Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

SZOMftAT. 1950. JULIUS 1. 3 AZ ELSŐ GABONAS ZSÁKOK A „Haladás« és a „Dóssá" termelőcsoport dolgozói vitték be Szegeden az első gabonaszállitmányt a földművesszővetkezet raktárába mint a füld­Délután 4 óra. A földmüvesszö­vctkezet Bocskay-utcai terményrak­tóra előtt zászlókkal, virággal és zöldággal díszített gabonásszekér áll. Fent a zsákok tetején napbarní­tott arcú dolgozó parasztok, paraszt, asszonyok ülnek. Arcukon boldog öröm és büszkén mondják egymás­nak; mégis elsők lettünk! Á gabonaraktár előtt közben a dolgozók tömege gyűlik össze. Ipari dolgozók, dolgozó pa­rasztok és értelmiségi dolgozók együtt örülnek a „Haladás" terme­lőcsoport kocsin ülő tagjaival. Nem sokkal utána súlyosan megrakott parasztszekerekkel megérkeznek a „Dózsa György" termelőcsoport tag­jai. Kocsijukon hatalmas ötágú csillag, közepén Sztálin és Rákosi elvtársak képei. Vörös zászlókat lengetnek a csoporttagok és mozgal mi indulók éneklésével teszik még ünnepélyesebbé június 30-át, az el­ső szegedi gabonamennyiség beadá­sát. Amikor a „Dózsa" csoport ko­csija megáll, boldogan üdvözlik egy. másít a két csoport tagjai. A „Ha­ladás" csoport tagjai büszkék, hogy elsők lettek, de boldogok a „Dózsa" csoportbeliek is, mert tudják: a be­gyűjtési versenyben a második he­lyet érték el Szegeden. A rendőrzenekar mozgalmi indu- ^ lókait játszik, az egybegyűltek pedig boldogan éneklik vele: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad". Azután csend lesz. Vad János elvtárs a földművesszővetkezet igaz. gatósága nevében üdvözli a „Hala­dás", a „Dózsa' s a közben meg­érkező „Táncsics" és „Alkotmány" termelőcsoport tagjait. — Örömünnep számunkra ez a nap — mondja üd­vözlő beszédében —, mert felszaba­dulásunk 6. évében most először takarítjuk be azt a termést, amely mennyiségében és minőségében is magasan felülmúlja az előző ötévi termésünket. Természetesen nem fe­lejtjük el, hogy ezt az eredményt a Szovjetunió tapasztalatai segítségé­vel, a Párt és Rákosi elvtárs bölcs irányításával értük el. Hangosan zúg fel az ünneplők ajkán a hála és a szeretet megnyil­vánulása; „Éljen Szitálin! Éljen Rá­kosi! Éljen a Párt!" — Termelőcsoport iáink — foly­tatta tovább — bebizonyították, hogy a kollektív gazdálkodás sok­kal magasabbrendű, mint az egyéni gazdálkodás, mert ötven százalék­kal több és jobbminőségű gaboná­val biztosítják a dolgozók kenyerét. A nagy lelkesedéssel fogadott be­stéd után a szegedi dolgozók nevé­ben ünnepélyes keretek közölt vet­te át az első zsák gabonát Hernádi Béla elvtárs, az Épületsze­relő NV dolgozója. Szili Antal elvtárs, a Szegedi Pártbizottság nevében szólalt fel és további jó munkát és sok sikert kí vánt a termelőcsoport tagjainak. Felhívta figyelmüket, hogy Pár­tunk vezetésével kemény, öntudatos harcosai legyenek — szövetségben a munkásosztállyal — a béke meg­szilárdításának, a szocializmus mi­előbbi felépítésének. Újból felhangzott a taps és az éljenzés: — „Éljen Sztálin, Rákosi és a Párt" — amikor a termelő­csoport tagjai vállukon a kövér zsá­kokkal megkezdték a gabona behor­dását, amelynek minden szedne élet­színvonalunk újabb emelkedését, ötéves tervünk teljesítését és a Szovjetunió által vezetett békefábor erősödését jelenti. Lelkesen, örömmel ünnepeltek termelőszövetkezeti esoportbelíek, iizrmi dolgozók a földművessző­vetkezet Boeskai-nteai raktára előtt. Ünnepelték ötéves tervünk első évének termését, a jövőévi kenyerünket biztosiló gabona el­ső begyűjtőit. A négy szegedi ler­melőcsoport tavaly ősz óta ver­senyben ált egymással. Hogy el szövetkezeti csoport adta be Sze­geden a gabonáját, ez a tény is ennek a versenynek eredménye. A versenytársak, a Haladás és a Dó­zsa trrmelőrsoport tagjai, boldo­gan, ürömmel fogtak kezet a ga­bonaraktár előtt, örültek manká jitk eredményének. A Haladás fer­mclücsoport örömébe azonban ürüm is vegyült ezen a napon. Hajnali bárom órakor ébredtek a csoport dolgozói és négy óra­kor már hangos morajjal nyelte a cséplőgép a dús, tömüttkalászií kévéket. Teltek a zsákok és nyolc órakor vidám énekszóval vágtat­tak keresztül a hídon a füldniü­vesszövetkezet raktára felé. — „Indulj velünk, örülj ve­lünk ..." szállt az ének ajkukról. Négyen ültek a kocsi tetején, de mintha ezer és ezer dolgozó pa­raszt hangján énekeltek volna. Va­lóban velük ürül az útra. a vá­ros. Mosolygó arcú munkások in­tegetlek a kocsin ülök felé. amint végighaladtak a Lenin-utcán. Első gabona ebben az évben mon­dogatták, Hosszan ismételgették magukban a táblára írott nevet: „Újszeged! Haladás termelőszövet­kezeti csoport." A földiiiűvesszövetkezet elé érve érte az első váratlan meglepetés az első gabonát hozó termelőszö­vetkezeti csoporttagokat. — Mi nem veszünk át nemesi tett magot — adták tudomásukra a földművesszővetkezet vezetői Nincsen rá engedélyünk — tellék hozzá hangsúllyal. — Menjenek taláu a közraktárakhoz, próbálják meg ott A csalódás után szomo­rúan esaptak ismét a lovak közé, és vágtattak tovább, a Tlszapálya­udvar mögött lévő közraktárak telé. — Biztos Itt fogadnak bennün­ket, itt veszik át gabonánkat — gondolták, de ideérve hasonló fo­HARC MINDEN SZEM GABONAERT... A mórahalmi gépállomás gépkezelői munkajelajánlással készülnek a cséplésre gadúsban részesültek, mfivesszüvetkecctnél. Keserűen fakadlak ki a gabonát hozó dolgozók. — üröminél jöt­tünk, igyekeztünk, hogy elsőnek adhassuk át államunknak Szege­den a gabonát és nincs, aki át­vegye tőlünk. — A szavakat vita követte. Yégiilis a raktár vezető­sége telefonon kért Intézkedést Hódmezővásárhelyről, a Termény­forgalmi NV. esongrádmegyei ki­rendeltségéről. És még ezenkívül szúmos hely­re, számos telefonbeszélgetés el­hangzott ebben az ügyben. Tolo­gatták egymásra a felelősséget az egyes szervek, hivatkoztak leve­lekre, különböző intézkedésekre — és a termelöesoporl még mindig ott állt a közraktárak előtt. Vé­gül a Párt lépett közbe és intéz­kedett, hogy átvegyék a gabonát. Az ügyben a legnagyobb hanyag­ság a Terményforgalini Nemzeti Vállalatot terheli. Bürokratikus intézkedésekkel kevert nagyfokú hanyagság tapasztalható itt. Nem gondoskodtak az itt dolgozó elv­társak arról, hogy idejében elké­szítsék a minőségi magvak szá­mára a raktárt. Az ő általuk ki tűzött batáridő megállapításánál, amelyre a raktárnak készen, fer­tőtlenítve kellett állnia, nem szá­moltak azzal, hogy dolgozó pa­rasztságunk szorgalmas munká­jával sokkal előbb befejezi az ara­tást. Ebből az esetből is megállapít­hatjuk azt, hogy a „Haladás" ter­melőcsoport, amely a szegedi ter­melőcsoportok közül elsőnek vitte be gabonáját, megértette és meg­fogadta Pártunk szavait. De azt is megállapíthatjuk, hogy a Ter­ményforgalmi NV. vezetői viszont eleresztették fülük mellett ezeket a segítő és iránytmntató szava­kat. Ezen pedig sürgősen változ­tatni kell! Az állami gazdaságok, termelő­csoportok dolgozói, az egyenüeg gazdálkodó kis- és középparasztok készülnek a cséplésre. A learatott gabona bekerült a kö^-ös szerűbe. Itt már a gépállomások és a csép­lőbrlgádoknak a feladata kezdődik. Az aratás eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy az aratómunkások megtették kötelességüket: megértet­ték a Párt jelszavát: liarc minden szem gabonáért.' Minőségi munkára készülnek fel a mörahalimi gépállomás dolgozói a cséplés! munká'atok elvégzésében. A cséplőgépkezelők, hogy a nagy­mennyiségű gabonát gyorsan 'udják elcsépelni, mimkafelajánlást tettek. Kalmár Sándor és Selymes Sándor az előírt 3öOO q-ás normájukat 30 százalékkal többre emelik. Tanács Lajos, Kalmár István 25 százalék­ka', Dobák Sándor, Csúcs István 40 százalékkal, Kószó János és He­gedűs Sándor 20 százalékkal emelik normájukat. Juhász Jenő és Kal­már István I. 35 vagon gabona el- harcuk a mi harcunk is. csépelését vállalták augusztus 28­ig. A szemveszteség kiküszöbölésé­re a legnagyobb gondot fordítják. A tavaszi munkákban és gépek ja­vításában élre került a gépállomás két gépkezelője: Dobó Sándor és Ördög János, akik normájukat át­lagban 180 százalékra teljesítették. Cséplésnél is győzni akarnak; 35 vagon gabona elcséplését vállalták. így készülnek a mórahalmi gép­állomás cséplőgépkezelői a cséplés! munkák sikeres elvégzésére. • AZ MNDSz az alább! felhívást bocsájtotfa ki: Vásárhely asszonyai! Az MNDSz felhív benneteket, hogy sorakozza­tok a béke erősítő táborának a megsegítésére és segítsetek előbbre vinni az ötéves tervet, melyei az életszínvonalat emeljük. Összefogva harcoljunk minden szem gabonáért. Jöjjetek velünk az aratóbrigádokba segíteni dolgozó parasztságunknak' a tenménybegyiijtésnél, mert az ö Biztató eredményekkel indult meg Szőregen a terményhegyiijtés Ferencszálláson is csépelnek már A királyhegyesiek befejezték az aratást A makói országúton egymás­után haladnak a gabonakévckkel megrakott szekerek. A nagy hőség ellenére is szorgalmasan hordják a gabonát, hogy minél előbb elkészül­jenek a csépléssel, A ferencszállási „Úttörő" csoportnál is hatalmas 35-ös traktor húzza be a termelő­csoport gabonáját. Távolabb a falu és a Maros közötti térségen lévő szérűskertben már csépel is egy gép. Csütörtökön indult meg és a dolgozó parasztok körülállják, te­nyerükön szorongatják a magot, né­zegetik az elcsépelt árpát, amely az idén jól fizetett. Királyhegyes dolgozó parasztsága pénteken délután 2 órakor teljes egészében befejezJe az aratást. Szorgalmasan végzeit munkájuk után most a község öntudatos dol­gozó parasztjai arra törekszenek, hogy minél gondosabban és idejé­ben eleget tegyenek a cséplés, és terménybegyüjtcs fontos feladatá­nak is. A jó népnevelő munkának és az alapos szervezésnek min­dig megmutatkozik az ered­ménye is. Szőregen például a Párt és a földművesszővetke­zet népnevelői komolyan vet­ték a szállítási szerződések kő tését és az aratási, cséplési munkák időbeli elvégzését. En­nek eredménye az, hogy júni­us 3(Hg 133 dolgozó paraszt kötött szállítási szerződést és alig hogy a gépek megindul­tak, máris megkezdték a ga­boDa beszállítását. Vőneki Sándor dolgozó pa­raszt a legelsők között volt, aki szállítási szerződést kötött a földművesszövetkezettel, de az elsők között van a lekötött gabona beszállításánál is. A]ig hogy a cséplőgép megindult, árpáját és rozsát elcsépelték, máris koccsiba fogott s 6 és félmázsát szállított be a föld­művesszövetkezetbe. Idős Takács Illés hatholdas ksiparaszt is már 29-én vitt be gabonát, amire szállítási szer­ződést kötött. Lakatos Ferenc, szintén hat­holdas dolgozó paraszt, az e'­sők között volt, aki termény­begyütjési kötelezettségének eleget igyekezett tenni. Hat mázsa 92 kiló rozsot szállított be. Példáját követte Tóth Jó­zsef, aki már az első napon 395 kiló árpát adott be. A gabonabeszállítást szer­dán kezdték és péntekig több' mint 30 mázsa rozsot és árpát adtak be, ezenfelül 10 mázsát szállítási szerződés alapján, mázsánként^ 6 forint jutalom ellenében. A következő napokban előre­láthatóan még nagyobb len­dülettel folytatódik a gabona­szállítás. mert csak egyedül pénteken több mint 200 zsákot igényeltek a földművesszövet­kezettől a szőregi dolgozó pa­rasztok, hogy eleget tegyenek hazafias kötelességüknek. Égő napban vágtunk a nyáron sárgás búzakalászt Két kéz dolga sűrű vetése, úré bő aratás Most már gépet látunk helyébe zúgó réteken át Búgon szól a gépek zenéje, vígan osztja dalát. Értünk omlik gépből az élet, értünk dolgozik ő, Népünk ébred, égő szívében hálát énekel ő. Vár ránk búza sűrű kalásza, vár ránk ünnepi szó, Gépész gépje nótánk kisérje, légy hál víg arató. (Burját-mongol aralódal). Éget a nap a kiszombori halárban is, de az idei bő aratás már nem az uraké. Szorgalmas kezek szorítják a kasza nyelét és vágják az „utolját". Már nem sok van hátra. A faluból kanyargós dü­lőút visz a termelőcsoport földjére a „Nagy Husztik" tanyához. Az út mentén ke. resztberakott gabonák vár­ják a szekereket és a gép­állomás vonlatóit. Szinte be­szél a világos sárga árpa­kereszt: „Csak már a szű­rőbe lennék, szorít a tok­iász!" A búzatarlókról is kiabálnak a keresztek az ekével meghúzott „nyolca­sok" közül. „Már egy hele itt rostokolunk. Sokan kö­zülünk, főleg akik a szélen voltak, meggondolták ma­gukat és lehullottak". • Persze ezek az ártatlan keresztek nem tudják, hogy bent a faluban már hetek óta szorgalmasan, szinte éjt nappallótéve — mert éjsza­kába nyúlnak az ülésezések — tárgyal sorsukról a Nép­front Bizottság. El is hatá­rozták már — és a dülőút mellett erről sem tudnak nyilván —, hogy a hét kö­zepén megindul a cséplés. A nyugtalan idegzetű gabona­kereszteket esetleg meg­nyugtatták volna Sós Jenő aki csütörtökön ilyen felvi­lágosítást adott a cséplés kezdetéről: „Elvtársak, a DÉI-'OSz vezetősége állan­dóan foglalkozott a kérdés­sel. Előterjesztette a problé­mát a Népfront Bizottság­nak..." — De Sós elvtárs, mikor Elvtársak! Ma szombat van! • kukoricát a malacoknak... jai közül a gépnél ólálkod- Rózsa Pistának van ml* Egyszóval a Husztik ta- nak. Ott van Szávoly And- ért szeretni most a muriká­nya felé vivő dülő mellett rás, Kovács Mihály, az öreg ját — és tegyük hozzá azt az ártatlan gabonaszemek Gyémánt Imre és fia, az if- is, van miért gyűlölni a ku­nom tudják -— amit a falu- jú Imre, Gyémánt János és lakokat. Mert sokat robo­ban igen sok dolgozó pa- Daróczi István. Pár percig tolt nekik, sokat szenvedett raszt lát, — hogy a vezetés beszélgetnek, tárgyalnak, az. tőlük. Neki mondta egyszer bürokratikus, hogy értekez- után Rózsahegyi elvtárs bó- a hírhedt Hankó Vilmos ku. nek, határoznak — és a lint egyet a traktorról és Iák. mikor nála raboskodott cséplés egy lépéssel sem ha- elindult a menet — vissza — így fejezte ki magát fa­lad előre. Mindaddig nem, a búzatáblához. Az élen a lálóan Rózsa; — hogy: amig a falu pártszervezete traktor, utána az aratógép. „Hallod-e te taknvos kő­kezébe nem veszi a dolgo- Ezek az emberek, akik lyök! Nem tudod, nogy jobb kat. Mert eddig is ez volt most este elindulnak, hogy kapálni, mint enni, mert ezt itt a legsúlyosabb hiba, hogy az éjszakát is nappallá te- rágni, harapni és nyelni a pártszervezet elaludt. gyék (nem „tanácskozással" kell, azt meg csak kapál­* — mint a falu Népfront Bi- ni". Ilyen és hasonló „em« A dűlőről ösvény húzódik zottsága —, hanem munká­kezdődik meg a cséplés? — balra. Itt van a „Petőfi" val) tudják, hogy vár rájuk kérdezte tőle valak — Hát ezt nem tudom elvtárs, — de ahogy hal­lom, harmadikán. Mint valami kósza hírt, úgy mondja ezt Sós elvlárs. De a község többi vezető emberétől is hiába kérdez­zük az aratás kezdetét: „Megtárgyaltuk elvtárs, ha­tározatot hoztunk elvtárs..." Sőt, a mikrofon a falu szá­mos helyén fennhangon so­rolja a kijelölt szérűket, de gabona az aratásra buzdíló szó nem növeli, hagyja el egy sem a tölcsér torkát. tszcs, tanyája. Itt már gé­pet látunk, — a deszki gép­államos traktorait és arató­gépeit. Döme, Domokos, Ró­zsahegyi elvtársak és Kó­csó Erzsébet traktoristák • felváltva ülnek a „nyereg­be" és mögöttük egyenlete­sen forog az aratógép. 'A' csoport tagjai pedig ipar­kodnak a keresztezéssel. Ott előttük omlik a gépből az élet értük, — minden szem ő jólétüket is a 29 hold búza sűrű kalá­sza, tudják, hogy minden perc késedelem sok-sok el­lékei" itt a csoportban min­denkinek akadnak. De ezek már csak emlékek — a mult, amelv soha vissza nem tér. Most a gépészek szóródott szemet, sok-sok gépei kisérik a nótájukat és kárbaveszett kenyeret je. ha valamelyik kulák ezt a lent. Az övékét, az ország víg aratást meg akarná kenyerét. akadályozni, a nép állama Dolgozó népünk ébred "itt húzza el nótá ját... a kiszombori határban is Igaz, nem is nagyon kel­lene buzdítani a kiszonibo­riakat most már, mert az „indulat" — ahogyan itt mondják — megvan. Tóth Pál a posla előtti hangszó­rónál elpanaszolta, hogy hi­ába érdeklődött akárhol a cséplés megkezdéséről, nem kapott felvilágosítást. (Ezt nem is csodáljuk!) Pedig már az árpája másfél hete ott áll keresztben. És a na­De „rá kell húzni". Mert a nagy melegben a búza szinte óráról-órára érik. Itt van még 29 hold hónaljig érő gyönyörű gabona, ezt le kell vágni holnap délig — ebben a csoport minden tagja egyetért. * Esle fél 9 körül Rózsahe­gyi elvlárs „tankol". Talán azért vesz fel üzemanyagot, hogy ezzel is előbbre le­gyen holnap reggel — így találgatják többen az udva­ron. Egyedül az tünt fel, sőnek és másodiknak is termelő-1 DÉFOSz irodavezető szavai, pókban vett drága pénzéri hogy páran a csoport tag- ket' öntudatosan dolgozik, mert hálás a Pártnak, az ország­nak, amely megnyílói ta előtte a legnagyszerűbb le­hetőségeket. Megmutatta a közös gazdálkodás útját. * Itt van a csoport egyik tagja, Rózsa István. Fiatal ember, 1926-ban született. Egyesek azt mondják rá, szájas, — mások, hogy bo­hó. (Ez főleg a lányok vé­leménye). De abban min­denki megegyezik, hogy jól dolgozik. Azért, mert magá- elvtársak és így a tanácsko­nak dolgozik. Ezt ő így zások „hevében" nem felej­mondja: „Ha kések a mun- tették el, hogy ma van szom­káról, az én károm is. Itt bat. De ha elfelejtették szívesen dolgozom, mert em- nézzék meg a naptárt és' bernek tartanak, nem „ku- nézzék meg a határban a lírozzák" ki belőlem a lel- learatott gabonát!! A dűlőn visszafelé rae^ net még mindig panaszosan — sőt vádlóan protestálnak a gabonakeresztek. Beérve a faluba halljuk, amint a hangszóró a kijelölt szűrü­ket sorjázza. De a község vezető embereitől azt is hal­lottuk — így szó szerint: „Elvtárs, ha törik, ha sza­kad, szombaton megkezdjük a cséplést". Reméljük, csütörtök óta kevesebb értekezletet tar­tottak a kiszombori vezető Bóday Pét,

Next

/
Thumbnails
Contents