Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-08 / 156. szám

SZOMBAT, 1950. JULIUS 8. 3 ViUám A CSÉPLŐGÉPNÉL A szovjet agitátorok példamutatása még jobb munkára serkent a cséplésné! Deszken és Kübekházán is Még álig pirkadt, de máris fel­ébredt a falu. Lovak nyeritését, ko­csik zörgését kapja szárnyra a haj­nali si*l. A határba igyekeznek Kübekházán a fogatok, hordják a gabonát. A kocsik, szekerek zajá­ba a falu három különböző pontján a cséplőgépek moraja és a trakto­rok puffogása vegyül Ez az össze­keveredett hang adja ma Kübekhá­zában a munka ritmusát_ Az ütemet pedig a cséplőgépmunkások, a hor­dást végző kocsisok és rakodók lel­kesedése diktálja. Kovács András dolgozó kispa­raszt udvarába •raktor kanyarodik be, maga után húzva egy cséplő­gépszekrényt. A dolgozók éppen reggelizni indulnak. Az étkezés ideje alatt elcsen­desül az udvar, csak a traktor egyenletes, lassú, üresjáratu do­hogását hallani. A cséplőszekrény némán simul az asztaghoz, ké­szenállva várja, hogy ismét gyomrába eresszék a dus, tömött kalászu kévéket. Homlokáról táb­la tekint az utca felé és nagy vö­rös betűkkel hirdeti ugy, hogy még az utcán elhaladók is olvas­hatják : „Kószó Ferenc vállalta 35 vagon gabona cséplését." Kü­bekházán, akik olvassák e táblá­ra Írottakat, mindannyian isme­rik Kószó Ferencet, de ismerik egész Csongrád megyében azok, akik újságot olvasnak. Tudják, hogy ő a deszki gépállomás él­munkás-traktoristája. Kübekhá­zán nemcsak hirből ismerik Kó­szó elvtársat, hanem becsületes, jó munkájáról. Mint az őszi és tavaszi szán­tás-vetésnél, most is minden tu­dásával, erejével igyekszik segí­teni Kószó elvtárs a kübekházi dolgozó parasztoknak, hogy 'tel­jesíthessék a minisztertanács ha­tározatát. Amig a munkások reg­geliznek, Kószó elvtárs benn zö­rög a cséplőszekrény gyomrában. — Meghúzom a csavarokat, mig áll a gép — mondja —, mert ez is csak ugy tud dolgozni, ha „pulzusán" tartjuk a kezünket, figyelemmel kisérjük, hogy elejét tudjuk venni a nagyobb bajnak. — Ezt pedig példamutatóink­tól, a szovjet dolgozóktól, agitá­toroktól tanultuk, — mutat a papírlapra, amelyet munkatársa, Faragó István traktorista. csép­lési ellenőr rajzszöggel erősít fel a cséplőszekrény oldalára. „Vil­lám" — rajzolódik hatalmas be­tűkkel a felirat. Kétoldalt a vil­lámhoz hasonló cikk cakkos nyíl mutat az alulírott szövegre. „Ma dicsére: és elismerés illeti a ru­dasokat és szalmarakókat példa­mutató, jó munkájukért. Ugyan­igy a gép két női dolgozóját, akik a férfi társaik közül is ki­tűnnek, jó és gyors munkájuk­kal." Ugyanitt olvasható: „a pelyva­rakó és két törekhordó fiatal ve gyen példát a szalmarakóktól". „Maszalovics Péter fogadja meg idősebb, tapasztaltabb munkatár­sai szaktanácsait és fegyelmezet­tebben vegye ki részét a közös munkából." A deszki gépállomáson nagy eredményeket hozott a Szovjet agitátoroktól átvett — — a faliújság operativ és ru­galmas formája — villám. Most kíváncsian várják visz­sza a reggelizésből a dolgozó­kat Koszó és Faragó elvtár­sak. Vájjon mit szólnak, ho­gyan fogadják, milyen hatás­sal lesz rájuk a cséplőgépnél e]sőízben megjelent „Villám". Özv. Benedek Istvánná, a kollektíva egyik legszorgalma­sabb tagja érkezik elsőnek­Mindjárt feltűnik neki a gén oldalára szegezett papírlap. Hangosan olvassa: „Dicséret és elismerés"... „a két női dolgozóját"... itt megáll. Te­kintete az utóbbi három szóra tapad. Látni areán, hogy át­érzi, mit jelentenek e szavak. Néhány pillanat alatt talán egész élete vonul végig emlé­kezetéhen. Az az élet, amelybe durvaság, szitok, esetleg ütés is vegyült. Most az áll előtte a papíron, hogy dicséret illeti őt, özv. Benedek Istvánnét és Bene Józsefnek akivel együtt dolgoznak, húzzák, kaparják, hordják a polyvát már több nap óta. — Jucü — tör fel belőle a hang —, gyere, nézd! De ekkor már tolonganak a többiek is- Maszalovics Péter, akinek munkája felett kritikát gyakorol a ViJlgm, egy pilla­natra haragra gyúl. Már nyúlna is meggondolatlansá­gában, hogy letépje a papírt, de visszahúzzák karját az idősebbek: „Munkáddal érde­meld ki, öcsém, hogy- lekerül­jön a neved és mint jó mun­kás neve kerüljön vissza" — szólnak. Megfeszül a nagy szl|, indul a gép és hangos morajjal nyeli el az első kévét. Még há­rom kévét ereszt bele Zahári An­tal etető és egyenletessé válik a gép moraja. Nyeli tovább a kévéket, hányja a szalmát és a töreket, fújja a polyvát, ontja a szemet. Kószó elvtárs a szal­mához siet. Tapogatja a kalászo­kat. nem maradt-e benne szem — Húzasd meg a kévét — ki­ált az etetőnek —, mert puha a teteje az éjtszakai égőtől. Aztán lapátot tart a tőreit és a polyva lyukba, majd magához inti a házigazdát. Kovács And­rást s ketten nézik, ellenőrzik, szórja-e a szemet a gép. Miután nem találtaik egyet sem. Kovács András szűkszavúan annyit mond: „ilyen gép még nem csé­pelt Kübekházán." Délelőtt 11 óra. Kovács And rás számol. Osztja a termést, amely 10 mázsát hozott holdan ként. — Fejadag a családnak Vetőmag jövőre, ezt a padlásra A munkás- és géprészt külön ezt pedig — mutat a megmaradt feleslegre — egyenesen a föld­művesszövetkezet raktárába vi­szem. Én sem akarok lemaradni a többiektől. Holnap Kovács András neve is felkerül a gépállomás becsü­lettáblájára. mert holnap már becsülettábla is lesz a cséplőgép­nél. A Villám megjelenése után kezdeményez­nek a dolgozók is. Köpösdi Já­nos brigádvezető javaslatára fel­írják majd azoknak a dolgozó pa­rasztoknak neveit a gép oldalára, akik becsülettel teljesitik köte­lezettségűiket az állam iránt. — Még igv nem ment a mun­ka, mióta megkezdtük a csép­lést — állapítja meg Faragó Ist. ván. Valóban jó munkát végeztek, nemcsak a szalmarakók, hanem a pelyvások is. Kikü szőrűitek a csorbát, olyan takaros kazalt raktak, hogy bárki megirigyel­heti. A jó és gvors mnukában nagy szerepe van a Villámnak. Kószó és Faragó elvtársak a dolgozók lelkesedését látva, már tovább tekintenek a 35 vagon ga­bona cséplésénél. Ezeknek a dol­gozóknak a segítségével egv aka­rattal kikerekítjük ezt a számot 50-re, mondják bizakodva. Sza. vaik valamennyi dolgozó szavát, akaratát jelentik. Nagv Pál Köszönjük az épitő kritikát Levél a Konxervgyárból Nagy figyelemmel tanulmányoztuk a július 5-i számban •üzemünkről megjelent cikket. A cikk komoly építőkritika számunkra. Az üzemi háromszög a cikk megjelenése után azonnal összeüli, hogy kiértékelje az abból levonandó ta­nulságokat, ho9y a cikk helyesen és jól látta meg hibáin­kat és valóban ezekkel a hibákkal küzdünk és ezeknek a kiküszöbölésére fordítjuk minden erőnket. Az üzemi háromszög elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül összehívja az üzemi pártszervezet aktíváit. A kérdéseket velük részletesen át beszőjük. A hibákat (nemcsak azokat, amelyeket a cklc felvetett) feltárjuk és a megoldá­sukra az aktivaértekezleten konkrét megoldást keresünk, figyelembe véve az üzem összes dolgozóinak a javaslatait. Köszönjük az Elvtársaknak, hogy üzemünkkel behatóan foglalkoztak és felénk építő kritikát gyakoroltak. Mi a kritikájukat kommunista önkritikával fogadjuk és a hibák kiküszöbölésére minden erőnket latbavetjük. Hibáink kikü­szöbölésének sikeré1 biztosítja Pártunk bölcs tanítása és forró ragaszkodásunk Rákosi elvtárshoz. Az elvtársakat részletesen értesíteni fogjuk azokról a konkrét intézkedésekről, amelyeket a cikk tanúságai alapján megteszünk. Gera József párttitkár, Röbrich ü. b. titkár, Nagy László vállalatvezető. Jutalomban részesítették a fonó-szövő és müvezetöképző tanfolyam legjobbjait Az 1949 októberében megin­dított fonó-szövő és művezető­képző tanfolyam a Magyar Kenderben a napokban feje­ződött ba A vizsgára jelentkezett 22 tanuló közül 19-en sikeresen letették a vizsgát. Ezek közül kiemelkedő eredményeket ér­tek mind gyakorlati, mind el­méleti vonalon Molnár István, Süvegh Jenőné, Bene László és Hódi István, a Mag/ar Kender dolgozói. Ezeket az elvtársakat a gyár vezetősége kiváló eredményük elismeré­seképpen értékes könyv- és pénzjutalomban részesítette. A szövőtanulók kölzül 18-an jelentkeztek vizsgára, ezek kö­zül 15 tanuló vizsgázott sike­resen. Kiemelkedő tanulmányi eredményeket ért el Tiszavöl­gyi Dezső és Bárdos Éva, aki­ket szintén könyvjutalomban részesített a gyár vezetősége jó munkájuk elismerésekép­pen. A darabbérezés sikere a Dohánygyárban Szükségét látom, hogy meg­írjam: hogyan fogadták a do­hánygyári dolgozók a darabbére­„ Akiknek a siker a fejükbe szállt" unkafegyelem meglazulásához, az ellenség erejének lebecsüléséhez vezetet* az önelégültség a deszki „Kossuth" termelőcsoportban „A sikernek megvan a maga árny­oldala is, különösen akkor, ha a si­kert aránylag könnyen, úgyszólván váratlanul érik el. Az ilyen siker néha önhittségre 'és elbizakodott­ságra vezet; ,Mi mindent meg tu­dunk csinálni! Nekünk minden gye­rekjáték!" Ez a siker gyakran meg­részegíti az embereket, az emberek elszédülnek a sikertől, elvesztik a mértéket, elvesztik képességüket a valóság megértésére, kezdik túlbe­csülni saját erejüket és alábecsülni az ellenség erejét" — mondotta Sztálin elvtárs „A kolhozmozgalom kérdéseihez" című cikkében. Ezek a hibák többé-kevésbbé je­lentkeznek nálunk is a termelőszö­vetkezeti csoportoknál. Itt van például a deszki „Kos­suth" termelőcsoport. A csoport tag­jai kezdetben igen szép eredménye­ket értek el, azonban a siker nekik is a fejükbe szállt. Az, hogy az idén gabonából igen szép termést arattak, azzal a nyugodt érzéssel tölti el őket, hogy lám a sikert, a jó termést milyen könnyen elértük és nekünk most már- nem is fontos komolyan dolgozni. Ezt bizonyítja az, hogy majdnem minden munkát a gépállomásra hárí'íanak és most, amikor a terménybetakarításnál hordáskor minden percet gazdasá­gosan és jól ki kellene használni, a „Kossuth" termelőcsoport tagjai már délután 6-kor abbahagyják a munkát, arra számítva, hogy majd jön a gépállomás vontatója és be­hordja a gabonát. így a munkát kétszeresen hátráltatják, egyrészt azért, mert a saját munkájuk sem halad kellőképpen, másrészt pedig elvonják a gépállomások erőgépeit, hogy tarlóhántást végezzenek, vagy az egyénileg dolgozó, fogatnélküü kisparasztoknak segítsenek. Más termelőcsoportok, mint pél­dául a baktói „Alkotmány", vagy a ruzsajárási „Kiss Imre" termelőcso­bonát, hogy minden percet jól ki­használjanak és a szemveszteséget a lehető legkisebb százalékra csök­kentsék A „Kossuth" terinelőcso­porban viszont kényelmesek és nem gonlolnak arra, hogy minden nap, amíg a gabona keresztekbe rakva a tarlón van, veaaélynek van kitéve. A munka egyéb területén is meg­látszik a szervezetlenség és az, hogy elhanyagolják az egyes munkákat. Ott van például a lucerna, amelyet már több, mint egy hónapja levág­tak, de mert elpusztult a lógereb­lyéjük, nem kaparták össze a levá­gott lucernát, igy a sarjú ránött és most amikor már arasznál maga­sabb az újlucerna, most gereblyéz­ték fel a földet. így takarmányellá­tásuk minőségileg sokkal rosszabb, mert több, mint egy hónapig eső­nek, napnak ki volt téve a levágott lucerna, tápértéke ezáltal nagymér­tékben csökkent, hiszen úgyszólván levéltelen száraz kóró maradt meg belőle. „A sikertől elvesztik a mér­téket és alábecsülik az ellenség erejét" — mondotta Sztálin elv­társ. Ez meglátszik a Kossuth ter­melőcsoportban is. A termelőcso­port tagjai nem veszik észre és nem látják meg az ellenség ke­zét abban, hogv a raktárépüle­teik falára méteres nyilaskeresz­teket festett az ellenség. Nem látják az ellenség kezét abban sem, hogy éjjel az ellenség az épületeiket rongálja, leszerelik a vízlevezető csatornákat a raktá­rakról. Mindezt gyerekjátéknak néaih, maga a csoport elnöke is. Pedig ha egy kicsit utána néznének, a termelőcsoport, a pártszervezet is nagyon könnyen megtalálhat­ná ezek mögött az ellenség ke­zét. aki azért rajzol a termelő­szövetkezeti csoport épületeinek faléra nyilaskeresztet, mert a békés fejlődés, a termelőszövet­kezeti mozgalom és a szocializ­mus építése helyett Hitlernek és Szálasinak fasiszta uralmát sze­retné visszaállítani. Ezeket a hibákat, amelyek a Kossuth termelccsoportnál, de a deszki Táncsics termelőszövetke­zeti csoportnál is megmutatkoz­nak, sürgősen ki kell javitani, mert amig a termelőcsoportok tagjainak nem javul meg a kö­zösségi munkához való viszo­nyuk, addig a fejlődésben nem haladhatnak azon az úton. ame­lyen ezelőtt egy évvel megindul­tak. fi kiszombori föidmiivesszövetHeze! ió munkát vészelt a szállítási szerződések kölesénél A kiszombori határban az aratás után mindjárt megindult a közös szérűbe való hordás, azzal a jel. szóval, hogy ..harc minden szem ga_ bonáért". Ezt megelőzően a kis­zombori földművesszövetkezet dol­gozói üzemi értekezleten megbeszél­ték a tennivalókat s nagy lendü­lettel fogtak hozzá a szállitási szer­ződések kötésének népszerűsítésé­hez. Gulácsi Gvörgyné a földmű­vesszövetkezet pénztárosa 122 má­zsára, Tóth Jánosné a szövetkezet gabonafelvásárlója 120 métermázsá. ra. Matuska István elvtárs, a szö­sa 312 mázsa gabonára kötött szál­lítási szerződést a dolgozó parasz­tokkal. Domokos Sándor a határ­ban mint diilőfelelős 60 mázsa ga­bonára, Görbe Mihály a szövetkezet ügyvezetője 300 mázsa gabonára és több dolgozó kisebb-nagyobb meny. nviségű gabonára, a kiszombori földművesszövetkezet dolgozói ösz­szesen lekötöttek 970 mázsa gabo. né'i. A kiszombori földniűvesszövet­kezet gabonaraktárába a dolgozó parasztok vidáman, szekerekkel hordták be a gabonát, amelynek portban még éjjel is hordták a ga- vetkezet adminisztrációs munkatár-' átlaga eléri a 84.6 fajsúlyt. zést, milyen, hatással volt rájuk július l.én a darabbér táblázatok kifüggesztése. Július 1 üzemünk részére is fontos dátum. E napon lépett életbe nálunk a darabbérezés. Amikor behozták az osztályra a normások által gondosan elkészí­tett és megszerkesztett darabbér táblázatokat, a munka egv pil­lanatra megállt. Mindenki szá­molt, kalkulált! Az én szemem is gyorsan végig futott a táblá­zatokon, majd dolgozó társaim arcán. Pár pillanat s ismét min­denki a munkába mélyedve vé­gezte feladatát. Munka közben egyre az járt az eszemben, váj­jon társaimnak mi a véleménye a darabbérezésről. Meg is kér­deztem azonnal Varga B. István­nét, aki a következőket vála­szolta : — Az a véleményem, hogv már tudom, ma eddig 9.28 forintot ke­restem. — Hogyan számította ki ilyen gyorsan? — kérdeztem, hiszen láttam, hogy egyetlen pillanatra sem tette le dolgos kezeihői a munkát. — Világos ez — válaszolta. — Ott áll a táblán, hogy tíz kilo­gram dohány lei válogatásáért 2.32 forint jár. Én most lettem kész a negyvenedik kilóval, te­hát négyszer vettem a 2.32 fo­rintot és megkaptam az ered­ményt. Nagyon-nagyon örülök, hogy mostmár nálunk is beve­zették a darabbér rendszert. — A darabbérezés bevezetése kedvező hatással van a terme­lésre azáltal is — mondja egv másik társam —. hogv elősegíti a táresalások elleni küzdelmün­ket s elősegíti a bérezés felülről és alulról jövő ellenőrzését. Valóban a darabbérezés beve­zetése komoly előrelenditője ter­melésünknek. Hozzásegít ben­nünket azoknak a feladatoknak a megollá.sához, amelyre éppen most a Központi Vezetőség ülése hivta fel különös nyomatékkal Pártunk, munkásosztályunk fi­gyelmét. Elősegiti harcunkat a munka termelékenységének fo­kozásáért, a termékek önköltsé­gének leszorításáért Győri Imre Dohánygyár.

Next

/
Thumbnails
Contents