Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-21 / 167. szám

PÉNTEK, 1950. JULIUS 21. 3 Csütörtök estig 55.932 forint gyűlt össze Szegeden a Koreába küldendő tábori kórház költségeire Tovább gyűlnek Szegeden a bori kórház költségeire. Szeged zók ezrei lelkesen ajánlják fel sék a hős koreaiak szabadsághar által okozott sebek fájdalmát. Csütörtökön estig összesen den erre a célra. A gyűjtésben dolgozói, akik 11.270 forintot der dolgozói, akik 7622 forintnál A Szegedi Kenderben a 10-es fonó három brigádjának tagjai heti keresetűk két százalékát, az előfonó négv brigádja heti keresete egy százalékát ajánlot­ta fel. Külön kiemelkedett, fel­ajánlásával Hódi Mihály kötél­gyártó. aki 40, Csaba Lajos és Böncsök Lajos, aki 25 forintot ajánlott fel. Különösen példamu­tató az üzemben Koszorús István 200-as brigádja, amely vállalta, hogy 210 százalékon felüli teljesít­ményét teljes egészében a kórház felszerelésére adja. Ugyanakkor felajánlási verseny­re hívták ki az üzem többi bri­gádját is. A Magyar Kenderben. Szeged több üzeméhez hasonlóan, ugyan­csak kisgyűléseket tartottak a dolgozók. Nem akart itt sem ki­maradni senki a felajánlásokból, s mindannyian úgy gondolkod­nak, mint a teljes napi keresetét felajánló Szilágyi János, csősze­relő élmunkás, aki kijelentette: — Tudom, hogy a koreai nép megsegítésével, ezzel a néhány forinttal is ötéves tervünk sikerét, a szocializmus minél előbbi forintok a Koreába induló tá­iizemeiben, hivatalaiban a dolgo. forintjaikat, hogv ezzel Is segít­cát s enyhítsék az imperialisták 55.932 forint gvült össze Szege. élenjárnak a MÁV üzemrészeinek ajánlottak fel és a Szegedi Ken­tartanak a felajánlásokban felépítését segítem elő. Papp III. József, a Magyar Kender legöregebb dolgozója nem csupán a saját véleményét fejezi ki, amikor 20 forintos fel­ajánlása köziben izzó gyűlöletté] beszélt az imperialisták aljas orvtáma­dásáról. A Magyar Kender dolgozói ál­talában füzetesük két százalé­kát ajánlják fel, de igen sokan tettek ennél nagyobb felajánlást is. Bal la Lajos erőtelepi dolgozó például fizetésének 10 százalé­kát küldi el, Csipei János 100 forintot, Vizi Vilmos pedig fi­zetése két százalékán túl még 20 forintot. Még boldogabb jövő­jükre, békénk megvédésére gon­doltak valamennyi n, amikor fel­ajánlásukat megtették, s ezt fejezték ki az ívek aláírása köz­ben is. Minden becsületes szegedi dol­gozó ezért teszi meg olvan lel­kesen és örömmel felajánlását. Az üzemek dolgozói mellett ott találjuk a néphez hű értelmiségi dol­gozókat is. A Szegedi Tudományegyetem kü­lönböző intézeteiben csütörtökön tartottak röpgyűléseket és sor­ra születt'-l meg ezeken a fel­ajánlások. Az idegklinikán pél­dául a dolgozók fizetésük két százalék.-' r ajánlották fel, a bőrklinika dolgozói pedig eddig 311 forintot adtak össze. A Nemzeti Bank 37 dolgozója röpgyűlésén összesen 720 forin­tot ajánlott fel a tábori kórház költségeire. A Ruházati NV 385 dolgozója eddig 4250 forintot adott. A Textilkombinátból máris több mint 5000 forint gyűlt össze, pe­dig még a dolgozóknak csak egy része tette meg felaján­lását. A villamosnál eddig 1626, a TÜZÉP-nél 1345, az OKISz fér­fiszabószövetkezetben 685, a Sze. gedi Bőrgyár NV-ben 354, a Sze­gedi Hírlapterjesztő NV-nél pe­dig 106 forint gyűlt össze. Még mindig akadnak azonban Szegeden olyanok, akik nem a békét, hanem a há­borút szolgálják. Farkas Bálint, Török-utca 1. stt alatti borbélymester például azt a kijelentést tette a eyüjtőívvel hozzáforduló népnevelőknek: ,,Mi közöm van nekem a koreaiakhoz, azok messze laknak innen.'' Mi­nél szélesebbkörű felvilágosító munkára van ezért szükség, hogy minden dolgozó megértse, a ko­reai nép harcának segítésével aajátmas*unkat is megvédjük az imperialisták támadásától. Csak áz nem csatlakozik ehhez a nagy. jelentőségű gyűjtéshez,, aki neon a békét, hanem a háborút akarja. FASISZTA ADMINISZTRATÍV VEZETŐ a Riechweisz Vasöntödében 1950 július 17. Az államosított Deutsch Vasöntő gépműhelyében értekezletre gyűltek össze az államo sitott vasöntödék legjobb dolgozói, párttagok és pártonkivüliek egyaránt Az értekezlet után határozatot hoztak a vállalatvezetőséggel karöltve, amelyben kimondották, hogy Kóró (Kroó) Imrét, a Riechweisz vasöntöde adminisztratív vezetőjét munkásellenes magatartása, szabotázsai és visszaélései miatt az üzemből azonnali hatállyal eltávolítják. Röviden ez volt a ha'iározat lénye­ge. Néhány szó, néhány mondat csu­pán. azonban a Kóró (Kroó) Imrét megbélyegző megállapítások mögött súlyos bűnök, még sötétebb mult húzódik meg. Nagy tanulság a Riechweisz vas­öntöde adminisztratív vezetőjének az esete minden szegedi üzem szá­mára. Megmutatja, hogyan furako­dik be az ellenség a dolgozók közé, hogyan próbál ártani, hogyan pró­bál szabotálni. Visszaélések, fasiszta pártok kiszolgálása Kóró (Kroó) Imre a felszabadulás után először Makón bukkant fel, mint az elhagyott javak kormány­biztosa Visszaélései miatt Makóról népilélettel, tettleges inzultus köze. pette távolították el. Ezt megelő­zően a Kommunista Pártba férkőzött be, ahonnon természetesen azonnal kizárták. U'íána a Szociáldemokrata Pártban próbálkozott, azonban itt sem volt sikere, pedig akkor még a jobboldali munkásáruló szociálde­mokraták is helyet foglaltak az ak­kori szegedi vezetőségben. Uj területet keresett ez a — ma­gát filozófusnak nevező — személy. A Szabadság Pártnak készített bro­súrákat. Szegeden még sokan emlé­keznek a ,,Mit suttognak a faluban" című förmedvényre. Presztízs okok miatt a Szabadság Párt többi fa­sisztáival is összeveszett. Ekkor hozzálátott a szegedi, úgynevezett „fehérkeresztesek" szervezéséhez. Szervezte azokat a fasisztákat, akik fehérkereszítel tüntettek a népi de­mokratikus rend ellen. Ezután Pfeif­fer Zoltán szekértolója lett, ő ve­zette a Pfciffer-párt délvidéki párt­irodájá'!. Az ellenség befurakodik a dolgozók kOzé Ilyen és ehhez hasonló bűnös, za­varos múltbeli tevékenységek után került az államosított Reichweisz lelkes munkával készül a sándorfalvi szinjátszócsoport a vasárnapi előadásra Szeged dolgozói nagy érdeklődés­sel és meleg szeretettel várják Sán. íorfalva színjátszó .csoportját, amely vasárnap este 8 órai kez­dettel tartja meg előadását az új­szegedi szabadtéri színpadon. Szabó Pál „Nyári zápor" című színművének betanulását mintegy három hónappal ezelőtt kezdte meg a kultúrcsoport, mondhatni egy­időben a Nemzeti Színház együtte­sével. A tanulás persze nem volt éppen könnyű, de a szereplők nagy lelkesedéssel készültek az előadás­ra, bár többnyire a késő esti órák­ban, a nehéz munka után gyűltek össze a próbákra. A kultúrcsoport minden egyes tagja megértette, hogy a jó kuttúrmunka nagy mér­tékben hozzájárul a munka terme­lékenységének növeléséért folyta­tott harc sikeréhez. A „Nyári zá­por" éppen azokról a kérdésekről beszél, amelyek a falun ma a leg­időszerűbbek: a közös gazdálkodás megszervezéséről, a klerikális reak­ció és a kulákság elleni harcról. A sándorfalvi színjátszócsoport odaadó, lelkes munkájának eredmé­nyét láthatja majd Szeged dolgozó népe a vasárnapi előadáson- Az üze­mekben kedvezményes áron a kul­túrfelelősöknél kaphatnak jegyet a dolgozók. Vasöntődébe. Jogtalanul, különböző pártfunkcionáriusok neveire hivat­kozva vétette fel magát és ugyan­csak közismert vezető személyek neveit hangoztatva terrorizálta hó­napokon keresztül az üzem dolgo­zóit. Durván szidalmazta, tudatosan megkárosította a bérelszámolásnál dolgozókat, akiknek például egy al­kalommal 14 mázsa 90 kilogram sú­lyú nettó öntés helyett csak 11 má­zsát számolt el s így közel négy mázsával csapta be őket. A jogosan panaszt emelő dolgozókat kizavarta az irodából. Máskor azt mindotta, hogy jó lesz vigyázni, mert neki Korom József telepvezető is a kezé­ben van s csak pár nap kérdése, hogy ő lesz az üzem vezetője. Csiki János vasöntőt csavargó bitangnak nevezte. Újházi Irént pedig trágár, becsmérlő szavakkal utasította el, amikor az valami kérelemmel for­dult hozzá. Kóró (Kroó) Imre szabotálta a termelést A fizetését saját maga szabta meg: havonta 960 forintot. Ezért a pénzért tevékenysége a munkások üldözéséből, visszaélésekből és sza. botálásokból állt. Az üzem leveleit önhatalmúlag felbontotta és csak azt mutatta meg a telepvezetőnek, amit ő akart. Mint épülő szocializmusunk ádáz ellenségének arra ls gondja volt, hogy szabotálja a termelést. Bár egyáltalán nem értett hozzá, mégis ö szabta meg, mennyi vasat kell felhasználni az öntéshez. Ilyen­formán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a Riechweisz vasöntődé­ben igen magas volt a selejt s a hosszú munkával elkészült öntvé­nyek igen gyakran használhatatla­nok, lyukacsosak voltak. Pártunk és az üzem dolgozóinak ébersége leleplezte az ellenséget, azonban ez még nem elég. El kell, hogy nyerje méltó büntetését. Le­hetetlenné kell tenni számára, hogy mégegyszer kárt tudjon okozni dol­gozó népünknek, A szegedi üzemek pedig okuljanak az esetből, alapo­sabban válogassák meg, kii vesznek fel, nehogy ilyen és ehhez hasonló elemek huzamos Időn keresztül ká ros tevékenységet tudjanak kifej teni. UáMtn tevéi A MAGYAR KENDERBŐL A minisztertanács tegnap nyilvánosságra hozott határozata a dolgozók osztatlan megelégedésével találkozott A legtöbb üzemben már kora reggel a sajtókiértékelés alkalmával megtárgyalták a dol­gozók a határozatot, kiegészítették a saját munkahelyükön fellelhető helyi konkrétumokkal. Igy történt ez az Ujszegedi Magyar Kender­ben is. A határozat elolvasása után szinte egyszerre akartak beszélni a dolgozók, alig akadt olyan, akinek ne lett volna mondanivalója. Elmondották, hogyan gátolta őket a munkaversenyben, a termelés emelésében a laza norma, hogyan igyekeztek a jobboldali szociálde­mokraták felhasználni a laza nonnákat a munkafegyelem meglazítá* sára, hogyan igyekeztek aláásni ezen az úton is azt a ragyogó jövőt, mely a Magyar Kender dolgozói előtt áll. Egyes dolgozók azonban úgy érezték, hogy nem elég ott, a dolgozó társaik előtt elmondani, amit éreznek, nem elég csak viszonylag szűk körben megtárgyalni az iizem problémáit, hanem ki kell azokat vinni a nyilvánosság elé, hadd ismerjék meg a többi üzemek dolgozói is- Legyen ez segítség a többi üzemek dolgozóinak problémáik megoldásában. Három levelet juttattak el a Magyar Kenderből szerkesztőségünkbe, melyben feltár­ják a minisztertanács határozatává, a laza normákkal kapcsolatos problémáikat. Csak igy szerezhetünk érvényt a szocializmus elvének mem, hogy módomban van állán, dóan képezni magam? Nem! Az or­szág valamennyi öntudatos dolgo­zójáé, a nagy Szovjetunióé, amely fel­szabadításával lehetővé tette, hogy fejlődhessünk! Hogyan lehetséges, hogy mégis én veszem fel ezekért az érdemekért a jutalmat a munka­bér formájában? — Ugy, hogy lazaí a normám. Megnyugvással tölt el az a tudat, hogy a minisztertanács határozata kiküszöböli ezt a ferde helyzetet s részemre is lehetővé te. szi, hogy igazságos norma alapján, a ténylegesen megtermelt javak arányában kapjam a munkabért. Szalma Sándor, tömlőszövő. A Központi Vezetőség határoza­ta ébresztett rá, hogy meg kell vizsgálnom a magam munkaterüle­té^ Elkezdtem figyelni, mi annak az oka, hogy annak ellenére, hogy nem dolgozom többet, állandóan emelkedik a teljesítményem. Aztán rájöttem: állandóan javult a fonál minősége, Pártunk, a népi demok­rácia jóvoltából állandóan képezhe­tem magam szakmai vonalon, gyor­sabban fel tudom ismerni és ki tu­dom küszöbölni a munka közben mutatkozó hiányokat. Kérdem azonban? Az én érdemem az, hogy javult a fonal minősége? Nem! Azoké a munkásoké, akik ai fonalat gyártják! — Az én érde-| Levél a tömlőszővő dolgozóihoz Kedves munkatársaim! Ugy gondolom, a minisztertanács határozata mindannyiónkat arra késztet, hogy gondolkozzunk: vájjon termelésünkkel elősegítet tük-e úgy nemzetgazdaságunk fejlődését, mint ahogy kellett volna? Én azt mondom: nem, mert laza normával dolgoztunk. Én azt hiszem, miránk is vonatkozik az, amit Gerő elvtárs mondott, hogy 17.5 százalékkal emelkedett az életszínvonalunk ugyanakkor, amikor a termelésünk csak 11 százalékkal. Élvtársak! Valóban megennénk a jövőnket, ha ez így folyna tovább! Aki figyelmesen áttanulmányozta a minisztei anács határo­zatát, megláthatta, hogy a nor marendezés és az alapbérek eme­lése nálunk is ld fogja küszöböl ni a megmutatkozott hibákat. Legyünk mindannyian elősegítői a határozat jó végrehajtásának. Leplezzük le kíméletlenül minda zokat, akik akadályozni merésze, lik a gyors, jó végrehajtást. Az ellenség megpróbál majd nálunk is egyenetlenséget szítani, megb ontani az egységet, de a mi éberségünk akadályozza meg ezt az ellenséges munkát. A minisz­tertanács határozatának jó vég rehajtásával támogatjuk a hős koreai nép harcát, erősítiük a béketábor ránk eső szakaszát és megadjuk a választ a háborús uszítóknak, akik a laza normákon keresztül támadtak ellenünk. Becker Antal B Az ellenség keze a láncorsózóban Valóban fennálltak nálunk is azok a hibák, melyekre élesen rámutat a minisztertanács hatá­rozata. Nem voltunk elég éberek, nem vettük észre a klerikális re­akció befolyása alatt álló dolgo­zók aknamunkáját, sőt támogat­tuk az ellenséget úgy, hogv nem dolgoztuk ki 100 százalékig a munkaidőnket. Nem egv esetben előfordult a* , hogv a láncorsózó dolgozói már 1 óra, fél 2 órakor abbahagyták a munkát, mert ek­korra elérték a maguk 150—160 százalékát és mez voltak eléged­ve ezzel a százalékkal. Pedig anyag bőségesen állt rendelke­zésre és éppen a munka jobb megszervezése által vált lehető­vé, hogy játszi könnyedséggel tudtunk elérni ilyen, vagy még ennél is magasabb százalékot. Ebből világosan látszik, hogv normáink elavultak, gátolnak bennünket abban, hogy további, még nagyobb eredményeket ér­jünk el. Mindezeket a hibákat kiküszöböli a minisztertanács határozatának gyors és jó vég­rehajtása, normáink rendezésé­vel biztosítjuk az ötéves terv si­keres végrehajtását, segítjük a koreai nép harcát. Pető Sándorné láneorsózó Vasárnap tapasztalatcserét tartanak a levelényi állami gazdaságban Julius 23-án a levelényi álla-1 rizstermelési felelős, miként szú­rni gazdaságban Békés, Szolnok I letett a rizstermelés terén szá­és Csongrád megye rizstermelői tapasztalatcserét tartanak. Nagy jelentőségű ez a tapasztalatcsere akkor, amikor több termeléssel válaszolunk az imperialista ag­resszoroknak. A tapasztaltcse rén az állami gazdaságok, gép­állomások vezetői vesznek részt. A tapasztalatcsere folyamán el­méleti előadásban ismerteti Ap­ró Antal, a gazdaság politikai mos kiváló eredmény. A tapasz­talatcsere résztvevői előadás után a gyakorlatban tekintik meg a gazdaság dolgozóinak munkamódszerét. Az állami gazdaság vezetősége felhívja a tapasztalatcserén megjelenni szándékozók figyel­mét, hogy Levelényt legköny. nyebben a mindszenti állomáson és a nagyrévi tiszai átjárón ke­helyettese és Márai József, a resztül közelíthetik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents