Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-20 / 193. szám

Éljen a dolgozó Nép hatalmát, függetlenségét és szabadságát szentesítő Népköztársasági Alkotmányi VII ÉVF. 193. SZÁM. ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1950. AUGUSZTUS 20. A mai napon, amikor népi Alkotmányunk első évfordulóját ünnepeljük, a hála és szeretet érzésével fordulunk a nagy Szovjetunió felé, amely követendö példaként nemcsak a sztálini Alkotmányt állította elénk, hanem dicső Hadseregének felszabadító harcával megteremtette az Alkotmányban kifejezésre jutott gazdasági és politikai eredményeink előfeltételeit isHálával és köszönettel fordulunk hősi munkásosztátyunk pártja, a Magyar Dolgozók Pártja és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs felé. akik győzelemre vezették népi demokráciánkat, amíg nehéz harcok során megteremthettük Alkotmányunkat. De köszönjük Alkotmányunkat s az eltelt hat esztendő hatalmas gazdasági és politikai sikereit mindazoknak az áldozatot vállaló magyar dolgozóknak, ipari munkásoknak, parasztoknak és a néphez hű értelmiségieknek, akik segítették a magyar népi demokráciát nehéz harcaiban, lendületes építő munkájában. Most múlott egy esztendeje, hogy a magyar országgyűlés törvénybe iktatta népi demokráciánk Alkotmányát, amely kimondja, hogy a magyar állam a munkások és parasztok állama, ahol a termelő erők, a bányák, a gyárak köztulajdonba vétele már nagyrészben megtörtént és ahol a mezőgazdaság szocialista szektora is állandóan bővül, erősödik. Az új Alkotmány tehát a szocializmus irányában fejlődő magyar társadalom AlkotmányaAlkotmányunkat a szocialista Szovjetunió Alkotmányának arra az alapelvére építettük, amely így hangzik: ,.Aki nem dolgozik, az ne is egyék." Proletárdiktatúrán alapuló népi demokráciánk így függ szorosan össze a gazdasági és társadalmi rendünkkel. A felszabadulás óta eltelt hat esztendő alatt városunk agrár jellege mindinkább iparivá fejlődött; a fordulat évét követöleg 90 százalékban államosítottuk a szegedi üzemeket s ennek következtében a munkásság túlnyomó többsége már megszűnt proletár lenni, az üzemek tulajdonosává vált A nagykereskedelem teljes egészében, a kiskereskedelem 110 népbolttal, sok nemzeti vállalattal nagy százalékban a dolgozó nép tulajdonába ment át A parasztság is rátért a szocializmus építésének útjára. Gépekkel. tervszerű, öntözéses gazdálkodással fejleszti terméshozamát és gyarapodik a Szeged területén levő hat termelőszövetkezeti csoport. Augusztus 20. előtt már közel 1000 kat hold terület, az egész szegedi szántóterületenek 7 százaléka állt a termelőszövetkezeti csoportok művelése alatt Ha a 10 százalékos országos átlagot vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy ezen a téren pótolni kell az elmaradást. Termelőszövetkezeti csoportjainknak az újabb belépések nélkül 180 tagja van. Az eddigi eredmények alapján, valamint a környékbeli parasztság érdeklődéséből úgy látjuk, hogy mind a tagok száma, mind a behozott földterület jelentékenyen növelni fogja a jelenlegi termelőszövetkezeti csoportok kereteit, mert már az eddigi jelentkezők száma 20—25 százalékos létszámemelkedést mutat. Az értelmiség munkájában is megnyilvánul a politikai fejlődés. Az értelmisági dolgozók öntudatának, a demokrácia iránti hűségének egyik döntő bizonyítéka a 12 szegedi Kossuth-díjas tudós és az üzemek becsületes érte'misigieinek és a pedagógusoknak teljesítményei. A hároméves terv keretében nagy Pártunk zászlaja alatt helyrehoztuk a fasiszta rombolásokat. Büszkék vagyunk új hídunkra, az újszegedi villamosra, a Textilkombinátra, nagy kapacitású, terjeszkedő gyárainkra, a telepek villanyvilágítására. az új kutakra, a három modern bölcsődére, a 36 iskolai- és óvódai-, valamint az üzemekben ezép számmal létesített napköziALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉRE Irta: DÉNES LEÖ, Szeged Városi Tanács V. B. elnöke otthonokra, a lói felszerelt tanulóotthonokra és tiszta, fejlődő, szép városunkra. Mindezeket az eredményeket, politikai és társadalmi változásokat emeli alaptörvénnyé Népköztársaságunk Alkotmánya. De munkánk közben sem tehettük le a fegyvert kezünkből, állandó harcot kellett folytatnunk a szegedi reakció ellen is, a nagyivánjánosok, a kisgazdapárti kétkulcsosok, a nyíltan fasiszta pfeifferisták, bárkányiak és társaik, Sulyokék, Barankovicsék s a helyi egyházi reakció ellen, amely az ifjúság jelentékeny részét befolyása alatt tartotta. Ugyancsak küzdenünk kellett a jobboldali szociáldemokraták egységbontó aknamunkája ellen isHarcunk eredményei a termelésben mutatkoztak, de megmutatkoztak az 1949-es országgyűlési képviselőválasztásoknál is, valamint abban, hogy a két éwel ezelőtt még a fakultatív vallásoktatás ellen tüntető diákság túlnyomó többsége ma már haladó gondolkodású lett Pártunk gondos nevelő munkája, a reakció leleplezése, megvilágították a szegedi dolgozók előtt a helyes útat; a diákság körében pedig a felvilágosító munka mellett a tanulási lehetőségek széles perspektívája, az anyagi szükségletek biztosítása meghozta a kívánt eredményt. Ma már az egyetemi ifjúság összetételében sem a régi, hanem mindinkább erősödik a munkásosztály számaránya. Ugyancsak az Alkotmányban lefektetett alapelvek szerint alakult meg pár nappal ezelőtt a Városi Tanács, amely népi demokráciánk fejlődésének újabb győzelmes álj lomása. A mult rendszer alkotmáI nya a kizsákmányolók jogait biztosította- A dolgozók az egy választást kivéve, a politikai életből ki voltak zárva, de meg választójoga is csak a dolgozók egy töredékének volt. A polgári parlament nem ellenőrizte a törvények végrehajtását, virágzott a bürokrácia, amelynek egvik főtfnvkedése a törvények végrehajtásának megakadályozása volt. A tanácsrendszerben a törvényhozó és végrehajtó-hatalom egybefonódik, a rendeleteket a lakosság aktív közreműködésével hozzák és hajtják végre. Például ötéves tervünket az üzemek, kerületek, termelőszövetkezeti csoportok dolgozói megvitatták, javaslatokkal, módosításokkal támogattákA megalakult Városi Tanács közelebb hozza az államigazgatást a dolgozó néphez, az ügyintézést egyszerűbbé, közvetlenebbé teszi, kíméletlen harcot folytat a közigazgatásban meglevő bürokrácia ellen Rákosi Mátyás elvtárs távirata Edgard Lalmandhoz, a Belga Kommunista Pát főtitkárához ,,Edgár Lalmand elvtársnak, a Belga Kommunista Párt főtitkárának, Brüsszel. A magyar kommuisták és magyarország dolgozói mélységes felháborodással szereztek tudomást az alávaló fa siszta bérencek által elkövetett gyilkos merényletről, amely a belga munkásosztály egyik legbátrabb és leghűségesebb vezetője, Julién Lahaut elvtárs életét oltotta ki. Julién Lahaut elvtárs hosszú évtizedek óta a nemzetközi kommunista mozgalom első soraiban küzdött a népek szabadságáért, a dolgozók jogaiért, a szocializmus ügyéért. Amilyen hősiesen szállt szembe néhány évvel ezélőtt a hitleri fasiszták és belga bérenceik zsarnoki uralmával, olyan bátran emelte fel szavát legutóbb a belga munkásosztály és a Kommunista Párt élén a Belgium népének békéjét és függetlenségét újból eláruló reakciós monarchista üzelmekkel szemben. Ezért gyűlölték oly dühödten az új világháborút előkészítő amerikai imperialisták és belga cinkosaik. A gálád gyilkosság, amelyei ellene elkövettek, egyszersmind a béke és szabadság ügye ellen irányul. A Magyar Dolgozók Pártja őszintén együMéreZ a Belga Kommunista Párttal és a belga munkásosztállyal és megvan arról győződve, hogy a dolgozók felszabadításáért vívott hősi harcot, amelyért Julién Lahaut elvtárs életét áldozta, győzelemre fogják vinni. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Rákosi Mátyás főtitkár." 99' A festő ecsetjének, a szobrász vésőjének is fegyvernek kell lennie" Révai József elvtárs nyitotta meg az első magyar képzőművészeti kiállítást Az Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás ünnepélyes megnyitására dolgozó népünk legjobbjai, sztahánovista munkások, a termelésben élenjáró dolgozó parasztok, értelmiségiek és honvédségünk képviselői gyűltek egybe. Az újjáépített, zászlódíszbe öltöztetett Műcsarnok első terembejáratánál a magyar nép ve. zetőjénck. Rákosi Mátyásnak mellszobra áll A szoborterem bejáratának kétoldalán pedig a világ dol. gozóinak nagy tani'ióit, Lenint és Sztálint ábrázoló mellszobrok láthatók. A szoborteremben gyülekeznek politikai és társadalmi étetünk vezetői; Rónai Sándor elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta. nácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Szabó Piroska elv-társnő, az Elnöki Tanács titkára, Kádár János elvtárs, az MDP főtitkárhelyettese, Zsofinyec Mihály, Bebrits Lajos, Kállai Gyula elvtár. sak, Erdei Ferenc, Nógrádi Sándor altábornagy elvtárs, a honvédelmi miniszter helyettese, Pongrácz Kálmán elvtárs, a budapesti Városi Tanács elnöke, az államtitkárt kar több tagja, Szmirnov szovjet követ, ségi tanácsos vezetésével a baráti népi demokráciák képviselői, Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára, Harustyák József elvtárs, a SzOT elnöke, Drahos Lajos elvtárs, az or. szággyűlés elnöke és még sokan mások. A kiállítás megnyitására egybegyűlt vendégeket Szabó Iván, a Ma. gyar Képzőművészek és Iparművészek szakszervezetének főtitkára üdvözölte, majd Révai József elvtárs, népművelési miniszter lépett a mikrofon elé és elmondta a kiállí. íást megnyitó ünnepi beszédét. Ez a kiállítás, amelynek megnyitására gyűltünk ma össze, az első magyar képzőművészeti kiállítás hazánk felszabadítása óta. Abban, bogy képzőművészeink csak most állnak népünk elé ter. mésiikkel, benne van az, hogy hoszszű időbe tellett, amig ez a termés megérett Ezt a kiállítást — mondjuk meg — hosszú válság, belső vívódások, a mult rossz hagyományaival való szakítás elkerülhetet. len harcai előzték meg. De azért van ennek az elkésésnek bizonyos értelemben pozitív oldala is. Az eredményt, ami ma a kiállításon előttünk áll, képzőmű vészetünk kiharcolta, kivívta, kiküszködte magának — és ezért a termés ha talán késői is, de értékesebb, mert szerves fejlődés eredménye. Elmondhatjuk, bogy képzőmű, vészelünk nagyjában és egészében igen ls rálépett a helyes ulra. Talán a legnagyobb eredmény, amit ettől a kiállítástól várunk és hogy megértette a néphez fordulás feladatát és kötelességét. — Uj ezen a kiállításon — har. madszor —, hogy fiatal új tehetségek bukkantak felszínre az ismeretlenségből, a nép sűrűjéből. Uj, szocialista kulturánk egészséges fejlődése elfajzik vérfelfrissités nélkül, új tehetségek felbukkanása és megsegítése nélkül. Az új kiállításon — negyedszer —, hogy régi, érett, nagytehetségű művészek jelentős része komolyan fáradozik azon, hogy ábrázolásban, formában, kifejezésben közeledjék a realizmushoz, tehát -hozzánk, a néphez. Végül pedig új ezen a klállítá. son az, hogy az üj feladatokkal való birkózás jegyében felbomlóban vannak a magyar képzőművészet régi, egymással szembenálló megkövesedett csoportjai, amelyek sokszor inkább klikkek voltak, mint valódi stílusirányzatok. És miközben valamennyi csoport remélünk, az lesz, hogy dolgozó né- I^f^L In V, ^Iada,U).k I punk ép úgy odafordult az új ma- Z^ftgyZSíertFS. gyar képzőművészethez és maga „ • „ . ' ügyének tekinti azt, mint ahogy ma. ^ f ,ell3dés a 8/?c,al'8ta ,rea" „7Í , .„,,,, , .. lizmushoz csak a regi művészi cso-1 gaénak tekinti mar az u, magyar , k , é klikkeket leszi felesle ' irodalmat Azt reméljük és kíván P J? 81 f* al,hkc«« feleste-, juk, bogy dolgozó népünk c kiállí- «C.fé' de b"ra",a<''" f ln,e" • tás révén meelátia. hnev kénvnmő- S,ÍI"Slran>,°'i é.S °.ffYni tehetségek gazdag változatosságát. Persze e kiállítás komoly eredményei nem jelentik, hogy képző tás révén meglátja, bogy képzőművészeink már neki dolgoznak, vagy 1 igyekeznek neki dolgozni. Próbál- CrSZe ják az ő világát neki ábrázolni, az ő törekvéseit kifejezni. — Mire alapilom ezt a reményemet, hitemet? Arra, ami új ezen a kiá'lításon. Megjelent a vásznon, a szobrokon a dolgozó ember, épülő szocializmusunk új típusai A dolgozó ember téma volt régi képzőművészetünkben is. Most elő szőr jelenik meg alkotó emberként, aki önmagáért és a közösségért doleozik. Uj ezen a kiállításon másodszor, hogy képzőművészcink zöme a közérthető művészi kifejezésmód felé fordult, ami egyben azt is jelenti, művészetünkben már minden rend. ben van. Van még a képzőművészetünkben zavar és bizonytalanság Vannak még maradványai a formalizmusnak, a nyugati dekadenciának. — Ugy érzem — mondotta a továbbiakban Révai elvtárs —, hogy szükséges két fő veszélyről beszéínrm, rmelv a helyes úfra lépő magyar képzőművészet egészséges fejlődését fenyegeti. Az egyik veszé'y abból származik, hogy az új témákhoz egye. sek úgy nyúlrak, hogy munká(Folytatás a 2-lk oldalon) Alkotmányunk szellemének felei meg, hogy a szegedi Városi Tanácsba delegáltak 64.5 százaléka munkás, de megfelelően képviselve van a dolgozó parasztság, az egyéni gazdálkodók, az értelmiségiek s 4 többi dolgozók is. A nők 30 százalékban, a 25 éven aluli ifjak pedig 35 százalékban foglalnak helyet a Városi Tanácsban. Sztálin elvtárs szerint az Alk«tu mány nem programm, hanem tör* vény formájában lerögzítése annak, amit a valóságban létrehoztunk é« kivívtunk s egyben megjelöli a további fejlődés útját is. A szovjet tapasztalatok nyomán kell tovább haladnunk az Alkotmányban meg* jelölt úton. Gazdasági, politikai és kultúrál!* fejlődésünknek új szakaszába léptünk. amely sokban különbözik a megelőzőktől. A tömeges munka* verseny-mozgalommal, Sztahánov-, élmunkás-, újító-mozgalommal q magyar munkásosztály megmutatta, hogy emelni tudja a munka terme* lékenységét A technikai fejlőclés, a munka normalizálása: a termelékenység emelkedése teszi lehetővé, hogy új iparágakat létesítünk, fej* lesztjük a mezőgazdaságot s jelentős előrehaladást teszünk a szocialista építés terén. Előttiünk állanak a szocializmust megvalósító ötéves terv hatalmas, városunkra is vonatkozó feladatai. Ezek végrehajtása során építési és szociális beruházásokra 14 millió, közlekedési beruházásokra 7 millió, mezőgazdasági beruházásokra 3 millió, új hatalmas kultúrház építésére 4 millió, sportuszodára 2 millió forintot, a Petőfi-telepi népfürdő létesítésére 200-000 forintot fordítunk. Be kell fejeznünk többek kőzött á kiskundorozsmai viHamosvasútat, közelebb kell hoznunk a telepele dolgozóit közlekedési eszközök segítségével a város központjához; közmüvekkel kell ellátiiunk az eddig elhanyagolt telepeket, ki kell építeni a Textilkombinát szövőrészlegét. Szem előtt kell tartanunk Pártunk politikájának alapját a dolgozó nép életszínvonalának emelését £• a mindezt biztosító szocialista hazánk felépítését. Szeged jóknüködő üzemi kultúfcsoportjainak, színházi, zenei életének további fejlődését figyelembel kell kísérnünk; Szeged egyetemi város-, iskolaváros-jellegét, a különböző szakiskolák, tanulóotthonok rendszerét tovább kell fejlesztenünk. A most megalakult Városi Tariác* fogja biztosítani a néptömegek fokozott részvételét a helyi tervek végrehajtásában, a helyi kulturális élet, közegészségügy, a városunkban dolgozó lakosság ellátásának megszervezésében és irányításábanAz ötéves tervre való áttérés azí jelenti, hogy a kiéleződött osztályharc új szakaszába léptünk, olyan szakaszába, amely a munkásoszlályt, Pártunkat renkívül felelősségteljes feladatok elé állítja Fokozott harcot kell vívnunk a belső ellenség ellen a terménybegyüjtés győzelmes befejezése, a helyi tanácsok megvá'ásztásával kapcsolatos munkák, valamint az őszi mezőgazdasági munkák előkészítése érdekében. Munkásosztályunk a termelés frontján veszi fel a harcot mind a belső ellenség, mind az imperialista háborús uszítókkal szemben. A magyar dolgozók tudják, hogy a koreai agresszorok a mi Alkotmányunkban foglalt eredményeket is meg akarják semmisíteni. Ezért á'.lnak ki szinte egy emberként a stökholmi békefelhívás harcos célkitűzései mellett^ Alkotmányunk első évfordulójának ünnepén a szegedi dolgozók hitet tesznek a Szovjetúnió-vezette hatalmas béketábor mellett; munkájuk. elméleti tudásuk emelésével, Pártunk és Rákosi elvtárs irányításával. — Alkotmányunk szellemében valósítják meg az ötéves tervet, hogy ezzel is erősítsék a nagy Szovjetunió irántunk eddig megnyilvánult bizalmát