Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-26 / 121. szám

PÉNTEK, 1950. MÁJUS 26. 3 PÁRTÉLET * A PÁRTÉRTEKEZLET TISZTELETÉRE fellendül a párté let 9 tovább javul a pártmunka kerületi pártszervezeteinkben Az elmúlt néhány hónap alatt felfrissült, megélénkült, meg­javult a partéiét pártszervezeteinkben. Az első állomást ezen az úton Rákosi elvtárs február 10-i beszéde jelentette. Rákosi elv­társ beszéde nyomán pártszervezeteink vezetőségei a tagsággal együtt feltárták a hibákat és megkezdték azok kijavítását. A má­sik fordulópont a vezetőségek újjáválasztásánál következett be. Azóta általában elmondhatjuk, hogy pártszervezeteink munkája felfelé ível, fokozottabb aktivitás, élettelibb munka jellemzi üze­mi, kerületi és hivatali pártszervezeteink munkáját. Más most a szegedi pártérte­kezlet, a pártválasztmány meg­választása előtti napokban te megállapíthatjuk, hogy a pártér­tekezletet megelőző időszakot méltán tekinthetjük a munka megjavulása harmadik jelentős állomásának. Elmondhatjuk ezt üzemi és kerületi pártszerveze­teink viszony la* ában egyaránt. Az üzemekben főként a termelő munkában, a munkaverseny ki­szélesítésében mutatkozik figye­lemreméltó javulás. Természete­ren ez köve'kezménye a jó nép­nevelő, felvilágosító munkának, amellyel pártszervezeteink előké­szítik a szegedi pártkonferenciát Az utt Rákosi elvtárs beszéde . . Pártszervezeteink vezetőségei és a tagság is, az eddig elért eredmények láttán újabb és újabb kezdeményezésekkel igyek­szik tovább fokozni az eredmé­nyeket s ez annál is inkább lehetséges, mert a tagság hasz­nálja a kritika és önkritika fegy­verét, felfedi a hiányosságokat. Például a Móraváros I. pártszer­vezetének e heti taggyűlésén a tagság nem egy hibát felvetett. Elmondották, hogy a népnevelő­értekezletek még mijeiig eléggé néptelenek, későn értesítik ki a kisgyűlések résztvevőit. Ugyan­akkor javaslatokat is terjesztett elő a tagság a hibák kiküszö­bölésére. Ez is azt bizonyítja, hogy pártszervezeteinkben a fej­lődés előfeltételei mind a veze­tőség, mind a tagság részéről biztosítva vannak. Az út, amelyet pártszervezeteink szigorúan kö­vetni akarnak: Rákosi elvtárs február 10-i beszéde és a Köz­ponti Vezetőség határozata. Rákosi elvtárs beszédének út­mutatásait követik kerületi párt­szervezeteink akkor, amikor a szegedi pártértekezlet tiszteletére és jelentőségének kidomborításá­ra megjavítják munkájukat. Azok a felajánlások, amelye­ket kerü'eti pártszerveze*eink a pártértekezlet tiszteielére tet­tek, kiterjednek általában a párt­munka minden egyes területére. A legjobban bizonyítja ezt a Ró­kus II. pártszervezetének levele, amelyet szerkesztőségünkhöz in­tézett. A Rókus If. pártszervezet célkitűzése i mintaszervezetté válni! „A Rókus II. pártszervezet vezetősége és tagsága elhatároz­tuk, hogy a szegedi pártértekezlet jelentőségért való tekintettel felajánljuk, hogy szervezetünket a pártmunka minden egyes te­rületén mintaszervezetté alakítjuk át. A tagságot a legnagyobb mértékben aktivizáljuk. Megjavít­juk a tízescsoportvezetők munkáját, a népnevelők számát emel­jük, ugyanakkor gondoskodunk a minőségi színvonal emeléséről Is A tömegszervezeti munkába bekapcsoljuk a pártonkívüliek rzé­les tömegeit. A tóbbi pártszervezetek vezetőségeivel megbeszélé seket folytatunk tapasztalataink kicserélése érdekében. A párt­munka megjavításának tapasztalatait más pártszervezeteknek is átadjuk, ezáltal nemcsak a mi pártszervezetünk munkája ja­vul meg, hanem a többieké is Mindannyian tudjuk, miiyen nagyjelentőségű a vasárntpi pártértekezlet, tudjuk, milyen n aSJ7°k az előttünk álló feladatok s ennek arányában akarjuk meg javítani munkánkat." A szerdai taggyűlésen a tag­ság nagy lelkesedéssel fogadta el a javaslatot s több mint hú­szan szóltak hozzá. Kerületi pártszervezeteinkben a konferenciával kapcsolatos vál­lalások kiterjednek a közvetlen feladatok megoldására is. A vál­lalások között szerepel például a pártértekezlettel kapcsolatos fel­világosító munka kiszélesítése, a nártszerveze/ek helyiségeinek s a kerületeknek feldíszítése. A felajánlások közvettenül Kiss György elvtárs, SZTAHANOVISTA !A Falemezgyárnak újabb sztahánovistája van, Kiss György elvtárs személyében. Kiss György hosszú utat tett meg addig, míg elérte, hogy megkapta a sztahávovista ki­tüntető címet és oklevelet. Kiss György elvtársat a Párt ne vélte öntudatos dolgozóvá, sztahánovistává. 'Alig másfél éve került az Üzembe, de jó munkájával, szorgalmával elérte azt, hogv olyan felelősségteljes gépnél dolgozik, mint a nagy hántoló gép, amelynek az értéke közel egymillió forint és úgyszólván a Falemezgyár legfőbb szer­számgépe. A Párt bizalmát jó munká­val. az anyag leggazdaságo­sabb kihasználásával, a gépál­lások legminimálisabbra csök kentésével hálálja meg és bi­zonyítja. be, hogy méUó erre a nagy bizalomra. Mert Kiss György elvtárs nem az oklevelet tartja legna­gyobb kitüntetésnek, hanem a Párt bizalmát, amely őt tette cdihoz a géphez. Kiss György elvtárs a legszorgalmasabb hallgatója a szemináriumnak és a szakmai továbbképző elő adásoknak. Szorgalma meg is hozta a gyümölcséi, nemcsak az ő számára, de az üzemnek is. Csak a múlt hónapban cso­portjával ötvenezer forintot takarítottak meg a vállalat­nak. Ugyanakkor Kiss György elvtárs életszínvonala is emel­kedik, mert szegényes és kevés bútorát nemrégen cserélte ki, modern, szép bútorral. Ron­gyos, kopott ruhájukat is le vetették már mind a ketten, feleségével és úgy élnek, mini ahogy ma a legtöbb magyar dolgozó: megelégedetten, bői dogan. Kiss György sztahano­vista heti keresete eléri a 180 forintot is. De igyekszik ís> hogy minél többet tudjon tel jesíteni. Junius 2-i tervét mar május 19-én teljesítette. Nemcsak munkában és tanu­lásban jár elől Kiss György elvtárs dolgozó társai előtt, hanem az ö csoportja indította el a tisztasági versenyt is az üzemben. Most a pártkonferenciára felajánlotta, hogy tapasztala­tait átadja másoknak is, hogy minél előbb, még több sztahá­novistája legyes az üzemnek. kapcsolódnak a békéért folyta­tott harchoz, a békével kapcsola­tos felvilágosító munkához. Pél­dául az Alsóváros I. és II. párt­szervezetei közös versenyválla­íásának egyik célkitűzése a béke­bizottságok munkájának foko­zott támogatására. A Rókus II. pártszervezetében az elmúlt hét folyamán a népnevelők felkeres­ték a békebizottságokat és segít­séget nyújtottak nekik a kisgyű­lések megtartásában. A pártértekezletre történt fel­ajánlások egyik igen fontos ré­sze a tömegekkel való kapcsolat megjavítása. A Belváros VI. párt­szervezetében például a kisgyű­lések számát háromról hatra, a Móraváros I. pártszervezeitében négyről nyolcra emelték. Harc a klerikális reakció ellen Móraváros I-ben Nem feledkeztek meg párt­szervezeteink az ifjúságról sem'. A Rókus II. pártszerveze*ében az agitátorok meglátogatták a kerületben lakó SzIT fiatalokat és elbeszélgettek velük az új if­júsági szövetségről, a fiatalok közvetlen feladatairól. A sajtó­munka, a tagdíjfizetés megjaví­tása szintén egyik pontja a párt­értekezlettel kapcsolatos felaján­lásoknak. i Nem feledkeztek meg párt­szervezeteink arról sem, hogy a pártértekezlet'.el kapcsolatos fel­ajánlások elősegítsék az ellenség­gel szembeni harcot. Móraváros I. pártszervezetében célul tűz­ték ki, hogy fokozzák a harcot a klerikális reakcióval szemben Á természettudományi füzeteket ki­osztották a népnevelőknek elol­vasás végett s a népnevelő-érte­kezleten megbeszélték velük a felmerült problémákat. A népne­velők agitációs munkájuk során igy jó felvilágosító munkát tud­nak végezni a kerület lakosai körében. 1 Már az eddigi jelékből rs meg­állapítható, hogy alapszervezete­tnk küldöttei a pártértekezleten újabb eredményekről számolhat­nak be. amelyek ünnepélyesebbé és eredményesebbé teszik majd a szegedi pártértekezlet mun­káját. A legközelebbi békegyülést VÁRADIÉKNAL TARTJÁK MEG.., Gondterhes esztendők loptak szürke szálakat a hajába, ke­mény munka kérgesítette tenye­rét, de ugyanez a munka tette harcossá, olyanná, aki tudja azt, hogy kérlelhetetlen harc árán született meg szép, jobbávált je­lenünk s jövőnk kialakítása érde­kében még további harcra van szükség. A felszabadulás óta el­telt öt esztendő tette ilyenné, azok a győzelmek, melyeket Pár­tunk és annak nagy vezére, Rá­kosi elv*árs vezetésével elért dol­gozó népünk, ő is: Erős Is;ván­né, Ösz-utca lb. alatti lakos. Elmúlt már öt éve, de Erős Istvánné még emlékezik azokra az időkre, amiket pincé­ben töltött, még most is érzi azt a belső remegést, amit ak­kor érzett, ha repülőgépzúgást hallott, fülében van a bomba­suhogás, ágyúdörgés, a szom­széd u.cabeli Tóthné sírása, ami­kor értesítették, hogy férje meg­halt a fronton, maga elé tudja idézni annak a pillanatnak ré­mült döbbenetét, mikor ráébred­tek, hogy a szegény asszony egyedül maradt négy gyerekkel.. és órákon keresztül lehetne so­rolni azt a sok rémséget, amit Erősné átélt, ugyanúgy, mint a világ tíz- és százmilliónyi asz­szonya. De míg egyesek már csak halványan emlékeznek, Erősné nem felejtett. Nem felejtette el azt a fogadalmát sem, amit a bombázások ideje alatt tett: ha vége lesz a háborúnak, utolsó leheletéig dolgozni fog azon, hogy meg ne ismétlődhessék töb­bé ez a sok szörnyűség! Erre gondolt akkor is, amikor kerületében, Rókuson, sorrajárta a házakat, gyűjtötte az aláírásokat a békeívre, ezért szorult ökölbe a keze, amikor hallotta a rókusi plébános hang­ját: „Nem írhatom alá addig, amíg feletteseimtől erre enge­délyt nem kapok" ,..s ezért ér­zett kimondhatatlan örömet ak­kor, amikor beválasztották a ke­rületi békebizottságba, ahol al­kalma nyílik nap, mint nap az első sorokban harcolni a béké­ért, odaha.tni, hogy Rókuson te valamennyi dolgozó felsorakoz­zék abba a táborba, melynek élén az az ország jár, mely elhozta, számunkra a szabadságot: a nagy Szovjetunió. A kerületi békebizott­ság öbbi tagjával együtt sok nehézséget kellett legyőzni Erős-tanánk meg! nének. Hiszen, amíg ők dolgoz­nak, addig az ellenség sem al­szik. A Pulcz-utcai apácák, a kerületben lakó kulákok, levitéz­lett „nagyságosok" nem mernek már nyíltan szembefordulni a dolgozók békeakaratával, de nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy megbontsák azt az egységet, mely világszerte meg­mü*atkozik a békéért vívott harcban, a háborús uszítók el­len. Menjünk csak el Erős István­néval Váradi Kálimánékhoz a Teréz-utcába. Nyugdíjas vasutas­család. Szíves szóval kínálnak ülőhelyet, az asszony a terítő rojtjaival játszik s valahova másfelé néz a szemünkbenézés helyett, mikor mondja, hogy bi­zony ők nem foglalkoznak poli­tikával. A béke, az bizony szép, meg jó dolog, de kicsik ők ahhoz, hogy döntsenek, háború legyen-e vagy béke. Átjön Hegyesné a másik lakásból s rábólint. Bi. zony, bizony! Mit tehetünk mi? Aláírtuk a békeívet, de ... Erősné kezd beszélni. Nem ar. ról. hogy mit kell tennie Vára­öt'nénak, vaigy Hegyesnének, hanem arról, hogyan válaszolnak a francia, olasz munkások, az imperüafisták provokációira, ho­gyan állnak sorban Bécsben ke­nyérért a dolgozók. Nyugat-Né­metországban milyen ijesztően szaporodik a munkanélküliek száma, hogyan vetik börtönbe Titóék a jugoszláv nép legjobb­jait. Az'.'án arról beszél, m'lyen diplomáciai csatákat vív a Szov. jetunió a béke megóvása érde­kében, hogvan erősödik egyre a béketábor az olyan egyszerű emberek millióinak harca követ­keztében, mént Váradiék, vagy Hegyesék. így mondta Erősné: — Egyedül nem tudna semmit­se csinálni maga se Váradiné, maga se Hegyesné. De száz­milliónyi Váradiné már sok min­dent el tud érni és nincs senki, aki az ő akaratuk ellenére ki­merné robbantani a háborút! Alig telt el negyedóra, máris, mintha nem azon a helven vol­nánk, ahova bejöttünk. Megszü. nflk a merevség, szó esik még arról is, hogy olcsóbb lett az új­krumpli, meg miiven jó ez az uj rendszer a villamoson... s így tovább. így búcsúzik Váradiné: — En azt szeretném, ha a leg­közelebbi békegyülést nálunk tar­> U J ELET egy \{Ozá\{ faluban Könyv fekszik előttünk, lapjait megsárgította az idő. Vaszjurin­szka faluról írták vagy 25 év. vei ezelőtt. Ez áll a könyvben: „A falu közepén tér van, ker­tek veszik körül. Topolya és akácfák között kis templom, kö­rülötte szép kőházak, téglából épült istállókkal és hombárokkal. A kulákság lakja e házakat 3. falu közepén. A faluban még középparasztokon kívül szegény­parasztok is élnek, faluszéli vi­tyillókban, olyan kis udvarok­kal, hogy még a tyúkot sincs hova kiengedni." Kulák, egyéni gazdálkodó, sze­gényparaszt, cseléd — ma már nem hallunk ilyen szavakat a faluban. A kolhozélet uj szavakat teremtett: gép- és traktorállo. más, klub, rádióállomás, mozi. A kozákfalu fejlődése szinte fel­mérhetetlen. Uj utcák keletkez­tek és körülöttük még a természet is átalakult. Ahol valamikor mocsár volt, most a „kubáni tenger" vize cso­bog. A hatalmas víztárolót a koihozparasztok építették. S ma már nemcsak egyes udvarokat, hanem az egész falut kertek gyű­rűje övezi. A régi könyvben szó van Ma­rtja Portjankináról, aki nadrág­szíjnyi földjén boldog volt, ha aratán után egy zsák tiszta bu_ zája maradt. Ma az „Ivko"-kol­noz mind a 209 tagja átlagban 8 mázsa gabonában részesül évenként. Ds a „Testvéri élet" nevet viselő kolhoz parasztjai sem panaszkodhatnak. Évről-év­re fejlődik gazdaságuk, nemcsak búzából aratnak mindig többet, de a legelőkön is mindig több jóltáplált állatot látni. Még három kolhoz van ezenkívül Vaszjurinszka fa­luban és a mezőgazdasági terme­lés hatalmas növekedéséről vilá­gosan beszél a következő adat. I949_ben az öt kolhozban egye­sült parasztok épp négyszer annyii gabonát termeltek, mint egyéni gazdálkodás mellett 1928­ban. A vaszjurinszkai kolhozok el­ső szervezője Szófia Iovna Grin­csenko volt. Ez a kozákasszony most a „Szocsztroja"-kolhozban dolgozik. Férjét a polgárháború­ban vesztette el, leányát is a fehérgárdisták ölték meg. Két fia büszkeséggel tölti el anyai szívét: Grigorij tartalékos tiszt és a. gép- és traktorállomáson dolgozik mint normamegállapító. Nyikolaj aktiv katona, százados emlékszik vissza a szovjet hata­lomért hozott áldozatokra. Az a régi kö: yv ír Luka Joszipovics KOZSUSKO napszámosról is, aki az elbeszé. lés szerint „valósággal lázbajött, mikor arról értesült, hogy a kolhozban sem napszámos, sem középparaszt nem lesz, csak kolhozparaszt". Luka Joszipovics ma brigád­vezetőként dolgoz'k az „Ivko"­kolhozban, házában bőség ural­kodik, gyerekei közül Lidija a pedagógiai intézetben tanul, ki­sebbik leánya most fejezi be az iskola negyedik osztályát. Uj lett a falu és természetük­ben, gondolkodásukban ujak a falu lakói is. Az utcákat villany­fény világítja, két mozi hirdeté­seit olvashatjuk a falakról és 7 falusi klub közleményei bizonyít, ják, hogy a laluban élénk kultu­rális élet folyik. Míg azelőtt or­vos sem akadt, ma Vaszjurin­szkának saját poliklinlkája van. A Bolsevik Párt és a szovjet kormány gondoskodása nyomán ívelt felfelé a kubáni kozákfalu és a Szovjet Hadseregben. Szófia útja a gazdag, szerencsés Iovna jólétben él és büszkén kulturált élethez. Eljárás két szabotáló makói kulák ellen Kusz Ferenc, Makó, Kossuth­u tea 40 szám alatt lakó 96 hol­das kulák nem egyelte ki és nem gyomtalanította cukorrépáját. Ifj. Nacsa József, Tanya 972—2. szám alatti kulák, akinek apjával együtt 136 holdja van, szintén elszabotálta a aukorrépa egyelé­sét és gyomlálását. Mindkét ku­lák ellen megindult az eljárás. é

Next

/
Thumbnails
Contents