Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-04 / 152. szám

Fegyelmezettebb munka— magasabb életszínvonal* A SZEGEDI UJSTOMOZGALOM eredményei, hiányosságai ,>Az előttünk álló feladatok sikeres megvalósításának kulcsa: a Párt szervező, példa, mutató, nevelő, irányító szerepe és a tömegekkel való kap csolatának további megerősí. tése. Ez utóbbinak mindenekelőtt a munkaverseny, a Sztahánov_ és az újítómozgalom további kiszélesedésében kell kifejezésre jutnia. Különösen ügyelnünk kell arra, hogy a munka versenyben, a Sztahánov-mozgalomban a nyár be. álltával ne következzék be a hírhedt ,uborkaszezon', aminek bizonyos jelei máris ta. pasztalhatók." Ezeket a szavakat Gerő elvtárs mondotta a Központi Vezetőség május 31-én tartott ülésén. Ezek a szavak kimozdították a szeeedi újítómozgalom már-már sárbaragadt szekerét is. A Központi Vezetőség üléséig szinte úgy látszott a helyzet a szegedi újítómozgalom területén, mintha már semmi tennivaló sem jenne, mintha újítóink már kifogytak volna az ötletekből. Elhangzott ugyan ismételten és ismételten. hogy „át kell vennünk a szovjet újítómozgalom tapasztalatait" ... „a termelékenység emelése érdekében hasznosítanunk kell a szovjet ipar kimeríthetetlen kincsesbányáját"... ós így tovább, de hosz. szú ideig igen komoly akadályt jelentett az, hogy újítóinknak nem állt rendelkezé. sükre a szovjet újítómozgalom kincsesbányája, rendszerezve, szervezetten, komoly könyvtár formájában. A napi sajtó, vagy az „Újítók Lapja" nyújtott ugyan ilyen irányban segítséget, de korántsem olyan formában és olyan változatos gazdag tartalomban. mint ahogy ma. amikor újítóinknak komoly, gazdaganyagú, jólfelszerelt műszaki könyvtár áll rendelkezésükre. Korántsem jelenti ez azonban azt. hogy az újítómozgalom viszonylagos pangását csak a könyvtár hiánya idéz te elő. Gyökerében ennél komolyabb ok volt: a kezdeményező erő hiánya. Ezen a téren hatalmas fordulatot eredményezett Gerő elytárs beszéde. Eredményezte elsősorban azt, hogy a szegedi üzemekben is fokozottan tndatára ébred* mindenki az újítómozgalom felmérhetetlen jelentőségének. Eredményezte azt, hogy az újítómozgalom fellendítése ér. dekében verseny indult a szegedi üzemek között. A versenyt a Szegedi Paprikabe. váltó Állami Telep indította el. ,<N"künk az a feladatunk — írták versenyfelhívásukban —, hogy a Párt irányításával minden tudásunkat> erőn. ket lalbavetve harcoljunk az újítási mozgalom további sikereiért, eredményeiért." A versenyfelhívásnak széles visszhangja támadt. A szegedi üzemek egymásután jelentik be, hogy csatlakoznak a versenyhez, magukévá- teszik annak célkitűzéseit. Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a versenyt elfogadták: a Szegedi Pamutipari NV, a Szegedi Ju afonógyár. a Dohánygyár, a Villamos és Közlekedési Vállalatok szegedi igazgatósága, valamint az Orion bőrgyár. A Szegedi Pamutipari NV dolgozói például kibővítik ég a saját üzemükre konkretizálják a verseny pontjait. Elhatároz ák, hogy a mozgalom fellendítése érdekében hetenként látogatják a műszaki könyvtárat hogy szakképzésüket biztosítsák, újítási tapasztalatcserére látogatnak el a többi üzemekbe, havonta brosúrát készítenek, mely taralmazza az üzem gazdasági és politikai eredményeit, valamint terveikben fokozottan szem előtt tartják a takarékosságot, selejtcsökkentés,!". ami nagyban elősegíti majd az üzemben bevezetett Korabelnyikova-mozgalmat Ugyanígy különböző ötleteket vet fel a versenyt elfogadó másik három üzem válasza is. De mennyivel ötletdúsabb. nagyobb horderejű lenne ez a mozgalom, ha nemcsak ez az öt üzem csatlakozott volna a Paprikabeváltó versenyfelhívásához, hanem valamennyi szegedi üzem. Önként felmerül a kérdés: Miért nem csa"lakoznak/ A választ erre a kérdésre megkaptuk a legutóbb megtartott ú.Ütóértekezleten, ahol az üzemek újítási felelősei kihoz ák, elmondották azokat a hibákat, melyek gátolják az újítómozgalom határozott kibontakozását. Csak egy példa: Csonka László elvtárs, a Magyar Kender újító felelőse maga is elismer'e, hogy fiókjában több újítási javaslat fekszik átnézetlenül. csak azért, mert az üzem vezetősége „nem ér rá" vele megbeszélni ezeket a kérdéseket. Másik helyen az anyagi támogn ást vonták meg az újítóktól s álalános az a tünet szegedi viszonylatban. hogv az újítási mozgalom és a vállalatvezetőség közö t a kapcsolat nem mondható minden részletében kielégítőnek. Ezen sürgősen változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy a Gerő elvtárs beszéde óta muta'kozó lendület ne szenvedjen törést. Változtatni kell, mert csakis a termelés megújításával, új módszerekkel dönthetjük meg az ósdi, elavult technikai normákat. amelvek még mindig fékesizik fejlődésünket. Kongresszusi beszámolót tartoltak a szegedi ifjú honvéd küldöttek Ezekben a napokban zárul le ötéves tervünk első féléve. Nem kis eredményekkel: már az első négy hónapban kereken 11 százalékkal haladta meg ipari termelésünk a múlt év decemberit s különösen a nehézipar fejlődött egészségesen, amelynek áprilisi termelése a tavaly decemberinek 116.2 százalékára emelkedett. Jelentősen túlteljesítette gyáriparunk az időközben felemelt termelési irányzalokat, államháztartásunk még többletet is tud felmutatni, jobban élünk, mint félévvel ezelőtt. Mindez Pártunk győzelmeinek, szüntelen szervező, nevelő munkájának, a szovjet nép baráti segítségének köszönhető. Sikereink nem utolsósorban dolgozóink többségének a munkához, a termeléshez, gyárhoz való új viszonyából fakudnuk, abból az odaadásból, öntudatból, fegyelmezett munkából, amellyel a tervet — saját tervünket — végrehajtják. [Z redményeinket azonban csak úgy növelhetjük, ha kemény harcot vívunk minden olyan jelcuséggel szemben. amely lermclésünk útjában áll. Ma ez az akadály: elsősorban a munkafegyelem lazasága. A munkafegyelem lényegében a munkához való viszony kérdése s éppen ezért az adott társadalomnak megfelelően változik. A kapitalizmusban az éhség és az államhatalom kényszerével tartja fenn a tőkés a munkafegyelmet, amely súlyos, slviselhetetlen terhet jelent a munkás részére, hiszen a fegyelmezett munka nem a munkás jólétét, hanem a tőkés profitját emeli. 'A' munkás saját osztályú, saját maga érdekei ellen vét a kapitalizmusban, ha fegyelmezetlen termel. Munkafegyelemre a szocializmusban is szükség van, sőt még erősebbre, mint a kapitalizmusban. De ez másfajta fegyelem. „A társadalmi munka kommunista szervezete, amely felé az első lépés a szocializmus — tanítja Lenin, — maguknak a dolgozóknak szabad és tudatos fegyelmére támaszkodik." Ennek a magasabbrendü, öntudatos fegyelemnek az a felismerés a forrása. bogy magunknak termelünk, hogy a fegyelmezetlen munka saját kárunk "s fordítva: a szilárd munkafegyelem, a társadalmi termelés, tervgazdálkodásunkat segíti s hasznára van — közvetlenül és közvetve — az egyes munkásnak is. Ez az újfajta szocialista munkafegyelem persze nem önmagától jön létre, nem „a szűzanya parancsára" születik meg. Napról-napra tanúi vagyunk annak, hogyan harcol Pártunk azért, hogy a dolgozók gondolkodásából kiűzze a kapitalizmusból ránkmnradt önzést, haszonlesést, fegyelmezetlenséget, hanyagságot, a munka iránti nemtörődömséget s bogy helyébe az öntudatra alapozott munkafegyelmet ültesse. Ez a harc nehéz és hosszadalmas, hiszen az új társadalom születése után nem tűnik el azonnal a régi, nem szilárdul meg rögtön az új. így van ez ma nálunk is: még nem szabadult meg minden munkás a „kicsikarni és továbbállni" kapitalista módra való gondolkodástól, még nem vált minden egyes munkás vérévé a szocialista munkafegyelem. Érthető hát, ha ma az ellenség támadásának egyik legfőbb pontja a szocialista munkafegyelem megbontása. Az ellenség jól ludja: egész termelésünk alapja az öntudatra épülő fegyelmezett munka. A mi szocialista termelésünket nem utolsó sorban az különbözteti meg a kapitalista termeléslől, hogy a dolgozók tömegeinek lelkes akiivitására. öntevékenységére, alkotó munkájára épít, ezt a hatalmas erői mozgósítja a termelékenység emelése érdekében. A

termelékenység emelésének kérdése pedig legfontosabb kérdés a szocializmus építésének, győzelmének szempontjából. Magasabb termelékenységével győzött a kapitalizmus a hűbéri társadalom felelt s —• Lenin, Sztálin arra tanítanak bennünket — a szocializmust sem lehet jelszavakkal győzelemre vinni, csak a kapitalizmusénál magasabb munkatermelékenységgel. Ezért támadja ma tudatosan az ellenség termelésünket, tervgazdaságunk egyik alapját, a szocialista munkafegyelmet. Az üzemekben a főellenség: a jobboldali szociáldemokraták. Ezeknek a munkúsárulóknak „régi bűneit a népi demokrácia eddig nem kérte számon ... emialt felbátorodtak s most, mikor az imperialista háborús gyujtogatók hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak" — mondotta Rákosi elv társ. 'A' Horthy-fasizmusban az volt a szerepük, hogv rágalmazzák, mocskolják, eláruiják és kiszolgáltassák a fasizmusnak a Icgöntudatosubb forradalmi munkásokat, a kommunistákat, hogy a Szovjet* A július 2. és 8. közötti héten tartandó elméleti párlnapok anyagához. únió ellen fordítsák a munkásságot. Ma ők azok, akik lazítják a fegyelmet, nöyelik a selejtet, akik behálóznak egyes öntudatlan munkásokat, hogy bércsalást, normalazítást kövessenek el. A Győrött leleplezett jobboldali szociáldemokrata banda példája is bizonyítja ezt. Az ellenséges elemek, a jobboldali szociáldemokraták és a munkafegyelem, a munkaverseny ellen prédikáló klerikális reakció „az elmaradókra, dohogókra, önzőkre, butákra és naplopókra veszik az irányt", igyekeznek a maguk aljas céljai érdekében életben tartani, sőt erősíteni minden, a kapitalizmusból ránk maradt hagyományt, szokást, babonát, előítéletet, önzést. Ezért a fegyelmezetlen munka mögött min-1 dig meg kell keresni a felbujtót, az ellenség kezét, le kell leplezni és eltávolítani üzemeinkből az aktívan ellenséges jobboldali szociáldemokrata elemeket. Az üzem, a termelés ma az osztályharc csatatere. Napról-napra megütközünk az ellenséggel, melyet Pártunk győzelmei a legális és illegális hadállások egész sorából már kivetettek s amely most a munkafegyelem züllesztésével próbálja akadályozni szocialista építésünket. A munkafegyelem lazasága ma elsősorban a tömeges bér-, normaés táppénzcsalásokban jelentkezik. Ez az a pont, ahol az ellenség leginkább tud építeni az elmaradottságra, az önzésre, ahol a „gyomorra" tud apellálni. A kevésbbé öntudatos dolgozók könnyen hajlamosak arra, hogy szem elől téveszszék: nagyobb jólétet biztosítani csak szocialista iparunk fejlesztéséve], a termelékenység növelésével lehet. A magasabb termelékenység közvetlenül emeli a jólétet, mert a szocialista bérezés elve szerint, aki több, jobb és szakképzettebb munkát végez, annak magasabb kereset jár. Közvetve pedig azért növeli az életszínvonalat, mert csökkenti az önköltséget és ezzel megnyitja az árleszállítások útját. 'A' kisebb önköltség lehetővé teszi azt is, hogy az állam hatalmas összegeket halmozzon fel — gondoljunk csak a 960 millió forintra, — amelyekből új gyárakat, gépeket, iskolákat és játszótereket építhet, A termelékenység emelkedése " azonban csak akkor vonja inaga után az önköltség csökkentését, ha gyorsabb ütemben emelkedik, nunl ahogyan a bérek nőnek. A bérek és termelékenység arányát a 100 forint kifizetett munkabérre eső termelési érték alakulásával mérjük. Nálunk tavaly decembertől áprilisig 100-ról 97.9 százalékra csökkent ez a mulatószám. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy árucikkért fokozatosan több bért fi/elünk ki, mint amennyivel többet termeltünk belőle. Minthogy pedig a bér az önköltség legfonto.1." rZ«7P — ezáltal emelkedik az önköltség, akadályba ütközik az ;,„i« luszailitása, csökken a szocialista felhalmozás, megnehezül a szocializmus építése. Mindennek elsősorban a tömegessé vált bércsalások, normalazulások az okai. A bércsalók, normslazítók többkeresete mögött nem áll megfelelő mennyiségű megdolgozott munka, a bércsalók, normalu/itúk a közösség pénzéből lopnak, megdézsmálják azt a vagyont, upiely mindnyájunk felemelkedését van hivatva elősegíteni, A bércsaIóknak, normalazítóknak „köszönhetjük" elsősorban, hogy fogyasztási láz harapózhatott el, hogy fennáll annak a veszélye: ha nein tartanánk mértéket, „ötéves tervünk gyárait, üzemeit és kultúrházait már az idén csemegevaj és ' •''"•siill formájában elfogyasztanánk" — ahogyan Rákosi elvtárs mondotta. Emellett a bércsalók az/..,, is Hatalmas kárt okoznak, hogy elkeserítik az öntudatos, becsületesen dolgozó munkásokat s ezzel akadályozzák a termelékenység emelkedését, a magasabb teljesítményekre való törekvést. A bércsalások tömegessé válását elősegítette a rossz bérezési rendszer, amelynek igazságtalanságát, bonyolultságát most számoljuk fel a darabbérezés bevezetésével s elősegítette a normák lazasága, elavultsága, amely fejlődésünk, termelésünk egyik kerékkötőjévé vált. A normák elavultsága megkönnyítette a tudatos ellenség és a hálójába került öntudatlan dolgozó számára a norma további fellazítását s homályba burkolta a bércsalást. Ma már az öntudatos munkások világosan látják, hogy ilyen féket sokáig nem tűrhetünk fejlődésünkben. A béresalésok, normalazftésok tömegessé azért is válhattak, mert üzemi vezetőink egy része, nem egy pártfunkcionárius, szakszervezeti vezelő, gyárigazgató nem is merle fel idejében: a jobboldali szociáldemokraták aknamunkájáról van szó. Sokan közülük bűnös hanyagsággal és felelőtlenséggel elnézték a csalásokat, nem egy esetben pedig maguk is segítették azokat. Üzemi vezetőink egyrésze hajI

hászta a Iátszateredményeket. a „kiugrásokat", a csalások fölötti szemethúnyással akart népszerű, „jóember" lenni. 'Az ellenség ügyét szolgálják azok az üzemi vezetők, akik nem folytatnak erélyes harcot a munkafegyelem minden lazasága, a bércsalás és normalazflás minden megnyilvánulása ellen, akik takargatni igyekeznek — rosszul felfogott üzemi sovinizmusból, az egyéni felelősség alól való kibújásból — a bér- és normacsalókat. A becsületes, öntudatos dolgozók M egyre nagyobb számban lépnek fel keményen a dolgozó nép kártevői ellen. Ennek számos jelét látjuk már: munkáslevelek tömege követeli, hogy állítsák munkásbíróság elé a bércsalókat, a dolgozók lelkes helyeslése kísérte a salgótarjáni fasiszta bércsaló klikk elítélését, szaporodik az elvtársi bíróságok száma. De fokozni kell az üzemekben a felvilágositó munkát. „Olyan légkört kell teremtenünk az üzemekben, hogy azt, aki bér- vagy normacsalásra vetemedik, a dolgozók pellengérre állítsák és kivessék maguk közül" — mondotta Gerő elvtárs. A jóhiszemű, de a tőkés gondolkodás befolyásától meg nem szabadult munkást a politikai felvilágosítás eszközével kell kiragadni az ellenség kezei közül és megmagyarázni neki: az egyetlen út a még jobb élethez a tisztességes többtermelés s aki nem ezt az utat járja, az ellenséget segíti. Ugyanakkor szigorú fellépéssel kell megtörnünk az ellenséget s felszámolnunk az ellenséges befolyást. A dolgozók összességének érdekei megkövetelik — s az öntudatos dolgozók maguk adnak sürgetően hangot kívánságuknak, — hogy a legkeményebb rendszabályokat foganatosítsuk azokkal szemben, akik a jó szóból nem akarnak érteni. Az ellenséggel, az amerikai imperializmus ügynökeivel, a jobboldali szociáldemokratákkal és a klerikális reakcióval pedig úgy kell elbánnunk. ahogyan népünk ellenségeivel eddig is elbántunk. Mindennek következetes végrehajtásában az oroszlánrész pártszervezeteinkre, elvtársainkra hárul. A kommunisták, Pártunk tagjai felelősek elsősorban azért, hogy a bércsaló, fegyelemlazító ellenséget leleplezzék, ha kell saját soraik között is. Ragadják ki jó népnevelőmunkával a megtévesztetteket az ellenség befolyása alól, ne hunyjanak szemet semmiféle visszaélés, csalás, norma- vagy fegyelemlazítás felett, hanem kíméletlenül, személyre és funkcióra való tekintet nélkül tárják azt fel. És mindenekelőtt a kommunistákra hárul a példamutatás kötelessége. „Csak akkor változtathatjuk meg az egész munkásosztály, dolgozó népünk gondolkodását. magatartását a számunkra kívánatos értelemben, ha a kommunisták előljárnak a termelésben, a fegyelemben, az áldozatkészségben, a harcban, a nehézségekkel és az osztályellenséggel szemben" — mondotta Gerő Ernő elvlárs. A munkafegyelem nem öncél, hanem a termelékenység emelésének, a szocializmus építésének, életszínvonalunk növelésének eszköze. Fegyelmezettebb munkánkkal nemzeti függetlenségünket erősítjük, hozzájárulunk a Szovjetunió vezette nemzetközi békefront gyözles harcaihoz. Harcolni a jobb, szilárdabb munkafegyelemért annyi, mint elszánt küzdelmet folytatni a magasabbrendű, öntudatos szocialista munkafegyelem züllesztői, megbonlói. az imperialista-ügynök, niunkásáruló jobboldali szociáldemokraták ellen, jobb életünkért, gyermekeink boldog jövőjéért, békénkért, a szocializmusért. Ezt a harcol is Pártunk, a kommunisták, Rákosi elvtárs vezeti győzelemre. „n»«rVIWTtnBKaMMaBWB3H»a IIIIII1II1BI » Szántsuk körül a gabonakereszteket A mezőgazdasági igazgatóság többszöri felhívására sem hajlandók sokan a keresBtberakott gabonájukat körülszántani, hogy ezáltal tűzvédelmi szempontból biztosftsák a búzakereszteket. Ismételten felhívja a mezőgazdasági igazgatóság Csongrád megye dolgozó parasztságát, hogy a keresztberakott gabonájukat azonnal szántsák körül. Nagy jelentősége van ennek különösen a mostani hőségben, mikor egy kis szikra is hatalmas tüzet okozhat, ha nem tesszük meg a kellő intézkedéseket. Elsőnek lenni a sportban, elsőnek lenni a munkában I Ehhez segít az MHK -sportmozgalom I Vidáman dalolva érkeztek meg aratóbrigádjaink szombaton délután Szegedre a környékbeli termolő csoportokból. Csopor'jaink a baktói „Alkot' mány", a kecskéstclepi „Táncsics III.", az ujszegedi „Haladás", a tápéi „Ady Endre" és az algyői „Szabadság" termelőcsoportot látogatták meg, hogy segítséget nyújtsanak dolgozó parasz' Ságunknak szocializmusért vivott harcában. Itthon feldíszített udvar, ünnepélyes hangulat fogadott bennünket, ekkor tartottuk meg a DISz kongresszuson járt honvédségi küldöttek beszámolóját. Ünnepségünket a világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs és a Magyar Dolgozók Pártja és nagy vezére, Rákosi elvtárs iránti forró szeretet és hála jegyébon tartottuk meg. Az ünnepségen osztották ki azokat a jutalmakat, amelyeket a DISz megalakításáért folyó munkaverseny során brigádjaink kiérdemeltek. Az ünnepély után a honvédség kulturcsoportja a szegedi Textilkombinát kulturgárdájával együtt színes műsorral szórakoztatta a nagy számban megjelent dolgozókat A műsor után az üzemi dolgozók bensőséges hangulatban együtt maradtak honvédségünk tagjaival, ezzel is szorosabbra fűzték a kapcsolatot dolgozó népünk és néphadseregünk között. Bokrétás András A pártépitós munkájának nélkülözhetetlen fegyvere a OLVASD TERJESZD