Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-10 / 107. szám

SZERDA, 1906. MÁJUS 10. 211 Családi megbeszélés a Gyufagyárban A képviselői beszámolón a munkások még a leskisebb egyéni kérdéseiket is felvetettek, mert tudják, hogy a Párt törődik minden dolgozóval bolt Árudában az egyik vevőnek egyes árukat kiszolgállak és neki pedig nem akartak adni. Ézsiásné elvtársnő kéri, hogy a Gyula-telepen is létesítsenek élelmiszer és péküzletet, mert itt csak kocsma van, amire pedig nincsen nagy szükség. Gémesné elvtársnő kérte, hoev Rókuson a Gázgyár mögött levő bűzös árkot temessék be. Pintér elvtárs kérte, hogy az illetékesek hassanak oda, hogy a .Mező-utcában a kéményseprők ne csak a számlákat hordják ki olyan szorgalmasan, hanem ennek megfelelő mértékben a kéményeket is tisztítsák. Ifj. Komócsin Mihály elvtárs, a szegcdi Pártbizottság titkára, országgyűlési képviselő választói előtt beszámolót tartott a Gyufagyárban. Beszélt a nép képviselőinek feladatairól. Elmondotta, hogy a magyar dolgozók képviselőinek is a szovjet képviselők a példaképei, akik szoros és állandó kapcsolatban vannak a dolgozókkal. A szovjet választó mindenkor és minden ügyével bizalommal fordul képviselőjéhez, mert tudja, hogy az a legkisebb egyéni ügyétől a legnagyobb közérdekű ügyekig mindent lelkiismeretesen elintéz. Ezt a bizalmat mutatják a szovjet képviselőkhöz naponta érkező levelek százai és a bizalom nyilvánul meg azokban a levelekben, melyeket a szegedi dolgozók írnak hozzá is. Baj van a korpakiutalással A beszéd után igen sokan szólaltak fel. Cakóné elvtársnő kérte, hogy a Népboltok a külvárosokban is tovább tartsanak nyitva és létesítsenek további Népboltfiókokat és Népbolt-hentesüzleteket a külvárosokban. (Itt meg kell említenünk, liogy a Párt közbenjárására a külvárosi Népbolt-fiókok is fél kilencig tartanak nyitva és rövidesen újabb Népboltokat, illetve hentesárudákat állítanak fel ezeken a területeken). Számosan szólottak a korpa kérdésről. Kissné elvtársnő kérte, tegyék lehetővé, hogy az üzemi dolgozók egybe kapják meg a korpájukat a szelvények közös leadása után. Spitzer elvtárs elmondotta, hogy a város illetékes hivatala, amely ezt a kérdést intézi, igen késedelmesén dolgozik, ö például február közepén beadott egy járlatlevelct és csak április közepén kapott rá utalványt. Van olyan eset is, amikor egyáltalán nem adtak utalványt. Virág elvtárs kérte, hogy a korpával feketéző terménykereskedőket fékezzék meg. Ugyancsak felvetette Virág elvtárs, hogy a Szervestrágya N. V.-nok fizetendő pénz kérdését vessék fel illetékes helyen. Hat lakásigénvlés — hat elutasitás Siposné elvtársnő elmondotta, hogy a lakáshivalalnál már a hatodik lakást igényli és a hatodikat sem kapja meg. Tarabáné elvtársnő kérte, hogy a Sztálin sétánynál a híd feljárójánál lévő köveket takarítsák el. (Valószínűleg, mire ezek a sorok megjelennek, 'a város vezetősége a kövek nagyrészét már el is hordatta). Ugyancsak Tarabáné elvtársnő kérte teljes joggal, hogy az Április 4. útja és a Sztálin-körút találkozásánál lévő ívről tüntessék el a régi címert. Szirovicáné elvtársnő beszámolt arról, hogy falun a reakció azt terjeszti, hogy a cipők ára 30 százalékkal emelkedett. Kéri, hogy intézkedjenek az ilyen rosszindulatú rémhírt erjesztőkkel szemben. (Mindenki tudja, hogy a cipőárak változatlanok. A kisipar által gyártott egyfajta minőségi cipők áránál módosították az eddigi kalkulációt, mert ez erős ráfizetéssel készült. A lípuselnők különböző és egyre javuló fajtái azonban változatlan árűak). Pintérné elvtársnő ugyancsak a cipő kérdéshez szólt hozzá. fl Közkórház apácái sem nyughatnak Ábrahám Ferenc elvtárs felvetette, liogy mostanában vasárnaponként egyre szaporodik a koldusok száma az utcákon és a sétatereken. Nem egy esetben tapasztalta ő maga is, hogy ezek a koldusok erősen ittas állapotban vannak. Kéri, hogy az illetékesek intézkedjenek ebben az ügyben. (Ezek a túlnyomórészt idős emberek a város különböző intézményeiben gondos elhelyezést és ápolást kapnak. Azonban számos esetben az ital kihajtja őket az utcára). Kulcsár elvtárs kérte, hogy a Kálvária-utca és a Textilkombinát között levő útszakaszra szereljenek fel villanylámpát. Juhászné elvtársnö arról panaszkodott, hogy a Közkórházban az apácák igen eorombák. Különösen tűrhetetlen a műtőben lévő apáca viselkedése. Magyar elvtárs az üzem belső problémáival foglalkozott. Még mindig van protekció Bertalanná elvtársnő ismét a reakciónak egy rémhírét mondotta ©1. Mostanában olyan híreket terjesztenek több helyen, hogy a Szervestrágya gyűjtő NV minden WC tisztítása után minden lakótól 50 forintot követel. (Ez persze nem igaz. Csak az első tisztításnál kell a háztulajdonosnak bizonyos minimális összeget fizetni.) Turiné elvtárs. nő igen erősen kifogásolta, hogy egyes Népboltokban pro':ekciózások vannak. Vele történt meg a napokban, hogy a Sztálin-körúti villamos kitérőnél lévő NépJavitaní kell a Tüzén munkáján Is Szekeres elvtárs kifogásolta a TÜZÉP NV munkáját, amennyiben nem mindig megfelelő az elosztóknál a kiszolgálás. Elmondotta azt is, hogy mivel a gyermekklinika még nincs berendezve, a kórház gyermekosztályán igen nagy a zsúfoltság. Kérte, hogy az illetékesek minél hamarabb oldják meg a kérdést. Várnai elvtárs (OKA-felelős) közölte, hogy a szén- és faellátás terén újabb javulás történt. Ormándiné elvtársnő a Fodor-telep, Bernáthné elvtárs. nő pedig az Árvaház kérdéséről szólott. • A gyufagyári képviselői beszámoló is, — hasonlóképpen az eddigiekhez —, a dolgozóknak valóban családi megbeszélése volt. A felvetett kérések, amennyiben erre lehetőség van, a lehető legrövidebb időn belül rendezve lesznek, mert Pártunk egyetlen egy dolgozó panaszát sem hagyja elintézetlenül. Az Anyák Napja határkő volt az építőipari gimnázium életében Igen meleghangulatú Anyák Napja-ünnepséget tartottak hétfőn este az építőipari gimnáziumban. Az est sikeréhez a Diákszövetség nívós műsorral járult hozzá, szavalatokkal, énekszámokkal, táncszámokkal tették ünneppé ezt az estét. Emellett azonban ez az este igen jelentős határkő volt az építőipari gimnázium életében. Itt értékelték ki azt a munkát, melyben az iskola minden szaktanára résztvesz, segítve a gyengébb eredményt felmutató tanulókat, hogy a rendes tanítási időn kívül is pótolhassák hiányzó szakmai ismeretüket. A Szülői Munkaközösség lelkesen szavazott meg 300 forintot az iskolában folyó tanulmányi versenyek díjazására. Az est ismét bizonyítéka volt annak, hogy a nevelők munkája nem volt hiábavaló, a tanulók megszerették az 'iskolát, az építészeti pályát, felelősségük tudatában készülnek arra. hogy a szocializmus építése minél képzettebb szakembereivé váljanak. UJITSA MEG Osztálysorsjegyét! A 2-ik osztály húzása május 17-én és 19-én Lapunk márciusi számában néhányszor ismertettük a „Tvördüjznak"ot. Az Októberi Fororadolm után a szovjet kormány elhatározta az ABC megváltoztatását. Többek között ertöröi te a teljesen felesleges, úgynevezett keménységi jelet, a tvördüi zna'•ot s ezzel lényegesen leegyszerűsítette az orosz helyesírást. Meglepő doloe dériét ki:, A révi helyesírásban harmadik betű egy „tvöordüj znak" volt. 1913-ban nyolcmillió könyvet adtak ki Oroszországban. Ez a teljesen felesleges be'ű két és félmillió kötetet tett "ki. Pénzértékben kifejezve, ha. egy-egy kötet árát átlag 40 íkopej kának veszünk, a két és fíiltmillió kötet keménységi jelié egymillió rubelbe kerül. Tegyük fel, hogy egy kötet általában Pzáz gramot nyom. Ez azt jelentfí, hogy egy év alatt 250 ezer kiloeram tvördüi znakot kellet* szállítani és kezelni. Harminc év alatt tehát 333 millióval több könyvet nyomtathattak a Szovjetunióban, mert e „kemélnységi" jelet eltörölték. y A' tvördú" lett a felesleges pénzkiadásnak, a pazarlásnak, mely -ellen komoly hadjárat indult a szovjet gazdasági életben, üzemekben, hivatalokban, kolhozokban. Ennek következtében h ihletetten értékű anyagmegtakarításít, önköltségcsökkentést értek el. Áz üzemanyag minden vállalat kiadásának tetemes részét emészti fel: öntődéknél 50, erő műveknél 35, vasútnál 16 százalékát teszi ki az összkiadásnak. A Szovjetunióban termelt szénmennyiségnek átlagban egyharmada esik a vasút, a nehézfém kohászat és az elektromos centrálé szénszükségletére. Ezeknek az üzemágaknak kell tehát a leghatásosabban őrködni a takarékos tüzelőanyagfogyasztás felett. De valóban mindent megtesznek-e például a vasutasok a takarékosság érdekében? Késedelmesen indítják a vonatot, feleslegesen fogy a szén. Lassan történik a kirakás, a berakás, újabb tüzelőanyagpazarlás. Néhány vagonnal kevesebbet csatolnak a mozdonyhoz, mint amennyit elbírna — megint csak szén megy veszendőbe. ^ "ár káló szén pazarlódik gondatlanság miatt. — Mondd már — vágjuk rá ilyenkoi-. Pedig nem is kilóban, hanem gramokban, sőt a gram tört részeiben kell kalkulálnunk. — Tessék ellenőrizni: A Szovjetunióban az ötéves terv végén a tonnakilométerre eső szénfogyasztás hat és fél százalékkal lesz kevesebb, mint a háború előtt volt. Többszázmillió tonna szén megtakarítását fogja eredményezni a racionalizálás. A forradalom előtt kilovattóráníként 1.060 gram volt a szénszükséglet. 1940-ben ez a menynyiség 0.596 gramra csökkent, vagyis 16 grammal az Egyesült Államokban elért minimum alá. A Szovjetunióban tovább folytatják azonban a gramokért folyó harcot. Kilovatt-óránként 34 gramon aluli csökkentést akarnak elérni, ami hárommillió tonna szén megtakarítását jelenti a jelenlegi ötéves terv folyamán, x Mi a helyzet a mezőgazdasági termelésben? A szovjet traktorvezető minden más nemzetiségű kollégájánál jobban ügyel a takarékosságra. de gondossága még tovább fokozható. A mezőgazdasági traktor- és gépállomás az oratág legnagyobb tüzelőanyag fogyasztója és a mezőgazdaság: gépek vezetői tudják, hogy a megtakarított cseppek milliói tonnákká tevődnek össze. A szovjet emberek tudják azt, hogy a pazarlás elleni harc nem jelent gyertyavégekkel való takarékoskodást, sem azt, hogy a szervezésinél mutatkozó esetleg komoly hibákat ezzel az eszközzel lehet kiküszöbölni. Tudják azt, hogy itt csak arról van szó, hogy a megtakarított gramok együttes mennyisége tonnamilliókra rug, a megmentett percek millió és millió óra munkaidőt tesznek ki. Szovjet ember tudja, hogy a szocialista álamban minden megtakarítás a dolgozó javát szolgálja. Természetes tehát, hogy ő maga őrködik minden egyes mag fölött, nehogy veszendőbe menjen. A megtakarított kopejkákból ezer, millió és milliárd rubel lett a Szovjetunióban, amelyen új gyárakat, kultúrházakat, szociális otthonokat, üdülőket és sportpályákat építettek a Szovjetunió dolgozói számára. MÉLYSZÁNTÁS A szegedi Nemzeti Színház az idei színházi esztendő záróelöadásakénf falusi tárgyú darabhoz nyúlt, szocialista építésünk falusi szakaszának problémáit hozta a nézők e/é. Kétségtelenül helyes választás volt az idei év egyetlen paraszttémájú szegedi előadásaként Földes Mihálynak — a felszabadulás előtt Szegeden is élt parasztszármazású írónak — első drámáját: a „Mélyszántás"! bemutatni. A színház művészeinek a feigyői gépállomáson tett látogatása, de az eddigi szegedi előadások tapasztalatai is azt mutatják, hogy közönségünkben élénk érdeklődés él nemcsak falun, de városban is a diadalmasan előretörő szövetkezeli mozgalom problémái iránt, A felgyöiek közbeszólásai, a szegediek nyiltszini tapsai mutatják, hogy a művészet milyen jelentős fegyvere különösen ma, a tömegek politikai fejlődésének s ' vele osztályharcunk sikeres vitelének. Ez a megállapítás döntően meg is határozza a darab bírálatát, főként, ha szem előtt tart. juk az ismert lenini-tételt, amely szerint a művészet, irodalom a proletariátus nagy ügyének egy része. Igy Földes Mihály színmüve, kisebb művészi és politikai fogyatékosságai ellenére is, feltétlenül hasznos, a fejlődés és az új magyar drámaírás kialakulása szempontjából jelentős alkotás s méltó keretek között járul hozzá népünk szellemi szükségleteinek kielégítéséhez, A termelőcsoporloh kérdé sének művészi feldolgozása bonyolult és sokrétű feladat, A „Mélyszántás" sikerrel igyekszik megoldani ezt a feladatot s dicséretére válik az Írónak, hogy — bár láthatóan sok nehézséggel küzdve — élet. teli alakokon keresztül mutatja be a mai formálódó, újjászülető falu társadalmát, társadalmi rétegeinek képviselőit. A fögondolaf kettős vonalon fut; az egyik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének és ennek megfelelően a kisés középparasztság termelöcsoportba lépésének vonala, a másik pedig a kisemmizett béresből öntudatos, szabad dolgozóvá lett parasztfiú sorsa. Földes Mihály helyes témaformálását, egyben politikai érzékét mutatja, hogy nemannyira a középparaszti vonalat, hanem a pozitív figurává váló béresfiút; Bak Jóskát állítja az események, a cselekmények középpontjába. Legfeljebb azt hibáztathatjuk, hogy a falu legforradalmibb, legfejlödőképesebb rétegét: az agrárproletariátust, csupán ez az egyetlen figura képviseli, amely nem is a legjellegzetesebb alakja ennek a társadalmi rétegnek. Ebben rejlik az a törés is, amelyet a néző érez Bak Jóska hirtelen fejlődésében, az osztályhelyzetét nem ismerő béresből napok alatt egészen öntudatos traktorossá válásában. Ez a gyors fejlődés ugyanis nem fenne olyan valószerűtlen, ha már eleve öntudatosabbá, forradalmi utakat keresővé rajzolná az író Bak Jóska alakját. A szegedi előadásban hozzájárult ehhez a töréshez, hogy Szabadj István — egyébként kiemelkedő játékában — itt-ott kissé inkább bárgyúnak alakította ezt a szerepet, Szórakoztat és mindvégig leköti a figyelmet Földes Mihály ügyes cselekményszövése és igen hatásosak felvonásvégei. Rendkivül ízes humorral és derűvel színezi feLvonásait, amelyek mindegyike és igy a darab egésze is mélyen optimista, „ munkás-paraszt szövetség, a szocialista építés erejének bátor hirdetője. Komoly, alapvető hibája azonban a darabnak, hogy cselekvően nem domborodik ki belőle a Párf irányító, vezető szerepe, sőt ez a szerep inkább a gépállomásra tevődik át. Igen helyesen és megfelelő részein a darabnak, szó esik ugyan a Pártról, Rákosi elvtársról és félreérthetetlenül kifejezésre jut, hogy a fejlődést, az eredményeket, a falusi kizsákmányolók leleplezésének lehetőségét a Pártnak köszönhetjük, de félő, hogy a falusi pártszervezet cselekvő részvétele nélkül, ez könnyen a Párt misztifikálásához vezet. Maga az iró is érezhette ezt, amikor — eléggé szerencsétlen meg. oldással — egy mondatban utal orra, hogy a párttitkár súlyos betegség és gyomorvérzése miatt nem tud felkelni. A hibákról szólva nem mehetünk el amellett sem, hogy túlságosan „tipikus" minden esemény, megnyilatkozás, ami leginkább az első felvonásban érződik erősen. Való sággal sokszor olyan, mintha dramatizált használati utasításként készült volna a termelőcsoporttal foglalkozók számára. Amint mondani szokás, „minden összejön", amikor Fazekas, a 10 holdas paraszt be akar lépni a termelőcsoportba. Az iró összeszedett minden lehetőséget, amely ilyenkor előfordulhat: igát, sőt ingyen igát Ígértet neki a kuIákkal, az a veszély fenyegeti, hogy lányát nem tudja férjhez adni, pedig ha férjhez adja, még tiz holdat kap vele, de erkölcsi és egyéb megfélem. lítés sem marad ej s hogy teljes legyen a kép, végül fordított „Deus ex machina"-kénl befut a hitelező, uzsorás kupec-kulák, aki pörléssel fenyegetőzik az adósságért, ha Fazekas belép a termelőcsoportba. Az ilyen túlságosan programszerű megoldások, amelyek több helyen is elöfordunak (például a szövetkezel előnyeinek magyarázásánál, stb ), nem válnak előnyére a színdarabnak. Mindent egybevetve azonban feltétlenül hasznos és hatásában jólsikerül/ darab Földes Mihály színműve s elősegíti színműirodalmunk szükséges fejlődését. A Sze. gedi Nemzeti Ezínház művészei álla,lábam. helyesen oldo'ták meg feladóinkat és_ az egész együttes Ben. kő Miklós átgondolt rendezői irányításával jó munkát végzett. Élvonalban említhetjük Szabadi Ist. ván (Ba/k Jóska), Vass Irma (a babonás Takácsné) és Miklósy György (a gépállomásvezető Kiss Gáspár) alakítását_ Szorosan felzárkózott mögéjük Öcskay Köpnél a Nyakais Kun kulák szerepében sok derűt fakasztó apró ötleteivel, Barsy Béla, a középparaszt biztos mozdulatok, kai megformált alakjával, Petúr II. ka egyszerű eszközökkel elért, finom melegségű művészetével, Koós Olga pedig szélesgesztusú, maga. biztos paraszt asszonyával. Igen ügyesen hatott Horváth Júlia kuláklány figurája s ha kisebb túlzásait lecsiszolja, szerepét js helyesen fogja meg. Darvas Ernő félreértet, te a gondolkodó, hallgatag paraszt szerepét, inkább „bús-magyart" játszolt s csak a harmadik felvonás, bs.i találta meg a helyes hangot. Egy-egy ügyes figurát kaptunk a többi szereplőktől, akik jól aláhúzták az iró tipusrajzoíó készségét, így Várady Árpád (Bujtor, a részeges kántor), Apor László és Gé. mesi Imre (a lecsúszott dzsentri és a reakciós volt jegyző), Farkas József (a kupec-kulák), de hasonlóképpen a pozitív alakok is: Herczeg Vilmos és Iglóy György (ter. melőcsoportbeliek), Kálay Endre, Lakatos János (öntudatos parasztfiatalok), Tímár Péfer és Tábori Nóra (az egymásratalált öntudatos fiatal pár), Kös.zegi Gyula (rendőrőrmester) és Fodor Teréz (Fazekas, né parasztasszony). (l. z.)