Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-18 / 139. szám

3 VASÁRNAP, t9S0. JÚNIUS 28. posan kikezdett a soviniszta, Sőt fasiszta fekély. — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének bőven akad munkája. Ezekről a feladatokról részletesen szólt Pártunk Központi Vezetőségének e kongresszushoz intézett levele. Közülük négy olyan kérdést akarok érinteni, amely népi demokráciánk napirendjén van, s melynek jó megoldásától függ, hogy fejlődésünk, henne a fiatal dolgozó nemzedék fejlődése gyorsuló iramot vesz-e, vagy meglassul, sőt megtorpanhat. A harc a régi és ax uj között i ex fejlődésünk alapja cialista öntudatára, hazaszerete— Az első kérdés, a régi, megvert kapitalista rend szellemének, gondolkozásmódjának, szokásainak hatalma — és mindjárt hozzátehetem — gátló hatása fejlődésünkre Sztálin elvtárs mondotta: „A harc a régi és az új, az elhaló és az újonnan született között, ez fejlődésünk alapja." — Hogy a régi, az elhaló milyen, azt Lenin elvtárs 30 esztendővel ezelőtt így magyarázta a Komszomolnak: „A régi társadalom azon. az elven alapult, hogy vagy te rabolod ki a másikat, vagy a másik téged, vagy te dolgozol a másik számára, vagy az dolgozik a te számodra, vagy rabszolgatartó vagy, vagy pedig rabszolga." Lenin azt is megmagyarázta, hogy ez a régi világ, a vereség után is, száz formában tovább hat és befolyásolja még a munkásokat is. Az amerikai munkásokhoz írt levelében azt mondja erről: „Attól, hogy elkezdődött a forradalom, az emberek nem válnak szentekké... a burzsoá társadalom teteméU. nem lehet koporsóba tenni és elásni a földbe. A megölt kapitalizmus itt közöttünk hal meg és indul oszlásnak, miközben megfertőzi „ levegőt kórokozókkal, megmérgezi életünket, a réginek, ® rothadónak, az elhal ónak ezer szálával és kőtelékóvel ragadja meg az újat, a frisset, a fiatalt, az elevent." TT Nagy tanítónk, Sztálin em&ns, ugyanerről a kérdésről ezt mondja: „A régi szokások és szabályok, hagyományok és előítéld .ek, amelyeket a régi társadalomtól örököltünk, a szocializmus legveszedelmesebb ellenségei. Ezek. a hagyományok és szokások a dolgozók millióé tömegeit tartják hatalmukban, néha a proletiáriáíus egész rétegét behálózzák, néha roppant veszélyt idéznek elő, amely magát a proletárdiktatúra létét is veszélyezteti." Ezért Sztálin elvtárs azt tartja, hogy „A proletárdiktatúra korában a Párt egyik leglényegesebb feladata a® idősebb nemzedék átnevelése és az új nemzedéknek a proletárdiktatúra és a szocializmus szellemében történő nevelése". — Nem vitás, hogy nagy tanítónk e megállapítása miránk io vonatkozik. Ezeket a tényeket nemcsak mi ismerjük, hanem az ellenség is. az elhaló rend megvert hívei és ezen a téren is felveszik velünk a harcot. Ha mi a munkásság legjobbjainak szótáré apellálunk, úgy ők az elmaradókra, dohogókra, önzőkre, butákra és naplopókra veszik az irányt. Mi szeretettel támogatjuk és neveljük a szocialista munka hőseit, a sztahanovistákat, az élmunkásokat és mindazt a kezdeményezést, ami szocialista hazánk és dolgozó népünk üdvét szolgálja. Az ellenség ezzel szemben a lógókalt, a normalazítókat, bércsalókat, táppénz-csalókat mozgósítja és ezeknek a hadával gátol, akadályoz bennünket a jobb jövő felé vezető úton. — És a harc ezek ellen az elemek ellen nem könnyű és az eredmény nem gyors, mert ezeket a hátul kullogó rétegeket támogatja mindaz a kapitalizmusból ránkmaradt hagyomány, szokás, babona, előítélet, önzés, amelytől nem mentes a proletariátus sem s amelyet az ellenség igyekszik életben tartani, sőt erősíteni. Azért is szörnyű nehéz, lassú, sok időt, türelmet és fáradságot igénylő munka az idősebb nemzedékek átnevelése, mert minden nehézség, vagy átmeneti kudarc, amely fejlődésünk elkerülhetetlen velejárója, újjáéleszti e nemzedék soraiban a kétségeket, újra ingadozóvá te. szí a kevésbbé szilárd elemeket. — Az ifjúság szocialista nevelése ehhez képest aránylag könnyű. A fiatal nemzedék sokkal kevesebb régi hagyományt és szokást ho® magával a ezeknek elhagyását, levetkőzését megkönnyíti az, hogy évről-évre nő a mi neveltjeinknek száma, akik nemcsak az iskolában, hanem mindennapi életünkben, saját tapasztalataik alapján győződnek meg róla, hogy a ml rendünk az ő rendjük, hogy bizton és nyugodtan menetelhetnek Pár. tumk vezetése alatt a jobb jövő felé. Gondoljunk a fiatal magyar népi demokrácia sofcatigérő zsenge hajtására, a pompás, lelkes úttörő mozgalomra s azonnal világos előttünk, hogy miért tekintünk annyi reménnyel és büszkeséggel a szocializmus építése közben a bennünket felváltó új nemzedékre. — Ismétlem: A mi fejlődésünk mostani szakaszában a legnagyobb kerékkötőnk, továbbhaladásunk egyik legsúlyosabb gátja a régi tőkés időkből örökölt szokások és előítéletek tömkelege. Ezt kell mindennél gyorsabban leküzdeni és ebben a küzdelemben óriási szerepet szánunk a mi lelkes, lendületes, önfeláldozó, jövőbe tekintő ifjúságunknak. Harc ax egyháxi reakció ellen — A másik- akadály, mely fejlődésünket gátolja, szintén a régi öröksége, az egyházi reakció. Mi, magyar kommunisták, jól ismertük Leninnek a szavai', amelyeket erről a kérdésről a Komsztomolhoz intézett. „Igen jól tudjuk — mondotta 30 évvel ezelőtt Lenin —, hogy Isten nevé. ben a papság beszélt, a földesurak beszél ek. a burzsoázia be. szélt.'' De ugyanakkor mi meg voltunk győződve róla. hogy türelemmel, kölcsönös megértéssel és főleg a dolgozó néra érdekében kifejte t jó munkánkkal biztosan el fogjuk érni, hogy a vallásos tömegek zöme mellénk áll. Mindjárt hozzátehetem, nem is csalatkoztunk. Ennek megfelelően olyan megegyezésre tudtunk jutni a pro estáns egyházakkal. mely a magyar nép javára biztosí 'c .ta az egészséges viszonyt a népi demokrácia állama és ezen egyházak között. A békeivek aláírásánál, ennél a hatalmas tömegmozgalomnál, melyben egy maroknyi kivé ellel, az egész magyar nép hitet tett a hogy megkíséreljék e®t az ifjúságot dolgozó népünk ellenségévé tenni. — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének egyik feladata, hogy ebből a küzdelemből kivegye a részét és gondoskodjék róla, hogy az új nemzedék minden tagját népi köztársaságunk, szocialista hazánk odaadó szeretete hassa át. Ebben a harcban erősítse ifjainkat az a tudat, hogy mellettük á'l kemény kezével és bölcs mértékletességével a Magyar Dolgozók Pártja, felemelkedésünk motorja. (A kongresszus tagjai felállva ünneplik győzelmeink szervezőjét, a® MDP-t. Éljen a Párt! — kiáltják.— Párt és Rákosi! — Győzelmes Pártunknak hurrái — hangzik a kiáltás.) S ne felejtsék el azt sem, hogy a magyarság legjobbjai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila dolgozó népünk felszabadulásának egyik legnagvobb akadályát a papi reakcióban láttákA magyar népi demokrácia és benne a magyar dolgozó ifjúság legjobb történelmi tradíciónk szellemében cselekszik, amikor bátran és elszántan veszi fel a harcot a régi rend e megmaradt utóhadával. Le kell leplezni a jobboldqji szociáldemokratákat délrialanul a hívőik milliói, de a lelkészkedő, a néppel összeforrt katolikus papok százai is. — Akik hiányoztak, akik a béke ellen — és ezzel az imperialista háborús gyújtogatok mellett — foglaltak állást, azok a magyar katolikus íöpapok és rendíőnökök népi demokráciánk és szocialista felemelkedésünk ádáz ellenségei. Ezek a főpapok, akiknek óriási földbirtokaik, sőt bankjaik voltak, melyeket elvett töltik a dolgozó nép, képezik a régi rend utolsó nyilt, szervezett erejét. És mert eltűnt az a reménvük, hogy a szétzúzott magyar reakció saját erőivel még egyszer nyeregbe tudjon jutni, most minden számításuk az, hogy a nyugati imperialisták szörnyű, véres, vesztesé ges háború után visszaültetik őket a magyar nép nyakára. Ezért nem esküdtek fel ezek az urak — akik mind hűséget fogadtak Horthynak —. a Magyar Népköztársaságra. Ezért szálltak szembe tüntetően a magyar békemozga'ommal. És ezért küzdenek minden nyilt és titkos eszközzel demokráciánk megerősödése, szocializmusunk építése ellen. Szólnom kell a Jobboldali szociáldemokratákról, akiknek régi bűneit a népi demokrácia nem kérte számon, s akik emiatt felbátorodtak és most, mikor az imperialista háborús gyujtogatók hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak. Ezek a jobbo'dali szociáldemokrata vezetők a felszabadulást megelőző negyedszázadban Horthynak és reakciójának voltak helytartól a munkásság között. — ök voltak azolr, aktk tajtékozva szórták a rágalmat, a mocskot a Szovjetuntóra, akik a dolgozók között, a munkásszervezet ékben felkutatták a kommunistákat és kiszolgáltatták őket *Horthy véres pribékjelnek. ök voltak a második világháborúban minden felszabadító mozgalom kerékkötői- ök gondoskodtak arról, hogy a magyar gyárak teljes gőzzel dolgozzanak a német fasiszták háborújára, hogy ne legyen szabotázs, ne legyen selejt és az ö besúgásukra vitték a kínzókamrákba, vagy büntetőszázadok „imozgóvesztöhelyeire" a forradalmi munkásokat. — Ezek az urak egyidelg meglapultak, de az utolsó Időben újra működésbe léptek. Most persze egész más a működésük. Most ők azok, akik lazítják a fegyelmet, növelik a selejtet tanácsokkal látják el és bátorítják a normalazítókat, a bércsalókat, a táppénzcsalókat, terjesztik az ellenség rémhíreit, igyekeznek aláásni a dolgozók jó hangulatát Szövetkeznek az imperialisták ügynökeivel, együtt működnek népünk szívós ellenségeivel, az egyházi reakcióval. Népi demokráciánk most rájuk Irányítja a közfigyelem fényszóróját és nekilát hogy ezeket a régi árulókat, akik demokráciánk fellegvárában, az ipari munkásságon belül szolgálják az ellenséget, végleg leleplezze és ártalmatlanná tegye. (Taps). — Az ifjúság túlnyomó többsége az utolsó esztendőkben jutott politikai öntudatra, amikor a kommunisták igaza és fölénye minden téren egyre nyilvánvalóbbá vált. Az Ifjúság között már kevés az olyan, akihez hozzáért a jobboldal szocdem. métely. Ezért a Dolgozó Ifjúság Szövetsége egységesen veheti fel velünk együtt a harcot az ellenség ez alattomos és aljas ügynökeivel szemben és segít nekünk abban, hogy ezt az áruló bandát is elérje jól megérdemelt sorsa. A békés fejlődés időszakának veszélyei — Végül szólni kívánok egy olyan nehézségről, amely szocialista építésünk viszonylag békés fejlődésével, sőt sikereivel kapcsolatban keletkezett. Sztálin elvtárs 1928-ban erről mondotta: „Annak is meg van az ára, hogy békés viszonyok között építünk. Ezek a viszonyok rányomták bélyegüket munkánkra, funkcionáriusainkra és pszichológiájukra. Ez alatt az öt év alatt könnyen, szinte síneken haladtunk előre. Ennek a háláin alatt számos' funkcionáriusunk olyan hangulatba ringatta magát, hogy most minden simán megy majd, mintha különvonaton ülnénk, amely közvetlenül, átszállás nélkül száguld velünk a szocializmus felé. — Ebből a talajból — mondotta Sztálin — hajtott ki az az elmélet, hogy... minden úgy megy nálunk, mint a karikacsapás. Innen ered bizonyos hajlam a té'lenségre, az elernyedésre. Az elernyedésnek ez a pszichológiája, ez a „dolgok úgyis mennek maguk;ól" pszichológia a munkában — ez a békés fejlődés időszakának hátrányos oidala. — Miért veszélyesek az ilyen hangulatok? — kérdezi Sztálin elvtárs. — Azért, mert elhomályosítják a munkásosztály látasát, megakadályozzák abban, hogy felismerje ellenségeit, álomba ringatják hivalkodó beszédekkel ellenségeitek "yengeségéről és aláássák a munkásosztály harckészségét." — Ezeket a békés viszonyokat a Bolsevik Párt több minf három esztendőn keresztül folytatott véres, élet-halál harcok árán vívta ki. Ha a viharedzett' Bolsevik Párt funkcionáriusainak egy részéből öt év békés fejlődése ilyen gyorsan elmosta a szörnyű küzdelmek emlékét és elhomályosí'otta a proletáriátus egy részének tisztánlátását, úgy kézenfekvő, hogy nálunk ezek a veszélyek még fokozottabbak. Még fokozottabbak azért, mert felszabadulásunkat, g azt. hogy viszonylag a békén építhetjük a szocializmust, a felszabadító Szovjet Hadseregnek g a Szovjetunió állandó támogatásának és segítségének köszönhetjük. Nem lehet eléggé ismételnünk, hogy minden eredményünk, mindaz, amit hazánk felemelkedésében elériünk, azért fejlődött ilyen simán és gyorsan, mert a hatalmas Szovjetunió egyengette előttünk az utat. (Nagy taps.) — Ez és csak ez telte lehetővé az újjáépítés és tervgazdálkodás olyan gyors sikereit, amelyek gyakran nemcsak az ellenséget, de barátainkat is meglepték. Viszont ezek a sikerek nálunk még gyorsabban felejtte;ték azt a szakadékot és romhalmazt, amelyből 1945 tavaszán kiindultunk. Ezeket a sikereket mi magunk nem egyszer túlságosan aláhúztak, eldicsekedtünk vele és ezzel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy aiz a benyomás keletkezzék, hogy most már hegyenvölgyön lakodalom, most1 már nálunk minden úgy megy, mint a karikacsapás és ezentúl élhetünk, mint Marci Hevesen, (Derültség.) A mi dolgozó népünk történelme folvamán először él olyan viszonyok között, amikor nem gyötri a mindennapi betevő falait1 szörnyű gondja, amikor nem suhog a feje fölö't a munkanélküliség korbácsa, amikor tudja, hogy gyermekei jövője biztosítva van. — Érthető, ha mohón él az új lehetőségekkel és a mult nélkülözéseiért most azonnal akarja magát kárpótolni é3 élelemben, ruhában, türelmetlenül mindjárt meg akarja szerezni azt, amihez a régi rend alatt nem juthatott. béke és a demokrácia mellett, I Külön elkeseredett harcot folytatnak nemcsak ott voltak szinte mara-1 az ifjúság megnyeréséért és azért, A szocializmus építése tervszerűséget, fegyelmet és áldozatot is követel — Az ellenség, amelv árgu-sszemekkel figyeli minden gyengénket és azonnal rákapcsol minden hibánkra, ezt észrevette s elkezdte ezt a hangulatot táplálni. Azok, akik 1945—46-ban nem győzték a nélkülözést, és a pénzromlást a demokrácia nyakába varrni, akik előre hirdették a iá pénz kudarcát, akik szemfényvesztő propagandának nevezték a hároméves és ötéves tervek számait, most taktikát változtattak. Most azt suttogják, hogy kevés az a nyolc százalék, amellyel a mi tervünk az idén a dolgozók éle'színvonalát emelni kívánja, hogy ennél többet is megengedhetünk magunknak, Egyszóval azt prédikálják, hogy nyújtózkodjunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. És valóban, mire észrevetlük, hogy miről van szó, a nyolc százalék helyett, amelyet az egész 1950-ea esztendőre szántunk, már az első öt hónap alatt 17 százalékkal nőtt az életszínvonal. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztásban, élelmezésben. ruházkodásban már ott tartunk, ahol a terv szerint 1952 tavaszán kellene lennünk, viszont könnyűiparunkat, bár igen gyorsan fejlődik, ettől még közel két év választja el. — Világos, hogy ha így folytatódik, akkor — amint már egyszer mondtam — megesszük a jövőnket és hozzátehetem, különösen az ifjúság jövőjét. Ha nem tartunk mértéket, akkor, mint rántot csirkét megesszük azt a tyúkot, amely jövőre aranytojást tojna (Derültség) és ötéves tervünk gyárait, üzemeit, kultúrházait már az idén csemegevaj és borjúsült formájában elfogyasztanánk. (Derültség, viharos taps.) Sztálin elvtárs 20 évvel ezelőtt gúnyosan emlegette azokat, akik a szocializmus építésének idejére úgy szeretaének nézni, mint „az általános üdvösség" mennyei idilljére (De. rüliíség), amelytől elvárják, hogy lehetővé tegye a „pihenést", a „boldogság szürcsölését''. (Derültség.) I — A magyar kommunistáknak és különösen a magyar ifjúságnak szembe kell szállni ezzel a hangulattal, melyet az ellenség alattomosan és átlátszó célzattal szít azért, hogy megzavarja szocialista építésünk rendjét és tervét. Azoknak a jóindulata türelmetleneknek pedig, akik má? most 1950-ben, követelik az „ál. talános üdvösséget", meg a „boldogság szürcsölését", eszébe kell juttatni az öt esztendejj megtett uitat. Rá kell mutatni arra, hogy még nincs egy esztendeje, hogy megszűnt a kenyérjegy, hogy akik ma disznózsír helyett csemegevajat követelnek, azok két éve még örültek a margarinnak. (Derültség.) — S rá kell mutatni arra is. hogy a szocializmus ép'tése terv. szerűséget, fegyelmet és áldozatot is követel a dolgozó néptől. Minél több munkával, verejtékkel, áldozattal építjük jövőnket annál tartósabb lesz. annál drágább lesz mindannyiunk számára. (Lelkes taps.) — Mindjárt hozzá kell tennem, hogy a kisebb.nagyobb hibák dacára a magyar dolgozó nép, csak uev, mint ifjuságunk, a felszabadulás óta a legnehebebb feladatokat is megoldotlta. Ránk is vonatkozik Lenin megállapítása: „Minden száz hibánkra, melyről világszerte annyit orditanak a burzsoák és lakájaik, a nagy és hősies tettek tízezrei esnek, amelyek annál na. gyobbak és hősiesebbek, mert egyszerűek, láthatatlanok, el vannak rejtve a gyárnegyedek hétköznapi életébe, vagy félreeső falvakba s olyan emberek hajtják végre, akik nincsenek hozzászokva r%hoz, hogy minden sikerüket világgá kürtölik." Az eddigi lat a szervesetet szilárd egység váltja fel — A mi dolgozó népünk zömét is ezek az egyszerű emberek képezik és, számuk az ifjak között is eigvre nő. Szó esett már ezen a kongres"— "on arról, hogy az egységes ifjúsági szövet, ség létrejöttét több mint százezer fiatal dolgozó külön munkafelajánlással ünnepelte és ez csak egv megnyilvánulása annak a fejlődésnek, mellyel az uj nemzedék felnyomul a szocialista építés fronitjának első vonalába. — A Dolgozó Ifjúság Szövet. sége uj lapot nyit meg a ma. rvar fiatal nemzedék történetében. Az eddigi laza szervezetet szilárd egység váltja fal, könynyebb és_ biztosabb lesz az ifjúság utja a szocializmus építésében, a béke megvédésében, a munka és a tanulás frontján. Az uj nemzedék, Pártunk vezetése alatt, öntudatban és erőben megnövekedve, most már egységesen vonul fel a szocializmust épitő, 800 milliót számláló legyőzhetet. len béketáborba, melynek élén ott