Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-18 / 139. szám

8 VASÁRNAP, 1950. JŰNITJS 18. Ifjúságunk a klerikális reakció ellen Keddi számunkban részletes beszái -olót közöltünk arról, hogy a szegedi gépipari gimnázium diákjai és tanárai iskola gyűlésen egyöntetűen követelték a reakciós Lovas páternek, az Iskola háborús uszító hitoktatójának eltávolítását az iskola tantestületéből. A hét. fői lskolagyü'és óta eltelt napok alatt még ujabb gaztetteire derült fény Lovas páternek. Erről beszélnek a gépipar] gimnázium diákjainak szerkesztőségünkhöz küldött levelei. Dmnyéa Jóasef tanuló például a többi között a következőket írta: Kedves Délma.gyarország! A gépipari gimnázium I/c osztályának tanulói nevében küldöm ezt a levelet. Engedjék meg. hogy egyet-mást megírjak mit csinált iskolánkban, osztályunkban a klerikális reakció. Ézévben iskolánkban a katolikus hitanórákat Lovas páter tartotta. Ezt a lehetőséget arra használta ki. hogy a hittanórákon a hi'tan tanítása helyett uszított ellenünk. Többen hallottuk, amikor egy hittanórán azt mondotta: „no higgyék azt a mesét hogy az ember évezredes fejlődés után egy alacsonyabbrendü lényből fejlődött ki." Arról, hogy a ^tisztelendő ur" ellenünk van, a békeív aláírásának megtagadása győzött meg bennünket. Iskolánk ifjúsága megdöbbenve /ette ezt tudomásul, s ezért is követeltük azonnali eltávolítását. Azt, aki új háborút akar, aki azt akarja, hogy országunk ismét romokban heverjen, hogy tanulásunk abbamaradjon. — nem türjük magunk között A 12-i nagygyűlésünkön elhatároztuk, hogy kérjük Pártunkat, távolítsa el a nevelőtestületből Lovas pátert. Kérem a szerkesztőséget, írjanak sokat a klerikális reakció munkájáról, hadd lássák még a hiszékeny szülők, mi rejtőzik egyes papi palást mögött. Lássák, hogy a reakció most sem hagyja abba támadásait, s lássák. hogy mi felkészülünk a támadásokra. Megszervezzük uj, ecrvséges ifjúsági szövetségünket amelyen keresztül még eredményesebb harooit tudunk folytatni a klerikális reakció ellen. Előre a Dolgozó Ifjúság Szövetségének megalakításáért! Elegünk van már a butításból Szabó Mihály a gépipari műszaki középiskola III. oszt. diákja is levelet írt szerkesztőségünkhöz. Ebben arra mutat rá, hogy miért nem jár hittanra. Arra a kérdésre, hogy miért nem járok hittanra — veti fel leveiében — igazán nem nehéz a felelet. Azért, mert rájöttem arra. hogv mindaz, amire Lovas páter tanított volna, félrevezetés, ámítás. Elég tapasztalatom van már ezen a téren. Jól emlékszem még arra és soha nem is felejtem el, hogy milyenek voltak egyes papok a polgári iskolában. Amikor a polgáriba jártam, az egyik hittanórán egy fiu valamiért nevetett. A tisztelendő ur kihivta, s ráordított, hogy feküdjön le az olajos padlóra. Én elkiáltottam magam: „nehogy lefeküdj!" Erre a pap ugy elvert, hogy alig álltam a lábamon. Ez még a felszabadulás előtti történt. Ettől kezdve megutáltam ezeket a képmutatókat, akik szeretetről prédikálnak és ők ütéssel próbálják meggyőzni az ifjúságot, a hit igazságairól. Ezek a papok a felszabadulás után sem javultak meg. Minden erejükkel támadják demokráciánkat, befurakodnak sorainkba és igyekeznek megbontani egységünket. Minden tisztességes ember utálattal fordul el tőlük. Hála a Pártnak és éber állam véd emi apparátulsunknak, sorra leleplezik ezeket a papi palástba bujt ördögöket. Az utótobi időkben nyilvánosságra hozott sorozatos leleplezések nagyon sok embernek lerántották a hályogot a szeméről, megmutatták a klérus igazi arcát, azokét, akik vizet prédikálnak és bort isznak, az állam pénzén élősködnek és alattomosan támadják népünket. Nem kell nekünk ilyen papsúg és ilyen vallás. Lesuj'íiunk ezekre a fekete lovagokra. Nem tűrjük gazságaikat s mehetnek panaszkodni a Vatikániba, a pipa ,.ősizen tségéhez". Elegünk van már a butításból, a szép, de ravasz szavakból. Nem tudnak többé rászedni, hogy a páter Lovas-féle papok hazugságait hallgassam. Ezért nem járok és nem is fogok járni hittanórákra. Természetesen, aki akar — járhat. Ehhez ezután szükségesnek tartom, hogy olyan papok kerüljenek a nevelőtestületbe, akik igazán a nép és a béke ügyét szolgálják. EMELKEDIK A TERMELES as egységesítő kongresszus tissteletére a PAMUTIPARI N.V.-ben A ..Tiszatáj" írói munkaközösség több tagja ma, vasárnap a könyvnapok keretében előadást tart Csongrád megye különböző helyein. Lődi Ferenc Szentesen, Kékesdi Gyula Nagyiákon, dr. Ba róthi Dezső Makón, Bécsi Tamás Csongrádon, László Ibolya Kiszomboron, Papp Zoltán pedig Kiskundorozsmán tart előadást. (Tudósítónktól) Az elmúlt napok folyamán a szegedi Pamutipari NV-ben is tetőfokára hágott az a lázas készülődés, melylyel az üzemek fiataljai a vasárnapi nagy egységesítő kongreszszusra készülnek. Nemcsak az üzem, a kulturterem, s az irodák dekorációi " tanúskodnak erről, hanem az egyre emelkedő termelési százalékok is, Mindenki igyekszik, hogy a felajánlását időben teljesítse. Az ifjúmunkások közül már eddig is sokan tértek át két oldalról három gépoldal kezelésre, most azonban még többen vállalták, hogy a jövőben három oldalon végzik a termelést1. Igy akarják még ünepélyesebbé, szebbé tenni a kongresszus napját. Sokan vannak üzemünkben, akik már hónapokkal ezeiő't megtették kongresszusi felajánlásaikat. Ezek között van Szécsi Erzsébet. Szögi Mária, Bálint Mária, Ferencsik Erzsébet és Hegyi Ilona, akik már nemcsak hogy teljesítették. hanem túl is teljesítették kongresszusi vállalásaikat. Most már a 30-as bérhétre eső munkájukat is elvégezték. Ezek a szaktársnők nemcsak a többtermelés fontosságát ismertek fel, hanem belátták azt is, hogy a termelés emelésének elengedhetetlen tartozéka a tanulás is, Különösn Hegyi Ilona, aki régebben elhanyagolta a tanulást, hozzálátott nagy lendülettel elméleti színvonalának emeléséhez Az utóbbi időben jó példával járt elő Fenyvesi Mária is aki még nemrégen lett gépmunkás, s máris 39 kilogrammal termel többet a százszázaléknál. Zombori Mária elvtársnő is tudja, hogy új, egységes szervezetünk tagságát csak jó munkával, több'ermeléssel érdemelheti ki. Éppen ezért minden igyekezettel azon van, hogy termelését állandóan emelje. Ezt igazolja legutóbbi teljesítménye is. az előirányzott 263 kilogram helyett 299 kilogram fonalat termelt. Ezok után örömmel mondhatjuk azt;, hogy a Pamutipari NV ifjúmunkásai megértették a felajánlások teljesítésének fontosságát. Ezzel akarják ij szervezetünket, a DISz-t a Párt harcos előiskolájává. a hős lenini Komszomolhoz hasonló szervezetté tenni. Ebben nagy segítségükre vannak az idősebb dolgozók is, a fiatalokhoz hasouóan. állandóan növelik termelékenységüket. Mondják is nekünk: ,Mindezt azért tesszük, mert a mi számunkra is ünnep junius 17-e és 18-a." Ezt eredményekkel te bebizonyították. Például Simon Mihály elvtárs felajánlotta, hogy a csoportjában lévő gépeken e hót folyamán már egyetlen álló orwó sem lesz. Felajánlását) már teljes mértékben végrehajtotta. Az eredmények mellett természetesen gyakran hibák is mutatkoznak meg. különösen a vállalatvezetőség részéről. De tudjuk jól, hogy ezeket a hibákat te rövid idő alatt kiküszöbölhetjük, ha még idejében észrevesszük őket s nem hagyjuk elhatalmasodni, Vida Szűcs Eszter Szerkesztőségünkbe /». vil érkezett Így egyszerűen kimondva, nem nagy eset, hiszen naponta igen sokszor történik meg De ez a levél nem olyan, mint a többi. A borítékja is elüt a többiektől: hosszú. A bélyeg rajta amerikai és csihúgói bélyegzővel bélyegez, ték május 22-én, A leiadója — Szekeres András — kusza, kezdetleges Írással irta rá a cimet: „Tekintetes szegedi Uj. súg szerhesztőjinek jókai Utcza szeged város Ma. gyar Ország Európa — Hungária", Így szó/ a cfm. Szekeres András, aki a húszas években ment ki Amerikába, hogy változtasson itteni nyomorúsá. gos életén, tele reménységekkel menf kl. A kósza hir ót is léire vezet• j te. Nem vette észre, hogy az Imperialistáknak olcsó munkaerőre van szükségük, azért festenek Amerikáról hazug képe. kef Elment, mint a többi száz, ezer cs tízezer ma. gyar, akiket az itteni ka. pitalisták, urak papok és bitangok félrevezettek, kizsákmányoltak úgy, hogy meg betevő falatjuk is csak ritkán volt. Ugy érezte; 6 ts ember. És az embereknek joguk van élni, tisztességes em. berf életet. Lehet, sót biztos lázadozott a sorsa és elnyomói ellen, mielőtt útnak indult és Amerikában kereste, akarta megtalálni az ígéret földjét És nem találta Csobogó aranyatmosó patakok helyett, napi néhány cen. les, ugyanolyan keserves munka várt rá, mint amilyentől itt, Magyarors tzágon meg akart szabadulni És közel harminc évig otf v°tt része ebben a munkában. Nagy idő harminc év. Különösen akkor nagy idő, ha a munkán kivül, az éhei zésen és a nélkülözésen kivül nem jut semmi másra Talán még ujságra sem, hogy tudomást sze. rezzen a világ folyásáról. Keserű, rácsnélküli bőrtönben való vergődés az ilyen ember élete, 1950-et irunk És Stekeres András nem tudja, hogy Magyarországon már nincs „tekintetes úr" é$ ehhez hasonló Becsületes áj országot épi. tó elvtársak és dolgozók vannak Nem tud r Muszka Imrékről, Kék Zoltánokról, Petrik Katalinokról, a Széndsi Zol. tanokról, a Balázs Gab. rlellákról, az Ohat Pálok, ról, a Kertes Endrékről Csak azt tudja, hogy Amerikában valami nincsen rendben Ur van, kizsákmányoló s fehér és színes rabszolga. „igen tisztelt tekintetes úr" — írja levelében, — „háf mdr mink elindultunk, mert dolgoztunk. oszt elvötték a há. zat is, nem tudjuk miért, a porciója rendben volt." Elvették a házat és nem tudja mért Kellett talán az imperialisták, nak, merf ne" v°lt nekik elég helyilk? Nem kel. lett De el kellett venni azt a nyomorúságos kis vackot, amelyet fél életükön kapartak össze, önmagukat sanyargatva, hogy megbújhassanak az idő viszontagságai elől, ha fázva, dideregve ts, de fedél alatt. Kellett, TIIM IH11Z1FIL hogy még jobban érvényesítsék a kapitalisták a dolgozók felett az éhség fegyelmét. És sokat ir még Szekeres András Írja, hogy hiába ástak, vetettek, ka. páltak, nem volt semmi haszon belőle, „Hej nem jó a szeginynek sehunse" — panaszkodik, sóhajtozik továbbb kusza soraival és deres fejét talán éppen pihentetni hajtja le csontos két ök. lére, mintha a nehéz, ke. serű évtizedek fáradalmát akarná néhány perc alatt kipihenni Bi. zony nem jó a „szeginynek se,hun se" ahol urak és bitangok vannak De ott ahol vörös zászlókra, ötágú vörös csillagokra mosolyog a nap, ott nincs szegény. Ott csan volt. Arak zuhanása, az életszínvonal állandó e. melkedése biztosítja az állandó felemelkedést, a rohamosan emelkedő életszinvonalat. „Már osztán az, hogy mj lesz, nem tudjuk, de mán nagyon ritt ez a sze. gény asszony Szeged után, meg a testvérnénje után, ott van hát, oda iparkodnak." Ritt és biztosan sokat rítt az a „szegény aszszionyr. Azt hiszrem nemcsak ő, hanem valamennyien Szekeres Andrásné és Szekeres Andrásom milliószor elátkoz, ták azt a napot, amikor kitették lábukat az országból, És mennyire ríhatnak azok a Szekeres Andrásnék. akiknek titokban, lopva ezer és ezer rtndörkopón keresztül mégis eljutott a fülükbe a legszebb szó, a dolgozók, az elnyomot. tak ezeréves álma, vágya és óhaja: „Szabadság". Mennyire ríhattak ezek az új szó hallatán, meny. nyíre fájhatott és fájhat az nekik, hogy ök nem mondhatják. Nem mond. hatják és nem érezhetik ennek a szónak valódi alkotástól, felemelkedéstől, vig daloktól, duruzsoló munkagépek zajá. tói, tiszta gyermekkacagástól Mi értelmét Nem érezheti, hogy ebben a szóban nincs tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes, gyáros, ban. kár bányatulajdonos, föl. desúr és semmi rangkórságban szenvedő here. Nem érezhetik, hogy dicsőséges megtiszteltető, hősies munka, munkához való új viszony, fehér kenyér, tszcs, új gyár, új iskola, új világ, új ember van ebben a szóban. „Hát mán hamarosan úgy gondoljuk, möglátjuk szegedet, meg az anyjukom testvemén jét. Tisztelettel Szekeres Anrás és a Párom útba hazafe. lé". Szekeres András és a párja útban van hazafelé jönnek, hogy újra lássák Szegedet és mire sem gondolva, újra csak az a vágyuk, hogy isméi dol. gozzanak a ,,tekintetes úrnak". Micsoda megalázkodás, micsoda emberhez nem illő szerényság, csodává, rás van ebben a Szekc. res-féle vágyban. De jön hazafelé. Jön a párjával, hogy újra 1 ásse Szegedet. És már látom Szekeres Andrást, látom, mennyire el fog csodálkozni és nem fogja megismerni Szege, det Uj város ez. Uj város, amely lemosta magáról azi a gyalázatot, azt a mocskot, amely ed. dig reátapadt. Látom amint bejön a szerkesz. tőségbe és keresi a ,,tekintetes urat" és csodál, koznl fog Nincs tekinte. tes úr, még csak tisztelt úr sem Olyanok vannak a ,,tekintetes urak" helyén, akik a múltban megismerték a munkás és parasztsorsot Olya. nok, akik két-három évvel ezelőtt még a tőké. seknek izzadtak és dolgoztak és sehol sem fog találni tekintetes urat. A Dohánygyárat Simo. vics Mihály volt gyári munkás irányítja. Mellette Balázg Teréz a volt söprögetőnő intézi a dol. gozók ügyeit A Szegedi Kenderben Nagygyörgy Mária, aki sok éven kérésziül gépen dolgozott, most vállalatvezető De lehelne a végtelenségig sorolni ezeket a változó. | sokat Szekeres András és a j párja hazajön S meg fogja látni, mennyire más világ a mi világunk, mennyire szebb és tökéletesebb, minf Amerika. Szekeres András, most otf vaéy va'ahol egy ha. jón, amely gyorsan szeli a habokat a nyilt tengeren és pároddal mellet- j ted k's batyuban hozod haza azt, amid még meg. maradt.., Üzenek neked Üzenem, hogy az utolsó öt évben változás történt ttt nálunk. Azelőtt m{ ts so. kat ríttunk és átkoztuk saját sorsunkat. Átkoztuk azokat, akik nem ismertek el bennünktf embernek, kizsákmányoltak. Nem volt meghatározott munkaidő, csak kevés pénz, fekete kenyér, asz. szonysirás, férfiszitkok és keserűség De öt éve változott nálunk a világ. Amikor az utolsó légiriadót '* lefújták a sziré. nák és a távolban feltűntek a bátor, a hős, a vi. lág minden katonájánál különb szovjet katonák, öklünkkel letöröltük könnyeinket mosoly szökött az ajkunkra. És szabad volt nyíltan kimondani azt a szót, amelyre hosszú évtizede, ken keresztül váriunk: Szabadság! Nehéz, de szép hónapok és gyönyörű ivek következtek ezután Rohammunka, majd induló gyárak, zúgó gépek születtek verejtékünkből. Uj hidak karolják dt folyóinkaf és új gyárak emelkednek lel a magasba Ma már kacagunk. Szekeres And. rás Tisztán, fátyoltalanul száll kacagásunk a nyári szél szárnyán. Emberek vagyunk, szabad és baldog emberek, olyanok, akik a maguk urai Dolgozunk, alkotunk. építünk, szépi. tünk magunknak És minden a miénk Tudod, hogy mi ez, Szekeres András? Tudod, hogy m, ez Szekeres Andrásáé? Asszonyaink felemelt fővel kacagva járnak, kevés a gondjuk Gyermekeink ha cukrot, csokoládét, babát, vagy kisautót kér. nek, meg tudjuk venni nekik. Vasárnaponként a parkf a játszótér ét a tiszapart gyermekeink boldog sikongásától visszhangzik. A „Kárász-ut. cdn" már nem az urak, <j kiváltságosok sétálnak le s tel, hanem a dolgozók. Ez az utca is a miénk lett Szekeres András. Le. nin utcának kereszteltük. Megelégedett, új ruhás, új cipős, gondtalan dolgozók sétálnak végig raj. ta munka után és arról beszélnek, hogy holnap valamennyien többet akarnak termelni, mert most már érdemes. Lányok is fiúk karolnak szerelmesen egymásba is boldog mosollyal az aj. kukon szövik jövőjüket. Népboltjaink dús kirakatukkal kínálják a sétálók felé bő áruikat. Nem mese ez Szekeres And. rás Ez valóság Ezt tettük az egész országgal — Szegeddel i» — öf év alatt. A Párt irányított bennünket A Párt, amely a marxi-lenini ideológia alapján dolgozott és harcolt. Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak bölcs vezére, éberen őrködik harcunk és munkánk fölött Rákosi elvtárs bölcsen, fáradhatatlanul irá. nyit munkánkban. És ezért is tudtunk idáig jutni Ezt üzenem Szekeres András és még azt, hogy te is ugyanolyan boldog, megelégedett leszel és szivedet valami megma. gyarázhatatlan kellemes érzés fogja el, ha majd te is és a párod is az öt. ágú csillagra és a szélben lobogó vörös zászlóra tekintesz és teli torokkal kiálthatod: Éljen Sztálin, éljen Rákosi, éljen a Párt!-.. Kürti Lásstb