Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-22 / 168. szám

t 6 SZOMBAT. 1950. JULIUS 22. PÁRTÉLET * A laza norma fék, kolonc, a rendesett norma lendítő erő Rosszul dolgozik az üzemi bizottság, nincs munkaverseny a Szegedi Bularüzemben 1 Szeretnék hozzászólni a mi­nisztertanács július 20-án nyil­vánosságra hozott határozatához és általában azokhoz a levelek­hez, amelyek a laza normák kér­déséről Pártunk helyi lapjában megjelentek. A DÉMA cipőgyár üzemi nép­nevelője vágva'', sokat foglalko­zom nemcsak a termelési, de a politikai s gazdasági kérdésekkel is. Népnevelő munkámon keresz­tül igyekszem mindenkor minél jobb felvilágosító munkát végez­ni, hogy dolgozóink minél vilá­gosabban lássák az egyes részlet­kérdéseket is. Mint a tapaszta­lat bebizonyította, az utóbbi idő­ben komoly munkát kellett vala­mennyi népnevelő elvtársamnak végezni, mert bizony a hurok egyre jobban szorul a háborús uszítók és azok támogatói, a jobboldali szociáldemokraták és klerikális reakció nyaka körül és ők ezt érezve, egyre alja­sabb eszközökhöz folyamod­nak. csakhogv akadályozzák valamiképpen fejlődésünket. Ilyen akadályozó terület a laz» norma is. amelyről az utóbbi időben mind többet beszélünk üzemünkben. 1948-ban vezettük be a DÉMÁ­ban is a normarendszert. A leg­több reszortban bizony a kezdet­kezdetén alig értük el a 80—90 százalékot s a leriobb munkások is csak kemény munkával érték el a 100. esetleg 102 százalékot. A későbbiekben azonban — amint a mai eredmények mutat­ják — hatalmas fejlődésen men­tünk keresztül. A termelés min­den területén az új gépek. új munkamód­szerek bevezetésével, a mun­ka jobb megtervezésével, s a begyakorlott, ággal eevre magasabb százalékok szülét­tek meg a DÉMÁ-ban is. A százalék növekedett a nor­ma azonban maradt. Igy jutottunk e' nanjainkhoz. amikor már egész kirívóan, a napnál fényesebben állanak előt­tünk a meglazult normák. Ezek a normák kerékkötővé válnak a termelés vonalán és akadályoz­zák a munka termelékenységének emelkedését, gátolják •» munkások szak­mai. tudásbeli fejlődését, nö­vekedését. s legfőképpen aka­dályozzák a szocializmus épí­tését. Mcst szeretnék rámutatni az üzemünkben előforduló ezzel kapcsolatos jelenr'-vekre. A bélelésnél, csattozásnál és a bekészítésnél vannak olyan dolgozók, akik mindezideig sem­mi újítást vagy uj munkamód­szert nem vezettek be, de a gyakorlottság által annyi, ra fejlődtek, hogy ma már átlagteljesítményük 220— 230 százalék. Igy van ez a bélelésnél Király­házi Margit, Bozsó Antalné, a csat ozásnál Nagy Magdolna, a bekészítésnél Maruzsa Jánosné dolgozó társainknál, akik Maru­zsa Jánosné kivételével mindez­ideig nem is gondoltak arra, hogy elavult a normájuk. Ma­ruzsa elvtársnő pár nappal ez­előtt felvetette, hogy kérni kel­lene normájuk rendezését, mert igy lassanként olyan munkabért vesznek fel, amiért nem dolgoz­nak meg ke'dően. Maruzsáné e felvetésekor a fent említett dol­gozók nem valami jól viszonyul­tak a kérdéshez, mire Maruzsáné kezdte szépen megmagyarázni, hogy ezzel a magatartásukkal csak a Koreában harcoló imperia­listák táborát növelik. Mindhárman belátták, hogy ez helytelen és valóban, azok a nor­mák, amelyekkel eddig dolgoz­tak és do'eoznak — elavultak, már nem a fejlődést segítik elő, sőt annak akadályozójává váltak. Ha igy dolgozunk tovább is, — mondotta Maruzsáné —, ha ezek a normák maradnak még egy ideig, saját jövőnket veszélyez­tetjük. Mint Rákosi elvtárs mon­dotta a DISz-kongresszuson is: „Mint rántottcsirkét, meg­esszük azt a tyúkot, amely jövőre aranytojást tojna, öt­éves tervünk gyárait, üze­meit kultúrházait már az idén csemegevaj és borjú, sült formájában elfogyasz­tanánk." Félre kell löknünk az útból az elavult és meglazult normákat, mert ezek a normák már elve­szítették tartalmukat. Ez a nor­ma már nem ösztönzi dolgozóin­kat a termelés növelésére, a munka termelékenységének nö­velésére. Erre üzemünkben példa a szabászat és onnan főleg Szórát András és Fetter Ist­ván, kik naponta egy, sőt egy és negyedórát is eltöl­tenek cigarettázássa1!. Egy. egy napi munkaidőpazarlá­suk is sok, hátha még kiszá­mítjuk, hogy ez egy hét alatt majdnem egy teljes na­pi munkaidőt számít. Teljesítményük mindemellett egész magas s nem is nagyon vannak azon, hogy fokozzák még azt, hisz így is eleget keresnek és elég magas a teljesítményük — gondolják. De menjünk tovább. Üzemünk­ben még másfél hónappal ezelőtt, sőt a géoter- '-en még ma is nagy hiányosságok vannak a szakmák közötti bérek rendezet­lensége és az egyes munkafajták közötti béreV a ánytalansága kö­rül. Hogv néhány példát mond­jak, például „ Lacsán Mihályné, Dobos Má­ria és Rózsa Istvánné szak­munkások keresete egv idő­ben nem volt annvi. mint a semmi szaktudást nem igénv­lő szabászatnál, vagv a kel­lékvágásnál dolgozóké. De nem szabad megfeledkeznünk a klerikális reakció befolyása alatt álló dolgozókról sem, mint például Csikós Józsefnéról. aki­nek még ma is teljesítménye alig éri el átlagban a 100, esetleg a 102—103 százalékot. Persze az ellenség az ilyen és ehhez ha­sonló jelenségeknek örül, örömét leli abban, ha nem emelkedik megfelelően a termelékenység, de mi ezt nem nézzük tétlenül s én is, mint néonevelő, harcolok minden eszközzel az ilyen jelen­ség ellen és igyekszem minél jobban meggvőzni a dolgozókat a minisztertanács határozata he­lyességéről. Népnevelő munkámban meg­magyarázom, hogy u laza norma bizonvtalanná teszi annak megítélését is, hogy ki « jó és ki a rossz munkás. Rossz munkával de laza normá­val látszólag többet lehet telje­síteni, mint jó munkával, de meg­felelő normával. Az elavult nor­ma megakadályozza jó szakmun­kásainkat. hogv észszerüsítése­ket. újításokat, a termelékenyebb munka módszereit kutassák. Meg. magyarázom azt, hogy ha a ki­fizetett bérek mögött lemarad a termelés, aikko. valóban megesz^ szük jövőnket. Ezt mi nem akar­juk. nem ak hatjuk, de annál in. kabb szeretné az ellenség. Igyekszik termelésünket, munkásainkat, munkásn.őin­ket a régi elavult normák­hoz láncolni. A jobboldali szociáldemokraták és kleri­kális reakció hívei ezért igyekeztek teljes erejükből lazítani a normákat. Ezért követték el az üzemekben a bér- és normac§alásokat s vet­ték védelmükbe p laza normá­kat De Pártunk és dolgozó né­pünk túllátott ezen a szitán s a laza normákat, mint a fejlődé­sünk kerékkötőjét, a közeljövő­ben rendezi, amit mi. DÉMA dolgozói is örömmel üdvözlünk, mert tudjuk, hogy ezáltal foko­zatosabban valósítjuk meg azt a Népköztársaságunk Alkotmányá­ban minden állampolgár részére biztosított jogot, hogy munkáját mennyiségének és minőségének megfelelően díjazzák. Hacsek József, DÉMA cipőgvári népnevelő. Dolgozó népünk egymással versengve, lelkesen építi a szo­cializmust. Akárhol szétnézünk, az üzemekben vagy kinn a szán­tóföldeken, mindenütt azt tapasz, talhatjuk, hogy dolgozóink ön­tudatosak és arra törekszenek, hogy minél hamarabb megvaló­sítsák ötéves tervünket, felépít­sék a szocializmust, A szocialista munkaverseny mély gyökeret eresztett a mawar dolgozó nép­ben. Ezért szinte megdöbbentő az, hogy Szegeden van egv üzem, mintegy 140 dolgozóval, ahol egé­szen a mai napig, semmiféle munkaverseny nem indult meg. Ez a hely: a Szegedi Bútor­üzem. Iz Ub. nem képviseli kelléképen a dolgozók érdekeit A Szegedi Búlorüzem ezév ja. nuárjában létesült négy különbö­ző üzem összevonásából. Már a kezdet-kezdetén egy súlyos hiba következett be: az üzemi bizott­ságot a famunkások szövetkeze­tének hatvan tagja választotta csupán a saját kebeléből, a töb­bi dolgozóknak ebbe beleszólásuk nem volt, .te U-emi bizottság ezen felül nem is végezte jól a munkáját. Nem szervezte a dolgozókat, nem hatott oda, hogy azok mind szakmailag, mind po­litikailag továbbfejlődjenek, nem is képviselte kellőképpen a dol­gozók érdekeit, de egvéb funk­cióit sem igen látta el. Nincs oktatás — nem neveNk a dolgozókat Az üzem dolgozói közül többen elmondották: nemcsak hogy ok­tatásban és nevelésben nem ré­szesültek, de még műhelyértekez­leteket is csak elvétve tartottak, a kötelező termelési értekezletet pedig általába.i úgy szervezték meg. hogy az értekezlet napján, sokszor csak egv óra hosszával előtte értesítették a dolgozókat, akik azután így nem is tudtak arra felkészülni. Az ü-em két telepe: a Sztálin, körúti és a Zákány-utcai. A Zá­kány-uteai telep dolgozóit érinti elsősorban, hogy megkérdezésük nélkül választották meg az üzemi bizottságot. De van más sérel­mük is. Az üzemi bizottság nem is törődik velük. A dolgozók leg­nagyobb része ntm ismeri az üb. tagjait, mert nem járnak ki a 3obb munkával ünneplik Alkotmányunkat a gyálaréti termelőcsoportban is „A munkás, aki a felsza­badulás idán az aknák és törmelékek közül éhezve, rongyosan kaparta ki a gé­peket, a dolgozó paraszt, aki iga híján maga húzta az ekét, az értelmiségi, aki romok között fagyoskodva látott újra munkához, most az Alkotmány fényénél meg­győződhetik róla, hogy jó ügyért szenvedett, jó ügyért hullatta verejtékét. És jó ügyet védett amikor a régi reakeióva', a külföldi im­perialistákkal szemben el­szántán, meg nem tcn'orod­va harcolt a dem Jcácto poh'.kai és Gazdasági vív­mányaiért Most előtte az eredmény u tengernyi erő­feszítés, a szívós munka, a dolgoz»ép igazába es a szódat'. musbo vetett hit gyümölcse: a Magyar Nép­köztársaság Alkotmánya. (Rákosi elvtárs 1949 aug. 10-i beszédéből.) Nagyon melegen süt a déli nap, a gyálaréti Szabadság­harcos terme'.őcsoport udva­rán mégis zajos, mozgalmas az élet. Fehér csirkék eszik a kiszórt kölesszemet és kisgye­rekek játszanak, nevetgélnek. A déli pihenőt használják fel arra, hogy az Al­kotmányunk egyéves évfor­dulójára tett felajánlásokat megvitassák s elbeszélgetnek munkájukról, eredményeikről. Vecsernyés Imre biztatón be­szél a múltról. — Tizenhárom taggal ala­kultunk 70 hold földön. Vo]t„ aki nem hozott egy barázdái sem. Most azonban egyre sza­porodnak. Tavasszal négv elvtárs lépett be, most ismé1 sokan kérték felvételüket. Igy együttes munkával jó ered­ményeket értünk el. Huszon­két hold minőségi búza átlag­ban holdanként 18.40 mázsát adott. Közbeszól Bende Jánosné: — Nem elég ezekkel az eredményekkel megelégedni. A munkások is még jobb munkával ünneplik augusztus 20-át, Alkotmányunk születé­sének egyéves évfordulóját­Molnárné veszi át erre a szót; — Mj is tettünk felajánlásokat Alkotmányunk ünnepére, a munkások példájára. Munkával ünnepeljük meg a mi Al­kotmányunkat. Én 50 százalékkal emelem a teljesítményemet, hogy erő­sítsem vele a csoportot. A régi rossz emlékek is feleleve­nednek a beszélgetés közben. — A régi alkotmányok a kizsák­mányolást biztosították az uraknak, — gondol vissza Őtott József —, a dolgozó népnek nem volt joga. Kira József is megelégedetten mondja: — Ezt a gazdaságot még jobban felvirágoztatjuk, továbbfejlesztjük azzal, hogy egyre jobb termésered­ményeket érünk el. Ötott József veszi át ismét a szót: Nekünk ilt jó, de nehéz az életük apáméknak oda­át Jugoszláviában. Rájuk gondolok, amikor itt, a Tito-banda közvetlen közelében azt akarom, hogy a mi csoportunk fejlettsége visszavágjon az imperialista rablóknak, ötven százalékkal növelem a kapálásj tel­jesítményemet ennek érdekében. Vecsernyés Antal a gyapotkacs­csolásban növeli teljesítményét 50 százalékkal, — amint a felajánlási jegyzék mutatja, a sok név között. A munkások szedelőzködnek, mun. kába indul a csoport, a nap nem süt már olyan tüzesen. Lebukott a nyár­fák mögé, a vetemények lassan eme­lik fel fejüket. A termelőcsoport ku­koricája szinte elválik az egyénileg gazdálkodó parasztok kukoricájától Levelei élénkzöldek és sokkal fej­lettebbek. Két-három csö ágaskodik száraikon jót tett nekik a mély traktorszéntás. Mig elérik munkahelyüket, addig Is folyik a beszélgetés. — Én azt ajánlottam fel — mond­ja Komócsin Sándor elvtárs, aki jú­lius 10-én lépett a csoportba —, hogy augusztus 20-ig egy új tagot szervezek be, hiszen sokan tudják, mi az, éhbérért dolgozni a kulák­nál reggeltől estig. Én most elmon­dom nekik, hogy milyen jó életünk van a csoportban. Közben a csoport tagjai szétszó­ródtak a földeken, mindenki végzi a maga munkáját, hogy augusztus 2f!-ra, Alkotmányunk ünnepére túl­teljesítésekről és jó eredményekről számolhassanak be. telepre, nem foglalkoznak a dol­gozókkal. Rózsa Mihály elvtársat, az üzemi bizottság titkárát pél­dául kérték. 1 ogy még a mult­héten ismertesse a július havi tervelőirányzatot. Azonban az üb. titkár, határozott ígérete el­lenére sem jelent meg a telepen. Elhanyagolták a hosszúlejáratú versenyszerzödések megkötését A szocialista építő munka egyik fontos állomáspontja a hosszúlejáratú versenyszeriő­sek megkötése. Ez a verseny­szerződés nagyban elősegíti, hogy a dolgozók legszélesebb ré­tegei eredményeiket állandósít­sák és felajánlásaikat huzamo­sabb időre tegyék meg. Hosszú­lejáratú versenyszerződést ennek ellenére még egészen a legutób­bi időig egyetlen dolgozó sem kötött, mert a szerződéskötéshez szükséges űrlapok csak a napok­ban kerülte ki a dolgozók közé. A munkaversenv terén mutat­kozó igen súlyos hibákat sú­lyosbítja mé1- az a körülmény is, hogy a versenys- rvezés előfej, telei végeredményben megvoltak, csak nem használták ki. Dolgozó népünk naev ünnepeire, mint áp­rilis 4-ére, vagy május elsejére a Szegedi Bútorüzemben is tör­téntek felajánlások. Az üzemi bi­zottság azonban nem szervezte és fejlesztette a versenyt. Késedelmes bérelszámolás De nemcsak a szervező munka, hanem a jó versenyelőfeltételek is hiányoztak. Az üzemben hosszú időn keresztül norma nélkül, vagy pedig utólagosan elszámolással dol­goztak. Ez utóbbi konkréten azt je­lentette, hogy a dolgozók tekintet nélkül a végzett munkájukra —> függetlenül attól, hogy a helyileg megállapított norma szerint száz, vagy kétszáz százalékot teljesítettek — 95 százalék után kapták a bérü­ket. Az esetek egyrészében a köz­pont utólagosan jóváhagyta, vagy elfogadta a felterjesztett teljesítmé­nyeket, azonban még most is van­nak olyan dolgozók, akik 7—8 hét­tel ezelőtti teljesítményük után stm kapták meg a jogosan nekik járó többletet. Ma már ezen a téren jobb a hely­zetjx több munkafolyamatra állandó normák vannak, azonban ezek a ré­gi sérelmek még mindig rossz irányban befolyásolják a dolgozók hangulatát. Ezeket a hibákat a leg­sürgősebben ki kell küszöbölni. Felelések a felsőbb szervek Mindezekért a hibákért a famun­kások szakszervezeti központja is felelős, mert előttük is feltárták azokat, viszont hatékony intézkedés nem történt. A korábbi teljesítmé­nyek kifizetésének az elmaradásá­ért felelős a könnyűipari miniszté­rium illetékes osztálya is, annál is inkább, mert annak egyik kiküldöt­te ugyancsak határozottan Ígéretet tett a tökéletes rendezésre. Az Ub. rossz viszonya a kritikához A fenti hibákat már nem egyszer maguk a dolgozók is feltárták az üzemi bizottság felé. A válasz azon­ban, vagy az volt, hogy a kritikát gyakorlók „klikket" alkotnak, vagy pedig más ledorongolás, mint pél­dául Papp István esetében. Papp István egyik üzemi gyűlésen kifo­gásolta az üzemi bizottság munká­ját és erre Huszka elvtárs válaszá­ban így válaszolt: „Na maga is csak beszélni tud, dolgozni viszont nem". Papp István ekkor már 134 —135 százalékos teljesítménynél tartott. összefoglalva a hibák"* _ a munkaverseny elhanyagolása, a tel­jesítménybérezés körüli zavarok, az üzemi bizottság rossz munkája és rossz viszonya a kritikához —, meg kell állapítani, hogy azonnali intéz, kedésekre van szükség. És ebben a munkában nagy feladat vár a meg­alakulás előtt álló pártszervezetre, az üzem kommunistáira és a válla­latvezetöségre, de az illetékes fel­sőbb szervekre is. Az azonnali fel­adatokhoz tartozik a hosszúlejáratú versenyszerzödések megkötése és a felvilágosító munka beindítása, hogy minél előbb bekapcsolódhas­sanak a Szegedi Bútorüzom dolgo­zói is a szocialista munkaverseny­be, hogy több, jobb munkával ők is hozzá járuljanak ötéves tervünk megvalósításához.

Next

/
Thumbnails
Contents