Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-14 / 161. szám

Szombaton délután / I a Doha háromnegyed hatkor ÖSSZBuUlll P 3 [ElloP n d v a a Dohánygyár Előadó dr. Zöld Sántfor elwfárs belügyminiszter, a Központi Vezetőség ^^é^apolitikaibizottság^agi^^^^ r a n Példás ítéletet hosott as elsíí szegedi elvtársi bírósági tárgyalás „A fegyelem ellen súlyosan vétőkkel szemben eseten­ként fel kell használni a „társadalmi bíróságot", melynek rendkívüli fegyelmező és nevelő hatásáról mindenki meggyő­ződhetett, aki megtekintette a „Becsületbíróság" cimü nagy­szerű szovjet filmalkotást," (Gerő elvtárs beszédéből) lett, aki a termelésben zavarokat idézett elő, egyenetlenségeket szí­tott az üzemben, bércsalásokat követett el, illetve segített elő, el­nyomta a fejlődőképes fiatalo­kat s általában minden tényke­désével a szocializmus épitését, az ötéves terv sikerét igyekezett gátolni. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötték az üzem dolgozói és a meghívott vendégek. A sze­gedi üzemek legjobb dolgozóit látjuk itt. élmunkásokat. sztaha­novistákat, a szegedi Pártbizott­Szerte az országban az üze­mekben máris jelentős eredmé­nyeket hozott Pártunknak ezen utmutatása és Szeged dolgozói is elhatározták, hogy a munka­fegyelem megszilárdítása érd-'­kében felhasználják a „társadal­mi bíróságot", nemcsak azokkal szemben, akik vétenek a munka­fegyelem ellen, hanem azoknak tanulságára is, akik még nem jsulirték fej teljes mértékben, milyen hatalmas kár származik a munkafegyelem meglazulásá­hól. A Szegedi Kenderfonógyár kultúrtermében ült össze az első szegedi „elvtársi bíróság", hogy I sag. az üzemi és kerületi párt i életet hozzon az üzem egyik'szervezetek képviselőit, tömeg­müvezetője, Balogi Kálmán fe- szervezeti funkcionáriusokat, j „Vádat emelek a dolgozók nevében!..." Sorra elfoglalják helyüket a bíróság tagjai, megkezdődik a tárgyalás. Koszorús István elv­társ, az elvtársi bíróság elnöke beszél: — A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói nevében vádat emeiek Balogi Kálmán, az előfonó mű­vezetője ellen, aki ténykedésével és viselkedésével gátolja üze­münkben a szocializmus épitését, í' békéért folyó harcot! Balogi Kálmánt előreszólitja az emelvény előtt elhelyezett székre. Valahonnan a terem vé­géről kerül elő a vádlott. A hall­gatóság morajlik, mindenki el­húzódik az útjából. Most azt várnánk, hogy a tö­megből egy zavarbajött ember kerül elő, aki ijedten várja a köve.kezőket Nem. Nem ez tör­tént. Balogi Kálmán pökhendi hányavetiséggei ül le a székre, elhízott arcának egy megvető tekintetével végigméri a bírósá­got, mintha mondaná: „Mi kö­zöm nekem ehhez a cirkuszhoz?" Az emelvényen Sánta Jó zsefné eközben megkezdi a vád ismertetését. A nagy te­remben szinte még a légy zú gását is meg lehet liallani. Sánta elvtársnő hangja biz­tosan cseng: — Balogi Kálmán 1906 óta van üzemünkben, ahova mint segédmester lépett be. Rö­vid ideig vo|t segédmüvezető. majd az előfonó osztály veze­múlt rendszer vezetői előlép­tették, már rövidesen meg­mutatkozott, hogy Balogi Kai­mán a munkásosztálynak és elsősorban az üzem dolgozói' nak ellensége. Ennek számta­lan jelét mutatta- Munkatár­saival durva hangnemben be­szélt, kihasználta őket saját kényelmére, az asszonyokat és leányokat megkörnyékezte és ha nem ért el náluk ered­ményt, bosszút állt rajtuk ... Kivételezéseket csinált, a sza­badságokat nem adta ki s a múltból áthozott munkásellenes magatartását napjainkban is folytatni akarta. De nemcsak hogy ezt folytatta, hanem helytelen munkabeosztásával, összeférhetetlen természetével és a kollegális viszony háttér­be szorításával s?ját érdekeit kívánta előtérbe helyezni. Az elmúlt rendszerben szélsőjobb' oldali elemekkel tartott fenn barátságot és most se változ­tatott ezen a magatartásán. Ennek tudható be, munkáját úgy végezte, hogy ezzel meg károsította a dolgozók álla­mát. Balogi Kálmánt időköz­ben nyugdíjba helyezték, majd újból lehetőséget adtak neki, hogy szaktudását dolgo­zó társai és a népi demokrá­cia javára hasznosítsa. Balogi Kálmán ezzel a bizalommal visszaélt és éppen ezért eme­lek ellene vádat a gyár dol­gozói nevében. lését vette át. Amikor az el­Visszaesést idézett elő a tervben A bűncselekmények valósá­gos halmaza következik ez u'án. Balogi közönyös arccal hallgatja a vádakat, csupán akkor szürkül el időnként az arca, amikor egy-egy súlyos vád hallatára a hallgatóság soraiból fenyegető morajlás hallatszik. Balogi Kálmánnak annyi ,vaj van a fején", hogy ha azt pontról-pontra fel akar­nánk sorolni, talán elég se lenne az újság terjedelme. Éppen ezért csak a legfonto­sabb és legjellemzőbb vád­pontokra térünk ki. Többízben adott fizetéses szabadságot dolgozóknak anél­kül, hogy ezt azzal a műveza lővel megbeszélte volna, aki­hez az illető dolgozók tartoz­tak. Igy állhatott elő az az eset. hogy más osztály műve­zetőinél munkaerőhiány mu­tatkozik az ő egyéni rende'­kezései folytán és ennek követ Balogi Júlia június 10 óta kórházban fekvő beteg volt, de még június 14-én mint bentdolgozó szerepelt az elö fonó nyilvántartási könyvé­ben. — Kovács János június 19—22-ig mint bentdolgozó volt beírva, holott a valóság­ban rnár régen iskolán van. — Kozéki Dezsőnél június 19 és 26-án fizetéses szabad­ságra írta ki Balogi. holott Kozékiné június 19 óta beteg. Bebizonyosodott, hogy Ba­logi ezzel a rendszertelen be­osztással tudatosan akart za vart kelteni. Sohasem lehetett tudni, kinek adott szabadsá­got és így nem állítottak he­lyettest a géphez. Előfordult olyan eset (;>• a 33-as 0­nyujtónál), hogy a gép keze­lőjét. Daróczi Mihálynét Ba­logi szabadságra engedte. He­lyettes nem volt és kénytele­nek voltak egy tanulólányt be kéziében mutatkozik bizonyos j osztani a gépre akméi bár­visszaesés a gyár tervében. mely pipana ban előfordulha­Egy-két jellemző eset: «tott volna géptörés. Bércsalások sorozata Balogi a bércsalások egész sorozatát követte el. ijktve segítette elő. Például Ördög Péternek 20, 21 és 22-én túl­óra volt beírva, anélkül, hog misítette. A 23-as és 24-es bérhéten az egyik gépnél egy személy helyett kettőt számolt el, 216 forinttal károsítva meg a dolgozó népet. Pár jellemző eset Balogi cz a valóságban is így állana,, a 20-as fonónál ugyanez az Kálmán magatartására: eset állott fenn. Balogi ezeket I Kerékpárja részére a fel den nap egy nődolgozónak kellett elraktározni. Ezenkívül tartott még egy külön kiszol­gáló személyt is, aki ételét melegítette, vizet hozott neki, takarította irodáját és ruhás­szekrényét. Mindezeket a mun" kákát az illetők munkaidejük alatt végezték, ugyanakkor pedig a legjobban kereső gép után kapták fizetésüket. Ami­kor a takarítást elvégezték ezek a dolgozók, nyugodtan leülhettek és köthettek, vagy más magánmunkát végez­hettél?. Az egyik gülfonón nem jó sodrókerék volt, aminek kö­vetkeztében a gép rosszminő­ségű anyagot gyártott. Balogi megtiltotta, hogy megjavítsák a gépet, mivel a munkásnőn „személyes természetű okok­ból" bosszút akart állani. Azt akarta, hogy rosszul keressen. ... Szinte végeláthatatlanul sorakoznak a vádak. Balogi leszegett fejjel hallgat s al'g akar felemelkedni, amikor az elnök a mikrofon elé szólítja, hogy megkérdezze, mi a véle ménye az elhangzottakról. Arra a kérdésre, hogy bűnös­nek érzi-e magát. Balogi nem átallja a következő választ sdni: „Nem érzem magam, bűnösnek! Az aljas vádakra csak az a válaszom, hogy nem igazak/" Pár semleges szó után kö­pönyeget fordít és arról kezd beszélni, hogy ő mennyire szereti a demokráciát és ép­pen ez a szeretet zárja ki, hogy „ilyesmiket" elkövetett volna. Ezekre a szavakra olyan zaj támad a teremben, hogy az elnök kénytelen megrázni a csengőt. Balogi megzavaro­dottan dadogni próbál: — Bocsánatot kérek a hi­bákért!... Balogi „munkaerőgazdálkodása" De azért konokul letagad mindent. Azt mondja, hogy ő már öreg, beteg s nem emlék­szik semmire. A következő pillanatban azonban megha­zudtolja ezt az állítását, ami­kor az elnök kérdésére igen jó emlékezőtehetséggel vála­szol: «% Elnök: Igaz, hogy a cséve­papirokat hazaküldte a laká­sára az anyaghordó gyere­kekkel és ott ezekkel a gyere­kekkel kertet ásatott, fát vá­gatott és egyéb munkára hasz­nálta fel munkaidő alatt? Balogi: Szemenszedett ha­zugság ez! Soha nem hasz­náltam fel az anyaghordókat ilyesmire! Elnök: Én pedig saját sze­memmel láttam, amikor két anyaghordó fíaloűi kertjében ásott. Erre hajlandó vagyok meg is esküdni! Sorra következnek a tanuk. Vass Júlia, Gelc Miklós. Dole­schall Vilmos, Bárányás István­ná és a többiek sorra megerősí­tik a vádpontokat. Szemébe vág. ják Balogi Kálmánnak, hogyan leplezte a béresalásokat. hogyan terrorizálta a munkásnőket, ho­gyan igyekezett gátat vetni a fiatalok fejlődésének. Balogi egy­re jobban belesüllyed a székbe, csak akkor kezd élénkülni, ami­kor a műszaki vezetés részéről lép a t.anu a mikrofon elé és egy. általán nem titkolt opportuniz­mussal úgy szeretné elkenni Ba­logi hibáit, hogy mindent Balogi öregkorával igyekszik mente­getni. Az utolsó szó jogán Az ügyész, Ördögh András, emelkedik szólásra a gyár gaz­dáinak, a dolgozóknak nevében. Pontról-pontra alátámasztja a vádak igazságát, részletesen ki­elemzi, hogy Balogi a tudatos ellenség szerepét játszotta az üzemben, bizonyítja, hogy a Ba. logiboz hasonló jobboldali szo­ciáldemokraták tudatos árulók és mint ilyeneknek nincs helyük a becsületes dolgozók között Balogi, az ellenség, az utolsó szó jogán sem tud egyebet mon­dani. mint eddig. Kétszinüsködik. az ártatlant játssza az egyik pillanat­ban, a másik pillanatban pe­dig azt kéri. adjanak alkalmat, hogy megjavuljon. Az elvtársi bíróság ítélethoza­talra vonul vissza. A szünet alatt zsongó méhkashoz hasonlít a terem. Itt is, ott is beszélgető csoportok. Vitatják a hallotta, kat. Hozzáadják a saját tapasz­talataikat Batogival kapcsolat­ban. Ha itt mindenki felszólal­hatna, nem érne véget a tárgya, lás egv hét alatt sem. Kis és nagv dol vek elevenednek fel. a kezek ökölbeszorulnak. Ttt áll most előttük az ellenség leleolez­a bejegyzéseket, mikor az il- szabadulás után is, külön láda. ve. Balogi Kálmán személvében, íetékesek rájöttél?, megsem-' volt. ahova a kerékpárt min-1 Látják, hogyan akar kibújni a 150 yardnyira elhallatszott, amit az felelősség alól, hogyan igyekszik másra áthárítani a felelősséget, milyen szívóssággal törekedik azon, hogy alkalmat adjanak számára a bomlasztó tevékeny­ség továbbfolytatására. Érzik, tudják a dolgozók, hogy az elv­társi bíróság érettük, becsületes dolgozókért van s az ítélet csak egy leihet. Az itófet Gyorsan peregnek ezután az események. Az elvtársi bíróság ítéletet hirdet: Az elvtársi bíróság figyelem, be vette, hogy Balogi Kálmán megbánást mutatott, legalábbis úgy látszott, hogv megbánta tetteit, éppen ezért az ítélet eny. hébb, mint ahogy megérdemelte volna. Az enyhítő körülmények mérlegelésével az elvtársi bíró­ság ítélete a következő: Balogi Kálmánt az üzemből azonnali hatállyal eltávolítjuk s a jö' vőben nyugdíjának csak har­minc százalékát kaphatja meg. Legyen ez az ítélet intő példa mindazok felé, akik az ellen­ség, a klérus és a jobboldali szociáldemokraták uszályába kerülve próbálnak ellenünk tá­madni. Hosszú percekig zúg a taps az ítélethirdetés utam. Éltetik a dolgozók a Pártot, a Szovjeuniót. amelynek köszönhetik ezt. a most aratott győzelmet is. Táviratot küldenek Rákosi elvársnak. meg­köszönve a Párt útmutatását, mely segítette őket az ellenség elleni harcban. - A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói most teltekkel bizonyították azt, amit kultúrtermükben a felírás hir­det: ..Aki ötéves tervünket akadályozza, elnyeri méltó büntetését." Laza normáink gátolják életszínvonalunk emelkedését, akadályozzák fejlődésünket! Levél a Dohánygyárból Az újságot olvasva többször megfigyeltem a 'aza normákról szóló híreket. Elgondolkoztam a mi munkamenetünkről, hogy nálunk nem fordul-e elő ilyesmi. Mint ön­tudatos munkásnak kötelességem vigyázni mindenre, aimi ebben az országban történik. Egyénileg is fe­lelősek vagyunk mindannyian nép­gazdaságunk továbbfejleszt éséért. Pártunk vezetésével birtokunkba vettük a gyárat, a földet és isko­lát, kezünkbe vettük a hatalmat. Megismertük jogainkat, de ugyan­akkor kötelességeinket is. A békefront ránkesö szakaszán egyénileg is felelősek vagyunk az­ért, hogy országunk erős bástyája legyen a békefrontoak. A Szovjet Hadsereg felszabadí­tott bennünket a tőkés igazgatók járma alól. Ma már magunknak dalgozunk, magunknak építjük az onszágot. Pártunk Központi Vezetősége május 31-i ü'ésén rámutatott ar­ra, hogy a ml iparunkban is a munka termelékenysége nem fej­lődik olyan ütemben, mint ahogy azt az öt'éves terv megkívánja, fis ezért alaposan utánanéztem azon az osztályrészen, ahol dolgozom, nem mutatkozik-e olyan hiba, amely a termelékenységünk to­vábbfejlődését gátolná? Megállapí­tottam. hogy termelékenységünket gátolják a laza normák. Üzemünk túlnyomó része elavult normákkal I dolgozik. Az én munkahelyemen, I amikor a normáikat megál'apitoU ták, csoportosan dolgoztunk. Azóta Pártunk utmutatása nyo­mán egyénekre beosztottuk a ter­vet. A régi, elavult munkamódszer helyett ma már új munkamódszer­rel dolgozunk- Eddig hatan nedve­siteltünk egy vízcsapról. Ma külön­külön dolgozunk egyénileg, külön­kiiiön vízcsapról. Ezáltal munkánk sokszorosan megkönnyebbült, sok­kal többet tudunk teljesíteni, a normánk azonban semmit sem vál­tozott, maradt az elavult norma. A laza normák károsan hat­nak a munkaverseny szellemére^ Az összehasonlító kiértékelésnél a norma-lazaság nem megbízható eredményeket mutat_ Ezek a laza normák gátolják életsz invonalunk emelkedését, akadályozzák a fejlődést. Igaz­ságtalannak tartjuk azt. hogy egvik munkahelyen 200—300 százalékot érhetnek el könnyen, addig a másik munkaterületen a normát 110—120 százalékra lelhet teljesíteni. Ezért úgy vé­lem, hogv üzemünk dolgozói en­nek a döntő kérdésnek jelentő­ségét megértik és egyetértenek az én meglátásommal. Mi, öntu­datos dolgozók, bebizonyítjuk, hogy nem szavakban, hanem tettekben építjük a szocializ­must. Katona Jenőné dohánygyári munkáznő Atlee rendőreinek már 150 yardról sérti a fiilét a béke hangja A Béke Hívei nagygyűlést tartót- ; előbb említett rendelet tilt. Igy már tak Londonban. A nagygyűlés elnö- megvolt a „jogalap" a békenagygyü. ke, John Horner hangszórón át be- lós szónokának a megbüntetésére, szélt az összegyűlt közönséghez. A reakciós angol ha'óságok, Atlee rendőrei, akiknek nem állt rendel­kezésükre semmiféle olyan jogsza­bály, vagy rendelet, amellyel meg­tilthatták volna, hogy a Béke Hí­vei összegyűljenek és meghallgas­sák szónokaikat, mindenáron el akarták venni a londoniak kedvét attól, hogy békenagygyűlésen je­lenjenek meg és o»tt felszólaljanak. Előkotortak tehát egy régóta elfe. lejtett, beporosodott rendeletet, amelynek értelmében tilos a köztere­ken „zajos hangszórók használata." Két rendőr személyében tanút is ke­restek, akik azt állították, hogy a békenagygyűlés szónokának hangja akit a londoni rendőrbíróság tíz shilling megfizetésére ítélt. A londoni rendőrbíróság, úgy lát­szik, nem tudja, hogy a béke sok­száz millió hívének hangja mesz­szebbre hallatszik el, mint 150 yard és hangjukat sem pénzbüntetéssel, sem terrorral nem lehet elfojlani. A pártépifés munkájának nélkülözhetetlen fegyvere mun ás OLVASD TERJESZD

Next

/
Thumbnails
Contents