Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-21 / 117. szám

Sxolorjov elvtára, a Sxovjetunló Sxaksxervexeti Koxponti Bixottaá• gának tagja beszél a csütörtöki szegedi békegyülésen VII. ÉVF. 117. SZÁM. ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1950. MÁJUS 21. A BÉKE HARCOS ÉRTEKEZLETE Egy hét múlva, május 28-án öl össze a szegedi pártértekezlet, vá­rosunk dolgozóinak legmagasabb po­litikai szerve, hogy megvitassa leg­döntőbb problémáinkat és megvá­lassza Szeged irányító politikai tes­tületét, a Pártválasztmányt. A Köz­ponti Vezetőség február 10-i hatá­rozata és Rákosi elvtárs beszéde fel­hívta az egész párttagságunk figyel­mét arra, hogy pártéletünkert, de népi demokráciánk fejlődését is nagymértékben akadályozza — és visszavetheti — a pártdemokrácia hiányossága. „Sok a panasz a párt­demokrácia megsértése miatt" — mondotta Rákosi elvtárs. — „Egyes szervezetek egyszerűen nem tarta­nak taggyűlést, vagy nem rendelkez­nek választott szervekkel. Nagyon sok a panasz arra, hogy hiányosak a választott szervek", A szegedi alapszervezetekben meg­tartott vezetőségújjáválasztó tag­gyűlések párttagságunkat nagy lépé­sekkel vitték közelebb a pártélet demokratizmusához. Valóban öntu­datban, kezdeményező készségben egy fejjel megnövekedett egész párt­tagságunk. Az alapszervezeteinknél végbe­ment folyamatot, a Párt megszilár­dításának folyamatát, most tovább­folytatjuk. A szegedi pártértekez­let az alapszervezetek küldötteinek, — tehát egész szegedi párttagságunk — részvételével gyakorolja és széle­siti a belső pártdemokráciárt. Ezen az értekezleten megtárgyalják üze­meink, városunk legdöntőbb kérdé­seit és titkos választással döntik el, kik lesznek a pártválasztmány tag­jai. Meg kell mondanunk, hogy eddi­gi pártválasztímányunk nem teljesí­tette kellőképpen hivatását. Párttag­jaink nagy része nem is tudta, kik ennek a választmánynak tagjai, igen kis mértékben mutatkozott meg irá­nyító szerepe, nagyobbára bürokra­tikus megnyilvánulásokban merült ki tevékenysége. A jövő vasárnap megválasztásra kerülő pártválaszt­mány máslajta szerv lesz; Cselekvő, tényleges pártszerv, mely jelentós részt vállal a Párt határozatainak végrehajtásából és ellenőrzi, támo­gatja a tagjai közül megválasztott pártbizottság munkáját. Olyan szer­vöt választ jövő vasárnap a szegedi pártértekezlet, amely irányítja, lel­kesíti a kommunisták munkáját, erő­síti, szélesiti a Párt és a dolgozók közötti kapcsolatokat Nyilvánvaló, hogy ez az értekez­let nem közömbös egyetlen szegedi dolgozó számára sem. A mi párttag­jaink megfogadták a Központi Veze­tőség február 10-j határozatát, ma­gukévá tették Rákosi elvtárs beszé­dének minden mondatát. Látják a több, mint három hónapos újfajta pártépftési munka eredményeit és perspektíváit. Horváth II, Istvánná elvtársnó, a Szegedi Kender dolgo­zója ezt mondja; „Mint örömünne­pet várom május 28-át, a szegedi pártkonlerencia napját Látom, hogy Rákosi elvtárs beszéde és a vezető­ségek újjáválasztása óta friss vér­keringés indult meg pártszervezete­ink életében, aminek eredményei a politikai és termelő munkában egy­aránt megmutatkoznak. A szegedi pártkonferencia egy újabb lépést je­lent majd a fejlődés útján". Bordás Eszter elvtársnő megállapítja, hogy: „A szegedi párt konferencia is Pár­tunk további megerősödését szolgál­ja és elősegíti az újabb eredmények eléréséi." Ujabb eredmények eléréséti A termelésben, életszínvonalunk emel­kedésében, kul'iuránk, müvészetünk kialakulása terén elért minden ered­ményünk, minden sikerünk — a Párt sikere, a Párt irányításának ered­ménye. Ezt tükrözi vissza, ezt fejezi ki Bordás és Horváth elvtársnó le­velei mellett az a számos írás, ame­lyet nap, mint nap küldenek üze­mekből. munkahelyekről elvtársaink. De a Párt iránti szeretet és biza­lom hangján szólnak a pártonkivü liek levelei és nyilatkozatai is. Mert a Központi Vezetőség* februári ha­tározata és Rákosi elvtárs történel­mi jelentőségű beszéde őket is meg mozgatta, ök is jelentős mértékben közelebb kerültek Pártunkhoz. „Én, mint pártonkívüli dolgozó — írja le­velében Varga II, Sándor — felis­mertem, milyen nagy jelentősége van a vezetőség újjáválasztásának, a Párt megerősítése szempontjából. A Párt megerősítése pedig népi demo­kráciánk megerősödését és a béki megvédését szolgálja. Én e nagyje­lentőségű napra példát veszek a szovjet dolgozóktól és felajánlom, hogy teljesítményemet 20 százalék kai emelem a pártkonferencia tisz­teletére. Egyben sikeres munkát kí­vánok a szegedi pártkonferenciá nak". A Párt szeretete és tisztelete mel­lett, mint elválaszthatatlan tényező szólal meg minden levélben, a sze­gedi dolgozók minden kijelentésé­ben a Szovjetunió iránti szeretet és megbecsülés. Mert ma már mindenki előtt kézzelfogható tények igazol­ják, ma már mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió segítsége, a Szov­jetunió példája, a nagy Bolsevil Párt tapasztalatai elválaszthatatla nok Pártunktól, eloálaszthatalanok országunktól és népünktől. Pártunk eddigi harcait azért vivta meg si­keresen, mert megértette és felhasz­nálta a Bolsevik Párt kimeríthetet­len tapasztalatait. A Központi Ve­zetőség február 10-i ülésén elhang­zottak ast is jelentik, hogy ezeket s tapasztalatokat a jövőben még fo­kozottabb mértékben felhasználjuk munkánkban. És ez biztosítja, meg­gyorsítja pártépítésünk további fej­lődését, államunk további előreha­ladását. A mi szegedi párfértekezloiünk ennek a hatalmas műnek egy része lesz. Eljönnek erre a konferenciára «zok a pártmunkában és termelő­munkában kiváló elvtársak, akiket az alapszervezetek vezetöségújjává­lasztó taggyűlésein bíztak meg az­zal, hogy képviseljék itt a tagságot, hogy vigyék a pártértekezlet elé az alapszervezet, az üzem, a kerület problémáit és vitassák meg azoka Pártunk szegedi legjobb aktivistái­val és funkcionáriusaival. Vigyék az értekezlet elé elért eredményeinke és vigyék az értekezlet elé a hiá­nyosságokat is. A szegedi pártértekezletnck hasz­nálnia kell a kritika és önkritikc fegyverét, amelynek kezelésére Rá­kosi elvtárs február 10-i beszéde mindnyájunk számára megadta pontos útmutatást. A pártépttés, a termelés terén eddig elért eredmé­nyeinket kell ennek az értekezletnek továbbfejleszteni és általánosítani, a hiányosságokat kell kendőzetlenül feltárni és megtalálni a kiküszöbö­lés módját. Nem kis feladatok ezek, de ninci olyan nagy feladat, amitől a kom munisták visszariadnának. És hogy Szegeden sem riadnak vissza, hogy a szegedi dolgozók százai és ezrei is megértik és átérzik a Párt sze repét, szocializmusunk építésében azt mutatja a pártértekezletet meg­előző lelkes készülődés is. Az üze­mekben tömegesen tesznek munka felajánlást a pártértekezlet tisztele téré, alapszervezeteink és párttag­jaink pedig a termelő munka javítá sa és fokozása mellett megfogadják hogy fokozott erővel vesznek részt a pártépltésben. A termelés mennyi­ségének emelése mellett számosan — mint például Gazdag Ferenc, a Villanytelep dolgozója is, a pártér­tekezlet tiszteletére fokozott mér­tékben adja át munkamódszerét töb­bi dolgozótársának. Igen sok üzem­ben a dolgozók megfogadták, hogy a pártértekezlet jelentőségéi a mun­kafegyelem további fokozásával igyekeznek kidomborítani. A Szege­di Jutában, a Vágóhídon és még több üzemünkben is a Varosin-moz­A dolgosok életérdekeiért rivott harc elválaszthatatlan a békeharctól — mondotta pénteki felszólalásában Szolovjov elvtárs az SzVSz Végrehajtó Bizottságának ülésén A péntek délutáni nyilvános ülésen folytatódtak a hozzászó­lások Louis Saillant elvtárs be­számolójához. Sanningat Hassan elvtárs, a ceyloni szakszervezeti szövetség alelnöke, Ceylon, az Indiai Unió és Pakisztán munkásosztálya ne­vében mondott köszönetet a SzVSz-nek a Pekingben megtar­tott ázsiai szakszervezeti érte­kezlet megrendezéséért és me­leg szavakkal köszöntötte a kinai elvtársakat győeelmes forradal­mi harcuk alkalmából. Ezután L. N. Szolovjov elv­társ szólalt fel a SzVSz általános tevékenységéről szóló beszámoló­val kapcsolatban. — A szakszervezetek Milánó­ban tartott második világkon­gresszusa óta eltelt idő alatt a Világszövetség tevékenysége annak a kiéleződött harcnak kö­rülményei között bontakozott ki, amely a béke és a demokrácia szüntelenül növekvő erői és a népeket új, vérontó háborúba sodorni igyekvő imperialista erők között folyik — mondotta. — Az imperialisták a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek hatalmas növekedésétől való félelmükbeh fokozottan ké­szülnek új világháborúra. Az im­perialisták háborús készülődése katasztrofális mértékben rosz­szabbítja a munkások és nr'u­den dolgozó amúgy is nehéz helyzetét a tőkés országokban. A titóista szakszervezetek elárulták a munkásosztályt — Green, Carey, Deakin és társaik a sztrájktörő sárga in­ternacionálé létrehozói és főko­lomposai, a háborúg gyujtoga­tók készséges kiszolgálói Cini­kus nyíltsággal jelentik ki, hogy a „szabad" szakszervezetek úgy­nevezett szövetségének cégére alatt rejlő szakadár szervezetük fő célja: harc a Szakszervezeti Világszövetség ellen, harc as egész világ dolgozóinak egysége ellen. A munkásosztály ellensé­geinek és érdekei elárul óinak tá­borába nyiltan átálltak a jugo­zláv szakszervezetek vezetői. Tito fasiszta klikkjének hű ki­szolgálói. — A szakadárok és a munkás­mozgalom bomLasztói elleni have. a harc a munkásosztály egységé­ért az egyes országokon beiiil, mint az egész világon, a leg­éleibevágóbb feladat. — A legfontosabb iparágak­ban és a mezőgazdaságban dol­gozók 12 nemzetközi szakmai ta­gozatának megalapítása komoly lépés a szakszervezeti egység és a dolgozók helyzetének megjaví­tásáért folyó harc megerősítésé­ben. Az USA, Ausztrália, Ujzé­land, Kanada, és más országok egyes iparági szakszervezeteinek belépése a nemzetközi szakmai tagozatokba, arról a fonto» sze­repről tanúskodik, amelye; a nemzetközi szakmai tagozatok játszanak a műnkásosz;ály sorai tömörítésében. — Saillant elvtárs beszédében ismertette a Szakszervezeti Vi­lágszövetség tevékenységét az ENSz gazdasági és szociális ta­nácsában, Az ENSz angol-ame­rikai többségének "eakciós poli­tikája szemmel láthatólag bebi­zonyította, — mondotta —, hogy a Világszöve ség jelenleg nsra számíthat arra, hogy az ENSz­ben elérheti a do'gozók érdekeit érintő kérdések megoldását. Ez­ért a dolgozók szociális és- gaz­dasági követelései kielégítéséért vívott harc fő formája maguk­nak a dolgozóknak szervezett fellépése kell, hogy legyen, to­vábbá a Szakszervezeti Világ­szövet<sé« és a h.ozz-iiartosó szar­vezetek és nemzetközi szakmai tagozatok erkölcsi és anyagi se­gítsége számukra. A dolgozók életérdekeiért vívott harc elvá­laszthatatlan a békeharctól. A Szakszervezeti Világszövetség a béke és a demokrácia táborának aktív ereje. — A SzVSz titkársága azon­nal válaszolt a Béke Hívei Vi­lágkongresszusa Állandó Bizott­sága stockholmi ülésszakának felhívására az atomfegyver el­tiltásáról és annak a kormány­nak háborús bűnössé nyilvánítá­sáról. amely először alkalmazza ezt a fegyvert. Még jobban fo­kozni kell a békevédelmi bizott­ságok tevékenységét ez üzemek­ben és ahol nem jöttek létre, létre kell hozni őket. Az egyik alapvető feladat a rakodómun­kások. vasutasok és a munkás­osztály más osztagai (amelyek konkrét tevékenysége a világ­uralomra törő amerikai imperia­listák támadó terveinek felrob­ban ;ására irányul) mozgalmának széles támogatását megszervezni. A szovjet szakszervezetek a béke hűséges ós következetes harcosai A szovjet küldöttség köteles­ségének tartja, hogy az SzVSz Végrehajtó Bizottságának jelen­tést tegyen arról, milyen irány­ban végezték munkájukat ez idő­szak alatt a szovjet szakszerve­zetek. — A szovjet szakszervezetek figyelmüket a népgazdaság hely­reállítása .és fejlesztése ötéves tervének teljesítésére, országunk dolgozói anyagi jóléte további emelésére fordították. A munká­sok és alkalmazottak egy főr? eső jövedelme 1949-ben több mint 30 százalékkal multa felül a háború előtti 1940. évi jöve­delmüket. Jelentős mértékben tovább emelkedett a rubel vá­sárló ereje, komoly mértékbea emelkedett országunk dolgozói­nak reálbére. 1950 első negyedé­ben a Szovjetunió lakossága 25 százalékkal több árut vásárolt., mint 1949 első negyedében. Év­ről-évre növekszik az állami, tár­sadalmi biztosítás költségvetése, százával épülnek az új szanató­riumok és üdülők, javul a dol­gozók kultúrális szükségleteinek kielégítése, a Szovjetunió .dolgo­zóinak élete évről-évre boldogabb és örömtelibb. — A szovjet szakszervezetek, a Szovjetunió dolgozói hűséges és következetes harcosai a béké­nek. Az egész szovjet nép egy­hangúan jóváhagyta kormánya sztálini külpolitikáját, amely a béke ügyének megerősítésére, a becsületes nemzetközi együtt­működés fejlesztésére irányuL — A Szovjetunió békeszerető politikája meleg támogatásra ta­lált nemcsak a szovjet nép, ha­nem minden ország egyszerű em­berei részéről is. A munkásosz­tálynak, a szakszervezeteknek és a Szakszervezeti Világszövetség­nek a dolgozók életérdekeiért, a békéért és a demokráciáért ví­vott harca, része annak a harc­nak, amelyet a népek folytatnak az imperializmus rabló tervei el­len és ebben áll a Szakszervezeti Világszövetség és a soraiból szervezett dolgozók ereje. A Szakszervezeti Világszövetség ez-, után mé, energikusabban fog harcolni a nemzetközi munkás­mozgalom összeforrottságáér; és aktivizálódásáért, a néptömegek életérdekeiért a békéért, a de­mokrácia diadaláért. L. N. Szolovjov nagy tetszés­sel fogadott beszéde után Liu­Ning, a SzVSz és az összkinai Szakszervezeti Szövetség alelnö­ke hangsúlyozta, hogy az ázsiai országokban az imperializmus elleni harc legfontosabb módsze­re a fegyveres fellépés kell, hogy legyen, amely önálló nemzeti fel­szabadító hadseregek megszerve­zésére irányul. — Ez a fegyveres fellépés ve­zette a Kommunista Párt irá­nyításával diadalra a kinai mun­kásosztály és az egész kinai nép felszabadítási harcát is — mon­dotta.— Ebben a harcban fel­becsülhetetlen értéket jelentettek a kinai nép számára a Szovjet­unió forradalmi tapasztalatai. Ezután az afrikai demokra­tikus tömörülést képviselő szu­dáni küldött: Abdulaye Diallo, majd Frantisek Zupka, az SzVSz alelnöke, a Szlovák Szakszerve­zeti Tanács elnöke és Gheorghe Apostol, a Román Szakszervezeti Tanács elnöke szólalt fel. Louis Saillant, az SzVSz fő­titkára, válaszolt a felszólalások­ra. A Végrehajtó Bizottság ezután pTvbangúlag elfosradta Síiilanc főtitkár beszámolóját. Alkudozik a Títo-banda a görög monarchofasisztákka! Belgrádból Szalonikibe ér­kezett az ottani szabadkikötő élére kinevezett jugoszláv igaz­gató. Az angol rádió balkáni tu­dósítója beszámol arról, hogy legutóbb a Tito-banda és a gö­rög monarchofasiszta kormány, megállapodott egy közös bi­zottság létesítésében, amelynek feladata a &zabadkikötő újbóli megnyitásával kapcsolatos kérdések tanulmányozása. galom kiszélesítéséi határozták el a pártkonferencia tiszteletére. Mind­ezek a jelenségek is alátámasztják, hogy dolgozóink — élükön a szegedi ipari munkássággal — valóban meg­értik a pártkonferenciá jelentőségét. Ezt bizonyítják azok a készülődé­sek is, amelyek a pártkonferenciá napjára az üzemeket, a munkahelye­ket, de az egész várost is méltóvá akarják tenni a nagy naphoz. Alap­szervezeteink, az ifjúsági szerveze­tek, az MNDSz, az MSzT szerveze­teink egymással versenyezve készül­nek a pompás dekorációkkal. A szegedi pártkonferencia tehát nemcsak Pártunk ügye, nemcsak a szegedi kommunisták ügye, hanem minden becsületes, demokratikus gondolkodású dolgozóé is. Mert, ahogy Varga II. Sándor is irta le­velében: ,,A Párt megerősödése népi demokráciánk megerősödését és béke megvédését szolgálja." A sze. gedi pártértekezletről valóban el­mondha'juk, hogy ez dolgozóink bé­kéjének, a békehont melletti kiállás­nak harcos értekezlete lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents