Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-20 / 166. szám

Pénteken délután 6 órakor az MSzT székházban (Horváth Mihály-utca) a kerületi és hivatali alapszervezetek összes népnevelői részére értekezletet tartunkI Nyíltan, kommunistákhoz mé tón tárjuk fel a hibákat Pártunk nagy tanítói; Lenin, Sztálin elvtárs, Rákosi elvtárs ismételten rámutattak, milyen fontos szerepe van a pártsajtónak a szocial'zmus építésében. Lenin elvtárs a sajtót kollektív agitátornak, kollektív propagandistának és kollektív szervezőnek nevezte. A pártsajtó ezt a hármas feladatát csak úgy tudja betölteni, ha kendőzés nélkül, de mindig a valóságnak megfelelően tárja a dolgokat a közvélemény elé. A mi sajtónk a dolgozók hangja, munkatársai nem is említhetők egy napon a polgári lapok „bohémjaival", akik oly hosszú időn keresztül bitorolták az újságírói nevet, önlegyezgetés önámítás volna azonban azt állítani, hogy a pártsajtó munkatársai hibamentes emberek, olyanok, akik soha nem követnek el hibát. Különböző okok folytán a pártsajtóba is belekerülnek téves adatok. Ezek helyreigazítása azonban nem a mult sajtójára annyira jellemző ,,helyreigazító nyilatkozatok" formájában történik_ hanem kontmunistmhoz méltóant úgy ahogy Rákosi elvtárs február 10.-i beszédében felhívta a kommunisták figyelmét a hibák kijavítására. Az alábbiakban lapunk két munkatársa önkritrháját közöljük. Egy-egy cikkel kapcsolatban hibát követtek el s úgy gondolták, hogy a szegedi dolgozók becsapását jelentené, ha nem tárnák fel nyíltan a hibát. A cikk alapjául csak bebizonyított tények szolgálhatnak Pártunk és dolgozó népünk biIrlma megköveteli, hogy a kommunista sajtó munkatársai a legnagyobb lelkiismeretességgel, felelős, seggel, kommunistákhoz illő öntudattal végezzék a rájuk bízott feladatokat. Én ennek tudatában voltam, mégis előfordult, hogy egyik cikkemben súlyos hibát követtem el. A cikk a ,.Délmagyarország-' 1950 június 13-1 számában jelent meg, „OTI csalót lepleztek le a Szegedi Gőzfürdőben" címmel. A cikkben arról volt szó. hogy Bárkányi Józsefné a Szegedi Gőzfürdő alkalmazottja OTI csalást követett el, melyért elbocsátották állásából. Az OTI-csalás ténye bizonyítva volt, úgy, hogy Itt kétségek nem is me. riiihettek fel. Én azonban továbbmentem a bizonyított tényeken. Felelőtlenül és lelkiismeretlenül olyan dolgokat is érintettem ebben a cikk. ben, melyeknek alapja nincs és a valóságnak nem felelnek meg. Többek között azt írtam. hogy Bárkányi Józsefnél „hasonló tevékenységei mialt" annakidején elbocsátották a Magyar Kenderből. Bárkányi Józsefné joggal jeienlettc ki a cikk megjelenése olán, hogy ez nem felel meg a valóiságnak, mert utánanéztünk, én magam is megállapítottam, hogy Bár. CsepI József Több éberséget n sujtómunkábnnl 'A „Déhnagyarország" július 13-i számában „A Textilkombinátba is befurakodott kánylné saját akaratából lépett ki annakidején a Magyar Kenderből. A cikkben leirt kijelentésemet szóbeszédre alapítotlam, ami természetesen nem egyeztethető össze a pártsajtó komolyságával, a pártsaj tó munkatársának felelősségével. Ugyancsak összeegyeztethetetlen az a kijelentésem Is, hogy Bárkányiné az OTI csalás által szerzett össze get elitta volna. Ezt is csak szó beszéd után következtettem, és így bizonyítható tény nélkül súlyosan kompromittáltam Bárkányinét. Tüzetes és lelkiismeretes utánajárás alapján meggyőződtem arról, hogy a eikk többi része megfelel a valóságnak, ami azonban nem mentesít az alól a hibám alól, hogy a cikknek az említett két kitéte lével kapcsolatban nem jártam el olyan lelkiismeretességgel, körültekintéssel, amit Pártunk sajtója megkövetel. Tudatában vagyok annak, hogy ennél a munkámnál felületesen jártam el, és eljárásom alkalmas arra, hogy rontsa a pártsajtó hitelét. Hibámat a jövőbeni munkámmal akarom jóvátenni azzal, hogy fokozottabban képezem magam, tanulmányozom a bolsevik sajtó munkáját, követem a szovjet sajtó példamutatását. az ellenség" címmel cikket írtam. A cikk a Textilkombinútba befurakodott és a dolgozók ébersége folytán eltávolított imperialista ügynökök viselt dolgaival foglalkozott. A téves információ és a hanyag ellenőrzés következtében a szabotáló banda közé sorol'a a cikk B. Nagy Ferenc elvtársat, az üzem volt főportását. A cikknek B. Nagy elvtárssal foglalkozó része alkalmas arra, hogy lejárassa " pártsajtó hitelét, másrészt a szegedi dolgozók előtt olyau megvilágításba helyezze B. Nagy elvtársat, aminek alapja nincs. Nem felel meg ugyanis a valóságnak, hogy B. Nagy elvtársnak bármilyen köze lett volna az eltávolított bandához, Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy tevékenységével igyekezett meglaí itan i az e'lenőrzést, hogy a Kombinátot hozzáférhetővé tegye az imperialista kémek számára. Ellenben megfelel a valóságnak, hogy többízben sikerült az ö révén ártalmatlanná tenni ellenséges ügynököket, akik a porta éberségéi kijátszva szerettek volna beiutni a Textilkombinát területére. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy nem felel meg a cikknek az az állítása, hogy 7>. Nagy elvtárs mások munkáját igyekezett volna gátolki s mint jobboldali szociáldemokrata ügynököt a dolgozók követelésére távolították volna el. Az igazság az, hogy B. Nagy elvtársat, mint cipőipari szakmunkást áthelyezték a Felsővárosi Cipőgyárba, ahol szakmunkáshiány mutatkozott. Időközben jelentéktelen fegyelmi ügye volt, mely azzal végződött, hogy a Kombinát vezetősége belátta: helyesebb, ha az átmeneti munka helyett végleg a cipőgyárba helyezik B. Nagy elvtársat. Mindezek után érthetővé válik az a kijelentés, hogy a cikknek B. Nagy elvtársra vonatkozó részével nagymértékben rontottam a pártsajtó hitelét- Kérdezhetnék ugyanis a dolgozók ezek után: Vájjon nem kétkedve kell-e fogadnunk a „Délmagyar ország" által elénktárt helyzetet? Egy pillanatra sem gondolok arra, hogy kisebbítsem az általam elkövetett hibát, esetleg a felelősséget másra hárítsam át a tárgyilagosság kedvééit azonban szükséges megemlíteni, hogy a cikk egy beküldőit levél nyomán születeti meg, amelyet a „Textilkombinát egyik dolgozója irf a gyár pártszervezetének tudtával és beleegyezésével. A levélre telefonon maga Dercéné, < Textilkombinát pártszervezetének titkára hívta fel szerkesztőségünk figyelmét s kérte, hogy a levelet szó szerint hozzuk le. A levél B. Nagy elvtársat is úgy állította be mint a leleplezett bűnszövetkezet egyik fanját, aki „mun káját nem jól végezte, sőt mások munkáját is gátolta Persze a levél ilyenirányúi beállítottsága egy pillanatig sem mentesíti a szerkesztőséget, azon belül pedig az én személyemet. Nekem az lett volna a feladatom, hogy levél alapján átvizsgáljam megfelelnek-e a tények a valósáénak és csak legaprólékosabb. legkörültekintőbb meg-\ győződés után lett volna szo- \ bad a nyilvánosság élé kivinni a történteket. Ezt a kivizsOá'ást felületesen végeztem, az ügy komolyságához egyáltalán nem méltó módon. Így történhetett meg, hogy a Párt lapjába belekerülhettek ezek a B. Nagy Ferenc elvtársat siílyosan kompromittáló, az igazságnak meg nem felelő sorok. B. Nagy Ferenc elvtárs A cséplések zavartalanságát és sikerét biztosítja az AVSG mozgóbrigád — Kérem Vásárhely 4—13-at • hívják telefonon a megye valamelyiu községéből a hódmezővásárhelyi javítóműhelyt. Ez a telefonhívás az alábbi események kiindulópontja. De, hogy jobban megértsük a dolgot, még előbbre kell menrünk. A tényleges kiinduló pont az. hogy Csongrád megye éppen úgy. mint az aratásban, a csépés befejezésében is első akar lenni. A cséplési munkálatoknál azonban előállhat olyan üzemzavar, amelv hosszabb-rövidebb időre visszaveti a munkálatokat, késlelteti a cséplést. A gépállomások csongrádmegyei központja két mo^góbrigádot szervezett. A mozgóbrigádok feladata: a megyében csépelő cséplőgépeknél előforduló hibák azonnali, gyors kijavítása, a cséplés zavartalan menetének biztosítása. • Az elhangzott telefonjelentés után az úton teherautó fut. Irány és cél: Nagymajlát, Nagy János-féle "séplő'ép. Majláton :nár kora reggel óta tart az izgalom. Az izgalom oka; Deák Sándor gépész reggel hiába „kurblizta" egyre-másra a traktort, mégsjr. akart begyulladni. Bárhogy erőlködtek, nem ment. A cséplőmunkások türelmetlensége fokról fokra nőtt. Három gép csépel a faluban, utcák szerint x/sztva, s versenyben állnak egymással. — Mi lesz. ha nem indul? — kérdezte Tóth István cséplőmunkás. — Elmaradunk a versenyben. — Hegedűs Pál gépe már jól bent jár az utca derekán — hozta fel a másik. — És mi még mindig tétlenül itt rostokolunk — elégedetlenkedtek. A türelmetlenség átragadt a csépeltető dolgozó parasztokra. Árpádhalmi Istvánné már kétszer jött megnézni, hogv jó-e ti ár a gép. Szirbik Imre dolgozó oaraszt is kifakadt: — Az elsők között szeretnénk begyűjteni a gabonát. hogy helytálljunk a tótkomlósiakkal val) versenyben. A nagymajlí íiak komolyan veszik a versenyt. Alig fordult ki a gép a kiskapun, Török Mihály, Deák Lajos, Kiss Pál, Nemcsak György, meg a többi dolgozó paraszt a községben máris bevitték gabonájukat a közös begyüjtőhelyre. — De most mi lesz? — kérdezik a csépeltetők: Árpádhalminé, Seirbik Imre. — Húsz vagon gabona vár ránk ebben az utcában — mondja Deák Sándor gépész. • Az úton porfelhő kavarog. A vásárhelyi javítóműhely dolgozói, a H-es számú mozgóbrigád (mozgóműhtllyel felszerelve) érkezett meg, a telefonhívás után alig egy órára. Mihály Antal gépész hosszan vizsgálja az elromlott traktort. Majd megállapítja a „diagnózist". „A scherlak r "igetelő felolvadt. a mágnes forgórésze az állórészbe beleragadt. Gyújtás közben a mágnestengelv eltört." Pattog a fémforgács Csepella Imre (a mozgóbrigád tagja) keze alatt. Mihály Antal kezében felvillan a hegesztőpisztoly. Néhány óra telik el a kitartó munkában. Eredmény: felberreg a gép. Kész. Indulhat a cséplés. Valaki elkiáltja magát: — Rajta emberek. Be kell hoznunk az elmaradást. « A mozgóbrigád tovább megy. Uj állomása Pitvaros. Mihalicg József gépéből 17 vagon gabona elcsépelése után kiégtek a gyertyák. A mozgóbrigád a régieket újakkal cseréli fel. A következő állomás Röszke: Itt cséplés közben meglazult a dobsín és a dobvánkos csavar. Forgás közben a csavar beleakadt a dobkosárlécbe és a gyors forgás következtében letépte a dobról a vánkost. Egy pár óra alatt itt is helyrehozzák a hibát. A többi munkát igénylő hibás alkatrészeket beszállítják a javítóműhelybe, és készen hozzák ki. A mozgóbrigád — mint ahogyan a neve is elárulja — állandóan úton és ott van a megyében, ahol a legégetőbben szükség van rá. Egy telefonhívás: — Kérem a 4—13at, és már jön. De vigyázzunk r ne csak hívjuk, hanem vigyázzunk a gépekre Levelek a normákról Csak reális, jó normákkal lehet szocializmust épiteni! Kedves szerkesztő elvtárs! Nagyon kérem, hogy szíveskedjen so. raimnak egy kis helyet szorítani, hogy én is hozzá tudjak szólni a norma- és bércsalók ügyéhez, A Szegedi Jutlagyár NV-oél dolgozom. Sok rosszat megértem a múltban és éppen ezért tudom felmérni annak a jelentőségét, hogy mi szabadon dolgozhatunk, építhetjük a szocializmust. Gerő elvtárs beszéde ébresztett rá. hogy szét kell néznem a saját portámon, meg kell néznem, hogv munkámmal hogyan segítem elő a szocializmus építését. Igy jöttem rá, hogy az én normám — igen sok dolgozó társaméval együtt. — már nem időszerű. A norma bevezetése óta új munkaimódszereket vezettünk be. jobbára megszerveztük a munkát, átcsoportosításokat haj_ tojunk végre: a norma pedig maradt a régi. Világos, hogy ez a régi norma már nem a fejlődést, hanem a maradíságot szolgál iá és végső fokon nem minket, nem az elleusétret erősiti. Nagyon örülök, hogy végre a noi'ma-ügy is döntő stádiumba jutott, mert a nálunk kiütközött hibák megmutatják, hogy nem reálisak azok az idők, amiket annakidején felvettek. Én már azelőtt is felvetettem a normarendezés* szükségességét s most, Gerő elvtárs beszéde után ismét felvetettem. Munkatársaim igen helyesen reagáltak erre, mikor kijelentették, tisztában vannak azzal, hogy a laza normák nem a mi, hanem az az imperialisták segítőtársai. Az imperialisták Koreában fegyverrel támadnak a békés dolgozókra, fegyverrel igyekeznek meggátolni fejlődésüket. Nekünk észre kell venni, hogy a laza norma is a Koreában gyilkoló imperialisták fegyvere. Ezzel igyekeznek a mi fejlődésünk elé gátat vetni. Mi nem rés, hanem erős bástya akarunk a béke frontján lenni, éppen ezért követeljük; félre a laza normákkal. mert csakis reális, jó ha-1 normákkal lehet szocializmust épiteni. ~ Héjjá János. Irtsuk ki üzemünkből a fejlődést gátló laza normákat Mi. a Szegedi Falemezgyár egyik brigádjának tagjai igen helyeseljük úgy magunk, mint dolgozótársaink nevében Pártunk útmutatását az alapbéremeléssel és normarendezéssel kapcsolatban. Igen jó példája mutatkozott meg itt a mi gyárunkban, hogyan tudnak a normák elavulni. A tőkések úgy építették ezt a gyárat, ahogy a profit futotta. Ide is vásároltak egy gépet, oda is ragasztottak egy üzemrészt. Mi úgy vettük át ezt a rendszertelen állapotot, mint örökséget. Igy is dolgoztunk jóidéig. A normákat is ennek megfelelően állapították meg. Figyelembe vették a normák megál. lapításánál azt, hogy az anyagoknak Csatlakoznak az MNDSz-szervezetek a vásárhelykutasiak versenykihívásához Az MNDSz vásárhelykutasi szervezete július 9-én versenyre hívta ki Csongrád megye összes MNDSz szervezetét a behordás és cséplés mielőbbi elvégzésének tudatosítására. Megyénk dolgozó asszonyai átérzik ennek a versenynek a jelen.őségét és naponta úiabb és újabb szervezetek jelentik be csatlakozásullat a. kutasd MNDSz versenykihívásához, A legutóbbi napoklian a mágo. esi MNDSz jelentette be csatlakozását. A versenykihívás pontjait ogytől-egyik elfogadta és azonkívül ellentervet készített, amelyben vállalja a mágocsi MNDSz, hogy a nyárj munkák végzésének ideje alatt, 30 asszonyt szervez be a munkába és egy új MNDSz csoportot alakít. mennyit kell vándorolni, mig azokból készáru lesz. A szovjet munkamódszerek tanul• mányosása lehetővé tette azt, hogy üzemünkből kiküszöböljük ezt a tőkésektől ittmaradt rendszertelenséget. Szalagositotluk a gyártást, gördülékenyebb letf a munkánk folyamata. Ez persze magával hozta, hogy a normák elavultak. A normákkal kapcsolatban mái bajok Is vannak üzemünkben. Az új munkamódszerek bevezetésével nem minden norma lazult egyformán. Vannak egyes öntudatlan dolgozók, akik kizárólag csak a laza normájú munkahelyeken akarnak dolgozni — s így persze olyan keresethez jutni, ami nem őket illeti meg — más helyekre még helyettesítésképpen sem akarnak menni. Itt nyilván meg kell keresnünk az ellenség kezét akt 'éy akar egyenetlenséget szítani a dolgozók között. Szerintünk becsület kérdése az, hogy ne legyenek különbségek a normák között s a szocializmus építésének kérdése az, hogy kiirtsuk üzemünk* bői a fejlődést gátló laza normákat. Éppen ezért üdvözöljük örömmel azí az útmutatást, melyet Pártunlé adott a normakérdésben és kérjük a normák haladéktalan rendezését. Körmendi Istvánné, Dobó Károly, Dudás M. Istvánné. kommunistához méltóan viselkedett akkor, amikor felkeresett a szerkesztősedben és építő kritika formájában rámutatott, milyen súlyos hibát követtem d nemcsak vele, hanem Szeged valamennyi becsületes dolgozójával szemben. Tanultam a kritikából, megtanultam, hogy sokkal éberebben kell hozzányúlni a kérdésekhez, sokkal körültekintőbben kell őrt állnom azon a helyen, ahova a Párt állított. Csak így kerülhető el, hogy azok q csapások, melyet az ellenségnek szánunk, még távolról se érhessenek egyetlen becsületes dolgozót sem. A hibát most már nem, lehet meg vem történtté tenni, megelégedéssel és örömmel tölt el azonban az a tudat, hogy módomban van a lehetőséghez képest valamennyire jávátenni azt a hibát, melyet B- Nagy Ferenc elvtárssal szemben elkövettem. Tudatában vagyok, hogy a teljes jóvátétel az lesz. ha, a jövőben az eddiginél jobban végzem munkámat. Szirovicza János.