Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-07 / 130. szám

4 SZERDA, 1950. JÚNIUS 7. A klerikális reakció fokozódó támadásai elleni erélyes védekezés szükségessége még élesebben veti fel, mint eddig, a klerikális reakció befolyása felszámolásának kérdését magában a Pártban. "A Politikai Bizottság erre vonatkozó 1949 november 10-i határozata óta értünk is el ebben a tekintetben komoly eredményeket. 'A' vezetőségek újraválasztásánál a klerikális befolyás alatt álló pártfunkciónkrinsok jelentős részét kicseréltük és elmondhatjuk, hogy a párttagságunk túlnyomó többsége ennek o rendszabálynak a szükségességét megértette. De ezekkel az eredményekkel korántsem lehetünk megelégedve. Meglehetősen általános jelenség, hogy pártszervezeteink, elsősorban a vidéken, a klerikális reakció támadásával szemben legfeljebb passzívan védekeznek, hogy népnevelőink félnek hozzányúlni ehhez a kérdéshez, áltól tartva, hogy a klerikális reakció elleni harc erélyes folytatása átcsap a vallásos meggyőződés elleni harcba és elidegeníti tőlünk a bfvö tömegeket. Megengedhetetlen passzivitás tapasztalható ebben a kérdésben a tömegszervezetekben dolgozó elv. társainknál, elsősorban az ifjúságnál, amely szinte teljesen elhanyagolta a természettudományos propagandát, valamin? a* MNDSz-ben dolgozó elvtársnöinknél, akik túl későn, vagy egyáltalán nem vették észre a klerikális aknamunkát a Szülői Munkaközösségekben és nem vették fel ellene Időben a harcot. A klerikális reakció elleni harcunk fokozásánál abból kell kiindulni, hogy ez a harc politikai harc, amely az impérialisták ötödik hadoszlopának egyik legfontosabb osztaga ellen irányul, nem pedig a vallás ellen, a hit ellen, sőt nem is az egyház ellen általában. Nekünk semmi bajnnk sínes a katolikus dolgozó tömegekkel, amelyek épp oly odaadó és lelkes támaszai a szocializmust épitő népi demokráciának, mint a más felekezetű, vagy meggyőződésű dolgozók, linjunk a klerikális reakcióval van és a feladat éppen abban áll, hogy a klerikális reakciót elszigeteljük a dolgozó tömegektől. A klerikális reakciót, mint politikai reakciót kell lelepleznünk, amely a vallást csupán spanyolfalnak használja az imperialista háborús uszítókat szolgáló aknamunkájának leplezésére. Mi ezután is, úgy, mint eddig, tiszteletben ?artjuk a vallásos meggyőződést, valljuk és megvalósítjuk a teljes vallásszabadságot az állami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonatkozásban magánügy. Ugyanakkor természetesen fokozottan kell érvényesítenünk a marxizmusnnk-leninizmusnnk azt a tanítását, hogy a vallás a Párton belül nem magánügy, hogy funkcionáriusaink és tagságunk nevelése a dialektikus materializmus szellemében fokozott kötelességünk. Ezt n feladatot természetesen nem időtől és tértől függetlenül kell megoldanunk, hanem alá kell rendelnünk n Párt politikai főfcladntninak. Ezek a főfeladatok: a szocializmus építése, a béke megvédése, a proletárdiktatúra megszilárdítása, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megőrzése, a Párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatok elmélyítése, dolgozó népünk egységének megszilárdítása. Ebből az következik, hogy annak az elvnek az érvényesítésénél: a vallás a Párton belül nem inngáuügy, különbségei kell tennünk egyszerű párttugnk és párt funkcionáriusok között és a • Párthoz való tartozást semmiképpen sem szabad függővé tenni attól, vallásosak-e párttagjaink? Pártfunkcionáriusalnknál persze magasabb követelményeket kell támasztanunk és abból kell kiindulnunk, amit Rákosi elvtárs mondott Központi Vezetőségünk február 10-1 ülésén: „egvénl magatartásukkal is segítsék >i Párt harcát, a klerikális reakció és annak ideológiai befolyása ellen". Ez azt jelenti, hogy elsősorban függetlenített funkcionáriusainktól, vezető és középkádereinktől el kell várnunk, hogy gyereküket ne járassák hittanra, ne vegyenek részt egyházi szertartásokon és — nem utolsó sorban _ feleségükei is a kommunista világnézet szrllcmébcn neveljék. Ugyanokkor párttagságunk között türelmes felvilágosító munká? kell folytatnunk, neveléssel és propagandával kell elérnünk, hogy felismerjék: templombajárással, kör. meneteken való részétellel, gyermekeik hittanra küldésével, öntudatlnnul ls a klerikális reakció törekvései? segítik elő. A klerikális reakció ma bizonyos fokig taktikát változtatott: ma nemcsak arról beszél, hogv a kommunisták „elkárhoznak" és a közeli „világvégénél" pokolra jutnak, ma a klerikális reakció taktikája nem annyira abból áll, hogy a kommunistákat „kiprédikálják" a templomból, eltiltják az egyházi szertartásokon való részvétéből, hanem sokkal inkább abból áll, hogy egyenesen csábítják a kommunistákat gyónásra, áldozásra, körmenetekre, azért, hogy éke? verjenek sorainkba, hogy az egyházi szertartásokon és ünnepségeken résztvevő kommunistákat úgy tüntessék fel, mint a klerikális reakció híveit, akik csak látszólag kommunisták, valójában maguk is ellenségei a szocializmusnak. A klerikális reakció képviselőinek elszigetelése a dolgozó néptől, nem rendőri rendszabályokon múlik, hanem döntfon a népnevelő', a felvilágosító munkán muillk. Ezen a területen tanulnunk kell azokból a hibákból, amelyeket a kulákok elleni harc folyamán gyakran elkövettünk. Az egyházi reakció elleni harcot nem szabad „versenyként" felfogni, mint ahogy ez sokszor a kuiákokkal kapcsolatban történt. Mi, a fakultatív vallásoktatás dolgában — mint mon l i'tam — változ?atni fogunk tavalyi paszsxív magatartásunkon. He már most óvok attól a túl. sástól, hogy minden dolgozó embert, akt a mi felvilágosító munkánk ellenére hittanra fogja küldeni gyermekét, egyszerűen reakciósnak bélyegezzünk és így taszítsunk el magunktól. Mi igenis propagandát fogunk kifejteni a gyermekek hittanra küldése ellen, de adminisztratív rendszabályokat, megfélemlítést nem szabad alkalmaznunk, még kevésbbé szabad anyagi hátrányok kilátásbahelyozésével fenyegetőzni. Különösen tartsuk szem előtt hogy a baloldali túlzások alkalmas talajt teremtenek egyenes provokációkra, a reakció részéről. Az cl'ensóg arra használja fel a baloldali túlzások teremtette hangulatot, hogy maga döntsön le éjszaka kereszteket, rongáljon meg kálváriaállomásokat, hogy aztán elterjeszthesse: mindezt a kommunisták tették. Amikor mi felvesszük a klerikális reakció állal felétikdobott kesztyűt, akkor mi a jogos önvédelem politikáját folytatjuk. Békénket védjük, hazánkat védjüképülő szocializmusunkat védjük. Küzdünk azok ellen, akik az ellenreformációtól kezdve az 1848 as szabadságharcon át a mai napig mindig áldásukat adták a magyar szabadság idegen hóhérainak munkájára. Küzdünk azok ellen, akik az első imperialista háborúban éppúgy a háborús uszítók soraiba álltak, mint a második világháborúban és akik semmit sem tanulva és semmit sem felejtve, uszítanak a harmadik világháborúért. Küzdünk azok azok ellen, akik 1919 után éppúgy a nagybirtokos és nagytőkés uralom visszaállításáért harcoltak, mint 1945 után. De ugyanakkor teljes rokonszenvünkről és támogatásunkról biztosítjuk azokat, akik magában az egyházban lépnek fel — akár papok legyenek, akár világiak — ez ellen a katasztrófa-politika ellen, népköztársaságunk és a katolikus egyház közötti béke és megegyezés mellett. Mindazok felé, akik akarják a megegyezést a népi demokráciával, nyitva vannak a kapuk. hogy egy ilyen megegyezés e'vben lehetséges, azt a lengyel példa mutatja- A lengyel püspöki kar — idézem a megegyezés szövegét: — ,.felhívja a lelkészi kart, hogy lelkipásztori munkájában a híveket az ország újjáépítése és a nemzet jólétének emelése érdekében minél buzgóbb munkálkodást buzdítsa". A ml püspöki karunk ennek ellenkezőjére buzdítja a lelkipásztorokat. A lengyel püspöki kar kijelentette, hogy: ,,Az az elv, hogy a legfőbb és egyben irányító egyházi tekintély a pápa: hitéleti, az erkölcsi, valamint az egyházi Igazságszolgáltatás kérdéseire vonatkozik, minden egyéb kérdésben pedig a püspöki kar a 'cngyel államérdek" kekhez igazodik". A magyar püspöki kar nem a magyar államérdekekhez igazodik, hanem a Vatikánnak az imperialistákat kiszolgáló politikájához. A lengyel püspöki kar, kijelentette, hogy: „Felvilágosítja a lelkészi kart arról, hogy nem szabad ellene szegülnie a falusi szövetkezeti mozgalom kiépítésének". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: arra buzdítja a papságot, hogy védje a kulákokat és támadja a szövetkezeteket. A lengyel püspöki kar kijelentette, hogy „elitéi minden államellenes fellépést és különösen küzdeni fog az ellen, hogy a vallásos érzülettel államellenes célokra visszaéljenek". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: a vallásos érzülettel államellenes célokra él vissza. A lengyel püspöki kar kijelentette: .^megbélyegzi és kanonikus következményekkel megbünteti azokat a lelkészeket, akik bármily államellenes fö'dalatti mozgalomban vaJó részvételben bűnösnek találtatnak". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét cselekszi: a mai napik sem határolta el magát az amerikai kémtől, Mihalovicstól és az államellenes összeesküvő Mindszentyt ma ls „bfboros hercegprímásként" tiszteli. Ezzel a püspöki karral szemben lehetetlen a béke és a megegyezés politikáját folytatni. De a béke és a megegyezés politikáját akariuk és fogjuk folytatni a néppel együttműködő, a Népkörtársasághoz hű lelkészkedő papság Iránt A klerikális reakciónak nem adhatunk anyagi támogatást, de a dolgozó nép hazájához hű lelkészkedő papságnak adunk, készek vagyunk biztosítani megfelelő létminimumát. Hadd foglaljam össze a fö feladatokat. Négy főkérdé'ről, négy föfe'adatröl van szó: 1. Leleplezni a klerikális reakciót, a katolikus püspöki kari, mim a béke ellenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néphez h& papokat, akik a Püspökökkel szemben támogatják a békét és a népi demokráciát. 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megjelelő állami önvéáemi rendszabályt is kell foganatosítani a klerikális reakció ellen. 4. El kell érni, hogy funkcionáriusaink. de tagságunk zöme Ve járassa hittanra gyermekéi". Fokoznunk kell a k'erikáiis reakció elleni propagandánkat a nép közölt, fokoznunk kell az egyházi ideologia ellem felvilágosító munkánkat a Pártban. El vagyunk' szánva arra, Hogy hazánk és békénk védelmében, népünk egységének védelmében, szocialista építőmunkáiik biztosítására az imperialistáknak ert az ötödik hadoszlopát, a klerikális reakciót is felszámoljuk. Az egyetem dolgozói még jobban meg akarják ismerni a szovjet irodalmat (Tudósítónktól.; A Magyar. Szovjet Társaság Egyetemi Szervezete a bölcsészeti karon könyvankétot rendezett Ennek keretében az egyetem hallgatói és dolgozói Solohov szovjet iró kiváló alkotását, az „Uj barázdát szánt az eke" című regényt vitatták meg. Az értékes felszólalások megmutatták Solohov kitűnő regényének értékét és jelentőségé'., megmutatták, hogy milyen je. lentős ez a könyv számunkra napjainkban, a falusi osztályharc idején. Az „Uj barázdát szánt az eke" a szocializmus utján meginduló dolgozó parasztságunkat tanítja. Megmutatja, hogy a Párt, a munkásosztály segítségével miképp küzdi le a cári-korszak által elnyomott parasztság a maradíeágot, a régi szokások erejét, miképp szabadult ki a kulákok és az ellenforradalmárok karmaiból. „Megmutatta a vita Solohov regényének mai magyar aktualitásait. A Szovjetunióban a ku. lákak éppen olyan aljas eszközökkei harcoltak a szocializmus, a szövetkezetek ellen, mint a mi Mákjaink. A Solohov által jellemzett mindenreképes kuláktípusok torzarcvonásaiban a l®11gyelkápolmai gyilkosokra ismerünk rá" — mondotta Ballag Lajos elvtárs, az egyetem egyik dolgozója. A termékeny vitta általános irodalomelméleti kérdéseket is felvetett Ennek során kiderült, hogy az egyetem egyes fakultá, sain, például a Természettudományi Karon nem foglalkoznak eléggé a szovjet irodalom s egyáltalán az irodalom kérdéseivel. „Beletemetkeztünk saját szakmánk kérdéseibe s elhanyagoltuk az irodalmat" — mondotta Mihály eüivtárs, a Természettudományi Kar egyik hallgatója s mindjárt javaslatot is tett gyakori szovjet könyvankétok ren. dezésére. A jelenlévő egyetemi dolgozók nagy lelkesedéssel fogadiák el a javaslatot s elhatározták, hogy a jövőben még gyakrabban rendeznek könyvankétokalt nagy szovjet regényekről, hogy az egyetem hallgatói és tudományos munkásai minél jobban megismerjék azt a nagy szovjet irodalmat, amely példa és útmutatás békeharcainkban, az ötéves tervünk, a szocializmus építésében. K. J, A PART ES RÁKOSI ELVTÁRS ntmutatásával érhettem el eredményeimet Ml TÖRTÉNT ÉS Ml TÖRTÉNIK? MOZI Belvárosi (6, 8): Micsurin. Korzó (6, 8); Makacs menyecskék. Fáklya (fél 7, 8): Magyar-szovjet hiradó. — Kubáni melódiák. — Allatok szigete. — Ellopták szivemet. MSzT filmszol rélat A Magyar-Szovjet Társaság mozija szerdán Átokházán játssza a „Sztálingrádi csata" című filmet és kultúrhiradó*. MŰVÉSZET Az ujszegedi Szabadtéri Színpadon szombaton, 10-én este 8 órakor opera-operett est lesz_ A fegyveres alakulatok 150 tagú fúvósegyüt'tese az ujszegedi Szabadtéri Színpadon június 24-én ós 25-én tartja hangversenyét. Szolgálatos gyógyszertárak; Borbély őrők. b Ugry I.: Sztálinkőrút 20. Telefon: 35—02. Leskó Vilmos; Újszeged, Vedres-utca 1. Telefon: 40—37. Nagy őrök. k, dr. Hangay; Április 4.-útja 31. Telefon: 35—13. Zakar S. örök. k Máthé Mihály: Valéria-tér 1, • A MASzOVLET közli, hogy szerdán reggel 7 órakor külön repülőgép indul Szegedről Budapestre. Viteldíj 50 forint. Helyfoglalás a MASzOVLET-arodán szerda reggel 6 órától. A MPSzSz Zenepedagógus Munkacsoportja 8-án, csütörtökön délu'íán 6 órakor tartja növendékhangversenyét a Zenekonzervatórium hangversenytermében. 'A múltban megaláztatás, nehéz sors volt része az iparostanulók, a „tanoncok", „inasok" rétegeinek. Nehéz, keserves idők teltek el, amíg kitanulhatták szakmájukat. A felszabadulással megváltozott az 6 helyzetük is. Népi demokráciánk segiti, támogatja tanulásukban az iparostanulókat és nyugodt tanulást lehetőséget biztosít számukra Ezt ^bizonyítja Fodor Gyula ipari tanuló példája is. aki iá tanulásáért — amint arról beszámoltunk —"b közelmúltban része, sült 200 forint pénzjutalomban. Szerkesztőségünkhöz intézett levele az ipart tanulók új, megváltozott helyzetéről beszél. A magyar fiatalok élete, a régi „inasok" élete a múltban leírhatatlanul mostoha volt. Ütés, verés, házimunkák volt a sorsunk, szakmánkat azonban nem tudtuk megtanulni. Ma, Népköztársaságunk Alkotmánya — amely Pártunk harcainak eredményeképpen született meg, a társadalom megbecsült tagjává tett bennünket, magyar ipari tanulókat is. A dicsőséges Szovjet Hadsereg nyitotta ki elóttünk a szabad és boldog jövő kapuit, hazánk felszabadítása tette lehetővé a dolgozó magyar fiatalok számára, hogy az élet minden területén elfoglalják méltó helyüket és példaadó munkájukkal, tanulásukkal haladjanak a Párt irányítása mellett egész dolgozó népünkkel együtt. A mi munkánk, fpari tanulók munkája, elsősorban szakmánk alapos elsajátítása, politikai tisztánlátásunk fejtesztése, műveltségünk emelése azért, hogy minél eredményesebben vehessük ki részünket a szocializmus építéséből. Csak az lehet jó ipari tanuló, csak az követi igazán a Pártot, aki saját tudását á'tadja a többieknek, osztálytársaink, elvtársaink! Rákosi elvtárs 1949 szeptember 16-i beszédében mutatott rá a szakmunkásképzés döntő fontosságára és én akkor ismertem fel, hogy jó munkát csak úgy végezhetek, ha a gyengébbeket is segítem a tanulásban. Ezt tartottam szem előtt szeptember ó'ta mindig és fgy, egyedül a Párt és Rákosi elvtárs útmutatásaival érj hettem el eredményeimet és ennek alapján azt, hogy a Munkaerőtartalékok Hivatala 200 forint jutalom^ ban részesített. Ez a jutalom még fokozottabb fa-* nulásra és társaim segítésére buz-< dtt, ígérem a Pártnak, hogy ezután még nagyobb odaadással, még nagyobb szorgalommal és lelkesedéssel folytatom tanulmányaimat, még erőteljesebben segítem gyengébb tanulótársaimat, hogy hasznos épftőja lehessek a szocializmusnak, amelyet csak a Párt vezetésével érhetünk eL Szabadsági Fodor Gyula, az ipari tanulóiskola 20 pontos „Jó tanuló"-ja. IDŐJÁRÁSJELENTES: Gyenge szék kevés felhő. Egykét helyen kisebb délutáni záporeső, esetleg zivatar. A me'eg tovább tart. JÓLSIKERÜLT ZENEDÉLTJTÁNT rendezett az MSzT Rókus II. szervezete, a Postás szimfonikus zenekar közreműködésével. A zenekart Szerdahelyi László karnagy vezényelte. X HALALOZAS. Horváth Árpád László gyümölcskereskedő elhunyt. Temetése folyó hó 7-én (szerdán) délután fél 6 órakor lesz a belvárosi temető halottasházából A SZERKESZTOSEG üzeni Felkérjük azokat az úttörő pajtásokat, akik még nem vették át szerkesztőségünk tájékoztatóját, mielőbb jöjjenek be hozzánk. Felkérjük az alan? felsorolt elvtársakat, hogy június 9-én, pénteken délután 6 órakor fontos megbeszélés végett szerkesztőségünkben feltétlen jelenjenek meg: Galambos Istvánné Szegedi Cipőgyár, Vidács István Gázgyár, Gyémánt Imréné, Soós István Konzervgyár, Pcstt György Dohánygyár, Púp ily Lajos Ruházati NV., Szentesi Vida János Pick Szalámi, Suszter János Szegedi Kender, Tcsléry Júnosné Szegedi Téglagyárak, Tóth Vera Textllkomblnát. Agóesi János elvtársnak Vágóhíd: Beküldött sorait megkaptuk, rövidesen felhasználjuk. Vidács István elvtársnak Villany, telop. A műhelyértekezletről beküldött sorait megkaptuk, rövidesen egy nagyobb cikkbe fogjuk beledolgozni. Koppány István elvtársnak. A strandavatással kapcsolatos cikkét rövidesen leközöljük. Petcrdl Lujos elvtársnak, Dóczl Piroska és Makra Piroska pajtásoknak. A beküldött két fogalmazást megkaptuk, valóban ?ehetséges írások. Rövidesen felhasználjuk. Várjuk a többi sorokat. Pópity Lajos elvtársnak, Ruházati NV. A sztahánovista kitüntetésekről beküldött tudósítását rövidesen egy másik hasonló cikkel egybedolgozva hozzuk ki. Doktor Lajos elvtársnak. Kefe és Ecset NV. Az újítókról írt sorait holnapi számunkban közöljük. Ábrahám Fcrenené elvtársnönek. Gyufagyár. Beküldött levelét több hasonló levéllel fogjuk egyszerre közölni. Piókcr László pajtásnak, Madách I. Kollégium. Kérünk, hogy ma délu?án szerkesztőségünket feltélleniil keresd fel. Lehetőleg délután 5 órakor. Feltétlen elvárunk.