Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-25 / 145. szám

•MtmtAP, ím MMIM 3 MARXIZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY SZTÁLIN ELVTÁRS CIKKE A PRAVDA KEDDI SZÁMÁBAN Á PravMban néhány héttel ezelőtt vita indult meg a szovjet nyelvtudomány kérdéseiről, elsősorban N. 1. Marr, szovjet nyelvész (1864—1934) elméletéről. A vita, amelyben szovjet tudósok sora vett részt, felvetette a nyelvtudomány alapvető problémáit. Ehhea a vitához axől hozzá Sztálin elvtársnak a Pravda keddi számában megjelent „Marxizmus és nyelvtudomány" cimű cikke, amelyet aa alábbiakban teljes egészében közlünk. Egy ifjú elvtársakból álló csoport azzal a javaslattal fordult hozzám, hogy szögezzem le a saj'tóban véleményemet a nyelvtudomány kérdéseiről, különösen arról, hogy mi a marxizmus álláspontja a nyelvtudomány terén. Nem vagyok nyelvész és természetesen nem tudom teljesen kielégíteni az elvtársakat. Ami a marxizmusnak a nyelvtudomány és más társadalmi tudományok terén elfoglalt álláspontját illeti, ezen a téren otthonos vagyok. Ezért engedek kérésüknek és válaszolok az elvtársak által feltett egész sor kérdésre. Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv felépítmény az alépítményen? Válasz: Nem, nem igaz. Az alépítmény • társadalom gazdasági rendje, a társadalom fejlődésének adofi szakaszában. A felépítmény: a társadalom politikai, jogi, vallási, művészeti és filozófiai nézetei és az ezeknek megfelelő politikai, jogi és egyéb intézmények. Minden alépítménynek megvan a neki megfelelő felépítménye. A hűbéri rend alépítményének megvan a maga felépítménye, megvannak a maga politikai, jogi és egyéb nézetei és az ezeknek megfelelő intézményei, a kapitalista alépítménynek megvan a maga felépítménye, megvan a szocialista alépítménynek is. Ha megváltozik és megszűnik az alépftmény, akkor ennek nyomán megváltozik és megszűnik a felépítménye, ha új alépítmény jön létre, nyomában létrejön a neki megfelelő felépítmény. A nyelv ebben a tekintetben gyökeresen különbözik a felépítménvtől. Vegyük például az orosz 'társadalmat és az orosz nyelvet. Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban megszűnt a régi kapitalista alépítmény és felépült az új. szocialista alépítmény. Ennek megfelelően megszűnt a kapitalista alépítményen nyugvó felépítmény és létrejött az új felépítmény, amely megfelel a szocialista alépítménynek. Következésképpen a régi politikai, jogi és egyéb intézményeket új, szocialista intézmények váltották fel. Ennek ellenére" az orosz nyelv alapjában véve ugyanolyan maradt, mint az Októberi Forradalom előtt volt. Mi változott ezalatt az időszak alatt 9z orosz nyelvben? Megváltozott bizonyos mértékben az orosz nyelv szókincse, megváltozott olyan értelemben, hogy nagyszámú új szóval és kifejezéssel gyarapodott, amelyek az új szocialista termelés létrejöttével, az új állam, az új szocialista kultúra, az új közszellem, az új m'orál megjelenésével, végül a technika és a tudomány fejlődésével kapcsolatban keletkeztek; egész sor szónak és kifejezésnek az értelme megváltozott, ezek új jelentést kaptak; kiveszett a szótárból bizonyos számú elavult szó. 'Ami azonban az orosz nyelv alapvető szókincsét és nyelvtani szerkezetét illeti, amelyek a nyelv alapját alkotják, ezek a kapitalista alépítmény felszámolása után nemcsak, hogy nem szűntek meg és nem cserélődtek fel új, alapvető szókinccsel és új nyelvtani szerkezettel, hanem ellenkezőleg, teljes egészükben fennmaradtak — minden komolyabb változás nélkül, éppen mint a mai orosz nyelv alapjai maradtak fenn. Továbbá: A felépítményt az alépítmény hozza létre, ez azonbah egyáltalán nem azt jelenti, hogy a felépítmény csupán visszatükrözi az alépítményt, hogy passzív, semleges, közömbös magatartás? tanúsít alépítményének sorsa iránt, az osztályok sorsa, a rend jellege iránt. Ellenkezőleg, miután létrejött. hatalmas, aktív érővé válik, tevékenyen hozzájárul alépítményének kialakulásához, megerősödéséhez, mindent megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alépítmény és a régi osztályok felszámolásában és megszüntetésében. Máskén? nem is tehetséges. Az alépítmény éppen azért hozza létre a felépítményt, hogy ez szolgálatára legyen, hogy tevékeny segítséget nyújtson neki kialakulásában és megerősödésében, hogy tevékenyen küzdjön a régi. önmagát túlélő alépítménynek és régi felépítményének felszámolásáért. Mihelyt a felépítmény lemond erről a kisegítő szerepéről, mihelyt a felépítmény a maga alépítménye aktív védelmének álláspontjáról arra az álláspontra helyezkedik, hogy közömbös magatartást tanúsít saját alépítménye irányában, hogy egyforma magatartást tanúsít az osztályok irányában. legott elveszti felépítmény minőségét és megszűnik felépítmény lenni. A nyelv ebben a vonatkozásban gyökeresen különbözik a felépítménytől. A nyelvet nem ez vagy az az alépítmény, régi vagy új alépítmény hozza létre egy adott társadalmon belül, hanem századok folyamán a társadalom történetének és az alépítmények történetének egész menete. A nyelvet nem egy valamelyik osztály hozza létre, hanem az egész társadalom a társadalom valamennyi osztálya, száz meg száz nemzedék erőfeszítése. A nyelv nem egy valamelyik osztály szükségletetnek kielégítésére jön létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya szükségleteinek kielégítésére. Éppen ezért a nyelv mint a társadalom számára egysé gcs és a társadalom valamennyi tagja számára közös, össznépi nyelv jön létre. Ennélfogva a nyelvnek mint az emberek érintkezési eszközének kiszolgáló szerepe nem abban áll, hogy egy osztályt szolgáljon ki a többi osztályok rovására, hanem, hogy egyformán kiszolgálja az egész társadalmat, a társadalom valamennyi osztályát. Éppen ez a magyarázata annak, hogy a nyelv egyformán kiszolgálhatja a régi halódó rendet és az új, felemelkedőben lévő rendet, mind a régi, mind az új alépítményt, mind a kizsákmányolókat, mind pedig a kizsákmányoltakat. Senki előtt sem titok az a tény, hogy az orosz nyelv ugyanolyan jól kiszolgálta az orosz kapitalizmust és az orosz burzsoá kultúrát az Októberi Forradalom elölt, mint ahogy ma kiszolgálja a szocialista rendet és az orosz társadalom szocialista kultúráját. Ugyanezt kell mondani az nk. rán. a bjelorussz, az üzbég, a kazah, a grúz, az örmény, az észt, a lett, a litván, a moldován, a tatár, az azerbajdzsáni, a baskir, a türkmén nyelvről és a szovjet nemzetek többi nyelvéről, amelyek ugyanolyan jól kiszolgálták e nemzetek régi burzsoá rendjét, mint ahogy kiszolgálják az új, szocialista rendet. Másként nem is lehetséges. 'A' nyelv éppen azért van, éppen azért jött létre, hogy szolgálja a társadalma? mint egészet, az emberek érintkezésének eszközeképpen, hogy közös legyen a társadalom tagjai szániára és egységes a társadalom számára, egyformán szolgálja a társadalom tagjait, függetlenül osztályhelyzetüklől. Mihelyt a nyelv letér erről az egész népe? átfogó álláspontról, mihelyt a nyelv valamilyen szociális csoportot előnyben és támogatásban részesít a társadalom többi szociális csoportja rovására, legott elvesz?i a maga minőségét, megszűnik az emberi érintkezés eszköze lenni a társadalomban, valamely szociális csoport zsargonjává válik, lefokozza és pusztulásra ítéli magát. A nyelv e tekintetben elvileg különbözik a felépítmény?ől, nem különbözik azonban a munkaeszközöktől, teszem azt, a gépektől, amelyek egyaránt szolgálhatják mind a kapitalista, mind ped:g a szocialista rendet. Továbbá: A felépítmény annak az egy korszaknak a ?erméke, amelynek folyamán az adott gazdasági alap él és működik. Éppen ezért a felépítmény rövidéletű, megszűnik és eltűnik az adott alap megszűnésével és eltűnésével. Ezzel szemben a nyelv a korszakok egész sorának terméke, amelyek folyamán kialakul, gazdagodik, fejlődik, csiszolódik. Ezért a nyev hasonlíthatatlanul tovább él, mint bármelyik alap és bármelyik felépítmény. Ez tulajdonképpen a magyarázata annak, hogy nemcsak egyetlen alapnak és felépítményének születése és megszűnése, de több alap és az azoknak megfelelő felépítmények megszűnése sem vezet a történelemben egy adott nyelv megszűnésére, a nyelv szerkezetének megszűnésére és új nyelv születésére új szókinccsel, újr nyelvtani szerkezettel. Puskin halála óta több mint száz esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt Oroszországban megszűnt a hűbéri rend. a kapitalista rend és egy harmadik rend keletkezett -— a szocialista rend. Igy tehá? két alap szűnt meg felépítményével együtt és új, szocialista alap keletkezett a maga új felépítményével. Mindamellett, ha például az orosz nyelve? nézzük, ez alatt a hosszú idő alatt semilyen törést sem szenvedett és a mai orosz nyelv, szerkezetét tekintve, al>c különbözik Puskin nyelvétől. Mi változott meg ec alatt sz Idő alatt az orosz nyelvben? Az orosz nyelv szókincse ez idő alatt jelentékenyen kibővüli a szókincsből nagyszámú elavult tzó eltűnt, sok szó jelentése megváltozo?t; megjavult a nyelv nyelvtani szerkezete. Ami a puskini nyelv struktúrájúi a nyev nyelvtani szerkezeiét és alapvető szókészletét illeti, az lényegében megmaradt, mint a modern orosz nyelv alapja. És ez teljesen érthető. Valóban, mi szűkség van arra, hogy a nyelv meglévő struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse minden egyes forradalmi átalakulás után megsemmisüljön és helyébe új lépjen, amint ez a felépítménnyel rendszerint történik? Kinek van arra Szüksége, hogy a „viz"-et, „föld"-el „hegy'-ei, „erdö"-l „hal"-at, „em. ber"-t, „menni"-l „csinálni"-t, „termelni"-!, „kereskedni"-t stb.-t ne víznek, földnek, hegynek, stbnek nevezzék, hanem valahogy másként. Kinek van arra szüksége, hogy a szavak ragozása a nyelvben és a szavak fűzése a mondatban ne a fennálló, hanem egy egész más nyelvtan szerin? történjék? Mi haszna van a forradalomnak a nyelv ilyen forradalmi átalakulásából? A történelem általában véve nem tesz semmi lényegeset különleges szükségszerűség nélkül. Felmerül a kérdés, mi szükség van az ilyen nyelvi forradalomra, ha egyszer bebizonyosodott, hogy a meglévő nyelv és annak szerkezete alapjában véve teljesen alkalmas az új rend szükségleteinek kielégítésére? Néhány év alatt megsemmisíteni és újjal cserélni fel a régi felépítményt lehetséges és szükséges, hogy teret adjunk a társadalom termelőerőinek kifejlődésére, de hogyan lehet megsemmisíteni a meglévő nyelvét és néhány esztendő alatt új nyelvet építeni helyébe anélkül, hogy ne vigyünk anarchiát a társadalmi életbe, hogy ne idézzük fel a társadalom szétesésének veszélyét. Ilyesfajta feladatot csak Don Quijotek tűzhetnek maguk elé. Végül — még egy gyökeres különbség a felépítmény és a nyelv között. A felépítmény nem áll közvetlen kapcsolatban a termeléssel, az ember termelő tevékenységével. Csak közvetve, a gazdasági életen keresztül, az alépítményen keresztül van kapcsolata a termeléssel. Éppen ezért a felépítmény a termelőerők fejlődésének színvonalában beállott változásokat nem egyszerre és nem közvetlenül, hanem az alépítményben végbement változások után, a termelésben történt változások, az alépítményben már végbement változásokon keresztül tükrözi. Ez azt jelenti, hogy a felépítmény hatóköre szűk és korlátozott. Ezzel szemben a nyelv közvetlen kapcsolatban áll az ember termelő tevékenységével és nemcsak termelő tevékenységével, hanem az ember minden egyéb tevékenységével is, munkájának valamennyi területén, a termeléstől az alépítményig, az alépítménytől a felépítményig. Éppen ezért a nvelv egyszerre és közvetlenül tükrözi a termelésben beállott Változásokat, nem várja meg a* alépítményben bekövet. | kezö változásokat. Kppen ezért 6 nyelv hatóköre, minthogy a nyelv az emberi tevékenység valamennyi területét átfogja, sokkal szélesebb és sokoldalúbb, mint a felépítmény hatóköre. Mi több, majdnem határtalan. Mindenekelőtt ex a magyarázata annak, hogy a nyelv, különösen a szókészlete, majdnem sznkadatlan Változás állapotában van. 'A'z ipar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés, a technika és a tudomány állandó fejlődése megköveteli a nyelvtől szókincsének kiegészítésé? olyan új szavakkal és kifejezésekkel, amelyek szükségesek azok munkájához. És a nyelv közvetlenül tükrözi ezeket a szükségleteket, új szavakkal egészíti ki szótárát, tökéletesíti nyelvtani szerkezetét." Vagyis: a) marxista nem tekintheti a nyelvet felépítménynek az alépítményen, b) aki a nyelvet a felépítménnyel összekeveri, az komoly hibát követ el. Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv mindig osztályjellegfi volt és mprad, hogy a társadalom számára közös és egységes osztályonkivüli, össznépi nyelv nem létezik? Válasz: Nem, nem igaz. Nem nehéz megérteni, hogy abban a társadalomban, ahol nincsenek osztályok, szó sem lehet osztálynyelvről. Az ősközösségi nemzetségi rend nem ismert osztályokat, következésképpen nem lehetett ott osztálynyelv sem — a nyelv ott az egén közösség számára közős, egységes volt. Az az ellenvetés, hogy osztályon minden emberi közösség, fgy az ősközösség is értendő, — nem ellenvetés, hanem játék a szavakkal, amit nem érdemei cáfolni. Ami a további fejlődést illeti a nemzetségi nyelvektől a törzsi nyelvekhez, a törzsi nyelvektől a népek nyelvéhez, a népek nyelvétől a nemzeti nyelvekhez, — a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, a fejlődés minden szakaszában közős és egységes volt a társadalom számára, egyenlő módon szolgálta a társadalom tagjait, függetlenül azok társadalmi helyzetétől. Nem a rabszolgakor és a középkor birodalmaira gondolok itt, mint például Cyrus és Nagy Sándor, vagy Caesar és Nagy Károly birodalmára, amelyeknek nem volt saját gazdasági alépítményük, s amelyek ideiglenes és nem tartós katonai és közigazgatási egyesülések voltak. Ezeknek a birodalmaknak nem csak nem volt, de nem is lehetett a birodalom számára egységes és a birodalom minden tagja számára érthető nyelve. Ezek a birodalmak a maguk életét élő és saját nyelvükön beszélő törzsek és népek konglomerátumai voltak. Következésképpen nem az ilyen és ezekhez hasonló birodalmakra gondolok, hanem azokra a törzsekre és népekre, amelyek ezeket a birodalmakat alkották, amelyeknek megvolt a maguk gazdasági alépítménye, megvoltak a régóta kialakult nyelveik. A történelem azt tanítja, hogy ezeknek a törzseknek és népeknek nyelvei nem osztálynyelvek, hanem őssznéptek, a törzsek és népek számára közös éa érthető nyelvek voltak. Persze, voltak emellett dialektusok, helyi nyelvjárások, de ezeknek fölébe emelkedett és ezeket magának alárendelte a törzs vagy a nép egységes és közös nyelve. A továbbiakban, a kapitalizmus megjelenésével, a hűbéri széttagoltság felszámolásával és a nemzeti piac kialakulásával a népek nemzetekké fejlődtek, a népek nyelvei pedig nemzeti nyelvekké. A történelem a ti tanítja, hogy a nemzeti nyelvek nem osztálynyelvek, hanem össznépi nyelvek, közösek a nemzet valamennyi tagja és egységesek az egész nemzet számára. Fent szó volt arról, hogy a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát és » tekintetben sajátos közömbösséget tanúsít az osztályok iránt. 'Az emberek, az egyes társadalmi csoportok, az osztályok azonban korántsem közömbösek a nyelv irányában. Igyekeznek a nyelvet a saját érdekükben felhasználni, reákényszeríteni saját szókincsüket, saját különleges műszavaikat, különleges kifejezéseiket. Különösen kitűnnek e tekintetben a néptől elszakadt és a népet gyűlölő vagyonos osztályok szűk vezető rétegei: a nemesi arisztokrácia, a burzsoázia felsőrétegei. „Osztály"-dialektusok, zsargonok, szalon-„nyelvek" jönnek létre. Az irodalomban ezeket a dialektusokat és zsargonokat nem ritkán helytelenül nyelveknek minősttik: „nemesi nyelv", „burzsoá nyelv" — szemben a „proletár-nyelvvel", a „paraszt-nyelvvel". Ezen az alapon, bármennyire furcsa is ez, egyes elvtársaink arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti nyelv fikció, hogy a valóságban csupán osztálynyelvek léteznek. Ugy gondolom, hogy ez a lehelő leghibásabb következtetés. Tckinthetök-e ezek a dialektusok és zsargonok nyelveknek? Semmiesetre sem. Nem tekinthetők, először is azért, mert ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak nincs saját nyelvtani szerkezetük és alapvető szókincsük, — mindezt a nemzeti nyelvből kölcsönzik. Nen tekinthe. tők, másodszor, azért, mert ezek a dialektusok és zsargonok szűk körben használatosak, valamely osztály szűk felső rétegének tagjai között, s egyáltalán nem alkalmasak arra. hogy az emberek érintkezésének eszközéül szolgáljanak a társadalom egésze számára, Mijük is van valójában ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak? Van: az arisztokrácia, vagy a burzsoázia feisö rétegeinek sajátos ízlését tükröző, sajátos szavakból álló készletük; néhány mesterkélt, gáláns kifejezésük és fordulatuk, nme. lyek mentesek a nemzeti nyelv „durva" kifejezéseitől és fordulataitól; végül néhány idegen 7.6. Tehát minden, ami alapvető, azaz a szavak túlnyomó többsége és a nyelvtani szerkeze? az össznépi, nemzeti nyelvből kerüli ki. Következésképpen a dialektusok és zsargonok az össznépi nemzeti nyelv elágazősai, amelyeknek semmiféle nyelvi önállóságuk nincs és tengődéire vannak (télre. Azt gondolni, hogy a dialektusok és zsargonok önálló nyelvekké fejlődhetnek, amelyek képesek kiszorítani a nemzed nyelvet és annak helyére lépni, —> annyi, mint elveszteni a történelmi perspektívát és letérni « marxizmus álláspontjáról. Marxra hivatkoznak, „A szent Max" című müvéből idéznek, ahol az áll, hogy a burzsoáknak „saját nyelvük" van, hogy ez a nyelv a „burzsoázia terméke", bogy ezt át. hatja a merkantilizmus, az adásvétel szelleme. Egyes elvtársaink ezzel az idézettel akarják bizonyítani, hogy Marx a nyelv „osztályjellege" mellett foglal? állást, hogy tagadta az egységes nemzeti nyelv létezését. Ha ezek az elvtársak tárgyilagosan fogták volna fel feladatukat, egy másik helyet is idézniük kellett volna, ugyancsak „A szent Max" című műből, ahol Marx az egységes nemzeti nyelv kialakulása útjainak kérdését érintve, arról beszél, hogy a dialektikusok egységes nemzeti nyelvvé koncentrálódnak a gazdasági és politikai koncentráció következtében. Következésképpen Marx elismerte az egységes nemzeti nyelvnek mint magasabbrendü formának szükségességél amelynek a dialektusok, mint alacsonyabb formák alá vannak rendelve. Mit jelenthet ily esetben a burzsoá nyelv, amely Marx szaval szerint ,,a burzsoázia terméke"?. Ugyanolyan nyelvnek tekintette-a Marx ezt mint a külön nyelvi szerkezettel bíró nemzeti nyelvet? Ilyen nyelvnek tekinthette-e azt? Természetesen nemi Marx egyszerűen az? akarta mondani, hagy a burzsoák kalmár szókincsükkel beszennyezték az egységes nemzeti nyelvet, hogy a burzsoáknak megvan a saját kalmár zsargonjuk. Ki tűnik tehát, hogy ezek az elvtársak elferdítették Marx álláspontját. Mégpedig azért ferdítették el, mert Marxot nem marxisták módjára, hanem a dolog lényegébe be nem hatolva, mechanikus módon idézték. Hivatkoznak Engelsre, idézik „A munkásosztály helyzete Angliában" című könyvéből, hogy „...az angol munkásosztály az idők folyamán egészen más néppé let? mint az angol burzsoázia", hogy „a munkások más dialektust beszélnek, más eszméik és képzc?eik, más szokásaik és erkölcsi elveik, más vallásuk és politikájuk van, mint a burzsoáziának". Ennek az idézetnek alapján egyes elvtársak arra a következtetésre jutnak, hogy Engels tagadta az össznépi, nemzeti nyelv szükségességét, hogy ő — lám — a nyelv „osztály-jellegének" álláspontján volt. Igaz ugyan, hogy Engels itt nem nyelvről, hanem dialektusról beszél, mivel teljesen tisztában van azzal, hogy a dialektus, mint a nemzeti nyelv kiágazása, nem léphet a nemzeti nyelv helyébe. Ezeknek az elvtársaknak azonban úgylá'tszik nem nagyon van ínyükre, hogy nyelv és dialektus között különbség van... Nyilvánvaló, hogy az idézetet nem helyénvalóan hozták fel, mert hiszen Engels itt nem „osztálynyelvekről" beszéli, hanem főként osztály-eszmékről, képzetekről, szokásokról. erkölcsi elvekről, vallásról, politikáról. Teljesen helyes az, hogy a burzsoák, illetőleg a proletárok eszméi, képzetei szokásai, erkölcsi elvei, vallása, politikája merőben ellentétesek. De hog(y kerül ide a nemzeti nyelv, vagy a nyelv „osztályjellcge"? Talán a társadalomban meglévő osztályellenlétek ténye érvül szolgálhat a nyelv „osztályjellcge" mellett vagy az egységes nemzeti nyelv szükségessége ellen? 'A' marxizmus azt tanítja, hogy a nyelv közössége egyike a nemzet legfontosabb ismérveinek. ugyanakkor azonban jól tudja, hogy a nemzeten belül osztályellentétek vannak. Elismerik-e az említett elvtársak ezt a marxista tételt? Hivatkoznak Lefarguera és rá mutatnak arra, hogy Lcfargue „Nyelv és forradalom" című cikkében ismeri a nyelv „osztályjellegét", hogy állítólag tagadja ai össznépi nemzeti nyelv szükségességét. Ez nem igaz. Lafargue való ban beszél „nemesi" vagy „arisztokratikus" nyelvről és a társadalom különféle rétegeinek „zsargonjáról". Ezek az elvtársak azonban elfelejtik, hogy Lafargue, akit nem érdekelt a nyelv és a zsargon különbségének kérdése és a dialek tusokat hol „mesterkél? nyelv nek", hol meg „zsargonnak" ne vezi, határozottan kijelenti brosúrájában, hogy „az arisztokráciát megkülönböztető mesterkélt nyelv... abból az össznépi nyelvből vál? ki, amelyen a burzsoák és az iparosok, a város és a falu beszélt". Lafargue tehát elismeri az össznépi nyelv létezését és szüksd0'2> i