Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-28 / 173. szám

VASÁRNAP, 1950. JULIUS 30. 5 Hiányosságok az építőiparban a minisztertanács normarendezésről hozott határozatának ismertetésénél Irta: Dáni István, a MÉUOSz csonorádmegyei titkára A munkanormák rendszere a szovjet iparban 'A' munkanorma-rendszer célja: a szocialista termelés minél erőtelje­sebb fokozása, az ország gazdagsá­gának növelése és ezzel együtt a dolgozók anyagi és kulturális szín­vonalának jelentős felemelése. A munkanorma-rendszer nagy hala­dást jelent azon az úVon, amelynek célja: minél szűkebbre szorítani a munkaidőveszteséget, anélkül, hogy ebből a dolgozókra hátrány szár­maznék. A normarendszer segítsé­gével sikerült érvényesíteni a Szov­jetunióban art a szocialista elvet, hogy a dolgozók munkájuk alapján, az elvégzett munka mennyiségétől és minőségétől függően kapják meg bérüket. A munkanormák helyes megálla­pítása maga után vonja a termelés célszerű megszervezését, lehetővé teszi a szocialista mun­kaverseny fejlődését és megsok­szorozza a munka termelékeny­ségét. Ez a szocializmus felépítésének és a szocializmusból a kommunizmusba való áttérésnek döntő feltétele. A szovjet gyárakban és üzemek­ben alapos 'nidományos kivizsgálás után állapítják meg a normákat. Tekintetbe veszik az üzem termelő­képességét, a technikai vívmányok alkalmazási lehetőségét és a mun­kaidő gazdaságos kihasználásának módjá'f. Normarendszer nélkül nincs szocialista gazdaság, — Sztálin elv­társ állapította meg, hogy techni­kai normák nélkül lehetetlen terv­szerűen gazdálkodni. Természetes, hogy külön normát állapítanak meg a géppel végzett és ismét más normát a kézi mun­kára. A munka termelékenységé­nek emelése a Szovjetunióban a dolgozók érdekeit szolgálja, hiszen a termelés terén elért új és. új eredmények elsősorban a dol­gozók életére hatnak kl, növekszik a javak mennyisége, ol­csóbb lesz a termelt árú, olcsóbbá válik a megélhetés. Nézzük meg, hogv néz ki a nor­mamegállapítás a tőkés termelési rendszerben. bt a normákkal mi­nél több erőt akarnak kifacsarni a dolgozókból, a normákat a legma­gasabban állapítják meg és a mun­kásnak ereje minden cseppjét fel kell áldoznia, ha azokat teljesíteni akarja. A newyorki Irordeaux-iroda egy-egy munkadarab elkészítéséhez átlag feleannyi időnormát állapít meg. mint amennyi az alkatrész le­gyártásához szükséges. 'Azt a mun­kást, aki az előírt, lehetetlenül ma­gas normát nem tudja teljesíteni, megbüntetik: lefaragnak alapbéré­ből, vagy elbocsátják munkahelyé­ről. A szocialista államban más fel­fogás uralkodik. A dolgozó itt olyan munkanormát teljesít, amely meílett tág tere nyílik a norma túltel. jesítésére. tehát a nagyobb jö­vedelemre. A normák megállapításánál követik Sztálin elvtárs 1935-ben adott út­mutatását: „Olyan technikai normákra van szükségünk, amelyek valahol a középen járnak, a mai techni­kai normák és azok között, amelyeket a sztahánovisták ér­tek el". ^ A Szovjetúnióban a normák álta­lános revíziója csak a kormány en­gedélyével történhetik meg, a dön­tés meghozatala elölt pedig a kor­mány az illetékes szakszervezettől kér tanácsot. Ez annyit jelent, hogy maguk a munkások, a dolgo­zók döntenek a norma megállapí­tása felett. Tekintetbe veszik a tech­nikai újításokat, az új gépek teher­bíróképességét. A normák felülvizs­gálását a dolgozók összessége végzi. Pl. a moszkvai villamosgépgyárban a norma-felülvizsgálás munkájában 390 munkás és 56 specialista vett részt, akik összesen 595 javaslatot lettek a termelés megjavítására. A normarendezés másik, igen hat­hatós módja a munkások tovább­képzése. 'A' gyárakban rendszeresen és folyamatosan tanítják a dolgo­zókat. Igy csupán 1948_ban 3 mil­lió 800 ezer munkás nyert maga­sabb képesítést, ami más szóval azt jelenti: ezek a munkások megta­nulták, hogyan lehet még jobban, még gyorsabban termelni és ezzel több keresethez jutni. A sztahánovisták segítik munkás, társaikat, s ennek következménye­kép egyre több dolgozó jelentősen túlteljesíti a normát. A szocialista országban uralkodó vezető alapelv: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája alapján". Ez annyit jelent, hogy minél maga­sabb képesítésű a munkás, minél termelékenyebb a munkája, annál magasabb a munkabére. A szovjet munkások az új nor­mák segítségével érnek el naponta új, meg új ragyogó termelési ered­ményeket, az új normák segítségé­vel építik a kommunizmust. Ujabb OTI-csalókat lepleztek le Dolgozó népünk ádáz ellensé­gei közé tartoznak a bércsalók, íflriik a legkülönbözőbb visszaélé­seket, követik el és súlyosan meg­károsítják dolgozótársaikat. — Ezekre az ártalmas elemekre Pártunk ráirányította az illetékes szervek és a dolgozók figyelmét, s ma már nem tudják hosszabb ideig csalni, lopni dolgozó népünk államát, napvilágra kerülnek gaz. ságaik. A közelmúltban is lelepleztek több OTI-csalót, akik jogtalanul vették fel a táppénzt hosszabb ideig. Igy például Viola Antal állványozó, aki a MÉMOSz-nál dolgozott. Beteget jelentett, nem járt ki dolgozni, hanem rendsze­rint az egyik szegedi kocsimát kereste fel, ahol az ellenőr há­romizben is ittas állapotban ta­lálta. Esete annál is súlyosabb, mert ezzel a meglévő betegségé­nek a gyógyulását is jelentős mértékben gátolta. De emellett még arra is volt gondja, hogy vadházastársát úgy vetesse fel a hatósági igazolványba, mint a feleségét s ezáltal az a kórházi ápolás ideje alatt felvehesse az okozni. ilyen esetben járó fél-táppénzt. Az esethez még- az is hozzátarto­zik, hogy vadházastársának kü­lön is volt jövedelme, állandó foglalkozása. Kúti Ilona felsőközponti lakos is táppénzt kért az OTI-tól, azt állítva, hogy beteg. Ezzel szem­ben Dorozsmára ment a kereszt­anyját ápolni. Algyőn is nemrégi. ben lepleztek le két OTI-csalót. Az egyik Vidacs János napszá­mos, bár beteg, de nem tartotta be az orvosi utasítást, teheneit legeltette, a ezzel akadályozta gyógyulását. Zombori György algyői, Pesti-utcai lakos is be­tegsége alatt a táppénzt felvette, de nem a gyógyulásra töreke­dett, hanem kocsmába ment s ott talált rá az ellenőr. A bíróság rövidesen megbün­teti majd ezeket az OTI-csalókat, akik dolgozó társaik pénzét lop­ták meg az OTI-n keresetül. Min­den becsületes dolgozó kötelessé­ge, hogy éberen ügyeljen az ilyen elemekre, s leplezze le őket. hogv ne tudjanak további károkat Megkezdik a termelőcsoportba bevitt vagyonrészek visszatérítését * SzOT elnöksége már az első napon állást foglalt a minisztertanácsnak az alapbé­rek felemelése, a normák rende­zése tárgyában hozott határoza­ta mellett. „A Szaktanács elnök­sége... az üzemi funkcionáriu­sok és minden szervezett dolgo­zó kötelességévé teszi — irja a SzOT elnöksége állásfoglalásá­ban —, hogy legjobb tudásukkal, teljes erejükkel segítsék elő a minisztertanács határozatának végrehajtását... Szervezzék, fej­lesszék tovább a szocialista mun­kaversenyt, erősítők a munkafe­gyelmet, fokozzák a harcot a normalazitók. selejtgyártók, ter­meléscsökkentők s a jobboldali szociáldemokraták ellen, elszán­tan harcoljanak az üzemekben megbúvó ellenség támadásával szemben." Sajnos, az építőiparban ezen a téren komoly hiányosságok vannak Csongrád megyében, amit sürgősen meg kell javítani, an­nál is inkább, mert az építőipar ötéves tervünk végrehajtásánál döntő szerepet kapott. Ellenőrzé­Kedves ElvtársakI Mint a hód­mezővásárhelyi Államosított Gőz­téglagvár téglakihordója, örömmel értesültem a minisztertanács hatá­rozatáról, melynek alapján rende­zik a laza, elavult normákat és az alapbért. A mi üzemünkben álta­lánosan szigorú normákkal kezd­tünk. 'Azóta azonban emelkedett a teljesítmény. Az én munkaköröm­ben az égetett téglakihordásnál nz elmúlt évben 80—100 százalékot tudtam teljesíteni, ma pedig ugyan­azzal a módszerrel és egyazon munkahelyen 130—140 százalékos átlagteljesítményem van. Ezt a százalékkülönbözetet az egyéni ver­senyen és a darabbérezésen ke­resztül tudtam felfokozni. A most következő norma- és bérrendezést igazságosnak tartom és magamévá P-zem. Tudom, hogy ut fij nor­sünk alkalmával — amelyet a tervfegyelem és a termelési eredmények állásának felülvizs­gálása szempontjából tettünk —, több dolgozóval folytattunk beszélgetést és találkoztunk olyan dolgozókkal is, akik a mi­nisztertanácsi határozatról még a sajtóban való megjelenésének a második napján sem tudtak. Ez természetesen az üzemi bi­zottságok és a szakszervezeti bizalmiak elégtelen, vagy éppen nemtörődöm munkájának az eredménye, amellyel egyes he­lyeken a minisztertanács e nagy és döntő jelentőségű határoza­tát kezelik. AJI eg kell említeni itt az épi­tésvezetők és munkaveze­tők hanyagságát is, akik a dol­gozók között járnak és alig, vagy egyáltalán nem foglalkoz­nak ezzel a problémával. A Ma­gasépítési NV egyik szegedi munkahelyén az üzemi bizottság elrendelte ugyan, hogy ebédidő alatt a mikrofonból felolvassák a határozatot, azonban megfe­ledkeztek arról, hogy személyi mabesorolás átmenetileg fizetés­csökkenést hozhat, más helyeken viszon'c fizetésemelést eredményez De ez az átmeneti fizetéscsökkenés I még jobb munkára, jobb eredmé­nyekre serkent bennünket és még többet keresünk, mint eddig. Én ezen túl is a legnagyobb igyekezet­tel végzem munkáma'í. Ösztönöz az a tudat, hogy végre az ország ösz­szes iparágában megszűnnek a meg nem érdemelt bérezések, ami eddig nem ösztönzött, hanem inkább le­vertség volt számomra is. ígérem, hogy az igazságos norma és alapbérrendezésig és utána is több és jobb, selejimentes árut fo­gok termelni azért, hogy ötéves népgazdasági tervünket a termelé­kenység emelésével és jobb mun-1 kámmal is elősegítsem. Szabadság! ! Kerekes Ferenc. I agitációt is végezzenek. A bizal­miak nem vitatták meg a dol­gozókkal sem a Központi Veze­tőség határozatát, sem pedig a minisztertanács normarendezés­ről szóló határozatát. Nem be­szélgettek napközben velük ar­ról, hogy mi az alapbéremelés­nek, a normarendezésnek a je­lentősége. Ugyanezek a hibák fennállnak még több más épitö­ipari munkahelyen is. A Buda­pesti Gyárépitő NV munkahe­lyén, a Tiszamenti Fürésztelepen és a Hódmezővásárhelyi Magas­építési NV-nél is. A hiányosságok mellett ter­mészetesen vannak követendő példák is. Nem feledkezhetünk meg példaképül állítani Kálmán ég Varga népnevelő elvtársakat, akik a Szegedi Magasépítési NV öthalmi munkáján három mun­kabrigáddal alaposan megvitat­ták a minisztertanács határoza­tát. Egyéni agitációjuknak meg is lett az eredménye. A brigád tagjai megérttették a határoza­tot és nyilatkozataikban rávilá­gítottak arra, hogy éppen ideje már, hogy ehhez a fontos kérdés­hez eljutottunk. Példaként állithatjuk itt méS a szegedi Lemezgyárat a többi üzemek elé. Párttitkár, vállalat­vezető, üb. titkár, valamint az összes bizalmiak és brigádveze­tők közös feladatként tudatosí­tották az összes dolgozókkal az alapbéremelés és a normarende­zés jelentőségét. A SzOT elnöksége a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége május 31—junius l-i ülésével kapcsolatban határoza­tot hozott a szakszervezeti bi­zalmiak munkájáról. A határo­zatban leszögezi, hogy „A bizal­mi, mint a szakszervezeti cso­port vezetője, rendszeresen fel­világosító munkát végez a mun­kások és az alkalmazottak kö­zött. A széleskörű szakszerveze­ti demokrácia érvényesítésével mozgósítja a dolgozókat a leg­fontosabb feladatok végrehajtá­sára." A határozatban leszöge­zett kötelességeket a megyében folyó legtöbb építkezési munka­helyen nem tartják be és inkább vonatkozik rájuk a SzOT hatá­rozatának az a megállapítása, hogy „A bizalmiak a munkások és alkalmazottak között számos esetben nem végeznek kellő poli­tikai nevelő munkát, felvilágosi­tó munkát. A versenymozgalom szervezése és ellenőrzése még sok helyen nem áll a bizalmiak munkájának középpontjában." Az építőipar területén az összes üzemekben köves­sék a vállalatvezetők, párttitká­rok, üzemi bizottság tagjai és a bizalmiak, valamint az összes dol­gozók a szegedi Falemezgyár bi­zalmijainak, brigádvezstőinek példáját Végezzenek sokkal foko­zottabb felvilágosító munkát, mint eddig, hogy a miniszterta­nács határozatát és az ezzel kapcsolatos SzOT-határozatot maradéktalanul végrehajthassák. Világosítsák fel a dolgozókat a normarendezés döntő jelentőségű fontosságáról, hogy a dolgozók világosan lássák a jobboldali szociáldemokraták romboló mun­káját, akik normalazitásokkal, bércsalásokkal próbálják a szo­cializmus építését gátolni. Csak a helyes, lelkiismeretes felvilá­gosító munkával tudjuk sikere­sen épiteni a szocializmust, si­keresen végrehajtani ötéves ter­vünk első évének ránkháruló feladatait. Ezen jó munkánkkal bizonyíthatjuk be Pártunkhoz és a nagy Szovjetunióhoz való hű­ségünket, csak igy tudjuk előre­vinni a békéért folyó harcunkat és segíteni a hős koreai nép győzelmét. Ezzel gyengithetjülc az imperialisták háborúra uszitó táborát. A földmüvelésügyi miniszté­rium rendelete értelmében a gazdasági év befejezése után meg keli kezdeni a termelőcso­íokba bevitt vagyonrészeknek kifizetését. A makói járás te­rületén a járási MEZOSz már megkezdte a csoportba bevitt állatállományok felbecsülését. A MEZOSz részéről Kozma Mi­hály állatfelelős végzi a felbe­csülést. Már eddig több terme­lőcsoportnál fejezték be a becs­lést. Azok a csoporttagok, ak k állatokat adtak be, azok 4 rész­letben kapják meg az állatért járó pénzt. Az első részletet a gazdasági ev befejezése után fo« lyósitják számára. Önkritika volt-e az Uvegérlékesitő NV válasza? ] A kritika | csak akkor vá­lik eredmeny es­se, ha az őszinte és elvszerű, de az is egy elengedhetetlen kellék az eredményességhez, hogy azt el is fogadják. Egy­szóval a kritikát kövesse az önkritika, majd a hibák kikü­szöbölésének megkezdése. Pártunk sajtója is a többek között arra van hivatva, hogy feltárja a megismert hibákai, segítséget nyújtson üzemeink­nek, vállalatainknak, párt és tömegszervezeteinknek mun­kájuk megjavításához, — de persze mi is tévedhetünk, mint ahogy azt két munkatár­sunk köze'-múltban meg jelem t. önkritikája is mutatja. Tehát a bírálat minket is megillet s ezt gyakorolják mifelénk is. Éppen ezért nem várjuk el eleve, hogy kritikánkat min­den esetben szinte kötelesség szerint elfogadják, vitának — a kérdés eldöntéséig — helye van. I Éppen I helytelen a ' ! Szegedi Uvegerté­kesítő NV reagálása egyik cikkünkre, melyben hibáikat vetettük fel. Az elvtársak a következőket írták: „A cikk ránkvonatkozó részének meg­jelenését önömmel vettük. A kívülről jövő kritika az igazi szocialistának mindenkor ta­nulsággal kell, hogy szolgál­jon és szolgál nekünk is. Sem­mit sem von le a kritika érté­kéből az a tény. hogy a cikk­ben feltüntetett hiányosságok nem állnak fenn váU-alatunk­71 ál" I Elvtáisak! I Ez a fenti, ön­ii -—.— '-kritikának in­duló valami enyhén szólva, kissé furcsa. Vagy gúnyoló­dás, ami igen helytelen, vagy az elvtársak mosakodása, ami ugyancsak helytelen, vagy pe­dig azt mutatja, hogy az elv­társak nincsenek tisztában a kritika és önkritika formájá­val és jelentőségével, ami sú­lyos hiba. Vagy helyes volt a kritika, akkor becsü'-ettel el kell fogadni, vagy nem volt helyes, akkor határozottan vissza kell utasítani. Az említett kritikában ar­ról volt szó, hogy az elvtársak nem voltak tisztában a mun­kaversennyel s nem is folyt vállalatuknál. Ezt kivizsgálás formájában illetékesek állapí­tották meg, tehát igaz volt. Az, hogy közben megkezdték a hibák kijavítását, vagy mostanáig már ki is javítot­ták, nagyon helyes, de a meg­állapítás értékéből mit sem von le Az elvtársak hibáztak, hibáikból mások is okultak — így saját maguk is és remél­hetőleg nem fognak még egy­szer beleesni. De itt kell meg­jegyezni azt is, hogy a cikk megjelenése után is megtör­tént még, hogy egyhónapos késéssel adtak be jelentést egyes kérdésekről felsőbb, il­letékes szervnek. Ez pedig nem hat valami megnyugtató­iag arra nézve, hogy most már a munkaverseny terüle­tén minden rendben folyik. I Éppen ezér'l javasoljuk ——————1 az Uvegérté­k esi tő NV-ben dolgozó elv­társaknak, hogy saját mun­kájukat állandóan értékeljék ki, gyakorolják az önkritika hatékony eszközét, mert csak így tudnak továbbfejlődni és a meglévő eredmények mellé újabbakat felsorakoztatni. ígérem, hogy as uj normát is túlteljesítem.. •

Next

/
Thumbnails
Contents