökei, a lógósok, munkakerülök ellen. llven fegyverként értékelik az új munkakönyvet a Szegedi Julafonó.gyár dolgozói is Valamennyi üzemrészben már nagyon várják az új munkakönyvet, mely — mint mondják — egyúttal kifejezője lesz annak az új viszonynak, mely őket az üzemhez, a munkához fűzi. Igy beszél lléjja János elvtárs is, a varroda dolgozója: — Nem lehet az. hogy továbbra ís az a régi munkakönyv legyen az ilyenirányú kapcsolatunk az üzemmel. Hogy jegyeznék be ebbe a régi munkakönyvbe a szocializmus énítésében elért eredményeinket? Hiszen ebbe a munkakönyvbe az van bejegyezve, hogy sztrájkolt vagy béremelést követelt a tőkéstől a munkakönyv gazdája. A hátulján azok a törvénycikkek vannak feltüntetve, melynek alapján az ilyesmikért el lehetett ítélni a munkást. Ez a régi munkakönyv a tőkéseké volt. 'A'z új munkakönyv a miénk lesz. Az amelyik ugyanazt mondja el számunkra, amit hogy képzett szakmunkás segédmunkás beosztást kapjon, hanem odaállítják, ahol szakképzettségével a legtöbbet tud használni a szocializmus építésében. A Sxegedi Jutafonógyárban tudják a dolgozók, hogy az új munkakönyvek kiosztása után nem fordulhat elő olyan dolog, hogy valakit az egyik üzemből, mint ellenséges elemet eltávolftsanak s ugyanakkor a másik üzembe, mint vezetőembert alkalmazzák. A népnevelők, bizalmiak tudatosítják az egész üzemben, mi a jelentősége ennek az új fegyvernek. Sajnálatos azonban, hogy ez a népnevelő munka a Szegedi Jutafonógyárban eddig csak ötletszerűen folyt, nem adtak neki szervezett keretet. Nagygyörgy elvtárs, a pártszervezet titkára arra hivatkozik, hogy eddig „fontosabb" elfoglaltságuk volt. Persze ezeket a „fontosabb" elfoglaltságokat össze lehetett volna kapcsolni az új munkakönyvvel kapcsolatos problémákkal. Szükséges is lett volna, hiszen ezzel a kérdéssel kapcsolatban — ha nem is ellenséges — de Öntudatlan hangok ax Alkotmányban úgy fogalmaztak meg, hogy „a mi társadalmi rendünk alapja a munka, mely nem kényszerű robot többé, hanem becsület, dicsőség dolga." Tóth Mihály pártonkívüli dolgozó is hasonló lelkesedéssel várja az új munkakönyvet. Mint mondja. így tudják majd helyesen meg ' állapítani mindenütt, hogy a dolgozónak milyen képességei vannak és ezeket a képességeket a legmegfelelőbb munkaterületen hasz. nosítják. Nem fordulhat ezután elő, nem is egyszer elhangzottak az üzemben. Néhány öntudatlan mun. kás a beszélgetések során sajnálkozását fejezte ki, hogy a régi munkakönyveket elégetik. Olva.i formában kerülték meg a kérdést, hogy „hátha jó lenne még az valamire." Nem helyes tehát az a feltevés, hogy szeptember elsejéig, amikor kiosztásra kerülnek a munkakönyvek, van elég idő. 10—12 nap sok idő, de nem elegendő arra, hogy maradi, visszafelé kacsintgató nézeteket megváltoztassunk. A dolgozók többsége tisztában van az új munkakönyvek jelentőségével. Ezt mutatja az irodai dolgozók lelkes munkafelajánlása, melynek kerelében vállalták, * hogy 26-ig az ezzel kapcsolatos valamennyi adminisztrációt elvégzik. Ha ezt a lelkesedést jó felvilágosító munká. val is alátámasztják a Jutagyárban, nem kétséges, liogy az üzem dolgozói jól tudják majd forgatni a munkakönyvek jelentette új fegyvert. A mángorló üzemrészben nemes vetélkedés indult meg Mondovics János brigádja és Tóth Vilmos brigádja között. A versenyből Mondovicsék akarnak győztesként kikerülni. éppen ezért 20 százalékkal túlteljesítik az Alkotmány tiszteletére a koreai műszak átlagát. Kiemelkedő eredmények a MAV-nfll A MÁV dolgozói a többi üzemek dolgozóival együtt vállalták, hogy a koreai hét átlagát megtartják. Vállalásuk teljesítésében már igen jó eredményt értek el, a Rókusi állomáson Göndös Béla, aki 300 százalékra teljesítette normáját és Szekeres Béla, aki 110 százalékot ért el. A feladási áruraktárban Fazekas Imréné 280 százalékra tel jcsítette munkáját, Koszó Béla 190 százalékot ért el. A kocsi ki és berakómunkások közül Vásár helyi Pál és Nagy István 150 százalékkal ünnepelnek. A Szegedi Kenderfonógyárban fokozzák a koreai műszak eredményeit 'A' Szegedi Kenderfonógyárban az egész hét az ünnepi készülődés jegyében zajlott le. 23 békegyűlés! larjottak az üzemben, szombaton este pedig műsoros ünnepséget melynek keretében megjutalmazták a koreai műszak élenjáróit. Nem csak külsőleg öltött ünnepi díszt az üzem, hanem belsőleg is, a munka, a termelés frontján. 500 nál több dolgozó tett felajánlás1 hogy a koreai műszakban vállalt kötelezettségüket tovább fokozzák Kiemelkedő felajánlásokat tettek Gcra Sándor.né, Dönczi Júlia. Csikós Mihályné, Rózsa Jánosné, Lengye! Andrásné és Buza Istvánné. Csökkentik a selejtet a Deuisch-vasöniöde dolgozói Igen Jólsikerült termelési értekezleten határozták el a Deutschvasöntőde dolgozói, hogy üzemük ben kimagasló ünneppé teszik az Alkotmány napját. Egyöntetűen megfogadták, hogy a koreai műszak eredményeit ezután is tartják sőt fokozzák. E mellett irányt vesznek a selejt további csökkentésére, mely öntödéinknek még mindig égető kérdése. Kimagasló egyéni teljesítmények is születtek. Juhász János, Vincze József, Kasza István a koreai műszak 141 szá zalékos átlagát 40 százalékkal fel emelték, s 181 százalékos eredményt értek el. Calbert Ferenc 236 százalékos eredményt ért él a koreai műszak során most még ezt is túlteljesítette 240 százalékra Diadalra viszik az úi normákat a Kefe- és Ecsetgyérban A Kefe- és Ecsetgyár dolgozói 111 százalékos üzemátlagol értek el a koreai műszak során. Elhatározták, hogy ezt az átlagot pontos, lelkiismeretes és szorgalmas munkával állandóan emelik. Ennek az elhatározásnak jelentős állomása az Alkotmány ünnepe. Sorra bebizonyították az üzem dolgozói, hogy több, jobb munkával akarnak alapot adni ennek az elhatározásnak. Egymásután teljesítették túl jelentős mértékben az új normákat. Berta Istvánné 134 százalékos átlagot ért el. Fonyó Rókus 136 százalékra teljesítette új normáját, Mondok Etelka 131 százalékos teljesítménnyel ünnepeik a százötvenes brigád tagjai 125 százalékukkal mondtak köszönetet az Alkotmányért. * Lehetne sorolni sorba a többi szegcdi üzemeket is. Mindenütt több, jobb munkával köszöntötték a dolgozók az Alkotmány ünnepét. Általában minden üzemet gyönyörűen feldíszítettek erre az ünnepre a dolgozók és a kultúrgúrdák nívós műsorral igyekeztek emelni az ünnepségek fényét. 'A' termelés frontján lezajlott csata ismét győzelmet hozott. Azt nem lehet mondani, hogy bezárult, mivel mindenütt az a törekvés, hogy a koreai műszak és az Alkotmány ünnepének eredményeit, győzelmeit állandósítsák, ezeknek a termelési csatáknak a tapasztalatait felhasználva még további, egyre nagyobb sikereket érjenek el a szocializmus építésében. Az üzemek általában elkerüllek a kampányszerííségnek még a látszatát is, hiszen tudják, hogy egy-két napos eredményekkel csak saját magukat áltatnák. Csak a termelés állandó emelése, az elért eredmények továbbfejlesztése lehet a biztosítéka a szocializmus sikeres építésének, az ötéves terv győzelmes befejezésének. KÖSZÖNETÜNK, HÁLÁNK KIFEJEZŐJE: A LENiN-SZTALIN-SZOBOR Öt éve elmúlt már annak, hogy a magyar dolgozó nép, a szegedi dolgozók is élhetik szabad, zavartalan éle ükét. Övék lett a gyár, övék lett a föld, az ő gyermekeiké az iskola, a fasiszták áltai lerombolt híd helyén új hid karcsú íve feszül a Tisza fölött, sorra épülnék számukra a gyönyörű munkáslakások, szorgos kezek szépítik számukra a várost. Nap mini nap lát újat maga körül az ember, olyat, ami még tegnap nem volt, olyat, ami jobbá, szebbé, kényelmesebbé teszi az életet. Uj villamosvonalak épülnek, villany gyul ki a peremrészeken, vízvezetékhálózatok; új v utak épülnek, olyan üzemek nőnek ki a földből egyik évről a másikra, mint a Textilkombinát.. és lehetne ezt a felsorolást szinte vég nélkül folytatni. Honnan indult el ez a mi egyre szebbé váló életünk? Ezerszer megtaláltuk már rá a választ: a dicsőséges Szovjet Hadsereg nagyszerű győzelme tet'e lehetővé, hogy mi szabadon, félelem nélkül, eevre nagyobb eredményekkel építhetjük a mi országunkat, a mi jövőnket, a szocializmust. A szegedi dolgozók is nem egyszer megtalálták az alkalmat, hogy köszönetet mondjanak a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak mindezekért. Elég ha visszagondolunk a sztálini műszak, vagy az április 4-i műszak nagyszerű hőstetteire. A dolgozók legjobbjaiban azonban felmerült a gondolat, vájjon elegendő-e, ha csak magunkba, befelé fordulunk ezzel a soha el nem muló hálával? Erre a kérdésre azonnal meg is adták a feleletet, amikor kijelentették, hogy a dolgozók azt szeretnék, ha külső jelekkel is, kifejezésre juttatnánk itt, Szegeden is. azt a soha el nem muló szeretetet és hálát, ami Szegpd <Jolgozó népét a Szovjetunióhoz és annak nagy vezéréhez, Sztálin elvtárshoz fűzi. Egy művészi szobor formájában kifejezésre juttatnánk rendíthetetlen hűségünket Lenin-Sztálin tanításaihoz, ahhoz a 800 milliós táborhoz, amelynek élén mindannyiónk bölcs tanítója, a szeretett Sztá'in ált. Felszabadulásunk ötödik évfordulóján helyeztük el ennek a szobornak az alapkövét 3 egyik neves művészünk dolgozik azon, hogy ez a mű méltóképpen kifejezze azt az egyre mélyülő hálát, mely a szívünkben él. Természetesen tudatában vannak dolgozóink annak, hogy ez a szobor csak úgy fejezi ki Szeged valamennyi dolgozójának érzéseit ha valamennyiünk közös áldozatkészségében is megnyilvánul ez a hála és szeretet. Ezért indult meg már egyes üzemekben az a spontán gyűjtés, melynek célja az, hogy biztosítsa a szobor létesí éséhez szükséges anyagi fedezetet. A Sztálin-szobor bizottság most elhatározta, hogy szervezett keretet ad ennek a spontán mozgalomnak. Dolgozóink kérésére szervezetten megkezdik az üzemekben, hivatalokban, kereskedelmi nemzéti vállalatoknál a szoboralap bélyegeinek a terjesztésé:. A bélyegek terjesztése ilyen keretek között 21-én kezdődik meg a dolgozóink eddig is meg® nyilváriult áldozatkészsége biztosíték arra, hogv ez a mozgalom sikerrel zárul. Igy még fokozottabb mértékben magáénak érzi Szeged minden dolgozója a Pár bizottság székházával szemben felállítandó Lenin-Sztálin szobrot. A szobornak ez az elhelyezése kifejezésre juttatja, hogy a Párt volt az, amely lehetővé tette, hogy élni tudjunk a Szovjetuniótól kapott szabadsággal A Pár: következetes, megalkuvás nélküli harca biztositolta eredményeinket, verte vissza ellenségeink támadásait és vezet bennünket egyre nagyobb győzelmek felé, a boldog jövő: a szocializmus felé. Most, amikor mindannyiunk áldozatkészségéből megépítjük Szegeden a köszönet és a hála szobrát, amikor a kőbe vésett művészi munka nyelvén is köszönetet mondunk népünk nagv barátjának, Sztálin elvtársnak, egyben köszönetet mondunk a mi nagy Pártunknak is, melv a Bolsevik Párt példája és út. muta'ása nyomán biztos kézzel irányította eddig is sorsunkat s vezet bennünket új sikerek. úi srvőzelmek felé. Elég volt a küzdelmes, nehéz életbőt Számos lózsef.telepi dolgozó paraszt lépett be a termelőcsoportba József-telepen parasztgyülésre hívták össze a dolgozó parasztokat. A parasztgyülésen a termelőcsoportok jelentőségét tárgyalták meg. A termelőcsoportok iránti érdeklődését mutatja, hogy a gyűlésen 150 kisparaszt jelent meg. Makra Mihály elvtárs beszédében kijelentette: — Rákosi elvtárs kecskeméti beszédében megjelölte az egyedüli utat, amely a dolgozó parasztság felemelkedéséhez vezet. Hogy valóban a dolgozó parasztság jobb életét biztositja a termelőcsoport, konkrét tények mutatják — hangsúlyozta — 1948-ban még csak öt termelőcsoport működött a szegedi járásban. 1949-ben már 40 termelőcsoportot alakítottak dolgozó parasztjaink. A nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét méltatva Makra elvtárs felhozott egy pár konkrét adatot. Az Alkotmány termelőcsoport félévi elszámolásánál 40 forint esett egy munkaegységre. Igy Nagy Sándor, akinek 205 munkkaegysége volt, nyolcezer forintot kapott, 10.400 forintot kapott Kudjer Antal állatgondozó, 260 munkaegységért. A Táncsics termelőcsoportban Rácz Antal 72 éves csoporttag 3200 forintot kapott a félévi elszámolásnál. — Ezeket az eredményeket — hangsúlyozta Makra elvtárs — a Szovjetunió példája nyomán, Pártunk vezetésével tudtuk elérni. A termelőcsoportok eredményeivel szembeállította az egyénileg gazdálkodók küzdelmes, nehéz életét. A dolgozó parasztok igazat adtak Makra elvtársnak, hiszen ők is ezt a küzdelmes életet járták eddig. — De ebből elég volt! — pattant fel Kispéter Agostonné, majd kijelentette: — Férjemmel együtt belépek a termeiőesoportba, mert látom a termelőesoport előnyét és eredményeit. Még Kispéterné le sem ült, már id. Kószó Imre 4 holdas kisparaszt vette kezébe a belépési nyilatkozatot és a munkától fáradt, remegő kezével aláirta. Mindenki érezte azt a nagy fordulatot, amely az egyénileg dolgozó kisparasztok életében most történt. Id. Kószó Imre után ifj. Kószó Imre, Demeter Mihály, Horváth János, Rebák István, Kispéter Ágoston, Hegyes' Péter irta alá a belépési nyilatkozatot. A jelenlévők még törték a fejüket, gondolkodtak ratja, hogyan is volna jobb? Talán egy pár nap múlva már ők is olyan nagy lelkesedéssel irják alá a belépési nyilatkozatot, mint azok a dolgozó parasztok, akik meggyőződtek már a nagyüzemi, társas gazdálkodás előnyeiről.