Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-07 / 130. szám

4 SZERDA, 1950. JÚNIUS 7. A klerikális reakció fokozódó tá­madásai elleni erélyes védekezés szükségessége még élesebben veti fel, mint eddig, a klerikális reakció befolyása felszámolásának kérdését ma­gában a Pártban. "A Politikai Bizottság erre vonatko­zó 1949 november 10-i határozata óta értünk is el ebben a tekintetben komoly eredményeket. 'A' vezetősé­gek újraválasztásánál a klerikális befolyás alatt álló pártfunkciónk­rinsok jelentős részét kicseréltük és elmondhatjuk, hogy a párttag­ságunk túlnyomó többsége ennek o rendszabálynak a szükségességét megértette. De ezekkel az eredmé­nyekkel korántsem lehetünk meg­elégedve. Meglehetősen általános je­lenség, hogy pártszervezeteink, el­sősorban a vidéken, a klerikális reakció támadásá­val szemben legfeljebb passzí­van védekeznek, hogy népne­velőink félnek hozzányúlni eh­hez a kérdéshez, áltól tartva, hogy a klerikális re­akció elleni harc erélyes folytatá­sa átcsap a vallásos meggyőződés elleni harcba és elidegeníti tőlünk a bfvö tömegeket. Megengedhetetlen passzivitás ta­pasztalható ebben a kérdésben a tömegszervezetekben dolgozó elv. társainknál, elsősorban az ifjúság­nál, amely szinte teljesen elhanya­golta a természettudományos pro­pagandát, valamin? a* MNDSz-ben dolgozó elvtársnöinknél, akik túl későn, vagy egyáltalán nem vették észre a klerikális aknamunkát a Szülői Munkaközösségekben és nem vették fel ellene Időben a harcot. A klerikális reakció elleni harcunk fokozásánál abból kell kiindulni, hogy ez a harc politikai harc, amely az im­périalisták ötödik hadoszlopának egyik legfontosabb osztaga ellen irányul, nem pedig a vallás ellen, a hit ellen, sőt nem is az egyház ellen általában. Nekünk semmi bajnnk sínes a katolikus dolgozó tömegekkel, amelyek épp oly odaadó és lelkes támaszai a szocializmust épitő népi demokráciának, mint a más felekezetű, vagy meggyő­ződésű dolgozók, linjunk a klerikális reakcióval van és a feladat éppen abban áll, hogy a klerikális reakciót elszigeteljük a dolgozó tömegektől. A klerikális reakciót, mint politikai reakciót kell lelepleznünk, amely a vallást csupán spanyolfalnak használja az imperialista háborús uszítókat szol­gáló aknamunkájának leplezésére. Mi ezután is, úgy, mint eddig, tiszteletben ?artjuk a vallásos meg­győződést, valljuk és megvalósítjuk a teljes vallásszabadságot az ál­lami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonat­kozásban magánügy. Ugyanakkor természetesen fokozottan kell érvé­nyesítenünk a marxizmusnnk-le­ninizmusnnk azt a tanítását, hogy a vallás a Párton belül nem ma­gánügy, hogy funkcionáriusaink és tagságunk nevelése a dialektikus materializmus szellemében fokozott kötelességünk. Ezt n feladatot természetesen nem időtől és tértől függetlenül kell megoldanunk, hanem alá kell rendelnünk n Párt politikai főfcl­adntninak. Ezek a főfeladatok: a szocializmus építése, a béke megvé­dése, a proletárdiktatúra megszi­lárdítása, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megőrzése, a Párt és a dolgozó tö­megek közötti kapcsolatok elmé­lyítése, dolgozó népünk egységének megszilárdítása. Ebből az követke­zik, hogy annak az elvnek az ér­vényesítésénél: a vallás a Párton belül nem inngáuügy, különbségei kell tennünk egyszerű párttugnk és párt funkcionáriusok között és a • Párthoz való tartozást sem­miképpen sem szabad függővé tenni attól, vallásosak-e párt­tagjaink? Pártfunkcionáriusalnknál persze magasabb követelményeket kell tá­masztanunk és abból kell kiindul­nunk, amit Rákosi elvtárs mondott Központi Vezetőségünk február 10-1 ülésén: „egvénl magatartásukkal is segítsék >i Párt harcát, a kleriká­lis reakció és annak ideológiai be­folyása ellen". Ez azt jelenti, hogy elsősorban függetlenített funkcio­náriusainktól, vezető és középká­dereinktől el kell várnunk, hogy gyereküket ne járassák hittanra, ne vegyenek részt egyházi szertar­tásokon és — nem utolsó sorban _ feleségükei is a kommunista vi­lágnézet szrllcmébcn neveljék. Ugyanokkor párttagságunk között türelmes felvilágosító munká? kell folytatnunk, neveléssel és propa­gandával kell elérnünk, hogy fel­ismerjék: templombajárással, kör. meneteken való részétellel, gyer­mekeik hittanra küldésével, öntu­datlnnul ls a klerikális reakció tö­rekvései? segítik elő. A klerikális reakció ma bizonyos fokig taktikát változtatott: ma nemcsak arról be­szél, hogv a kommunisták „elkár­hoznak" és a közeli „világvégénél" pokolra jutnak, ma a klerikális reakció taktikája nem annyira ab­ból áll, hogy a kommunistákat „kiprédikálják" a templomból, el­tiltják az egyházi szertartásokon való részvétéből, hanem sokkal in­kább abból áll, hogy egyenesen csábítják a kommunistákat gyó­násra, áldozásra, körmenetekre, azért, hogy éke? verjenek soraink­ba, hogy az egyházi szertartásokon és ünnepségeken résztvevő kommu­nistákat úgy tüntessék fel, mint a klerikális reakció híveit, akik csak látszólag kommunisták, valójában maguk is ellenségei a szocializmus­nak. A klerikális reakció képviselői­nek elszigetelése a dolgozó néptől, nem rendőri rendszabályokon mú­lik, hanem döntfon a népnevelő', a felvilágosító munkán muillk. Ezen a területen tanulnunk kell azokból a hibákból, amelyeket a kulákok elleni harc folyamán gyak­ran elkövettünk. Az egyházi reak­ció elleni harcot nem szabad „ver­senyként" felfogni, mint ahogy ez sokszor a kuiákokkal kapcsolatban történt. Mi, a fakultatív vallások­tatás dolgában — mint mon l i'tam — változ?atni fogunk tavalyi pasz­sxív magatartásunkon. He már most óvok attól a túl. sástól, hogy minden dolgozó embert, akt a mi felvilágosító munkánk ellenére hittanra fogja küldeni gyermekét, egy­szerűen reakciósnak bélyegez­zünk és így taszítsunk el ma­gunktól. Mi igenis propagandát fogunk ki­fejteni a gyermekek hittanra kül­dése ellen, de adminisztratív rend­szabályokat, megfélemlítést nem szabad alkalmaznunk, még kevésbbé szabad anyagi hátrányok kilátásba­helyozésével fenyegetőzni. Különösen tartsuk szem előtt hogy a baloldali túlzások alkalmas talajt teremtenek egyenes provoká­ciókra, a reakció részéről. Az cl'en­sóg arra használja fel a baloldali túlzások teremtette hangulatot, hogy maga döntsön le éjszaka ke­reszteket, rongáljon meg kálvária­állomásokat, hogy aztán elterjeszt­hesse: mindezt a kommunisták tet­ték. Amikor mi felvesszük a kleriká­lis reakció állal felétikdobott kesz­tyűt, akkor mi a jogos önvédelem politikáját folytatjuk. Békénket védjük, hazánkat védjük­épülő szocializmusunkat védjük. Küzdünk azok ellen, akik az ellen­reformációtól kezdve az 1848 as sza­badságharcon át a mai napig min­dig áldásukat adták a magyar sza­badság idegen hóhérainak munká­jára. Küzdünk azok ellen, akik az első imperialista háborúban éppúgy a háborús uszítók soraiba álltak, mint a második világháborúban és akik semmit sem tanulva és sem­mit sem felejtve, uszítanak a har­madik világháborúért. Küzdünk azok azok ellen, akik 1919 után éppúgy a nagybirtokos és nagytő­kés uralom visszaállításáért harcol­tak, mint 1945 után. De ugyanakkor teljes rokonszen­vünkről és támogatásunkról bizto­sítjuk azokat, akik magában az egy­házban lépnek fel — akár papok legyenek, akár világiak — ez ellen a katasztrófa-politika ellen, nép­köztársaságunk és a katolikus egy­ház közötti béke és megegyezés mellett. Mindazok felé, akik akarják a megegyezést a népi demo­kráciával, nyitva vannak a kapuk. hogy egy ilyen megegyezés e'vben lehetséges, azt a lengyel példa mu­tatja- A lengyel püspöki kar — idé­zem a megegyezés szövegét: — ,.felhívja a lelkészi kart, hogy lel­kipásztori munkájában a híveket az ország újjáépítése és a nemzet jó­létének emelése érdekében minél buzgóbb munkálkodást buzdítsa". A ml püspöki karunk ennek ellenkező­jére buzdítja a lelkipásztorokat. A lengyel püspöki kar kijelentet­te, hogy: ,,Az az elv, hogy a leg­főbb és egyben irányító egyházi te­kintély a pápa: hitéleti, az erköl­csi, valamint az egyházi Igazság­szolgáltatás kérdéseire vonatkozik, minden egyéb kérdésben pedig a püspöki kar a 'cngyel államérdek" kekhez igazodik". A magyar püs­pöki kar nem a magyar államérde­kekhez igazodik, hanem a Vatikán­nak az imperialistákat kiszolgáló politikájához. A lengyel püspöki kar, kijelentet­te, hogy: „Felvilágosítja a lelkészi kart arról, hogy nem szabad elle­ne szegülnie a falusi szövetkezeti mozgalom kiépítésének". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét te­szi: arra buzdítja a papságot, hogy védje a kulákokat és támadja a szö­vetkezeteket. A lengyel püspöki kar kijelentet­te, hogy „elitéi minden államellenes fellépést és különösen küzdeni fog az ellen, hogy a vallásos érzület­tel államellenes célokra visszaélje­nek". A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: a vallásos érzü­lettel államellenes célokra él vissza. A lengyel püspöki kar kijelentet­te: .^megbélyegzi és kanonikus kö­vetkezményekkel megbünteti azo­kat a lelkészeket, akik bármily ál­lamellenes fö'dalatti mozgalomban vaJó részvételben bűnösnek talál­tatnak". A magyar püspöki kar en­nek ellenkezőjét cselekszi: a mai napik sem határolta el magát az amerikai kémtől, Mihalovicstól és az államellenes összeesküvő Mind­szentyt ma ls „bfboros hercegprí­másként" tiszteli. Ezzel a püspöki karral szemben lehetetlen a béke és a megegyezés politikáját folytatni. De a béke és a megegyezés politikáját akariuk és fogjuk folytatni a néppel együttműködő, a Népkörtár­sasághoz hű lelkészkedő papság Iránt A klerikális reakciónak nem adha­tunk anyagi támogatást, de a dol­gozó nép hazájához hű lelkészkedő papságnak adunk, készek vagyunk biztosítani megfelelő létminimumát. Hadd foglaljam össze a fö felada­tokat. Négy főkérdé'ről, négy föfe'adat­röl van szó: 1. Leleplezni a klerikális reak­ciót, a katolikus püspöki kari, mim a béke ellenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néphez h& papokat, akik a Püs­pökökkel szemben támogatják a bé­két és a népi demokráciát. 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megjelelő állami önvéáemi rendszabályt is kell foganatosítani a klerikális reakció ellen. 4. El kell érni, hogy funkcioná­riusaink. de tagságunk zöme Ve já­rassa hittanra gyermekéi". Fokoz­nunk kell a k'erikáiis reakció elleni propagandánkat a nép közölt, fo­koznunk kell az egyházi ideologia ellem felvilágosító munkánkat a Pártban. El vagyunk' szánva arra, Hogy hazánk és békénk védelmében, né­pünk egységének védelmében, szo­cialista építőmunkáiik biztosítására az imperialistáknak ert az ötödik hadoszlopát, a klerikális reakciót is felszámoljuk. Az egyetem dolgozói még jobban meg akarják ismerni a szovjet irodalmat (Tudósítónktól.; A Magyar. Szovjet Társaság Egyetemi Szer­vezete a bölcsészeti karon könyv­ankétot rendezett Ennek kereté­ben az egyetem hallgatói és dol­gozói Solohov szovjet iró kiváló alkotását, az „Uj barázdát szánt az eke" című regényt vitatták meg. Az értékes felszólalások meg­mutatták Solohov kitűnő regé­nyének értékét és jelentőségé'., megmutatták, hogy milyen je. lentős ez a könyv számunkra napjainkban, a falusi osztályharc idején. Az „Uj barázdát szánt az eke" a szocializmus utján meginduló dolgozó parasztságun­kat tanítja. Megmutatja, hogy a Párt, a munkásosztály segítsé­gével miképp küzdi le a cári-kor­szak által elnyomott parasztság a maradíeágot, a régi szokások erejét, miképp szabadult ki a ku­lákok és az ellenforradalmárok karmaiból. „Megmutatta a vita Solohov regényének mai magyar aktuali­tásait. A Szovjetunióban a ku. lákak éppen olyan aljas eszkö­zökkei harcoltak a szocializmus, a szövetkezetek ellen, mint a mi Mákjaink. A Solohov által jel­lemzett mindenreképes kuláktí­pusok torzarcvonásaiban a l®11­gyelkápolmai gyilkosokra isme­rünk rá" — mondotta Ballag La­jos elvtárs, az egyetem egyik dolgozója. A termékeny vitta általános irodalomelméleti kérdéseket is felvetett Ennek során kiderült, hogy az egyetem egyes fakultá, sain, például a Természettudo­mányi Karon nem foglalkoznak eléggé a szovjet irodalom s egy­általán az irodalom kérdéseivel. „Beletemetkeztünk saját szak­mánk kérdéseibe s elhanyagoltuk az irodalmat" — mondotta Mi­hály eüivtárs, a Természettudo­mányi Kar egyik hallgatója s mindjárt javaslatot is tett gya­kori szovjet könyvankétok ren. dezésére. A jelenlévő egyetemi dolgozók nagy lelkesedéssel fo­gadiák el a javaslatot s elhatá­rozták, hogy a jövőben még gyakrabban rendeznek könyvan­kétokalt nagy szovjet regények­ről, hogy az egyetem hallgatói és tudományos munkásai minél jobban megismerjék azt a nagy szovjet irodalmat, amely példa és útmutatás békeharcainkban, az ötéves tervünk, a szocializmus építésében. K. J, A PART ES RÁKOSI ELVTÁRS ntmutatásával érhettem el eredményeimet Ml TÖRTÉNT ÉS Ml TÖRTÉNIK? MOZI Belvárosi (6, 8): Micsurin. Korzó (6, 8); Makacs menyecs­kék. Fáklya (fél 7, 8): Magyar-szovjet hiradó. — Kubáni melódiák. — Al­latok szigete. — Ellopták szivemet. MSzT filmszol rélat A Magyar-Szovjet Társaság mo­zija szerdán Átokházán játssza a „Sztálingrádi csata" című filmet és kultúrhiradó*. MŰVÉSZET Az ujszegedi Szabadtéri Színpa­don szombaton, 10-én este 8 órakor opera-operett est lesz_ A fegyveres alakulatok 150 tagú fúvósegyüt'tese az ujszegedi Szabad­téri Színpadon június 24-én ós 25-én tartja hangversenyét. Szolgálatos gyógyszertárak; Borbély őrők. b Ugry I.: Sztálin­kőrút 20. Telefon: 35—02. Leskó Vilmos; Újszeged, Vedres-utca 1. Telefon: 40—37. Nagy őrök. k, dr. Hangay; Április 4.-útja 31. Tele­fon: 35—13. Zakar S. örök. k Máthé Mihály: Valéria-tér 1, • A MASzOVLET közli, hogy szer­dán reggel 7 órakor külön repülő­gép indul Szegedről Budapestre. Vi­teldíj 50 forint. Helyfoglalás a MASzOVLET-arodán szerda reggel 6 órától. A MPSzSz Zenepedagógus Mun­kacsoportja 8-án, csütörtökön dél­u'íán 6 órakor tartja növendékhang­versenyét a Zenekonzervatórium hangversenytermében. 'A múltban megaláztatás, nehéz sors volt része az iparostanulók, a „tanoncok", „inasok" rétegeinek. Nehéz, keserves idők teltek el, amíg kitanulhatták szakmájukat. A felszabadulással megváltozott az 6 helyzetük is. Népi demokrá­ciánk segiti, támogatja tanulásuk­ban az iparostanulókat és nyugodt tanulást lehetőséget biztosít szá­mukra Ezt ^bizonyítja Fodor Gyu­la ipari tanuló példája is. aki iá tanulásáért — amint arról beszá­moltunk —"b közelmúltban része, sült 200 forint pénzjutalomban. Szerkesztőségünkhöz intézett leve­le az ipart tanulók új, megválto­zott helyzetéről beszél. A magyar fiatalok élete, a régi „inasok" élete a múltban leírhatat­lanul mostoha volt. Ütés, verés, há­zimunkák volt a sorsunk, szakmán­kat azonban nem tudtuk megtanul­ni. Ma, Népköztársaságunk Alkot­mánya — amely Pártunk harcainak eredményeképpen született meg, a társadalom megbecsült tagjává tett bennünket, magyar ipari tanu­lókat is. A dicsőséges Szovjet Had­sereg nyitotta ki elóttünk a szabad és boldog jövő kapuit, hazánk fel­szabadítása tette lehetővé a dolgozó magyar fiatalok számára, hogy az élet minden területén elfoglalják méltó helyüket és példaadó munká­jukkal, tanulásukkal haladjanak a Párt irányítása mellett egész dolgo­zó népünkkel együtt. A mi munkánk, fpari tanulók munkája, elsősorban szakmánk alapos elsajátítása, po­litikai tisztánlátásunk fejtesztése, műveltségünk emelése azért, hogy minél eredményesebben vehessük ki részünket a szocializmus építéséből. Csak az lehet jó ipari tanuló, csak az követi igazán a Pártot, aki saját tudását á'tadja a többieknek, osz­tálytársaink, elvtársaink! Rákosi elvtárs 1949 szeptember 16-i beszédében mutatott rá a szak­munkásképzés döntő fontosságára és én akkor ismertem fel, hogy jó mun­kát csak úgy végezhetek, ha a gyen­gébbeket is segítem a tanulásban. Ezt tartottam szem előtt szeptember ó'ta mindig és fgy, egyedül a Párt és Rákosi elvtárs útmutatásaival érj hettem el eredményeimet és ennek alapján azt, hogy a Munkaerőtarta­lékok Hivatala 200 forint jutalom^ ban részesített. Ez a jutalom még fokozottabb fa-* nulásra és társaim segítésére buz-< dtt, ígérem a Pártnak, hogy ezután még nagyobb odaadással, még na­gyobb szorgalommal és lelkesedés­sel folytatom tanulmányaimat, még erőteljesebben segítem gyengébb ta­nulótársaimat, hogy hasznos épftőja lehessek a szocializmusnak, amelyet csak a Párt vezetésével érhetünk eL Szabadsági Fodor Gyula, az ipari tanulóiskola 20 pontos „Jó tanuló"-ja. IDŐJÁRÁSJELENTES: Gyenge szék kevés felhő. Egy­két helyen kisebb délutáni zápor­eső, esetleg zivatar. A me'eg to­vább tart. JÓLSIKERÜLT ZENEDÉL­TJTÁNT rendezett az MSzT Rókus II. szervezete, a Postás szimfonikus zenekar közre­működésével. A zenekart Szer­dahelyi László karnagy ve­zényelte. X HALALOZAS. Horváth Árpád László gyümölcskereskedő elhunyt. Temetése folyó hó 7-én (szerdán) délután fél 6 órakor lesz a belvárosi temető halottasházából A SZERKESZTOSEG üzeni Felkérjük azokat az úttörő paj­tásokat, akik még nem vet­ték át szerkesztőségünk tájékozta­tóját, mielőbb jöjjenek be hozzánk. Felkérjük az alan? felsorolt elv­társakat, hogy június 9-én, pénte­ken délután 6 órakor fontos meg­beszélés végett szerkesztőségünkben feltétlen jelenjenek meg: Galambos Istvánné Szegedi Cipő­gyár, Vidács István Gázgyár, Gyé­mánt Imréné, Soós István Kon­zervgyár, Pcstt György Dohány­gyár, Púp ily Lajos Ruházati NV., Szentesi Vida János Pick Szalámi, Suszter János Szegedi Kender, Tcs­léry Júnosné Szegedi Téglagyárak, Tóth Vera Textllkomblnát. Agóesi János elvtársnak Vágó­híd: Beküldött sorait megkaptuk, rövidesen felhasználjuk. Vidács István elvtársnak Villany, telop. A műhelyértekezletről bekül­dött sorait megkaptuk, rövidesen egy nagyobb cikkbe fogjuk bele­dolgozni. Koppány István elvtársnak. A strandavatással kapcsolatos cikkét rövidesen leközöljük. Petcrdl Lujos elvtársnak, Dóczl Piroska és Makra Piroska pajtá­soknak. A beküldött két fogalma­zást megkaptuk, valóban ?ehetséges írások. Rövidesen felhasználjuk. Várjuk a többi sorokat. Pópity Lajos elvtársnak, Ruháza­ti NV. A sztahánovista kitünteté­sekről beküldött tudósítását rövi­desen egy másik hasonló cikkel egybedolgozva hozzuk ki. Doktor Lajos elvtársnak. Kefe és Ecset NV. Az újítókról írt sorait holnapi számunkban közöljük. Ábrahám Fcrenené elvtársnönek. Gyufagyár. Beküldött levelét több hasonló levéllel fogjuk egyszerre közölni. Piókcr László pajtásnak, Madách I. Kollégium. Kérünk, hogy ma délu?án szerkesztőségünket feltélle­niil keresd fel. Lehetőleg délután 5 órakor. Feltétlen elvárunk.

Next

/
Thumbnails
Contents